Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

„1 Zákány, 1973. szeptember 29. m; Ünnep a Dráva mentén MAI KOMMENTÁRUNK értékes Pattogó indulók hangjaira ébredt a község lakossága. Ko­ra délelőtt a falu apraja-nagy ja a sportpályán gyülekezett, hogy tanúja legyen a nagysze rü, ünnepi pillanatnak, ami­kor a község vezetői átveszik sok évi, közös munkájuk elis­merésének jeleként a Határőr község kitüntető cím elnyeré­sétől szóló oklevelet. S egyút­tal tanúi annak az esemény­nek is, amikor az úttörők meg­alakítják határőr századukat, s fölveszik a'hazánk védelmében hősi halált halt Szivák István határőr nevét. lváncsics Jenő, a községi pártbizottság titkára köszön­tötte Zákány lakóit, az ünnep­lőket és a vendégeket. Köztük ár. Túri Imrét, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjét, Gaj­dos Lászlót, a Nagyatádi Járá­si Pártbizottság első titkárát, Domokos Gyula és Nyíri La­jos határőr főtiszteket, a meg­őrök is segítenek a község la­kóinak. így például az óvoda és az iskola építésében, az utak parkosításában és más felada­tok megvalósításában. Aztán sok évi munkájuk elismerése­ként kitüntetéseket, oklevele­ket adott át a község több ve­zetőjének és dolgozójának. Közbiztonsági Éremmel tün­tették ki Horváth József ta­nácselnököt, Kiváló határőr kitüntetést kapott Benkő Mik­lós vb-titkár, Túri István, Ku- hár Ádám MÁV-dolgozók, Ko­vács Jenöné és Szita János. Ezután az úttörőket szólítot­ták: a határőrség nevében em­lékalbumot nyújtottak át, hogy abban örökítsék meg a Szivák István határőr nevét felvevő század életének ese­ményeit s amit felelősségtel­jes munkájukban a jövőben végeznek. Ünnep volt a Dráva mentén, az élet ment tovább a maga útján. A köddel borított folyó mentét, az erdőket még na­gyobb figyelemmel vizsgálták ét határőreink, mint más na­pokon. És Mudrák Tiborné, aki néhány héttel ezelőtt két külföldi határsértőre hívta föl a figyelmet, ma is vigyázó izemmel nézett körül Zákány külső területén a Virág utcá­ban, ahol lakik. — ígérjük, hogy e kitünte­tés birtokában az eddiginél is következetesebben, katoná­inkkal még jobban együttmű­ködve őrizzük határainkat, mint a múlt esztendőkben — I V-s mondta Horváth József ta­nácselnök, amikor köszönetét fejezte ki Zákány lakói nevé­ben a szép elismerésért. S ezt sugározta a határőrök s az úttörő határőr-század [ díszmenete is, amikor elvo­nultak az ünneplők előtt. Azt az elhatározásukat, hogy mél tők lesznek a kitüntetéshez, s ahhoz a fogadalmuk megtar­tásához, amire névadójuk a határvédelmében itt elesett Szivák István példája ösztönzi őket Szalai László Három különböző nagyságú kör, egymást keresztezve, égymásba fonódva. S hiába változó a körök átmérője, van egy terület, amely mind­három körben közös, mind­egyikben megtalálható. Ennél beszédesebb címoldalai talán nem is tervezhettek volna annak a könyvnek, amelyet a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa A mi tapasz­talataink címmel most közre­adott. Huszonöt termelőszövetke­zeti vezető üzem- és munka- szervezési tapasztalatait tar­talmazza ez a — csaknem másfélszáz oldalas — kiad­vány. És ez a címlap, én úgy érzem, önmagában elmond­ja: termelőszövetkezeteink rendelkezhetnek a legkülön­bözőbb adottságokkal, gaz­dálkodhatnak a legváltozato­sabb körülmények között, mégis vannak részterületek, amelyek mindenütt közösek. Vannak mindentől független, azonos gondok, azonos, egy­séges feladatok. És ebből kö­vetkezik az is, hogy lehet — van mit — tanulni egymás­tól, földrajzilag az ország bármely területén legyen is a szövetkezet, gazdaságilag bármilyen fokon álljon is. Ez a címlap beszédes gra­fikájával önmagában megfo­galmazza azt a célt, amelyet a TOT a múlt év végén ma­ga elé tűzött, amikor pályá­zatot hirdetett az üzem- és munkaszervezési tapasztala­tok feldolgozására. És most alig több mint fél évvel a pályaművek elbírálása után — huszonöt szövetkezeti ve­zető tapasztalatait könyv alakban összegyűjtve kezük­be vehetik az ország mező- gazdasági üzemeinek irányí­tói, s ötleteket, útbaigazítást meríthetnek belőle. Egyszó­val: nagy értékű gyakorlati tapasztalatokhoz juthatnak. Mert a vezetési, üzem- és munkaszervezési módszerek fejlesztése, korszerűsítése nem lezárható kampány, ha­nem állandó és nélkülözhe­tetlen folyamat. Az a szerve­zet, amely tegnap még meg­felelt az üzemi adottságok­nak, holnap már gátjává vál­hat a további fejlődésnek; és holnapután ismét módosítani kell a vezetési módszerekben a jobb eredmények érdeké­ben. Huszonöt szövetkezeti veze­tő legkülönbözőbb tapaszta­latait adja közre, mégis meg­találhatók bennük ázol^ az újszerű problémák, azok a naponta jelen levő feladatok, amelyekkel hazánk több mint kétezer-háromszáz szövetke­zete birkózik. És ez a tény a biztosítéka annak, hogy szinte kivétel nélkül, ország­szerte minden szövetkezet meríthet a maga számára va­lamit ebből a munkából. Említést érdemel az a kö­rülmény is, hogy a könyv­ben megszólal két somogyi vezető: Losonczi Mihály, a barcsi Vörös Csillag Tsz el­nöke és Széphalmi Pál, a nagyberki Egyesült Kapós- völgye Tsz mezőgazdasági mérnöke. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa ezzel a kiadvánnyal valójában egy országos tapasztalatcserét in­dított el. És mindenképpen örvendetes, amit Szabó Ist­ván, a TOT elnöke előszavá­ban elmond: Az elnökség azt tervezi, hogy ezután min­den évben kiír egy hasonló pályázatot a szövetkezeti mozgalom valamely időszerű, fontos kérdésével kapcsolat- tosan és a legértékesebb írá­sokat megjelenteti.« Hasznosnak ígérkező, ne­mes elgondolás. Mert vannak azonos gondok, azonos fel­adatok — lehet tanulni egy­mástól! V. M. A fegyveres erők napja alkalmából ■ ■ Ünnepi nagygyűlés jelent párt-; tanácsi és társa­dalmi szervek vezetőit. — Zákányban ma olyan eseményre kerül sor, amit arany betűkkel örökítenek meg a község történelmében. Szív­ből örülök annak, hogy mun­kájukkal, sok évi áldozatos te­vékenységükkel kiérdemelték a határőr község kitüntetést — hangoztatta ünnepi beszédében Radnóti László országgyűlési képviselő, aki ennek a telepü­lésnek a lakosságát is képvise­li a törvényhozás házában. Érthető volt büszkesége, . amikor elismerően szólt a köz­ség lakóinak helytállásáról, hiszen olyan emberek érdeké­ben emelt szót a Parlament­ben, akik maguk is példát mu­tatnak az állampolgárokra vo­natkozó kötelességek teljesíté­sében, nevezetesen határaink védelmében. Domokos Gyula határőr fő­tiszt köszönetét mondott a köz­ség lakosságának, és elismeré­sét fejezte ki a határőrizetben kiemelkedő tevékenységükért. Arról is beszélt, hogy a határ­A Magyar Honvédelmi Szö­vetség megyei vezetősége, a KISZ megyei bizottsága szep­tember 29-e, a fegyveres erők napja tiszteletére ünnepi nagy­gyűlést rendezett Csurgón. A nagyközség művelődési házá­ban megjelent vendégeket Nagy Tibor, az MHSZ járási vezetőségének titkára köszön­tötte. A díszelnökségben helyet foglaltak: dr. Túri Imre, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Gajdos László, a Nagyatádi Járási Pártbizottság első titkára, Boczán András alezredes, az MHSZ megyei vezetőségének titkára, Radnó­ti László országgyűlési képvi­selő. « Ott voltak a KISZ, a fegy­veres erők, a tanács megyei, járási és nagyközségi képvise­lői, részt vettek a nagygyűlé­sen a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonák képviselői is. A Himnusz elhangzása után Petőfi Sándor »A vén zászló­tartó« című versét szavalta el egy úttörő, majd Pápa Imre, a nagyközség tanácselnöke mondott ünnepi beszédet. — Katonáink, határőreink, rendőreink, munkásőreink ké­szen állnak arra, hogy béké­ben, s ha kell, háborúban is becsülettel teljesítsék eskü­jükben vállalt kötelességüket. Kiapadhatatlan erőforrás szá­mukra az a szeretet és megbe­csülés, amit népünk tanúsít irántuk, s nemcsak az ünnepi hangulatban, hanem a hétköz­napokon is. A szónok ezután hazánk tör­ténelmének azon haladó ha­Csurgó on Három fiatal dolgozóval be­szélgettünk a VBKM Kapos­vári Villamossági Gyárában. Egyikük csoportvezető, a má­sik szakmunkásvizsgát tett, a harmadik betanított munkás. Mindegyikük életkora har­minc év alatt van. Hogy érzik magukat, milyenek a munka- körülményeik, megalapozott­nak látják-e itt a jövőjüket? — erről beszélgettünk. Parrag Rudolf 26 éves. 1971 óta dolgozik itt, s a nyolcta­gú Radnóti Miidós Szocialista Brigád vezetője. Elektromű­szerész. Egy éve brigádvezető. — Mint fiatalembernek nem túl nehéz ez a feladat? — A többiek is fiatalok — válaszolta. — A brigád vezeté­sét nem a jobb kereset remé­nyében vállaltam el. Számol­tam azzal is, hogy ez a beosz­tás ösztönöz szakmai képzett­ségem színvonalának emelésé­re. — Milyen munkát végez? — Kezdettől fogva a felvo­nók vezérlőberendezésén dol­gozom. A brigád minden tag­ja részt vesz az összes munka- folyamatban. így nagyobb gya­Fiatalok — a munkahelyükről korlatot szereznek, és a mun­ka sem lesz egyhangú. — Mennyi idő telik el, amíg igazi szakmunkás lesz egy ipari tanulóból? — Két-három év, de a ké­pességektől függően ez lehet több is. A követelmények azonban azóta megváltoztak. Az újabb, korszerűbb berende­zések szereléséhez magasabb szintű szakmai tudás kell. Bri­gádunkat patronálja a gyár egyik technikusa. Rendszere­sen tart előadásokat az új ter­mékekről, szerelési munkái­ról. Ez a tájékoztató egyúttal továbbképzés is. — Nem gondolt tanulásra? — Jelentkezni szeretnék a főiskolára. A gondolatnak azonban még érnie kell. — A jövő? — A gyárhoz kötődik. Amíg igényt tartanak munkámra, itt szeretnék dolgozni. Gyulai Józsefné, a huszon­nyolc eves fiatalasszony már I hét éve itt dolgozik. Nem so­káig marad betanított mun- | kás: február végén elektromű- | szerészi szakmunkásvizsgát tesz. Most különböző elektro­mos berendezések kapcsolóira festi a tervjeleket. Három éve csinálja. Az átlagkeresete 1700 forint. Áprilisban egy forinttal emeltek az órabérét. — Nem unalmas? — Ha közben nem végez­nék szerelést, akkor az lenne. — Mi a különbség a beta­nított és a szakmunkás kö­zött? — Nincs semmiféle erkölcsi különbségtétel. — Ha megkapja a szak­munkás-bizonyítványt, mi­lyen munkára számít? — Szerelni szeretnék. Ez azonban nemcsak tőlem függ. — A gyárban tették lehető­vé, hogy megszerezzem a szakvizsgát — mondta Korb László csoportvezető. — Beta­nított munkásként kezdtem hat éve. Most a technikus vizsgára készül. — Mi tartja itt? — A dolgozóknak legalább ötven százaléka fiatal: jól és könnyen megértjük egymást. A muhkaihelyi érintkezés oldot­tabb formái nem biztos, hogy a teljesítmény, az eredmény rovására mennek. Az én ta­pasztalatom szerint éppen el­lenkezőleg. Jól keres. A havi átlaga 2500 forint. — Hozzá kell tennem — mondta —, hogy a jutalmazás­ban sincsen megkülönbözte­tés. A fiatalok éppúgy része­sednek belőle, mint az időseb­bek. S bizalmat kapnak a kor- osztályombeliek. Ezt kell meg­becsülni ahhoz, hogy a jövő­jük biztosított legyen. Mészáros Attila j gyományairól beszélt, ame­lyeknek ma hű követői, meg­valósítói fegyveres erőink. Fölelevenítette a felszabadu­lás óta végbement, a fegyve­res erők soraiban is történel­minek mondható változásokat. Méltatta fegyveres erőink tet­teit, erőfeszítéseit, amiket a béke védelmében, hazánk épí­tésében kifejtettek, majd így fejezte be ünnepi megemléke­zését : — Amikor szeptember 29-én, a fegyveres erők napján a for­radalom és a szabadságharc katonai hagyományait, a hon­védő harc emlékeit idézzük, nem csupán egyszerű megem­lékezésről van szó. Alkalom ez a társadalmi haladás melletti hitvallásra is, népünk előtt, hogy a haladó hagyományok miként élnek mai tetteinkben, honvédelmi politikánkban, a szocializmus fegyveres erői­nek soraiban ... Ezelőtt 125 évvel történelmi jelentőségű csata színhelye volt a Velen- cei-tó környéke, az a táj, amelynek közepén ma emlék­mű magasodik. A pákozdi győ­zelem, a szabadságharc sike­res csatái, a népi honvédse­reg katonáinak, csapatainak a katonai becsülettől, a hazasze­retettől, a nép ügye iránti hű­ségtől vezérelt hősi helytállá­sa máig is legdrágább, legje­lesebb katonai hagyományaink s követendő példáink sorába tartoznak. Érthető, ha a szo­cializmust építő magyar nép és fegyveres ereje ezt mara­déktalanul magáénak vallja. Felszólalt az ünnepi nagy­gyűlésen a szovjet hadsereg képviselője is, aki a fegyver­barátnak kijáró őszinte elis­meréssel, megbecsüléssel kö­szöntötte népünk fegyveres erőit. Az ünnepi nagygyűlés szín­vonalas műsorral zárult Somogyi

Next

/
Thumbnails
Contents