Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-20 / 271. szám

ÖT ÉVE VÁROS SIÓFOK

SeaM Eajosné Hobok Gyöngyi Eóna Imre Bánky Adámné Eitler György Németh Magdolna Miksa Erzsébet

Mnnkatársunk megkérdezte a textilmfívekben:

On mit vár a

A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának ezerhét- száz dolgozója közül hetet kiválasztottunk, hogy megérdeklődjük: mit remélnek a következő napoktól?

Szabó Lajosné fonónő:

— Mindenekelőtt azt szeretném, ha meggyógyulna a négyéves kisfiam. Szombaton betegedett meg, most reggel elvitte az anyósom az orvoshoz. Már alig várom, hogy megtudjam, mi történt vele.

— Nem lehet olyan súlyos az a baj, ha így mosolyog ...

— Remélem, csak megfázás. Egyébként jó a kedvem, bár ma a huszonöt helyett ötven orsóra kell vigyáznom. Bírom erővel, csak legyen elég anyag. A reményeimről kérdezett, nos, hozzátennék még egyet, bár az nemhogy a héten, de még jövőre sem teljesül. A 3erzsenyi utcában lakunk, nedves a lakásunk, szeretnénk újba költözni. Gyűjtünk rá a férjemmel.

Hobok Gyöngyi fonónő:

— Mi lehet az álma egy még nem egészen tizenhét éves

Csokonai szelleme a kétszázadik születésnapján át- forrósítja maga körül a levegőt. Megtermékenyítette a tudományos kutatók tevékenységét: új gondolatokkal gazdagítják az életmű utótörténetét, mely sosem szakadhat el magától a műtőL Ez a frisseség és a Csokonai-műhöz való kötődés jellemezte a televízióban vasárnap este bemutatott Dorottya-változatot is. A legtöbb ember távolinak érzi magától és a mai kortól Csokonai költészetét. Nyilván ennek megvannak azok az irodalomtörténeti és pedagógiai okai is, amelyekről most nem kívánok beszélni, azért se, mert jó példát láttunk arra, hogyan, kell a klasszikusokat a mai nézőnek is érthetően, élvezhetőén bemutatni. Nincs erre séma, minién egyes mű maga sugározna, mit kezdhetünk vele. Erős

lánynak? Hogy jól menjen a munka, jobban, mint ahogy ma reggel kezdődött. Makacs- kodtak a gépeim, amihez azt hiszem, még az én ügyetlenségem is hozzájárult. Bele kell jönnöm, mert a múlt héten a betegségem miatt nem dolgoztam.

— S mit vár a gyárkapun

kívül?

— A lányotthonban lakom, udvarlóm, bárátom nincs. így aztán sok jó tévéműsort meg egy jó könyvet kívánok magamnak.

— Mit olvasf

— Nemrégiben egy író-olvasó találkozón Jókai Anna yoit a vendégünk, ezért könyvespolcomon most az ő könyvei sorakoznak.

Róna Imre igazgató:

— Elkezdődtek a beszámoló taggyűlések, szeretném, ha értékes javaslatok hangzanának el. Az is jó lenne, ha a száztízmillió forintos rekonstrukciónk nem akadna el a héten, a munkások is nagyon várják az új gépeket. Böhönyei üzemünk cérnázóval bővül, ezen

egyéniség képes túltenni magát a szokás hatalmán. Horváth Jenő Dorottya-rendezé- séről általában jót mondhatunk, mert elérte célját: megszerettette a nézővel Csokonai Dorottyáját. A rendezés láttató erejű volt. S kiváló Dorottyát teremtett Gobbi Hilda.

Csokonai ezt a művet, s nemcsak ezt az egyet, itt kezdte írni Somogybán. A költő születésének kétszázadik évfordulóján fájón érzem, hogy a megye művészeti élete nem táplálkozik Csokonai halhatatlan szelleméből, s korántsem az évforduló miatt mondom ezt. Üj nemzedékek nőnek fel Kaposváron. Tudják-e, hogy a régi házfalak például Csokonai emlékét is őrzik? S ha tudják, eléggé él- ményszerűen találkoznak-e a költő géniuszával ? Mindent rábízhatunk a tévére? ... H. B.

a héten ott is nagy szükség 'esz a munkáskézre.

— Mit remél még?

— Szabad időmben fényképezek. A héten zsűrizés lesz: ha díjra nem is várok, azért sgypár tanács elkelne, hogyan folytassam. Azután azt is szeretném, ha nem romlana el az idő. A feleségemmel a Magas Tátrába utazunk, kellemesen akarunk pihenni.

