Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-20 / 271. szám
ÜTVÉN VÁLLALAT TANULSÁGA KÖZVETLENÜL a gazdaságirányítási rendszer reformja után hangzottak el az első aggályoskodó figyelmeztetések: a reform hátrányosan érinti azokat a nagyvállalatokat, amelyeknek alapvető szerepük van a központi fejlesztési programok végrehajtásában, a szocialista államközi szerződések teljesítésében, illetve azokat, amelyeket mint nagy exportőröket tarthatunk számon, vagy amelyek — éppen a gazdaságosság figyelem- bevételével — a termékszerkezet módosítását hajtják végre. Sokan érveltek —, s még ma is érvelnek — azzal, hogy például egy összeszerelő vállalat — mondjuk az Ikarus —■, amely egyrészt széles körű kooperációs kapcsolatokra van utalva, másrészt termékeinek jó részét évekkel ezelőtt aláírt államközi szerződések értelmében értékesíti, eleve hátrányosabb helyzetben van, mint egy kis vállalat, amely alkatrészeket vagy félkészterméket szállít az Ikarusnak. Ebben az esetben ugyanis az Ikarus — amit csak pusztán a példa kedvéért említek —, hogy egyáltalán dolgozhasson, bizonyos mértékig kiszolgálta tott a kooperáló partnereknek. Az alkatrészek esetleges — és 6ajnos nem példa nélkül álló — áremelését legtöbbször nem tudja továbbhárítani, hiszen az exportszerződésekben az árakat is rögzítették, attól eltérni nem lehet. Nem marad más hátra, mint hogy az Ikarus saját nyeresége terhére könyvelje el az alkatrészek, nyersanyagok, félkésztermékek áremelését. Az ilyen jelenségek láttán határozta el a Központi Bizottság éppen egy éve, s a gazdaságirányító intézmények feladatává tette, hogy ötven kijelölt nagyvállalatnál elemezzék az 1968 és 1972 közötti gazdálkodást. Az ötven vállalat közé 3 bánya- és energiaipari, 6 kohászati, 21 gépipari, 3 építőanyag-ipari, 8 vegyipari, 6 könnyűipari és 3 élelmiszer- ipari vállalatot, illetve trösztöt soroltak. Gazdálkodásukat a jövedelmezőség, a létszám és a személyi jövedelem, az eszközállomány és az általános pénzügyi helyzet szempontjából vizsgálták, és — összefoglalva — a következő eredményre jutottak: A kijelölt vállalatok termelésének és értékesítésének növekedése a vizsgált időszakban lényegében az ipar egészével azonos ütemű volt. Kielégítően alakult náluk a munka termelékenysége is. Kedveződen viszont nyereségük alakú'asa, az ipari átlagnál alacsonyabb, ami — a bevezetőben említett példa szerint — jórészt az áremelkedésre vezethető vissza. Ez a gond — az összesített adatok szerint — nem érinti azonban a béreket és a személyi jövedelmeket, amelyek magasabbak az ipari átlagnál. (Ez persze azzal is magyarázható, hogy az ötven kijelölt vállalat között szép számmal találni bányákat és nehézipari üzemeket, ahol eleve magasabb a bérszínvonal.) Az átlagbérek növekedési ütemében viszont semmi különbség sem volt a nagyvállalatok és a kis-, illetve középüzemek között. Magyarán: a munkások és alkalmazottak általában nem érezték hátrányát annak, hogy egy-egy vállalat esetleg nehezebben, olykor csak központi támogatással oldhat meg bizonyos gazdasági problémákat. A vizsgálat szerint, a vállalatok pénzügyi helyzete, s ebből következően fejlesztési lehetőségeik sem voltak rosszabbak, mint az átlag. Többségük időben eleget tett fizetési kötelezettségeinek, hitel- és pénzgazdálkodásuk zökkenő- mentes volt. Ezen az összképen még az sem változtat — csak némiképp ront —, hogy egyes gazdálkodó