Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

Segít a pártszervezet Kivívja az egyenjogúságot Az utóbbi három évben ti­zenhét szakosított szarvasmar­ha-, és tizennégy sertéstelep épült fel a megyénkben. A vödröket precíz, többnyire automata gépsorok váltották fel, a tej teljesen zárt, steril csőrendszeren jut el a fejőház­ból a tejház hűtőjébe és onnan tovább. Űj és még korszerűbb létesítmények alapjait ássák, a holnap még tökéletesebb tech­nológiáját őrzik a dokumentá­ciós tervek. A műszaki fejlő­dés óriás léptekkel halad elő­re. És az emberek? Vajon a tu­dat, a gondolkodás képes-e követni ezt az iramot? Vajon az állatgondozóról alkotott felfogás változik-e olyan mér­tékben, mint amilyen sebes­séggel terjednek a korszerű, a megszokottól merőben eltérő technológiák? Válaszként hadd idézzek néhány gondolatot a megyei tanács legutóbbi ülésén el­hangzottakból, ahol a megye hosszú távú szarvasmarha­programját vitatták meg és hagyták jóvá. »■Minden erőnkkel, minden rendelkezésünkre álló eszköz­zel a jobbra, a korszerűbbre törekszünk. És ebben a fele­lősségteljes, nagy munkában egy kicsit elfeledkezünk egy alapvető körülményről: az óramű pontosságú gépsorok, óramű pontossággal tevékeny­kedő embereket kívánnak. Az ipar térhódítása a mezőgazda­ságban szükségszerűen meg­követeli, hogy a munkafegye­lemben is ipari normák ala­kuljanak ki. »Nem megnyug­tató a szakmunkásképzés je­lenlegi gyakorlata, helyzete — nem egy helyen egészen idős emberek kezelik — bizonyos átképzés után — a bonyolult, nagy hozzáértést igénylő tech­nikát. Évente minimális szá­mú, mindössze négy-öt fiatal szakmunkás kerül az állatte­nyésztésbe. Ez a körülmény hosszabb távon olyan ellent­mondást okoz, amely veszé­lyeztetheti a nagyszerű célok megvalósítását,« Igen, az állattenyésztés mű­szaki fejlődése óriási léptek­kel halad előre — az állatgon­dozóról alkotott felfogásban azonban eléggé makacsul tart­ja magát a régi. Nemrég beszélgettem egy falusi házaspárral. Mindketten szövetkezeti tagok, becsülete­sen dolgozó, közmegbecsülés­nek örvendő emberek. Egyet­len fiuk pék. Az asszony ker­telés nélkül, őszintén elmond­ta: »Hiába, faluhelyen még nagyon benne van az ember­ben, hogy ha csak egy mód van rá, menjen a gyereke szakmát tanulni.« Hogy állat- tenyésztő szakmunkásnak len­ni éppen olyan szakma, mint ] bármelyik más — a válasz er- ! re ugyan egyetértő bólintás, de még annyi: »A csuda tud- I ja...« ) Ez a beszélgetés iskolapél- I dája volt annak, hogy valahol a szemléletben van a hiba, I méghozzá nem is annyira a fiatalok, hanem a szülők szem­léletében. De példa volt másra is. Szóba került, ha most állna ott a gyerek, hogy pályát vá­lasszon, lehet, hogy az állatte­nyésztés mellett döntene, mert úgymond: »össze sem lehet hasonlítani ezeket a patika tisztaságú, automatizált tele­peket a régi, trágyás ólakkal, istállókkal.« Nem hallomásból mondták ezt, láttak ilyet. Arra gondoltam: azért, hogy egy kicsit gyorsabban győzzük le a tudatban a régit, nagy szükség lenne arra, hogy igen sok felnőtt, korosodó paraszt- ember jusson el a korszerű te­lepekre. A saját tapasztalata győzze meg. Mert tőlük nagy­ban függ, hogy — csak egy példát említsek — sikerül-e a megye szarvasmarhaprogram­jának végrehajtásához biztosí­tani 1975-ig a mintegy 300 ál­lattenyésztő és 30 szerelő szak­munkást. A fiatalok — koruk­nál fogva — fogékonyabbak az újra, és fokozottan vonatkozik rájuk napjaink fő jellemzője: minden érdekli őket, ami technika. A közelmúltban zárult Bu­dapesten az első szakmai kiál­lítás, az AGROMASEXPO. Két teljes nap tapasztalata alapján mondom: kifejezetten mezőgazdasági és csak szak­mai kiállításon ilyen sok őszintén érdeklődő fiatallal még nem találkoztam. Fogal­mam sincs a statisztikáról, va­lószínű ilyen jellegűt nem is készített senki, de az összes látogatónak több mint egy- harmada fiatal lehetett. Jó volt figyelni őket, ellesni, mi­ként érdeklődnek csak úgy egymás között, hogyan beszél­nek egy-egy gépsorról vagy berendezésről. Egy működő fejőberendezés előtt tanúja voltam egy megjegyzésnek: »öregem, ez már fehér köpe­nyes szakma a javából.« Sokat mondott ez a meg­jegyzés. Benne éreztem azt, amit a falusi házaspár mon­dott, hogy talán ma már az ő fiuk is az állattenyésztést vá­lasztaná; és azt is, hogy az ál­lattenyésztő szakmunkás a tu­datban lassan egyenjogoságot vív ki minden egyéb szakmá­val. Talán egy kicsit több is annál. Hiszen a szakma tárgya nem holt, hanem élő anyag! Nemcsak gépekkel, korszerű technikával, hanem eleven lé­nyekkel kell dolgozni. Hozzá­értéssel, pontosan, gondosan. Szakmunkásnak lenni ma — ezt jelenti. Vörös Márta Választások a textilművekben TIZENHÁROM KISZ-alap­szervezet működik a Pamutfo- nó-ipari Váll adat Kaposvári Gyárában. Bizottság irányítja a munkát. Főleg fiatalok dol­goznak a gyárban, három mű­szakban. Egy-egy műszakban négy alapszervezet tevékeny­kedik. A három műszak miatt már szeptember hatodikén megkezdődtek az alapszerve-' zeti vezetőségválasztások. Van­nak már tapasztalatok. Ezek­ről és a pártszervezettől kapott segítségről beszélgettünk Mi- halics Józseffel, a pártbizott­ság titkárával, Szabó Sándor személyzeti vezetővel és Vi­zeli Istvánnéval, a KISZ-bi- zottság titkárával. — A párt végrehajtó bizott­sága megtárgyalta a KISZ- választásokkal kapcsolatos te­endőket, s feladattervet dolgo­zott tó az alapszervezeteknek. Minden alapszervezeti ülésen részt vesz egy párttag is, és , ott elmondja véleményét — mondta Mihalics József. — Természetesen nemcsak a jelölő gyűléseken szólnak hoz­zá az alapszer^vezet munkájá­hoz a párttagok. Az utolsó vá­lasztás óta eltelt két év mun­káját értékelő beszámolókat meghallgatják a pártszervezet tagjai is, még mielőtt a tagság elfogadná, és javaslatokat tesznek a kiegészítésére, ha ez szükséges — mondta Szabó Sándor személyzeti vezető, aki egyébként a párt-vb-nek is tagja. — A JELÖLÖ I .ISTÁRA kerülő személyekről is tájéko­zódik a pártszervezet, s velük kapcsolatban is elmondják vé­leményüket. Azok \ a párttag fiatalok, akik a KISZ-nek is tagjai maradtak, bekerültek az alapszervezeti vezetőségek­be. Van olyan alapszerveze­tünk, ahol a titkár, a propa­■■ Öröm a közösen végzett munka Víz az ádándl tetőn A Kutasi Állami Gazdaság kutaskozmai üzemegységében évekkel ezelőtt alakult egy gyümölcstermelő szocialista brigád. Esztendőről esztendőre jobb eredményeket értek el, munkájuk értékelése során egymás után nyerték el a bronz, majd az ezüst fokoza­tot és a vele járó oklevelet. Az üzemegységben dolgozók közül mind többen és többen kísérték figyelemmel a szo­cialista brigád tevékenységét, s kérték felvételüket a bri­gádba. Jelenleg 28 tagja van, és ma már az üzemegység szocialista üzemrészként tart­ja őket számon. Erről beszél­gettünk Horváth Imre üzem- egység-vezetővel. — A szocialista üzemrész­ben dolgoznak szakmunkások, •betanított munkások, traktoro­sok, rakodók, növényvédők. De ha valahol szü kség van munkaerőre, akkor oda megy mindenki dolgozni. Rendben tartják az üzemegység épüle­tének a parkját, de gondot fordítanak az egész üzemegy­ség rendjére, tisztaságára is. Ellátják a 330 holdas gyümöl­csösnek a védelmét, éjszakai ellenőrzéseken vesznek részt. Vietnami műszakot tartottak, és egynapi keresetüket, 2800 forintot 'befizettek a vietnami alap csekkszámlájára. Ha va­lamelyik tag családi házat épít, akkor egy emberként ve­szik ki részüket a segítő mun­kából. Ha új munkaerő érke­zik közéjük, akkor jó szívvel, készséggel segítik és arra tö­rekednek, hogy az illető mi­előbb beilleszkedjék a kollek­tívába. Külön kell emKteni önte­vékenységüket. Kitűnően mű­ködik a munkavédelmi őrség. Nagy részben annak tulajdo­nítható, hogy négy év óta nem volt baleset. A szocialista üzemrész érdeme, hogy hosszú idő óta nem fizetnek vagonál­lásá pénzt, mert a vagonokat akár éjjel, akár vasár- vagy ünnepnap is kiürítik vagy megrakják. A termés megóvá­sa és a jobb eredmény érde­kében a permetezéseket, a nö­vényvédelmet éjszaka is el­végzik. — Kiváló munkájukért ki­ket említene meg? — Eegszávesébben felsorol­nám mind a huszonnyolc ne­vet. Mégis megemlítem Király Jánosnét, a brigád vezetőjét, aki összefogja a dolgozókat, Péter Józsefet, aki a mozgósí­tásban végez nagyon jó mun­kát, id. Szabó Józsefet, a mun­kavédelem irányítóját és őrét, Fidri Margit kiváló, élenjáró dolgozót. Ahol ilyen dolgozók vannak, ott valóban öröm a közösen végzett munka, a na­ponta látható eredmény — •mondta végezetül Horváth Im» ne. K. S. gandista és a szervező titkár is párttag. De nemcsak most, a választások idején erősödött kapcsolatunk a párttagokkal. A jó kapcsolat egész évben meg­volt. Minden üzemrészben mű­ködik egy kis üzemi négyszög. Mi igy nevezzük. Tagjai a mű­vezető, egy pártvezetőségi tag, a műhelytitkár, aki a szak­szervezetet képviseli, és a KISZ-titkár. Minden fonto­sabb kérdést, az üzemrész előtt álló minden lényegesebb feladatot megbeszélnek — mondta a KISZ-bizottság tit­kára. — Jelölő bizottsággal vagy anélkül választanak az alap­szervezetekben ? — Ahol kis létszámú az alapszervezet, ahol fejlettebb a közösség, ott jelölő bizottság nélkül választanak vezetőséget a KISZ-tagok. Megkérdeztünk minden alapszervezetet, ho­gyan akarnak választani. Négy vállalta a jelölő bizottság nél­küli választást. A KlSZ-bizott- ság helybenhagyta mindegyi­ket — mondta Vizeli Istvánná. — Hét alapszervezetben új vezetőség van már. Melyek a legfontosabb tapasztalatok? — Voltam én is vezetőség­választáson. Úgy vettem észre, hogy passzívak a fiatalok, na­gyon kevés a hozzászóló. Az üzemben elmondják egymás­nak a véleményüket, ott kriti­kusak, igaz, néha nem a leg­megfelelőbb hangnemben be­szélnek egymással. Kevés ja­vaslatot tettek, bár az elhang­zottak többnyire hasznosak. Az egyik fiatal nagyon meg­győzően azt magyarázta tár­sainak, hogy a politikai neve­lés csak akkor lesz hatékony, ha mindenkinek igényévé vá­lik a politikai önművelés — válaszolta Szabó Sándor. — ELHANGZOTT egy má­sik rokonszenves javaslat is. A leányotthon lakói azt kérik, hogy alakítsunk tanulószobát az otthonban, hiszen sokan ta­nulnak a lányok közül szak­munkásképzőbe^ vagy esti kö­zépiskolában — mondta a KISZ-titkár. Hosszú Éva „Figyelem a nyájat, olvassatok U A háromezer-kétszáz lelkes községben is nagy kincs a jó ivóvíz, százméterekről hordják még ma is a Kis-Koppány- parti k özkútról kannákban, edényekben. Négy évvel ez­előtt fúrtak már egy kutat a patakvölgyben, vize azonban meleg és sós volt. 1970-ben — megyei segítséggel — ismét próbát tettek. Igaz, szokatlan helyen, a tsz Csaba-majorjá- ban, a faluval szemközti dombtetőre állították fel a fú­rótornyot — Kár ott próbálkozni, úgy­sem lesz víz — kételkedtek még a szakemberek is. Am a szomszéd megyéből ide került tanácselnök makacsul bizony­gatta, hogy pár kilométerrel odább is sikerült a feltárás. Mater József naponta kimoto­rozott a majorba, leste a csö­veket, a rétegek mintáit, a próbaszivattyúzást. — Amit kevesen reméltek, bekövetkezett, fenn a dombon saját nyomásától tör felszínre a tiszta víz, akár négyszáz köbmétert is kivehetnek na­ponta. Amikor kézhez kapták a vizmű terveit, még az admi­nisztrátor is számolt a taná­cson: mennyi jut egy család­ra, kitől mennyi támogatásra számíthatnák. Mert az összesí­tő utolsó oszlopában hatalmas szám: 6 millió 200 ezer forint költség állt... — Nem megy ez Adandón. Nem nagypénzű emberek él­nek itt — hajtogatták sokan. A tanács vezetői pedig tárgyal­ni, levelezni kezdtek a kivite­lezőkkel Kaposvártól Veszpré­mig. Ez vállalná, de sokért, amaz valamivel kevesebbért, de csak jövőre — kapták az ajánlatokat — Amikor Siófokon kétmJtió- val többire ka.lfailálrták a köitt- ségvetést, majdnem elsírtam, magam — idézi vissza az el­nök. Azután ismét merészet gondoltak, elutaztak Kiskun­halasra, a vízműhöz. És két hét múlva szerződést kötöttek az eredeti árért! Pedig ugyancsak megjósolták, hogy a nagy tá­volság miatt majd »felsrófol­ják« az áraikat az alföldiek... Így megmaradhattak a ter­vezett hozzájárulásoknál, egy­ségenként tízezer forintot fi­zetnek. Igaz, minden udvar­ban ott lesz a csap, és vízóra méri a fogyasztást. A Koppány hídján zötyö- günk keresztül. A híd fölött ott feszül már a nyomóveze­ték védőcsöve. — Tizenhárom kilométert fektettünk le. Teljesen kész a hálózat A napokban volt a nyomáspróba. A nyolc-tíz lég­kört jól bírták a csövek — halljuk a vízépítőktől. Fenn a szőlők között a százötven köb­méteres tároló medence víz­záró vakolatát rakják. Kívül­ről markológép tölti a földet a hatalmas betonkaréj falá­hoz. A domb pótolja a víztor­nyot — Elnök elvtárs, kezdhetik a szüretet. Ez a betonkád, gon­doljuk, elég lesz a fél falu­nak. Aztán bor folyik a csapo­kon — tréfálkoznak a kőmű­vesek. A majorban is bevakol­va áll a gépház, a kútfej mel­lett is új akna szárad. — Már itt a kék csempe, amellyel kirakják a falát. Na­gyon szépen dolgoznak a ha­lasiak — dicséri az elnök. A. végére megint kifundaltak va­lamit: minden háznál — egy­séges leírás után — a csalá­dok készítik el a mérőaknát. A megtakarítás legalább két­százezer forint. Ennyivel ke­vesebb lesz a törlesztés. A vízmű avatasát novem- ver í-re tervezik. Neváfc Pereme 1 A FONYÓDIJUHÁSZ A juhász egy szalmabálán ült, kalapját mélyen szemébe húzva olvasott. A kis szürke kutya, mely eddig a lábainál hevert, felugrott a helyéről, csaholva elénk szaladt, majd vissza a gazdájához. Ott han­goskodott tovább. — Virgonc! Maradsz csend­ben! — szólt rá Simon Lajos, a fonyódi Magyar Tenger Ter­melőszövetkezet juhásza. Vir­gonc elhallgatott, és amikor mellé értünk, barátságos fark­csóválással fogadott, ahogy a barátokat illik. A juhász le­tette a könyvet, cigarettára gyújtott, úgy beszélgettünk. Tőlünk pár méterre, néhány kisebb csoportot alkotva legelt a nyáj. 872 birka tépte a füvet, az egyik nyakában kolomp. Ö vezeti a többit. — Egész nap kint vagyunk - meséli a juhász. — Sőt még éjszaka is. Nemcsak én va­gyok itt egyedül. Éjszaka a társam vigyáz a juhokra. Az ordacsehi üzemegység majorjával szemben kis akácos terpeszkedik. Ennek oltalmá­ban pihennek éjjel a juhok. Az éjszakás juhász pedig a szemközti szalmakazalba fész­keli be magát Ott nem éri a | szél. — És mi történik akkor, ha esik az eső? — Egy kis eső még nem okoz különösebb bajt, ha pe­dig hosszabb ideig esős az idő, akkor behajtjuk az állatokat a központba, ott várjuk meg, amíg újra kisüt a nap. — Mióta juhász? — Mindössze négy éve. Az­előtt is a tsz-ben dolgoztam, de mós munkakörben. Ott ugyan többet kerestem, de ez a mos­tani munka a nekem való. Kétezer forint a fizetésem, meg egy kevés prémium. A faluban lakom harmadmagam- mal. A feleségem, az apósom meg én, de hamarosan négyen í leszünk — teszi hozza nem kis I büszkeséggel. 1966 óta tagja a szövetkezetnek, azóta Orda­csehiben lakik. Azelőtt az Al­földön, Békésben élt. Amikor arról faggatom, hol jobb, erő­sen fontolóra veszi, hogy mit válaszoljon. — Aki becsületesen dolgo­zik, annak mindenhol jó. Mindössze arról lehet szó, hogy hol könnyebb. Én az Alföldet is szerettem és itt is jól érzem magam, tetszik a vidék. Az biztos, hogy itt ke­vesebb küszködéssel, jobban lehet élni. Ha ezt az oldalát nézzük a dolognak, akkor itt jobb. A botjára támaszkodik, kész­ségesen elmagyarázza haszná­latát Ezzel kapja el a birkát. Beleakasztja a lábába, úgy fogja meg. A levegőben ma-« tatja a mozdulatot. Á juhász nem lehet bot nélkül, ahogy kutya nélkül sem, hiszen, ha a birkák nagyon szétszélednek, a kutya tereli vissza őket. — Télen több vesződség van az állattal. Akkor általában bent vannak, nem hajtjuk ki őket. És télen születnek a bá­rányok, azokat is gondozni, vi­gyázni kell. Olyankor mozgal­masabbak a napok, kevesebb idő jut pihenésre. Most nap­hosszat elücsörgök, figyelem a nyájat, olvasgatok. — Szeret olvasni? — Nagyon. Iskolákban sze­gény vagyok, négy osztályt járhattam mindössze. Ami ak­kor elmaradt, azt most pró­bálom pótolná. — Mit -olvas a legszíveseb­be»? — Éppen Vajda János éle­tével ismerkedem. Szeretem az ilyen jellegű könyveket. Kedvelem a regényeket, de különösen az olyan könyveket lapozgatom szívesen, amelyek egy kicsit tudományosak. Ab­ból lehet igazán tanulni. Mert ahhoz, hogy mindenhez hozzá­szólhassak, sokat kell tanul­nom. Ha az emberek valami­ről beszélnek, nem akarok úgy állni közöttük, mint aki még nem is hallott arról a dolog- róL Ezért így, a könyvekből tanulok. Legeltetés közben jut is rá bőven idő. Minden nap gazdagabbá tesz. Dán Trbor

Next

/
Thumbnails
Contents