Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-05 / 207. szám

Hosszú távú feladatterv a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére Ülést tartott a megyei tanács Fontos, közérdekű témáról tanácskoztak tegnap a Somogy megyei Tanács tagjai. A ta­nácskozásom részit vett és fel- szódiaiit Bogó László, a megyei pártbizottság titkára, dr. Hor­váth Albert, a Minisztertanács Tanácsi Hivaitaiiámak főosz- tólyveaető-helyiettese, ott vol­tak a megye országgyűlési kép­viselői, a járási iiávataloik, vá­rosi tanácsok vezetői. Böhm József, k megyei ta­nács tanácselnöke köszöntő szavai után tájékoztatta a ta- nájcstagsáigot a Hpéit tanácsülés közötti fontosabb végrehajtó bizottsági intézkedésekről, va­lamint a miegye vezetőinek So­mogy fejlesztéséért végzett főbb tevékenységéről. A tanácsülés kiemélit jetenitő- ségű témája volt a megye szarvasmarha-tenyésztésének fejlesztéséről (készült előter- jesztős és intézkedési terv megvitatása. Mintegy másfél éves elemző, széles körű hely­zetértékelő munka alapján, ké­szült ed a hosszú távú; 1990-ig szőlő komplex feladatberv, amedymiek végrehajtása nem­csak a szarvasmarha-ágazat, hanem a megye egész mező­gazdaságának helyzetét, fej­lődésiét meghatározza. A hosszas, élmélyült vita ösz- sziegezésekémt Bogó László hangsúlyozta, hogy a megyei tanács elé kerülő fontos témák sorában is kiemelkedő jelen­tősége van a szarvasmarha-te- ! nyésztés fejlesztésének. A ta­nácsülésen elhangzott felszóla­lások, az előterjesztett aojyaig egyértelműen meghatározzák : az összetett, sokrétű feladat végrehajtásához azonnal hozzá keli kezdeni. A tanácsülés második napi­rendi pontként a törvényesség helyzetéről és a tanácsiok ha­tósági tevékenységéről tár­gyalt, majd megvitatta és jóvá­hagyta a megyei tanács szerve­zeti és működési szabályzatá­nak módosítását. Végezetül in­terpellációk következtek. (A megye szarvasmarha-te­nyésztésének fejlesztésével összefüggő feladatokra lapunk- I ban visszatérünk.) Huszonnégyezer üveg zöldbab műszakonként 150 vagon zöldbabot töltenek üvegekbe az idén a Nagyatádi Konzervgyárban. A félkonyhakész termekből egyaránt jut exportra és a hazai fogyasztóknak. Egy brigád hétköznapjai Alig hangzót* el a felhívás a termelési tanácskozáson, hogy a munkásszülők gyerme­kei közép- és felsőfokú isko­láztatásának, kollégiumi elhe­lyezésének meggyorsítására a kormányprogram mellett tár­sadalmi összefogásra, segítség­re is szükség van, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Válialait marcali épí­tésvezetőségének, mind a négy brigádja vállalta, hogy a kö­vetkező hét végén — három nappal a felhívás után — kommunista szombatot tart, és az érte járó keresetet fel­ajánlja a felhívásban megje­lölt célra. Milyen ez a brigád? Horváth István építésvezető mondja: — Sokszor voltam olyan helyzetben, hogy szinte lehe­tetlennek látszott a megoldás. A munkások mindig segítet­tek. Egyszer például több va­gon kavics érkezett az állo­másra. Nem volt, aki kirakja, s a brigádok soron kívül vál­lalták. Közeleg a nyugdíjidom, de sajnálom, hogy ilyen szor­galmas, összetartó embereket itt kell hagynom. Mi az összetartó erő, amely az építésvezetőség minden dol­gozóját egy emberként mozgó­sítja a feladatokra? Erre ke­restem választ a munkások és a műszakiak között. Németh József és Kovács László mű­vezetők véleménye szerint az, hogy tervszerűen, szervezetten dolgoznak, megvan a kölcsö­nös bizalom a vezetők és a beosztottak között, s amit a vezetők ígérnek, arra építeni lehet. »Sokat begített a vál­lalat központjából kiadott munkaversen y -szabá ly za.t is — mondja Lehner Antal építés­vezető-helyettes ' —, amelyben az igazgatótól a brigádvezetőig megszabták a feladatokat a munkaverseny továbbfejleszté­sére, a kimagasló munka anyagi és erkölcsi elismerésé­re.