egységek, lehetőségeik és teljesítőképességük helytelen fölmérése miatt, terven felüli állami támogatással tudják csak elkerülni a nagyobb bajt. S ahol még ez sem segített — például a Vörös Csillag T 'ktorgyárnál —, ott központi beavatkozással biztosították, hogy megfelelő termékstruktúrával gazdaságosan dolgozhasson majd az A vizsgálat végeredményben tényekkel cáfolta azt a hiedelmet, hogy a szóban forgó nagyvállalatok részére valamiféle külön gazdasági mechanizmust kellene kidolgozni, hogy csak külön — testükre szabott — szabályozó rendszerben tudnának boldogulni. A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS rendszere minden üzem számára biztosítja a gazdaságos termelés lehetőségét. Mondom: a lehetőségét, de ezzel már a vállalatoknak kell élniük. Ettől függetlenül: a gazdaságirányítási rendszer szabályozóiban néhány — a következő tervidőszakban életbe lépő — változást készítenek elő. A szakemberek egyöntetűen vallják, hogy a tervezett módosítások éppen a nagyvállalatokat hozzák a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe, s ezért a jövőben bizonyára kevesebb központi beavatkozásra lesz szükség náluk. A kiemelt figyelmet azonban változatlanul igénylik és megérdemlik. V. Cs. Huszonöt éves a Párttortéueti Intézet Kifizetődő támogatás ^Vidéken elsőként Csurgón hoztak létre szociális foglalatot 1969-ben indult kí- "sérléti jelleggel. Kezdetben nagyon mostohák voltak a körülmények : az elhelyezésen kívül a fölszerelés is elavult, korszerűtlen volt. A bedolgozók létszáma pedig évről évre emelkedett. 1970-ben átlag ötvennyolcán dolgoztak itt, ebben az éviben már 135-en vannak. Nagy Vendelnével, a Csurgói Nagyközségi Közös Tanács szociális foglalkoztatójának vezetőjével az intézmény feladatairól, eredményeiről, gondjairól beszélgettünk. A foglalkoztatót azzal a céllal hozták létre, hogy a szociális gondozásra és támogatásra szoruló embereknek rendszeres munkát biztosítsanak, így például a három- vagy több gyermekes anyáknak is. A foglalkoztató csak olyan munkával bízza meg őket, amelyet egészségi állapotuk, testi épségük veszélyeztetése nélkül is el tudnak végezni. Csurgón három részleget alakítottak ki: varroda, kötődé és ládaszegező működik. A nagykanizsai izzógyárral kötött szerződés alapján a foglalkoztatóba szállítják a selejtes villanykörtéket. Ezeknek a foglalata ugyanis importból származó, drága sárgarézből készül. A csurgói műszaki szakemberek — szívességből és segítőkészségből — olyan gépet konstruáltak, amely balesetveszély nélkül összetöri az izzókat és kiválasztja a fémrészeket. Ezeket a foglalkoztatótól a helyi MÉH-telep veszi át. Az ellenérték egy- karmada a foglalkoztatóé ma- "ad, kétharmadát visszaküldik a nagykanizsai gyárnak. A csurgói intézmény elsősorban bérmunkát vállal, de szolgáltatással is foglalkozik. — Százharmincöt dolgozónkból nyolcvan itt van benn a foglalkoztatóban — mondta Nagy Vend élné. — A munkaidő hatórás, két műszak vált- a egymást. A kötődé és a var- ida alkalmazottainak egy sze otthon dolgozik, elsősorban a több gyermekes családanyák. Van, akinek saját kötógéipe van, másoknak mi adtunk. Olyan asszonyok is dolgoznak, akik kézzel kötnek, — Hogyan gazdálkodik az intézmény? — Elsőrendű feladatunk, hogy folyamatos munkát biztosítsunk az intézményben dolgozóknak. így például a Napsugár Ipari Szövetkezet részére felsőruházati termékeket varrunk