Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-02 / 257. szám

Cuppantások a levegőben A Somogy új számában: Emlékbeszéd A »második műszak« kel­lős közepén csöngetnek. Erzsi kikukucskál. — Mindig és megint Kinga! Igazán ven­dégszeretők vagyunk, de... — Jaj, de kedves, hogy jöttél Gyere, gyere beljebb! Egymás arca mellett bele- cuppantanak a levegőbe. — Ezt a gyereknek hoztam. — Kösz. Igazán aranyos vagy, de teljesen elkényezte­ted. Minden alkalommal eny- nyi minden. — Férjurad? — ö? Jönnie kell már ha­marosan — mondja Erzsi,-majd izgatott hadarással, já­tékos kedveskedéssel: — De gyere, ülj már le és mesélj! Mesélj, te friss doktornő! Milyen a kórház, a kollégák, hogyan fogadnak a betegek? Borzasztó izgalmas, ugye. Mesélj! A mese valahogy nem akar megindulni. Erzsi lelkesülése Lassan lelohad. Nem is csoda, aiszen Kinga csak egy-egy felmosollyal válaszol. Inkább a kis srácot faggatja az ovi­ról, gügyörög néni. Csak vele foglalkozik. Lassan teljesen megfeledkezik a mamáról, rizaz csak addig, amíg el nem érkezik a fürdetés iaeje. Er­zsi a fürdoszooaba tereli a porontyát Kinga oíraló tekin- „ététől Kísérve. A víz mar eteg, vetnoztetes. — ÜOV, úgy... a zoknit már egyedül, no, a trikónál segítek, jó'! És most hoppá, ae elég lesz már enny. . a kádoan, hiszen nem marad ,iely a popsidnak! Kinga — megunva a szobai süteményrágcsalást, könyv- lapozgatast — utánuk megy a fürdőszobába. Hátát nekitá­masztja a falnak, kitartott középsó ujjával foijebo tolja a szemüvegét. — Miért engeded, drágám, hogy ilyenkor még játsszon is a kádban, hiszen már nyolc óra?! (— Mlyen jó, hogy így * Hova lettek Caesar légiói? »Crassus, hol vannak a lé­gióim?« — kérdezte Julius Caesar kétezer évvel ezelőtt Marcus Licinius Crassust, aki nem sokkal e történelembe is bekerült kérdés után elesett a parthusok elleni, Carrhaenál# vívott nagy csatában, melyben a parthusok vereséget mértek# a rómaiakra. Csak napjaink-# ban sikerült választ kapni# Caesar kérdésére, mi lett a'| mintegy húszezer római légió-.( náriussal, aki akkor fogságba |> esett. 1' Vlagyimir L if sic, a Kaszpi-(i tengertől délkeletre fekvő)1 jkcri birodalom, Parthia ne-'1 es szovjet kutatója megfejtet-V e a parthus királyok Ashabad(l ■örnyekén kiásott főt árossbani1 Máit »levéltár« szövegeit, és1 ért hozzá! Vajon titokban hány gyereket nevelt?) Erzsi elnyom egy fintort, és a világ legkedvesebb hang­ján válaszol. — Ne viccelj, hiszen ez a kedvenc esti öt perc! A ka- csaúsztatás, a hajósüllyesztés. (Ha most nem toppansz be váratlanul, nem kell veled is foglalkoznom! Akkor már ré- gesrég a meseolvasásnál tar­tanánk. Különben pedig egy­re inkább az a véleményem, hogy egy kiállhatatlan, okos­kodó dög vagy!) A gyermek elalszik. Erzsi­ben egyre nő a feszengés. Fagymosolyú hallgatás. — Igazán érthetetlen *• ezt a nagy filmet kihagytá­tok! — töri meg Kinga. — Igen, de tudod, amíg ki­csi a gyerek ... nincs is kire hagyni, addig inkább az ol­vasás. Na, de végre, úgy hal­lom, megjött apa! Kinga igazít a frizuráján, azután szokásos, mókázó üd­vözlésük: — Szia doktornő! — Üdv mérnök úr! Mekkora változás egy perc alatt. Az eddig közömbös, vagy hibát vadászó