Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-05 / 233. szám

Olvasónk írja „Véletlen egybeesés” Dísztálakat festenek Csurgón Meglepetéssel olvas­tam a Somogyi Néplap 1973. szeptember 12-én megjelent számában dr. Törley Dénes-Térzenét — de fegyelmezett magatartással« című írását. Engedjék meg. hogy a zene­kar egyik vezetőjeként — mint iüetekes — úgy válaszoljak írására, hogy időben egy kissé visszamenjek. Zenekarunk 1969 óta min­den nyáron Siófok vendége. 'Nincs szándékomban eredmé­nyeiről és sikereiről írni. hisz ez nem is lehet vita tárgya. Nem vitatkozom azon sem. hogy a zenekar magatartásá­val szemben a korábbi évek­ben kifogások merültek fel. A kiforratlan közösségben nehéz volt megtalálni a különböző életkorú fiatalok fegyelmezési rendszerét. Ráadásul a fel­ügyelet sem volt elég szerve­zett, a zenekar karmestere egyedül nem tudta ellátni a szakmai és a fegyelmezési fel­adatokat. Az osztályvezető kifogásai 1970 nyarára voltak jellemző­ek. Az esti muzsikálás, a késő esti fegyelmezetlenség akkor joggal váltott ki nemtetszést a környék lakóiból. A zenekar vezetői azonban megtették a szükséges intézkedéseket. Ilyen rendszabály volt az is, ami lehetetlenné tette az ille­gális zenélést. A hangszereket a felügyeletet gyakorló tanár szobájában tároltuk, és csak a próba, illetve a szereplés ide­jére ad.tuk ki a gyerekeknek. Mindebből következik, hogy helytelen most az utódokat felelőssé tenni az elődök »bű­néért-. Nem okos dolog egy felelőtlenséget évek múltán ■ ' [ akkor is emlegetni, amikor a I fegyelmezetlenség már nem | tapasztalható. A siófoki művelődésügyi 'osztály'a tavasszal megkötötte j a szerződést a zenekarral. A szerződés egy záradékot is tar­talmazóit, mely szerint a szer­ződést felbontják akkor, ha fe- gyelmezesi problémák merül­nek fel. E záradék miatt utaz­tam el az idén a zenekarral, hogy segítsek harmincnyolc fiatal felügyeletében. Odaér- kezésünk rpásodik napján én tartottam zenekari próbát dél- ! előtt 8 óra 30 perckor. A próba | után egy órával megjelent a művelődésügyi osztály képvi­selője azzal, hogy azonnal szüntessük be a próbát, mert | a szomszéd házból panasz ér- I kezett, s mivel a panaszos igen befolyásos ember, kény- I telenek eljárni érdekében. Mi­vel bizonyos szakmai szintről I nem mondhattunk le. vállal­tuk. hogy a nyári kánikulában 88 gyerekkel egy terembe zsú- ro!va, egészségtelen körülmé- j nyék között, csukott ablakok ! mellett próbálunk. Az a bizo­nyos megértés tehát részünk­ről nem hiányzott. A másik beszélgetésem a művelődésügyi osztály képvi- . selőj ével két héttel később zaj­lott le, amikor egy délutáni szereplést megelőzően elfeled- , kéziünk a nyitott ajtóról, es behangoltuk a hangszereket. Fél órával távozásunk után : megjelent a panaszt tevő, aki a “lakóbizottság nevében« pa­naszkodott. I miatt«. A szerződés felbonta- j sához csak úgy voltunk haj- t landpak hozzájárulni, ha in­dokként a valóságnak megfe- i lelő okot jelölik meg. Mivel ezt a művelődésügyi osztalv nem merte vállalni, aoban maradtunk, hogy, a hátralévő | négy napra beszüntetjüa a ■ próbákat, megértésünket bizo­nyítva a művelődésügyi osz­tály kényes helyzete iránt. Az elmondottakból is lát- ; szik. hogy az osztály és a “la- > : kóbizottság« mindig a próbák | ! ellen emelt kifogást, pedig a próbákat a délelőtti, tehát nem a csendrendelet hatálya alá tartozó időben tartottuk. A há­romhetes ott-tart/.-.kodásunk alatt a művelődésügyi osztály egyszer sem kifogásolta a ze­nekar esti magatartását. Csak ha próbáltunk. Az osztályve­zető írásából azt is megtud­tam. hogy más szervekkel is volt vitánk. Most. hogy em­líti, eszembe jut egy — saj- ! nos nagyon is egyoldalú — vita, melynek eredménye az i volt, hogy letiltották szereplé- j sünket a Balaton presszóban. Ez a »véletlen egybeesés« el­gondolkoztató. A fiatalság nevelese ne­héz feladat. Nekünk, felnőt­teknek mindent bizonyítanunk kell, a fiatalok azonban t u d- j á k, hogy mi az igazság; Be­fejezésül kérem az osztályve­zető elvtársat, hogy vegye fon­tolóra a levelemben foglalta­kat. mert ezfek alapján talán A környék népművészeti motívumainak felhasználásával dísztálakat festenek a Csurgói 2. sz. Általános Iskola képzőművészeti szakkörének tagjai. Fortuna nyomában lottóországon át EVENKÉNT ÁTLAGOSAN 6—7 ötös találat akad a lottón. .. , «.cn. ,Ezt a ltí éve szinte minden osztály képvisriőTeUköz0ődlteUve- | sikerül saját véleményét ki- esztendőben pontosan bete­lem: "ha nem szüntetjük be a j a 1 anl' Csupor László próbát, felbontják a szerződési fegyelmezetlen magatartásunk , zenetanár Évente 12 000 kilométer külföldön árat pilótáji Kora reggel van. Csomagok­kal megrakott, izgatott, kíván­csi emberek gyülekeznek a különjáratú autóbusznál. Többségük kaposvári, üzemek­ben, hivatalokban dolgoznak, akad közöttük azonban néhány termelőszövetkezeti tag is. Egyhetes jugoszláviai út előtt állnak. S mint a busz pilótáját ostromló kérdéseikből kiderül: többségüknek ez az első kül­földi kirándulása. — Hol lépjük át a határt, mikor érünk oda? — Nem lesz fárasztó az út, pihenhetünk és láthatunk eleget? — A csoma­gok nem vesznek el? — Sze­etnék útközben sokat fényké- jezni. a bőröndben hagytam a »épet, vagy már most vegyem magamhoz? Noha ezekre elsősorban a csoportvezető lenne hivatott válaszolni, ifjabb Bakonyi Da­niel, a Volán 13. sz. Vállalatá­nak buszvezetője is készsége­sen és végtelen türelemmel áll utasai rendelkezésére. — Hosszú út előtt állunk, napokat töltünk együtt. A megnyugtatott, kellően tájé­koztatott emberek, akik érzik az ilyen úton különösen na­gyon szükséges udvariasságot, közelebb kerülnek egymáshoz, jobban megértik egymást, s könnyebben elviselik a fára­dalmakat is. Hetedik éve jár különjáratú autóbusszal külföldre. Évente 10—12 ezer kilométert tesz meg külföldön, rengeteg ta­pasztalatot szerzett, s ezeket jól hasznosítja munkájában. Minden útjára külön készül, tanulmányozza a térképeket. Jugoszlávia, Ausztria, Lengyel- ország, Giaszorság, a Német Demokratikus Köztársaság út­jait, nagyobb városait talán már jobban ismeri, mint a hazai tájakat. — Elsősorban Jugoszláviát ismerem nagyon jól, ebben az országban évente öt-hat alka­lommal járok, volt azonban ] A napokban, amikor legutol- olyan esztendő, hogy tízszer s<^ jugoszláviai útjáról vissza­indultam útnak. Persze hazai a/ u,asok javaslatára kirandulasoKra is gyakran megyek, Eger. Szeged, Sopron j Kardos Gyula személyforgalmi környéke is jól ismert elöl- j vezető dicsérőlapot nyújtott át tem- j ifjabb Bakonyi Dánielnek. Ezt • ^eve ^ dolgozik azok az autóbuszvezetők kap­a közúton udvarias, körültekintő és figyelmes ve­zetésükkel kitűnőre vizsgáz­nak. Szalui László vállalatánál, a munkát szere- ■ lóként kezdte. Ezt a tudását ! |aK‘ aKlK nagyon jól tudja kamatoztat ni a busz előkészítésében, mej akkor, ha menet közben adó dik valami műszaki hiba, nincs a közelben javitomű hely. — Hogyan lett autóbuszve-J zető? J — Édesapám is itt dolgo-^ zott a vallatnál buszvezető# ként. Ma mar nyugdíjas, dej) azért néhány napra meg ígvj( is a volán melle ül. Tőle kap-# tam kedvét ehhez a munka-# hoz, s tettem le a szükséges# vizsgákat. “Örökségem« az a# jo tanács, melyet a szakma# kezdetekor — éppen tizenha-# rom esztendeje —■ édesapám # útra valóul adott személyes# példáján kívül: csak olyant embernek szabad gépjárművet# vezetni, utasokat szállítani, # aki állandóan érzi, milyen te-# lelősséggel tartozik az utasok# életéért, biztonságáért, s min-# den helyzetben gyorsan és ha-# tározottan tud cselekedni. j tott szintet meglepő módon j teljesítette túl az idei ősz első I heteiben a-véletlen. A különös 1 sorozat a 32. héterr kezdődött. [ majd egy hét kimaradt, s a 34. i játékhéten ismét volt ötös. 1 Ezután sem következett a szo- i kásos másfél-kéthónapos szü- ] net: a 37. héten már újra volt J ötös találat, mégpedig egyszer- ) re három! Hogy ez milyen vá­ratlan bőkezűség Fortuna ré­széről, arra csak két adatot: eddig 107 ötös találat volt ösz- szesen, noha már a 870-ik hú­zásnál tart a lotto: egyetlen héten három telitalálat pedig a 870 húzásból előzőleg mind­össze egyszer. 1960 áprilisában fordult elő. A 13 év előtti há­rom öttalálatos külön érdekes­sége volt, hogy kettőt ugyan­az a család küldött be Dorog­ról. Tévedésből ugyanis két­szer töltötték ki és dobták be a 6. 11. 53, 59 és 83-as szám­sort. így azután a dorogi bá­nyászcsalád a nyereményosz­tályra jutó több mint másfél fnillió forint kétharmadát kap­ta, a harmadik szelvény tu­lajdonosa pedig egyharmadát. Az egy húzásra beérkezett három öttalálatos szelvényt akkoriban azzal magyarázták a »szisztéma-szakértők«, hogy szelvény. A nagy összegek ver­senyében pillanatnyilag az ezüstérmet egy egri lottózó birtokolja, ötösére 2 331 004 forintot kapott. A harmadik hely egy kaposvári nyugdíja­a számok szabályosan, egyen- 1 sé. aki a már ^említett 32. já- letesen oszlottak meg a 90 kö­zött hattól nyolcvanháromig. Erre az elméletre alaposan rá­cáfol a 34. és 37. játékhét két telitalálata. A 34. héten rpin- den szám a mezőny első felé­ben tömörült, az első négy szám 30 alatt maradt (4, 15; 23. 29). és az ötödik is messze volt a 90-es határtól 151). A 37. hé­ten. a számok többsége a 45-ös felező alatt voit (18. 24, 43), a negyedik szám az 50-es, a leg­magasabb a 60-as mezőnyből került, ki (52, 63). A tömörülés ellenére sikerült ezen a héten a három telitalálatost kitölte­niük a szerencsés lottózóknak. Persze, a csaknem 2 millió 300 ezer forint ilyen körülmé­nyek között három részre osz­lott, és így egy-egy szelvény­re »mindössze« 764 077 forint jutott. Egyetlen ötösre eddig a legnagyobb összeget az idei 16. játékhéten fizették ki: 2 356 753 forintot nyert egy tékhéten 2 178 500 forintot nyert. Egy nem hitelesíthető rekordot is számon tartanak: a nyáron a Karasica Gyöngye Tsz 18 tagú lottózó kollektívá­ja egyetlen húzás eredménye­ként 2 361 295 forintot nyert. Ebből azonban »csak« 2 157 735 volt az ötös nyereménye, ám ugyanezen a héten 5 négyesük is akadt, és erre kaptak még több mint 200 000 forintot. így a karasicasok csak negyedi­kek. míg az ötödik legnagyobb nyereményt, kétmillió forintot;, egy Békés megyei tsz nyugdí­jasa — 12 gyermekes özvegy­asszony — nyeri e. EGY KIS BARANGOLÁS végül az úgynevezett ötöscsi­náló számók körül. Már tíz­szer szerepelt öttalálatos szel­vényen a 7. 19 és 42. Kilenc-- szer a 4, 21, 29. 36. 37, 51, 5? és a 86. A legtöbb öttalálatos szelvényen a 13-as szám sze­repelt (11 alkalommal) — tes­Hajdú megyéből beküldött ] sék utánaszámolni! SOMOGY GÉZA Jégkoporsó 67. — Csak ne csípnének ezek } az átkozottak — morogta Sa- i Iámon, miközben hátát egy Idős Bakonyi Daniel — aki^ almafanak támasztva figyelte vállalatánál elsőnek alakította hosszú sor méhkast. A társaival szocialista brigádot,^ szorgos állatkák döngicsélése s vett részt eredményesen betöltötte a levegőt, balesetmentes közlekedésben i ,, , . .- elkísérte fiát első külföldi5 A domboldalon lefele huzo- útjára. Felváltva vezettek, s ezJdo gyümölcsös egyetokent cson- ­.... jjogyi des volt. A meleg szellő halk n em bírják a füstöt ezek a dögök. Ügy csíp, hogy... — Mit. nyavalyogsz? — för- medt rá a másik, miközben egv bögrére valót köpött. — Inkább azon törd a fejed, hogy lehetne mézet száj re zni ... . De a másik semmi hajlan­dóságot nem mutatott arra, hogy figyeljen. — Hagyd a francba! Nem érdekelsz! — mondta sirán­kozva, miközben az orrát ta­pogatta. Hirtelen indulattal felszö­kött, mint aki el akar menni, de rövid toporgás után előre dőlve, kezeit hátracsapva ki­tört. — Hogy az a tehén anyád miért sz ... t a világra! Salamon úgy vette a sértést, mint akiit szembe köpnek, ék azt hiszi, az eső esik. Fölé­nyes hangon vágott közbe: — Gondolj arra, hogy egy bomba esett a fejedre, és nem robbant. Akkor még örülsz is, hogy más bajod nem történt. — Aztán minden átmenet nél­kül lerántotta maga mellé — Erősebben kell füstölni... — Hülye! — vágott közbe szeplős képű társát. Óriási bir- Salamon lakonikusan. — Az en kózás kezdődött. Néhány perc nyelvem is mar olyan, mint a múlva léhegve terűitek el. jó alkalom volt meggyőződjön: mennyire ío-f gadta meg a helyébe lépő fiúi az apai »örökségül« adott jó# ma8ával hozva a dombok óle­zizzenéssei lengedezett a fák bágyadt lombjain, időnként Lanacsat. ben meghúzódó varos , moraját. halk gött, noha a fiatalabb gépko­csivezetők közé tartozik több százezer kilométer Salamon mellett hason fek- Szeplős í ve Szénási vigyorgott márt képe csak úgy csillogott az iz- bal-Jzadtságtól. Mindketten vígan eset nélkül meglett ut van. AJ pöfékelték a dohány és kuKO- toponári városrész termelőszö- ricabajusz keverékét, újonnan függönyzsinór bojtja. Attól még csípnek, pedig irton rü­hellik a füstöt, egész megva­dulnak tőle. — Mert nincs gázálarcuk — röhögött Szénási. A szeplők összervissza táncoltak ján. — Pfü, de rohadt meleg van — nyögte Salamon, miközben felkönyökölt. — Olyan a po­fád. mint a libatojás, amiről nem mosták le a szart —; rö­högött Szénásira. Amaz ütni potá- akart, de ez lefogta. Na. idefigyelj! Elég volt A következő pillanatban már a hülyéskedésból! Akarsz mé szikrázott körülötte minden. A zet enni vagy sem? vetkezetének tagjaival például? vásárölt pipájukból. A ciga- egy 2600 kilométeres utal tett* rettacsutka. szivarvég és egyéb meg a legkisebb hiba nélkül.# hulladékdohány sem javított Tulajdonosa a 250 ezer kilómé # a mennyiség miatt hozzáke- ter balesetmentes vezetés után# vert bajuszon. Irtózatos na­járó kitüntetésnek, s ez is hoz-# gyokat köptek, szinte félper- zájárult, hogy május 1-én ki-# cenként. váló jelvénnyel ismerte el ed-# — Az istenit ennek ,a pipá- pipa a számban van, most a digi munkáját a vállalat. Árnak! A nyelvem olyan, mint- szopókája a tarkómon állna balesetmentesen megtett kilo-# ha zsilettpenget szopogattam ki... méterek egyre szaporodnak,# volna — karomkodta el magát — Ne zsinatolj, apuskám, a már elérte a 400 ezret. # Szénási. — Már tudom, miért fene a tarkódat! Ide figyelj! képe beleverődött a ritkás fű­vel borított földbe. Akkora ütést kapott a fejére, hogy másodpercekig zúgott tőle. — Megvan! — ordította Sa­lamon. — Hogy te milyen állat vagy — prüszkölt, köpködve a föl­det Szénási. — Az intenit an­nak a hűlve fejednek! Ha a — Hát persze — Nahát! Akkor komám! Azzal összebújtak, élénken magyarázott majd mindketten fölugrottak, és a bágyasztó melegben, ami­lyen gyorsan csak tudtak, megindultak föl, az epületek felé. idesüss, Salamon valamit, Nagy ívben elkerülték a cso­portokba verődött embereket, hogy a masüt oldalról er jenek az épülethez, ahol a szállásuk volt. Óriási ricsaj fogadta őket. A ház előtt a kútnál három mezítelen embert sikáltak gyö­kérkelével. A hangzavarból csak néhány mondatfoszlányt lehetett kivenni. — Az anyátok istenit . . . tí­fusz-. .. kefeld meg jól a ro- hadtakat. . . meg akartok fer­tőzni — hangzott összevissza. Közben jajgatások és éles csat­tanácsok keveredtek a röhö­gésekkel. mint amikor nedves, meztelen húsra ütnek tenyér­rel. Schütz rekedt pléhhangon kommandírozott: — Nyomjátok a fejét a víz­be. de tartsatok egy kicsit, hadd igyon! Bugyborékoló hang árulko­dott, hogy a tanácsot megfo­gadták. — Mi van. apuskám? — ér­deklődött Salamon Recegétől, aki egykedvűen állt az ajtó­ban. — Tetű — bökte oda a vá­laszt. — Mi az. hogy tetű? — kér­dezte Szénási. — Hat a ruszinok megtetve- sedtek, aztán most fürdetik őket. — Hogy vették észre? — ér­deklődött tovább Szénási. mi­közben Salamon eltűnt az aj­tó mögött. — Mit tudom én! — köpött egyet Recege. .— Lehet, hogy kamu az egész. Unatkozott a banda — nevette el magát. (folytatjuk.) Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents