Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-30 / 254. szám
Egy ember munka nélkül (Elmondja Kovács Mihályné) »LASSAN EGY EVE lesz hogy nem dolgozom. S már- már hiszem én is, hogy a magam hibájából. Rosszul tettem volna valamit? De hisz én senkinem sem ártottam soha. Így alakult, valahogy jött minden magától... Nem, azt nem lehet mondani, hogy az első sorban álltunk volna, amikor a sikert, a szerencsét osztogatták. Ezt akkor sejtettem meg először, amikor hazahozták a férjemet. Hozták, mondom, mert járni nem tudott, súlyosan megsérült a munkahelyén. Felgyógyult, de már nem az, aki régen volt. Megrokkant, leszázalékolták, s könnyebb munkát kapott a vasúton. Régóta tervezgettük, hogy egyszer majd építünk egy szép házat. Az ember dédelgeti a vágyait, álmodik isten tudja milyen palotáról, de mikor eljutunk oda, hogy na most tényleg belevágunk, bizony csak óvatosan kell húzni a ceruzát S tudja, hogyan építenek falun? Segít ez is, az is, de a javát magadnak kell elvégezni, mert pénz se nagyon van arra, hogy mást fogadj, meg talán meg is szólnák érte az embert Sosem akartam, hogy mások csinálják, én meg csak nézzem. 1964-ben — ekkor még csak tervezgettünk az urammal — ezdtem dolgozni a szanató- lumban. Takarítottam. Nem aptam sok pénzt, de mégis >1 jött Meg hát emberek kö- itt voltam, a társaim, a mun- atársaim között. Akkor nem mdoltam, hogy még a tíz /et sem töltöm el itt Pedig ,y történt 1967-ben megszületett a har- íadik gyermekünk. Nehéz :ülés volt, császárral hoztam világra. Két év múlva men- ;m vissza dolgozni, s ugyanikor kezdtük az építkezést is. ielőtt munkába álltam vol- i, megkérdeztem, hogy az elfúlt két évre, míg gyermek- jndozásin voltam, jár-e sza- adság, s én kivehetem-e? Az ódában azt felelték, hogy •abadság jár, csak vegyem ki zugod tan. örültem neki, a abadságnak mindenki örül, it még ha otthon tomyosul- ík a tennivalók. Megmon- ■m őszintén, ha azt mondják: aget pihentél otthon, Vera, . ,f.jis vár a munka, akkor visz- ; íamegyek, eszmbe se jut a zabadságot kérni. Nem na- ,yon érték én ehhez. Amit az rodában hall az ember, ahhoz .artja magát. De ők mondták, ök tudják, ez a munkájuk. Amikor aztán szabadságért folyamodtam, már másként beszéltek. Mégse mehetek szabadságra, mondták. Ha nem. hát nem. Üsse kő! ök tudják ... De egy hónap múlva látom ám, hogy egy másik társam, aki szintén akkor jött vissza, veszi a kabátját, és elköszön egy újabb hónapra. — Szabadságoltak — újságolta. S még azt is hozzátette, hogy míg a gyermekgondozási segélyen volt, kórházban is járt, és táppénzt kapott erre az időre. Ó! Most kezdtem csak bánni, hogy nem jártam utána. Mert engem is ápoltak a kórházban és még csak be sem jelentettem. így táppénzt se kaptam. De miért nem adnak nekem szabadságot a szanatóriumban? Ha a másiknak megjár, akkor nekem is! Nem igaz? Leültem, s bár az írás sosem volt a kenyerem, egy levelet fogalmaztam a rádiónak. Hamar válaszoltak, és nekem adtak igazat. Nekem! Értik? Az egysze rű takarítónőnek. Fölvittem az irodába a levelet az ügyintézőhöz. Az nézett nagyot. — Ha maga tudta, hogy jár — mondta —, akkor miért nem ment el szabadságra? Meglepődtem. Hát ez csak így megy? Amikor a főnővérhez mentem, s kértem, nézze meg a rendeletet, csak a vállát vonogatta. — Nem nézem meg. Nem érek rá, meg ... nem is akarom megnézni — válaszolta. No, mindegy. Lenyeltem. Dolgoztam. Takarítottam a szanatóriumban, és építettük a házat otthon. Egyszer, amikor hozták a téglát, segítenem kellett volna. Kértem a főnővért, hadd cseréljem el a szabadnapomat egy másikra, s már meg is beszéltem egy asszonnyal a cserét. Ez nálunk mindennapos szokás volt, cserélni mindig lehetett, a főnővér rendre beleegyezett, gondolom az volt a fontos, hogy a munka menjen. Én se gondoltam semmi rosszra, amikor kértem a főnővért, hogy cserélhessek. De nem engedte, sőt egyenesen megtiltotta. Miért? Mondja meg miért? Se azelőtt, se azután nem kötötte az ebet a karóhoz. Miért pont megint én? Vágy talán azért mert a rádió nekem adott igazat? NAGYON MERGES lettem. Vitatkoztunk. A vita hevében azt mondtam, azért is elmegyek. Persze maradtam. Éreztem, hogy igazságtalan volt a főnővér, de mégis a főnököm, s amire utasított, azt végre kell najtani. Ezt már tudtam akkor. S másnap mégis írásbeli figyelmeztetőt kaptam. Amikor odahozták, nem írtam alá. Nem én! A munkát nem tagadtam meg, akkor miért a fegyelmi? Mégis a nyakamba varrták. De ez még nem minden. Legközelebb engem kért meg egy társam, hogy cseréljünk szabadnapot. De éppen akkor jöttek hozzánk a kőművesek. S a főnővér — gondolhatja — megint engem vett elő. Mit gondol, miért kapott le a lábamról? Mert nem cseréltem! Érti ezt? Még ha gyerek lettem volna. De azzal se bánnak ilyen felemásan! Amikor karácsony előtt elengedték a betegeket, volt mit takarítani. Este már éreztem, hogy nyilall a derekam, s az ünnepeken sírva jöttem-men- tem, mint egy taknyos gyerek. Nem tudtam se ülni, se állni, se feküdni. Borzasztó volt. A körzeti orvos Vegacillint írt fel, az SZTK-ban isiással kezeltek, s végül a kórházban megállapították, hogy hátgerincsérvem van. Üjabb hat hónap táppénz. A következő év nyarán mentem vissza. Kértem, adjanak valami könnyebb munkát. Nem bírtam a badellákkal. Ezeknek a nagy ételhordó edényeknek a súlya, meg egyáltalán a takarítás nagyon megviselt. Megígérték, hogy az irodába tesznek négyórás munkára. A laborban is akadt volna üres hely később, de akkor se szóltak. Mondtam a főnővérnek, hogy fáj a derekam, nem bírom a végtelenségig. — Ha elmegy betegszabadságra — így a főnővér —, akár vissza se jöjjön. Talán jobb is lett volna, ha vissza se megyek. Mert 1972 áprilisában felszakadt a császármetszésem, s újból a kórházba és hathónapos táppénzre kerültem. Láthatták, hogy nem bírom annyira... Éppen elég baj ez nekem is, hiszen fiatal vagyok még... 35 éves. Felépültem, és papírt is adtak arról, hogy könnyebb munkát kell végezni, s mit végezhetek én? Ök értenek hozzá, ők a szakemberek, nem én. Egyik nap aztán nem szerepeltem a beosztáson. Átolvastam vagy háromszor is, de hiába. Nem írták ki, hol dolgozom a következő héten. Fölmentem a főnővérhez, ide-oda küldtek, ide-oda telefonáltak. De úgy ám, hogy én is hallottam, amikor a kertészetből visszaszóltak: — Ha az osztályon nem tudnak vele mit kezdeni, akkor nekem sincs rá szükségem. Pártmunka és várospolitika Nyolc kazán füstje távozik az oriáskéményen át A Tatabányai Hőerőműnél rákapcsolták az utolsó, a nyolcadik kazán füstcsatornáját is az új, 160 méter magas ké- :nényre. így most már mind a 3 kazán füstje az óriáskémé- >yen távozik a magasba. Ezzel egy nagyszabású, a környezet- védelmet szolgáló több mint 30 millió forintos beruházás fejeződött be az üzemben. A hőerőmű régi, mindössze 40 méter magas kéményei ugyanis mostanáig nagymértékben szennyezték a levegőt A településre kerülő kénes gáz megkeserítette az itt lakó sok ezer család életét. Kedvezőtlen széljérás esetén még a zárt ablakokon is áthatolt a kéndioxid. A 160 méter magas új kémény viszont olyan nagy magasságba juttatja a káros égéstermékeket, hogy nem kerülnek vissza az alacsonyobb légrétegekbe. A »Hőtechnika-“ Építő és Szigetelő Vállalat dolgozói svéd szabadalom alapján kialakított csúszózsaluzásos eljárással rekordidő alatt húzták fel a hatalmas, hiperboloid alakú betontestet. Hagyományos módszerrel egy évet is igénybe venne ekkora betonalkotmány elkészítése, az új módszerrel azonban 92 nap alatt végeztek a nagy munká- vaL Ezután nem kevesebb, mint 15 ezer mázsányi vasanyagot szereltek be a kémény belsejébe és bonyolult vonal- veaetesú füstcsatornarendszert alakítottak ki. A méretekre jellemző, hogy egy-egy csőkígyóban egy személygépkocsi is könnyen közlekedhetne. MIT CSINÁLT volna a helyemben? Én mindenhol falba ütköztem. Ha csak egy kis jóindulatot, egy mosolyt, egy szemhunyorítást kaptam volna? De semmi. Mindenhonnan csak a közöny és a rosszindulat áradt felém. Azt írták rólam, hogy a legrosszabb munkaerő vagyok. Minden kis engedményért veszekednem kellett. Olyan engedményeké- amelyek más számára természetesek voltak. Vagy olyan nagy baj, ha az ember egyszer bizonyítani tudja igazát? Mit tehettem volna egyebet? Még tavaly ősszel leadtam a munkaruhám. Felmondtam.« Följegyezte: Csupor Tibor A különböző pártszervezetek, pártszervek közül jelentőségükben kiemelkednek a városokban működők. A városokban koncentrálódik a lakosság tekintélyes része, itt él a munkásság zöme, ennélfogva a politikai életben meghatározó szerepet játszanak. A városok fontos gazdasági, politikai és kulturális centrumok. A termelés vezető ágazata, az ipar és főleg a nagyipar a városokban települ. Itt találhatók a különböző országos vagy regionális irányító szervek, igazgatási hivatalok, a kultúra ápolásának és terjesztésének magasabb fokozatú intézményei, fórumai. Kereskedelmi, közlekedési, egészségügyi, szempontból is középpontja környezetüknek. A városi életnek ez a sokszínűsége, gazdasága már önmagában a közélet csomópontjává teszi őket. Fejlődésük, helyzetük nagymértékben befolyásolja, sok tekintetben meghatározza a vonzási körzetükben lévő községek, települések életét, létkörülményeit. Ezért a városok fejlődésének jelentősége túlnő határainkon, s egyáltalán nem érdektelen a községek, a falvak népe számára sem. A városokban ez a kiemelkedő politikai szerepe késztette a párt Politikai Bizottságát arra, hogy a közelmúltban külön foglalkozzon az itt működő pártbizottságok, pártszervezetek munkájával. Állásfoglalásában meghatározta tevékenységük továbbfejlesztésének feladatait, amelyek szorosan kapcsolódnak a X. kongresszus és a Központi Bizottság 1972. novemberi ülésének határozataihoz. A városi pártbizottságoknak nemcsak a politikai szerepük sajátos, hanem a politikai munka, a pártszervezetek tevékenysége is sok tekintetben eltérő vonásokkal rendelkezik itt tebb, többrétű, mint a községekben. Különösen érvényes ez a megállapítás a nagyobb városokra, megyeszékhelyekre. A városi pártbizottságok politikai irányító munkájá ban fontos helyet foglal el a várospolitika kialakítása és gyakorlati megvalósításának irányítása. Gondos körültekintés és megfelelő mérlegelés szükséges ahhoz, hogy a különböző tervek és elképzelések kialakítása során a reális szükségletek és a lehetőségek összhangban legyenek. Ez a pártszervektől mindenekelőtt politikai mérlegelést igényel. A fejlesztés a lakosság különböző rétegeit általában nem egyformán érinti, a szükségletek is eltérő módon jelentkeznek, és a reagálások is különbözőek. Ezért a várospolitika a szó szoros értelmében politika, melyben a pártszerveknek marxista—leninista elveken alapuló osztályszempontokat kell érvényesíteniük. Pontosabban szólva, olyan munkáscentrikus várospolitika kialakítása szükséges, amely egyúttal szem előtt tartja a párt szövetségi politikáját, mindenekelőtt a munkásosztály és az értelmiség szövetségének erősítését, ennek elvi alapjait. A helyes elveken alapuló várospolitika kialakítása és megvalósítása nem nélkülözheti a különböző pártszervezetek és pártszervek szoros együttműködését. Ügyszintén elengedhetetlen követelménye a párttagság, a lakosság rendszeres tájékoztatása, s egyúttal a tájékozódás a reális szükségletekről, azok szociális természetéről, politikai vonatkozásairól. A kölcsönös tájékoztatás és eszmecsere teszi lehetővé, hogy a lakosság megismerje a kialakított várospolitikai i elképzeléseket, terveket, a megoldásokra kialakított elhatározásokat. A összetet- 1 szükségletek és a lehetőségek közötti ellentmondás így válik feloldhatóvá, • így ismerhetik meg az érdekelte' a célok elérésének feltételei amelyek megteremtése sol szór nem kis mértékben füg a lakosságtól. A várospolitikai kérdések helyes eldöntésének és megoldásának nemcsak hangulat’ vonatkozásban, a politikai közérzet szempontjából van politikai jelentősége, hanem a szükséges társadalmi érdeklődés és aktivitás fölkeltés' miatt is. Eredményes város politikát csak a lakosság közvetlen és széles körű bevonásával lehet megvalósítani. A tapasztalatok is bizonyítják, hogy e tekintetben . milyen hatalmas tartalékok, még ki nem aknázott erőforrások vannak. Ezek feltárásában és ésszerű hasznosításában ugyancsak jelentős feladat hárul a pártszervezetekre, a kommunistákra. Az ő aktív részvételük, példamutatásuk nélkülözhetetlen a város fejlesztésére szervezett társadalmi munkában. A városokban folyó pártélet természetesen sokrétűbb, s korántsem merül ki a várospolitikában. A termeléssel, a társadalompolitikai és párt- politikai kérdésekkel való törődés és foglalkozás semmivel sem igényel kisebb figyelmet. E pártszervezetek működési területén különböző fontos intézmények, társadalmi és tömegszervezetek, -mozgalmak találhatók, amelyeket politikailag irányítanak. Mindezeken a területeken külön-külön is megvannak a sajátos munkamódszert igénylő feladataik. E felsorolás a jelen esetben csupán jelezni kívánja azt a bonyolult és összetett tevékenységet, melyet a városi pártszervezeteknek végezniük kell, egyben érzékeltetve a számukra nélkülözhetetlen figyelem szükségességét R. I. Osztoznak az örömökön meg a gondokon a karádiak és az andocsiak Karád, 1973. október 27., délelőtt 10 óra — ez a szombati nap emlékezetes marad a karádi meg az andocsi szövetkezeti gazdák életében. Több mint 460 tsz-tag gyűlt össze a karádi gépműhely hatalmas szerelőcsarnokában a két községből, elfogadta az alapszabályt és megválasztotta az egyesült termelőszövetkezet vezetőségét. A jelentősen megnagyobbodott közös gazdaságnak most már több mint 1100 tagja, a közösben és a háztájiban együttvéve több mint 6000 hektár földje van. Az egyesülésről a néhány héttel ezelőtt tartott közgyűlésen a két szövetkezet több száz tagja szinte teljesen egyhangúlag döntött, most eggyel to- i vábbléptek: a részvevők jóváNagyobb, korszerűbb gépműhely Mintegy félmillió forintos költséggel, saját erőből bővítette gépműhelyét a mikéi czi Tsz. A bővítés nyomán lehetőség nyílt a műhely korszerűsítésére is. Itákőhagyták az egyesült tsz alapszabályát, az Aranykalász nevet használja a tsz 1974. január 1-től. A közgyűlésen részt vett többek között Balassa Béla, a Siófoki Járási Pártbizottság első titkára, Kiss János, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Szendrei András, a megyei tanács osztályvezető-helyettese, Virovecz József, a Siófoki Járási Hivatal elnöke és Pfeiffer Elemér, a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára is. A szövetkezeti gazdákat és a vendégeket Árvái József, a karádi Búzakalász Tsz elnöke köszöntötte, majd Kudomrák János karádi csúcstitkár ismertette az új alapszabályt. Ezután Moós József, az andocsi Kossuth Tsz elijöke néhány, a zárszámadásokig hátralevő időszakban elvégzendő közös, tehát az új vezetésre váró munkáról szólt. A titkos szavazás alapján az Aranykalász Tsz elnökévé Árvái Józsefet, függetlenített elnökhelyettesekké pedig Kudomrák Jánost és Moós Józsefet választották meg. A tizenöt tagú vezetőségen kívül héthét tagú ellenőrző, illetve döntő bizottságot, valamint tizenegy tagú nőbizottságot választottak. Az ellenőrző bizottságnak Magyaricza József, a döntőbizottságnak Právics Ferenc lett az elnöke, a nőbizottság elnöke Nagy Gézáné, titkára Keresztes Rozália. Megfontolt, jól átgondolt döntéshez jutottak el a kará- diak és az andocsiak. A felszólalások már az együtt megoldandó tennivalókra hívták föl a figyelmet. Javasolták, hogy az épülő sertéskombinát mielőbbi befejezése végett szombat délutáni és vasárnapi munkával is fogjanak össze az építők. Huszár Ferenc traktoros azt kérte, hogy az emberek még a munka megkezdése előtt kapjanak megfelelő tájékoztatást a munkabérről, arról, hogy az elvégzendő munkáért mire számíthatnak. És sorolhatnánk Bognár Petemének, a szövetkezet egyik legidősebb tagjának a hozzászólását, meg Karsai Józsefnéét — mindketten a háztáji föld mértékével kapcsolatban emeltek szót —. vagy Kétszeri Lajosét. Ezeknek a megszívle- lése már az új vezetőségre vár, azoknak kell erre különösen odafigyelniük, akik a tagsággal együttműködve az eredményes gazdálkodás útján vezetik majd a szövetkezetét Ahhoz, hogy a következő időszakban évente 4—5 százalékkal növekedjen a személyes jövedelem: szociális alapjukból rendszeresen támogathassák a rászorulókat; az árukibocsátásban gyarapodjon a mennyiség és javuljon a minőség — az erők összefogására van szükség. Balassa Béla, a Siófoki Járási Pártbizottság eltő titkára mondta ezen a közgyűlésen: fontos, hogy menet közben észrevegyék és szóvá tegyék a hibákat, méghozzá kölcsönösen, hiszen a vezetőség és a tagság jó együttműködésének ez nélkülözhetetlen tényezője. Ami eddig eltérő volt a két község, a két szövetkezet között, annak most azonossá kell válnia; a karádiak érezzék magukénak az andocsiak örömét és gondját — és forítva is igy kell lennie. Használják ki a lehetőségeket, és kutassák föl az előbbre jutás még rejtett — de meglevő — tartalékait. Ehhez és az új út minden helyes törekvéséhez bizton támaszkodhatnak a párt- és állami szervek segítségére. 1974. január 1: közös évet kezd az andocsi és a karádi szövetkezeti gazdákat magába tömörítő Aranykalász Tsz. A hátralevő időszak az előkészítés ideje — ezt a munkát már az új vezetőségre bízta a szombati közgyűlésen a termelőszövetkezet tagsága. Hernesz Ferenc Somogyi Néplap I 3