Bánky Ádámné fonónő:

— A friss kimutatások szerint ebben a műszakban nekem van a legjobb teljesítményem. Egész héten szeretném megőrizni ezt a »helyezést«.

— Mi akadályozhatja meg ebben?

— Például egy új, szokatlan gép. Hamarosan el kell búcsúznom attól a géptől, amelyiken most dolgozom.

— Biztosan elfárad a nyolc óra után, esetleg készül a héten szórakozni?

— Sem időm, sem pénzem nincs rá. Viszont van két gyermekem, az időmet nekik szentelem. A pénzemet pedig nem szórakozásra költőm, inkább összegyűjtöm. Űj lakást szeretnénk.

Eitler György főmérnök:

— Az igazgatóm Csehszlovákiába készül, én az NDK-ba indulok. Karl Marx Stadtban, Berlinben gépeket nézek a gyárunknak.

— Meg is vásárolja azokat?

— Szó sincs róla. öt gyárral tárgyalunk — nemcsak az NDK-beliekkel —, s annak az ajánlatát fogadjuk el, amelyik a nekünk legkedvezőbbet kínálja. Nem kis munka fölkészülni erre a látogatásra.

— Szóval ennek jegyében telik a hete.

Az idei őszön immár harmadik alkalommal rendezik meg Szegeden a mai magyar zene hetét. Az eseménysorozatot tegnap a Tisza-parti közművelődési palotában nyitották meg. Pongrácz Zoltán zeneszerző elektronikus kompozíciókkal illusztrált előadást tartott az elektronikus zenéről.

— Dehogy! Többek között kedden az újítókkal tanácskozunk, szeretnék sok hasznosítható ötletet hallani, s javaslatot is, hogyan fokozhatnánk az újító kedvet.

— Kívánsága, ami nem a munkájával kapcsolatos?

— Lenne, de a hetem zsúfolt lesz, és másra nem marad időm.

Németh Magdolna fonónő:

— Én a heti gyári kívánságaimról nem beszélhetek, kedden szabadságra megyek, Zala megyében, Nemeshetésen lakom. Otthon is munka vár rám, a két testvérem, szüleim lefoglalják az időmet.

— Arra azért biztosan marad néhány órája, hogy szórakozzon?

— Igen, a vasárnapi bálra a bátyámmal el akarok menni. Várnak a barátnőim, a falubeliek. Van egy nevezetességem: az eljáró fiatalok közül én keresem a legtöbbet.

Miksa Erzsébet leszedő:

— Ez a hetem se lesz más, mint a többi. Van egy vágyam: szeretnék fonónő lenni, aztán egyszer csoportvezető is.

— Annyira akar emberekkel bánni?

— Ügy vettem észre, bíznak bennem, ha nincs ott a főnök, engem kérdeznek.

— Lányotthonban lakik?

— Nem, Gölléről járok be autóbusszal. Szórakozni is Kaposvárra járok.

— Megünnepelte már a névnapját?

— Az igazi mulatság még hátravan, látja ez lesz a kívánságom erre a hétre. Akad még valaki, aki adós a köszöntéssel. Pedig nagyon várom ...

Pintér Dezső

A hét folyamán több napon át koncerteken mutatkoznak be a szegedi énekkarok, énekművészek és hangszerszólisták, s mai magyar szerzők számos művét mutatják be. Többek között részlet hangzik el a Szegeden élő Vántus István most készülő »Aranykoporsó« című operájából is.

7V-jegyzet

DOROTTYA,

vagyis A dámák diadala a fársángon

Megnyitották Szegeden a mai magyar zene hetét

DOLGOZATÍRÁS

1%/f indenkl félt tőle, már- mint Vojtovics tanár úrtól, a fizika tanárától. Különösen a szemétől

... igen. Azok a fekete, szúrós, csillogó, kemény szemek. Minden iiáknak elkezdett futkosni látán a hideg. Pedig alapjá- oan véve jó ember volt, csak — isten tudja miért — élvezte, ha rettegésben tarthatta diákjait. S ez sikerült is neki. .. töménytelen egyessel! Ha jó kedve volt, még viccelni is lehetett vele, de ha már az ajtóból meglendítette a laplót az asztal felé, akkor azt már figyelmeztetésnek tellett venni: »Hohó! Vigyázz! Ma mérges az öreg!«

Aznap elég lehangoltan jött órára Vojtovics.' Mondom, aznap, amikor dolgozatot íratott, úgy félév táján. Az örökmozgó Takács vigyorogva kiosztotta a füzeteket, s amikor Ica elé tette azt az undok papírhal mázt,' furcsa grimaszt vágott.

— Könnyű neked! — gondolta Lakat Icus — mert te tudod a fizikát.

Nagyot sóhajtott, kinyitotta a füzetet, és lassan felírta: II. dolgozat. Ez a halálos ítélete __vagy valami olyasmi.

A feladatokat a tanár úr

még az előző szünetben felírta a táblára, így most semmi dolga nem volt. Komótosan sétált fel s alá, kinézett az ablakon.

Ica a tollát rágta, közben oldalra pislogott. Jól látta,

hogy Kovácsék, Vargáék és a többiek is puskáznak: a függ-, vénytáblázatba ceruzával beírt képletekből és számítássémákból.

Mintha a tanár úr is észrevett volna valamit, mert hirtelen megfordult, s egy ira- modással Kovács Évánál termett. Dühösen kikapta a kislány kezéből a függvénytáblázatot, s fellapozta. A teremben idegtépő, agymarcangoló csönd lett, a levegő elviselhetetlen forrósága a pillanato- l.ön belül kitörő vihart jelezte.

— Szóval csalunk? Becsapjuk egymást? Puskázunk? — Vörgött, ' harsogott, üvöltött ojiovics. Teljesen magánkí- ll volt.

Éva hebegett valamit, de :zt úgysem lehetett hallani, eeg aztán ki törődött azzal akkor, amikor a tanár úr pádról padra végigszimatolta a könyveket, füzeteket... mindenki puskázott. Amikor Icához ért, tekintetét a kislány szemébe szegezte. Hosszan nézték egymást, mint az állatok, ha viadalra készülnek.

Ica Vojtovics szembogarát fürkészte, itt a mélyben kell legyen egy ember is.

Csak azért is! — gondolta Lakatos Icus, és anélkül, hogy akár csak egy arcizma is megrándult volna, a függvénytáblázatot Vojtovics orra elé tolta. De a tanár csak legyintett, és a következő pádhoz lépett. Azaz, lépett volna, mert a következő percben a gyomrához kapott és halkan, fájdalmas hangon nyöszörögte:

— Rosszul vagyok.

Ketten támogatták ki a teremből a tanáriba.

S ami azután következett! Az volt az igazi bábeli zűrzavar. Kézről kézre jártak a cetlik, s rajtuk a példák helyes megoldásai. Már senki sem másolt, mindenki puskázott. Csak ő nem, csak Lakat Icus küszködött, viaskodott továbbra is a számokkal.

Körülbelül egy hét múlva javították ki a dolgozatokat, de nem sok javítanivaló volt azokon. Szinte kivétel nélkül mindenki ötösre írta meg.

Amikor naplóba diktálták a jegyeket, s Lakat Icus halk, de öntudatos, határozott hangon ezt mondta: egyes, az osztályon végighullámzott a nevetés. Vojtovics összeráncolta a homlokát, mire a nevetés alábbhagyott. Azután beírta azt az egyest éppúgy, mint a négy négyest és a húsz ötöst.

Öra után mindenki a folyosóra rohant. Odakiáltották Icának:

— Na, te hős becsületes. Kellett ez neked?

T akat Icus még mindig a helyén ült. Nem baj! — gondolta. Ezért én megdolgoztam. Ez az egyes nem akármilyen egyes. Ez az én egyesem, nem olyan, mint a többi. Ez becsületes egyes.

Lassan felállt, az ajtó felé Indult. Amikor a kilincsre tette a kezét, akkor kezdte csak érezni, hogy halkan, észrevétlen befelé csordogál a könnye, oda. ahol szívet őriznek a tanárok is.

Lakatos Judit

Olykor százezer emberé

A Siófoki Városi Tanács időnként tájékoztatót jelentet meg, hogy bemutassa üdülőparadicsomunk fejlődését. A díszes kiadvány előállításában az Athenaeum Nyomdától kapnak segítséget. Az egyik színes fénykép utal is a jó kapcsolatra: Siófokon üdülnek az Athenaeum Nyomda dolgozói, saját vállalati üdülőjük van.

Az 1973. novemberi tájékoztató az ünneplő városról számol be. öt éve város Siófok.

Hasznos iránytűként tartjuk kezünkben a sok kérdésre feleletet adó tanácsi kiadványt. Az egyik statisztikai adat említést tesz arról, hogy a nyári fő szezonban olykor százezer emberé egy-két napig Siófok. Nyilván érdekli az olvasót is, hol tart a fejlődésben a balatoni üdülőparadicsom.

fejlődése. Elsősorban is tehát az itt dolgozóké Siófok, de az üdülővendégek igénye is megszabja, hogyan, milyen ütemben fejlődjék a város. Egyrészt tehát — csak egy példát kiragadva — több siófoki gyereknek kell biztosítani, hogy óvodába járhasson, másrészt — egy másik feladatot kiemelve — az idegenforgalmi szolgáltatások színvonalának emelése is sürgős munkát követek Az eddigi fejlődést érzékelteti dr. Viczián Antal kórház- igazgató főorvos írása. A siófoki kórházban 53 000 beteget kezeltek, gyógyítottak eddig. A rendelőintézetben 1968 óta több mint egy millióan fordultak meg. A kórház szorosan együttműködik a rendelőintézettel, és feladata a körzeti orvosok, gyermekorvosok továbbképzése is.

Vilt Tibor új szobra Siófokon

Alapvetően azt tartjuk fon- | tosnak, amit a siófoki lokálpatriotizmusról dr. Gáti István tanácselnök mond:

— A városba költözés folyamata napjainkban is egyre tart, melynek következtében a város lélekszáma évenként mintegy 400—500-zal gyarapodik. Az ide települt munkások, értelmiségi dolgozók zöme tettekkel is bizonyította és bizonyítja, hogy magáénak érzi a várost, kész részt venni és dolgozni városfejlesztési törekvéseink megvalósításában. Siófok igazán csak akkor fejlődik várossá, ha olyan lakossága alakul ki, mely magáénak érzi a várost, dolgozik és alkot a közösség érdekében, és áldozatokat is képes vállalni, tehát lokálpatrióta a szó legnemesebb értelmében.

— Az ipari munkásság élen járt a városépítő munkában is — ilyen véleményt alkotott a városi pártbizottság.

Az idegenforgalom mellett szembetűnő Siófok iparának a

Kevesen tudják, hogy a siófoki meteorológiai obszervatóriumban milyen komoly munka folyik. S nem véletlenül említem a kórház után a feladatát. Hiszen a viharjelző- szolgálat a legközvetlenebb módon szolgálja az üdülő vendégek életének megvédését.

Dr. Böjti Béla közli, hogy a viharjelzés egy órája 560 forintba kerül...

Színes olvasmány I by András írása, melynek olvasása közben bepillanthatunk a századforduló üdülőéletének történetébe. Egy kicsit magyarázatot ad a mai embernek, aki Siófokon szeretne üdülni, hogy már a század elején is hasonlóan gondolkodtak néhányan... Kálmán Imrét a fővárosi bemutató után. itt ünnepelték barátai. Az első balatoni strand itt nyílt 1913-ban. Erről az juthat eszünkbe, hogy volt idő, amikor a fürdők nem a »heringes dobozra« gondoltak, de megnyugtatóbb ma: mindannyiunké a Balaton.

Számok, viszonyítások

A számok a maguk szürkeségében is beszédesebbek olykor a szónál. Gyakran lapozgatok frissen megjelenő statisztikai kiadványokat. Oldalakon át csak számok, hosszú sorokban. Nem kell hozzájuk kommentár, önmagukat kommentálják. Izgalmas »olvasmányok« ezek a vékonyabb, vastagabb kiadványok.

A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent, 1972-es évkönyvéből idézünk néhány megyénkre vonatkozó kulturális adatot. Elgondolkodtatóak.

Ezer lakosra 1960-ban 383

színházlátogatás jutott. Tavaly 392 volt, tehát néhánnyal nőtt a látogatók száma. (1965-ben ugyancsak ezer lakosból ötszázöt ment színházba, akkor azonban a Csiky Gergely Színház még egész héten Somogybán tartott előadásokat.)

A televízió előfizetők száma nagyot nőtt. 1960-ban ezer emberből kettő, 1972-ben viszont már 187 kapott minden

hónapban tv-számlát. Tizenhárom évvel ezelőtt minden ezer lakosra 10,9 mozilátogatás jutott; tavaly már csak 5,8. Nyilvánvaló az összefüggés a tv-készülékek számának gyarapodása és a filmszínházak látogatottságának csökkenése között.

Százkilencvenhárom embernek volt rádiója ezer közül 1960-ban. 1972-ben 225-Viek.

Örömteli a változás az ezer főre jutó könyvállományban is. Tizenhárom évvel ezelőtt a könyvtárakban 786, tavaly pedig már 3067 kötet várt ezer-ezer emberre. Az 1960-as adatok szerint ezer lakosra 113 múzeumi látogatás jutott, 1972-ben 186.

Az eredményeket, de a tennivalókat .is jól jelzik ezek a számok.

L L.

Somogyi Néplap