bérmunkában. Éves szerződés alapján ugyancsak bérmunkában dolgozunk a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói fűrész- és asztalosipari üzemének, A Kaposvári Háziipari Szövetkezet megrendelésére gyermek- és női konfekcióárut csinálunk, kötést vállalunk. A foglalkoztatóban saját termékek is készülnek. Ezeket a szociális foglalkoztatók központi boltjainak szállítják, amelyek elsősorban az otthonokat és az idősebb embereket szolgálják ki. Bérmunkában az évi össztermelés 60 százaléka készül. Hogy jól gazdálkodnak a csurgói szociális foglalkoztatóban, azt az eredményeik mutatják. Három évvel ezelőtt a termelési érték csaknem egymillió forint volt. Ez 17 ezer forint nyereséget jelentett. A múlt évben már 3 millió 100 ezer forint volt a termelési érték, a nyereség pedig 150 ezer forint Ennek a jó gazdálkodásnak köszönhetően emelkedett az egy főre jutó havi átlagbér az 1970. évi 686 forintról 1972-ben 1100 forintra. — Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt a gyors fejlődés? — Az üzem évek óta meglevő legnagyobb gondja a forgóalap hiánya. 1971-ben a foglalkoztatók budapesti központjától félmillió forintot kaptunk kölcsön, gazdálkodási előleg címén. Ez az összeg folyamatos munkát biztosított, volt fedezetünk a bérek kifizetésére. Ebből az 500 ezer forintból származott a 155 ezer forint nyereségünk is. Az ősz- szeg felhasználása bizonyította a községi tanács előtt, hogy érdemes újabb kölcsönnel támogatni az intézményt. Tavaly májusban is kaptunk, a tanácstól félmillió forint gazdálkodási előleget, de ezt most december 15-én vissza kellene adnunk. Nagy segítséget jelentene, ha a visszafizetési határidőt egy fél évvel meghoszabbítanák. Ez alatt az idő alatt teljes egészében megtermelnénk azt a pénzt M. A. N egyedszázaddal ezelőtt, 1948. november 20-án alapították meg a Párt- történeti Intézet elődjét, a Magyar Munkásmozgalmi Intézetet. A munkásmozgalom-történet viszonylag új tudományág, mégis tekintélyes múltra tekinthet vissza, szinte egy idős a munkásosztállyal, a szocialista mozgalommal. Már az első munkásszervezkedések vezetői közül többen hazánkban is rögzítették emlékeiket, tapasztalataikat — tanulságul az utókornak. Később a történészek is mindinkább figyelemmel kísérték az új, feltörekvő társadalmi osztály küzdelmeit — politikai felfogásuknak megfelelően különböző szempontból. 1918—19-ben, kiváltképpen a Tanácsköztársaság idején a munkásmozgalom történetének kutatása is fellendülőben volt. A két világháború közötti ellenforradalmi korszak azonban nem kedvezett az ilyen irányú kutatásoknak. Akik alkalmasak lettek volna rá, többnyire maguk is elnyomottak, üldözöttek voltak. A felszabadulással ezen a területen is új korszak kezdődött. A munkásosztály a nemzet vezető erejévé, a fordulat évével uralkodó osztály- lyá vált, története iránt is mindinkább fokozódott az érdeklődés. A Munkásmozgalmi Intézet megalakulásával a történettudománynak ez a fontos ágazata országos jellegű szervezeti bázist kapott. Bizonyos megalapozó munkára már az intézet fennállásának első évében sor került, de a tulajdonképpeni tudományos mun- ■ ka csak 1957-ben indulhatott meg. Ma már a Párttörténeti Intézet megbecsült tudományos műhely, amelynek munkája a magyar történettudomány fontos alkotóeleme. A szakemberek, pártmun kások, újságírók, de a munkásmozgalom múltja iránt érdeklődő közönség is érintkezésbe került az intézet — és a vele összeköttetésben levő, különböző tudományos intézményekben dolgozó kutatók — munkájával. Több sorozat keretében az intézet 14 vaskos kötetben bocsátotta közre a magyar munkásmozgalom történetének fontos dokumentumait, majd az 1848-tól szinte napjainkig terjedő időszakot felölelve. Sokan az intézet különböző kiadványaiból ismerkedtek meg a magyar, sőt — bizonyos mértékben — a nemzetközi munkásmozgalom történetével. A magyar forradalmi munkásmozgalom története című mű köteteit a legkülönbözőbb oktatási intézményekben használják. Hasonló a helyzet a »-válogatott írások-« (Szabó Ervin, Alpári Gyula, Kun Béla, Landler Jenő stb.) köteteivel is. A magyar munkásmozgalom történetének sok fontos eseményéről, problémájáról készült monografikus munka, így a szocialista mozgalom kezdeteiről, a szociáldemokrata párt megalakulásáról, az agrárszocialista mozgalmakról, a szakszervezeti mozgalom kialakulásától, a századforduló szocialista mozgalmáról, az 1918-as »őszirózsás« forradalomról, a Magyar Tanácsköztársaságról, a kommunisták két világháború közötti küzdelméről, a magyar antifasiszta, ellenállási mozgalomról. Számos mű vizsgálja olyan nagy jelentőségű, történelemformáló események hazai visszhangját, mint a Párizsi Kommün vagy kiváltképpen — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A z utóbbi években örvendetesen fellendült a népi demokratikus időszak kutatása is. Monográfiáik jelenitek meg a felszabadulásról, a népi demokratikus rendszer létrejöttéről. Írások készültek az 1956-os ellenforradalmi támadás okairól és tanulságairól. Számos tanulmány foglalkozik a magyar kommunista mozgalom megújhodásával, a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységével. A munkásmozgalom-történeti tanulmányok zöme az intézet folyóiratának, a Párttörténeti Közleményeknek hasábjain jelenik meg. Az irodalomban való tájékozódást, a problémák megértését megkönnyíti az egyik legnépszerűbb kiadvány: a közelmúltban megjelent Munkásmozgalom-történeti Lexikon. A Párttörténeti Intézetnek nagy része van az utóbbi években — gondoljunk a kimagasló történeti évfordulókra — felExportra megy a Balaton Bővítik a marcali sajtüzemet Jó ütemben haladnak az építkezések a marcali sajtüzemben: készül a 16 millió forint értékű új kiszerelőrészleg, a 200 négyzetméter alap- területű hűtőkamra. Mellettük a kompresszor-, illetve a kapcsolóház kap helyet. A bővítést indokolttá tette, hogy egyre több tejre számítanak, amelyet itt kell feldolgozni. Mentesíteni akarják vele a túlterhelt kaposvári vajüzemet. Eddig nem volt az üzemben hűtőkamra, s egy kamion gépkocsit használtak erre a célra. Mint Sipos József üzemvezető elmondta, a tervek szerint 1974 közepén helyezik üzembe az új létesítményeket. A marcali sajtüzemben nagyrészt trappista sajtot gyártanak. A terv szerint az idén hetven vagonnal. Itt készül a külföldiek által kedvelt Balaton sajt is; a teljes mennyiséget exportra szállítják. Huszonkét vagon trappistát és két vagon Balatont szállítottak eddig külföldre. Különböző ízléseket kell figyelembe venniük: a görögök például sósabban szeretik a sajtot, mint más országokban. Az üzemben kilencvennyolcán dolgoznak. Az elmúlt háromnegyed év eredménye alapián arra lehet következtetni, hogy jóval túlteljesítik a het- venvagonos tervet, és mintegy 88—90 vagon sajtot adnak át a kereskedelemnek. Ottjár- tunkkor 100 mázsa trappistát készítettek elő csomagolásra, ezt szovjet megrendelőnek szállítják. Görögországba egy 20 mázsás szállítmány indul. Naponta 1500—2000 korongsajtot csomagol Király Jánosné. lendülő helytörténeti munkálatokban is. Az intézet könyvtárát és archívumát viszonylag nagy számban keresik föl vidéki kutatók, akik nem egyszer konzultációs és lektori segítséget is igénybe vesznek. örvendetes jelenség, hogy számos megyében jelentek, illetve jelennek meg színvonalas forráskiadványok különböző fontos eseményeket tárgyaló helytörténeti dolgozatok A Párttörténeti Intézetben jelenleg is sokoldalú tudományos munka folyik. Készül a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveinek pártalakító küzdelmeiről szóló monográfia, s számos szerző foglalkozik a magyar szociáldemokrata párt történetének különböző időszakaival. Tovább folytatódik a szakszervezeti mozgalom történetének feldolgozása. Ennek kapcsán irányult a figyelem munkásosztályunk kulturális mozgalmainak történetére. Az intézet — a maga feladatkörének megfelelően — bekapcsolódott a magyar munkásosztály rétegeződésé- nek, életviszonyainak s minden politikai vetületének kutatásába; a történeti fejlődést kívánja ebben a tekintetben is felvázolni. Űj téma a szomszédos országok munkásmozgalma és a magyar munkásmozgalom közötti kapcsolatok tudományos elemzése. Különböző formában folynak azok az eszmetörténeti munkálatok, melyek a magyar munkásmozgalom ideológiai fejlődésének átfogó bemutatását célozzák. Nem feledkezett meg az intézet a jelentős és tanulságos életrajzok kidolgozásáról sem. Rövidesen — kisebb terjedelemben — életrajzi munka jelenik meg olyan személyiségekről, mint pl. Kun Béla, Szabó Ervin, Landler Jenő, Kunfi Zsigmond, Szamuely Tibor, Rajk László. Kun Béláról és Károlyi Mi- hályról terjedelmesebb életrajzi mű is készül. Befejezésül még csak egy nagy vállalkozást említünk meg: az intézet — számos tematikus kötet megjelentetése után — több kötetben jelenteti meg a munkásmozgalmi visszaemlékezések kronologikus gyűjteményét A Párttörténeti Intézet kollektívája és mindazok a történészek, akik országszerte a magyar munkásmozgalom történetével foglalkoznak, úgy tartják, hogy terveik megvalósulása nemcsak teljesebbé, szakszerűbbé, hanem sokoldalúan fel- használhatóbbá, a jelen küzdelmeiben jobban hasznosít- hatóbbá is teszi a munkásmozgalom történetét. E. T. A zsúfolásig töltött raktárban állandóan figyelemmel kísérik. a minőséget. Folytatódik az atomerőmű építésé Paks életében új fejezet következik: a gazdasági bizottság ez év elején engedélyezte az első magyar atomerőmű — 1968-ban átmenetileg leállított — építésének folytatását. Ez lesz Tolna megye eddigi legnagyobb értékű, országos jelentőségű beruházása. A VI. ötéves terv elején a hazai energiaforrások között az atomenergia is megjelenik, s várhatóan 1930-ban 440 megawatt teljesítménnyel üzembe lép az erőmű első egysége. Ez több mint kétszerese lesz a szomszéd megye székhelyén, Pécsen működő hőerőmű jelenlegi teljesítményének. Az előkészítő és kapcsolódó munkák is rendkívüliek, hónapokat igényelnek. Jelei máris lálhatók a dunaparti településen és környékén. A paksi dombon új lakótelep első házai magasodnak. A leendő »atomváros« kétezer új otthonából még az idén 120-at tető alá hoz a kivitelezéssel megbízott Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat. Somogyi Néplap
