Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-12 / 213. szám

Tizenkilenc szabótanuló iskolára vár A szakmunkásképzőben I térítenie, amelyik a működé- ' szó — hetenként háromszor be szeptember 3-án kezdődött a sét engedélyezi. Mivel a mi- j kellene utazniuk Kaposvárra, tanítás; tizenkilenc ruhaipari | nisztériumhoz nem érkezei! Jövőre — ha együtt marad az tanuló azonban még nem tud- j meg időben a kérelem, ezt a osztály, s idejében kérik az en­' — számítások szerint — 25—30 j gedélyt — megoldható a kihe- ezer forintot sem utalja át. j lyezett tagozat, a második év­folyamon is. A szülök egy ré­O * sze viszont erre azt feleli, hogy I akkor inkább menjen — | ugyanabba az üzembe — beta nított munkásnak a gyerek. Az ügynek még nincs vége Beszélgetés egy tanulmányikról Hat Kaliforniában ja, hogy diák lesz-e vagy be­tanított munkás. A Kaposvári , Ruhagyár nagybajomi telepén szükség lenne szakmunkásra. A község­ből — egy jóhiszemű ígéretben bízva — tizenkilenc általános I iskolát végzett fiatal jelentke­zett ruhaipari szakmunkásnak i Azt az ígéretet kapták, hogy j az' iskola — hasonlóan a ka- ■ darkútihoz — kihelyezett osz­tályt indít a községben: a gya- i korlati órákat az üzemben, az j elméletit pedig az általános is­kolában tartják számukra. A kihelyezett osztályból egyenlőre semmi sincs. Hogy 1 miér,t? Az ok tulajdonképpen az, hogy senki sem kért idő- j ben engedélyt ennek az ősz- j tálynak a megindítására. S most — legalábbis a szabályok szerint — hiába kérik mar. A szakmunkásképzők szép temiber 1-e óta a megyei taná­csok hatáskörébe tartoznak Ebből következik, hogy kihe- j lyezett osztályok indítására is ! a megyei tanács művelődés­ügyi osztálya adhat engedélyt j De mivel a tanév is szeptem­ber 1-én kezdődik, már csak az 1974-ben induló oktatási évre. A mostanira még a mi- * nisztériumtól kellett volna kérni. De nem volt, aki meg­írja a kéményt. Nincs hát megoldás? Egy mindenképpen adott: a Kaposvári 512. sz. szakmun­kástanuló iskola a megyeszék­helyen tudná vállalni ennek az osztálynak is az elméleti kép- zését. Ez viszont azt jelent hogy a tanulóknak — mivel | emelt, szintű képzéséről van i beszélni kívánnak a szülőkké is, a gyerekekkel is. A szak­munkásokra minél gyorsabban szükség lenne Nagybajomba Ezért nem lehef megengedni hosv egy évet -késsen« ez az osztály. K. I. A közhely jelenléte o Szeptember elsejéig a ruha ipari szakmunkástanulók kép­zését a kaposvári 503-as számú intézet irányította, de jó ideje tudta már, hogy ezzel a határ­nappal az 512-es számú szak­munkásképző hatáskörébe ke­rül. A régi iskola ezért már nem kérte, az űj pedig még nem kérhette a kihelyezett ősz. taly indítását. A tanévkezdésről pedig 19 szakmunkástanuló-jelölt várta — eddig hiaba — az értesítést Hausz Gyula, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak munkatársa még egy ada­tot fűz az eddigiekhez: a kihe­lyezett osztály oktatásával kap­csolatos költségeket — az óra­díjakat, a tanterem bérleti di­A közhely természetrajza címmel jélent meg a napok­ban Hernádi Miklós esszéíró és kritikus könyve a Gondo­lat Kiadónál. Leleplező szán­dékkal megírt mű ez. A szte­reotípia jelenlétét mutatja ki nyelvünkben, életünkben. A szerző mondja; -Az olvasó nem rövid, esetleg vicces magyarázatokkal megtűzdelt közhelylajstromot, hanem — úgy véljük — használhatóbb anyagot talál ebben a könyv­ben.« Mi különbözteti meg a közhelyet a szólástól, a köz­mondástól vagy a szállóigé­től? Elsősorban a sekélysége. Vagyis: -A közhely ...olyan sztereotip nyelvi forma amelynek sztereotip volta feltűnő, mert nem tükrözi hűen a hátterül’ szolgáló szi­tuációt«. A -túláltalánosítási« hajlamunk szülte ezeket a közhelyeket: -a magyar em­berevés közben nem beszél; -szeretni kell. ennyi az eges/.: a pénz nem boldogít«. Gyak­ran adagoljuk beszédünkbe, mert mintegy kapaszkodóul szolgálnak. Az egyes -ka­paszkodók« néha első hallás­ra még eredetinek is tűnhet­nek, talán észre sem vesz- szük, hogy lerántanak «.ben­nünket 'a kisszerűság szintjé­re. (Gondold meg és egyél! Enni, vagy nem enni? Orszá­ját annak a "szervnek keil 1 gomat egy — taxiért!«) Koz­Olvasónk íria Térzenét — de fegyelmezett magatartással! A Somogyi Néplap 1973. au- [ lakásos épület gusztus 16-i számának bala­toni mellékletében Térzenét, de hogyan? cómmel cikk je­lent meg a kaposvári Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ Siófokon működő fúvószenekarával kap­csolatban. A cikkre vonatko­zóan az alábbi észrevételeket szeretném közölni: A siófoki nyaraknak évek óta- kedves színfoltja az úttö­rőzenekarok térzenéje. A far- mosi, a pécsi gyárvárosi, vala­mint a kaposvári zenekar szolgáltatta a zenét. Szép mu­zsikájuk sok embert, zeneked­velő barátot késztetett megál­lásra, akik tapssal jutalmaz­ták az együttesek teljesítmé­nyét. Jelenlétük nemcsak ide­genforgalmi látványosság volt, hanem az ifjúság zenei képes­ségeinek, tehetségének is mél­tó kifejezője. Ez azonban csak a dolog egyik oldala, ami elis­merést érdemel, és bizopyítja azt is, hogy a kaposvári zene­kar nem volt méltatlan kul­turált muzsikájával a KISZ vá ndorserlegére. Van azonban siófoki tartóz­kodásuknak egy másik oldala j.s, amely nem vált ki elisme­rést, sőt méltatlan e jó hírö. jó nevű kaposvári együttes muzsikáiéhoz. A cikk erről nem szóx. Pedig nemcsak a la­kókkal. haném más szervek­kel Is volt vitája az együttes­nek. A zenekar szálláshelye a Széchenyi utcai általános is­kola. Tőszomszédságában 18 van. amelyben zömmel kórházi orvosok lak­nak, akik közül sokan az éj­szakai ügyelet fáradalmait pi­henték. A környék lakóiban nem a szervezett 25—30 per­ces próbák váltottak ki meg nem értést, hanem a tanulók esti. sőt késő esti magatartá­sa. benne a muzsikálás is. Jo­gosan vetette föl ezt a főorvos, aki elsősorban nem a saját, hanem — mint lakófeiza'mi — a többi lakó nevében is mond­ta el véleményét. Sajnálatos módon a kaposváriak e véle­ményre és kérésre nem-megér­téssel, kötelességtudattal vála­szoltak, hanem tiszteletlen hangú levelet írtak a főorvos­nak, aki a • lakótömb érdekét képviselte. Szeretném hangsúlyozni, nem a muzsika és a muzsika által nyújtott esztétikai él­mény ellen emelek szót.-.-mért az ott lakók valamennyien lá­togatói Siófok zenei rendezvé­nyeinek. hanem gz ellen a ma­gatartás ellen szólok, melyet a gyerekek az esti és késő esti órákban produkáltak, s ame­lyet szervezett felügyelettel könnyen elkerülhettek volna. A sértődés és harag helyett helyesebb lenne, ha a zenekar vezetői helyes következtetése­ket vonnának le a jövőre vo­natkozóan. Mert csak így biz­tosítható, hogy hírükhöz méltó elismerést, kapjanak magatar­tásukért is. Dr. Toriéi Dénes műv. osztályvezető helyeket szül a »hivatali nyelv« is. Nemegyszer a "-műalkotás­ról« is kiderül; nem egyéb, mint termék. Egy-egy mű. mely a valóságból szeleteket ragad ki, s objektív igazság nélkül ábrázolja azt; nem méltó a »mű« névre. Veszé­lyessége abban rejlik, hogy általa a felületes olvasó "műértőnek« 1 hiszi magát, "Világrendet« rak soraiból magának. "A frázis... — írja Ernst Fischer — »nem roskadozó világnak a látsza­tát kelti. Ezek menedéket kí­nálnak a nyugtalanító felis­merés. a döntés és a felelős­ség elől . ..« Aki pedig kli­sék. közhelyek “igazságai« szerint él, az megcsalja ön­magát. Hernádi Miklós behatol a közhely »leikébe«, elemzi a különbözés sztereotípiáit, be­bizonyítja egy jelen időnkben megjelent regényről, hogy az nem egyé)?, mint mai környe­zetbe ültetett giccs. Az úgy­nevezett fogyasztói kultúra kielégítői »biztosra mennek«, jól bevált fordulatokat ismé­telnek. A bonyolult valósá­got a maga rejtettebb-iga- zabb szerkezetével nehezebb ábrázolni, s rövid távon talán hálátlanabb is. Az igazi mű­vészek azonban minden kor­ban éppen arról voltak is­mertek, hogy maradandót igyekeztek alkotni. Közhely­menteset. Nyelvünknek még vannak | vastartalékai. Közkinccsé kell ezeket tenni. Ebben is segít­ség Hernádi Miklós könyve, I melyet egy nézőpontból tet- I tünk Vizsgálat tárgyává. Ha ' önmagunkat segít mérlegre i tenni — beszédünket. írásmo­dorunkat, szemléletünket ref­lektorfénybe állítva —, már j elérte célját ez a legkitűnőbb forrásokból merítő mű. L. L. 1 tálát? Kovács Márta és Szabó Mik­lós. Két fiatal szakember a Siófoki Állami GazdaságbóL Kovács Márta 1970-ben vég­zett a kertészeti egyetemen, Szabó Miklós egv évvel koráb­ban szerzett diplomát Gödöl­lőn. Pályakezdők. Tele vannak az új, a jobb iránti egészséges tü­relmetlenséggel. tenni akarás­sal. érdeklődéssel és a realitá­sokra épülő egyéni gondola­tokkal. — Ha bűn az, hogy az em­ber gyorsan szeretne változ­tatni a felismert- hibákon, ha az értelmesebbet, a jobbat gyorsabban akarja — akkor vállalom a bűnt. Halk szóval beszélnek. A csöndes szó mindig arra köte­lezi az embert, hogy nagyon odafigyeljen. Ez év nyarán az országból három szakembernek nyílt le­hetősége,- hogy az állami gaz­daságok központja és az ame­rikai FMC cég közötti egvez- ! ség alapján Kaliforniába utaz- j zon tanulmányútra. A Szikrai | Állami Gazdaság főkertésze I mellett rájuk esett a választás ■ '' ,«« x* — Igen sok van belőle. Ä1- í talánosságban annyit: jóval az | átlagon felül gépesítettek, igen 1 magas fokon szervezettek, és gvtjí*/ — Ézt csak egyféleképpen lehet fogadni. Két-három év­vel az egyelem elvégzése után kevés embernek adatik meg, hogy egy olyan országba men­jen a szakmát tanulmányozni, amelynek kertészeti kultúrája a világ legelsői között van. Készültek erre az útra. Egyé- i nileg is. szervezetten is — és j hogy mennyire nem voltak i egyedül ebben az előkészület­ben. arra hadd említsek egyet­len példát: egv évig a gazdaság fizette a nyelvtanárt, akinél tanultak. Eddig kaptak, most adni szeretnének. Van mit — van miből. — Meghatározott program­mal mentünk ki. Dióhéjban erről annyit, hogy elsősorban a paradicsom, a zöldbab, ubor­ka. vöröhagyma terjesztései, de ezen belül is lóként a szervezést és az üzemeltetést tan ubnányoztuk. — Nyolcezer kilométert utaztunk Kaliforniában. A legkisebbtől a harmincezei j hektáros farmig igen sokat I megnéztünk, sikerült végigki- j sérni az áru útját a termelő- I tői az üzletig. í — A leglenyegesebb tapasz­rendkívül nagy a mukafegye- lem. Szembetűnő a specializá­lódás, körzetenként öt-hat kultúrát termelnek, es erre rá­települ a feldolgozóipar. Érde­kes tapasztalat volt. hogy a farmerek csak termelnek, a betakarítást a szolgáltató cé­gek végzik, mivel a farmer­nek nem lenne az gazdaságos. Szabó Miklós a jegyzeteiben lapozgat. Elnézést kér. ha gon­dolatai még nem szigorúan rendszerezettek, de még nem ülepedett le a hat hét tömérdek élménye, tapasztalata. Farme rekről beszél, akik a vásárolt gépeket a saját maguk által konstruált munkaeszközökkel, célgépekkel egészítik ki — sok ilyen nagyszerűen hasznosítha­tó ötletet hoztak magukkal. — Itt a siófoki gazdaságban 116 hektáron termelünk két év óta FMC rendszerben paradi­csomot. A legfőbb tanulság: ] ha mi kritika nélkül átvesszük a technológiát, akkor ráfize­tünk. 'A hosszú tenyészidö miatt ott egy földről két nö­vényt takarítanak be. a ter­melést programozz itt an végzik, mivel a farmer öntözéssel ma- i ga szabályozza a csapadékot. A PÓTMAMA A férj bosszúsan szolt a fe­leségéhez: — Már itt lehetne a pótma­ma! Lekésünk az előadásról, ha még várnunk kell rá. — Miért kellene megvár­nunk? Minden héten fél nyolc körül itt van. Egyszer valami­vel előbb, néha pár perccel később. Add oda mamának a negyven forintot, a pótmama részére, és induljunk! — Én mindig nyugtalan vagyok, ha egyedül hagyjuk itthon a mamát., Elronthatja a teldviziot, nyitva felejthe’i a gazcsapot, es meg képes rá. hogy beenged a lakásba egy betörőt. — Ugyan, ne aggódj! Gye­rünk, a pótmama perceken belül itt lesz, és vigyáz a ma­mára. amíg mj visszajövünk! — Na jó. Megyünk, mama! — Csak menjetek nyugod­tan! Jó mulatóst! Alig ment el a fia meg a menye, a mama fölcserélte házi ruháját egy utcaival, be­zárta a lakost, és eltávozott. Fél tizenegyig volt távol, s jó negyedórával a fiatalok előtt érkezett haza. — Látom, a mama megint jól eljátszott a pótmamával, — mutatott rá az asztalon he­verő dominókockákra a fia­talasszony. — Megint én győztem _ — dicsekedett az anyósa. — Az a nő nem tud jól játszani. No de majd belejön. Másnap két szállítómunkás frizsidert hozott a lakásba. A fiatalasszony csodálkozva kérdezte: — Nincs valami tévedés? — Erre a címre kellett el­hoznunk. Második emelet ti­zenkettő. A mama megszólalt: — Ne lepődj meg. én vet­tem nektek... Hozzá akar­tam jqrulni a háztartáshoz — tette hozzá büszkén, moso­lyogva. — De miből? Hiszen a ked­ves mamának nincs pénze. A frizsider dr aga. — Szereztem. — Honnan? — Egy nagy vallomással tartozom nektek. — Vallomással? — Én ugyanis egyetlen egy­szer sem dominóztam itthon senkivel. — Hogyan? Hát a pótmama akinek részére minden héten itthagytunk negyven forintot, hogy vigyázzon a kedves ma­mára. amíg mi bridzsezni megyünk? — Én már az első esetben lebeszéltem arról, hogy hoz­zám járjon. — Lebeszélte? És így össze­gyűjtötte a negyven forinto­kat? De még igy se értem — vette ál a szót a fia. Ebből az összegből nem vehetett ennyi idő alatt ilyen szép frizsidert a kedves mama. — Nem is, de a duplájából már igen. Én ugyanis amíg ti bridzsezni jártatok, mindig elmentem a szomszéd házba egy pici gyerekhez pótmamá­nak. A szülőknek pont arra a napra volt színházi bérle­tük, amikor ti is távol volta­tok. ők is negyven forintot fizettek egy-egy estére. FaJwti LúbIo f — Amikor mi megvettük a két kombájnt meg a talajmű­velő gépet, akkor azt mond- I ták. hogy a paradicsomra kézi munkaerőnek rá sem szabad» nézni. Hát Amerikában leg­alább olyan intenzitással ka­pálnak, mint nálunk. — Lényeges tanulság szá­munkra, hogy a gépek gazdg- ságds kihasználásához nem- csak magról vetett, hanem pa- lántázott paradicsomot is kell termelnünk. És hoztunk ma­gunkkal arra vonatkozóan is jó tapasztalatot, hogy változ­tassunk az öntözésen, meg­szüntessük a sok gondot oko­zó talajcserepesedest. "Hoztunk magunkkal«, "sze­retnénk megoldani«, -máskép­pen kell csinálnunk« —« a mondatokban, a gondolatok­ban újra és újra előbukkan­nak ezek a szavak. Azután szinte felviilanyozódnak. mi- . kor az kerül szóba, hogy mi­lyen gyors információáramlás­sal találkoztak, hogy milyen szervezetten és rendkívül rö- ! vid idő alatt »jutnak le« a leg­újabb kutatási eredmények . a termelőhöz. — A szemléletünk válto­zott sok mindenben. A látó­: körünk bővült. Ezért van fel- 1 becsülhetetlen értéke annak, ha az embeij pályája elején eljuthat egy ilyen tanulmány- | útra. Látták San Franciscoi és New Yorkot, jártak kutatóin­tézetben. áruhazakban, feldol- J gozó üzemekben — és nagyon boldogok voltak, amikor ha- zeértek.­Kovács Márta és Szabó Mik- | lós két fiatal szakember a Sió­foki Állami Gazdaságból. Ke- { vés ember részese olyan le­hetőségnek. minH ők. Most vi- I szonozni szerelnék . .. Vörös Márta |-------—---------------------------------­N ovember eleién Szovjet filmnapok Budapesten A már hagyományos budá- j pesti szovjet film napokat az idén november 5.—14. között : rendezik meg. A szovjet film- i műhelyekből jönéhány újdon- 1 ság kerül ezúttal a nézők elé: köztük a Rosztockij rendezte -Csendesek a hajnalok«, az üzbég -Várunk, fiú- és a tad- zsi’k "Vörös' tulipánok völgye-. A fi lm napokra szovjet művész- delegáció érkezését is várják. (iiapliii'íilmeltft vásároltunk Hosszas tárgyalások után — 3 éves forgalmazni joggal — tíz Chaplin-filmét is vásárol­tak. (Chaplin-filmet utoljára 1948-ban mutattak be Magyar- országon.) A sorozat idén októ­berben a ««Modern idők«-kel kezdődik. Vetítik majd az Aranylazt, a Diktátort, a Mon­sieur Verdoűx-t, A cirkuszt, s a Magyarországon még be nem mutatott Kölyök, Rivaldafény, Nagyvárosi fények. Egy király New Yorkban című filmeket. Somogyi Néplapl 5

Next

/
Thumbnails
Contents