Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-04 / 232. szám
Hol van már az öreg Debrecen! Két ciklon között Szívesen mesél, láttatóan. Megtudom, hogy a Biscayne- öbölben szinte mindig viharos a tenger, a Kanári-szigeteken csodálatos az éghajlat. Az Indiai-óceán pedig szeszélyes. — Néha olyan sima a víz — rázza meg a poharát —. hogy annyira sem borzolódik, mint ebben a pohárban a sör. — És ha vihar van? — Mindenki másképpen reagál rá. Van, aki beteg lesz. másoknak viszont meg sem kottyan. Én sohasem voltam beteg a hullámzó víztől. Nagy szerencse, mert egy-egy hosz- szabban tartó vihar idején, amikor hetekre nem áll meg a hajó az emberek lába alatt, ez kihat az idegekre és a gyomorra is. Nekem a ciklon valóságos áldás! A többiek porcióját is én eszem meg. Nem sokkal az érettségi után már a tengert járta. A Debrecenen kezdte, melyet azóta már kiselejteztek. (Hol van már az öreg Debrecen! — legyint rá.) Járta a világot az Újpesttel, a Fehérvárral, a Dunával, és az egyik legnagyobb magyar hajóval, a 6500 tonnás Hungáriával is. A Földközitengeren mindenütt volt. Bejrut, Izmir, Alexandria, spanyol és francia kikötők dokkjaiban virradt rá a hajnal. Matróz volt, pincér a hajón, és ha ‘a szükség úgy kívánta, helyettesítette a szakácsot is. Makacsul a háborgó tengerről faggatom, amely psak a mesét hallgatónak élmény. A vihart átélöben félelmek születnek. — Egyszer, még a régi Deb« recennel, nagyon rossz időbe keveredtünk. Huszonnégy óra alatt az öreg, nyolcszáz. lóerős gépek csak pár mérfölddel jut- | Vatták előre a hajót. Akkor ijedtem meg először a tenger mérhetetlen erejétől. Attól i féltem, hogy felborulunk. Az j Indiai-óceánon, egy másik j úton, két ciklon közé szorul- í tunk. Az egyik előttünk torn- \ bolt, a másik mögöttünk. — A ciklonnal szem béri •— mondja — nincsen jó hajó, csak szerencsés. — Melyik hajóról jött most hasa? — A Hungáriáról. Hosszú útunk volt, a Távol-Keleten jártunk. A Sziámi-öböltől két napra egy halászhajó segélykérő jeleit fogta rádiósunk. Megkerestük, de amikor Bangkokba akartuk őket vontatni, nagyon tiltakoztak. Ma sem tudjuk, hogy kik voltak, mi célból járták a tengert, melyik nemzet lobogója alatt hajóz- ! tak. — Ha kikötnek, mit csinál- ! nak a parton? — Elmennek a napok. A j lényeg, és ezt minden magyar tengerész be is tartja: úgy viselkedni, hogy ne hozzunk szégyent a lobogóra. Figyelemoe kell venni az adott kikötőben érvényes szabályokat is. Szingapúrban például nem lenet hosszú hajjal, szakállal vagy pajesszal a partra lépni. — Milyen emlékeket hozott magával? — Elsősorban az emberekre jellemző adatokat raktároztam el. Hogyan viselkednek az idegennel szemben, milyenek egymás között. A távol-keletiek nagyon figyelmesek, udvariasak. Általában az egész j világon szeretik és megöecsü- j lik a magyar tengerészeket. Az amerikai kontinens kivé- [ telével bejárta az egész vilá- | got. A legszebb tájakat Del- j Afrikában látta, de ha valaki tanácsot kérne tőle, Törökőr- j szágba küldené. — Ott úgy könyvelik el azi emberek Magyarország . 150 | éves megszállását, hogy ez idő alatt mi a szövetségeseik v-ol- I tunk. Régi dicsőségükre szívesen emlékeznek, ránk, ennek vélt részeseire szintén. — Mit tervez, hajózást? ha befejezi a , — A vállalatnál szeretnék maradni, miután -elvégeztem a i közgazdasági egyetemen az üzemszervezési szakot. Hosszú utak vannak Rudies Íjászló mögött, előtte ko- moly tervek. 28 éves. A sok kaland mellett megőrizte az í élet reális értékelésének képességét. — Nős? — Igen, már két éve. Nehéz összeegyeztetni a hajósélettel, ebből a feleségemre is hárul feladat. Gyerek még nincsen, de már szeretnénk. Mészáros Attila Egy újkeletű „betegség“: mi krobi bl io-mú n i a A miniatűr könyvek előállítása technikai bravúrnak szá- ! mit. Egy-egy kiadvány előál- : lítása sajátos szakmai elmé- j lyülést kíván, és komoly feladatok elé állítja a tipográfust. Napjainkban rilágszerte mind nagyobb az érdeklődés a könyvvilág legapróbb tagjai iránt. A kiadványok többféle technikával készülnék. Egy részük közvetlenül szedésről nyomódott 3—8 pontos betűkből, magasnyomó eljárással. Másik részük fotóeljárással, kicsinyített nyomóformákról, részben offset eljárással, részben cinklemezekról magasnya- mó eljárással. Előfordulnak azonban olyan kiadványok is. melyekben az egyes szöveglapokat parányi rezvésetekiól nyomták. A XIX. század végén már használtak egyes miniatűr könyveken fűzés nélküli kötést is. lapragasztással. Ezt a technológiát közönséges könyvek kiadásában csak szá- ! tadupk dereka óta alkalmazzák. Érdekes, hogy korra és nem- j re való tekintet nélkül megragadta az embereket a kis köny- j vek bűvölete. A mikrobiblio- mania. a kis könyvek iránti szenvedély a gyűjtőket arra ösztönzi, hogy minden e tárgyról szóló irodalmat felkutassanak. Magyarországon a kiskönyvkedvelők három kiemelkedő magángyűjteményt | tartanak számon: az első 1230. | a másik kettő mintegy 700. il- J let ve 400 kötetből áll. A gyűj-' tok zöme 15—100 példánnyal ; rendelkezik, sokan pedig most kezdik el a gyűjtést. A legtöbb nagy példányszámú miniatűr kiadvány az Athenaeum és a Zrínyi Nyomdában készült, a kereskedelmi forgalomban kapható kis könyvek nagy része pedig a Kossuth és a Táncsics Kiadó kezdeményezéseit dicséri. A könyvparányok — műértő, gyűjtő szerelmeseik révén — mind nagyobb jelentőségre tesznek szert a gyűjteményekben s a könyvvilágban egyaránt. l Hallotta a szíve zakatolását. Olyan volt, mint a vonaté, melyet mindenáron el kellett érnie. Nem várt senkit, ö készült elutazni, nagyon messzire. A kertek alatt szaladt a vasút felé. A szél az arcába harapott, az ágak a hajat tépték, a bokrok megkorbácsolták az asszonyt. Szerelemből házasodtak össze. Még a rossznyelvűek se mondhattak mást. Kettőjük ruhája elfért egy bőröndben, és mégis boldogok voltak, örültek egymásnak, közösen tervezték a jövőt. Sándor egy szeszgyárban dolgozott, íren este mindig az ajtóban tárta. Amikor az úton feltűnt a kerékpárlámpa fénye, tudta, a férje jön, és már szaladt is elé. Az éjszaka nagyon rövidnek tűnt, nem tudtak betelni egymással. A gyár egy pusztán állt. Lakóház csak egy volt a környékén, a boltosé. A boltosné — középkorú, csinos asszony Bizonyíték a középkori francia—magyar kapcsolatokra A nagy kutatóárok — a kis bazilika pillére. Alig két hónapja olvastuk, hogy a somogyvári ásatások során egy újabb középkori templom maradványai kerültek elő. A templom — a feltárás alatt lévő bazilika mellett — új adatokkal, tényekkel járul hozzá e jelentős kora középkori település történetének megismeréséhez. Dr. Magyar Kálmánt, a Rippl-Rónai Múzeum régészét kerestük fel, az ő ásója nyomán bukkant napvilágra ez az értékes »nyom«. Tőle kérdeztük: — A megtalált templomrom v hogyan illeszthető az eddig ismert adatokhoz? — Már maga Somogyvár ré gészeti »előtörténete« is bővelkedik izgalmakban, érdekességekben. Szinte évtizedeken keresztül került elő itt a földből a sok-sok érdekes, a régész szamára legalábbis 'elgondolkodtató tárgy, eszköz. Komoly munkára buzdítottak a falu határának jellegzetes terep- viszonyai is. Amikor 1970-ben Virágh Dénes geodétával műszaki fölméréseket és régészeti terepbejárásokat végeztünk, már akkor világossá vált, hogy Somogyvár településtörténete során számottevő hatalmi, igazgatási és gazdasági központ lehetett. A faluban lakó Mernyei Ér- zsebet elmondta, hogy házának építése során négy csontvázra is bukkantak. Továbbá 1948—48 között külöpbözó urnákat, ngeggörbített kardokat és csontmaradványokat is találtak. tíerdár Ferenc helybeli lakos szerint 1926—28-ban az országúti építkezéseknél sok csontlelet. kengyel es nagyalakú edény került elő. Ezenkívül az ugyancsak somogyvári Markó István 7 méter hosz- szú falta bukkant, amikor fákat szedett ki a kertjében. A környéken, az építkezések során felhasználták az előkerült törmelékeket: a parasztgazdák például több szekér téglát is elvittek a Mernyei portáról. Ez mind csak | a közeli Nyaka dűlő környékén történt, ezenkívül még i t ihb település' nyomát is sikerült megtalálni a régészeti terepbejárások során; így Váraljapusztán (a vár j népeinek lakhelye). a Tö- lösí dűlőben (Árpád- és késő középkori kerámia),®a Temető ' úti dűlőben (egyebek között Hl. Béla korabeli rézpénzek kerültek elő) és innen két ki- 1 lométerre, a Makovisiya dűlőben is találtunk településnyo- ! mókát. De a középkori ember munkájának nyomaival találkoztunk a Török és a Kurtái \ dűlőben is. A szinte címszavakból álló felsorolásból is j látszik, hogy a somogyvári ása- ! tások előzményei is több fejezetre oszthatók. — Mit mutattak az okleveles és egyéb Írott források? — Az okleveles adatok is több, kora Árpád-kori telepü- í lésre utalnak. Így például Koppány leverése után I. István a kortói udvarházat a veszprémi püspökségnek adta. 1 Helye feltételezhetően a mos- 1 (ani Kürtői dűlő helyén volt. 1091-ből származik az az adat.! amely szerint a Somogyvárra j költöző francia szerzetesek bazilikát alapítottak. De So- mogyvárnak mái; ezt megelőzően is jelentős településnek kellett lennie, hiszen a Koppány vezette István ellenes felkelésnek is — a krónikák-, bői tudjuk — Somogyvár volt a központja. 1184—88 között említik először Somogyváron Szent Apolináris templomát, s később 1230-ban is. A következő adatot találtam a veszprémi püspökség oklevéltárában a templomról: »Nomine ecclesie sancti Apolináris que sita est iu.rta monasterium Symigiense in villa magna ...« — Tehát Szent Apolináris templomáról beszél, és So- mogyvárt jelentős településként említi... — Igen, és ezzel a falu történetének egyik legérdekesebb fejezetéhéz jutottunk el. Amikor 1. László 1001-ben Odilo Saint Gilles-i apátnak adta át a kolostort, ettől kezdve Somogyvár története szorosan összefonódott a középkori francia kolóniák történetével. Odiloval ugyanis több francia szerzetes is érkezett Somogy- várra. közvetítve az igen feji lett nyugati cluny ízlést, s az egyház- és gazdaságszervezési tapasztalatokat. Több szerzetest is megemlítenek a középpori források, így egyebek között Petrus Pictaviensis grammaticust Poitiers-ből. A francia monostorba 1224-ig csak franciát vettek föl, s ugyancsak francia kultúrája lehetett a monostor mellett kialakult vallon telep is. amely egyúttal az első magyarországi ilyen jellegű település. — Mi bizonyítja ezt? — Részint az okleveles adatok, de döntő részben az ásatásokkal szeretném bizonyítani hipotézisem igazát. A megtalált templom véleményem szerint Szent Apolináris temploma, egyszersmind a francia (vallon) telepeseké is. i Erre mutat az, hogy az Apoli- [ náris titulus teljesen egyedül- álló Magyarországon, s inkább Nyugaton általános a XI. szá- ' zadig. Nehezíti a munkát, hogy a középkori Magyarország francia kapcsolatai eddig jó- j részt feltáratlanok, pedig tu- J domásunk szerint szerzetesi iskolájuk is volt a franciáknak, éppen Somogyváron. A régész ásóját tehát egyáltalán nem a szerencse vezette, amikor a nyáron Mernyei- ék kertjébe*) húzott mintegy 25 meteres kutatóárokból néhány nap alatt értékes és döntő anyag került elő. Apróléke- . san előkészített, átgondolt terv ]' szerint kezdte a munkát, s | rövid idő alatt megtalálta ma- i gát a templomot. Pontosabban j egy gótikus pillér maradvá- | nyait, amelynek nyugati felé- I ben egy XI—XXI. századi ro- !. mán kori beépítésre — mintás j OC7lAnfAvol HÍA.’s 1 fötf nárlíúnv- I I kőtöredékre — bukkant. A ! pillértől 3.5 méter távolságra vastag kövekből rakott fal maradványait rejtette a föld. S ez már komoly bizonyítéknak ; számított. A román köri épí- ; teszel szabályai szerint ugyanis ez azt jelenti, hogy. egy j nagy (bazilikális) templom ; mellékhajóját, tartó pillért ta- : Iáit meg a régész. A szokás i szerint a főhajó 7, a két mel- • lékhajó 3.5—3.5 méter széles, összesen 15 méternyire kellett a templomnak nyúlnia. S amikor 15 méterrel távolabb újabb kutatóárkot húztak, megtalálták a templom másik falát is. A munkák során az északi főfal külső oldalán mintegy 30 koponyát is találtak. ami érthetőén élénk izgalmat váltott ki. A legkézenfekvőbb magyarázat: a templom átépítése során előkerült csontvázak — mert hisz a templom környéke a kolónia I temetkezési helye is egyben — koponyáit kegyeletből helyezték el a falak mellé. — Igen érdekes maga a pillér — mondja dr. Magyar Kálmán. — Amikor a templomot gótikus stílusban átépítették, a korábbi román templom egyes elemeit is felhasználták. Így erősítette a gótikus pillért e' a szép, vájatos, volutaszerűen keskenvedő román kori osz- lopfőtöredék is. amelynek Magyarországon eddig egyetlen analógiáját a Zala megyei csenkeszkopácsi templom tornyán bontották ki a közel« múltban. Az eredeti templom a legkorábban betelepülőké lehetett, mert a kolónia szélén van. — A leletek segítségével azonosítani tudja a templomot? — Még nem. Ehhez jövőre szeretném folytatni a feltárást. n«at twvr Tibor Koponyasor. Vallon település nyomai kerültek elő Adósság — szerette Sándort. Gyakran éjszakára is magánál tartotta. — Sok volt a munka, nem jöhettem — mondta ilyenkor a férj, ha felesége otthon kerdöre vonta. Fáradtan, álmosán bújt az ágyba. Elmaradtak a tervezgetések. a hajnalig tartó beszélgetések. Sáiir doniak: nem maradt ereje arra, hogy feleségét szeresse. Amikor Irén megbizonyosodott róla. hogy Sándornak van valakije, nem csinált botrányt. Senkinek sem szólt, csak magaban rágódott. Tudta. csúnyán becsapták. Olyan adósság ez. melyet mindenkeppen törleszteni kell. Az egyik este egyedül ült a sötét szobában. Várta a férjet. Talán ma újra a regi, kedves Sándor jön haza. talán még mindent rendbe lehet hozni. Az ajtó csendesen kinyilt. A sogwa lepett a szobába. Letelepedett mellé az ágy szélére és átkarolta a vállát. Az asszony nem ellenkezett. hagyta, hogy az tör- j ténjen, amit a férfi akar. Akkor tért magahoz. amikor Sándor rájuk nyitott, és a két férfi egymásnak ug- rótt. Az apósa a testvéreket próbálta csitítani, i'ele senki nem törődött. Magára kapta a kabátját es kiszaladt a házból. A vonat hosszan, élesen fütyült. szinte sikoltott. A kere- j kék egyre közelebbről hívták j az asszonyt. Nem akart nemet i mondani. A kultúrházban éppen la-1 kodalom volt. Az. állomásról érkezők hozták a hírt: valaki a vonat alá feküdt. Egy pillanatra csend lett a teremben. azután a zenekar rázendített egy polkára. Kezdődön a menyassíonytánc. Oäa Tibor , Tsz-ek figyelmébe Szikszói László, a Csurgói 1 Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatóhelyettese mondta el az alábbiakat: — Iskolánkban 175 tanuló készül a szakma megszerzésére. Számukra a rendelkezések szerint — tanulmányi eredményüktől függően — 300-5U0 forint közötti összeget juttatunk, iskolai ösztöndíj címén. Ez a fiatalok anyagi támogatásának egyik formája. A másik lehetőség a küldő tsz részéről biztosított társadalmi ösztöndíj, melynek havi összege nem lehet kevesebb 250 forintnál. E lehetőséggel azonban nem minden tsz él: mindössze 93 tanulónak van érvényes társadalmi ösztöndíja. Ezek a gazdaságok azért küldték a fiatalokat. mert szükségük van ilyen szakemberre, és feltétlen számítanak is rájuk a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése mán. (Közöttük van-olyan tsz — mint például a barcsi — amelyik szigorúan, a tanulmányi eredményhez köti a társadalmi ösztöndíj nagyságát is. És mi van a többi tanulóval? Rájuk nem számítanak a tsz-ek? Bizonyára igen, mert különben nem kötöttek volna szerződést velük. Félő azonban. hogy helytelenül értelmezik a rendelkezéseket, és abban a .hitben élnek, hogy az ifjú szakmunkásnak mindenképpen vissza kell *téVnie hozzájuk. Pedig nem így van. Erre csak a társadalmi ösz- töndfj kötelezheti a fiúkat. Még az a havi 100-150 forint sem jelent semmit, amit húsz tanulónak küldenek. Ez ugyanis nem minősíthető ösztöndíjnak, csupán tanulmányi segélynek. Ennek pedig semmiféle jogi következménye nincs. Érdemes ezen elgondolkodniuk az érd ekeit tsz-eknek. P. U ,ly' Ji.bT- Oi Somogyi Néplap
