Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

Kopogtatnak a kultúra ajtaján „SZOCIALISTA MÓDÓN TANULNI 55 SOKSZOR TALÄLKOZM manapság még olyan nézetek­kel, ha a szocialista brigádok vagy a brigádmozgalom egésze kerülnek szóba: »Holt téma ez. Nincs tartalma.-« Van, aki ta­pasztalatok hiányában állítja ezt, van, aki rossz tapasztala­tok birtokában. Mindenképpen felülről-keze- lést érzek ki ezekből a véle­ményekből. Nincs okom azok­kal vitázni, akik ismertek vágó­két brigádot, melynél a cím nem takart egyebet, mint a vállalt munka elvégzését, vagyis a tervteljesítést. Amit amúgy is el kellett volna vé­gezniük. Szemet hunynánk az igazság fölött, miként azok az üzemvezetők is, akik az ilyen közösségeket a megtisztelő címhez juttatták. A többségről azonban egyre inkább az az ér­zésem, hogy kezdenek az el­képzelt normáknak megfelelni. Olyan brigádokról lesz tehát szó, melyeknél valós értékeket talal az idegen is, és az üzem- vezetőség is. Akik, mint pél­dául az iharosberényi mező- gazdasági gépgyártó üzem bri- gádtagjai, valósággal megújí­tották a környezetüket. És bát­ran hozza tehetem: önmagukat, Vagy említhetném a barcsi fűrészüzem brigádba tömörült dolgozóit, akik szintén -útban vannak« önmaguk felé. Be­szélhetnénk az ilyen kis közös­ségek cseppet sem emberfölöt­ti, de igen tiszteletreméltó vál­lalásairól. Ezek már nem egy­szerűen a tervteljesítés vállalá­sai. Ez már a munkahely, s társaik vállalása. Érzéseik ne­mesbítését célzó vállalások, melyeikből nemcsak az egyén­nek, hanem a köznek is haszna lesz. Az a ház, amelyet közösen építenek egyik társuknak, nemcsak egyéni tulajdon lesz, hanem barátságuk záloga is. Az a raktár, amelyet -csak j úgy«, minden ellenszolgáltatás nélkül emelnek a gyárnak vagy az üzemnek, és azok a fák, melyek néhány év múlva vastaggá, magassá nőnek; bi­zonyítékai az egységessé ková­csolod ásnak. Nemcsak épületekről, nem­csak fákról, nemcsak teljesít­ményjavulásról van itt szó. Az emberség kivirágoztatásáról önmagukban; erről. Mert ab­ban a közösségben jó lesz tel­jes jogú szakmunkásként részt venni, ahol utánaérdeklődnek az ipari tanulóknak az iskolá­ban. S a brigádvezető gondo­san följegyzi. ki milyen osz­tályzatot kapott. Hogy a töb­biek jobban odafigyelhessenek a gyerekekre, segíthessenek abban, ami nem megy nekik. NEMRÉGIBEN az egyik írónk úgy nyilatkozott, ezek­ben a brigádokban lát témát, ezekről kell majd írni. Igaza volt Éppen ezért vetem föl szélesebb aspektusból a kér­dést: törődünk-e ezekkel a brigádokkal úgy, ahogy ezek igyekeznek törődni az üzem­mel? És én nemcsak az üzem vezetőiben kívánok visszhan­got verni. A brígádmozgalom hármas jelszavának egyik tag­ja : a »-szocialista módon tanul- fti«. Töbhnyire az iskolai tanu­lást értjük ezen. Ök nem. Iha­rosbe r én y ben — sok környező faluból járnak oda az emberek — azt panaszolták: nincs köz­érdeklődésre számot tartható előadássorozat. Jobban mond­va: semmilyen nincs. Még mondja valaki, hogy nincs igény! Ügy érzem: népművelői, is­meretterjesztői szinten még ke­veset gondoltak a szocialista brigádokkal. »Nem szabtak rá­juk megfelelő ruhát.« Vala­hogy kevésszer hallani manap­ság, hogy az üzembe, gyárba, vagy akár a munkásszállásra meghívták X, vagy Y előadó- művészt, aki önálló estet tar­tott. Nemigen próbálnak »be­tömi« mostanában kamaraze­nével sem. Egy időben pedig kezdett »divat« lenni. Nagyon hasznos, jó »divat«. Kár, hogy egyre ritkábban hallani ezek­ről. S itt azt hiszem, nem a hírek lassúbbodásáról van szó, hanem arról, hogy ezek az él­ményt adó események kezde­nek megszűnni. EGY-EGY VALÓBAN ér­deklődésre számot tartó isme­retterjesztő előadás jobban »feldobhatná« a klubdélutánt, mint a pohár ital. Igen ám, de ahhoz, hogy tudják: mi az, ami érdekli a szocialista brigád tagjait, előbb föl kellene mérni, hol tartanak. Meg kellene is­merkedni velük a helybeli nép­művelőknek. Ez nem lenne ön­maga hasznának ellenére sem. Ha csak az egyes szakmák jel­legzetességeivel, céljával is­merkedne, már akkor is profi­tálna ezekből a látogatásokból. Meggyőződésem azonban, hogy sokkal többet kamatoztathatna ezekből az együttlétekből. Olyan bázisra tehetne szert, mely képes lenne arra, hogy szárnyakat adjon az alkotó gondolatoknak. Nem kis fel­adat egy-egy kis közösség kö­zös kultúráját kifejleszteni, il­letve teljessé tenni. Az embe­rek nem egyformák, érdeklődé­si körük is különböző. Közös pontokat azonban találhatunk. De ehhez kopogtatni kell a műhelyek ajtaján. Ne várjuk meg — mint az iharosberényi példánál —, hogy ök maguk jelezzenek az újság hasábjain: »Igényeljük a kultúrát! Segít­senek nekünk!« Leakó László A terv: hétezer bérlő A színházi évad előtt Akárcsak filmszínházak-! demnee utabu a múlt évadra, a ban, a színházak jegypénztára j két évvel ban is megtalálható a falon a ! korábbi nézőtér »térképe«, az első és ezelőttire, hogy a előadások miként szolgálták a nézők nevelését. második osztályú helyekkel, a | illetve hogyan alapozták meg székek pontos számával. A ka- a mostam évadot.) Színházunk posvári Caiky Gergely Színház i műsorpoütikájában fölfedez néizóterének térképe előtt ál- hető az igényességire tő­lünk a jegypénztár dolgoséival, nekvő szemlelet, a szocialista a bér létezőkkel, szervezőkkel. — Az 1973/74-es évadra hét­ezer a bérlettarvunk, annyi, mint tavaly. Sok ez vagy kevés? Utána­számolunk. Először is: a hét­«ezmeisegú, humanista színház gondolata Tulajdonképpen »erről« kíván szólni évről év­re színházunk. De amíg nem megy föl a függöny, a közönséggel ezer Kaposvár lakosságának Sy®*1 ta 1 álkooihaInak a színhá­zi emberek? Bitekben a napok ban színházunk dolgozói föl- 1 karesik a várnaiatokat, intéz­ményeket, hogy találkozzanak az ismerős és új nézőkkel csaknem tíz százaléka. Tehát a viszonyításban nem tűnik sok­nak. (Ehhez hozzá kell ten­nünk, hogy nemcsak kaposvá­ri lakosok vásárolnak bérletet, hanem azok is, akiket munka- j juk, tanulásuk ideiglenesen a j városhoz köt.) A hétezer bérlő vajon hogyan oszlik meg elő­adásonként? Erre is felelet kapunk mindjárt: sajnos csak a fél nézőteret takarhatjuk le. Ha azt szeretnénk, hogy a szín Máiig van közös megbeszélni való. Nem fölösleges szólni még most sem a tavalyi évad tapasztalatairól, hiszen ezekből okulhat a színház, a néző egy­aránt. Az új terv ismertetése' is fontos, hiszen a bemutatók | zöme ismeretlen darabot je­Sokakiban talán úgy vetőd­het fel a gondolat, hogy azért kell szervezni a közönséget, mert a színház »nem tudja el­adni magát«. Nem erről van szó. Nem az anyagiakért fo­lyik a szervezés, a bérletezés, a nezőtoborozás. Hanem azért, hogy minél több emberhez el­jussanak azok a gondolatok, amelyek csak ezen a színpadon kelnek életre. Az új évadban fölvetődik egy nem egésren új gondolat is. Szükség, igény lenne Kapos­váron is egy városi jegypénz­tárra, ahol a színházjegyen kí­vül megvásárolhatnánk a hangversenyre szóló jegyet, az egyéb rendezvényekre kiadott belépőket. Az idén a filharmó­nia rendezvényekre már áru­sít jegyet a színházi jegypénz­tár. még bővíteni lehetne szol­gáltatásainak körét Herényi Az utolsó somogyi „végvár” Kilátás a Drávára Szentmáhályhegy Somogy megye legutolsó »végvára«. Nemcsak földrajzi értelemben az, noha beszorulva egy képze­letbeli háromszög két szára kö­zé, melyet a a Dráva és a dom­bok között húzódó somogy—za­lai határ alkot, nyilvánvaló, hogy a település megyénk le­hető legszélsőbb pontja. A földrajzi fekvéséin túl is végvár Szentmihályhegy. A szomszé­dos kis falu neve kétszeres til­tást is tartalmaz, Örtilos. A környező dombokon legyező- szerűen elterülő külső terüle­tek : Asszony vár. Földvárhegy neve is megőrizte a hajdani ki- sebb-nagyobb erősségek emlé­két. Ezenkívül a dombok lábá­lent pedig a Dráva kék szalag­ja buikkan elő széles homok­padjaival a haragoszöld parti bokrok közül. Szentmihályhegy kertes há­zakból álló. utcák nélküli tele­pülés. Az másba érő dom- i bak és a rr hasiatok gyomrába metsző ho __tusok mentén, min­d en szabad terület a természe­té. A gyümölcsligetek, kertek mélyén lapul egy-egy ház. A település mintegy négv-öt ki­lométer szélesen terül el a dombhátakon. Elámulunk azon. amit itt a természet bu­jaságban. vitalitásban produ­kál. Nincs egy talpalatnyi föld. amely kopár lenne, mindent meghódított, s a maga tőrvé­lyet Fesztunig néven ismernek az itteniek. A környéknek gazdag ha­gyatéka van Zrínyi-mondák­ból: a szájhagyomány szerint a XVII. századiban élt költő és hadvezér a széntmihá 1 yhegyi templomiban imádkozott a győzelemért, amikor Kanizsa I megvételére indult. A kör- 1 nyék beli egyik forrásnak még ma is Zrínyi-kő t a neve: be­Hat éve tanít itt a pedagógus-házaspár nál rohanó Dráva egyben or­szághatár is. De nemcsak ezért neveztük a kis települést végvárnak. Az ódon csengésű főnév itt álla­potot is jelöl. A keskeny út mentén — amely örtilos—Szentnnhály­hegy felé vezet — komor mél­tósággal bókáinak a diófák, Alira bb akacok lomb korona ja bonul az út fölé; az erdei kes­keny útiról lomhán, ballagó ök- rósíogat érkezik. Aztán feltűn­nek" Szentmihályhegy első, szo­rosan a dombok lábához lapuló házai, ölnyd magas fű, gyü­mölccsé! roskadásig megrakott fák, szőlők, élősovények, szil- vaifHatú. darázsdomgással teli i ősó csend fogad. A kertekben . mindenütt emberek hajladoz- • nak — szedik a szilvát, itt van j a szezonja. A település központjában, ahal a vegyes- és az italbolt : épült, megállunk egy pillanat- j na. Az embert megragadja ai természet rendkívüli szépsége, i Túlna/n. Jugoszláviában a va- rasdi hegyek ködlő sziluettje, ház előadásait ennéL többen a nűzőnek. Erről beszél­gettek a húskombinátban, az izzóban, a KISZÖV-ben, a leg­utóbb a pedagógusokkal, az is­kola- és kollégiumigazgatókkal. Az új évadban a bérletterv nem a stagnálást, az egy hely­ben topoghat fejezi ki. A hét­nézzék meg, kevés a hétezer bérlő. Még egyszer ennyi al­kalmi nézőre van szüksége a színháznak. Mint látjuk, beindult a szín­házi gépezet, noha az első be­mutatóig még három hét is el- ■ ezer bérlő — ha szabad így telik. Persze, közben folynak a j mondanom — ».minőségi« meg­próbál. egyszerre két darab választása az új feladat. Pon- előadására is készülnek színe- tosabban: a bérlők el is jár- szeinlc ! janak a színháziba. Mint isme­Hyenkor, évkezdés előtt ^ ^tes. tavaly a bérletesek se fontos feladata a színháznak.:™^**1 ™'"?en eióadHSra hogy gondoskodjon a közönség- A telthaz-akcio* az idén is rőL Előttünk a színház 1973/74-re szőlő új műsorterve. Ezt kell alapul vennünk, amikor a színházi évadról meditálunk. Müyen ez a műsorterv? Erre az egyetlen kérdésre máris megfelelhetünk. Jó. Sikerül­tebb, mint a tavalyi. Azt is mondhatjuk, hogy kiegyensú­lyozottabb, jobban figyelembe veszi a közönség igényéi; szín­házi műveltségét. (Itt talán ér­A hetvenöt éves Kardos László ünneplése megszervezik színházunkban, de a tavalyi három helyett két­szer. Évad eleji beszélgetésünk al­kalmával a jegypénztárban el­mondták a szervezők azt is, hogy továbbra is gondnak lát­szik a pedagógusok, orvosok, ■műszaki értelmiségiek bevo- ' ná«?. Azúi évad feladata, hogy őket is megnyerjék a színház- . nak. annak a célnak, melyet a színház sajátos estzköseivel hir- i det. Széles körben ünnepük most a magyar irodalom ki­magasló tudósának, a Nagy­világ szerkesztőjének, Kar­dos László egyetemi tanár­nak a hetvenötödik születés­napját. Kardos László középisko­lai tanárként egy negyed évszázadon keresztül tanítot­ta a fiatalságot a magyar irodalom és költészet szere- tetére. Még nem volt húsz­éves, amikor megjelent első tanulmánya »A huszonegy eves Ady Endre« címmel. Számos időálló, értékes ta­nulmánnyal gazdagította iro­dalmunkat és irodalomkriti­kánkat. Könyvet írt Karinthy Frigyesről, Tóth Árpádról, a vers és műfordítás elméle­téről és több irodalmi prob­lémáról. Minden törekvése az volt, hogy a magyar szellemi éle­tet a humanizmus és az európai gondolat útjára ve­zesse. Az embertelenség kor­szakában a múlthoz fordult. Rimbaud költeményeit fordí­totta magyarra és esszésoro­zatot írt régebbi írókról, köl­tőkről. Háromnegyed évszázados jubileumán kívánjuk, hogy eszmevilága, gondolatai még sokáig sugározzanak világos­ságot. tanítást a magyar irodalom olvasóinak, kedve­lőinek. Gr. 7­nvei szerint alakított a zöld ólet. a legősibb természeti erő. 196B óta tanít itt Csertán Já­nos és felesege. az aránylag jó állapotban lévő. összevont is­kolában. Amikor idekerültek, még nyolcvannál is. több gye­rek járt az iskolába. Ma már hármán,chatan vannak, a lét­szám tehát több mint a felére csökkent. Különleges az ő helyzetük itt, Szentmihályhegyen. A fa­lusi agrárértelnúség és az ipar­ban. a szolgáltatásokban dol­gozó nepesseg szinte teljes hiá­nya miatt igen elevenen élnek meg a hajdani »néptanító« korszak gyökerei, ök a telepü­lés igazgatásénak, művelődésé­nek teljeis felelősségű képvise­lői. Csertán János viselt funk­cióit egyszerűen nem győztem Poljegvezru. ö az iskolavezető, ezenkívül tanácstag, a Haza­fias Népfront helyi elnöke, könyvtár- és úttörőcsapat-ve­zető, Vöröskereszt vezetőségi tag. S ezenkívül természetesen tanít, összevont 5—8. osztályt. (Felesége az 1—4-et.) Azután félügyel, amikor az iskolában mozielőadás, búcsúmul«tséig és bál van. mert a településnek ez az egyetlen erre a célra al­kalmas épülete. Igyekszik ösz- szegyűjtem mindazt, amit a la­kosok Szentmiháilyhegy törté­nelmi évtizedeiről tudnak. Szí- j vesen mesél Asszony vár. Föld- j várhegy megmaradt romjairól, s a később épült vámról, amié- I szélik, hogy Zrínyi Miklós kardját a földbe szúrta, s an­nak nyomán, buggyant fel a víz, népes serege szomjának oltására. Később pedig. 1848- ban a környéken keltek át Jel­lasics granicsárjai, itt, a dom­bok lábé,nál, a lógnád i kompon és följebb, a kakonyai átkelő­nél. A dombtetőn épült szép templom — mindmáig Zrínyi- kápalmának hívják a szentmi- hályhegyíek — a környék egyik igen A-tékes műemléke. Több mint négyszáz ember él a szén,tmihályhegyi dombo­kon. Zömmel az idősebb gene­ráció lakja az épületeket. Vil­lany minden házban van. de ezzel meg is szűnik a komfort. Járható út csak a vegyesboltig vezet, vízvezetékről, járdáról . itt legföljebb csak hallottak. Az itt élők zöme egyéni gaz­dálkodó. A tsz-szervez-ések ide­jén nem alakult itt szövetke­zet : gyanítom, részint azért, mert a kertes, ligetes vidék aligha alkalmas nagyüzemi művelésre. Ezenkívül a hely­zetet bonyolította az úgyneve­zett kettős birtok létezése is 1948-ig. Szentmihályhegy körül fel­gyorsult az élet. Mindössze ná- j hány kilométerrel arrább autóbuszok hozzák-v iszik a munkásokat Nagykanizsára, s a gyékényem hatarlállomáson ivről évre több áru érkezik és I hagyja el az országot. Zákány- telepen gomba módra nőnek az ú' házak, korszerűsödik a tsz. Eközben Szentmihálvhegv mi n tha est pkerózsiikaalm át aludna. A település vért’ár maradt. E1 öregedtek a gyü­mölcsfák, kivágták a szőlőket. • csökken az állatállomány, s a mérhetetlen mennyiségű szilva minö-ége és értéke na svon ! esekélv. Az öregek nem htr- í iák. Az itt lakók egv része ! ugyan eljár a MÁV-hoz és i Nagykanizsára dolgozni, de nem ez a jellemző. Mi hát a település jövője’ Ragdán Frigyesné. a zákányi ! közös tanács gazdálkodási cso­portvezetőié a tg.i és a környe­zet szénsédét. vonzerejét ka­matoztatná. Sürgeti, hogy mi­nél előbb hozzák rendbe az itteni rnűemit% templomot, mely a kcr-nvék fölé ma^aso- d'ik. Horváth József tanácsel­nök viszont a teteoü1 és fejlesz­tési idényeiről beszél. — Új telep épült — mondia —. s ez már zártabb, amolvan településiéi?. D° Szentnvhály- b-egy ieazi jövőie nem ez. A táj. a kilátás miatt sokan kis Svájcnak nevezik Szentmi- hálvhegvet. Távolabbi tervünk az. hogy üdütóterü!?tté fej­lesztjük. Ennek minden felté­tellé megvan. Csupor Tibor : # t. ,, ,&<*♦ ■ Szekér nélkül...

Next

/
Thumbnails
Contents