Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-28 / 227. szám

I Tavasz az őszben Barátsági nagygyűlés a finommechanikában Tegnap délután magyar- bolgár barátsági nagygyűlést rendezett a Hazaíias Népfront a Budapesti Finommechanikai Vállalat 3. számú — kaposvári — gyáregységében. Az üzem dolgozóit és a vendégeket elő­ször Horváth László igazgató köszöntötte, majd Szvetlozar Vaszilev, a budapesti Bolgár Kulturális Központ igazgató- helyettese emelkedett szólás­sá. — Bulgáriában az emberek így emlegetik a szeptembert: tavasz az őszben. Ugyanis eb­ben a hónapban már huszon­kilenc éve, hogy nagy össze­fogással, végtelen szabadság- vággyal megdöntötte a bolgár nép a fasizmust. Összefoglalta Bulgária fej­lődésének figyelemreméltó ál­lomásait, beszélt a baráti or­szág társadalmi, gazdasági és kulturális erőfeszítéseiről, az eredményekről. Utána a gyáregység dolgo­zói szólaltak fel. Az egyik szo­cialista brigád azt kérte a kul­turális központtól, segítsen egy bulgáriai üzemet találni, amellyel a kaposváriak test­véri kapcsolatra léphetnének. Megkérdeztük Szvetlozar Vaszilevet: a Bolgár Kulturá­lis Központ és a nagykövetség munkatársai hazánk mely vi­dékein jártak mostanában, s hol voltak a kaposvárihoz ha­sonló rendezvények. — Nagykanizsára, Veszp­rémbe, Szombathelyre, János- házára, Debrecenbe látogat­tunk az elmúlt napokban, nagygyűléseken, kiállítás­megnyitókon veszünk részt. Bizonyosan szívesen latja majd a magyar közönség a barátság nem hivatásos, ám igen eredményes követeit: két bolgár kórust. Művészeket, tu­dósokat, szakembereket is vá­runk. — Ügy hallottuk, Bulgáriá­ban is sok a hazánkról tartott rendezvény. — A Petőfi-évforduló méltó megünneplésére nemzeti bi­zottság alakult. Ök is, a mű­velődési szervek is igen ala­pos munkát végeztek. Talán nincs is olyan bolgár "falu, amelyikbe el ne jutott volna egy Petőfi-est szereplő közös­sége. Csupán a bulgáriai Kossuth-múzeum hatezer ün­nepség megszervezéséhez nyújtott segítséget. Demokratikus légkör a konzervgyárban Marad vagy költözik a Javítóműhely ? Nagyobb szerepet a taggyűléseknek Évekkel ezelőtt vezette be Elakad a tájékoztatás az SZMT elnöksége a kihelye­zett ülések rendszerét. Először a Kaposvári Villamossági Gyárban, majd a Mechanikai Müvek marcali gyáregységé­ben, a Kaposvári Elektroncső­gyárban elemezték a szakszer­vezet tevékenységét. A mód­szer tavaly tovább finomodott, egy-egy ülés témája a legfon­tosabbra korlátozódott, ezáltal az elnökség egyre nagyobb se­gítséget nyújtott a helyszínen a szakszervezeti tisztségvise­lőknek. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége tegnap i a Nagyatádi Konzervgyárban tartotta meg ülését, s azt tette mérlegre, hogyan érvényesül a munkahelyi demokrácia. Fon­tos kiemelni, hogy az alapos és igen őszinte jelentés a gyár dolgozóinak tíz százalékával folytatott beszélgetések szellem mét pontosan tükrözte. Mindenképpen érdemes elő­rebocsátani néhány megállapí­tást, mely a gyár egészére vo­natkozik, s a vitában kristá­lyosodott ki. A konzervgyár­ban a munkahelyi demokrá­cia szintje meghaladja a ha­sonló adottságú somogyi üze­mek szintjét, s az|utóí>bi évek­ben gyorsan fejlődött. A de­mokrácia fórumai többségük­ben betöltik szerepüket, az üzemben demokratikus a lég­kör. A szakszervezet tevékeny­sége általában megfelel a kö­vetelményeknek. A fölmérés és az elnökségi ülés beható vitája ennek ellenére rámuta­tott a hibákra, hiányosságok­ra is, és éppen ezzel adott se­gítséget a munkahelyi demok­rácia még eredményesebb ki­bontakoztatásához. Mindenki l utalt rá, aki szót kért az ülé­sen, hogy a megállapítások többsége a megye minden munkahelyére vonatkozik, hi­szen ott is ezekkel a gondok­kal küzdenek a gazdasági és a szakszervezeti vezetők. Sok SZÓ esett a munka­helyi demokrácia közvetlen fó­rumairól, első helyen a terme­lési tanácskozásokról. A gyár jelenlevő vezetői úgy fogal­maztak, hogy alapfórumnak tartják, s az a céljuk, hogy mi­nél több embert bevonjanak a döntésekbe. Ezt szolgálja az, hogy kisebb csoportokban ta­Évente ötezer kilométer kábel A Magyar Kábelművek Erősáramú Kábelgyárában 1973-ban ötezer kilométer vezetéket gyártanak 600 millió forint érték­ben. A termékek 40 százalékát exportálják jórészt a Szovjet­unió részére* de rendszeres vásárlói közé tartozik Svédor­szág is. Képünkön: A gyári meoban a kész kábeleket terhe­lés alatt műszeresein vizsgálják. nácskoznak a dolgozók. Sok­kal nagyobb az aktivitás ily módon, az emberek bátrabban felszólalnak, mintha összevont termelési tanácskozáson lenné­nek. Egy szépséghibája van ennek a módszernek, hogy a művezetők nem rendelkeznek olyan áttekintéssel, mint mondjuk az igazgató, a főmér­nök vagy a főkönyvelő, s elő­fordul, hogy az egész gyárra vonatkozó kérdéseikre nem kapnak kielégítő választ az emberek. A fölmérésben meg­hallgatott száznegyveneiét dol­gozó véleményére alapozva in­dokolt a megyei pártbizottság munkatársának javaslata: ele­mezzék a gyárban hogyan, milyen körben, milyen témá­ban tartsanak termelési ta­nácskozást, ki legyen az elő­adó. Ezzel m^g jobban ki le­het elégíteni a munkások jo­gos igényét. Éppen azért, mert az SZMT elnöksége tűzte napirendre a témát, nagyon körültekintően vizsgálta azt, hogy betöltik-e a szerepüket a szakszervezeti taggyűlések. Akárcsak máshol, itt sem olyan színvonalúak, mint egy közvetlen fórumhoz illik. A beszámolók nem tük­rözik eléggé a-végzett munkát, s nem jut kifejezésre, hogy a tagság jóváhagyja, megerő­síti a választott szervek mű­ködését, határozatait, s az sem, hogy miben van vita. A szak- szervezeti bizottság a kollektív szerződés kivételével nem visz előzetes jóváhagyásra eldön­tendő kérdéseket a taggyűlés elé. Az ülésen a konzervgyá­riaknak szólt, de másokra is vonatkozik, hogy minél több kérdésben döntsön a szakszer­vezeti taggyűlés. Csupán egy kérdést ragad­nánk még ki e több órás be­ható vitából, mégpedig azt, mennyire ismerik a szakszer­vezeti tagok a megválasztott tisztségviselők tevékenységét. Joggal kifogásolták többen is, hogy nem élnek szervezetten ezzel a nagy lehetőséggel a gyárban. Pedig o demokráciát növelné, ha mindenről tájé­koztatnák az embereket, s nemcsak általában, hanem részleteiben is megismernék a szakszervezeti bizottság, a mű­helybizottság vitáit, kiállásait, döntéseit. A konzervgyár gazda­sági, szakszervezeti vezetői munkájukban felhasználják a vizsgálat és a vita tapasztala­tait. Bizonyos, hogy örömmel fogadja mindenki: a megyei tapasztalatokkal kiegészítve; brosúra formájában is meg je- I lenik e téma a politikai ok- tatás segédanyagaként. L. G. Tíz hajót és egy kompot terveznek Ba atonra SIÖFOK a Balaton legna­gyobb kikötője: a forgalom 16 százaléka itt összpontosul. A város a hajózás központja is: itt van valamennyi javítómű­hely és a téli kikötő. A bala­toni hajózás egy a szaporodó siófoki üzemek közül. A váro­si tanács tegnapi ülésén ennek az idegenforgalmi szempont­ból fontos üzemnek a munká­járól tárgyalt. Dr. Kopár István üzemigaz­gató arról a sokoldalú kapcso­latról adott számot, mely az üzem és a város között kiala­kult. A kikötő és környéke sa­játos színfoltja, kedvelt ki­rándulóhelye a városnak. A hajósok óvodát, bölcsődét pat­ronálnak, segítik — lehetősé­geikhez mérten — Siófok fej­lesztését. A tanácsülésen Ko­vács István, a MAHART ve­zérigazgatója bejelentette, hogy gyermeküdülőjüket fel­ajánlják a városnak: megfele­lő átalakítás után — amelyet a többi siófoki üzem társadal­mi munkában közösen is vál­lalhat — óvodának lehetne ezt is használni. A jó kapcsolatok­ra jellemző, hogy — a múlt évben először — az iskolákban hajózási ismereteket oktattak az üzemigazgatóság dolgozói, hogy megszerettessék ezt a munkát a fiatalokkal. _Az idén tovább kívánják szélesíteni e tevékenységet. Évek óta sok fórumon esett már szó a hajópark fejleszté­séről. A tegnapi tanácsülésen Kovács István vezérigazgató a következőket mondta: »Min­denki egyetért abban, hogy a balatoni személyhajózásban az elodázhatatlan rekonstrukció mellett 25—30 százalékkal nö­velni kell a vízi járművek be­fogadóképességét. Számítá­saink szerint a személyhajó­zás fejlesztése körülbelül 1,5 milliárd forintba kerülne. E munka megvalósítása nem csupán közlekedési, hanem társadalmi kérdés is: a fejlesz­tés a kirándulókat, az üdülő­ket, a pihenő embereket szol­gálja majd. A személyhajózás fejlesztését a leguótbbi minisz­teri értekezleten is megtár­gyalták, s olyan döntés szüle­tett, hogy a gazdaságpolitikai bizottság elé terjesztik.-« Az előzetes elképzelések sze­rint az ötödik ötéves tervben három, egyenként kétszáz, és hét, egyenként négyszáz sze­mély szállítására alkalmas ha­jót és egy kompot építenek. Ez a balatoni hajók befogadóké­pességét kétezerrel növeli majd. A távlati elképzelések között új hajóállomás építése is szerepel Siófokon, megfele­lő parkolókkal és korszerű vendéglátóhelyekkel. A tanácsülésen ismét fölve­tették a hajósok, hogy helyte­lenítik azt az elképzelést, amely szerint a városon kívül építenék fel az új javítómű­helyeket és a kikötőt. A leg­nagyobb akadály szerintük az, hogy a Sió nem hajózható, s ez megnehezítene a járművek úsztatását. A nagy befogadó­képességű hajók a jelenlegi zsilipen nem férnek át. A ta­nácsülésen úgy foglaltak ál­lást, hogy csak a most készülő általános rendezési terv isme­retében lehet majd végképp dönteni. Érdekes elképzelésekről is beszámoltak a hajósok a ta­nácsülésen: terveik szerint Siófok és Zamárdi felsó között a városi közlekedést hajóval oldhatnák meg, menetrend szerint közlekedő járattal. A FEJLESZTÉSI elképzelé­sek megvalósításához egyre több szakemberre van szük­ség: Siófokon több továbbkép­zést 'is szerveztek a téli idő­szakban a kormányosok, a matrózok és a gépkezelők szá­mára. Emellett többen tanul­nak levelező tagozaton gép­ipari és közgazdasági szakkö­zépiskolában, gimnáziumban. A vállalat arra törekszik, hogy az utánpótlást lehetőleg a Sió­fokon és környékén élő fiata­lok továbbtanulásával bizto­sítsa. Az ország egyetlen hajó­zási szakközépiskolájában a kollégiumi helyek száma a kö­zeljövőben többszörösére emelkedik, s ez lehetővé teszi, hogy több vidéki fiatalt vegye­nek föl. Társadalmi munkában Elkészültek a barcsi KISZ-M HSZ-székház tervei | >» -r (> augusztusában egy I / I alig harmincéves, energikus férfi buk­kant fel a volgai sztyeppék ko­zák tanyáin. Voltak,, akik már ismerték és tudták, hogy eszes, sokat próbált ember, aki jól ismeri a nép bajait, de a ha­diéletet is. Suttogó hírek kap­tak lábra: Él még a jó III. Péter cár, a trónbitorló II. Ka­talin embereinek nem sikerült elpusztítaniuk. Jön Péter, ha­dat gyűjt, és helyreállítja az igazságot Oroszországban ... A kozákok közt mozgolódó ismerős-idegen férfi maga is terjesztette ezeket a híreszte­léseket, élesztgette a hangula­tot a felkelésre. A felkelés ér­lelődött: amikor 1772-ben a Jaik (ma Ural) folyó táján élő kozákok lázadását leverték, ez csak olaj volt a tűzre. Elége­detlenség parázslóit az egész déli Ural-vidéken, a Volga mentén, a doni kozákok köré­ben. A cári udvar pompája, a nemesség csorbítatlan kivált­ságai mind a jobbágyparaszto­kat terhelték, ehhez járuit az állandó háborúskodások csa­pása és a járványok átka; a XVIII. század hatvanas-het­venes éveiben az oroszországi feudalizmus válságos helyzet­be jutott. Jemeljan Pugacsov, a volgai sztyeppék rejtélyes vándora jól látta mindezt. Szegény do­ni kozák fia volt maga is, há- >m háborúban kipróbált ka- na. akit sok méltánytalan- . ,ig ért. Betegsége miatt ©Ibo­Kétszáz éve Parasztháború a Volga-vidéken osátották a hadból, de a nyug­dijat megtagadták tőle. Elő­ször azért tartóztatták le, mert szegény kozákok szöké­sét segítette. 1771 decemberé­ben maga is megszökött, és amikor hazatérve ismét le­tartóztatták, újra egérutat nyert. A jaíká kozáklázadás után odautazik, hogy tudako­zódjék ... Már politikai terve­ket forgat a fejében, gondol­kodik, hogyan lehetne meg­szervezni a népet a jobb éle­tért folyó harcra. A hatósá­goknak gyanússá válik: újra letartóztatják, megkorbácsol­ják, száműzik. Pugacsov a Volga-vidékről kapcsolatba lép a jaiki ko­zákokkal. 1773. szeptember 26-án III. Péter cár nevében kiáltványt ad ki, és ebben szabadságot ígér, a népnek. Ekkor nyolcvan embere volt. Október elején már 2500 főnyi sereggel es 20 ágyúval vonul Orenburg ostromára. Decem­berben Pugacsov hada har­mincezer főt számlál, 86 ágyú támogatja. A felkelés lángja beborítja az egész déli Ural- vidéket, és a volgai sztyeppe­ket, csatlakoznak a jobbágyok, a kozákok, a nem orosz nem­zetiségiek, köztük a csu vasok. Pugacsov bem volt kalan­dor: alvezéreinek megmondta, hogy maga is kozák, és III. Péter nevét csak azért vette föl, hogy a nép támogatását annál biztosabban megnyerje. (A jobbágyság, a szegény nép körében Oroszországban is élt a naiv hit, hogy a feudális rend okozta nyomorúságról csak a gonosz nemesurak és udvari tanácsosok tehetnek, de az uralkodó jó.) Ami az álla­mi berendezkedést illeti, Pu­gacsov sem tudott jobb prog­ramot ajánlani, mint azt, hogy a cári államot egy új, »jó« cár uralma alatt, a kozákság- tól kölcsönzött önkormányzati formák feliha>sználásával kell megújítani. Ö maga is a »cár atyuska« iránti illúziók rabja volt. Minthogy a felkelő sereg nagy részét, lekötötte Oren­burg elhúzódó ostroma, a ha­talom urai időt nyertek, nagy sereget szerveztek, és Oren­burg alatt megverték a pa­raszti hadat.. Az Uralnál, majd Kazanynál újabb vereség kö­vetkezett, s végül 1774. au­gusztus 24-én eljött az utolsó csata na pia. Pugacsov vert hada marad­ványaival a Volgához húzó­dott vissza, de a kozákság mó­dos vezető rétege ekkor, a ve­reségek után már más lapra játszott... Jó pénzért kiadta Pugacsovot a cári hatóságok­nak. A cárnő elrendelte: készít­senek erős vasketrecet, ebben szállítsák Moszkvába a pa­rasztvezért. Kétszáz kozák fe­dezete alatt 1774. november 4-én ért Moszkvába a fogoly Pugacsov. Följegyezték, hogy a vallatást férfiasán viselte. Négy tanácsosával együtt ha­lálra ítélték, és 1775. január 10-én a moszkvai Bolotnaja téren felnégyelték. P ugacso-v híre és szelle­me fennmaradt a nép­dalokban, mondákban. Az orosz kultúra haladó kép­viselői nem engedték, hogy a feudális rendet védelmező tör­ténészek. meggyalázzák emlé­két. Elsőként Puskin állított irodalmi emléket a Pugacsov. felkelésnek és vezérének. A moszkvai Történeti Múzeum­ban most megnyílt Pugacsov- emlékki állítás pedig a mai szovjet nemzedék tiszteletét rója le a népszabadság 200 eve élbukott harcosa előtt A napokban elkészültek a barcsi KISZ—MHSZ székház tervei. Társadalmi munkában végezte a munkát a Somogy megyei Tervező Vállalat KISZ munkacsoportja: Lörincz Fe­renc építész tervező, Schiller Pál statikus tervező, Schneider György, Lucz Géza és Sápi Ká­roly gépész tervezők. A szék­ház a nagyközségben, a gim­názium mellett épül majd fel. A modern vonalú, szép hom­lokzatú épületben kap helyet a nagyközség KISZ- és úttörő­tagsága. Az épületben klubhe­lyiségek, szakkörök lesznek, s az egyeb rendezvények, szer­vezett összejövetelek rende­zésére is lehetőség nyílik. Ezenkívül itt helyezik el a KISZ községi bizottságának, az MHSZ járási elnökségének és a járási testnevelési és sport- szövetség apparátusának iro­dáit. Az építkezést a KISZ me­gyebizottsága, az MHSZ me­gyei elnöksége és a nagyköz­ség összesen mintegy 1,4 mil­lió forinttal támogatja. Ehhez az összeghez kell még számí­tani a különböző szervek és intézmények társadalmi mun­kájának az értékét. E felaján­lások közül az egyik legérté­kesebb a tervezők KISZ-mun- kacsoportjának a munkája volt. A székház rendeltetése sok­féle, ezért a tervezés során meg kellett találni a különbö­ző funkciók összhangját. Kül­ső megjelenésében jól illeszke­dik a környezetbe: homlokza­ta fehér kőporos vakolást kap, a homlokzati deszkaburkola­tok sötétre pácolva készülnek. A belső burkolatok között is korszerű anyagokat terveztek: műkövet, graboflex pvc burko­latot és mozaiklapot, a meny- nyezetet pedig lánggátló be­vonattal ellátott fa borítja majd. Az építkezést a költségvetési üzem építőrészlege végzi. Átadták Vas megye legkorszerűbb kenyérgyárát Elkészült Szombathely új kenyérgyára, s ’ megtörtént a műszaki átadása. Az építésére mintegy tizenkét millió forin­tot költöttek. A korszerű sütő­ipari üzemben teljes egészé­ben megszűnik a nehéz fizikai munka. A lapátos bevetést is önműködő automata berende- izés végzi. A francia hcenc alapján készült Mechaterm tí­pusú kemencékben naponta 12,6 tonna egyenletesen jó mi­nőségű kenyeret lehet majd sütni. Ez Vas megye legkorsze­rűbb kenyérgyára.

Next

/
Thumbnails
Contents