Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

Nyílt levél egy egyetemistához Merjre tart Somogymeggyes ? R övid volt az idő arra. hogy eltűnődhessek azokon, amiket az ut­cán sétálva elmondtál nekem. Kerestem a találkozást veled, és most a váratlan pillanat mégis béklyóba vert, de te föl­szabadultam újságoltad, mi történt veled egy teljes év és egy szűk fél év alatt. állatok gondozása keményebb­re munkálta, mint másokét. Szemedben mindig volt vala­mi az üstökösök fényéből, pe­dig később feküdtél mindany- nyiunknál es korábban is kel­tél. Az érettségi örömére ugyan­Ahogy megláttalak az utcán. ott koccintottunk, ahol a név­emlékezetembe villantak azok az élmények, amelyeket a te osztályodnak köszönhettem. Almaszüret volt és munka nem, hát leültünk az árok­partra és beszélgettünk. Együtt a negyedik dé. Ügy éreztem magam közötteket. mint aki újra éli tizennyolca­dik évét. Benne voltam abban is, hogy a tiszteletbeli osztály­társ cím mellé elnyerjem a fiúk csípős kezét. Te voltál az, aki védeni akartál az avatás szertartásos csapásaitól. Nem köszöntem meg se ott, se más­hol, hiszen ha jót akartál is, csoportod ellen vétettél volna, ha kivéded a nekem szánt ap­ró ütéseket... Talán azok még jók is voltak nekem valamire, j (Vagy csak most gondolom?) 1 Arra figyelmeztettek, hogy vi­gyázz, nem árulhatsz el ben­nünket sose ... Azután emlé- \ kezetes találkozások pecsétel­ték meg az egy évig tartó — és kitartó! — szoros kapcso­latunkat Tihanyban a művé­szettörténeti séta után milyen fölszabadultak is voltunk! Együtt ittunk jó söröket, szív­tunk cigarettát, volt aki szi­vart próbált és nem bírta ... A farsang! Szépségverseny... De azokban a napokban már egy komoly versenyre is ké­szültetek, ki-ki a választott hi­vatás célszalagja felé star­tolt ... Érettségi, felvételi. El­elmaradoztak a séták a park­ban, a beszélgetések. Szeret­tem volna kivenni a részemet napokat tartottuk. Sikerült! De máris előtted állt a felvé- ! teli. Elmondtad, hogy a múlt * nyáron voltál egyetemi előké­szítőn, sokat tanultál. A fel­vételi is sikerült! Ezen a nyá­ron már hiába kerestelek a strand kabinsorán, ahol más­kor nyaranta munkát kaptál. Ahányszor a főiskolai, egyete­mi városba utaztam, úgy száll­tam itthon buszra, hogy talán látlak, találkozunk, megtudom, mi van veled. Mert még a si­keres felvételi sem old meg mindent. Helyt kell állni, s ez talán nehezebb, mint küzdeni a felvételi pontokért. De hát miért is aggódtam érted, hi­szen bizonyítottál, hogy a meg­alkuvást nem ismered, csak a vállalást. Az első évfolyamot sikere-/ sen fejezted be, újságoltad. Kérdeztem, mi járatban vagy Kaposváron, tanév hét­köznapján? Együtt lépkedtünk a Rippl-Rónai utca felé, s-hall­gattalak : — Egyetemi előké­szítőt szervezek a gyerekek­nek. Ha fiú lennél, a kezedbe csapnék, hogy gratulálok, ko­mám ! De hát... N em sokat érő1 volt meg­kérdezni tőled: —Hogy vagy? —. de mondom, zavarban voltam előtted, várat­lanul bukkantál (föl... Mégis alapos feleletet adtál. Amit tudni szerettem volna rólad, megtudtam. Százötven forint tanulmányi ösztöndíjat kapsz, négyszázat fizetsz a kollé­„Mert nézze — mondta /Reichert Imre meggyest kovács. — Van egy közmondás, amit mindig is vallottunk: Minden asszony az én anyám, /.mindé n falu az én hazám. Hat igy van ez itt, Meggyese*(u...« Évtizedekkel «.előtt a! Somogymeggyes a megye magányosság, a társta’/anság és ff''/1/ legfiatalabb községé, a vidéki jelentéktelenség szim- ] 1947-ben kapott kisközségi ran- bóluinaként ismerték a ma már nem létező Csics.al-pusztái és vasútállomását, Kötcse-Csi- csalt. Még Kitten'berger Kál­mánnak, neves afrikai vadá­szunknak is ez * jut eszébe, amikor a távoli egyenlítői sza­vannákon azon (tűnődött, hogy ennyire egyedül, mint ő, leg­följebb csak ar kötcse-csicsali j got, néhány évtizeddel koráb- I ban csak apró pusztácskák né- j pesítették be a környező dombhajlatokat. (Csicsal, Meggyes, Cseszta, Tekeres.) Faluvá szerveződtek volna ezek a puszták? Nem. önerő­ből sosem fejlődtek volna idá­ig. May Imre bácsi, bár több mint öt éve kap tsz-nyugdíjat, nás/és a puszta az- ;s az unokája már egyetemis- óta eltűnt a /térképről, ponto- I t,a. ("■mérnöknek tanul«), még sabban szólja csak az elneve- mindig kitűnő egészségnek őr­zés nem lét/.v.ik többé. Mert a venc^ teste, szelleme rendkívül külső-somogyi dimbes-dombos j írilis­erdők körfítt ziháló szereivé- En me§ Kötcsen szü.et­nyek Somhgymeggyesen állnak tem — mondja. Legényko- meg ! romban eljártam aratni, nap­A leeresztett sorompó előtt j számba. Hat évig vágtam a várakozva ötlött fel bennem j búzát másnak, egészen 1921-ig. mindezt Közben mögöttünk i Akkor megjött az édesapám szabály os kis gépkocsisor nó- ; Amerikából, s ö volt az első vekedfett a várakozó autókból j wnber itt Meggyesen, aki föl­állomásfőnök érzi magát. Az állomás / és a puszta az­Pedig a somogymeggyesi be- kötcí&t — mint a nevéből is ki­tűnjek — csak a falu végéig vesfet. azon túl megszűnik, A í a harcból. Csak annyi adatott, í giumért. Ha jól számolok, hogy néhány magyar tételt ki- duplája elmegy még. És erre dolgoztam neked. Megint csak te! Amikor egy osztály barátja voltam!? Té­ged az elejétől fogva próbálta­lak megismerni. A reggeli fél- j nyolcas találkozás naponta el­mondott mindent arról, hogy mit jelent bejáró diáknak lenni. Azután beszélgettünk a faluról is, az emberekről, a fiatalokról, a szüléidről. Meg­lestem mozdulataidban azokat a védekezéseket, melyeket arra szántál, hogy megmu­tasd, te sem vagy más, mint a városiak... Igazad volt, hogy nem a sajnáltatást vá­lasztottad. Keményebben dol­goztál, de — elegánsan. Ne lás­sa más, hogy kezedet a házi­te azt felelted, hogy vasárnap falvakat jársz, kérdőíveket töl­tesz ki, szociológiai tanul­mányúdé gyűjtesz anyagot, ezért napidíjat kapsz ... Szó­val tanulsz és dolgozol is, ahogy időd és szükségleteid megkívánják. Pedig a tanulás is komoly munka. Próbáltam volna közbevetni, hogy: nem sok? Kinevettél volna — nem ismersz még most se? — lát­tam volna szemedben a csaló­dást. Mindezt le kellett írnom, det vett és letelepedett. Bevál­totta dollárjait, de bárcsak ne tette volna. Infláció volt, s annyira keveset kapott, hogy faluba igyekezett hát a kocsi- I a földet sem tudta egyszerre karaván. I kifizetni, és a házat is csak De milyen is fez a kis somo- / gyi falu ? Első 1 látásra olyan, mint a többi. Néhány utca, két vegyesbolt, a közös községi tanács kiren­deltsége (a ta­nács és a tsz- központ 1969 óta Kapolyon van), dupla tor- nyú templom, két iskolaépü­let, művelődési ház, zetorok, fogatok, s né­mi por. Iskolá­sok tartanak hazafelé han­gos zsivajjal. A somogy­meggyesi háza­kat is érintet­te a moderni­zálás, piramis- szerű palatetőt, nagy üvegezett Nyugdíjban is frissen, egészségben, verandát, ko­mor, »fenséges« vaskerítést ka­pott egyik-másik, s a legtöbb­jük tetején tv-antenna, kert­jében buján pompázó virág kapott helyet. A megmaradt régi házak azonban egyediek, összképük elüt Somogy más, a felszabadulás előtt felhúzott házaitól, amelyekről a megál- lapodottság, a környezet szé­pítésében évszázadok során kialakult finom ízlés — fara­gott bejáratok, gerendák stb. —, vagy csak egyszerűen az akkori idők kiáltó nyomora, kis konyhafélét. 1926 -7-re lassacskán, apránként építet­tük fel. 1923-tól aztán mind több kötcsei járta a vidéket, mind, mind magunkfajta sze­gény, földnélküli emberek. Földet vettek itt, a Kisgazda Takaréktól, 15 ezer négyszö­göltől 30 ezerig, ki többet, ki kevesebbet. Alakulgatott, épül- getett az utca is, kezdetben sárkunyhóban laktak az em­berek, később felhúztak egy »Minden falu az én hazám-. lendyek, Kacskovicsék rá akarták tenni újra a kezüket a földekre. Nagyon össze kel­lett szedni magunkat. De hát latja, nem volt hiába! Reichert Imre bácsi, a falu egyetlen kovácsa, a húszas évek végéu költözött Meggyes­pusztára. — Kötésén inaskodtamv és ott is szabadultam fel. Bejár­tam én a fél megyét, méjg Pesten is c Igpztam. Kötésén nélkülem is volt mar négy ko­vács. s amikor Göllében pró­báltam szerencsét, ott is balul ütött ki a dolog. A mester csak ) a pálinkát szerette, s bizony megesett, hogy a meggyfán va- j csoráltam. A kenyér volt az 1 első fogás, a meggy a máso- j dik... 1929-ben aztán ide jöt- ' tem. De már itt is megelőztek. ) Szerencsémre a Frank, a má­sik kovács amolyan »ropsicz« ember volt: amikor a paraszt­nak legjobban szüksége volt a munkára, Frank nyulakra lö­völdözött a hatarban. Így az­tán én gyökereztem itt le, szép házat építettem. — És ma? — Ajjaj. Összesen két pár ló maradt a községben, s ezeket néha elhozzák patkolni. De én | messzebbre került Somogy- már inkább csak lakatosmun- j meggyestől, mint Igái, Zics, kát végzek... j Tab, Kereki. S ez a változás a A húszas években népesült rokoni kapcsolatokban is er­be tehát Somogymeggyes, fő- : ződik. A kitelepülök Balaton­ként a szomszédos falu, Kötcse j földváron. Szántódon építkez- népességfölöslegéből. Szegény, j ne!í inkább. A fiatalok Zicsre, földnélküli emberek kaptak j Kapolyra, Tabra vagy Siófokra fvpttpkl itt C7ijr»+r»t 1/nntof «s ! házasodnak a >»h#*nn<iíilnk.« i« szas csoport az M—7-es épít­kezéseihez. A lakosság zöme viszont a tsz-ben dolgozik. Tu­lajdonképpen nincs messze a falu a forgalmasabb, több munkalehetőséget és nagyobb áruválasztékot kínáló centru­moktól. Sokan utaznak Siófok­ra, Tabra, Kaposvárra vásá­rolni. A lakosság nem fogy számottevően, legalábbis nem úgy, mint más falvakban. Meggyesen sosem lakott több 900—1000 embernél, és jelen­leg mintegy 800-an élnek a fa luban. Ügy tűnik, hogy a köz­ség sorsa az utóbbi öt-tíz év­ben végleg rendeződött. 1965- ben még én voltam a faluban a harmadik gázpalack-tulajdo­nos. de ma már kétszáznál is több palack van a községben. Építettünk csaknem kilenc ki­lométer hosszú betonjárdát és egy sportpályát, hideg-meleg folyóvizes öltözővel. Több ossz komfortos lakás is van, köztük a pedagógus szolgálati laká­sok. Tulajdonképpen azóta ke­rült normális mederbe az élet, amióta 1966-ban megépült a bekötő út. A közlekedés fejlődésével szinte egyszerre pattantak el a kötcsei szálak. A falu jóval Nagyatádi-földreform kereté­ben, a Kisgazda Takarékpénz­tár segítségével. Somogymegy- gyes egyike azoknak az egyéb­inkább a környékbeli közsé­gekből származnak. De a faluban még ma is érződik bizonyos talajvesztett olvasható le. Az itteni épüle- j tek egyszerűek, egyetlen elv vezette az építőket: a hasznos- | ság. Normális méretű szobák, I konyhák. egyszerű. fehérre . _ ,, , , . I meszelt falak, egyébként sem­hogy meggyőződéssel pontot , mj díszítés, semmi nagyzolás, tehessek egy megkezdett mon- ; a sai.rai felkent »pitvar« tó­dat végére... A kiharcolt j j^tti tetőrészt, a »rag alját« si- eredmény az egyedüli erdem. ma szögletes, praktikus osz- Horanyi Barna 1 lop tartja. legalább 30 kötcsei család köl­tözött át ide. Ügy látszott, hogy lassan helyrerázódunk, amikor 1929 kitekerte a nya­kunkat. 21 pengőről 5—6 pen­gőre esett a búza ára. Győz­tük kiheverni. S a baj persze nem járt egyedül. A környék­beli nagybirtokosok, a Herte­Remélem, még nem ettem meg a kenyerem javát, korai lenne megírni emlékirataimat. Ez az írás is csak azért ké­szült, hogy könnyítsék a tel­kemen. Ezek a bűnök súlyo­sak, csúfak, már-már égbe ki­áltanak. Eddigi életem során két ember veretett meg he­lyettem, miattam. Juhász Ka­resz gyerekkori cimborámra kerítésből tört bottal vertek vagy huszonötöt, Cirinkovics Lajos nyomdai gépszedőnek pedig ököllel vertek az áliára, az orrára, a szeme alá, a füle tövére, a gyomrára meg ki tudja még hová, s ki tudja mennyit. Juhász Karesz miattam tör­tént megvetése tízéves korom­ban történt, egy fiUlesztö nyá­ri délután. Abban az évben először főztünk gyenge kuko­ricát, amit igen-igen kedvel­tem akkoriban. Duhaj örö­mömben egy jókora csutkát be is röpítettem a gépészék udvarába, fejbe is sújtottam vele az irtózatosan kövér gé­pésznél, aki ruhákat teregetett éppen. Erre úgy fölsikoltott a szegény asszony. Ivogy én ré­mültén lapultam a kerítés tö- . Véhez, mert azt hittem, men- if Bűneim ten összecsődül a környék. De mit tesz a sors! Gyanútla­nul baktatott arra Juhász Ka­resz, a jó cimbora. A gépész meg a fia szegény Kareszt pillanatokon belül lekapta a tíz körméről s a már említett bottal páholni kezdték a de­reka alatt... Mire észbe kaptam, Karesz kapott vagy tíz csapást, s mi­vel már jócskán benne vol­tak a dologban, nem láttam értelmét, hogy magamra vál­laljam tettem következmé­nyét. Hanem délután loptam két zseb kockacukrot, s az egészet, az elsőtől az utolso szemig a mártír Karesz ba­rátomnak adtam. Cirinkovics I-ajos gépszedö pedig cirka tíz esztendő múl­va veretett meg helyettem. Akkor már nem a gyenge ku­koricát, hanem a tintát fo­gyasztottam. s írtam egy hi­ves búcsuiáró faluról egy nem egészen dicsőítő riportot. Per­sze, nem tudtam, hogy óét Ctrimkoricsnak rokonsága él, s hogy Cirinkovics Lajos bú­csú napján a rokonságnál tiszteletét teszi. De elment a jámbor, egy kicsit szórakozni, egy kicsit poharazni. Poha- razgalás közben egy tagbasza­kadt legény megkérdezte az én druszámtól, hogy mi a foglalkozása. — Nyomdász vagyok — düllesztette ki a mellét Ci­rinkovics. — Nyomdász? — kérdezte zordan a legeny. — Akkor maga szerkesztette ki a mi falunkat. — Én . .. — hebegte Cirin­kovics. De a legény belefoj­totta a szót. — Maguknál jelent meg. — De nem én írtam ... — Az nekünk mindegy — mondta a legény. — Maga tette bele. Mert hiába írják azt a cikket, ha maga nem te­szi bele ... S a legény ököllel rontott Cirinkovicsra. Majd a többi­ek is ököllel rontottak szegény Ctrinkovússra. A fél falu ököl­lel rontott rá. Állítólag még a távoii rokonok is ütötték .., Végül a kertek alatt menekült ki az állomásra, mint olykor a futballbíró. Hát Cirínkovícsot hogyan rehabilitáltam? A véletlen se­gítségével. Nem soklcal később írtam egy verset, ami igen­igen tetszett nekem akkori­ban. A verset közlés végett odaadtam a szerkesztőnek, a szerkesztő — bár nem tetszett neki annyira, mint nekem — nyomdába adta, egyenesen Cirinkovics kezébe. Ö pedig a nyomdai szabályoknak meg­felelően a hasáb élére szedte a nevét, azután pedig kiszed­te a verset. Ügy hozta a vé­letlen. hogy a vers korrigálat- lanul tördeltetett az oldalba, $ fölötte nem az én nevem volt, hanem Cirinkovicsé. Persze azonnal n yakoncsiptem a nyomda ördögét de hirtelen esz be kaptam; hagytam, s nem szóltam róla senkinek. Ügy jelent meg a vers, akko­ri legkedvesebb versem, mint­ha Cirinkovics írta volna. Ne­ki ajándékoztam, mint Juhász Karesznek a két zseb kocka­cukrot.. . De csuda tudja: Cirinkovics egyáltalán nem örült az ajaudélctmnak. Jellegzetes meggyesi ház. ként sem gyakori falvaknak, amelyek — hogy dr. Kanyar József szóhasználatával él­jünk — az »elsikkasztott föld­reform« során jöttek létre, s életképesek maradtak. So- mogymeggyesnek tehát nincs még történelme, jellegzetes ka­raktere. gondolatot, magatar­tást konzerváló hagyománya és népművészete. Hiányzik a magyar falura jellemző szívós összetartó erő. Hogyan fejlődik, merre tart most Somogymeggyes? Rorbacher Géza, a helyi is­kola igazgatója: — Naponta hatszor jár a busz a községbe, s ötször áll meg vonat a vasútállomáson. Sok ember jár Tabra, a kü­lönböző üzemekbe, s egy hú­ség, bizonytalanság. Mint mondtuk a faluvá alakulás ide jén nem voltak régi százados hagyományaik, hiányzott és még ma is hiányzik ez a kohé­ziós erő. Mégis ezen a környéken — a kaposvár—szántódi út mel­letti településeken — szerve­ződik, terebélyesedik és épül a község minden igazgatási, áruforgalmi, gazdasági és kul­turális kapcsolata. S ez ma So­mogymeggyes fejlődésének az útja. Erre tart a falu körüli áramlat fő sodra. Csupor Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents