Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

a világpolitikában Olajgondok a diplomáciában A megszokottnál lassúbb tempóban indult hétvégi pi­henőjére az Egyesült Álla­mok elnöke az »1976 szelleme« elnevezésű különgépén; szi­gorú sebességkorlátozó intéz­kedések fékezik az autósztrá­dák forgalmát; az NSZK- ban már csak tíz liter ben­zint szolgálnak ki egy^egy al­kalommal a töltőállomások, s Hollandiában a mai vasár­nap ismét a kerékpárcsengők hangjának jegyében áll. A to­kiói amerika—japán tárgya­lásokon félretették az előre elkészített témadossziékat és az olajutánpótlás problémája került napirendre. Az ener­giaválság ma már ott van minden fejlett tőkés ország előszobájában, sőt egynémely esetben már a belső termek valamelyikében foglal helyet. Az arab olajfegyver alap­jában hatásosan és célra­törően működik, jóllehet egyes országokban hisztérikus hangulatkeltés tú­lozza el a valóságos helyze­tet, s vannak monopóliumok, amelyek élve a lehetőségek­kel, máris mértéktelen ár­emelkedést szeretnének elő­idézni. Számos más tényező melett azonban az energia- gondok is ráirányíthatják a figyelmet egy közel-keleti rendezés múlhatalan szük­ségességére. A válság vala­melyest kimozdult a teljes holtpontról: magasrangú egyiptomi és izraeli katonai személyiségek — a finn Siilas- vuo tábornok ENSZ főpa­rancsnok jelenlétében — egyezményt írtak alá a tűz­szünet következetes betar­tásáról. A Kairó és Szuez kö­zötti út 101. kilométerköve, ahol egy sátor szolgál a meg­beszélések színhelyéül, va­lóságos jelképe lett annak, hogy a Közel-Keleten sem re­ménytelen az előrehaladás. Máris beszélhetünk bizo­nyos kezdeti eredményekről: ENSZ ellenőrző posztok vál­tották fel több előretolt iz­raeli állást, folyik a hadifog­lyok cseréje, a korábban elvá­gott egyiptomi övezetek ellá­tási vonalait is helyreállítot­ták^ Ugyanakkor izraeli részről változatlan nehézsé­geket támasztanak a tűzszü- neti vonalak megállapítását illetően, ezeknek az október 22-i helyzetet kellene rögzí­teniük. Tel Aviv arra hivat­kozik, hogy ma már »megálla­píthatatlan«, hogy pontosan milyen állásokat birtokoltak a szembenálló felek ezen a négy héttel ezelőti hétfőn. Egyiptomi részről viszont IZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Hétfő: Losonczi Pál Lagosban meg­kezdi afrikai körútját. — Brezsnyev és Tito Kijevben tárgyal. — Az amerikai kül­ügyminiszter pekingi meg­beszélései. Kedd: Genfben folytatódnak az európai biztonsági konfe­rencia előkészítő munkála­tai. Plenáris ülés Bécsben az EKHT-értekezleten. Szerda: Üjabb egyiptomi—izraeli tá­bornoki találkozó a löl. kilométerkőnél. — Tíz afri­kai állam csúcskonferenciá­ja Párizsban. — Kissinger Japánban. Csütörtök: Magyar—nigériai közlemény, Losonczi Pál Ghana főváro­sában. — Megkezdődik a hadifogolycsere Kairó és Tel Aviv között. — További súlyos terrorcselekmények Chilében. — Latin-amerikai külügyminiszteri értekezlet Bogotában. — Élénkség az arabközi diplomáciában. Péntek: A BVT küldöttsége az ENSZ székhelyén. — Heves harcok Dél-Vietnam és Kambodzsa határán. Szombat: Pompidou—Heath párbe­széd Chequersben. jogosan hivatkoznak a* október 22-én kelt 58. szá­mú katonai közleményre, amely hiteles tudósítással szolgált a frontvonalakról, s amelyet akkor izraeli ol­dalról nem cáfoltak, s nem vontak kétségbe. Izraeli részről nyilván újabb terü­leteket szeretnének megtar­tani s ez nem túlságosan ked­vező előjel a további megbe­szélések előtt. A lényeg azonban mégis az, hogy az első megállapodást aláírták, jóllehet szigorúan körülhatárolt, korlátolt ér­vénnyel. Betartása és meg­valósítása továbblépést ered­ményezhetne: vagyis meg kellene kezdeni a Biztonsági Tanács döntésének valóra váltását az általános rende­zés érdekében. A feltételek jobbnak látszanak, mint ko­rábban. E tekintetben nagy várakozás előzi meg az arab külügyminiszterek Kairóba tervezett értekezletét, majd az Algírba összehívott csúcs­konferenciát, s az élénk arab közi diplomáciát Az aláírt egyezmények be­tartásának kérdése nemcsak a Közel-Kelet, hanem Dél- kelet-Ázsia kapcsán is fel­vetődött a héten. A jelek sze­rint a saigoni adminisztráció, a közel-keleti krízis árnyéká­ban, viszonylag jelentős ka­tonai változásokba kezdett A A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat I .pályázatot hirdet1 . ellenőrzési osztályvezetői munkakör betöltésére Pályázhatnak: közgazdasági egyetemi végzettséggel vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel és 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkező személyek. Azonnali belépésre keres főépitésvezető-gazdasági helyettes munkakörének betöltésére közgazdasági egyetemi végzettséggel vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel, vagy mérlegképes könyvelői képesítéssel és 3 éves gyakorlattal rendelkező személyt is. Építőipari jártassággal rendelkezők előnyben! Gyakorlott gyors- és gépírót azonnali belépéssel fölvesz Fizetés: megegyezés szerint Pályázat és jelentkezés a vállalat személyzeti osztályán. Kaposvár, 48-as ifjúsági útja. 5. , ______________________ (13320) k ambodzsai—dél-vietnami tár körzetében ha­lóét hadosztályt vonulta­tott fel, hogy a párizsi békemegállapodás betű­jével és szellemével ellen­tétben, saját fennhatósága alá vonja a DIFK egyes területeit A hazafiak természetesen nem hagyhatják válasz nél­kül ezeket a támadásokat, s ilymódon tíz hónap óta a leg­komolyabb összeütközésekre került sor. A VDK és a DIFK részéről határozottan elítéld ték a saigoni akciókat, ám ezzel egyidőben fontos, po­zitív javaslat is elhangzott, hogy az érdekelt felek vál­laljanak újabb, ismételt kö­telezettséget a párizsi meg­állapodások következetes be­tartására. A világpolitika azonban nem csupán a válságterüle­tekre korlátozódott. Genf­ben tovább folyik az európai biztonsági konferencia előké­szítése, Bécsben pedig az EKHT üléseken a teljes rész­vételi joggal jelenlévő var­sói szerződésbeli államok ter­jesztettek elő leszerelési meg­állapodást. (Részletekről nem tudósíthatunk, hiszen a meg­állapodások értelmében az indítványok egyelőre nem kapnak nyilvánosságot.) Ki­jevben Brezsnyev—Tito, Var­sóban Gierek—Zsivkov ta­lálkozó zajlott, a szocialista országok, eddigi gyakorlatuk­hoz híven sokoldalúan kon­zultálnak egymással. Kolum­bia fővárosában latin-ameri­kai külügyminiszteri érte­kezlet ült össze, első ízben hívtak össze ilyen jellegű meg­beszélést a chilei puccs óta. Hazatért az amerikai külügyminisz­ter is, aki a Távol-Kele­ten ezúttal a »papírfor­ma« szerinti eredményt ért él. Ez Tokióban csaknem ered­ménytelenséget jelentett, Pe- kingben az eddigi érintkezési formák fenntartását. Nyugat- Európát főként saját prob­lémái kötik le, ez világlott ki a Heath—Brandt és a Heath —Pompidou összejöveteleken. S végül, de nem utolsósor­ban: mi különösen sokat néz­tük a nyugat-afrikai térké­peket. Losonczi Pál afrikai körútja jóllehet még csak a félidőnél tart, máris új lehetőségeket, kölcsönösen előnyös módokat tárt fel ha­zánk és az afrikai kontinens kapcsolatainak erősítésére és elmélyítésére. Réti Ervin Ünnepi tanácsülés főváros centenáriumán (Folytatás az 1. oldalról) lenre oszlik. A felszabadulás előtt élt nemzedékek két Bu­dapestet ismertek: az urak, az elnyomók felszínen hi­valkodóan csillogó városát és a proletárok, az elnyomottak, a szűkölködők szegényes, szürke Budapestjét. Az urak Budapestje idegen volt és jog­gal váltott ki mindig ellen­szenvet a dolgozókból, a pro­letárok Budapestje viszont méltán tartotta ébren a re­ménységet és szította, erősí­tette a harc tüzét a munkások­ban, a kommunistákban, a ha­ladó gondolkodású emberek­ben. Budapest a múltban az urak számára a kényelem, a luxus, a dőzsölés helye volt, a dol­gozók számára a szűkebb szü­lőföld, a bizonytalan kenyér- kereset alkalmi helye. Mégis Angyalföld és Csepel, Üjpest és Kőbánya s a többi mun­káslakta kerület, a várost sze­gélyező sivár nyomortelepek lakói voltak azok, akik va­lóban magukénak tekintették Budapestet, szerették és büsz­kék voltak rá, még akkor is, ha a proletárházak, szegé­nyek lakásaiban gyakran még kenyérre sem futotta a kapi­talista társadalom viszonyai között. A dolgozók Budapestje volt a fő támasza az elmúlt száz esztendőben a haladó gondo­latoknak és tetteknek. Buda­pest neve összeforrt a nem­zeti előrehaladás minden tö­rekvésével. Budapesten szü­lettek meg a munkásság osz­tályszervezetei, itt alakult meg a Kommunisták Magyaror­szági Pártja, itt zajlott le az őszirózsás forradalom, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom nyomán ebben a város­ban kiáltották ki 1919-ben szovjet-oroszország után el­sőnek a munkásosztály, a nép tanácshatalmát. Budapest ér­lelte Ady Endre és József Attila lángoló forradalmi gondolatait. A Horthy-fasizmus negyed- százada alatt Budapest volt az ellenállás kiindulópontja és szervező központja, itt szerveződtek a munkásság leg­nagyobb szrájkjai, az anti­fasiszta tüntetések, itt alakult meg a kommunisták és más hazafiak kezdeményezésére, a végveszéllyel szemben a nem­zeti összefogást sürgető Tör­ténelmi Emlékbizottság, s bontakozott ki itt is a fegyve­res ellenállás a haza felsza­badításáért. A régen várt sza­badságot végül is a dicső vö­rös hadsereg hozta el népünk­nek. A dolgozó nép Buda­pestje mutatott példát, ami­kor a felszabadulás után egy­szerre indult harcba és mun­kába a főváros újjáépítésé­ért, az új Budapestért, az új világért. Budapest munkás- osztályának legjobbjai a leg­nehezebb időkben is mindig készek voltak harcolni, helyt­állni városukért és az orszá­gért, a népi demokráciáért, a munkáshatalomért. Ma egy Budapest van: a szocializmust építő magyar nép Budapestje, a szocialista Magyar Népköztársaság fővá­rosa. Budapest számunkra nem­csak és nem egyszerűen köz- igazgatási fogalom. Nem csu­pán úgy fővárosunk, hogy itt él' minden ötödik magyar, hqgy a főváros ipara adja ipari termelésünk harmadát, hogy itt termeljük nemzeti jövedelmünk negyedrészét, hogy Budapesten működik az egyetemek és főiskolák, a tu­dományos és kulturális in­tézmények nagy része. Bu­dapest több ennél: ez a vá­ros a szocialista forradalom szíve ma is, itt van az orszá­got vezető munkásosztály fő bázisa, az ország egész életét meghatározó, befolyásoló dön­tések központja. Fővárosunk nemcsak szoci­alista hazánk életében tölt be jelentős szerepet. Büszkék lehetünk arra, hogy Budapest nevének hallatára Európa- és világszerte ma már nemcsak fővárosunk szép fekvése, fürdőinek gyógyítást adó vize jut az emberek eszébe, ha­nem e név összekötődik ko­runk létfontosságú politikai mozgalmainak kiemelkedő eseményeivel is. Itt folyt le a kommunista és munkáspár­tok 1969. évi történelmi je­lentőségű moszkvai tanácsko­zásának előkészítése, itt fo­galmazódott meg a Varsói Szerződés országainak buda­pesti felhívásként ismert kezdeményezése az európai együttműködési és biztonsági értekezlet összehívására, és a centenáriumi ünnepségek ke­retében itt Budapesten ültek össze először az egyetértés szellemében közös tárgyaló- asztal mellé európa főváro­sainak vezetői. Ostromállapot Görögországban A rendőrség és a hadsereg alakulatai, illetve a diákok és az őket támogató munkások között pénteken éjszaka lezaj­lott súlyos összecsapásokat követően szombaton kora dél­előtt újabb tüntetésekre ke­rült sor Athén utcáin. A tün­tető diákok és munkások a város központjában gyűltek össze és kormányellenes jel­szavakat hangoztatva vonul­tak a műszaki egyetem felé. A legfrissebb jelentések szerint a hadsereg további páncéloso­kat vezényelt Athén utcáira és a város több pontján is­mét összetűzésekre került sor a hadsereg alakulatai és a tüntetők között A páncélosok állítólag csak a levegőbe' lőt­tek, a legtöbb jelentés azon­ban úgy szólt hogy az össze­csapások újabb halálos áldo­zatokat követelitek. Az áldoza­tok számáról egyelőre nincs pontos értesülés. A kormány szombat reggeli nyilatkozatában »anarchista elemeket« tett felelőssé az éj­szakai súlyos eseményekért és hangsúlyozta eltökéltségét, hogy fenntartja »a rendet« az országban. A görög főváros elhagyott csatatérhez hasonlít. Az utcá­kon felfordított autóbuszok és gépkocsik százai, bevert kira­katok és mindenütt romok láthatók. Szombaton délelőtt a járókelők, főként bevásárlá­saikat végző asszonyok, pá- az utcákról. Sok üzletet be­zártak. Az élelmiszerboltok előtt hosszú sorok állnak, a lakosság minden bizonnyal hossaabb összetűzésekre ■zá­rni t és ezért élelmiszertartalé­kokat vásárol fel. A hatósá­gok felszólították a lakástu­lajdonosokat, hogy ideiglenes lakóikat két órán belül je­lentsék be a rendőrőrsökön. Az ostromállapotot az egész országra elrendelték. Ez rend­kívüli katonai bíróságok ala­kításával, saj tócenzúrával és gyülekezési tilalommal jár. Az athéni nemzetközi repü­lőteret lezárták, a hivatalos közlés szerint a repülőtér a kijárási tilalom életbelépésé­től vasárnap reggelig nem fo­gad és nem indít gépeket. Papadopulosz elnök kijárási tilalmat rendelt el az egész országban. A kijárási tilalom közép-európai idő szerint 15 órakor lépett hatályba. A gö­rög rádió katonazenét sugároz, amit időnkint meg-megszakí- tanak, hogy beolvassák a ka­tonai parancsnokság közlemé­nyeit. Az Igazság Hangja elneve­zésű rádióállomás sugározta a Görög Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának nyilatko­zatát —, amely felszólítja a görög munkásosztályt és az egész görög népet, hogy tá­mogassák az athéni diákok harcát, amely a diákság jo­gos követeléseinek teljesíté­séért, szakszervezeti, egyete­mi és politikai szabadságjo­gok kivívásáért folyik. A gö­rög nép a drágulás ellen, a bérek emeléséért, a szakszer­vezeti és politikai szabadság- jogokért vívott harcával érté­kes támogatást nyújthat a diákoknak. Budapest mindnyájunk büszkesége, jubileuma egy­ben az egész ország közös ün­nepe. Ezen a napon hazánk minden állampolgára szeretet­tel gondol a fővárosra; Bu­dapest az egész országé, az egész dolgozó magyar népé. Budapest centenáriuma ezért ünnepe egész népünknek, s azoknak a magyaroknak is, akik a haza határain kívül élve is hűségesek a néphez, s örömmel fogadják jó szív­vel üdvözlik a szocialista ha^ za fejlődését, előrehaladását. A fővárosi tanács, a váro­si üzemek dolgozói az idén fokozott erőfeszítéssel és nem keveset tettek azért, hogy az egyesítés 100. évfordulóját ün­neplő Budapest minden te­kintetben méltóan érkezzen a kiemelkedő évfordulóhoz. Budapest, a megyék és a vidéki városok öntudatos dolgozói ugyancsak sokat tet­tek ezért társadalmi munká­ban. Mindez jól mutatja, hogy Budapest és az ország lakossága együtt és egyaránt büszke a főváros új lakó­negyedeire, korszerűsödő gyá­raira, metrójára, üzleteire, iskoláira, kultúrájára, és szépségére. Mienknek te­kintjük, s a magunk városa­ként szeretjük Budapestet minden örömével és gond­jával együtt. Elégtétel szá­munkra, hogy az elmúlt ne­gyedszázadban népünk töb­bet tett Budapestért, mint az ország egykori urai tettek hét évtizeden át. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy megoldjuk a város fejlesztésének mai és holnapi feladatait is, és a jövendő nemzedékek megőr­zik, továbbfejlesztik és élvezni fogják a hozzánk oly közel­álló Budapestért végzett munka minden eredményét. Tisztelt Tanácsülés! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! A magyar nép rendületle­nül halad előre történelmi útján az új, a szocialista tár­sadalom teljes felépítésén dolgozik, a nemzet felvirág­zásának és egy boldogabb kor­szak feltételeinek megterem­tésén munkálkodik. Nemzet­közi síkon a társadalmi hala­dás, a szabad nemzeti fejlő­dés, a tartós béke megterem­téséért küzd. Azért küzd né­pünk, hogy igazság és béke uralkodjék Indokínában és a Közel-Keleten, Európában és minden földrészen. Azt kí­vánja népünk, hogy se Chi­lében, se másutt a világon, egyetlen országban se tipor­hassa le a fasiszta barbárság a népet és ne gyilkolhassa halomra a nép javáért, sza­badságáért harcoló férfiakat és nőket. 'í£uiu A magyar nép a harcban és munkában megfelelő erők­re és eredményekre támasz­kodhat idehaza, nemzetközi­leg pedig hatalmas és jó szö­vetségesei, hűséges barátai vannak. A szocializmusért és a békéért folytatott harcban Budapest főváros munkásai­nak, dolgozó tömegeinek el­évülhetetlen érdemei vannak, helytállásukra népünk és a haladás hívei — bizton hiszem — a jövőben — is számíthat­nak, A fővárosi tanács vezetői­nek és minden tagjának, min­den dolgozójának, Budapest társadalmi vezetőinek, mun­kásosztályának és minden lakójának mégegyszer min­den jót, eredményes munkát, új sikereket kívánok a még szebb, a szocialista jövő épí­tésében. Éljen, virágozzék ta hazánk szeretett Budapest! szocialis­fővárosa, Az ünnepi tanácsülés állásfoglalása Az elnöklő Kelemen Lajos ezután köszöntötte azokat a fővárosiakat, akiknek város­építő munkáját, kiemelkedő te­vékenységét az Elnöki Tanács magas kitüntetéssel ismerte el, majd a fővárosi tanács ünnepi ülése — a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságával együt­tesen —■ állásfoglalást fogadott el. A dokumentum egyebek kö­lti hangsúlyozza: száz esz­tendővel ezelőtt Pest, Buda és Öbuda egyesítésével megnyílt az út ahhoz, hogy szeretett vá­rosunk hazánk gazdasági és szellemi központjává, Európa egyik legszebb városává fej­lődjék. A továbbiakban emlé­kezett arra, hogy a centená­riumra készülődés során Bu­dapest alkotó, cselekvésre min­dig kész lakosságának össze­fogásából jelentős eredmények születtek: határidő előtt egy évvel átadták a metró kelet­nyugati vonalszakaszát, új köntösbe öltözött számos utca, megifjodott a Lánchíd és az alagút. A centenáriumi évben több mint 15 000 lakás épült föl, 50 000 ember költözött új i otthonba. Minden eddigit meg­haladó mértékben bővült a bu­dapesti gyermekintézmények hálózata, kiteljesedett az »egy üzem—egy iskola« akció, a centenáriumi évben egymillió fát és cserjét ültettek el, kor­szerűen felszerelt, bő áruvá­lasztékú üzletek nyiltak. »Köszönet mindazoknak, akik teremtő munkával, kezdemé­nyezésre serkentő gondolattal, meggyőzéssel segítették közös célunk megvalósulását, akik lehetővé tették, hogy megszü­lethessenek a centenáriumi év kis és nagy alkotásai — hang­zik az állásfoglalás. — Köszö­net az önzetlen társadalmi munkában fáradozóknak, kö­szönet és elismerés a megyék lakosságának, hogy velünk együtt ünnepelték a centená­riumot. A centenáriumi esz­tendő múltán továbbra is dol­gozzunk együtt Budapestért! Értékeink megbecsülése, meg­őrzése, a szép, tiszta, levegős derűs és kulturált Budapest maradjon ezután is mindany- nyiunk közös gondja!« A fővárosi tanács ünnepi, centenáriumi ülése az Intema- cionál« hangjaival ért véget

Next

/
Thumbnails
Contents