Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
t>emény Ottó Aranyszál foszlik Holott aranyszil pántlika mogulé alakod világol s volt egy virág a hajadon omo hajnali rózsafáról megálmodom szépségedet ám lehet élő vagy valóság aki ha belőlem kilépdel sóvárgásaim visszahozzak leit páva dalol élesen smaragdszín villámló mezőben estére azt is köd üli betakarja árnyba előlem de majd hold szövi sárhaját éjszakáimra fölragyogni verítékembe fürdeti szívemen hallom sóhajtozni arav.yszál foszlik pántlika s a virág iá kihull hajából mezítelenül tündököl elalszik csöndes ringatástól TÜKÖR Bencze József Jászlak éneke Snénabölesó- Jászol éhes tehénszá.ihoz hajol, mint az anyám szoptatni a számhoz. Bölcsőhöz ne kössék gyermeket a láncok, ökrök nyakán járom többé sose fájjon! Ringassak a jászlat, hogy tehén ne bőgjön« hogy az éjszakának holdszarva ne nőj jön. Érje fel a jászlat minden éhes állat« jó nyugaJkn* aa alomszalmában! Borbás Tibor szobra (1972) Palotai Boris ' >'u V»,V i I jV-V'.U,1' ANYAI TEKINTÉLY Ez még akkor történt, amikor ádáz küzdelem folyt köztem és a fiam között. Péter mér kiskorában mindent látott, mindent megfigyelt, csak éppen azt nem akarta észrevenni, hogy az édesanyja irodalommal foglalkozik«. Pedig mindent elkövettem, hogy imponáljak neki. Amikor megtanult olvasni, hanyagul az asztalán felejtettem a folyóiratot, amelyben éppen aznap jelent meg valami írásom. Bele sem nézett Előfordult, hogy a kiadónál üldögéltem egész délelőtt. Javítani, húzni, változtatni kellett; a lektor szerint csupa lényegtelen dolgot, nekem mégis az volt az érzésem, hogy minden azon múlik, amit történetesen ki kell hagyni. Ragaszkodtam hozzá, megnőtt a szememben, mint minden, ami elmúlásra van ítélve. Nem tudom megcsinálni, gondoltam feldúlva, inkább fát vágok, vagy lemondok a könyv megjelenéséről, ami a favágásnál is nehezebb! S aztán — hogy, hogy nem — mégis elkészültem vele. Délelőtt hívtam fel a kiadót, amikor Péter hazajött az iskolából. Hadd hallja ő is, “hogyan tárgyalok a kiadómmal«. Az ilyesmi mégis csak. hm... Ügy intéztem a telefonbeszélgetést, hogy a gyerek érezze, milyen keresett, elfoglalt, népszerű, satöbbi vagyok. A világért sem mondtam volna, hogy rohanok aláírni a szerződést, erre várok hónapok óta. Ehelyett azt mondtam, hogy megpróbálok időt szakítani, s majd felnézek, ha arra járok. (Tudtam, hogy már aznap délután arra járok.) Nem bocsátkoztam részletekbe; hadd lássa a gyerek, milyen nagyvonalú vagyok. Amikor Péter kamaszkorba került, váratlan izgalmak zúdultak rám. Éppen azon törtem a fejemet, miképpen “adjam be neki«, hogy olaszra fordítják a könyvemet, csak úgy mellesleg, miközben töltöm a teát.. De ő elém be vágott: — Anyu, most olvasom Mikes leveleit. Ugye, szépek? — Hogyne ... nagyon — mondtam lankadtam — Neked melyik rész tetszik legjobban? Be kell vallanom, nem emlékszem Mikes leveleire. Ezért türelmetlenül rászóltam: — Ne piszmogj azzal a vajaskenyérrel! (Most kell ki*1 Somogyi Néplap rukkolni az olasz dologgal, mert minden pillanatban bajba sodorhatnak Mikes levelei.) Te, majd elfelejtettem ... — mondtam könnyedén, és a kiadóról azt állítottam, hogy a »legislegjobb«, és általában elszórtam néhány leg-szócskát, hadd lássa a fiú: jó helyre született... — És mennyit kapsz érte? — érdeklődött. Itt sajnos nem használhattam semmiféle fokozást, ezért elfogott a türelmetlenség. — Szedd össze a holmidat, mindent szanaszéjjel hagysz! Büntetésből megkérdezte: — Mondd, anyu, te olvastad Moliere Képzelt betegét? — Természetesen. — Hogy végződik igazából? Mert egyszer láttam a színházban, és biztos nem úgy végződik, ahogy ott előadták. »E szavaknál meghalt Moliere« — mondta a színész, és lement a függöny. Hát így nem írhatta meg. Igaz? — Igaz. — No ugye? Hát hogyan írta? Kivert az izzadság. Azt mégse mondhattam, hogy évek óta nem volt a kezemben Moliere. Tehát: — Nézz utána, fiam! Az ember maga néz utána olvasmányainak. Sokkal nagyobb öröm, ha egyedül jön rá az igazságra. (Ha nem tudok valamit, mindig ilyen bölcs vagyok.) Mikor azt a történelmi színdarabot írtam, hetekig bújtam a könyvtárakat. (Egy csapásra két legyet ütök. Ügyesen becsempészem a színdarab ügyet, és jó példával járok elöl, ami a lankadatlan szorgalmat illeti.) Az volt az érzésem, hogy tekintélyem helyreállt. A szeme érdeklődve bolyongott rajtam. — Hol fogják előadni a színdarabot? — Még nem tudom. Láss te is munkához! Kipreparáltad a latint? Így ment ez. Mihelyt valami kényeset kérdezett, rögtön leckét sóztam a nyakába. Néhány qap múlva azzal lepett meg. hogy a leves és a hús között ártatlan arccal mesélte: — Képzeld, Fagulyát leültette a tanár, mert nem tudta a thermopüléi feliratot. — Hallatlan! — mondtam felháborodva. — Ezt még a leghülyébb is tudja az osztályban. Jó isten, csak ne feszegesse a thermopülei feliratot! — Láttad a könyvemet a kirakatban? — Ezzel próbáltam ellensúlyozni, ha mégis kiderülne, hogy felháborodá somnak nincs semmi alap - ja... A thermopülei feliratot minden baj nélkül megúsztam, ám ami a »művemet« illeti, egy mákszemnyi csodálatot sem sikerült kicsiholni belőle. Elejtett megjegyzéseim hatástalanul peregtek le róla, s nem kis bosszúsággal állapítottam meg, hogy ebben a kölyökben nincs semmi lelkesedés. Egy napön elhatároztam hogy sálat kötök neki. Péter a másik szobából rohant Le valamit kiáltozott is, de amint meglátott kötéssel r kezemben, megakadt a ha a torkán. Pár pillanatig meg bűvölten nézett rám. — Te tudsz kötni? — kér dezte a legmélyebb tiszte' hangján. — S milyen győri csinálod! — Mögém állt, c nem bírt betelni a látvánnyal — Hol tanultál kötni? — Csak úgy, magamtól — mondtam, s az őstehetségek tömör erejével szedtem le a szemeket a tűről. — S milyen tehetséges vagy! — kiáltotta, és szem-' ben kigyúlt a lelkesedés. A-', a büszke láng, amelyet évek óta hasztalan kerestem ... H agy talentum volt « öreg révész. A kompban elhullajtott híreket inkább kócolta, mint fésülte; jó koszton tartotta őket és csak akkor engedte útjukra, amikor kellőképpen kipo- fásodtak. Tőle értesültem, hogy a fegyvernek! vásáron három tehenet vettek hajódudának. Ez úgy ősz felé történt. Télen meg arról tudósított. hogy a pereszlényi hegyekben egy Sampek nevű favágó megnyalta a fejszét, és úgy hozzáfagyott a nyelve. hogy még a doktorok se bírják leoívasztani róla. A partra járt fürödni a kas- ! télyból a francia nevelőnő. Távol az emberek járásától, a homokban szokott napozni, ahol tetőtől talpig kezeltette magát a nap sugaraival. A kompmester egyszer elküldte hozzá Ferkét, a tehenészlegényt, hogy őrizze és fűzfaággal hajtsa róla a legyeket, a fejére meg borítson szitát. De csak akkor lépjen •szolgálatba, amikor a dáma elalszik. Így szól a parancs, amit a kastélvból küldtek az ■iroV EdooI némi bonyodalom származott, mert a pásztorlegény szó szerint vette az eligazítást. Végül azonban mégis méltányolták a kompmester jóindulatát, hiszen ö mindig szivén viselte az urasági javak megóvását. A szitát ugyanis azért rakatta az értékes hölgy fejére, nehogy napszúrást kapjon szegény. Hitler miatt viszont a csendőrséggel gyűlt meg a baja. Egyik kutyája nyerte általa ezt a nevet. Mert a négylábúakat egyéniségük kifejlődése után szokta elkeresztelni, kivéve Négust. Arra a nevet nyomban rárakta. Akkoriban zajlott ugyanis az olasz—abesszín háború. Különben Négust szerette. Cicerót szintén. Ez a jószág szépen, fordulatosán és hosszan tudott vonítani. Néró a szár- nyasállatokat pusztította következetesen; Horthy szabadon csatangolt, még a ladikba is beült neki. Szálasit láncon tartotta. Nos, beállít úgy déltájban 'bpra, az ó«**»»»*«» . . K ülsőségeiről nem beszélve, a csendőr szelíd, jámbor ember t. Nem kiabált, nem lár- izott. így beszélt: — Ide hallgasson, Danyi »ácsi! Ezzel a Hitlerrel csinálni kellene valamit. Legjobb lesz. ha megszabadulunk tőle. Kössön egy követ a nyaltára, és dobja a Garamba! Va;y ha sajnálja, adja oda valami messzire való emberiek. Léván túlra. Az már 'em az én körzetem. Jó nagy ' 'itya ez a TMtler. de mondja •ár, milyen fajta. — Korcs. — Hát akkor ne fájjon érte a szíve! Hallgasson a szavamra, mert ha nem, meglátja: előbb-utóbb kiirtják az állatot — jelentette ki a '•sendőr, mire a névadó ily ■nődön válaszolt: — Az volna a legjobb, őrmester úr, ha ledurrantanák. Galambos Szilveszter ‘Tévészereptés Droznicsek Árpád a hőségtől kábultan állt a villamosmegállóban, amikor megérkeztek a tévé munkatársai. Pont négy óra volt. — Megkérjük, nyilatkozzék, mi a véleménye a közlekedésről — kezdte egy szimpatikus fiatalember, aki egy mikrofont dugott Droznicsek orra alá. A riportalany egy kissé zavartan dadogta: — Hogy is mondjam ... Ügy még soha sem volt, hogy valahogy ne lett volna. — Köszönjük. Az esti híradóban már megnézheti magát! — mondta a barátságos fiatalember. És Droznicsek taxiba ült, hogy le ne késsé az adást... Este fél nyolckor — alighogy hazaért — fölhangzott a Tv-híradó ismerős szignálja. Egy ferihegyi fogadás és egy új Zala megyei sertéshizlalda közöt Droznicsek tűnt föl a képernyőn. Felesége, Jolán gyengéden simult Árpádhoz. — Milyen okosan beszélsz, szivem: úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna. És olyan szép vagy a képernyő i, mint egy filmszínész. Ezt megünnepelji Vedd elő a dugipénzedet. 1 dóm, hogy ott rejtegeted zsírosbödönben. Ma este e tévésztárral mulatok mondta az asszony oly s: relmesen, mint másfél-ó1 házas korukban. Droznicseket munkahely a portás reggel levett kalc pal köszöntötte: — Gratulálok! Jól m< mondta a véleményét az i te. Kérek a noteszembe e autógrammot a kislányo nalc! Gyűjti a híres embe- két. A kollégái virággal és k tisti törköllyel várták. A S2 Platánfiné a köszöntőjét azt mondta: büszkék, he ilyen emberrel dolgozhatn egy szobában. Aztán Droz esek füléhez hajolt: »Ma már régóta tetszik nekem. 1 te hétkor várom a Hármt határ-hegyen. A fő úttól jól ra, a negyedik tölgyfánál». Délben az üzemi étkezc ben hatalmas szelet puhc főtt, zsíros marhahúst rak a tányérjára Teri néni, a sí kácsnő: Tv ’ >7, hogy ezt szer Pro? . _c/c művész úr. Lm Rettentő rablótermészet szorult eb^e a Hitlerbe. Képes még a polozsnyikokat, a záptojásokat is elhordani a tyúkok alól, hogy a franc essen beléje! Lője le! — Én nem lődözök kutyákra élessel! Mit gondol maga, mi vagyok én?! — pattant föl hirtelen Opra őrmester, mert észrevette, hogy frissen kát- rányozták a komp oldalát, ahová az imént letelepedett. így egyenesítve a görbe dolgokat, puskavégre került a politikába iktatott puruttva jószág, s ezzel elmúlt minden Varga Nándor Hz utolsó átkelés veszedelem a hatóság, a tyúkok társadalma és a révész feje fölül. A bajkeverőt a komlóval benőtt ölt'arakások mögé temettük, ahová az urasági szekerekről lepotyogta- tott szenet szoktuk elásni. Gazdaja fejfát is szúrt neki, ezzel a felirattal; »Itt nyugszik Hitler, no jó, meglőtte Bonzsó.« Az első adandó alkalommal eldicsekedett művével az őrmesternek, aki miután elolvasta a strófát, ezt a kérdést tette föl: — Ki az a Bonzsó? — Hát a kuzsmareki csősz. — És mivel lőtt a csősz? Golyóval, vagy söréttel? — Nem láttam. Nem néztem oda. Csak azt tudom, hogy egy tyúk is fölfordult az ijedtségtől... a csendőr nagy szemeket meresztett rá, mielőtt a következő kérdést föltette volna. — Megdöglött a tyúk? — Meg. — Akkor nem az ijedtségtől fordult fel. Söréttel lőtt a Bonzsó. No. jó. Gyerünk, vigyen át a vizen, mert dolgom van Sztrelikékkel! Fát loptak az uraságtól. Föl vannak jelentve. A menetelnek éppen ideje is volt. ha ugyan nem késő. A kompba ugyanis egész váratlanul hintó költözött, méghozzá a vastag uradalmi inspektorral megrakva, azt pedig illetlen és nem tanácsos várakoztatni. Egyelőre azonban még csak a kerekek és a lovak patkói alatt szenvedő pallók zörögtek a révész után. De kras- nyog már ő Is, parádés csattogást rendezve a kövesúton. Már a láncokat csörgeti. Beakadt neki a kötőfa, káromkodik a fogai között, a »krisz- tusmáriáját«, aztán bevágja a rudat, csak úgy zeng a palló. közelebb milyen szerepben látjuk a tévében? — Nem tudom. De csak prózáról lehet szó. Az énekhangomat még képezni kell — mondta Droznicsek szerényen. Ebéd után az igazgató hivatta. Széles mozdulattal ölelte magához: — Gratulálok! ön a mi büszkeségünk. Nagyon tetszett az a magabiztosság, ahogy keményen odavágta: »úgy még soha sem volt, hogy valahogy ve lett volna!-» Holnap a minisztériumban fontos megbeszélésem van, szeretném, ha velem jönne ... Egy tehetséges, ismert ember társaságában erősödik a pozícióm. Jó dolog ez a népszerűség. — Egyetlen tévészereplés, és íme, hárommillió néző ismeri az embert — dünnyögte elégedetten Droznicsek, amikor délután a közlekedési vállalat kocsit küldött érte. A központ egyik vezetője fogadta. Helyivel és konyakkal kínálta. Szívélyesen kezet szorított Droznicsekkel. — Köszönjük a tegnap esti tévényilatkozatát. Köszönjük a tárgyilagos, mérsékelt hangot, amellyel az utazóközönség tudomására hozta: »úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna!» Hálánk jeléül ebben a hónapban bliccelhet járműveinken ... És i' izd a csiga, leszu- ., ....... .ad a komp orrába, ott is van dolga. Kapkod a kötélhez, markolássza, közben mély hajlongásokkal és nagyságosuramozással kaz- lazza tiszteletét, olyannyira, hogy még a lovak sem tudják mire vélni nagy igyekezetét. Csodálkozó tekintettel kísérik a mozgását, és idegesen kapkodják a fejüket, mert minduntalan ott hadonászik az orruk előtt. Félig leégett világossárga szivariát sincs ideje meggyújtani, pedig máskor ilyenkor az már füstölni szokott Fontos azonban, hogy vánszorog a vízi jármű. A parton felejtett csendőrnek is sikerül még idejében ráugrani, és most parolázik az urasággal. Sztrelik ügyét adja elő. aki föl lett jelentve. A kocsis is megnyugtatta lovait, körüljárta őket, lecsapdosta róluk a bögölyöket, és már a komp kötelét markolássza. A kom- pos szivarja is parázslik, szintén a kötelet fogdossa. — Te, Danyi! — csapódik fülébe fentről az inspektor hangja. — Tessék, nagyságos úr — és közelebbre lép, szinte ugrik parancsolöjához, otthagyva a kötelet a kocsisnak. — Mi az a nagy darab izé ott, a víz alatt? — Hol, nagyságos úr? — és célba veszi a kérdező ujja hegyét. Onnan pedig a jelzett irányba fordítja tekintetét, de nem túlságosan gyorsan, mert bizony ott szén van, méghozzá akkora darab, hogy az imént alig bírta fölemelni a komp oldalára. Lelökni mar könnyebb volt. A csendőr miatt rendezte így a dolgot, kinek közeledtét a parti bokrok fölött billegő szuronya jelezte. Mert a kompba beálló uradalmi szekerekről rendszerint leesett valami. Hol egy villára való széna a kecskének, par cső kukorica, néhány fej répa a malacoknak. Itt csúszott, le a gézekéhez való finom, fekete szén is. A jobb érzésű kocsisok a gabonával töltött zsákokat is kilyukasztották, de még a diófáknál, és megszórták az utat a szárnyasállatok örömere. Közben tettek magukat, mintha nem volna benne a kezük a hullaj- tásban. Danyi bácsi viszont nagy lármát csapott, hogy szemetet csinálnak neki a kompjában. Persze akkor került erre sor, amikor a szekeres embereit már túljutottak a hallótávolságon. Akkor se mindig. Csak olyankor, ha idegenek is látták az urasági javak tékozlását. És most itt van ez az izé a vízben ... — Az a fekete? — Az. K ár, hogy olyan alacsony itt a víz. Ha zavaros volna, az lenne most jó. — Szén az — jelenti ki némi vizsgálódás után a felderítésben jártas Opra. — Szén — erősíti meg a révész. — Hogy került az oda? — Most itt van, nagyságos úr. Múlt héten a malom mel- ■ lett volt. Azelőtt a solyó alatt. Most ide tettük. Hordozzuk, i Hol ide, hol oda. A harcsáknak van kitéve. — Miknek? — öreg harcsák járnak ide. j Szaglásszák vagy nyalják, mint tehenek a sót, nem tudom, de járnak rá. — Még ilyet se hallottam. — Mink se akartuk elhinni, amikor a rebenylci öreg tuta- jostól hallottuk, de bevált. Tetszik emlékezni még arra a nagy, dög harcsára, amit nyáron küldtem a kastélyba? Azt is a szén mellett fogta el az öcsém: Andri, a gőzekés. — Hát nem te fogtad, Danyi? — Ráérek én arra? Nekem mindig kajdásznak. Még éjjel is. Ha hiszi, ha nem, nagyságos úr, három napja nem aludtam vetett ágyban. Csak a csizmákat rúgtam le fertályórára, és dűltem le egy kicsit pihennL Nem aludni, csak feküdni,.. • • • Most már vetett ágyban pihen. Aludhat kedvére, nem neki kajdásznak. Ügy ment el, mint az alámosott partoldalból leomló föld, amit a gyökerek görbe ujjai eleresztenek. Kevert egy kis hullámot maga körül, és rábízta sorsát a folyóra, amely valahol valamit kisodor belőle újból a fényre. Mert mindig úgy volt: egyik partot mosta a víz, a másikat meg rakta.
