Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-25 / 250. szám

Világkiállításra Kaposvárról Minden eladó! Világkiállításra készül a Ka­posvári Általános Gépipari Technikum és Szakközépisko­la oktatástechnikai berendezé­se. A hír hallatán kerestük meg Deák Ferenc igazgatót. — Milyen felszerelésekről van szó? — A Magnocoorról és az újabb Magisterről. Ez utóbbi d tanári ellenőrzés megkönnyíté­sere szolgál. E berendezések használatá­val a tanár mintegy rendező­jévé. a diakok pedig szerep­lőivé válnak az óráknak. A Magnocoor segítségével a kérdéseket vagy az ok­tatott anyagot képernyőről olvashatják le a tanu­lók. A feleleteket automa­ta közvetíti a tanár -parancs­noki« asztalához, és egy író­gép rögzíti. Negyven tanuló egyéni és kollektív számonké­résére alkalmas a berendezés. Korábban a hagyományos iskolapadokra szerelték föl a kábeleket, a válaszokhoz szük­séges billentyűket. Ez azonban költséges volt. A berendezés nagy helyet foglalt el, a diákok kényelmét zavarta, s esztéti­kailag is kifogásolható volt. Az iskola műszaki alkotóközösse­ge kezdett el dolgozni az új padtípus kialakításán, amely­nek első darabja szeptember­ben készült el. Időközben néhány változta­tással meg alkalmasabbá tet­ték az oktatásra a Magnocoort kiegészült egy mágneses im­pulzusra mozgó képváltóval, mely az automatika áltál meg­határozottan tv-képernyőre vetíti az ábrákat. Nagy előnye, hogy míg korábban csak dia- kepeket tudtak vetíteni, most már mindent, akár kézzel raj­zolt ábrát is. Az oktatáshoz szükséges képeket egy korong­ra ragasztották, a két oldalára tizennyolcat. E módszerrel már 26 óra anyagát, tárolják Köcsögduda, vagy amit akartok! — Lefeleselsz, apjuk...? Fecnik, papírok, irkalapok, í szalvétákra színes irónnal pin- | gált csalogató sorok. Nagy j betűkkel, kihívóan villog raj- j tűk az első mondat: ELADÓ! ! Ablakokba teszik, sárga ra­gasztószalaggal tapad az üveg­re. ,A leggyakrabban használt jelzők, mint »alig használt«, »jó állapotban-, »kifogástalan« azonban csak kevésszer fedik a valóságot... Elemekből rakható össze az új pad. ilyen lemezeken. Ebben az ok- t gyára szállítja. Az oktatás­latási évben két Magistert és két Magnocoort szerelnek föl. A Művelődésügyi Minisztéri­um és a megyei tanács segíti az iskolát. — Az új pad műanyagból kcszül. Tanműhelyünkben csi­nálják a vasvázat, itt is szere­lik össze. Egy-egy tanterembe ót pad kell, mindegyiknél nyolc diák ülhet. A kábeleket most már sikerült az új pad dupla falán belül vezetni, így esztétikusabbak is az ezzel föl­szerelt tantermek. A költségek is alacsonyabbak. A pádhoz szükséges, dupla falú műanyag részeket a Bor­sodi Vegyikombinát szekszárdi technikai berendezéseket a Budapesti Elektroakusztikai Gyár készíti. A korszerű pad sorozatgyártása ez utóbbinak is célja, ök állítják ki az új padot az oktatástechnikai esz­közök Moszkvában megrende­zendő világkiállításán. M. A. — Ja, hogy az a felirat? Már régóta kint van, tudja, a lányomé a varrógép, nem az enyém, ö pedig máshol lakik, egy magas épület harmadik emeletén — mondja az öreg nénike. A konyhában állunk. Karba tett kézzel zúdítja rám i a mondókáját, azután ő is be- | lekeveredik, leinti magát, új- ! ra kezdi. Mesél a lányáról, a fiáról, közben érzem. hogy zsibbad a lábam. Már nem ér­dekel az egész, de nincs idő közbevágni. Nem engedi. Rán­cos arcú bácsika emeli fel a kezét.' jelezve, hogy neki is lenne hozzáfűzni valója. Mely, öblös hangon szólal meg. — A harmadik emeleten la­kik. Ott keresse! Már mondanám, hogy ott fogom keresni, és biztosan megveszem, hiszen azért jöt­tem, amikor a néniké veszi át a szót: — Nem a harmadikon, ap- 1 juk. a másodikon lakik, engem te ne feleselj le — ripakodik a társára, de mire nekem szól­na, már sehol sem vagyok. A kertes udvarban, a ház végi fordulónál még hallom, hogy az öreg a viaszosvaszonnal fe­dett konyhaasztalra csap. es felviszi a hangját. papíron. Barna színű faajtóra szögelték ki. A tulajdonos — nagyothalló bácsika — hatal­mas karmozdu1 átokkal tá- i masztja alá igazát. — Kitűnő ez a hordó, a ! szomszéd tavaly ebben tartot- ! ta a szilváját, amit a Bala­tonról. a telkéről hozott. Pá­linkának főzte meg. Nekünk van egy kisebb, vagy nyolc­vanliteres. Elég kettőnknek, erre meg nincs szükség. — Mennyibe kerül? — kér­dezem hangosan, hogy remeg­nek bele a ház falai. — Hát... magának kétszáz forint. Az előbb itt járt egy férfi, az nézte meg elsőnek, ó ígért érte kétszáz forintot. De nagyon jó ez a hordó, az az asztalos készítette, aki itt la­kik a közelben, de hát bizto­san ismeri . . . gyen van, ajándék. vissza, nézze meg újra ... Bólogatva, hümmögve távo­zom. »Kétszáz literes káposztás­hordó eladó.'« — olvasható a A motorkerékpár után ér­deklődöm. Fiatalasszony vezet a ház mögötti műhelybe. Sza­kállas. középkorú férfi siet elém, jóérzése nem engedi, hogy. olajos kezével belém ka­roljon. Az asszonyka virul örömében, a férfi mosolyog, előttem megy. azután megáll. — Tüstént felhozom. Egy pil­lanat . . . egy pillanat1 — s in­dul a pince felé. Elfordulok, nehogy észrevegye az arcomon a csodálkozást, jó motor le­het, amelyiket a pincéből hoz­nak fel. Már várom, hogy ke­zében hatalmas kosárral meg­jelenjen a tisztelt eladó, ami­kor fülsiketítő motorzúgás után robogva érkezik a lép­csőkön. Kitámasztja a gépet, s a gyertyakupakot levéve állít­ja le a motort. Űj slusszkulcs­ház vén benne, még nem mű­ködik rendesen. Meg sem kér­dezi. mennyibe kerül? Három­ezer forint, uram, szinte ín­A köcsögduda és a használ­ható villanyborotva sem nyer­te meg a tetszésemet. Az előb­bi még »talán« használható is lett volna, ha tulajdonosa nem világosít fel: — Csak ünnepeken használ­ja, fiatalember, így nem ko­pik annyira. Igaz. a hátulját meg kell foltozni egy kicsit, de hát az a legkevesebb, nem­de? — és úgy mosolyog, hogy bennem is derültséget kelt. A villanyborotvát már meg se merem kérdezni, de amikor látja, hogy a kabátomat gom­bolom. üjra rákezdi: — Hát ne menjen el. nézze meg azt is, ha már itt van. Ügy működik, hogy öröm hall­gatni, zsong a motor, mint a kaptárban a méhek, nézze, mi­lyen sz§p fehér a színe — ontja felém a szavakat, lehe­tőleg a leggyorsabban kipré­selve mindent, ami az áruk értékét bizonyítja. Már men­nék, a fejem is zsong, de mar­kolja a kabátom Ujját. Növényvédelmi tájékoztató Új talajfertőtlenitő szerek Az elmúlt időszakban enge- 1 a zárt konstrukciós kukorica- délvezett talajfertőtlenitő sze- ! termesztés területén. 25—30 rek különösen az intenzív tér- | kg, ha adagolásban. A vetés mesztási rendszerekben lesz- j előtt kijuttatott szert azonnal nek fontosak. Viszonylag kis i sekélyen be kell dolgozni a egyedezámú károsító is hátra- i talajba, és a vetést csak 3—4 nyosan befolyásolhatja a ter­méseredményeket. Ezeket a növényvédő szereket csak kí­sérleti mértékben engedélyez­ték. tehát egy-egy üzem a négy talajfertőtlenítő szert külön-külön 60 hektáron al­kalmazhatja. Rovokil 10 G: felhasználha­tó kizárólag nagyüzemben -ku­korica, cukorrépa, burgonya: izzal egy \ talajfertőt-J nap múlva szabad megkezde­ni. Mind a négy talajfertőtlení­tő granulátum erős méreg, ezért a munkaegészségügyi óvó rendszabályokat fokozott gonddal kell betartani. — Nem tudom, hány kilós lehet. De nagyon nehéz. Ha a széket árvább akarom mozdí­tani, bizony két kézzel is bele kell kapaszkodnom. Pedig ez a modern vonalú, kényelmes ülőke amúgy könnyű lenne. Magában, vaslemez nélkül. Ahogyan újkorában volt, ami­kor a kényelmesen berende­zett, sokféle okos eszközzel, bútordarabbal ellátott kalauz­kocsit megkaptuk. Volt abban, kérem, minden. Csak ámul­tunk és nagyon örültünk. Hogyne lettünk volna boldo­gok. amikor az állandóan úfcn levő vasúti szolgálattevők ed­dig egy fülkéből elrekesztett, szűk, kényelmetlen helyen tölthettek csak el pihenő per­ceiket, óráikat, fogyaszthatták el a táskájukban hozott enni­valójukat. Na meg aztán ne­kik és a vonatvezetőknek írá­sos munkákkal is kell bajlód­niuk. Szóval, nagy volt az Öröm, amikor átvették ezt a kis, garzonlakásnak is beillő kocsit. A vasutasdolgozók megbecsülését is láttuk ebben a juttatásban. Sajnos, örömünk nem sokáig tartott. Már nem emlékszem pontosan, mi tűnt el először. Talán a rezsó. melyen az enni­valónkat melegítettük, kávét főztünk. Azután elromlott a hűtőszekrény — azt mondják, abból is kiemeltek valami fon­tos alkatrészt. A kocsit vissza- vitték, a berendezést pótolták, a hibákat kijavították. Majd minden kezdődött elölről. És úgy folytatódott, hogy egyik reggel még ezt a székét sem találtuk meg. Egy időre ismét el kellett búcsúznunk kényel­mes helyünktől. Azután már nem is láttuk többé ojyan ál­lapotban. ahogyan először kap­tuk. A hűtőszekrényt nem ja­vították meg. inkább kiszerel­ték belőle, mondván, nem ér­demes. úgysem tudunk vigyáz­ni rá. Sajnos, igazuk van. Ügy látszik, nem vagyunk elég érettek arra, hogy megóvjuk a sajátunkat. Mit lehet tenni? Beletörőd­tünk. Hanem az új széket meg­pillantva nagyon elkesered­tünk!. Tessék elképzelni, ráerő­sítették ezt a vastag vaslemezt. Otromba alkalmatosság lett ebből a szép vonalú székből. Nem hibáztatom azt. aki — bi­zonyára nagyon dühös lehetett — elrendelte a lopás megelő­zését szolgáló nehezék fölsze- t élését. Tulajdonképpen igaza "olt. Hogy kire gyanakszom ? Őszintén megmondom, nem tudok válaszolni. Semmi okom nincs arra, hogy ne bízzam munkatársaimban. Talán ese­tenként az utasok is bejuthat­nak a kocsiba. Nem tudom. Csak annyit tapasztalok, hogy nagyin nehéz ez a vaslemez. Sokkalta nehezebb, mint a va­lóságos súlya. A délután lassan belenyúlik az estébe. A címek között ku- j tatok a zsebkönyvemben, és ‘ olyat keresek, amelyik közel van. »Eladó! Két alig használt öl­töny alacsony növésű férfinek eladó!» — szökik a szemembe a mondat. Jól megtermett ku­tya fogad.- nem is keresem a csengőt. A gazda száraz pa­rancsszavára meghunyász­kodva kullog kuckójába az eb. Ó szélesre tárja a kiskaput, és több »kerüljön beljebb« fel­szólítással a teraszra kísér. Még körül se pillanthatok, elém rakja a ruhákat. Az egyik fekete, a másik barna, és ez rögvest kiesik, mert gomb sincs rajta, és az olda­lán tízforintosnyi lyuk ékte­lenkedik. — Csak együtt adom el őket — mondja a gazda, és rám pil­lant. várja a hatást. Legalább öt számmal kisebbek az öltö­nyök. nem az en méretem. Váltig bizonygatja, hogy egy kis munkával átalakíthatok-. Ha nekifogok, bizonyára en is megcsinálom. — Természetesen — fele­lem. és mar sarkon fordulnék, amikor észreveszem a vicsor­gó kutyát. Már azon vagyok, hogy megegyezem vele. ami­kor mentőötletem támad. — Előleget nem tudok fizetni, mert nincs nálam annyi pénz, majd később visszajövök, és egyben kifizetem az egészet — mondom, és kotródom. Elmondta: Szabó István vonatvezető SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó (vetés előtt, vagy időben) általános lenítéshez. Kijuttatását köve-1 tőén azonnal a talajba kellj dolgozni. Vetőmaggal nein ke- ^ verhető. Javasolt mennyiség^ középkötött talajon: 30—60 f kg’ha. ) Furadan 10 G: felhasznál- ? ható kizárólag nagyüzemben J az előbbi három növény talaj-? fertőtlenítésére, 15—20 kg haj adagolásban. A kijuttatást gép- f pel (a vetéssel, illetve ültetés- ) sei egy időben) kell végezni? és a ta-lajfertőtlenitő szert azj ültetési, illetve vetési mély- ( Bégbe kell bedolgozni. ? Robbanószert találtak egy t vasúti sín alatt. Máshol egy Thimet 10 G: felhasználható# autó aknára futott a nyílt or- kizáróla.g nagyüzemben a zárt# szágúton. ahol közvetlenül konstrukciós 'kukoricatermesz-? előtt*5 egssz gépkocsisor haladt , „ _ , , # at. de üresen. A íolrobbant tes területen, 18 3a kg ha ^ kocsin lőszer volt. adagolásban. A kijuttatást f Ki tette> mikor? Senki sem géppel (vetés előtt) kell végez- J tudta. ni, és a talajfertőtlenitő szert J Túszokat szedtek, és minden azon ü a tál -Jba bedn’gozni. 1 ment tovább. Üjabb rombolá­sokat, még újabbak követtek, DyAm/itr 1.0 G- í<*5használ vántartásba vették, nehéz volt. Bujkálni 83. he víz imben, , és újabb túszokat vittek el. A lakosság végezte a dolgát és j kedvűnek látszott, ők nem tudtak semmiről. Vagy mert éppen sokat tudtak? Ki tudta volna megmondani ak­kor? Aki jobban megfigyelte őket. észrevehette a látszóla­gos jókedv mögött az aggodal­mat. a rettegést. Hiszen senki nem tudta, hogy egy szabo­tázs után ki jut a túszok sor­sára. A helyzetük is egyre nehe­zebbé vált. Amíg a front ki- sebb-nagyobb mértékben moz­gott, a katonai szervek, még a rendfenntartók figyelme is in­kább a harcokra összpontosult. De most, hogy megkezdték a berendezkedést a tartós véde­lemre, mindinkább normali­zálódott a mindennapos élet. Az országúton levőket rend­szeresen igazoltatták, honnan jönnek, hová mennek és miért. Az újonnan érkezőket nyil­Mégis a nemzetiségi kato­nák — főleg a ruszinok — lassan fogytak. Este még meg­volt. reggelre a nyomát sem találták. Megsokszorozódó fi­gyelemmel tartották szem előtt őket, s ennek ellenére lassan, de biztosan fogytak. A lakosság semmit sem tu­dott róluk. Megkezdődtek a parti­zánvadászatok. Radványi iga­zolva látta elméletét, és most már igazat is adtak neki. Eredmény azonban ritkán volt, az is sovány, szinte bizonyít­hatatlan. Egy asszonyt rögtönítélő bí­róság elé állítottak, mert egy kézigránátot akart bedobni az egyik német parancsnoksag ablakán. Fölakasztották. Nyolcéves kisfiát egy német katona agyonlőtte, mert egy méternyi piros műanyaggal bevont telefondrótot talált a kezében. Tettét az anya emi­att, kétségbeesésében kísérel­te meg. Ilyen drótdarabkák szana­szét hevertek, és különböző dísztárgyakat fabrikáltak sza­bad idejükben a katonák. De a gyerek »partizán« volt! Lejegyezte P. L. A fegyveres civilek hatás­körét is leszűkítették. Csak né­met katona kíséretében köz­lekedhettek. A magyar katonák barátko- zását a lakossággal megszigo­rították, ami már azért is le­hetetlenné vált. hiszen a nem kimondottan fronton levő — tehát nem tűzvonalban levő — katonatömeg a falvakban vagy a városokban házakban volt elhelyezve. A bazárélet is vidáman vi­rágzott. A legnagyobb üzlete­ket azok bonyolították le, akiknek éppen ellenőrizniük kellett volna, vagy meggátol­ni, hogy intenzív kapcsolatok fejlődjenek ki a lakossággal. De a haszon, a nyerészkedés nagy ür. A tisztek rendszerint csicskásaik vagy más megbí­zottaik közvetítésével keres­kedtek. S bármit kerestek, ha pillanatnyilag nem is volt kéz­nél, legkésőbb 48 órán belül megkapták az orosztól, aki nyilván összeköttetéseik révén megszerezte. Hogy még milyen értesülé­seket adtak, vettek a »pan of- ficir«, a tiszt úr üzlete fedő­név alatt? Ezt senki sem tud­H _;afelé veszem az irányt, d e nem merek az ablakokra nézni. nehogy betévedjek, esetleg ujjvédőre. alig használt, kiegyenesített kaszára, vagy bármi masra alkudni. .. Rőhrig Gábor ta. A lényeg az. hogy a lakos­ság titokban minden esemény­ről tudott. És viszonylag jó­kedvű volt — a túszszedés el­lenére is. A legénységi konyhák főzt- jei egyhangúak voltak. Babgu­lyás. dö-rgeműse, gulyás, bor­só. kevés hús. dohos tészta, műmáz. tubusos sajt. brómos cukorka és a hetenkénti vörös­bor egy fél üveggel egy sze­mélyre. A tiszti konyhán: tejszínha­bos csirke, bécsi szelet, bifsz- tek, erőleves, Ezterházy-tyűk- leves, torták és pezsgő alkot­ták a menüt. A különbséget a legénység a bazárban igyekezett kiegyen» líteni. így kelendő volt a ba­romfi, a liszt, a szalonna és az étolaj. Még augusztus közepén jár- ványszerűen elterjedt az »uk- rainitisz«-nek nevezett has­menés. Az embereket valóság­gal letaglózta. Terjesztői — állítólag és va'ószfnflleg — a •nl’i’á* Iszémbnrt mé őenütt met .............................. A r ag- ' - r elsöté­tített szől ő.!:' an is tí-ezrével hemzsegtek, mintha mákkal szórták volna be a falakat» (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents