Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-04 / 232. szám
Megoldás: a jobb munkaszervezés Sok a „fekete” túlóra Szigorúbb szabályozást — Nagy a szakszervezetek felelőssége Colimán szárító, borjúnevelő Mennyit túlóráznak a munkások Somogybán? Ezt a kérdést nemcsak hivatalos fórumokon tárgyalják, hanem szűkebb körökben, sőt a csaEz abból ered, hogy most a kollektív szerződés hatáskörébe tartozik a szabályozás, s , . ezt helytelenül értelmezik. Az ládi körben is, hiszen ma mar j eddig elmondottakon sokat lea férj meg a feleség is adhat í hetne változtatni, ha a felügyenapi túlóra. A vállalatok több- . rában, a Kaposvári Elektron- sésre a korábbinál nagyobb le- j csőgyárban, a Somogy megyei hetoseget teremt a túlórázásra 1 leti szervek álláspontja megváltozna: most ugyanis a vállalatok belső ügyének tartják a túlóráztatást, s jobbára nem is ellenőrzik. A kollektív szerződések az elrendelhető túlórák számát munkakörönként és havi, napi bontásban szabályozzák, mint például a bútoripari, a sütőipari vállalatnál. Elég gyakori viszont, hogy megszegik ezeket a kereteket, nem tartják be a korlátozásokat. Erre több példa is rendelkezésre áll: a Ba- latonboglári Állami Gazdaság- , ban a szállítási munkakörben, miért nő a túlórák száma. A j a Kaposvári Ruhagyárban a sok ok közül néhányat raga- I fűtőknél, a Sütőipari Vállalat- dunk ki: létszámhiány, túlzott nál és a Campingcikk Vállaolyan választ a késői hazame- metelkoir föltett kérdésre: hja, túlóráztam. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának közgazda- sági bizottsága a közelmúltban tíz üzemben fölmérte a helyzetet. Az eddigi és a mostani tapasztalatok szerint a túlóráztatás mértéke az országos átlag körül mozog. Ha viszont már üzemenként vizsgáljuk ugyanezt, akkor kitűnik, hogy több vállalatnál a túlóráztatás mértéke magas az átlaghoz viszonyítva, vagy legalábbis növekvőben van. A legizgalmasabb, hogy munkás vándorlás, az üzem- és munkaszervezés elmaradottsága, a szoros szállítási határidők, különösen, amikor exportról van szó. A vezetők gyakran túlóráztatással igyekeznek pótolni az amiatt kieső időt, mert nem folyamatos a termelés, az anyagellátás, rendszertelenek a kooperációs szállítások. Bármilyen meglepő, ugyancsak ott szerepel az okok között, hogy sok a régi, elavult berendezés, amely jóval hosszabb karbantartást igényel, s nem ad módot a tervszerű megelőző karbantartásra. A munkások egy része ragaszkodik a túlórákhoz, mert több pénz kerül af borítékba. Különösen kedvelt a százszázalékos pótlékkal járó vasárlatnál túllépték a korlátozásokat. A »fekete« túlóra gyakran használt kifejezés, ugyanis a vállalatok igyekszenek más néven »elszámolni« a túlmunkát. Előfordul például, hogy nem rendelnek el túlórát, viszont célprémiumot tűznek ki, jutalmat helyeznek kilátásba bizonyos munkák elvégzéséért. Máskor a mozgóbérrel ösztönzik a munkásokat ugyanerre. A lényeg mindig ugyanaz: nem fér bele a munkaidőbe a feladat megoldása. Az SZMT közgazdasági bizottsága »feke- i te« túlórákat fedezett föl a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár kaposvári gyáTízmilliók a réten Ä hedrehélyi Űj Tavasz -mi azért megvárjuk, amíg máTemielőezövetkezötbői írt levelet ár. Kartali László. Témája a szeptember második felében Kéthelyen rendezettvgyep- gazdáfkodási tanácskozás, illetve bemutató, és a Somogyi Néplapban ezzel kapcsolatban megjelent tudósítás, valamint kommentár. Utólagos hozzászólás a-szak- mai eseményhez — így is lehetne jellemezni dr. Kartali László levelét, minthogy maga a szerző is ezzel kezdi: »A bemutató idején igen rossz idő járta, így a helyszínen nem tudtam elmondani a bemutatóval kapcsolatos gondolataimat. Engedje meg, hogy utólag visszatérjek ehhez a témához ...« Szívesen helyt adunk ennek a visszatérésnek, annál is inkább, mert amit levelében leír, sok somogyi mező- gazdasági szakembernek szól, és érdemes a megszívlelésre. »Ügy érzem — írja —, hogy a héthelyi bemutató új korszakot nyitod Somogybán az eddig elégjé konzervatív gyepgazdálkoiásban. Büszkén mondtuk az idén, milyen magas volt a búza termésátlaga, azzal viszont rém büszkélkedhetünk, hogyar gazdálkodtunk a megyében le tő csaknem 140 ezer holdnyi gyepterületen, mennyi füvet ragy szénát takarítottunk le róla. Pedig intenzív gyepiazdálkodással több ezer holdn/i szántóterületet mentesíthitnénk a ta- karmánytermesztis alól. Jólesett hallani a láthelyi rendezvényen, amikor az egyik tsz-elnök a látottck és hallottak alapján kezdőt számolni: ha a megyében meglevő gyepnek csupán egyharnadát korszerűen hasznosítalak, akkor __ csak holdanként húszmázsás szénatöbblettel számolva is — csaknem 9200 ragon széna jelentkezne plustran. Ennek az értéke — másáját száz forinttal véve — 92 nillió forint, magát a takamányt tekintve pedig háty ezer s zarvasmarhának az én elesége jönne ki belőle ... így másik részvevő megjegyezte: szépek a héthelyi eretUsM&k, fUl sok is kikísérletezik ezt a mód szert, mert mi csak megfontolva haladunk. S az előbbi tsz- elnök máris hozzáfűzte: nemcsak fontolni, hanem haladni is keü! Nem helyes időtlenül halogatni az elodázhatatlant, azt, ami jó és aminek a megvalósítása nem tűr halasztást Levélírónk jól tudja, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését célzó kormányprogramból a megyében is elkészült a somogyi adottságokra épülő terv, s azzal is tisztában van — ez ugyancsak kiderül leveléből —, hogy a fejlesztési célok megvalósítása nagymértékben függ a megfelelő takarmánybázis kialakításától. »És itt van jelentősége a héthelyi útkeresésnek is — írja dr. Kartali László. — Nemrég még azt mondták a mezőgazdaságban, hogy egy holdnak a takarmánytermése fedezi egy tehén évi takarmányszükségletét. A héthelyiek bizonyították, hogy egy hold hozamából két tehén is megél... Gyepgazdálkodásunk áll jelenleg a mezőgazdasági termelésben a legalacsonyabb színvonalon, s ebben vannak a legnagyobb tartalékok. A feltételek adottak — csak cselekednünk keU...« Eltekintettünk a levél teljes szövegének közlésétől, csupán gondolati összefüggéseket vettünk ki belőle annak szemléltetésére, hogy egy-egy tanácskozás, bemutató azon túl, hogy fölkelti a szakemberek érdeklődését, gondolátéb- resztésre is késztet. Ilyen ez az utólagos hozzászólás is. Szeretnénk, ha hasonló rendezvények, az ezekről Sjfóló, írások ott kamatoznának, ahol leginkább szükség van rá — a mezőgazdasági üzemekben. Az ilyen úton szerzett tapasztalatok aprópénzre váltása mindazoknak érdeke, akik a gazdaságokban dolgoznak. Sőt — mindannyiunké, hiszen egy- egy program sikeres megvalósítása népgazdasági érdeket szolgál. I ___L —íi' Á llami Építőipari Vállalatnál, a Balatonboglári Állami Gazdaságban. Miért lépnek föl olyan határozottan a szakszervezetek a »fekete« túlóráztatás ellen? Azért, mert meghamisítja a teljesítményszázalékok alakulását. Ez például megtévesztő lehet a normakarbantartáskor, a kereseti arányok elemzésekor. A túlóra korlátozása a dolgozók egészségvédelmét szolgálja. S/ mégis olykor éppen azokkal kerül szembe a szak- szervezet, akiknek az érdekét védi. Talán az egyik legnagyobb vitát kiváltó téma minden üzemben, különösen, amikor módosítják a kollektív szerződést. A konfliktusok ellenére a szakszervezeteknek az a feladatuk, hogy ésszerű keretek közé szorítsák a túlmunkát. A vizsgálat alkalmával az is kiderült, hogy a szakszervezeti megbízott aláírása szintén szükséges a túlóra elrendeléséhez a vállalatok nagy részénél. Ez ellentétes a Munka Törvénykönyvének a rendelkezéseivel, mert a szakszervezeti szerv is hozzájárul a szabályok megszegéséhez és csökkend, elmossa a vezetők felelősségét. Hogyan lehet a leggyakrabban előforduló hibákat megszüntetni? Az SZMT elnöksége úgy ítélte meg, hogy a túlóráztatást lazán szabályozó kollektív szerződésekben érdemes ezt megszigorítani. A szakszervezetek kötelessége, hogy szigorúbban föllépjenek, ha megszegik a rendelkezéseket, s »fekete« túlórák fordulnak elő. Természetesen a legnagyobb hasznot az hajtja, ha az üzem- és munkaszervezést emelik olyan színvonalra, amely megszünteti a túlórázás okait. Lajos Géza A kukorica levelei márimeg- sárgultak, a termés mindenütt beérett. Megkezdődhet a beszárító és tároló. A homok- szentgyörgyi tsz eddig mindössze egy kis teljesítményű takarítás a homokszantgyörgyi Farmer típusú szárítóval renZöldmező Termelőszövetkezet ben is. Két Braud adapter és három Zmáj osőtörő indul rövidesen a kukoricatáblákra. Egyelőre a szövetkezetben a burgonya betakarítása minden erőt leköt, ám ezzel rövidesen végeznek, és megkezdődhet a kukoricatörés. A gazdaság az idén kiienc- száz holdon termesztette ezt a növényt. Betakarítani azonban ezerötven holdról kell, hiszen a 150 hold háztáji kukoricát is a tsz gépei törik le. Az eredményes kukoricabe takar! tás,-tárolás feltétele a megfelelői delkezett. Ez ilyen nagymeny- nyiségű kukorica szárítására nem alkalmas, ezért vált szükségessé egy új, Colimán típusú beszerzése. Az új szárító körülbelül egy hét múlva már üzemelhet. 150 vagon termény befogadására alkalmas tárolót is építenek a homokszentgyör- gyiék. Ezt is — akárcsak a szántót — a barcsi TÖVÁL építi. Az idén a tároló még nem készül el. A kukoricát addig volt dohánypajtákban helyezik el, melyeket kisebb átalakításokkal alkalmassá tettek a tárolásra. Az új beruházások — a szárító és a tároló együttesen — 3 és fél millió forintba kerülnek. Ezeken kívül azonban az állattenyésztésnél is új létesítménnyel gazdagodott a szövetkezet. Üzembe helyezték a borjúnevelőt. Azokat a borjakat, melyekkel a szarvasmar- ha-állomány negativizálását kívánják megvalósítani, itt nevelik föl. Most már lehetőség nyílik' arra, hogy ne vemhes üszőket, hanem hónapos borjakat vásároljanak. így tulajdonképpen egy szarvasmarha harmincezer forint helyett 15 ezer forintba kerül a szövetkezetnek. Fiatalok a környezet védelméért MINÉL NAGYOBB hatalma van az embernek a természet erői fölött, annál fejlettebb termelési eszközök igénybevételével alakítjuk át a természetet az emberi céloknak megfelelően, a társadalom javára, s annál gondosabban kell gazdálkodnunk ezekkel az értékekkel. A tudományos-technikai haladás további kibontakoztatása, az urbanizáció számos olyan kérdést is fölvet, amelynek megoldására csak közös összefogással kerülhet sor. Világméretű és egyre jelentősebb kérdés: meg tudjuk-e őrizni levegőnk és élő vizeink tisztaságát, a termőtalaj kedvező szerkezetét, tudunk-e őrködni hasznos állataink és növényeink fölött, képesek vagyunk-e olyan emberi környezetet teremteni a magunk és utódaink számára, amelyben zöld fű virít, fák virágoznak, madarak dalolnak, és egészséges gyermekek nevelődnek, A Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál A piachoz igazodva A napokban értékeljék a Kefe- es Műanyagipari Vállalatnál az 1973. évi terv időarányos teljesítését. A fő feladat az eredményesebb gazdasági szerkezet kialakítása, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése és a műanyag termékek termelésének fokozása volt. Kelemen Ferenc igazgató elmondta, hogy mindhárom feladat megoldásában jelentős eredményeket értek el, vagy várnak a gazdasági év befeje zésekor. — Állandóan nő a piacon keresett műanyag termékek aránya. Ezek elsősorban az acélszalagot helyettesítő Kapo- lex műanyag pántok. Olcsóbbak, nem rozsdásodnak, használatuk nem balesetveszélyes. Szakítószilárdságuk pedig hasonló az acélpántéhoz. E termék iránt oly nagy volt a kereslet, hogy az 1972-ben gyártott 70 tonnával szemben az idén már 120 tonnát állitunk elő. Jelentősen megnövekedtek a keféi par igényei is az olcsó műszálak iránt. Az év végére mintegy 94 millió forint termelési értékkel számolnak, s ez a tavalyinál csaknem 10 millió forinttal több. A műszaki fejlesztések, a technológia javítása és a különböző megtakarítások eredményeként a vállalat nyeresége várhatóan 20—25 százalékkal haladja meg az 1972 évit. Ez pedig lehetőséget ad a dolgozok bérszínvonalának •mintegy 10 százalékos emelésére: aiz atL^ereeet 2000 fo- emifiikwat. . A vállalatnál ötszázan dolgoznak, 60 százalékuk törzs- gárdatag. Fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülésüket szolgálja az az intézkedés is, amelynek alapján november 7-én 300 000 forint jutalmat osztanak ki. A húsz vagy ennél több éve itt dolgozók (17-en vannak) aranygyűrűt is kapnak. A vállalatnál az előző évit meghaladó nyereségrészesedésre számítanak. — A vállalat vezetősége részletes intézkedési tervet dolgozott ki a munka- és üzemszervezés korszerűsítésére — mondta Majoros István főmérnök. — 1972 őszén középtávra készítettünk tervet. Célkitűzéseink között szerepel a termelékenység emelése, a dolgozók munkakörülményeinek megjavítása, a nehéz fizikai munka kiküszöbölése gépesítéssel. Kaposújlaki telepünkön, ahol évente mintegy 600 tonna anyagot kell többször is megmozgatni, ez már szinte teljesen megvalósult. Célunk volt — a vállalat dinamikus fejlődéséhez igazodva — a belső mechanizmus korszerűsítése is. Ennek érdekében növeltük a középvezetők hatáskörét, fegy üzemvezetőnek például majdnem olyan széles a jogköre, mint a főmérnöknek. A decentralizáció érvényesül a terv ösz- szeállításánál, a rendelési állomány kialakításánál, a bérezésnél, a termelésirányításban is. Az eredményesebb gazdálkodás érdekében az ellenőrzést viszont központosítottuk. Kor- kivanjuk a «aliaiär-, ti ügyvitelt, adatfeldolgozást, gyorsítjuk az információáramlást **• — A középtávú intézkedési terv alapján évente határozták meg a feladatokat? — Az 1973-as célkitűzések között szerepel a gyártási költségek csökkentése, a legmagasabb anyagköltségü termékeknél a veszteség okainak megállapítása és megszüntetése. — Milyen eredményeket értek el eddig? — Minden intézkedésünk a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítását segíti. A munka- és üzemszervezésből eredő megtakarításaink jelentősek, és nagy szerepük van a nyereség növekedésében. Néhány adat ennek bizonyítására : a költségmegtakarítás megközelítően 3 millió 800 ezer forint; jobb anyaggazdálkodással mintegy 3 millió forintot takarítottunk meg. De sorolhatnám még az ebből eredő megtakarításokat a bérezés, az energiafelhasználás és az üzemi általános költségek területén is. — Milyen szempontot tekintettek alapvetőnek a szervezés változtatásánál? — Elsősorban a piacot. A vállalat belső mechai’— inusá- nak korszerűsítését nagyrészt már ebben az évben befejezzük. Az új — a piac igényeihez igazodó — ügyrendet folyamatosan vezetjük be. Ez nem jár együtt létszámnövekedéssel, ugyanakkor a vállalat termelese évről evre nő. egészséges felnőttek pihenhetnek? A KISZ kb mezőgazdasági ifjúsági tanácsa a fiatalokhoz fordul, az ő segítségüket kéri a környezet védelméhez, együttes cselekvésre hívj a. i el őket. Hiszen ki lehetne ennek az ügynek lelkesebb szorgalmazója, mint a fiatalság? A környezetfásító védnök- ségi tevékenységhez kapcsolódva már eddig is sokat tett az ifjúság környezetünk védelméért. Ez nem elég. Arra van szükség, hogy minden fiatal legbelsőbb meggyőződésévé váljon, egységes cselekvéssé nemesedjék a felismerés: hosszú időn át tartó folyamatban kell megóvnunk mindazt, ami mindennapi életünk feltétele. Ez pedig nem más, mintáz egészséges környezet. A lakóhelyeken, a munkahelyeken, a családokban, a kisebb és nagyobb közösségekben kell dolgozni azért, hogy e törekvés minél több támogatóra találjon. (Közismert például, hogy sok helyen veszélyben van vizeink tisztasága. A vegyszerek helytelen alkalmazása elveheti mezőgazdasági termékeink igazi ízét, zamatét.) Fontos feladat, hogy mindenki megértse a környezetvédelem fontosságát. Ezért minél többen vegyenek részt a környezetvédelmi akciókban, az ismeretterjesztő előadásokon, kiállításokon. Kövessenek el mindent, hogy minél többen ismerkedjenek meg feladatainkkal, s vállaljanak részt azok megoldásából. AZ IFJÚSÁGI TANÁCS számít a fiatalok segítségére. Bízik abban, hogy lelkes szószólói lesznek a közös ügynek: segítik továbbfejleszteni a tisztasági mozgalmat, udvaria» figyelmeztetésekkel is igyekez- nek meggátolni a környezet szennyezését, vigyáznak a fűre, a vízre, az erdőre, a rétre, helyi akciókat szerveznek, folytatják a környezetfásítást, gondozzák és védik a fákat. Szép feladatnak kínálkozik a felszabadulás közelgő 30. évfordulójának tiszteletére részt venni egy-egy park kialakításában, zöldterületek védelmében. A fiatalok környezetük védelmével is kifejezésre juttathatják, hogy szeretik hazájukat, és szebbé teszik a ma és a holnap emberének életét. Sémagyi Néplap