tekintet most vibrál, ragyog! Kinga elemez, magyaráz. Valóságos előadásokat rögtönöz a leg­különfélébb témákról. Mind­ezt a legtökéletesebb hang­hordozással, utánozhatatla- nul kecses mozdulatokkal ki­sérve. Furcsa helyzet alakul ki Erzsi a saját otthonában idét­lennek érzi magát. Képtelen bekapcsolódni a beszélgetés­be, pedig a téma őt is érdek­li, sőt mondanivalója is len­ne. A férj megérzi, mire gon­dol. Próbál segíteni. Őneki beszél. De mielőtt Erzsi szó­hoz jutna, Kinga mindunta­lan közbevág. Ha véletlenül nem elég gyors a lecsapása, kifejezéstelen arccal a meny- nyezetre mered. Olyan marhaságokat mon­dok? — töpreng Erzsi. — Miért csak ez az »entellek­tüel« Iát engem hülyének? — Feláll, kiüríti a hamutartót. — Szegény férjuram! Látod, ez a nő szívós. Hát persze, az alapos lexikális tudás, a ko­pottra fitogtatott végzettség vitathatatlan. — Már nem is hallja a beszélgetőket; magá­ba mered. — Otthon, a tele­Amint az ajtón beesett, p*»n, már ax estis érettségim­mel is csodabogárnak számí­tottam. Apám dührohamot kapón, ha a rádió hangver­senyeit hallgattam. Szegény anyám csendes őrültnek tar 'ott. Egyetem, főiskola? Ami a Kinga-féléknek belépő va­lami szép, tiszta, egészséges világba?... Van egy ilyen­nek fogalma azokról a ma- golásos éjszakákról, nemcsak a könyv, hanem a baba mel­lett is virrasztva?! Két szop­tatás között húsz oldal volt a normám! Mégse vettek föl. No jó. Ezt rendeztem én ma­gamban. De miért rugdal itt engem?! Észbe kap: ő most vendég­látó háziasszony! Süteményt kínál, majd vidámabban fut­tatja gyötört gondolatait: — Ennek pedig az életben csakis az idegen szavak tökéletes ki­ejtése jelent gyönyört. Kávét tesz az asztalra. Köz­ben nagyképű szakfecsegés. Kinga képleteket magyaráz. Papírt, tollat kér. Elemzi fér­je vércsoportját. Hirtelen fö- léhajol: szemét cezdi vizsgál­ni, latin szavak zuhatagát árasztja. — Nem ártana, ha bejön­nél hozzám. Alaposan meg kéne vizsgálni. Azt hiszem, a vérnyomásod sem stimmel. Ö, ó, elvégre szakmai feladatom, hogy gondodat viseljem. A férj jólnevelten tűr. Kinga témát vált. Modoro­sán fölemelt hangon: — Hát igen. A műveltség­beli differenciák lelki nyomo­rékká teszik a magányos há­zasokat. Beláthatatlan, föl- mérhetetlen távolságokat te­remt a tulajdonképpen egy fedél alatt élők között. Ez már túl fárasztó. A há­zaspár összekapaszkodó te­kintete: Erzsié kíváncsi, fér­jéé simogató. Már nem tud­ják visszaparancsolni kunco­gásukat. — Igaz is, te anya! Olyan messze ülsz tőlem — rikkant a férj, s egy szempillantás alatt ölbe kapja a meglepett, majd elszabadulton felkacagó Erzsit. Kinga kőhint. Finom ujjai­val, még finomabb mozdulat­tal elnyomja a cigarettáját... Gombos Jolán Fejét jobbra-balra dobálta, de mind bágyadtabbak lettek mozdulatai. Látása lassan ho- mályosodott és ahogy elhatal­masodott rajta a gyöngeség, úgy szállt el félelme is. A két holttestet még aznap eltemették. Az orosz pilótát szó szerint elkaparták az er­dőben. Az Írnoknak szabályos sírt ástak, fakereszttel, név­táblával. Komora szerint a pilóta be­lehalt a sebesülésbe. így adta le a jelentést is. Odrobinyák Janó szerint vi­szont — akinek a kocsiján el­vitték messze az erdő mélyére — »sok lövés van neki hasá­ban«. Janó ezt a véleményét, mint látott és tapasztalt tényt, pusztán naivitásból nem is rejtette véka alá, míg Kozák nem figyelmeztette. Ugyanis Kozák észrevette, hogy gazdá­ja ideges, nyugtalan, ha szóba kerül az eset. Ha csak az ír­nokot említik, már igyekszik másra terelni a szót. Többen ezt úgy tekintették, mint »Komora számára fájdalmas a kérdés, hiszen rendkívül kedvelte a fiút«. Janó annyit fecsegett arról, hogy milyen sok lövést kapott a pilóta, és hogy »milyen cso­da, ennyi lövéssel a hasában, lábon kihaUgata&ra menni és otk alapján megállapított i: ulius Caesar katonái rabs'.ol ( ja<tént életük végéig a parthus# ..irályok szőlőit műveltek a Kopet-Dag hegység lankáin Az agyagtáblákon és csere-# leken talált parthus írásemlé-J .eket mintegy negyedszázad-J lal ezelőtt fedezték föl, és je- ;nleg mintegy háromezer .yen »dokumentum« áll a tu- imány rendelkezésére. Az. rameus írással készült föl- ■gyzések — többségükben féle könyvelői jelentések a jradó beszedéséről — 25 éven .1 őrizték titkukat, míg nap­áinkban a leningrádi nyel­vésznek sikerült feltárni. Az agyagtáblák rejtélyének! Megfejtésével Vlagyimir Lifsic1 nrr sconnyen válfszt aóhator! 'aesar kérdésére, hiszen a hi­des dokumentumrk szerint a arthus királyság :. éhínv fo­nd je azért fizetett megemelt iradót a királynak, mert sok t>éb cím és rang mellett »a igolylégiók birtokosa« címet viselte. olyan érzése támadt, hogy a port, a füstöt, a vakolathullást ő okozta azzal, hogy belökte az ajtót, de még elég élesen látta a főhadnagy alakját, amint dühtől torzult arccal lövöldözött a földön fekvő emberbe. Hangot már nem hallott. Tökéletes csönd vette körül, pedig minden mozgott a szobában. A falak, a bútorok, és minden apró tárgy. Tudatá­nak utolsó szikrájával még rögzítette a revolver torkolat- tüzeit, amint lassan sötétedő szemeiben föl-fölvillantak, és egy szó markolt belé: »Gyil­kos!« Azután nem emlékezett semmire. Iszonyatosan égető érzés té­rítette magához. Torkába és mellére mintha parazsat tet­tek volna. Egy pillanatra látta még a főhadnagy szőke baju­szos arcát és tudta, hogy a kín, amit érez, tőle származik. »Ne bántson, főhadnagy úr!« — akarta kiáltani, de nem tu­dott megszólalni. Irtózatos fáj­dalmat érzett a hátában. A torkában az égető érzést, me­leg bársonyos valami enyhítet­te és köhögési inger fogta el. Félt SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 90. Egry József sírjánál A Somogy 1973. évi második számát nevezhetnénk »évfor­dulós« számnak is — ami a feladatától ilyen töménység­ben távol áll — s ezek az írá­sok határozzák meg a szemle mondanivalóját. Udvardy Er­zsébet Egry József sírjánál el­mondott emlékbeszédét olvas­hatjuk a Somogy legújabb szá­mában; az 1943-as szárszói ta­nácskozás emlékét eleveníti föl Csordás János és Várkonyi Imre; Berták László új köny­vének részlete a Somogybán járt Csokonai alakját rajzolja meg. Szirmay Endre és Bellyei László egy-egv értékes tanul­mányt írt a Petőfi-évforduló- ra. Bellyei László tanulmá­nyából érdemes fölidézni, amit a Petőfi és klasszikus költőink helye az alsó tagoza­tos tankönyvekben című ösz- szegezésben megállapít: — Tankönyveink versanyagát il­letően forradalmi szándékú tanterveink állásfoglalásához hasonló szerkesztési elvekre van szükségünk: versanyagot alsó tagozatos tankönyveink számára nem az »irodalmi ér­téket szűkösen nélkülöző«, hanem irodalmunk, esetleg a világirodalom elismert, az idő által a megérlelt értékeit kép­viselő költők műveiből válo­gassuk elsősorban. — Megálla­pításával messzemenően egyetérthetünk, s hozzátehet­jük, hogy nemcsak az alsó ta­gozatos .tankönyvekben olvas­hatunk színvonalon aluli »verseket«, hanem a kisgyere­kek úgynevezett meseköny­veiben is. A szűkre szabott lehetősé­gek között öten kaptak helyet verssel, prózával. Takáts Gyula Sós forrás cí­mű kötetéről írt elemző, érté­kelő kritikát Pomogáts Béla. Az ismeretek időrendi elsa­játítását felvető, országos lap­ban publikált tanulmányhoz fűz megjegyzéseket meditáció­jában Bohony Nándor. Egy­részt még fölhívja a figyelmet a vitára, másrészt személyes véleményével kiegészíti azt. Vitára bocsátja a szerkesz­tőség Szili Ferenc pályadíjas tanulmányát, melyet az isko­lai élet demokratizmusáról írt. A hozzászólások után érdemes megvonni a tanulmány érté­két. Ugyancsak pedagógustémá­ról szól Jávorszky Andrásné írása. A somogyi pedagógus- társadalom létszámának ala­kulását elemzi lö68-tól 1973-ig. Fölhívja a figyelmet a képe­sítés nélküli pedagógusok emelkedő arányára. A Somogy ezúttal Leitner Sándort mutatja be, művésze­téről Zsolnai László írt be­számolót. A Figyelő rovatot változató-1 sabbá lehetne tenni, ha al könyvismertetéseket rövidebb- re fognák a szerzők. Sípos Csaba somogyi vonatkozású cikkekből készített jegyzéket a kutatók számára. Martyn Ferenccel beszélge­tett Wallinger Endre. Az írás kifejezi egyben azt a szerkesz­tői törekvést is, hogy tartsuk szemmel, mi történik a me­gyéből elszármazott alkotók- I kaL I Horányi Barna Új lélegeztető készülék A MEDICOR Művek debreceni orvosi műszergyárának konstruktőrei új típusú lélegeztető készüléket állítottak elő, amely teljes légzéshiány esetén is hosszabb ideig alkalmas a beteg lélegeztetésére. A színes televízióé csak azután meghalni«, hogy i Komora, ha csak meglátta Ja- i nőt, dührohamot kapott. Radványi másnap váratlanul megkérdezte Komorétól: hogy van az, hogy nem vette azon­nal észre a súlyos sebesülést. A kérdést a tisztán látó és »nyulat kiugrató« ember hangsúlyával tette föl, amiből Komora azonnal látta, hogy színt kell vallania. Kozákot valami ürüggyel elküldte, pe­dig kiküldhette volna, mint tiszt egy főtiszttel való beszél­getés miatt is, de hát valami lelkiismeretfurdalása azért ne­ki is volt. Kis idő múlva Schützöt hívatták, és csak tíz perc múlva jött vissza. Schütz azonnal Odrobinyá- kot kereste, aki eddig, ha nem értette meg Kozák figyelmez­tetését, most már még kevés­bé értette a dolgot. De any- nyit igen, jobb, ha valóban fogja a száját és hallgat. Eb­ben megerősítették azok a pa­rancsok is, amit nyakra-főre kapott; a legkomiszabb, leg­nehezebb feladatokat varrták a nyakába. Schütz távozása után, aki igazolta, mint szemtanú, hogy a »bolsi le akarta lőni« Komo­rét, Radványi némán, elgon­dolkodva lépkedett a szobá­ban. A főhadnagy most ko­rántsem volt olyan nagy fiú, mint máskor. Némán, sápad­tan követte az őrnagy minden lépését, szabályszerűen utána­fordulva, amerre az haladt. Radványi megunta. — Mit forogsz, mint egy tojógalamb? — szólt rá nyer­sen. — Ugye, most be vagy rézéivé? Mi? Néhány lépés után leült. Csönd volt néhány pillanatig, majd szemrehányóan folytat­ta. (FolytatjukJ rr a jovo Tegnaptól szambáit estig színes tv-adásokat láthatnak az érdeklődők a GELKA köz­ponti épületének nagytermé­ben. A műszaki és közgazda­sági hetek keretében az MTESZ oktatási bizottsága, a HTE budapesti bizottságának rádió—televízió szakosztálya és a GELKA Somogy megyei J kirendeltsége közös rendezé­sében színes tv-bemutatót tartanak. Céljuk ezzel az, jlhogy tájékoztassák a lakossá­got a színes adások jövőjéről, Jeziek sugárzásának és vételé­inek technikai feltételeiről. A nyugat-európai országok a színes adásoknál a PÁL rendszert vezették be. A szo­cialista országok és Francia- ország pedig a SECAM rend­szert. Különbség a képcsőben van: az utóbbi drágább ugyan, de jobb képet ad. Nagy Gábor, a GELKA me­gyei kirendeltségének vezetője elmondta, hogy a székesfehér­vári gyár által készített Vi- decolor az úgynevezett két­normás készülékek családjába tartozik. Egyaránt alkalmas a PÁL és a SECAM vételére. A Videcolor segítségével meg le­het nézni a magyar tv egyes iés kettes adását, akár Kab- ihegy, akár Pécs sugározza, \ megtekinthető a grazi és a zágrábi tv két-két csatornán adott színes műsora. Magyarországon jelenleg mintegy kétezer — színes adás vételére alkalmas — készülék után fizetnek adót a tv-né- #zők. Somogyba ebből rnind- f össze kettő jutott, f — Kevesen tudják a me­ggyében — mondta Nagy Gá- J bor —, hogy a kab-hegyi adón fis sugároznak színes műsort, •és ezt nálunk jól lehet fogni. 'Szerdán este például erről az adóról nézték meg a vendé­gek az Európa—Dél-Amerika válogatott labdarúgó-mérkő­zést. — Mi a jövője a színes ív­nek Somogybán? — Meggyőződésem, hogy — mint a nagy- és kisképernyős készülékek esetében is volt — az újabb, szebb képet adó szí­nes tv kiszorítja a fekete-fe­hér készüléket. Ehhez persze még el kell telnie néhány esz­tendőnek. — A színes adás vételére al­kalmas tv-k ára nagyon ma­gas ... — A Videcolor 32 ezer, a Szivárvány 19 ezer forintba kerül. Pár év múlva azonban megindul a készülékek soro­zatgyártása, s ez csökkenti majd az árakat. A Videoton- gyár szakemberei már most azon dolgoznak, hogy a válto­zatlan technikai színvonal mellett az év végére már le­szorítsa a tv-k árát. — Felkészültek-e Somogy­bán a színes készülékek javí­tására? — Még nem, bár a GELKA kiképzett már olyan szak­embereket, akik foglalkozhat­nak a színes televíziók javítá­sával. Ennek azonban dologi feltételed is vannak. Csak példaként említem, hogy a bemutatón két olyan műszer­rel mérték be a színeket, me­lyeknek ára 800 ezer forint. A bemutatón három külön­böző készüléken lehet nézni a színes adásokat, mindennap délelőtt 10 órától este 21 óra 30-ig. Ha megfelelő számú érdeklődő van, a GELKA va­sárnap estig meghosszabbítja a programot. M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents