Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-12 / 239. szám
BIZALOM Régi ismerősöm munkahelyeit változtatott. Szakmájában maradt ugyan, de sajátos feladatkört kapott, amelynek ellátásához: alapos ált- és továbbképzésre volt szüksége. Attól tartott, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező, többnyire diplomás szakemberekből álló munkahelyen nehezen fogadják be, olyan alantas feladatokkal látják el, amelyektől mindenki igyekszik megszabadulni. Most, egy esztendő után, örömmel újságolta: alaptalan volt az aggodalma. Főnöke nem nyájasan, de barátságosan fogadta, nem ígért fűt-fát, hanem pontosan meghatározta feladatát. Ellátta szakiroda- lommal, tanfolyamra küldte, majd fokozatosan egyre bonyolultabb feladatokkal bízta meg. Örömmel beszél munkájáról, a kellemes légkörről, az iránta megnyilvánuló főnöki és munkatársi bizalomról. És ez — nem mondta ki, de éreztem — fokozza munkakedvét, és egyre nagyobb erőkifejtésre készteti. Akárcsak a Budapesti Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárának azt a mintegy harminc dolgozóját, aki a kedvezőtlen közlekedés miatt — igazgatói engedéllyel — a hivatalostól eltérő munkaidőbeosztással dolgozhat. Ez az ésszerű és emberi gyakorlat — alaposan megcáfolva néhány vezető aggályoskodását — nem vezetett semmiféle fegyelmezetlenségre. Az egyéni elbírálás alapján kedvezményben részesült munkások pontosan betartják a napi munkaidőt, folytatják a munkát, amikor a többiek — így a vezetőjük is — eltávozik (egyedi munkát végeznek, meg lehet oldani) és teljesítik normájukat. De az se J mindegy, hogyan: kiegyensúlyozottan, fegyelmezetten, jó hangulatban. Egy másfajta kedvezmény itt a saját célra történő apróbb javítások, barkácsolások engedélyezése. Természetesen ennek is első feltétele a kifogástalan magatartás, a jól végzett munka. A bizalom megnyilvánulásának másik szép példájával is találkoztam ebben a gyárban. Kilencvenkét frissen végzett szakmunkás közül tíz fiatal alkalmazását nem javasolták az üzem képviselői. Ügy vélekedtek: megszerezték ugyan a szakmunkás-bizonyítványt, de tanuló korukban sok baj volt velük, boldoguljanak másutt. És akkor a lehajtott fejű lányokat, fiúkat látva megszólalt a szakmunkásból lett személyzetis, maga is hasonló korú gyermekek apja: — Itt maradnak. Lassan másfél esztendeje lesz ennek. Közülük az egyik kislányt — Kerekes Erzsébetet — azóta már csoportvezetéssel is megbízták, de a többiek is beleilleszkedtek a brigádokba, valamennyien itt dolgoznak, komolyan, felnőttként végzik munkájukat. öröm az ilyen és hasonló példákat hallani. Emberségről, az ember változásába vetett hitről, az egyéni felelősség elismeréséről tanúskodnak. Sajnos, nem minden vezető magatartásában találhatók meg e vonások. Többen azokra hivatkozva utasítják el e gyakorlatot, akik visszaéltek a bizalommal, sok gondot okozva ezzel egy-egy közösségnek, a vezetőknek. Mások azt vallják: a munkahelyen termelni kell, kemény kézzel tartani a rendet, mert a fokozott munkavégzéshez, a termelékenység emeléséhez csakis a fegyelmezés és az ösztönző bérezés együttes alkalmazása lehet célravezető. A többi csak divat, és nem is kell komolyan venni. Egy fiatal munkás panaszolta nemrég — érthető okokból neve mellőzését kérve: — Ha nem ott dolgozna a feleségem, ahol én, s akinek a szakmája olyan, hogy nehéz lenne hamarjában másik munkahelyet találni számára, bizony isten gondolkodás nélkül ott hagynám az üzemet. Pedig a pénzemmel is elégedett vagyok. De nálunk olyan légkör alakult ki, hogy a munkásember eleve felelőtlen, önző, csak a fillérek érdeklik, lógni akar, fusizni minél többet; a gyár gondjai nem érdeklik, meg úgy sem tud beleszólni a nagyok dolgába. Hát aztán mi ennek megfelelően viselkedünk. Dacból. Gondolhatni, mi minden származik ebből. Persze, semmiképpen sem a »csak azért is« vagánysága, a cinikus magatartás az ellenszere a rossz munkahelyi légkörnek. Elsősorban o közvetlen gazdasági és politikai vezetőknek kell felismerniük és az okokat felderítve a helyzeten javítaniuk. Mégpedig elsősorban bizalommal azok iránt, akik munkájukkal bizonyítják felelősségüket. Hiszen nem igaz, hogy ösztönzőleg hat a termelésre a munkások alkotó képességének lebecsülése! Ellenkezőleg: a rideg, sőt ellenséges viszony a dolgozók között akadályozza a jó teljesítményt, nem segíti felszínre hozni a munkahelyi ötleteket, csírájában fojtja el a kezdeményezést, sőt ahol lehet, akadályozza a felülről induló újítások, átszervezések megvalósítását is. Azt sem szabad senkinek elfelejtenie, hogy az ember nemcsak munkás, alkalmazott, hanem a munkahelyén is ember. Joggal igényli, hogy ezt a mivoltát is figyelembe vegyék, hogy bizalommal közeledjenek felé, eleve feltételezve egyéniségében, magatartásában, törekvésében a jót, és elsősorban erre építsenek. Az így kialakult bizalomra joggal várhat minden vezető bizalmat és ennek megfelelő felelősséget' a dolgozóktól munkahelyük iránt. Paá! László Kongresszusra készülnek a délszlávok Á hazánkban élő nemzetiségek nagy jelentőségű eseménye lesz a négy nemzetiségi szövetség — a magyarországi délszlávok, németek, románok, szlovákok demokratikus szövetségének — őszi kongresszusa. Ezeken ugyanis hű képet adnak nemzetiségi politikánk érvényesüléséről. A párt és a kormány lenini nemzetiségi politikája ugyanazokat a jogokat biztosítja az országban élő nemzetiségek számára, melyeket a magyar anyanyelvű lakosság részére, és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy hazánk politikai, társadalmi és kulturális életének tevékeny részesei legyenek. A X. kongresszus megállapította: »A Hazafias Népfront-mozgalomban részt vesznek hazánk német, délszláv, szlovák, román és más nemzetiségű dolgozói is, akik társadalmunk egyenrangú tagjaiként a magyar néppel együtt építik a közös, szocialista hazát.« Somogybán viszonylag kis létszámú nemzetiség él. A legjelentősebb etnikailag is egységes csoportot a barcsi, illetve a nagyatádi járásban élő délszlávok (horvátok) alkotják. Az egykor rendkívül elmaradott, erősen vallásos, végtelenül szegény vidék az elnyomó rendszerek nemzetiségellenes politikájának következménye volt. Ma, ha végigjárja a látogató ezeket a falvakat, vagy ha megnézi azokat a legújabb divat szerint öltözködő és többnyire saját gépkocsival érkező, környékbeli délszláv lakosokat, munkásokat, tsz-tagokat, értelmiségieket, akik a művelődési házban elfoglalták helyüket, hogy megválasszák küldötteiket az őszi kongresszusra, egészen más világot talál. A nemzetiségi politika ma a Somogybán élő délszlávok számára nemcsak az anyanyelv és a kultúra ápolásának lehetőségét jelenti. Jelenti elsősorban a magas életszínvonalat, a távlatában is biztos megélhetést a községben vagy a járásban, a helyi politikai és gazdasági vezetés kiegyensúlyozottságát. A megye, a járás vezetői nagy gondot fordítanak arra, hogy Lakócsán, Tótújfalun, Szentborbáson, Potonyban és a többi délszláv lakta helységben élők zavartalanul gyakorolhassák az alkotmányban biztosított jogaikat. Az évekkel ezelőtt még csak ábrándként emlegetett korszerű lakó- csai iskola, a kétnyelvű helységfeliratok, a kötelező anyanyelvoktatás, a nemzetiségi könyvtárak, a Dráva művész- együttes ma valósággá váltak, mind-mind élő bizonyítékai lenini nemzetiségi politikánk helyességének. Somogy délszláv nemzetiségű lakossága a szocializmus híve, együtt dolgozik a terület magyar anyanyelvű lakosságával. E munka a hétköznapok szürke, bár nagyon fontos együttműködése mellett olyan hősi összefogást szült, mint az 1972-es, nagy drávai árvíz elleni védekezés. Az elért eredményeket igazolja a terület lakosságának politikai aktivitása, a zsúfolásig megtelt nézőtér előtt lezajlott választási gyűlés hangulata és a küldötteknek út- ravalóul adott néhány mondat : »Képviseljétek aktívan választóitokat, tegyetek hitet a párt nemzetiségi politikája mellett, amelynek alapján megvalósul a szocialista nemzeti egység, és erősödik a népek barátsága.« Z. L. fiz állattenyésztés fejlesztése komplex feledat Kukoricatartósítás a Kaposvári Állami Gazdaságban. A MEZŐGAZDASÁGI termelésre napjainkban az ipari jellegű műszaki fejlesztés a jellemző. A gyorsan növekvő fejlesztési igény számos köz- gazdasági tényező következménye. Ezek sorában például jelentős, hogy a földön élő emberiség száma évezredünk vé- gére a jelenlegihez viszonyítva megduplázódik, eközben a biológiai szempontból értékesebb táplálékok (pl. hús, zöldség, gyümölcs) iránt nő a kereslet. Az elmúlt öt évben Somogybán megvalósított mezőgazdasági beruházások üzemi és népgazdasági eredményeinek tanulmányozása során megállapítható, hogy a tehcnikai, biológiai és üzemszervezési tényezők közötti kölcsönhatásoknak igen nagy a jelentőségük. Ezért már a fejlesztést szolgáló tervezésnél is figyelemmel kell lenni a biológiai és üzem- szervezési vonatkozások közötti összhang megteremtésére. A közvetlen árutermelést folytató növénytermesztésnél (pl. kukoricatermesztés exportra, cukorrépatermesztés ipari célra) a biológiai és üzemszervezési tényezők kedvező kölcsönhatását könnyebben lehet megteremteni. Az állati termékek előállításának biológiai folyamata hosszabban tart, mint a növénytermesztésé. A takarmánytermesztés az »állattenyésztési ipar« részére »nyersanyagot« állít elő. Ennek következménye, hogy az állattenyésztés fejlesztési célját és módszerét döntően a takarmánybázistól és az érvényesülő közgazdasági, földrajzi. éghajlati tényezőktől kell függővé tenni. A programok tervezésekor nagy figyelmet érdemel, hogy az állattenyésztésben az egymásra ható tényezők nemcsak a termelés gazdaságosságát, hanem az emberi táplálékot szolgáltató termékek minőségét is meghatározzák. A részfeladatok ökz- szeíüggésének jelentőségére, illetve a jelenlegi gyakorlati munka hiányosságaira utalva úgy is mondhatnánk, hogy olyan tej-, hús- stb. terméket termelő »agráripari üzemeket« kell létesíteni, ahol pl. a tejtermelés a termőtalaj »végtermékcentrikus« művelésével kezdődik, majd a takarmánytermő terület okszerű trágyázásával fejeződik be. Az iparszerű mezőgazdasági termelési rendszerek megjelenése napjainkban a mező- gazdasági üzemek vezetőit igen nagy húzóerővel kényszeríti a termelés korszerűsítésére. A somogyi üzemek számára sem lehet közömbös, hogy pl. a bábolnai kukoricatermesztési rendszerben részt vevő gazdaságok átlagtermése már tavaly magasabb volt, mint a népgazdasági tervekben rögzített 1985. évi országos előirányzat. A rendszerben dolgozó üzemek a tetemes beruházási és üzemeltetési költségeket az elmúlt években elért terméstöbbletből törleszteni tudták. A NÖVÉNYTERMESZTÉSI rendszerekben elérhető eredményeknek az állattenyésztő üzemekre is serkentőleg kell hatniuk. Azonban a takarmány »nyersanyag« előbbiek szerint bemutatott fontos szerepe miatt, a fejlesztés során, különösen a szarvasmarhá- tenyésztésnél figyelemmel kell lenni egy ellentmondásra. Az iparosítási törekvések természetszerű következményeként a takarmánynövények száma csökken, s ez a takarmánybázis biológiai kiegyenlítettségét kedvezőtlenül befolyásolja. Ugyanakkor a nagy teljesítményre kényszerített állati szervezet biológiai igénye az iparszerű tartástechnológiai viszonyok között fokozódik. Ennek az ellentmondásnak a következménye, hogy a takarmánytermesztés műszaki fejlesztése igen hátrányosan érintheti az állattenyésztést ha a takarmánybázis bológiai kiegyenlítettségét, az állati szervezet igénye szerint, egyéb úton (pl. Urebetin-prog- ram) nem biztosítják. A tétel azonban megfordítva is fennA fogyasztót elsősoi'ban a kirakatban látott bútor ára csalogatja be a boltba, vagy riasztja el onnét. Sok függ a minőségtől,,, és attól, hogy az áru esztétikus-e vagy sem. Ezeket a szempontokat veszi figyelembe a vásárló, s ezt szem előtt tartva törekszik a vállalat arra, hogy minél gazdaságosabban gyártson jó minőségű, ízléses bútorokat. A Kaposvári Bútoripari Vállalat is a gazdaságos termék- szerkezet kialakítására törekszik. Tavaly a Boglárka pad- heverő gyártása gazdaságtalan volt. Két éve 1500 készült, az idén pedig csak 680 darabot gyártanak belőle. A vállalat egyre több műanyagot használ. — Ez kétségtelenül olcsóbbá teszi az árut — mondta Ress Endre igazgató. — Sok í helyen hasznosítani tudjuk a Gazdaságos bútorok különféle technológiával gyártott műanyagokat. A praktikusság Ss fő szempont. Sajnos, a műanyagipar még nem fejlődött olyan szintre, hogy kis szériában is kielégítsen megrendeléseket. A hagyományos bútorlapot felváltotta a forgácslap és a pozdorjalap. A vállalat értéktelen hulladékfa feldolgozásával is állít elő használható, könnyű, és minőségileg sem kifogásolható bútorlapot. — Fenyőfából lehet készíteni a legtartósabb bútorokat, de föl kell használni az országban kitermelt összes fát ahihoz, hogy az igényeket ki tudjuk elégíteni. Többször előfordul, hogy nem a kíván*- mnő'sgű anyag érkez’k a vallalat t*lepére, s ebből I természetesen nem lehet első osztályú bútort gyártani. Nagy a hulládé,kszázaléka, melyet az árba viszont föl kell számítanunk. A fogyasztói ár korlátok között mozog. Ha az alapanyagot kedvezőbb áron tudja beszerezni a vállalat, és alacsony a huliladékszázaléka, a vásárlók is jobban járnak, hiszen olcsóbban vehetik meg a bútorokat. Az igények, a kereskedelem ! és a termelés hármas egysége j meghatározza a termékszerkezet gazdaságos kialakítását. Ezt sok esetben azonban nehéz összhangba hozni. Előfordul, hogy a vállalat számára gazdaságtalan termékeket ke- res'k a piacon. A minőség ja- I vitása, az esztétikusságra való [ törekvés a fogyasztói ár rovására megy, vagyis meglehetősen borsos lesz valamelyik bútor ára. — A Budapesti Bútorérté- i kesítő Vállalattal tartjuk a ! kapcsolatot. A kiskereskede- j lemnek közvetlenül nem | adunk el termékeinkből, de a véleményét, kívánságát figyelembe vesszük, hiszen bútorainkból szintén kap — közvetett úton. — Melyik garnitúra a legkeresettebb a piacon? — A Boglárka. Ízléses és olcsó. Az előállítási ár hatvan százaléka az anyagköltség. A maradék negyven százalék kö| zött van a mi r és több kisebb k" . lg. . ' ; a hulladékszázslák, gazdaságosan állítjuk elő. Jó példa a piac, a vásárlók elismerésének és a gazdaságos előállítás szerencsés összetalálkozására.. áll. Hiábavaló, illetve csak mérsékelten hatékony az állat- tenyésztés iparosítását szolgáló tartás és tenyésztéstechnológiai fejlesztés abban az esetben, ha a célszerű takarmánybázis (a tulajdonképpeni nyersanyag) és szaktudás nem áll rendelkezésre. Következik mindebből, hogy a takarmány- termesztés, az álalttartás fejlesztése csak úgy lehet eredményes, ha a tervező és végrehajtó munka során figyelembe veszik a feladat komplexitását. Számolnak a folyamatosan jelentkező tudományos és műszaki eredményekből adódó távlati lehetőségekkel, és nem feledkeznek meg arról sem, hogy a következő évtizedekben hazánkban csak az intenzíven termelő »állatipar« produktivitása lesz kielégítő. Az intenzív termelést szolgáló műszaki fejlesztés távolról sem azonosítható a drága megoldásokkal. Jellemző példa erre megyénkben a bala- tonszabadi szarvasmarhatartástechnológia és istállóépítés. Ebben a rendszerben az országban felépült már több olyan szarvasmarha-hizlaló üzem, ahol hatszáz szarvasmarhát egy dolgozó gondoz. Hasonló példának lehet említeni a Kaposvári Állami Gazdaságban már 1968- ban megvalósított juhhizlalást is: jelentős beruházás nélkül, mindenekelőtt célszerű takarmányozási és tartásrendszeri fejlesztéssel 1000—5000 bárányt egy állatgondozó hizlal. A CÉLSZERŰ takarmánygazdálkodásra péida a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán kikísérletezett kukoricatartósítás. A főiskola kutatói a módszert több esetben ismertették, és 1969-ben, majd 1971-ben valamennyi somogyi mezőgazdasági üzem részére tájékoztatót küldtek. Az eljárás lényege, hogy az idényszerűen jelentkező nedves szemes kukoricát, szemes kukoricadarát, vagy igen előnyösen csöveskukorica-darát a kérődző állatok etetésére szárítás nélkül — tehát igen jelentős beruházási és hőenergia-költség megtakarításival — konzerválják. Az állatetotési kísérletek azt bizonyítják, hogy a szakszerűen végzett munkával konzervált, légszáraznál nedvesebb termény, száraz- anyag-egyenértákben összeha eonlítva a 30 kiinál -»agyobb élősúlyú sertések esetében a mesterségesen szárított kukoricával egyező, a kérődzők esetében mintegy 10 százalékkal kedvezőbb termelést eredményez. Ezek a példák -»vben arra is utalnak, hogy az é’elmiszer- termelés műszaki fejlesztési feladatainak a megoldásához a következő évtizedekben a kutatóintézetekben végzett mun- ,_a közvetlenül ás h-tékonyan rcg hozzájárul”]. Böbék József kutató Kotiig Gábor