« — Brigádjaink ma már ta­pasztalatból tudják, hogy a jói végzett munkáért, a becsü­letes helytállásért soha nem volt ilyen megbecsülésben ré­szük, minit most van. Ezért érdemes és úgy érzem köteles­ségünk is jól dolgozni — mondja Pintér József, a 24 tagú brigád vezetője, aki az építők napján megkapta a ki­váló dolgozó kitüntetést. Simon József brigádjának naplója nem szűkölködik di­csérő bejegyzésekben. »Nem közhelyként megszokott dicsé­ret, de az igazság mondatja, hogy a nemesvidi Felszabadu­lás és Lenin utcákban a bri­gád jó, dicséretre méltó mun­kát végzett, amelyért vala­mennyi tagjának elismerésün­ket fejezzük ki« — írja a 'ta­nács elnöke és vb-titkára. Jutott az elismerő bejegyzé­sekből Molnár István és Cseh Imre brigádnaplójába is a Marcali Nagyközségi Tanács és a Balatonnagybereki Állami Gazdaság imre-majori' útjai­nak határidőre és jó minőségű elkészítéséért. A vállalások és az elismerő szavak nem kerülték el a vál­lalat párt- és csúcsvezetőségé­nek, valamint szakszervezeti bizottságának figyelmét sem. »Gratulálunk a kiváló ered­ményekhez és a sok dicséret­hez. Köszönet a kommunista szombatra tett vállalásukért« — olvasom a brigádnaplók legutolsó bejegyzését. Mészáros Ferenc Simonfán és körzetében Helytállnak az önkéntes tűzoltók Az egyesülés óta végzett mun­káról kérdeztük Győr János tűzoltóparancsnokot, majd Schlitt János községi tanács­elnököt. AZ, egyesület tagjai derekas munkát végeztek. Bizonyítéka ennek a sikeres versenyszerep­lés, és az is, hogy a területfe­lelősök jól dolgoznak. A zse- licszentpáliak a járási és a megyei versenyen első helyet szereztek. Simonfán 24, Bőszénfán 20, (Tudósitónktól) A tanácsok területi átszer­vezése óta az idén januárban és februáriban több helyütt is egyesültek a községek önkén­tes tűzoltó tést ül etei. Így á simoníai tanács körzetéhez tartozó simoníai, bőszénfai, zselickislaki és zselicszentpáli önkéntes tűzoltótestületek is közös egyesületet alakítottak. 22 éve egy felvásárlólielyen Zseückislakon és Zseiicszent- pálon 15—15 taggal dolgoznak. Rajtuk kívül minden község­(Tudósítónktól.) A mezóosokanyaa háztáji ter­melők egymást érik a felrválsér- lőhelyen. A zöldséggel, gyü­mölccsel teli kiosainák a ládák­ba, rekeszekbe, majd 'a mér­legre kerülnek, A mimősítés- niél nincs sók vita, a gazdák megbíznak Kismarton Vendel felvásárlóban, aki immár 22 éve végzi eat a nem könnyű munkát. Kismarton Vendel eredeti foglalkozása növénytermelő, ezt a síziakkiépzefctsétgét — mint állami gazdasági dolgozó — a Szombathelyi Mezőgazdasági Szakiskolán szerezte. A feivá- sárüiásihan az élet volt a tanító­mestere. — Ügy ismerem a község termelőit — mondta —, hogy, mióg a gondolatukban, is olvas­ni tudok. Ismerteim, hogy kinek milyen fája, zöldsége van a he­gyien, a háiziilkientjében. Tudom, kitől mit várhatok. 22 év nagy si szárazság miatt többször kellett utámavetaii — de az eredmény 6 vagon űbonkia. A másik ilyen jelentős zöldségfé­le a zöldbab. Mezőcsökonyán 30 év óta a jüliskaitaaib termelé­se volt a divat; aiz átállás az i értékesebb zöldbabra nem volt | könnyű, de sikerült. Ez évben már 3 vagon lesz a felvásárlás. A gyümölcsök közül a sza­móca termelése terjedt el. 1963-ban kezdték telepíteni, és asz idén miár 130 család vitte ezt a kedvelt gyümölcsöt a fel- vásáirlólidlyire. 5,5 vagonnal ve­hetett meg a felvásárló. A töb­bi gyümölcs közül a szilva ígér legtöbbet; 3 vagonnal, de alma is lesz 2 vaigonnyi. Igaz, a gyű­rnél csfacsemets, a szaporító­anyag -beszerzésére • is nagy gondot fordít a mezőcsokonyai felvásárló. Kismarton Vendel éves munkája során mintegy 2 mil­lió forintot fizethet k‘i a ter­melőknek. A zöldség és a gyü­mölcs naigy többségét a MÉK visizi el, az üzleti • kapcsolato­kat jónak értékelte a felvásár­ló. ben készenléti rajok működ­nek a mezőgazdasági üzemek­ben. Nemcsak kézi fecsken­dőkkel, hanem korszerű mo­torfecskendőkkel is ellátták az egyesületet. A tanácselnök szerint jő lenne, ha a testületi tagokat és a parancsnokokat önzetlen társadalmi munkájukért na­gyobb erkölcsi és anyagi meg­becsülésben részesítenék. A végrehajtó bizottság elé­gedett a testületek munkájá­val, a tagokat legutóbbi ülé­sén dicséretben részítesa tette.----------------------------------------------T—--------------------------------------------­A tavalyinál korábban kezdődik az őszi betakarítás Ülést tartott az operatív bizottság lő ebben a beosztásban. Még all szerezni az emberek bizal- áit, megadni mindenkinek ni megjár. Kismarton Vendel éves át- igbam 30 vagon zöldséget, vümölcsöt és egyéb terményt ásáiroi mag. Ma már a leg- aigyobb energiáit nem a felvá- urdiáis, hanem a termeliésszer- azés igényli. Megmutatni a ínmeilőltanek, hogy mivel erde­tes foglalkozni. A mezöcsioikionyai fleUváisiárló iilönösein kétfajta zöldség el- írjesztásáánt tesz sóikat. Az bonkát második éve termelik, óikat k:i7i?>tt utánajárni, miig a irmelöezövietíje-iat 5 hold te- il-etet béribe adott a 80 ter- nalőnek. A tgtojt is a tsz ke­lttette elő a vetésire. A máju­A szaraz, csapadék nélküli i nyárban meggyorsult a növé­nyek érése, az őszi betakarí­táshoz az idén korábban kezdhetnek hozzá a gazdasá­gok — állapította meg a me­zőgazdasági munkák meggyor­sítására létrehozott operatív I bizottság a MÉM-ben kedden | megtartott ülésén. A cukorrá- 1 pa felszedéséhez az ország dé­li vidékein mar hozzálátták, és a napraforgó betakarítása is megkezdődött. Ezen a hé­ten a Gabonaipari Tröszt vál­lalatai 300 vagonnyi naprafor­gót vesznek, át. A jövő héter. [ kezdődik a kukorica törés?. A ; Gabonatroszt szakemberei ar- í ra számítanak, hogy a termés nagyobb részét adapterrel ta­karítják be a gazdaságok, így morzsolt kukoricát vehetnék át. A nagyüzemi termelőkkel tárolási szerződéseket kötnek, mert nincsen elegendő raktár. 60 000 vagonnyi termés befoga­dására bértárolást vesznek igénybe, 15—20 ezer vagonnyi kukorica elhelyezésére pedig ideiglenes tárolókat építenek. Van elegendő vetőmag az őszi vetésekhez. Az 19,75-re tervezett vetésszerkezet-módo­sítást már az idén végrehajt­ják a termelők; a program ke­retében visszaszorul a Bezosz- tája I. búza aránya — ez országosán 35 százalékot, tesz majd ki —, s elóterbe ke­i minek az új nemesitesü szov­jet és magyar búzák, ezek fog­lalják majd el a terület fenn­maradó részét. Október 1-ig átvehetik a gazdaságok a ve­tőmag-termelő vállalatoktól ér­kező növényi szaporítóanyagot. Őszi búzából, őszi árpából, rozsból és triticaiéból bőséges a kínálat. Az egyéb őszi ve­tésű növények vetőmagja is rendelkezésre áll; egyebek kö­zött kielegitik az igényt lu­cernából és a bükkönyfélék­ből. A nyárihoz hasonlóan jó al­katrészellátást ígérnek a Me­zőgép Tröszt vállalatai, és az elmúlt évinél lényegesen több beta kan tógép áll a termelők * rendelkezésére. Vágyak T öbbszőr is eljutottam a nyáron az ifjúsági táborba, évek óta nem hagyom ki ezt a látogatást. Meghívnak, bol­dogan megyek, mert jól érzem magam, s mert mindig sok élményt, tapasztalatot szerezhetek. Beszélgetünk, vitatko­zunk ilyenkor. Hol fórumnak, hol ankétnak nevezik találko­zásainkat, teljesen mindegy. Volt, amikor vagy kétszázan a fűbe kuporodtunk, máskor az »elnöki asztalnál« kellett ki­kapcsoltatni a mikrofont, hogy az se álljon közénk, ne zavar­ja a beszélgetés légkörét Vágyat, törekvést, véleményt és zsörtölődést, kíváncsiságot és vitakészséget, sokszor a felnőt­tekre kevésbé jellemző szenvedélyt fedeztem föl az idén is. A kérdésözönnek akkor se szakadt vége, amikör »lefújták« a találkozót. S hogy élménytárambol most egy négyszemközt elhangzott vágyat ragadok ki, hogy nem arról írok, ami ál­talános, hanem arról, ami a legjobban izgatott — ugye, meg fogják érteni? »Kérem, tessék meghallgatni engem, szeretnék tanácsot kérni.« Ezzel jött oda hozzám egy kislány az udvaron. Sétál­tunk, s ő ezt mondta: »Tetszik tudni, nagyon régen elhatá­roztam, hogy tanítónő leszek. Nem is emlékszem pontosan, talán az első általánosban vagy nem sokkal azután. Csodál­tam, szerettem a tanítómat: jó volt, megértő, és nagyon sokat tudott. Lehet, hogy tőle kaptam az indítást, pedig sohasem beszéltünk erről. De az is lehet, hogy a gyerekektől. Nagyon szeretem őket, nélkülük elképzelhetetlen az életem. Évek óta készülök erre a pályára. Sokat tanultam, kitűnően érettsé­giztem, most mégis zavarban vagyok. Tessék tanácsot adni: jelentkezhetek-e a tanítóképzőbe? Tudniillik van egy szüle­tési hibám, kétségbe vagyok esve miatta. Nirvss hallásom, nem tudok énekelni ...« ’ Várakozva nézett rám, tele kétségekkel. Igen, jelentkez­nie kell mindenképpen — mondtam. Hiszek a sikerében. »Kö­szönöm« — kiáltotta felszabadultan, és elviharzott a part felé. i Értettem aggályait. Idehaza azután megkérdeztem egy tanítóképző intézeti tanárt. Ügy tettem, mint aki még nem válaszolt a kislánynak. Mit tanácsolna az én helyemben? Mit mond jak neki? »Kár az erőlködésért, ne is próbálkozzon« — hallottam a szigorú intést. Csöppet sem csodálkoztam. Hi­szen egyszerű: aki nem tud énekelni, az ne legyen tanító. Aki tud énekelni, az lehet... Nos hát ez volna a mai témánk magva. Nem tudom, az ellenérveket sorakoztassam-e föl előbb, amelyekkel jó elő­re megismerkedhettem, vagy a magam. »eretnek« felfogásá­val rukkoljak elő. Egyre megy. Végtére is arról van szó, hogy szabad-e mereven értelmezni a követelményrendszert? Hogy lehetnek-e kivételek a szabály alól? Hogy indokolt esetben elképzelhető-e nálunk az egyéni elbírálás. Már csali azért is mondom ezt, mert ismerek tanítókat, akiknek abszolút hal­lásuk van, és olyanokat is, akiknek abszolút nincs hallásuk. Lehet hogy azok között vannak a jobb pedagógusok, akik az utóbbi »kategóriába« tartoznak, és lehet, hogy azok között a rosszabbak, akiket zenei képességeik más pályára tennének alkalmasabbá. Bonyolult dolog ez, tudom. De ne higgyék, hogy az »alapkövetelmény« ellen hadakozom, az ellen tud­niillik, hogy a tanítók tudjanak énekelni. Csak hát nem zene­iskolában, és nem elsősorban éneket fognak tanítani. Hol van aZ az idő, amikor csak az volt a fontos: szépen énekli-e a tanító a »Boldogasszony anyánk ...« kezdetű egyházzenei óhajdalt. Ellenérvek. »És ha Pal-majorba kerül, ahol egyedül lesz? Ott nem fognak énekelni a gyerekek?« »A népművelésben hogyan vesz részt?« »És nem lesz pokol az éléig az intézet­ben a jó hallásúak között?« Vitatkozom. Ha háromszáz nö­vendék között van kettő, aiki nem tud énekelni, akkor miért kellene pont e kettőnek egytanerős iskolába kerülnie? Másutt kisegíthetnék őket a társaik. Hiszen ma is van olyan, hogy az idősebb pedagógus a fiatalabb osztályában éneket tanít, s az cserébe megtartja nála a tornaórákat. És ha pedagógiai érzé­ke van a »botfülűnek«, nem találhatja meg a legjobb képes­ségű tanulóját, aki segíthet neki? És a lemez, a magnetofon, a tv-órák? Azt kérdezik: hogyan tevékenykedne az ilyen ta­nító a népművelésben? Bárcsak mindenki »népművelne«, akinek van hallása. Ámbár az énekkar mellett az irodalmi színpad sem »kutya«, az ismeretterjesztésről nem is szólva. Egyébként sem véletlen, hogy ezután Szakosítani akarják az alsó tagozatos nevelőket is. De miért folytassam? Hiszen csak azt akartam elmondani, hogy üldöznünk kellene a merevséget; hogy a társadalom egyénekből áll, s az egyének egyéni elbí­rálásra várnak, kiváltképp, ha nem alapkövetelménnyel áll­nak szemben. Vagy nem súlyos vétek lemondani az amúgy is ritkán tapasztalható elhivatottságról? Önökre bízom az ítéletet. K aptam egy levelet a napokban, írójából — helyesírási készségét tekintve — aligha lenne tanító. De jó szak­ember igen. Ö is hasonló gonddal küzd, mint az a kislány,akiről az előbb szóltam. Sülé József irt nekem Fonó­ból. »Nagyon kérem, segítsenek rajtam. Két eve elvegeZtem a nyolc általánost. Szerettem volna tovább tanulni, mert gép­szerelő akarok lenni. Jelentkeztem az ádándi iskolára, de az orvosi vizsgán elbuktam. A szemészeten. Mert három éve operálták a szememet. Nagyon el vagyok keseredve. El se mondhatom, mennyire szeretem a gépeket. Most kocsis va­gyok, dolgozni kell. De nem szeretnék szakma nélkül meg­öregedni a tsz-ben. Ha látok egy gépet, megkérem a gazdá­ját, engedjen nekem is dolgozni vele. Mindenemet odaadnám a gépért, ha a legrosszabbat kapnám is. Kérem, segítsenek, szóljanak a kisgyaláni tsz-ben, hogy taníttassanak vagy adja­nak gépet. Nem bánnák meg.« Vágyak. Elhivatottság. Tudom, sokán nekem szegezhetnék a kérdést: Miért? Hát mindenkiből az lesz, ami szeretne len­ni? Nem tudom, hogy az idén 25 000 gyereket nem vettek föl az egyetemi-e? Hogy a vágyak sokszor a társadalom érdeke miatt sem valósulhatnak meg? Hogy felelősek a szülők, mert légvárakat építtetnek gyermekeikkel? Igen, sok igazság van ebben. Csakhogy én nem vágyálmokról, hanem vágyakról beszélek. Mégpedig reális és tiszteletreméltó vágyakról. Ugye érzik, hogy ezek a gyerekek nem az iskolába akarnak bejut­ni, hanem a katedrára, a gépre. Hogy ők nem egzisztenciát hajszolnak mindenáron,- hanem az értelmes élet útját kere­sik, Hogy segíteni- kellene őket legalább bíztató szóval, a le­hetőség megteremtésével. Hivatástudatot érzek bennük. S e fogalomnak talán soha nem volt olyan nagy jelentősége, mint napjainkban. Nem állítjuk-e néha magasra a mércét? Nem indokolat­lanul húzzuk-e meg -a határvonalat? Önök is tudják: az igazi képességek a munkában derülnek ki; az alkotások, a hétköznapi tettek tülcözik vissza őket. Tiszteljük-e eiéggé azokat a gyerkeket, akik őszintén és nagyon, belső indítékból akarnak elérni valamit? Önökre bízom az ítéletet. V ádolhatnak, hogy a két gyerek esete nem általános. Igaz. De nem is az életre készülő két emberkéről szól­tam, sokkal többről. »Eretnek« véleményemmé1 nem ínakat döngetek, nem követelményrendszerek lerombolására karok but-"tani öti: emberségre, Csak közeled ésre. Csak :'.»retain a 'iatcIránt, mrrt ezek birtokában iz'i \ kö­vetelmények között is megtalálhatjuk az egyedi utat, meiy a vágyak teljesüléséhez vezet. Végtere is a mi .gyerekeinkről van 6201 Jawort Béla »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents