Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

Kinek az érdeme?

Egy tantestület magára talált

— Kifogástalan munkafegyelem, nevelői lelkesedés, teljesítmény képes gyakorlat.

így jellemezte tömören Soós Dezső járási művelődésügyi osztályvezető a Barcsi Általános Iskola tantestületét. Azután kissé részletezve azt is elmondta, hogy a nevelők többsége szakmailag és politikailag felkészült, önmagával szemben igényes pedagógus. Elismerten jól működnek a szakmai munkaközösségek, a községben tekintélye van az iskolának és nevelőinek. A sikerek egyre inkább összeforrasztják a testületet.

Véleményének alátámasztására elém tette a megyei és a járási művelődésügyi osztály június 25-én kelt jegyzőkönyvét, mely az 1972—73-as tanév tíz hónapjában végzett látogatás tapasztalatainak összegezését tartalmazza. Ebben — többek között — az alábbiakat olvashatjuk;

»A tantestületi közösség előnyösen alakult az utóbbi két évben. Jelenleg is jók a tendenciák a közösség kialakításában«. — »A tantestület egységes szemlélete, állásfoglalása, fellépése sokat javult az utóbbi időben.«

Mértéktartó megállapítások. Nem kialakult egységről szólnak, ami tulajdonképpen sehol nincs,, legföljebb

kinyilatkoztatásokban,, hanem a kedvező irányokat ragadják meg. De azt sem hallgatják el, a dokumentum összeállítói, hogy »a vezetőség és a nevelők között még őszintébbé kell tenni a kapcsolatot, melyben a szókimondás, a vélemények korrekt vitában való kicserélése uralkodik majd, s vezető és vezetettek között kötetlenebb kapcsolat alakul ki. Szókimondók és belenyugvók egyaránt találhatók a tantestületben. Az utóbbiak hallgatnak a béke érdekében, pedig nem értenek mindennel egyet.«

Ezek a megjegyzések helyénvalók. Hiszen olyan tantestületet sehol nem találni, amelynek minden tagja azonos szintű felelősséget érez az iskola iránt. Nem vagyunk egyformák a szókimondásban sem. Ebbe persze nem szabad belenyugodni, bőven akad tennivalójuk a vezetőknek, a párt- és szakszervezetnek, de mindez nem rontja le azt a jó minősítést, melyet az iskola — és így a nevelőtestület is — kapott.

Természetesen kíváncsi voltam arra, hogy milyen okok játszanak közre a tantestület magára találásában. Szerencsés személyi összetétel? Energikus, igényes igazgató? Jól működő pártszervezet. szakszervezeti bizottság, úttörőcsapat? A jó néhány nevelővel — Mayer György igazgatóhelyettessel.

I Zákány Tiborné párttitkárhe- | lyettessel, Horvath Jánosné út- : törő-csapatvezetővel. Kiss Al- bertné szakszervezeti tjtkár- i ral, Bankó Béláné, dr. Hetzer J Istvánná, Szigeti József tanárokkal — folytatott beszeige- i lés arról győzött meg. hogy e tényezők együttes hatása ered- | menyeként , jutott el ilyen í szintre a tantestület. De ezt I bizonyítják a jegyzőkönyv megállapításai is. Ebben Várai Rudolf igazgató dicséretet ka- ■ pott fölötteseitől, de hát ez nem is lehetett volna másképp. Nehéz elképzelni, hogy az első számú vezető ellenére fejlődik jó irányban egy közösség. A több mint egyoldalas értéke- ! lésből kitűnik, hogy jól ismeri j feladatát, és alaposan tájékozott iskolája oktató-nevelői munkájának minden részleté- j ről. Ilyeneket olvashatunk:

{ »Öraelemzései korszerűek, ala- ] posak.« »Tervező, szervező,

| végrehajtó teVékenysége jó el- í méleti alapokon nyugszik.«

| »Az elméletnek a gyakorlatba | történő átültetésével nagy kisugárzó hatást gyakorol tantestületére.- -Igazgatói megbízatását követően élénk ritmusú iskolai életet teremtett.- -Kapcsolata is pozitív irányba változott tantestületevei, az egyes pedagógusokkal és vezetőtársaival.«

Helyettesei hasonlóan kedvező értékelést kaptak.

Többen elmondták,

hogy a pártszervezetnek milyen nagy sz.erepf van a tantestület stabilitásában, a régi teszültségek megszüntetésében. Egyébként ez az. utalás egy va- I lamikori kiinduló állapotra I többször is előfordult a be- j szélgetés során. Még is kérdeztem az osztályvezetőtől, miről I van itt szó? Soós Dezső csu- j pán annyit mondott:

— A hét évvel ezelőtt kinevezett igazgató és a tantestü- | let között valóban súlyos fe- j szültségek keletkeztek. Ne | firtassuk az okokat, a körül- j menyeket. Tény az, hogy ma j az együttműködésben nagy I szerepe van mindkét félnek:

I az igazgatónak, illetve a tan- I testületnek, vezető szerveinek ! — a pártszervezetnek, a sz.ak- szervezetnek — abban, hogy idáig eljutottak.

Talán feltűnt az olvasónak, j hogy nem az igazgatóval kezd- j tem a tájékozódást az iskola I helyzeterői. Szó sincs arról;

; hogy meg akartam kerülni. El- | sóként őt kerestem. De nem lartózkodott a községben, ezért 1 csak késő délután tudtam szót váltani vele. Örömmel mondtam el neki a beszélgetések I alapjan kialakult tapasztalataimat. Azt, hogy jó hanguiat- i ban, kedvező légkörben. az i egységre, együttműködésre ! törekvés jegyében folyik a S munka a tantestületben, és ez . különösen fontos most, amikor

[ fokozott feladatot kell megol- : daniuk a nevelőknek.

| Várai Rudolf azonban nem lelkesedett. Ellenkezőleg. Véleményemet így fogadta:

— Csakhogy én ezt megcáfolom.

Meghökkentett a mondata. Egy vezető, aki — elenyésző arányú es súlyú elmarasztaló megjegyzések mellett — fenntartás nélküli elismerést kapott munkájáért, a jegyzőkönyv összegezését, és a ma- I gam kedvező benyomásait cáfolni igyekszik. Azután a beszélgetés során kiderült, hogy lényegében nincs ellentmondás kettőnk között. A fejlődést ő is elismeri. Mással van a baj. Hogy mivel? Nagyon nehéz megfogalmazni úgy. hogy senkit ne sértsek meg. j aminek természetesen a szán- | déka is távol áll tőlem.

Várai Rudolf azt mondta, hogy nem egészen olyan szép a menyasszony, mint amilyennek mutatja magát. Vagyis akad hibája a tantestületnek is, ami különösen akkor ütközik ki, amikor ő távol van az intézménytől. Mert tőle tartanak a nevelők. Vezetési elve a következetesség, a munkatársak tárgyilagos elbírálása és példa a magatartásban.

Tiszteletre méltó elvek. Megvalósításuk eddigi j eredményeiről a jegyzőkönyv ] elismerően szól. De szerinte ; nem eléggé! Ügy érezte — és 1 érzi ma is —, hogy a tantes- I fület magasabb értékelést ka- I pott, mint ő. Régebbi sértődé- ! seket, feszültségeket, személyi ! ellentéteket emleget, és úgy I fogalmaz, hogy -az. allami vo- i nal« — fölöttes tanácsi szervei — soha nem fogadja be, bármennyire igyekszik is. Az egyéves vizsgálatot vezető me- í gyei felügyelő, Bóra Ferenc és J Soós Dezső osztályvezető szó- ! beli nyilatkozata, illetve a j jegyzőkönyv megállapításai az i ellenkezőjét bizonyítják Azt | azonban nem titkolhatták el,

1 hogy — a kétségkívüli és igen ! jelentős fejlődés ellenére — az j igazgató magatartását nem le- | hét feddhetetlennek ítélni.

\milyen következetesseggel I küzd a tantestületben tapasz- i falható hibák, lazaságok, felületességek ellen, ilyen szigorú- J nak kell lennie önmagához is,

I es akkor megalapozottabban követelhet.

Ami pedig a tantestület munkáját illeti, fogadjuk el az ! igazgatói beszámoló higgadt.

; indulatoktól mentes megállapítását: »Nevelőtestületünk

közösséggé szerveződésének úttá kiegyenesedett, különösebb í problémáktól mentes, de ki- , sebb zökkenők előfordultak a I múlt tanévben is. Sokszor mo- ! solyogní való apróságok bor- ! zolták fel a kedélyeket, de viharok nem keletkeztek.«

Paál László,

Kőutv

«

a színház professzoráról

Hevesitől vagy Hevesiről?

Nehéz a szembenézés egy olyan rendező életművével, akinek sikeres premierjéit nem látta az életrajzíró, nem ad ízelítőt belőle sem hang-, sem filmszalag. László Anna dolgát .megkönvítette mindaz, ; amit a rendezésen leiül még : Hevesi Sándor alkotott, s ami mégis kapcsolatban volt 'a j színházzal: hatatlanul sokat valló, manak üzenő dramaturgiája, színházelméleti munkálkodása — s ha kisebb mértékben is — színműirása. László Anna Hevesi Sándor című könyve második átdolgozott kiadásában látott napvilágot a Gondolat Kiadó gondozásában Hevesi születésének 100. évfordulóján. Egyszerű lenne csak azt írni, hogy szükséges és méltó tisztelgés ez , egv nagyszerű életmű előtt, egy olyán életmű előtt, amely a ma színházának s közönségének is kínál tanulságot.

László Anna terjedelmes monográfiában, hűséges makacssággal, a jó krónikás- életrajzíró hagyományok szerint követi az életutat a nagy- kanizsai születéstől, egy szorgalmas kisdiák elindulásától a beteljesülésig. Sőt, a beteljesülés krónikájával sem marad adós, hiszen beszámol arról, hogy mit jelentett küzdeni.a Thália Társaság élén. műveket fordítani, világszínházi áramlatokban helyt találni, a Nemzeti Színházat igazgatni, műkritikát és színműveket is írni.

Adatok, premiérek, igényes drámaismertetések, summázó értékelések követik egymást László Anna könyvében. Objektivitással. de talán túlságosan is nagy hűvösséggel. Némiképp szenvtelenséggel is. S innen erednek a hézagpótló mű »hézagai«. Nem látjuk az arcot eleggé, nem elég éles az egyéniségről készült kép. Ha összesítjük Csathó Kálmán: Ilyennek láttam őket című nemzeti színházi »arcképcsarnokának« Hevesi-portréjával, úgy érezzük. Csathó vázlata élettelibb, ha nem is közelíti meg a kidolgozásban e könyvet. Igaz. ő kortarsa volt Hevesinek. László Anna pedig — mint könyvének lábjegyzetében utal is érré — ‘gyakran ellentmondó kortárs-vissza- emlekezésekből próbál szintetizálni. Szó szerint szintetizál is alaposan, tudományosan, talán ezért szenvtelenül kissé. Az. viszont vitathatatlan, hogy az elméleti munkák gerincét jól hangsúlyozza. Hevesi dramaturgiájának fő vonásait helyeden összegezi. De e téren az a hiányérzetünk támad, hogy

talán kevesebbet kellett voln Hevesiről, s többet Hevesitől. Nagy örömünkre szolgált volna, ha nagyobb szövegösszefüggésben olvassuk eredetiben Hevesit, s ennek kapcsán László Anna arról is részletesebben elmondta volna véleményét, miért izgalmas a mai színház számára sok tételes Hevesi-elmélet.

Ugyancsak szűkmarkú a szerző az eredeti Hevesi-színművek elemzésében. Biztosan értékel, de kissé keveset szemléltet. A szerzői életmű egyik csúcsának — helyesen — a Császár és komédiást tekinti míg az egyik leggyengébb műnek a Görogtűz című komédiát. Ebből is, abból is elkelt

volna több idézet, részlet. A két művet a Korunk Mesterei sorozatban együtt jelentette meg 1919-ben az Athenaeum Kiadó. László Anna értékelése helyes — ismétlem —. de a történelmi drama és a társadalmi vígjáték mai olvasásban is sokkal mélyebb elemzést kínál.

László Anita Hevesit, ezt az összetett, sokszínű egyéniségét kereste könyvében. Rátalált, megvilágította legnagyszerűbb vonásait, s amit még árnyékban érzünk — Stand Géza nagyszerű Hevesi-bibliográfiája segíthet az eligazodásban —. az a jövő feltétlenül törlesztendő adóssága.

Tröszt Tibor

Lvegleebnikusok a gyógyszergy árban

A Kőbányai Gyógyszergyár üvegtechnikai üzemében készítik a gyógyszergyártáshoz szükséges különleges üvegkészülékeket — nagy méretű lombikokat, duplafaiú spirálhűtőket és a különböző páracsöveket.

Mikor tévedés, mikor majmolás?

Graz vagy Grác /

SOMOGYI GÉZA

Jégkoporsó

SS.

Egyre több és több bomba robbant félelmetes, reccsenő robajjal. Lángnyelvek csaptak föl, melyek között a fölvágódó földoszlopok, mint haláltusában vonagló ujjak, markoltak az ég felé.

A feladataikat majdnem zavartalanul végrehajtó gepek — tévén- a szovjet légelhárítás igen csekelv — dolguk végeztével földközelben repültek vissza, hogy újabb akcióban vegyenek reszt. Alacsonyan repültek, hogy a felettük bevetésre induló gépeknek szabad útjuk legyen.

Egy hatalmas, kétmotoros Dornier gép szitakijtőfejhez hasonló üvegorrával billegve üdvözölte az éljenző, integető katonákat, akik elfelejtve az esténként bekövetkező halálfélelmüket, amit az orosz gépek

szórványos bombái keltettek bennük, szinte ujjongták a pokol tornácáról szemlélve, alig öt kilométerre levő embertársaik pusztulását.. . Mert ott ellenség volt!

A gépek szünet nélkül özönlöttek, Üj bombateherrel megrakodva tértek ismételten visz- sza, hogy teljesen megtörjék a szovjet csapatok lelkierejét és ellenállását.

A stukák, a Ju. 87-es zuha- nóbombazók — vijjogó rémületet keltő hangjukkal még a szemlélők bőrét is libabőrösre változtatva — állandóan a kiszemelt célpont fölött köröztek, s egyenként csaptak le, sűrű egymás után.

— Félelmetes dögök! — kiáltotta valaki. — Még innen nézve is azok, hát még célpontnak lenni.

Az átható hangú, szirénával ellátott bombázók óriási cres- cendóval, több száz kilométeres sebességgel közeledtek, 45 fokos szögben a célpontra, saját repülési irányukkal adva meg a bomba zuhanási pályáját. Ha szükség volt rá, még egy teherautóra is magas találati biztonsággal vetették le 500 kilós terhüket.

— A szirénával olyan erkölcsi hatást lehet elérni, mint száz másik géppel együttesen — magyarázta Radványi a köréje gyülekező katonáknak, — Figyeljétek csak! Még ilyen távolságból is úgy hallatszik, mintha a levegőt molekulákra hasogatnák. Foglyok Vallomásaiból tudjuk, hogy iszonyatosnak találták magát a hangot. Szinte benitónak.

Elégedetten dörzsölte kissé borostás allát. Tekinte töl-le ugrált. Hol- az újabb gépeket figyelte összehúzott szemmel, hol az arcvonalat. Elégedettségébe egy kevés aggodalom is vegyült, ahogy a mind sűrűbbé váló felhőket figyelte. A/ égbolt egyre fátyolosabb lett. majdnem szürke. Enyhe szél íújdogalt északkelet felől, nedves párákat, illatokat röppentve feléjük, amelyben furcsa, .jellegzetesen fanyar, fojtoga- tóan savanykás szagok keveredtek ... A robbanóanyagé.

»Még csak az hiányzik, hogy essen — gondolta aggodalmaskodva. Egy ideig még beszélgetett a katonákkal, majd órájára pillantva, sietős léptekkel eltűnt a fák között.

A kis falu néhány visszamaradt lakosa — öreg férfiak és asszonyok, néhány gyerek meg kamaszlány — rémülten a fé- lélmeV's látványtól, az allant #

dó robbanásoktól, ijedt, tétova # pillantásokkal figyelte Schütz# és társai viselkedését. #

Schütz egészen magán kíyül, ? szinte őrjöngött a gyönyörű-\ ségtől. #

— Na. ti barmok! — üvöl- j

tötte az ijedt emberek felé. —t Mi lesz belőletek? Széttapos-^ suk a ti csodálatos paradicso- f motokat. mint a lócitromot. . f He-he! Most féltek, ugye? Sze- f rétitek a vörös színt? Na néz- f zétek! — ordította, és az egyik f szakállas öreget a nyakánál # fogva rángatta, s kényszerűét- # te. hogy nézze, mi van az orosz f állásokban. ^

Az öreg botladozva igyeke- # zett lépést tartani vele. Re- # mült. kimeredt szemmel nézte # egy pillanatig a láng. a füst és # a föld felvillanó-sprlccelő. fül- # tépő kavalkádját. majd elbor- i zadva takarta el szemeit. Ved- J lett. rongyos csizmáiban to- f pogva álldogált, kezébe teme- / tett arccal. f

— Nem bírod nézni? — har- #

sogta rekedt badoghangján. — t Nesze! — és nagyol rúgott az í öregbe, majd lódított egyst J rajta. Az bukdácsolva ment # néhány lépést, majd elvágód- # va gurult lefelé. #

Schütz és társai röhögve J néztek utána. ^

Két asszony segítette föl azf öreget és cipelte karjanal fog-#

va egy hazba. #

^Folytatjuk.) #

Wien — ez magyarul Bécs, a kisgyerek is tudja. Biztosan az a külkereskedő is, aki k minap nyilatkozott az Esti Krónikának, s nem átallotta ezt mondani: »Utam Budapestről Wienbe. onnan pedig Frankfurtba vezetett«. Nem lehetett nyelvbotlás, kétszer is Wient emlegette. Itt tehát nincs kétség. honfitársunk fel akart vágni a rádióhallgatók előtt. Talán úgy vélte, egy sokat utazótól elvárják az efféle szóhasználatot.

Sokat bajlódunk Graz városának nevével. Olvashatunk a magyar újságokban a -gráci vásárról«, az egyik utazási iroda pedig »grazi kirándulást« hirdet. Helyesírási tanácsadó szótárunk nem Grác. hanem Graz — de semmiképp sem Gráz — írására utasít.

Vétkezett az egyik hetilap, amikor »bratislavai sportéletről« írt. Az sem tetszett, hogy az egyik délután a Petőfi adón »Növi Sad-i énekkarról« beszéltek. Mivelhogy Po- zsonyról, Újvidékről, s nem Kosicéről, hanem Kassáról, nem Clujról, hanem Kolozsvárról van szó.

A kétkedők kezükbe vehetik a szlovákiai, romániai, jugoszláviai magyar nyelvű újságokat: azokban is Rimaszombatról, Nagyváradról és Csáktornyáról olvashatnak. (Ha egyáltalán ezt még bizonygatni kell.)

Az osztrák szívesebben mond — legalább is odahaza — Buda helyett Ofent, Győr helyett Raabot, Székesfehérvár helyett pedig Stuhhveis- senburgot, északi szomszédaink sem Vácot, hanem Vo- covot, s nem Miskolcot, hanem Miskouecet emlegetnek.

Kmnal-kaserwel hallgattam az egyik ismerősömet, aki Olaszországból hazatérve aí'g győzött ilyeneket mondani, hogy Szicsília, Venécia, Nápoli. Egy kukkot se tud olaszul, a nagyzolás azonban kiválóan megy neki. Akárki megfigyelheti. ezek az emberek jobban akarnak tudni franciául a tősgyökeres párizsinál. vagy angolul a Londonban született nyelvész professzornál. (Hogy ki nem ugrik affektáló honfitársunk állkapcája. amikor Uasink- tounnak ejti ki Washingtont.)

A rádióújság a közelmúltban teremtette le a frank helyett fran-t nyogdécselőket. Az egyik este viszont jó volt hallgatni, mikor a rádió rokonszenves varsói tudósítója zlótit mondott. Sokan azt hiszik, a zlotyi ejtése a helyes, Nincs igazuk, mert a zloty (lengyelül áthúzott szárú 1-el írják) utolsó két betűjét a két nyelv eltérő szabályai miait nem szabad ty-vé olvasztanunk.

Ha már a lengyelnél tar-! tunk, megérdemel néhány sort a /Warszawa autó nevének kiejtése is. Régebben nyelvészeink kifdgásolták, hogy Va.rszavának mondjuk. Helyette azt javasolták, ejtsük így: Varsava, mert a -lengyel az sz-t s-nek mondja. Meglehet, az érvek az utóbbi mellett szólnak, elvétve se akadunk senkire, aki így ejtené a kocsi nevét."

Ne csak mindig másokat csepüljünk, nézzünk körül a házunk táján is. A Somogyi Néplapban is jelent meg így apróhirdetés: »Keveset! futott Zastawa eladó«. Bizony, nem Zastawának kell írni, nem is Zasztawának, ahogy sokan teszik, hanem Zasta- rának. S az a régi Skoda nem Oktávia. hanem Octavia. Itt nincs helye a magyarosításnak.

Végül — ez alkalommal — az orosz nevekről. Ruttkai. Éva és Darvas Iván televíziós jelenete Után se mondjunk Dasztajévszkijt Dosztojevszkij helyett, ahogy nekünk Tolsztoj netm Taisztój, Csajkovszkij pedig nem Csaj- kóvszkij.

Pintér Dezső

Somogyi Néplap! 5