Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-11 / 238. szám
Mitől egyenes az ember? Micsoda gazdagság! »Amikor elkezdték énekelni karjukat és azt mondták: ötvenhat? Eljöttek érte. Itt a munkás gyászindulot, na- C'est la vie! Sajnáltak. Vol- ez az oklevél, ez azt bizonyítgyon nehéz lett a szívem. Rám tam dobozoló, varrónő, cső- ja. hogy nem tagadta meg. szakadt az egyedüllét. Az pe- magoló, minden. Dehogy értem amiben hitt. Én a vörös drapédig'nagyon súlyos, a legsúlyo- rá a körútakon csodálni a ki- riát mentettem, a derekam rakatokat! Az uram, szegény, köré csavarva. Hihetetlenül meg a Renault-gyárban dolgo- nehéz napok teltek el addig, zott. Tizenegy évig. Sztrájkok, szakszervezeti gyűlések. Mindig félnie kellett, hogy mint idegent, elbocsátják. De azért ott volt a sztrájkőrségben! sabb kőnél is nehezebb. De most azért azt mondom, él az én uram még. Abban, hogy itt összekovácsolódtak az emberek, neki is része van. Párttit- kár volt hosszú ideig. Hogy is volt csak a megismerkedésünk, hadd vélekszem vissza rá! Messziről kezdem. Az apám zalai volt, munkát keresni Pozsonyba ment. Ott ismerte még az anyámat. A megszületésem után költöztünk Pestre. Jaj, az a gázlámpás Váci út! Apám ivos, kötekedő ember volt. Én varrodában tanultam. Az urammal a kiállításon ismerkedtem meg. Mezőgazdasági kiállítás volt. Nem sokáig találkozhattunk. Vöröskatonaként harcolt, s amikor Horthy hatalomra került, a magafajtájú emberek — csupa haladó gondolkodású fiatal — illegalitásba vonultak, vagy külföldre emigráltak. Az én uram is. Franciaországból küldözgette a leveleket. S hívott. Menteim. Az anyám 19 megye népművészeti kiállítása a fővárosban No, aztán csak hazajöttünk. Javában folyt a második háború. Somogvjádon húztuk meg magunkat az anyámnál meg a mostohaapámnál. A megtakarított pénzünkön masinát vettünk, ezzel járt az uram Csombárdra, csépelni. Nehéz idők voltak. Aztán jött a felszabadulás. Nem lehetett gyerekünk, az unokatestvérem fia. a Lajcsika volt nálunk. Szerettük nagyon. Igen megbarátkozott Viktorral, a szovjet gépkocsivezetővel. Hogyan, hogyan se, ezek úgy értették egymást, mintha egy nyelvet beszéltek volna. Az uram meg a parancsnokságon tette magát hasznossá. Alig láttuk otthon azokban a napokban. A cséplőgépet felajánlottuk vinni szerettem volna, az apám a gépállomásnak. Hetesre köl- azt mondta: vidd! Párizstól főztünk. Bergmann Mihály, nem messzé, vidéken éltünk. így hívták az uramat, végigAz uram a papírgyárban dolgozott, én alkalmi munkát vállaltam. Az anyám nemsokára hazajött egy családdal: hozzájuk szegődött házi mindenesnek. Mi meg Párizsba költöztünk. Nekem csak háromjárta azt az iskolát, melyet akkor nagyon sok hasonló társa. Fizikai munka, tanácsi feladatok, bejárás a textilművekbe, tsz-szervezés, szocialista brigád összekovácsolása. Az értük kapott oklevelek álhárom hónapig adhattak mun- lomásai az életének, összefog- kát a tulajdonosok az ottani lalnak egy-egy korszakot, rendeletek szerint. A három Negyvenöt óta volt párttag, hónap leteltével széttárták a ötvenegyben én is beléptem. míg egyszer —- akkor meg i nem ebben a házban laktunk, ezt később épültük — valaki be nem szólt nekünk: -Bergmann néni. szovjet katonák vannak a falu végén!«. Mi maradt nekem az uramból, aki három éve már nincs velem? Ezek az oklevelek. - ez a párizsi térkép. Nagvon szerettünk kirándulni itthon is. Volt egy tandemünk, felültünk rá. s egyszer Szegedig kerekeztünk. Néztük a térképün- j két a Tisza-hídon. odajött két csendőr. Gyanúsak voltunk Addig el sem engedtek bennünket, amíg Somop.v á nem igazolták, hogy odavaló- siak vagyunk. Megmaradtak az uram könyvei. Bár sokat elajándékoztam már. hogy a fiatalok is megismerjék Marxot, Engels Frigyest, Lenint. Morzsolom a napokat, s néha arra gondolok: meddig él égj ember? Meddig él az én uram holtában is? Sokáig, amíg a keze meg az esze munkája megmarad. Amíg emlékeznek rá. Sokan ismerték, sokan emlékeznek rá, itt Hetesen, de másfelé is. Mindenkit szeretett, ezt a mindenkit-szeretést hagyta rám. Hetvenéves leszek. Am élek, használni akarok ...« Följegyezte: Leskó László Újra az óvodában NEMRÉG kedves vendégek I kislány állt csöndesen az ajtó érkeztek a Kalinyin városrész óvodájába. A látogatók szép sorban, kék iskolaköpenyben türelmesen várakoztak az ajtónál. De a türelem csak az ajtó nyitásig tartott. Óvónőiket, dajkáikat keresték, és már indultak is a nemrég itt hagyott terem felé. Az óvó nénik, a kedves Marika néni csak nehezen tudtak kiszabadulni az ölelő karok közül. Hiába volt minden erőfeszítés, pzohoz jutni nem hagyták őket. .•szinte valamennyien egyszerre akarták elmondani az iskoláján történteket. Ki-ki a saját jnondanivalóját tartotta a leglényegesebbnek. Zsebükből, kis táskáikból a piros ponttal vagy csillaggal jutalmazott feladatlapok kerültek elő. Többen örömmel újságolták, hogy a számtanórán ugyanúgy játszottak az apró korongi Jkal, színes pálcikákkal, mi nt az óvodában. Csak egy mellett, és szomorúan nézett az óvó nénire. Jutka néni nevetve kérdezte tőle. hogy beteg, vagy nem tetszik már az óvoda? Mire a kis Zsuzsi sírva fakadt. Egy kis simogatás- ra azonban bevallotta nagy szomorúsága okát. Ö bizony nem hozott piros pontot, csak egy feketét. Miért kaptad a fekete pontot, Zsuzsikám? — kérdezte az óvónő. — Mindig hátrafordulok beszélgetni, mert a mellettem ülő kislány nem »^ar nekem óra alatt beszélni, én meg gyorsan elmondom, ami az eszembe jut. A tanító néni meg észrevette. Erre a vallomásra már többen odafigyeltek, és a többség a tanító néni pártjára állt. A kis Andi még azzal is megtoldotta a vallomást, hogy Zsuzsival sajnos ez többször is előfordul. Végül is abban állapodott meg az óvó néni Zsuzsival, hogy. megpróbál ő is úgy viselkedni, mint a töbUj föl vói rat Eszp er autó Magazin »A világon több ezer nyelv van, s a kivételes adottságú ember is ezeknek csak elenyésző töredékét képes megismerni. Micsoda áldás volna, ha a legnagyobb kincs, az anyanyelv mellett ki-ki egy. minden ember számára azonos és könnyen elsajátítható idegen nyelvet ismerne, és általa közvetlenül érintkezhetnék bármely embertársával!« Ezeket a sorokat egy nagy tekintélyű magyar nyelvész, Bárczi Géza írta le Az eszperantóról című cikkében. A cikket az Eszperantó Magazin című új folyóirat közölte I. évfolyamának első számában, amely most októberben igen vonzó külsővel és gazdag tar adódó komplikációkat ,a bénító soknyelvűség problémáinak napirendre tűzését ígéri a lap lehetőségei között. A főszerkesztő beszélgetést folytat a | lapban Karinthy Ferenc íróval is. Sarlós István, a Népszabadság főszerkesztője es Simon István, az írószövetség titkára válaszol a lap két kérdésére. Rákos Sándor és Fekete Gyula írását is közli az első szám, s egy nagyon érdekes beszélgetést egy Budapesten tanuló japan diákkal, aki magyart és eszperantót tanúi az egyetem nyelvi tanszékén, s mindkettőről diplomát is kap. Dr. Jaki biek, és ha majd magatartásból piros pontot kap, ismét eljön. Azután a tanító néni egyenként mesélt róluk. Sok dicséret hangzott el, aminek az óvó nénik legalább úgy örültek, mintha .saját gyermeküket dicsérték volna. Itt-ott egy kis elmarasztalón is akadt. Hiába. Az óvodából jött gyerekek nehezebben ülnek meg a pad- ban, mint az otthonról jött társaik. Nekik a ceruzafogás, játékos tevékenység, nem új dolog. A feladatokkal előbb elkészülnek, és vajon melyik gyerek tud megülni nyugodtan feladat nélkül. A tanító néninek külön gond, hogy minden gyereket valamivel foglalkoztasson. Az óvodában megszokták, hogy ha valamivel elkészülnek, újabb feladatokat kapnak. így nyílt lehetőség képességük szerint differenciált fejlődésükre. A GYEREKEK közben rövid időre birtokukba vették a sok játékkal, tornaszerrel ellátott udvart, és mintha még mindig óvodások lennének, vidám hancúrozásba kezdtek. Az óvó néni pedig megígérte a tanító néninek és a gyerekeknek, j hogy hamarosan visszaadja | ezt a kedves látogatást, meg- j nézi, meghallgatja a gyereke- I két az órán is, és a napközibe | is ellátogat. A szakácsnéni cu- | korral kedveskedett a visszalátogató kisiskolásoknak, akik boldogan ígérték meg, h„gy máskor is eljönnek, beszámolnak eredményeikről. Báli György né óvónő A kiállítás nézője nem- J — Egy mesejátékhoz színpa- csak befogadója a termekben j di képet tervezek, ahhoz kell. A képzőművészeti szakközépiskolás fiú mellett idegen ajkú emberekkel sodródtam tovább. Nehéz a figyelmet csak a kiállított tárgyakra szögezni... 1873-ban a Somogy megyei' Fazekasdencsen — más visszaemlékezés szerint a zalai Kis- fakos-pusztán — az akkor 29 éves Kiss István juhász borotvatartó dobozt faragott magának. Fedelét, oldalait piros, zöld, sárga, kék és fekete spanyolozással (pecsétviasz-bera- kással) dúsan díszítette. Ez a régi, díszített használati eszköz szerepel a 19 megye nép- művészeti kiállításának plakátján és a katalógus borítólapján is. Aktualitása miatt került előtérbe: ugyanabban az évben, amikor Kiss István a borotvatartójával bíbelődött, látottaknak, hanem egyben értelmezi is. azokat. A látvány 1 után az egyik néző így össze- I gezte véleményét, melyet bé- I jegyzett a látogatási naplóba, a vendégkönyvbe: — Micsoda gazdagság! Az öröm, az elismerés szabadít föl ilyen felkiálítójeles elismerést. A megyék népművészeti kiállítása a főváros egyesítésének 100. évfordulójára ezekben a napokban Budapest leglátogatottabb rendezvénye, melynek a Nemzeti Galéria adott otthont. Az egyik néző szerint a legjobb helyen látható a megyék seregszemléje, ott, ahol néhány méterrel ar- rább az ország legfontosabb ügyeit intézik. Mielőtt mi is a látottakról beszélnénk, a néhány bejegyzéssel érzékeltetjük, hogy milyen elismerésre ‘ egyesült Buda, Pest és Óbuda talált a népművészeti bemuta- Budapestté. Az összecsengő évtó megrendezésének gondolata, f szám mögött mélyebb Tárta- — Köszönet a szervezőknek és j lomra is emlékeztethetünk: dicsőség a művészeknek, akik j ügyanaz az országos átalaku- sokszor nem is tudták, hogy | lási folyamat érlelte az egye- azök. — Kedves Nagyszüleim megmaradt tárgyait az orosházi múzeumnak adom, ott majd fellelhetik dédunokáim is. — Nem találtam meg szülőföldem nevezetességét, a dóri fazekasremekeket. {A szülőföld szeretete szól ebben a véleményben is. Az ismerősök munkáit' jobban számon tartjuk, s talán jogos a mondat bíráló indítéka is.) Gyerekek, általános iskolások közé vegyülve jártam be a tizenkilenc megyét, illetve azok népművészeti bemutatóját. A fővárosi diákok kezében sűrűn mozgott a toll, a ceruza, hiszen a látogatásról be kell számolniuk az iskolában. Néhánnyal szóba elegyedtem. — Láttál már ilyen témájú kiállítást? mulón »hajlanak«, ahogy a gyakorlat megkövetelte. Egyetlen bonyolult tárgy, fölösleges túlkomplikálás sincs. Egyszerű gondolatok fogalmazódnak meg a szerkezetben és a díszítésben. Csongrád és Békés népi bútorai ilyenek. Baján a dunai halászok ilyen szemlélettel készítették a varsáikat. Hajdú-Bihar, Debrecen vásárjelenete a mesteremberek piaci termelését idézi föl mézeskalácsaival és ruházati termékeivel. Veszprém megye a takácsokkal büszkélkedik, nem kevesebb, mint harminc ilyen cég működött ott. Minden megye igyekezett kihasználni a szűk területet, hogy a legjellemzőbbeket bemutathassa. Talán éppen Somogy kiállítása szegényesebb az összképben, de a lehetőségekhez képest is. A csökölyi fehérgyász kellékei, néhány kopjafa és egy berendezett pite. ritán szoba mellett pár remSET faragást és egy szűrt láttunk népművészetünkből... Még nem felelte a több— Falun csak voltatok? — Igen — mondták többen. — Ott sem láttatok hasonlókat? — Nem — tapadt szívemhez a keserű szó ... Arrébb egy fiatalember szorgalmasan rajzolt. Közelebbről láttam, hogy a bajai láda motívumait örökítette meg vázlatfüzetében. — Milyen célból rajzol itt? j sítést, ami a népművészet ki- I virágzását. Igen: — Micsoda gazdagság! Ez esetben a látottak össze- j foglalására nem népünk díszítő kedvére hívjuk föl a nézők figyelmét. A tárgyak ezt a tuPécsen tegnap felavatták a J jellegű kiállítást, amely a mo- | {újdonságukat mutatják amúgy Csontváry Múzeumot a törté Felavatták Pécsen a Csontváry Múzeumot nelmi városközpont műemléki együtteséhez tartozó Janus Ferenc dióhéjba sűrített nyelv- ; Pannonius utca egyik reprelátott napvilágot ^Az I — — *» | ÄLfSSSt VmSZ új folyóirat főszerkesztője. : h még a szám. ményén megjelentek a Pécsen Gergely Mihály író Soknyelvű-1 Rendkívül gazdag híranyag zajló VII. magyar játékfilmseg és korunk című köszöntő- | tesz, teljessé az Eszperantó szemle vendége, is. iéhpr, miután felsorolia a föl- Ma8azm elso szamat- Kulo, Dr Orbán László művelőjében. miután ie,sorolja a 101 vonzere e a szemle, mely a vi- | ........................_ . , ,,, d ön élő mintegy 3,-7 milliárd j száz eszperantó lapjából : desügyi minisztériumi allamember háromezer nyelvéből J válogatott információkat közöl. | titkár nyitotta meg az állandó dern magyar festészet egyik >s legelőbb. Magukkal a tárlegeredetibb alakjának, a 120 ' gyakkal is meg kell ismerked- j esztendeje született Csontváry ! nünk ahhoz, hogy gyönyör- j Kosztka Tivadarnak az alko- í ködösünknek megfelelő alapja tásait mutatja be. A közönség i legyen. A tárgyak használatra már az első napon százával Iá- j készítése a díszítő kedvnél is togatta Pécs új büszkeségét, jelentősebbet árul el paraszti Itt tekinthetők meg a művész ! világunkból, a sokszor névteoly jelentős alkotásai, mint a Baalbek, a Mária útja Názá- retben, A nagy Tarpatak a Tátrában és A panaszfal című nagyméretű festmények. lenségbe burkolózó alkotókról Ezeket a tárgyakat a használat fényesítette ki, s ha j ól megfigyeljük a fa faragott »rán- , cárt«, azok éppen kezfoe siA Magyar Nemzeti Galéria földszintjén szimbolikus tartalmú jelenet és bemutató áll. Néhány népművészeti ruhába öltöztetett bábu körtáncot mutat be. Alattuk a megyék egy- egy jellegzetes viselete, hímzése elkülönítve is az összetartozást fejezi ki. Képünkön: A relict lakószoba a somogyi bemutatóból és a mohácsiak »jelenete« a Baranya megyei összeállításból. Korányi Barna Somogyi Néplap
