Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

Művek között KELLEMES összbenyomást kelt az L dunántúli tárlat — jegyzi meg a látogató, akinek Kaposváron először van mód­jában ilyen terjedelmes anyaggal ismerkedni. Először lát a néző valójában megren-, dezett kiállítást, céljában pe­dig az eddigieken túl muta­tót: dunántúli seregszemlét. Elmondtuk már — de nem fö­lösleges megismételni —, több mint félezer műből vá­logatott a zsűri, s a kiállít­ható alkotások száma annál is több, amennyi a Somogyi Képtárban látható. (Érdekes­ségként: a megnyitó után is került még kép a falra, a zsű­ri megküldött jegyzőkönyve alapján.) Szélesre nyitotta ka­puját Kaposvár a képzőművé­szet előtt, s hogy szükség volt erre, az eddig elmondottak is bizonyítékul szolgálnak. So­mogy önmagában is bővelke­dik képzőművészekben, alko­tásokban, nem a helyiek »ki­egészítésére« volt hát szük­ség, hanem arra, hogy a tár­lat dunántúli számvetésre késztessen, (Nem árt megje­gyezni azt sem, hogy a képző- művészeti »túltermelés« leve­zetését is segítheti egyben.) Nem vonakodtak attól a kép­zőművészek, de éppen a sok részvevő — és a korlátozott terület — miatt teljesebb le­hetne az összegezés, ha nem egy időben, hanem mondjuk több »lépcsőben« rendezik meg a tárlatot, külön a fes­tők bemutatóját, azután a gra­fikusokét, a szobrászokét, az iparművészekét. Határozot­tabb mondanivalója születne ezeknek a részben osztott tár­latoknak, mint így együtt. Miért? A néző joggal kí­váncsi a művész mélyebb megismerésére. Egy-két-három műből mire lehet következ­tetni? Ezért ez a kiállítás egy olyan dallamnak fogható föl, melyben minden hang más­más művészé... Talán ezért is érzi a néző, hogy ihilyen »összeszokott a gárda«. Hoz­zátehetjük, sehol egy fals •hang, mindegyik a maga he­lyén szól, és összecsengve... Nem kever vihart a c, a d... Ahogy a Dunántúl a szelíd táj képét mutatja, képzőmű­Az I. dunántúli tárlatról vészetünket sem szabdalják nehéz terepek. Pedig, ha va­lahonnan elvárhatjuk, hogy a szelíd tájban felmutassa a drámai embert, történetet, akkor az a művészet, ez a csodálatos tükör. Benne is­merhetünk igazán magunkra. Ezek után azt hiszem, ért­hető, miért tetszik Csiszár Elek Téli Balaton című ké­pe, mely úgy írja le a termé­szeti jelenséget — rianásról van szó —, hogy érzékeltetni tudja vele az emberben le­játszódó vihart is. Erre a kép­re egyáltalán nem mondhat­juk, hogy dunántúli táj, hi­szen szörnyű mélység húzza az embert a feneketlenségbe. Ilyen művészi szándékkal ta­lálkozunk a pécsi kiállításon is bemutatott Szekeres-grafi­kák nézése közben is. A Rek­viem című sorozat beleszól az életünkbe. Kelle Sándor JWe- cseki bányája is példa erre. A KORSZERŰ történelem- megelevenítésére Szabados János tett kísérletet,, erről vall a Latinca-portréja és a Vietnam című alkotása. Vé­leményem az, hogy Latinca szellemének megidézése lehe­tett volna inkább a célja, mint a mártír alakjának mű­vészi »meghatározása«. Lett­ner Sándor — az idei Vaszary- díjas — tudja, hogy a művé­szi tett aktualitásokhoz is kap­csolódik. A Németh István polgármester, és a Clown cí­mű képei rendkívül finom festői érzékre vallanak, de rontja mondanivalóját, hogy fölöslegesen is aktualizál. Mi­re gondolok. A polgármester kezébe »adott« kulcsra rá­írja: 1873—1973. Vagy a Clown című portréba beleírja, hogy Clown... Hát nem az a fon­tos, hogy egy bohócról van szó? A kis király című képe polgárpukkasztó, sikerült kép. Bemáth Aurél a Szentiván- éji álom jeleneteit színpadi­askodástól mentesen, realisz­tikusan álmodta újra azzal az igénnyel, hogy képet fessen Shakespeare halhatalan re­mekének hatására. Ez a fajta realizmus egyébként nem jel­lemző j a kiállítás egészére, ugyanakkor egyik irányzat sem diadalmaskodik itt. Em­lítésre méltó Ruisz György Ivók című festménye is, föl­tétlenül előrelépés az eddigi­ekhez képest. Klimó Károlyt is szívesen jegyzi meg a láto­gató. A grafika, úgy látszik, szer­ves része több festő munkás­ságának is. Ez a műfaj elég változatosan szerepel a ka­posvári kiállításon. Honty Márta közelebb került a kö­zönséghez. Csurgói Máté La­jos Radnóti-sorozatának itte­ni szerepeltetése azt bizonyít­ja, hogy egy olyan »csúcs« ez a művész pályáján, amelyet nehezen múlhat felül. Dohnál Tibor, Bérces Gábor figye­lemre méltó műveket küldött az I. dunántúli tárlatra. R. Kiss Lenke szobrai szé­pek, mondanivalójuk eléggé irodalmias. Ezzel szemben Bors' István szigorúra fogott szobrásznyelven fogalmazza meg mondanivalóját a hábo­rúról, az életről, halálról. Majtényi Károlytól az Ünnepi menet Isis tiszteletére a meg­munkálás gazdagságával hívja fel a figyelmet. Érdekes vállalkozás az, ami­be Rumi Attila kezdett. Mun­kája — Harangláb — frissnek hat ezen a kiállításon. A ke­rámiában Pattantyús József alkotott figyelemre méltót, szépek Rkvasz Erzsébet zo­máncképei, Sz. Egyed Emma, Tóth Ilona és Kovács Jó­zsef érmei. ÜGY HÍRLIK, a képtár ha­marosan terjeszkedik. A két év múlva megrendezendő II. dunántúli tárlat csoportos bemutatójának nem kell na­gyobb hely, ellenben a már említett lépcsőze­tes kiállítás gondolata mellett fölvetném azt is, hogy érdemes iyen alkalom­mal kijelölni egy-egy művészt, aki önálló szerepet kapva mu­tathatná be munkásságának foglalatot. Növelni lehetne ezzel a tárlat értékét. Ha jól számolok, nem is olyan távo­li az a két év, az előkészü­letekkel nem is késlekedünk sokáig. Akkor nem fordul elő, hogy egy ilyen fontos bemu­tatóra nem készül el a kata lógus. Horányi Barna Gyógylovaglás három kis hátason (gyerekek, fiatal kamaszok ülnek a nyeregben, s a szár- végre fogott kis lovak körbe- galoppíroznak. A lovasok moz­gássérültek, főként geríncfer- düléssel bajlódnak. A lovag­lás gyógyító hatású: ha nem is egyenesíti ki a meggörbült, deformálódott gerincet, fejlesz­ti, erősíti a körülötte levő iz­mokat, s megakadályozza a gerinc további romlását Ezen­kívül is felmérhetetlen az a hatás, ami a lovaglásból szár­mazik. A megmozgatott izmo­kat kellemes fáradtságérzet bizsergeti, s a testnevelésből felmentett, gátlásos gyerekek­nek felszabadulnak a szoron­gásai, amit erősebb, ügyesebb társa láttán érez. Mert, őugye lovagol! Kaposváron, a Mezőgazda­sági Főiskolán ez év májusá­tól folynak a kísérletek: a lo­vaglás terápiás hatását vizs­gálják a mozgássérülteken. A tapasztalatokat összegezték a tegnapi tanácskozáson, ame­lyen dr. Úcsag Imre, az Ál­lattenyésztési Kutató Intézet lótenyésztési osztályának ve­zetője. egyetemi professzor, dr. Sziklai Ivánná és dr. Zsigmond Kázmér főorvos mondta el tapasztalatait A nemzetközi eredményekre és a rövid — egyelőre alig néhány hónapos — tapasztalatokra tá­maszkodó bizonyító anyag így is meggyőző volt: a lovaglás minden kétséget kizáróan te­rápiás hatású. gozík, illetve a fuvarozásban van fontos szerepük, alkalmas termetű, úgynevezett gyer­meklovat szinte sehol sem lehet találni. A főiskola fe­dett lovardájában azonban három, megfelelően betaní­tott, megbízható hátason gya­korolhatnák a gyerekek, rend­szeres orvosi és szakmai fel­ügyelet mellett A három, vi­szonylag alacsony lovacska jó mozgású, széles hátú, az úgy­nevezett muraközi rokona. Ki­tűnően alkalmasak gyógylo- vaglásra. Érdekes, hogy korábban a gerincsérülteket az orvosok kifejezetten tiltották a lovag­lástól , attól félve, hogy a sé­rült testrészt károsító, rázkó­dástól eredő hatások érik. Most viszont kiderült, hogy a nyeregben ülő teste átveszi a futó ló ritmusát és nem zö- työg a nyeregben. Elsősorban a gerincet tartó izamzat dol­gozik, s a gyógylovaglásnak ebben van a tartást javító ha­tása. (Gondoljunk csak a dél­ceg, remek tartású huszárok­ra.) A főiskolán — s a tanács­kozásnak is ez az egyik cél­ja — most azt kutatják, hogy a gyógylovaglást hogyan le­hetne még jobban kiterjeszte­ni, és segítségével még több mozgássérült fizikai és szelle­mi állapotát javítani. Cs. T. „Küzdelem nincs hasztalan” Illyés Gyula legújabb könyve: Minden lehet megszer­A gyógylovaglás vezése azonban nagy-nagy körültekintést igényel. Főként azért, mert kevésbé mozgé­kony gyéreitekről van szó, akik egy-egy mozdulatot ne­hezebben sajátítanak el, mint egészséges társaik. Ráadásul országban szinte sehol sincs arra lehetőség, hogy a gyerekek már fiatal (5—10 éves) korban megismerkedje­nek a lovaglással, akármilyen hasznos sport is az. Nálunk ma még a lovak 85—90 száza­léka a mezőgazdaságban dol­Illyés legutóbbi műveiben sokszor beszél az elmúlásról. Ez nem a 71. életéve felé kö­zeledő ember haláltól való fé­lelme, mert Illyésre joggal al­kalmazhatjuk a nagy német bölcselő: Immánul Kant meg­állapítását, hogy »minél érté­kesebb valakinek az élete, an­nál kevésbé fél a haláltól«. Illyés élete pedig valóban kora ifjúságától, költészete kezdeti kibontakozásától igen értékes. Nemcsak a legművészibb formákkal, a legbiztonságo­sabb eszközökkel alkotta és alkotja meg műveit, hanem az emberről való emelkedett fel­fogása, egyetemes életlátása rendkívül sok fontos erkölcsi ítéletet felölel, összefog. Ezek­nek jegyében beszélt a most megjelent Minden lehet című könyvében is a munkáról, az ember feladatairól, a nemzet­ről, az összemberiségről, a tár­sadalom fejlődéséről. Illyés mindenkor meglátta az elnyomottak fájdalmát, és a legválságosabb helyzetekben is a parasztság, a munkásosz­SOMOGYI GÉZA .Jégkoporsó 101. Éppen sikerült a biztosító­tüskét kirángatniuk, mikor az egyik udvarról egy hatal­mas farakás mögül iszonya­tos géppuskatüzet nyitottak rájuk. A gépkocsi megugrott, és az egyensúlyát vesztett gép­ágyú fölbillent, maga alá szorítva az egyik embert. A másik odaugrott, hogy kihúz­za fájdalomt>] üvöltő társát de még mielőtt odaért volna több találat érte. A másik há­rom közül kettőnek sikerült fölkapaszkodnia a mozgó ko- tsira, de a harmadik, bár a fentlevők is segítették, visz- szaesett. Apró füstcsíkok penderedtek elő a testéből... A terhétől megszabadult gépkocsi sivító zúgással gyor­sult föl. Az üvegek már ré­gen apró szilánkokra törve szétszóródtak a fülkében és a motorházon, de a gépkocsi- vezetőnek valami csoda foly­tán semmi baja nem volt. Ká­romkodva nyomta le a társa fejét az ülés alá: — Az anyád istenit! Ma­radj ott lent! Ha fölfordulok én is meg te is .. akkor a töb­biek is készen lesznek. Amerre száguldottak min­den házból tűz fogadta őket. i — Gyorsabban! — kiáltotta a szakaszvezető, de hogy mi­re értette már nem lehetett megtudni, mert a következő pillanatban mintha a kopo­nyáját fűrészelték volna el; a homlokán később hat lyu­kat számoltak meg. Már nem lőttek. Hason fe­küdtek a kocsi fenekén. Elmaradoztak a falu utol­só házai is, amikor mozgo­lódni kezdtek. Halálsápadtan néztek egymásra. Csak a had­nagy nem mozdult. Halott télyán, és hazakerülni... Csak innen el! Ebből az ide­gen országból, amely mások­nak lehet szeretett föld, me­lyért vért és életet hajlandók áldozni, de nekik csupán ke­gyetlen halált szán. Csak ne lenne mögöttük a hadveze­tés és parancsnok monstrum fala! Elöl a mindenre elszánt szovjet hadsereg, mögöttük az ország urainak, nagyhatal­mi vágyát szolgáló kíméletlen akarata. Körülöttük minde­nütt a gyűlölet és elkesere­dés táplálta elszánt, néma ellenállás, amely megérett a . és a segédgép- »fegyver-fogásra. ...És a leg­is. Has-, tüdő- nagyobb ellenség, a meg nem alkuvó hideg, az orosz tél, amely az idegent megöli, el­pusztítja! Az itt élők is fé­lik, de az évezredes együtt­élés alatt kiismerték, alkal­mazkodni tudnak hozzá. Az ebédet és sötét gondo­lataikat egy kalimpáló fü­tyülés, robbanás, majd még egy — és sűrű egymás útón­ban mind több — zavarta meg. Aknatűz. Gyorsan szétszóródtak. Mi­re első meglepetésükből fel­ocsúdtak, a szemben lévő eny­tály oldalára állt, és a nem­zetiségek elnyomása ellen ide­haza is, külföldön is bátran fölemelte szavát. Ezért is lett többek között az egész mű­velt világ előtt a magyar szel­lemi élet értékes, nagy repre­zentánsa. Ez a kötete valósággal élet­elvként hirdeti, hogy a fizikái lét múlandóságával szembe az embernek a munka, az alkotás elmúlhatatlanságát kell állíta­nia, mert »küzdelem nincs hasztalan«, és az elmúlást, a feledést, a megsemmisülést csak a társadalom haladásáért folytatott harcokat képviselő eszmék akadályozhatják meg. Külön kellene beszélnünk Illyésnek nyelvünk iránti ra­jongó szeretetéről. Gondolatai átfogják a legszélesebb, legtá­gabb emberiséget és hazánk dolgait; boldogulását szeretné a későbbi jövőben is meglátni. A kötet egyik verse ezt a vá­gyakozást így fejezi ki: »őszül hajam, mélyülnek a redők, Több egyre köröttem a fiatal. Vakosködván érzek szomjú erőt, Legyek a legmesszebblátó magyar!« Az egész emberi sorsot, éle­tet átfogó értékes megállapítá­sokat, közléseket tartalmazó könyv a Szépirodalmi Könyv­kiadó gondozásában jelent meg. Gy. Z. volt. És halott még másik két ember kocsivezető és fejlövéssel ketten besültek. megse­Egy kanál forró levest osztottak, kevés krumplival. Az átfagyott emberek mohón kanalazták. A félszakasz sor­sa lehangol mindenkit. Ilyen közelségbe — saját alakulat­nál — még nem találkoztak a halállal. Különböző fejekben különbözőképpen egyazon gondolát motoszkált, félelem­érzetet keltve, pattanásig fe­szítve az idegeket: átjutni a halál félelmetesen sűrű ros­he lejtőt mintha mákkal szór-, ták volna ;be, olyan sűrűn te-, le volt katonákkal. Itt-ott. fölbukkant a hullámok között) néhány harckocsi is. Löveg-S csöveik végén időnként ha-< talmas lángcsóva és füst je­lent meg, hogy a következő' pillanatban hatalmas robba-( nással csapódjon le mellettük) egy-egy gránát, lövedék. A 1 levegő ordítással, fütyüléssel és hatalmas dörrenésekkel lett, tele. Az akna- és lövegtüzet vs-l szonozni nem tudták. Csáki kézi fegyverekkel lőttek. Ai manlicherek lassú tüze, a kis! létszámú véderő, és szembeni a szovjet katonák nagy tűz­erejű géppisztolyai, aknave­tői, sorozatvetői, harckocsilö-l vedékei. Még egy hadgyakor-í laton is nevetséges próbálko-í zás lett volna... A néhányí védőbunker, amelyet más el- < képzelésből kifolyólag lőnyí-1 lásaikkal a Don felé — kelet-! nek építették gondolván,? £s melléképületekkel együtt, hogy a város felől jöhet a ta-f madás, mind hasznavehet»t-* lenné vált. Kastélyrekonstrukció Megkezdték a szentegáti volt Biedermann-kastély — Bara­nya egyik legszebb XVIII. szá­zadi épülete — helyreállítását. A Szigetvár közelében levő, impozáns külsejű kastély ma a Szentegáti Állami Gazdaság irányítóközpontjának ad ott­hont. Több mint három évti­zed óta nem volt számottevő renoválás az épületen. A gaz­daság elkészíttette a kastély eredeti rajzát, s ennek alapján állíttatja helyre a főépületet a hozzátartozó vadászkastéllyal (Folytatjuk) Somogyi Néplap! 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents