Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-13 / 240. szám
Eredményesen dolgoznak a somogyi gépipari üzemek Hatvan bekötő lit után újabbak épülnek (Folytatás az L oldalról.) vábbra is biztosítják a gyár egészséges fejlődését. A kapacitás időszakos kihasználatlanságát úgy oldották meg, hogy átmenetileg kooperációs munkákat juttattak a gyárnak. Elmondhatom, hogy termékei iránt ismét nőtt az igény. Lehetőség nyílik arra, hogy az üzem már 1914—75-től olyan termékeket gyártson, amelyeknek Kaposváron történő készítését eredetileg csak későbbre tervezték. Főleg kis feszültségű készülékek, berendezések valamint automatikák gyártásával bővítheti a profilját. A budapesti gyárakban egyébként a kapacitás további növelését erősen korlátozták, és az igényeket a Kaposvári Villamossági Gyárhoz küldik. — Milyen fejlesztésre számíthatnak a következő években a __somogyi üzem ek? Várható-e újabbak telepítése? — A gépipar somogyi üzemeinek fejlődési lehetőségét kedvezőnek tartom. A negyedik ötéves terv kitűzött cédáit — néhány kisebb beruházási határidőcsúszás ellenére — teljesítik a vállalatok. Ezek a-beruházások adtak lehetőséget arra, hogy bekapcsolódjunk Somogy ipari vérkeringésébe. Az ide települt vállalatok pedig így tudták enyhíteni létszámgondjukat, növelni termelésüket. E munkához a Somogy megyei Tanács erejéhez és erőforrásaihoz mérten hatékonyan hozzájárult, elismerésre méltó segítséget adott és ad ma is. A jövőről még csak azt mondhatom — hiszen az ötödik ötéves tervet most készítik elő —, hogy a somogyi gyáregységeknek mindenekelőtt kapacitásuk teljes kihasználására kell törekedni, és tovább kell fejleszteni technológiájukat, gyártmányszerkezetüket. Ezt a műszaki színvonal emelésével, jobb gyártmányszervezéssel, szakmunkásképzéssel valósíthatják meg. Szükség van a műszerezettség javítására, a telephelyek korszerűsítésére is. A termelésnövekedés természetesen kisebb lesz, mint a negyedik ötéves tervben volt, hiszen a legtöbb helyen szinte a nulláról indultak. Az azonban már biztos, hogy a fejlődés üteme meghaladja majd a gépipar várható átlagát. Példaként megemlítem az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárát: itt 1976 —1980 között teljes vertikalitásban meg kell oldani a rádió- és televízió-vevőcsövek gyártását. _ Ez a mai körülbelül 7,5 millió darabbal szemben 16 millió Kaposváron gyártott elektroncsövet jelent. A Videoton tabi üzemében, ahol a nagy jövő előtt álló számítástechnika alkatrészei készülnek, már 1975-ig a háromszorosára emelkedik az eredetileg meghatározott termelési érték. A számítástechnika fejlesztése 1975 után is intenzíven folytatódik majd. A megye vállalatai az ötödik ötéves tervben is több — népgazdasági szinten kiemelt — programhoz kapcsolódnak majd. Ilyenek például a KGST-országok egységes számítógépprogramjának továbbfejlesztése, a nehézhíradástechnikai berendezések és az elektronikus alkatrészek gyártása. Ez a somogyi üzemek termékkorszerűsítését és — ehhez kapcsolódva — műszaki fejlesztését is jelenti, önmagában ez is biztosítja a fejlődést. Az ötödik ötéves tervben általában nem tervezzük új gépipari gyárak telepítését. Azt tekintjük alapvető feladatnak, hogy a technológiai rekonstrukció és a megfelelő termék- összetétel kialakítása révén a tőkés piacon is versenyképessé tegyük a gyártmányokat. A népgazdasági célkitűzéseknek megfelelően a gépipar tőkésexportját 1980-ra — 1975-höz viszonyítva — legalább meg kell kétszerezni. Ezt a régi termelő berendezések korszerűsítésével és a gyártmányok fejlesztésével lehet megoldani. Üj üzem telepítésére Somogybán sem gondolunk. Annak lehetőségét viszont a megyei tanáccsal közösen vizsgáljuk, hogy kisebb üzemet átveszünk, és megfelelő profillal biztosítjuk a fejlődési lehetőséget. Alapvető feladatnak azonban a meglevő gyárakban a berendezések és a munkaerő jobb kihasználását tartom, például a müszakszám növelése révén. — A gépipari üzemeknek jól képzett szakemberekre van szükségük: egyebek mellett ez is indokolja, hogy a kaposvári Gépipari Szakközépiskola kapjon jo- got technikusok minő síié - sére. Van-e erre lehetőség? — A képzésre már az idén is van lehetőség, ha a szak- középiskola fölveszi a kapcsolatot a váci Lőwy Sándor Szakközépiskolával. Ez az intézmény gépkarbantartó-javító, valamint gépszerelő szakmákban országosan összehangolja a technikusképzést. A jövő tanévtől kezdve pedig — ha a kaposvári szakközépiskola vállalja ezt és rendelkezik az előírt feltételekkel — a kijelölésnél figyelembe vesz- szük ezt az igényt — mondta befejezésül dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. K. I. Munka, gond és tervek 0 MEZŐGÉP 2. számú gyáregységénél AKKOR LENNE FURCSA, ha egy bonyolult munkát végző vállalatnál, gyárnál minden a legsimábban menne. Nincs így ez a MEZŐGÉP 2. számú gyáregységénél sem. A lengyeltóti üzem gondokkal küzd. Kétszázhatvankét dolgozójának egy része nem a »kerítésen belül« végez munkát. A gyáregység külső szerelő tevékenységet is vállalt. S ez azt jelenti, hogy az embereknek Lengyeltótiból, Hácsról, So- mogyvárról, Szőlősgyörökből — ilyen sok helyről »toborzó- dott« a 2. számú gyáregység dolgozógárdája — el kell menniük akár az ország másik végébe is. Sőt, egy részük most a csehszlovákiai Sturovóban dolgozik egy épülő kenyérgyár lakatosmunkáin. Minden vidéken települt ipari bázisnak meg kell küzdenie avval a gonddal, hogy az emberek a pénzbeli ösztönzés kilátásba helyezésekor sem akarják vállalni az olykor hetekig tartó munkát idegen. irányú szerződéseket is kötöttek. Ott voltak például a szolnoki piaci csarnok felállításánál, összeszerelésénél — ezrevő — ezt tudják — az, hogy a gyártó vállalat szereli össze a terméket, a helyszínen. Ehhez igazítják terveiket. Szeretnék a munkát nemcsak jól, hanem tetszetős kivitelben is elvégezkord idő — három hónap alatt — készült el. Munka szólítja őket a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolához is: ők készítették a ványi tehenészeti telep vázszerkezetét, nyílászáróit. Jo partnereik az építőipari vállalatok, s ez már nem mezőgazdasági jellegű lakatos- és szerelőmunkát jelent. A Somogy megyei tanácsi magas- és mélyépítők bizton számíthatnak rájuk, de sok budapesti cég is. Egerben három- szintes szolgálati háznál tevékenykedtek, s nemsokára lesz elfoglaltságuk Zuglóban is, a tízemeletes irodaháznál. A jö-1 ni. Ezt a célt szolgálja majd a megvalósítandó festőműhely. Eddig az udvaron kellett a gyártmányokat befesteni, s a körülmények nem biztosították a tökéletes munkavégzést. DE NEMCSAK ILYEN szempontból mondhatjuk azt, hogy előre tekintenek a gyáregység vezetői és dolgozói. Szabad szombatjukat áldozva rá, kollégiumi férőhelyet akarnak biztosítani az arra érdemes munkásgyerekeknek. Mert kell az utánpótlás, kell a közép- és felsőfokú szakember Lengyeltótiba is. L. L. Jó kenyér - Dombóvárról Mi az, ami haza vonzza őket? Hesz Mátyás igazgató lúd ja: a háztáji. A családtagok ugyanis gyakran a mező- gazdaságban dolgoznak, állatokat tartanak. Ezekkel pedig gond van. De néha a kaszálás, a betakarítás is ad munkát. Hiányzik a férfikéz. A két- laki életmód felszámolásával nyílik csak mód a megoldásra. Az elmondottak azonban nem azt jelentik, hogy elmaradnának a tervezett eredményektől vagy bevételtől. Most, három negyedév elteltével, fölmérést végeztek. A gyáregységi eredmény: 11 700 000 forint. Az időarányos feladatoknál előbbre tartanak. Tevékenységük tehát a belső munkák és a külső tevékenység között oszlik meg. Sok a mezőgazdasági jellegű megrendelésük. Jó a kapcsolatuk a MEZÖBER-rel, a MEZŐGÉP Tröszttel, s így több (Tudósítónktól.) Tíz község és egy puszta tartozik a nagyberki áfész ellátási körzetéhez. Tizennégy helyen árusítanak kenyeret, amelyet a kaposvári Sütőipari Vállalat szállít. Bánáti István, az áfész elnöke a következő tájékoztatást adta a kenyérellátásról. — A szövetkezeti és tanácsülések állandó témája a kenyér minősége. A Dombóvárhoz tartozók onnan hoznál: kenyeret, és sokan vásárolják a mindennapit Kaposváron, így aztán a boltosok nem tudják kiszámítani a várható forgalmat, amely átlag 25—26 mázsa a körzetükben. Emiatt mindig marad kenyér. Egy évben 100—135 mázsát is kénytelenek leértékelni, takarmányozási célokra eladni. Ez a szövetkezetnek 25 ezer forint veszteség. A tagság és a hivatalos szer ; vek véleménye: változtatni kellene a helyzeten. Szeptember 1-én léptek egyet előre. Megegyeztek ugyanis a dombóvári kenyérgyárral: két községünket, Kapospulát — a rövid távolság miatt úgyis Dombóvárról vitték oda a kenyeret — és Attalát lássák el a Tolna megyei városból. Szeptembertől gyökeres /változás van e két község kenyérellátásában: Kapospulán és Attalá- ban a kétszeresét adják el az előző mennyiségnek. Azok. akik eddig Dombóvárra jártak hálásak, mert helyben megvehetik a dombóvári kenyeret. Ellátja ezt a két községet a szomszédos város más termékkel is. Az attalai bolt tíz nap alatt 780 turóstáskát. a kapos- pulai üzlet 30 darab tortát adott el. A zsemle, a kifli és a fonott kalács forgalma-iá növekedett. A környékbeliek is ide járnak jó kenyérért. A nagyberki áfész vezető' most azon fáradoznak, hoa egész körzetüket a dombóvár kenyérgyár lássa el. j Egymillió négyzetméter cementstabilizációs útalap 1950-ben egyetlen város — Kaposvár — és 251 község volt Somogybán. A falvak húsz százalékát földút kötötte ösz- sze — helyesebben: választotta el — a külvilágtól, az országos úthálózattól. A föld- utakat csak az esztendő néhány hónapjában lehetett használni. Esőben, hóban megrekedt a mentő, s távol maradt a kultúra is. Egy közepes nagyságú város lakossága, körülbelül ötvenezer ember várta a megye ötvennégy községében, hogy elkészüljenek a bekötő utak. Kincses Tibortól, a KPM Kaposvári Közúti Igazgatós: gának főmérnökétől megtudtuk, hogy az útépítők derekas munkát végeztek: az elmúlt huszonhárom évben hatvan bekötő út — összesen több mint kétszáznégy kilométer — készült. 1972 elejére nem volt somogyi falu, amelyiket nem megfelelő bekötő út kapcsolt volna a megye és az ország vérkeringésébe. A munka azonban nem állt meg. Az újabb elképzelések szerint azok a települések — főleg puszták és majorok — is bekötő utat kapnak, amelyekben legalább kétszáz ember lakik. 1975 végéig még hat bekötő utat adnak át a megyében. A kivitelező — a Kaposvári Közúti Építő Vállalat — jó ütemben halad a munkával, s ez nem utolsósorban egy új építési módnak köszönhető. Régebben igen sok gondot okozott a megfelelő minőségű kő bányászása, s még ennél is többet a vasúti, közúti szállítás, ami megsokszorozta a költségeket. A hatvanas évek közepétől az útalap készítéséhez már nem használnak követ, hanem nagy teljesítményű gépekkel úgynevezett cementstabilizációs útalapot építenek. A gépek az útépítés helyszínén ' talált földet dolgozzák össze a cementtel — égy mondattal így lehet összefoglalni az új módszer lényegét. így nemcsak munkaerőt takarítanak meg, hanem sok pénzt is. A kísérletek kezdetétől — 1961- től — napjainkig egymillió négyzetméternyi cementstabilizációs útalapot készített a Kaposvári Közúti Építő Vállalat. Ezzel a módszerrel készül a Lajosházát Kálmánesával ösz- szekötő négyezer-négyszáz méteres bekötő út is. A stabilizációs útalap négy és fél méter széles és tizenöt centi vastag lesz. Erre még hét centis kavicsaszfaltot és három centis koptatóaszfaltot terítenek. A négyezer-négyszáz méteres bekötő út alapjának építéséhez hatezer-egyszáz tonna kőre lett volna szükség, így azonban elég lesz hatszáz tonna cement. Fölvételeink ezen az útépítésen készültek. P. D. A tudomány és a gyakorlat ötvözete Az Akadémia Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban dr. Dímény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter könyve: Az állattartás gépesítésének ökonómiája. Aki végiglapozza ezt az ízléses tipográfiai megoldásokkal szerkesztett könyvet, az első, amit megállapíthat: ebben a műben kimagasló nagy- szerűséggel ötvöződött a tudomány és a gyakorlat, úgy, hogy olyan példa lelhet, amit tanítani kellene. Ezzel magyarázható, hogy olvasmányossá válnak, kiszínesednek azok az egyébként »száraz« statisztikai adatok, ainelyekkel a mű első részében az állattenyíszt"- helyze tét. fejlesztési céljait összegez a szerző A második részben figyelemre méltó érdekes fejtegetés során bontakozik ki a műszaki fejlesztés gondolata. A műszakifejlesztést a maga teljességében — közgazda- sági, technikai, kémiai és építészeti vonatkozásaival együtt — tárgyalja, de úgy, hogy a bonyolult összefüggések középpontjában mindig a termelés irányítója, végrehajtója: az ember áil. A fejlesztést az előzőekben vázolt feladatokra építi, meghatározza irányát és mértékét is. A könyv harmadik része azoknak a tényeknek, az adatoknak a gyűjteménye, amelyek már kiállták a próbát, így irmr.-kedhetünk meg kü- 1 "nbőaő szarvasmarha-, ser .és-, baromfi-, juhágazatot érintő technológiákkal, géprendszerekkel. A mutatók önmagukért beszélnek: jól hasznosítható útbaigazítást adnak a beruházások megfontolt megválasztásához. A könyvnek — ha lehet egyáltalán az értékeket rangsorolni — ez a legfőbb érdeme. Hiszen éppen az állattartással kapcsolatos beruházások azok, ahol még meglehetősen sok a vitatott kérdés. Minden tudományos és a gyakorlatban beigazolódott állásfoglalásnak különös jelentősége van ebben a témában. A szakember olvasónak jobbkeze, hasznos segítő társa lehet ez a könyv.
