Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
Tasnádi Varga Éva Már többé nem... Augusztus vége. Darázs táncol a fényben, és lukas hálót dobott a nap hajamra, fényrácsok között nézek reád a hegyről életem hétköznapja. Toll. Tinta. Papír. íróasztallá váltak. Vasbeton. Láda. Kőbányai szerelmek Tört cigaretta egy piros csónakházban. Már többé nem kereslek. Tapasztalat. Pénz. Szemlélődő vasárnap. Egyhúszas fagylalt, jaj, nem jön többé vissza! Szép sötétzöld fák a sárga homok mentén, nem engem vár a hinta. Füstszűrő. Újság. Napszemüveg prizmája, s a hétköznapok rendje játéksorokban táncol. Augusztus vége. És egy ág levéldíszben fejest ugrik a íáróL Két órakor. Főigazgató: — Értelmetlen dolog, hogy leláncoljuk a kukákat. Kérem, itt sok háznál Vöm tévé, rádió, szőnyegek, drága sportfölszerelés,' ki olyan flúgos, hogy kukát lopjon, mikor csak egy ablakot kell benyomnia és autószámra viheti a cuccokat... Főagronómus: — Felőlem bárki leláncolhatja, ha gondoskodik róla, hogy a lakat- kulcs mindig... Főkonstruktőr: — Én csak azt kérném, hogy kapja el a rendőr, ha valaki a Jólevegő utca sarkára dobja a szemetét... Főtechnológus: — Rendőr? Van is itt rendőr! Inkább intézze el a tanács, hogy kedden és szombaton __ D élután három órakor. Tanácstitkár: — ... igaz ugyan, hogy... de mivel rendőr nincs, a tsz-sofőrök pedig a szerződés ellenére sem viszik a szemetet, inkább föl- mondanak... Főrendész: — Nincs rendőr, akkor ki vigyáz majd a kukákra? Négy órakor. Tanácstitkár: •— Tehát miben maradtunk? Kettesével, hármasával, egyedül vagy négyesével? Hetenként egyszer, kétszer, vagy háromszor; hétfőn-e, kedden, szerdán, csütörtökön? Kukával, zacskóban, lakatolva, leláncolva, szabadon, ketrecben ... Senki sem válaszol, és a nagy tábor részvevői gondokba merülten, a jól végzett munka fáradtságával oszlanak szét. K éső este van már, tíz óra múlt. A főmérnök arra riad bóbiskolásából, hogy a főiskolai docens felesége — hihetetlenül fiatal és jó bőr — vonagló lépteivel föltűnik az utca végén, éjszakai sétát mímelve. Kezében horpadt vödröt lenget, mintha csak megsétáltatná. Most csempészi ki a szemetet a Verőfény tér sarkára. A főmérnök keze ökölbe szorul. Megpofozza-e vagy belécsúzlizzon, lelocsolja-e benzinnel vagy inkább megölelje? De a másik irányból feltűnik a főtechnológus anyósa is egy ócska szeneskannával, és a szomszéd házból kisurran a főrendész kisfia, mosófazékkal a kezében. A főmérnök gyufa után kutat a sötétben. A Jólevegő utca felől égett toll, a Végtelen kékség utcából pörkölődő lópata szagát sodorja a Verőfény térre az üde balatoni szellő. Szoror Gyufa A HALOTT PÄLYA A kiziivelidés új évadja Nemcsak új évad kezdődik az idén a közművelődésben, hanem új szemlélet, nevelésforma, ízlésformáló tevékenység nagy vizsgája is lesz a most következő tíz hónap. Júniusban nem kapnak ugyan bizonyítványt a közművelődés munkásai — de valamennyien nagyon jól tudják: igen sok függ attól, hogy t mint látnak hozzá, milyen eredményeket mutatnak föl év közben és az évad végén. Tulajdonképpen nagyon egyszerű és nagyon bonyolult dologról van szó. Arról a felismerésről, amelynek érvényt kell szerezni már a mostani esztendőben, s az utána következőben még jobban: a szocialista kultúra csak valamennyi művelődésügyi terület és ágazat együttes és egységes fejlesztésével képzelhető el. Nincs olyan, hogy kiváló az iskolarendszer, de akadozik az iskolán kívüli művelődési tevékenység, nincs olyan, hogy jól működnek a művelődési házak, de rosszul a szórakoztató intézmények, vagy hogy kiváló a könyvtári hálózat, de nem jó az ismeretterjesztés. Elméletben nincs — tegyük hozzá sietve. Mert a gyakorlatban előfordult — előfordul —, s ennek a megszüntetése, a ritmuszavarok kiküszöbölése az egyik legfontosabb célkitűzés. A párt Központi Bizottságának 1972. novemberi ülésén hozott határozatából idézünk: „Két éven belül ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének átfogó tervét.“ A KB- állásfoglalás nyomán hatalmas tervezőmunka kezdődött; a magyar művelődésügy valamennyi ágazatának irányítói, szakemberei hozzáláttak, hogy a tudomány, az oktatásügy, a művészetek és a közművelődés — korábban népművelés — funkcióit szinkronizálják. Hogy olyan organizmust teremtsenek, amelynek keretében a művelődésügynek e négy területe zavartalanul és lendületesen fejlődhet tovább. E látszatra egyszerű és könnyen fölfogható dolog alapelveinek kimunkálása, a működés megtervezése és megvalósítása azonban nagyon bonyolult; tudásra, szívós munkára és magas fokú lelkiismeretre van szükség. Meg kell teremteni a társadalomnak a kultúrához való kívánatos viszonyát. Nem több, de nem is kevesebb a közművelődés munkásainak a feladata. Nem vadonatúj, sosem hallott munkába kezdenek. Azt kell csinálniok, amit eddig — csak eszesebben, jobban, a világra való nagyobb kitekintéssel, az eszközök célszerűbb csoportosításával. Lehetővé kell tenni, hogy a társadalom minden tagja közelebb jusson a kultúrához: gondolkodásában: műveltségének gyarapodásában, életvitelében. Mert ne feledjük: a kultúra nemcsak bizonyos ismereteket vagy bizonyos ismereteknek a halmazatát jelenti. Azt is, hogy miként élünk, miként töltjük mindennapjainkat, munkaidőnket és szabad időnket. A korábbi népművelési tevékenységben — történelmileg indokolt, de itt nem részletezhető okokból — kialakult egyfajta mennyiségi szemlélet. Minél több konkrét ismeretet adni az embereknek. Ez ma már nem elég; a társadalom maga szabta meg, fejlődésével, hogy a kultúrát átfogóbban és szélesebben kell értelmezni, s ennek megfelelően terjeszteni. Ugyanazt a szocialista kultúrát, de ha szabad így mondani: válogatottabb eszközökkel, jobb módszerekkeL Mindenekelőtt a feladatok jobb rendszerezéséveL Vegyünk egy igen-igen prózai tényt. Senki sem vitatja, hogy a termelési értékeket létrehozó ember társadalmi érték, s hogy értékeinek mind tökéletesebb kifejlesztését valamennyiünknek támogatni kell. Támogatni, mert — ugyancsak nincs vitapartner, mindenki elismeri — társadalmunk színvonala a munkahelyi kollektívák fejlettségétől, világnézeti és ízlésbeli érettségétől, gondolkodásának emelkedettségétől függ. Súlyosabb tényként írjuk ide nyomban azt is, elősegítvén az ösz- szevetést, hogy ma hazánkban a 45 éven aluli aktiv keresők közül több mint egy- millióan (!) nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát (közéjük számítva, természetesen azokat is, akik tanulmányaikat a múlt rendszerben kezdték meg és szakították félbe, rajtuk kívül álló okokból), s hogy a munkásoknak több mint 60 százaléka szakképzetlen. Nyilvánvaló, hogy ezeken az első hallásra kedvezőtlen számokon javítanak a rendszeres olvasókról, színházlátogatókról, könyvtárlátogatókról, tv- nézőkről készült imponáló statisztikák. Ám a tény tény Iby András SZAZADVÉQ Dreiviertel-Takt divatos még a táncban, s pirulni ülik Madame Bovaryn. A hölgyeken fűző és krinolin, urak kezében könnyű sétapálca. A bécsi Burgban Ferenc József székel. Itt minden csendes, merev és rideg, de Párizs kéjben izzik, és liheg szecessziót, kánkánt a fin de siécle. Erényt őröl a Vörös Malom szárnya. Külvárosokban odvas bérkaszárnya, melyre a gyárak lomha füstje ül. Véres árny hull a pétervári hóra, éjfélre kongat minden toronyóra, s „Európán kísértet jár körül.” marad: a szakmai- és az általános műveltség terjesztésében a tennivalók java előttünk áll. A munkahelyi közművelődési tevékenységet az eddiginél jobban differenciálni, szakosítani kell. A fő figyelmet az elmaradott rétegekre kell irányítani — a műveltebb, ízlésben magasabban állók segítségével. Elsősorban a szocialista brigádok tagjainak a segítségével, akik igen sokat tehetnek azért, hogy — például — a munkásszállók lakói, a félanalfabéták, a nehéz körülmények között dolgozó és művelődő* ingázók kedvezőbb feltételek között találkozhassanak a kulturális értékekkel. A „feltételek” fogalmán persze sok mindent kell érteni. Klubot a fiataloknak Megfelelő időben nyitva tartó könyvtárat. Könyvtárospropagandistát, aki nemcsak jelenti, hogy hány ismeretterjesztő előadást tartottak, hanem az igények szerint készíti elő azokat. Üzemi jegyeladó helyett közönségszervező propagandistát, aki ismeri az embereket és érdeklődésük szerint kínálja a jegyet. S pénzt, anyagi lehetőséget az üzemi és állami szervek költségvetéséből, a korbbinál jobb elosztásban, a valódi szükségletek szerinti csoportosításban. A művelődésügyi intézmények korszerűsítésére igen sokat fordítottak — több mint 200 millió forintot —; az országgyűlés kulturális bizottsági javaslatot terjesztett a kormány elé, hogy kezeljék kiemelten a széles tömegek művelődését szolgáló kulturális beruházásokat. Javult a könyvtári hálózat helyzete, az üzemek több pénzt tartalékol tak művelődési célokra. Bekapcsolódott a munkába — ezt hetente tapasztalni — a rádió és a televízió; több az olyan műsor (ismeretterjesztő, szórakoztató, művészi), amely a munkásokat, parasztokat érdeklő témákkal foglalkozik. Városokban, falvakban, kis- és nagyüzemekben a közművelődésnek számta lan új eszközét, módszerét, „fogását” alkalmazzák először a most kezdődő évadban. Nyilván lesz, amely nem állja ki a próbát. Lesz talán be- vezetére alkalmatlan kísérlet is. De nem szabad megijedni a regiszter valamennyi billentyűjén játszani kell, mert csak úgy érhetjük el a kívánt eredményt. A művelődés szakértőinek, szervezőinek egyik-másikáná talán föllelhető bizonyos szó rongás a nagy feladat megöl dásának első időszakában. Az a jó, hogy ennél aránytalanul nagyobb az ötletesség — ez már a tervekből is látható —. a felelősségtudat és az el szántság, hogy a szocialista kultúrát újabb és újabb mii liók fogadják be. S hogy az ne csak ismeret, hanem az életük része legyen. Tamás István ikebana. Horga György kaposvári kiállításának anyagából Dessewffy László Munkaértekezlet HB ajnali négy óra. A főmérnök fél kanna gázolajat löttyent a szemétdombra, és lángra lobbantja. Éjszaka, míg elbóbiskolt, legalább négyen csempésztek újabb vödör szemetet a Verőfény utca sarkára. Már nem is veszekszik a szomszédokkal, csak löttyent és gyújtogat. — Piromániás lennék? — tűnődik, míg elnézegeti a lángokban kunkorgó műanyag zacskókat, kormos konzervdobozokat, szottyadó dinnyehéjhoz tapadt sörösüveget, sercegő csontokat, záptojást, rothadt hagymát, használt babapelenkát, a nyaralótelepi szemét elképzelhetetlen változatait. * • * Vasárnap, reggel kilenc óra. Éltes férfiak csapata gyűlik a strand legnagyobb fája alá. Félszázan lehetnek, egykori farkaskölykök, leventék, frontkatonák, kempinggatyájukból kitüremlő pocakkal is azonnal meglelik a helyüket, szabályos kört formálva, törökülésben. — „Akkela, mi megtesszük, ami tőlünk telik!” — Hányadszor kucorognak már így életükben? Tanácstitkár: Összejövetelünk tárgya, mint már körlevelünkben stb., stb.... a nyaralótelepi szemét. Szíveskedjenek hozzászólni! Főmérnök: A Verőfény tér sarkára naponta egy kocsi szemetet hordanak össze és az idén még egyszer sem vitette el a tanács. Tíz kanna gázolajat használtam el eddig, levegő helyett bűzös füstöt szívok, el se látok a Balatonig, és két hete nem alszom, mert félek, hogy az égő szeméttől lángra kap az egész telep... Főorvos: Én négy kanna gázolajnál tartok a Végtelen kékség utca sarkán, de a Jólevegő utcában is folyton égetik a szemetet. Talán a szomszédok mégse hordják a más ablaka alá ... ez volna a legkevesebb, amit ... Tanácstitkár: — ... mindezt figyelembe véve is meg kell mondanom, hogy a brek- kencsieknek összesen egy kuka-autójuk van, tehát csak tartályból vállalják a szemetet A szúnyogosi tanácsnak van ugyan zacskógyűjtő autója, de először is nem vált be, másodszor a sofőrök inkább fölmondanak, de nem hajlandóak szemeteszacskót gyűjteni. Harmadszor: oda nincs összeköttetésem, viszont a brekkencsi tanácselnök, aki keresztapja a mi párttitkárunk unokatestvérének és a községgazdálkodásiak diszpécserének a szomszédja, intézi... D él van. A rekkenő melegben egyre nagyoúo tömeg állja körül az öregcserkészek dísztáborozását, érdeklődéssel hallgatva a magvas fejtegetéseket. Főigazgató: — ...véleményem szerint a leghelyesebb volna a kukás hétfőn és csütörtökön ... Főiskolai docens: — És aki csak hétvégére jön le? Szerintem feltétlenül szombaton és esetleg talán... Főagronómus: — Én a keddi és pénteki napot tartanám a legésszerűbbnek... Főosztályvezető: — Figyelembe véve, hogy négyen veszünk közösen egy kukát, a szerda és vasárnap... Főtechnológus: — ... mivel hárman veszünk egy tartályt, a kedd és szombat... Egy óra van, a bámész tömeg lassan elszivárog a keszegsütőék lángossütődéjének fagylaltosbódéjához. Az ülé- sezők zavartalanul folytathatják munkájukat. Főrendész: — De gondoltak-e arra a tisztelt szomszéd urak, hogy a szabadban álló kukákat valaki el is lophatja? Főorvos: — Ugyan kérem! Egymástól? Főrendész: — Akinek éppen arra van szüksége... Főiskolai docens: — Oda kell láncolni a kerítéshez! Főtechnológus: — És ha senki sem nyitja ki a lakatot, az autó pedig jön a szemétért? Főosztályvezető: — Négy ház közül csak van mindig valamelyikben otthon valaki ... Főtechnológus: — Éppen azért javasoltam a keddet és szombatot, mert három ház közül valamelyikben biztosan ... Egbenyúló, repkényes drótfalak közt álmodik a hajdani teniszpálya. Avarlepte, gyík járta salakjára hálót már csak a nyári Wcldsunó- i?öí Bekalandozik minden kőpn ’ amelyen egykor ifjú lány s a levegőből, hol labdák előcsal egy-egy régi illato Kik ugráltatok itt, mint most a szöcskék, hol korhadtok fehér gumicipöcskék? Százéves Holló fészkel fönn a fán, ö látta, még e teniszpálya népét, s dajkálgatta hány de hány nemzedékét, egy régi kislány foszlott zokniján. Díszdoboz. Farkas Ernő munkája
