Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-25 / 250. szám
Cjabb tűzszünet A szerdára virradó éjjel AJra «Mse»©« a Biztonsági Tanács és űjabb határozatban szólított föl a tűzszünetre. (TeLefotó: AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról.)-erővel akadályozzák meg (az izraelieket) céljaik elérésében« arra vall, hogy a harcok egyes helyeken a tűzszünet után is folytatódtak, illetve folytatódnak. Két szerda délelőtti izraeli j nyilatkozat — Dajan hadügyminiszteré és egy katonai szóvivőé — azt adta hírül, hogy a frontokon »többé-kevésbécsend honol, illetve, hogy a tűzszünet -megfelelően« érvényesül. A Biztonsági Tanács magyar idő szerint szerdán hajnali 02.12-kor elnapolta a közel- keleti vita folytatását, azzal az utalással, hogy a következő ülés megtartását az események alakulásától teszik függővé. Losonczi Pál beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) ] ban már jelentős lépéseket tetgazdalkodás gazdasági feltété- ! tünk ezen az úton- Blzonyos' leinek megteremtése — mon- 1 bogy a népgazdaság fokozato- dotta a továbbiakban. — Gaz- ;| san lehetőséget teremt az ilyen daságirányitási rendszerünk j jellegű nagy beruházásokra. bevezetése óta, és ennek eredményeként a szövetkezeti mozgalom nagy léptekkel jutott előbbre gazdasági, politikai és társadalmi vonatkozásban egy- 'aránt.-si Eredményeinket a számok nyelvén különböző oldalról közelíthetjük meg. Ha az ellátásunkra gondolunk — mármint élelmiszer-ellátásunkra —, akkor azt mondhatjuk, hogy az jó. A mezőgazdaság termelése évek óta biztosan ■'edezi a hazai piac szükségletét az alapvető élelmiszerek- oől és ipari nyersanyagokból. Termelési tervét évek óta túlteljesíti. Különösen figyelemre méltó és örvendetes tény, ;Ogy a meglehetősen szeszélyes és szélsőséges időjárás nem befolyásolja immár évek ta alapvetően a termésered- n Ínyeket. Tudjuk, hogy vannak még problémák — folytatta beszédét a továbbiakban Losonczi Pál. — Akadozik a zöldségellátás. nem kielégítő a cukorrépatermelés. A szarvasmarhatenyésztés, -tartás, a tejellátás a fellendülés kezdeti szakaszában van. A problémák megoldása túlnő a mezőgazdasági üzemek keretén, társadalmi figyelmet, törődést és az eddiginél is nagyobb anyagi ráfordítást igényel. Azt hiszem, itt helyénvaló emlékeztetni arra, hogy a mezőgazdaság eddig még mindig megoldotta azokat a feladatokat, amelyeket a párt és a kormány állított elé. Tulajdonképpen ebbe a folyamatba ágyazható bele az a mindjobban előtérbe kerülő, megoldásra váró nagy kérdés- csoport, amelyet a korszerű módszerek, a legkorszerűbb módszerek vagy a koncentráció fogalmakkal szokásos jelölni. Maga a megoldás, a kivitelezés azonban korántsem olyan egyszerű, mint az elvi felismerés, nemcsak és nem kizárólag anyagi, pénzügyi vonatkozásai miatt. Van ennek úgynevezett szubjektív oldala is. Kétségtelen, hogy a kérdés teljes, alapvető megoldásának óriási anyagi kihatása van. E feltételek előteremtése időt, erőfeszítést és türelmet igényel az egész társadalomtól. Anyagi, műszaki vonatkozás2 jSomogyí Néplap A legkorszerűbb módszerek, a kívánatos és eszményi koncentráció a mezőgazdaságban sem egy csapásra jön létre. Nem árt szem előtt tartani ezért a fokozatosság és a párhuzamosság alapvető elvét. A korszerűség, a centralizáció csak akkor hozhatja meg a várt eredményt, ha körültekintően, meggondoltan jut uralomra; ha megfelel a fogyasztó elvárásának, a termelő elkötelezettségének; jó árut, viszonylag elfogadható áron előállítani. Mindez nem egyszerűen a mezőgazdaság »bel- ügye«. A mezőgazdaság a népgazdaság alapvető területe, nemcsak az ellátás, hanem az egész nemzetgazdaság szempontjából. A továbbiakban arról szólt, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar egyik legjelentősebb devizaforrásunk, s ebből eredő devizabevételünk évről évre számottevően emelkedik. Majd a parasztság társadalmi és osztályhelyzetében bekövetkezett változásokkal foglalkozott, hangsúlyozva: a nagyüzemi gazdálkodás, a szocialista földtulajdon győzelmével egységes osztállyá lett a parasztság, tulajdonviszonyaiban szocialista lett az egész társadalom. — Megbonthatatlanná váll társadalmunk politikai alapja: a munkás—paraszt szövetség — mondotta. — A szocialista mezőgazdaság létrejötte, megszilárdulása, fellendülése több, mint egyszerű számokban kifejezhető mennyiség. Több. mert a magyar szövetkezeti parasztság az elmúlt 25 évben évszázadokat fejlődött öntudatban, a termelési, műszaki ismeretek terén, általános műveltségben, politikai jártasságban, a hatalom gyakorlásában: élete hétköznapi demokratizmusának fejlesztésében, lakas- kulturájában. kulturális igé- i nyeinek növekedésében. A parasztság egyenjogú, egyenran- j gú társadalmi tényező lett; elnyomott, kisemmizett, kizsákmányolt társadalmi rétegből teljes értékű szocialista osztállyá, a munkásosztály értékes szövetségesévé. Termelési eredményeivel, a nagyüzem térhódításával párhuzamosan végbement gazdasági felemelkedése. Ma már szinte teljesen j eltűnőben van a sok évszáza- I dón át kialakult szakadék a 1 város és a falu között. A falu, a parasztság életmódban, jövedelmi szintben, szociális ellátottságban a társadalom egészével csaknem azonos szintre emelkedett. Szocializmust építő nagy munkánk egyik alapvető, egyik legfontosabb tanulsága, hogy az új rendszer, az új világ, a kizsákmányolástól mentes emberek társadalma nem épülhet egyik vagy másik osztály rovására. Nagy útját jár tűk meg a szocialista mező- gazdaság megteremtésének. Alapelveink kiállták az élet próbáját. Eredményeink igazolják elveink helyességét. A megtett út azonban nem volt sem sima, sem egyenes, és ma sem mondhatjuk, hogy zökkenőmentes. Az MSZMP azonban — szilárdan állva a lenini elvek talaján — meggyőződéssel vallva a munkás'—paraszt szövetség, a tényleges és nem formális munkás—paraszt szövetség szükségességét! — helyesen Ismerte föl a megjárandó út fő irányait; képes és kész volt korrigálni a menetközben felmerülő hibákat, elhárítani az útból az akadályokat. Megteremtette a szükséges összhangot a társadalom követelményei és a parasztság lehetőségei, a gazdasági szükségszerűség és a műszaki haladás igénye között, összhangot teremtett a parasztság osztály-, csoport- és egyéni érdekei között. Ezért mondhatjuk, hogy a parasztság megtalálta a helyét életének új kereteiben: eszét és szívét adja a közösnél:, élete értelmét látjk benne. Mi sem bizonyítja ezt job- I ban, mint mezőgazdaságunk szép eredményei, elért helyzete, színvonala. — Helyzetünket általában a kedvező tendenciák jellemzik. A szövetkezeti termelés és gazdálkodás pályája felfele ível. A parasztság szorgalmával, eredményeivel méltóképpen válaszolt a munkásosztály történelmi útmutatására, segítségére, támogatására. A munkásosztály, a társadalom kamatostól kapja vissza a mezőgazdaság fejlesztésére fordított anyagi és erkölcsi befek- I tetéseit. A ma szocialista mezőgazdasága a társadalom 25 éves erőfeszítésének közös műve, mint ahogy a még megoldásra váró feladatok is csak közös öszefogással hajthatók végre — mondotta befejezésül Losonczi Pál. Losonczi Pál látogatása végén a megye vezetőinek tár- ! saságában megtekintette a ka- rancsberényi nógrádi parti- I záncsoport emlékmúzeumot. A szocialista vállalatuk helye es szerepe a gazdasági növekedésben (Folytatás az 1. oldalról.) lyes részben a vállalatok döntéselőkészítő munkájától függ A jelentősebb vállalatok a legkülönbözőbb formákban gyakorlatilag részt vesznek a nép- gazdasági tervek alakításában akkor is, ha ez a részvéte) nem összefüggő. komplex tervjavaslatok előterjesztésével történik. Ennek megfelelően a népgazdasági terv egyben a vállalati törekvéseket is tükrözi. Az előadás felsorolta és elemezte azokat az információkat. amelyekből a vállalatok tájékozódhatnak, amikor a népgazdasági tervhez kapcsolódnak. Ilyen információk .például a központi fejlesztési programok, a munkaerőhelyzet várható alakulása, a termelés importszükséglete. a növekvő export követelményei. a nemzetközi munka- megosztásból, a KGST-orszá- gokkal való együttműködésből adódó feladatok, árprognózisok stb. A közgazdasági szabályozók szerepe Tájékoztatást nyújtanak a közgazdasági szabályozók is. Ezek kettős szerepet töltenek be: befolyásolják a vállalati döntéseket és szabályozzák a piacot. A vállalatok gazdálkodása szempontjából jelentős kérdés a szabályozók stabilitása. A kívánatos előrelátás, a vállalati gazdálkodás biztonsága, a kalkulációk megbízhatósága stb., mind amellett szólnak, hogy a szabályozókon lehetőleg ne módosítsunk. De a szabályozók stabilitását sem lehet mereven értelmezni. A stabilitást a szabályozó rendszer egészével szemben, tehát az elvekben kell biztosítani. Olyan igényekkel azonban nem léphetünk fel, hogy egy- egy szabályozóelemet — ha kell — rugalmasan ne módosítsunk. A szabályozók a központi irányítás legfőbb eszközei, ezért a központi vezetés nem mondhat le erről a fegyverről. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság 1972. november 14— 15-i állásfoglalása értelmében az ötödik ötéves terv indulása előtt — előreláthatólag 1975. január 1-ével — sor kerül a szabályozórendszer egyes elemeinek kiigazítására. A várható változások közül különös érdeklődésre tarthatnak számot: — Egyes kommunális vállalat- csoportok kivonása a nyereségérdekeltségi rendszerből (miután ezek fejlődését nem lehet nyereségüktől függővé tenni, mert a lakossági igényeket ki kell elégíteni); — A bérek és a nyereség közötti eddigi szoros összefüggés lazítása; — Az ágazati sajátosságok fokozottabb figyelembevétele; — A lekötött eszközöket és a munkabéreket terhelő költségek arányainak módosítása; — A vállalatok nagyobb döntési szabadsága a nyereségadó levonása után rendelkezésükre álló nyereség fel- használásában; — A beruházásokhoz nyújtott állami juttatások ingyenességének megszüntetése; — A perspektivikus szemléletet erősítő érdekeltségi rendszer. A tervezett intézkedések feltételezhetően javítani fogják a szabályozók hatékonyságát és kedvezően befolyásolják majd a vállalatok, a dolgozók és a vezetők érdekeltségét, emellett jobb összhangot teremtenek az ötödik ötéves terv céljai és a megvalósítást szolgáló eszközök között. Gazdasági növekedés és a hatékonyság A vállalatok gazdálkodású nak fokmérője: a hatékonyság. A gazdasági hatékonyságot a vállalatoknál a tartós jövedelmezőség, pontosabban a nyereség fejezi ki. A nyereség nem tökéletes mutató, jelenleg azonban nem ismerünk ennél jobb szintetikus hatékony- sági mérőszámot. A jövőbeli nyereség biztosítása rendszerint áldozatokat követel a jelen nyereség terhére. A feladat azonban éppen az, hogy helyesen mérlegeljük az áldozat nagyságát, s mindig tartsuk szem előtt, hogy a mai nyereség éppen úgy feltétele a jövőnek, mint a későbbi, növekvő nyereség. Az előadó kitért a nyereséggel összefüggő torzulásokra, a többi között az árrendszerre, az árformákra és egyes gazdasági tevékenységek sajátos jellegéből fakadó ellentmondásokra. Hangsúlyozta, hogy a megoldás nem lehet a nyereség szerepének, jelentőségének tagadása. Az út a hibák, a torzítások kiküszöbölésén keresztül vezet, s ez hosz- szabb folyamat. A központi irányítás feladata. hogy a torzítások felismerésével szükség esetén megfelelő intézkedéseket tegyen. A vállalatoknak viszont az a feladatuk, hogy minden lehetséges és rendelkezésre álló eszközzel javítsák a hatékonyságot. A hatékonyság javításának vállalati tartalékai Az intenzív fejlődési szakaszban különös jelentőséget kell tulajdonítani a munkatermelékenység növelésének, hiszen a termelékenység emelése nélkül intenzív fejlesztés meg sem valósulhat. A gyárkapun kívüli munkaerőtartalékokat lényegében igénybe vettük, így most már szinte kizárólag a kapukon belüli munkaerő-tartalékokkal számolhatunk. Az utóbbi években kedvezően nőtt a munkatermelékenység az iparban és a mezőgazdaságban, de a nemzetközi összehasonlítások alapján ezen a területen még napjainkban is jelentős az elmaradás. Ennek oka: a műszaki és technológiai fejlődésben való elmaradás, a nem kielégítő munkaszervezés. Egyes területeken a munka- fegyelemmel és a munkaerkölccsel össze nem egyeztethető módon alacsony a munka intenzitása is. A szocialista társadalom mélységesen elítéli a tőkéseknek a munkaintenzitás mértéktelen, a munkás egészségét károsító hajszolását. De a munkaintenzitás normális mértékét, amelyet a munkás egészségének károsodása nélkül el tud érni, a mi társadalmunkban is követelményként kell támasztani. Az alacsony munkaintenzitás természetesen nem kizárólag erkölcsi, fegyelmi kérdés. A munkaszervezés hiányosságai a várakozási és veszteségidők kedvezőtlen alakulásával nagymértékben hozzájárulnak az alacsony munkaintenzitáshoz. A munkaszervezés döntő feladata — és egyben eredményességének mércéje — a munka termelékenységének növelése. A termelékenység javítása az önköltség-csökkentésnek is fontos forrósa és ezen keresztül a nyereség emelkedését eredményezi. A termelékenység növelése érdeke minden dolgozónak, hiszen a termelékenység növelése a munkabérek, a keresetek rendszeres emelését teszi lehetővé. Nép- gazdasági szinten hosszabb távon a reálkeresetek csak a munkatermelékenységgel arányosan emelhetők. A hatékonyság javításában és az önköltség csökkentésében kiemelkedő szerep jut az álló- és forgóeszközök jobb kihasználásának. Az állóeszközök fokozott kihasználását munkaerő-tartalékok hiányában nem lehet a műszukszám általános növelésével megvalósítani, de mód van arra, hogy a korszerűbb állóeszközök fokozott kihasználásával az elavult állóeszközöket kevésbé használják ki. illetve — megfelelő feltételek esetén — más üzemekbe átirányítsák, illetve ^selejtezzék. Vállalati vezetés és szervezés A hatékony vállalati gazdálkodás a vezetés és a szervezés mind magasabb színvonalát követeli meg. A vezetés egyik legfontosabb feladata a vállalati stratégia és taktika kialakítása, A vállalati stratégia lényegében a hosszú távú vállalati magatartás kijelölését jelenti. A taktika pedig a stratégiának alárendelten a részfeladatokat és az alkalmazott eszközök megválasztását határozza meg. A stratég'ai feladatok '.vízül az előszó kiair:*ts a vá'- lalati árpolitika jslsatőságéí. A különböző ipari gr libán és termékcsoportokban a véV.s'r- tok önálló érpollflki iának - hetősege eltérő, minden v: - lalatra érvényes azonban, heg v árpolitikáját a központú é'P- litika irányelveinek alá kell rendelnie. Ezeken beiül azonban ki kell alakítani a követendő magatartást, hiszen a termelés és értékesítés tervezett növekedésének és az ehhez tartozó áraknak összhangban kell lenniük egymással. Az értékesítés bővítés éré vr t v új piacok meghódításé re i ran például osak egyddejá r- csökken.téssel van reális 1 :hs- tőség. Áremelést a k i: zti árpolitika csak kivé fa' 0 er. indokolt esetben tesz lehr Ívé. A vállalati árpolitikánek Latos szerep jut a gyártmány- szerkezet javításában is. A taktikát — általában a stratégiáinak alárendelten — gyakrabban kell felülvizsgálni és szükség szerint módosítani is. A taktikai döntések nem szükségképpen egyedi, konkrét döntések, hanem a magatartást meghatározó döntések is lehetnek, és ezekkel lehetővé válik, hogy a vezető döntési jogköröket a vállalaton belül decentralizálja. A középső és alsó szintű vezetők önállóságának növelésével elérhető, hogy kezdeményező munkát végezzenek és mentesítsék 4 felső vállalati vezetést a munka jelentős részétőL A vállalatoknál az egyszemélyi felelősség elve érvényesük De a korszerű nagyüzemek vezetési feladatait csak megfelelő testületekre támaszkodva lehet jól ellátni. A szocialista vállalatok vezetői nemcsak szakértői testületekre támaszkodnak, hanem a dolgozók kollektívájának véleményére is. Az üzemi demokrácia tartalmát elsősorban abban nyeri, hogy a dolgozókat tájékoztatják a jövő és a folyó munka feladatairól oly módon, hogy abból a dolgozók saját konkrét feladataikat is megértsék, azokat magukévá tegyék. Továbbá, hogy a dolgozók véleményét kikérjék a vállalat tevékenységét jellemző lényeges kérdésekben és különösképpen azokban a döntésekben, amelyek a dolgozók személyi érdekeit konkrétan érintik. Az üzemi demokrácia fokát, színvonalát elsősorban nem a szervezeti, formai megoldások jellemzik — bár ezek sem elhanyagolhatók —, hanem az érdemi, tartalmi megvalósulás. A vállalati munkaverseny eredményessége ösz- szefügg az üzemi demokrácia érvényesülésével; ott lehet jól és hatékonyan szervezni a versenyt, ahol a feladatokat a dolgozók magukénak érzik. A vállalati belső mechanizmus, a belső mechanizmus helyes kialakítása nagymértékben függ a vállalati sajátosságoktól. A belső mechanizmus két alapproblémája: a döntési hatáskörök megosztása és az érdekeltségi rendszer. Az utóbbi hatékonyságtól nrgv mértékben függ a vállr’-t eredményes működése; eh.r.:k jól kell idomulnia a v"’s'a' egészénél érvényesülő érdé keltségi rendszerhez. Némileg más problémákat kell megoldani a fejlesz'.éesel kapcsolatos érdekeltség tekintetében, mint a folyó termelésnél. A vállalat egészének fejlődése megkövetelheti, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési alapok elosztását központilag végezzék, horizontális felépítésű vállalatoknál azonban lehetséges, hogy a fejlesztési lehetőségek egy részét összefüggésben hozzák az egyes gyáregységek eredményességével. Az előadás befejező része a párt- és a társadalmi szervezetek segítő és ellenőrző feladatai ellátásának jelentőségére hívta fel a figyelmet, majd röviden összefoglalta a legközelebbi időszak legfontosabb vállalati feladatait. (MTI)
