Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

A lipcsei per Vizsgálat negyven pártszervezetben Terményszárító hárommillióért Negyven éve, 1933. szep­tember 21-én kezdődött a lipcsei per — vagy ahogy az egész világ emlékezik rá: a Dimitrov-per —, melyen a hatalomra jutott fasizmus »jogalapot« akart teremteni a leszámoláshoz a kommunis­tákkal, a haladó erőkkel. Az előzmény: 1933. február 27-e éjjelén lángok csaptak fel a német birodalmi gyűlés, a berlini Reichstag épületé­ben. A tettesek —, ezt ma már megcáfolhatatlan doku­mentumok bizonyítják — SS-legények és rohamoszta- gosok voltak. A gyújtogatás­sal a kommunistákat vádol­ták; Hitlerek ezer és ezer embert vetettek börtönbe. A Reischtag-per során a nácik a »kommunisták bű­nösségét-« akarták bizonyíta­ni. Számunkra a per teljes kudarccal végződött. A hol­land Van den Lubbe, akit a fasiszták hónapokon át kábí­tószerekkel tömtek, hogy be­ismerje: kommunista, és ő gyújtotta fel a Reischtagot, még ilyen állapotban sem vallott vádlott-társai, a Ber­linben emigránsként élő bol­gár kommunisták, Georgi Di­mitrov és két társa, valamint a német kommunista Torgler ellen. A monstre per főszereplő­je, igazi hőse Dimitrov volt. Nemcsak bebizonyította a kö­vetkező évek barbárságait előre igazolni akaró vád ha­zug, provokatív voltát, de ő, a vádlott mondott megfelleb­bezhetetlen Ítéletet — a fa­sizmus fölött. Szilárd meg­győződésével, bölcsességével ö vált a hatalma teljében pa­rádézó Göring vádlójává. A bíróság kénytelen-kel­letlen — nem utolsósorban a Szovjetunió és a nemzetközi közvélemény nyomására — fölmentette Dimitrovot. A bol­gár kommunista vezető helyt­állása ma, négy évtized eltel­tével is, csodálatos példa emberségből, hősiességből, tántorithatatlanságból az egész haladó emberiség szá­mára. N. J. A magyar népdal hete októberben A budapesti művészeti he­tek gazdag eseménysorozatá­ban külön helyet foglalnak el a Magyar Rádió zenei főosztá­lyának új bemutatói, stúdió­koncertjei. Több tucat opera, szimfonikus, kamara- és kó- ruszene-felvétel közül mint­egy 20 darabot kiemelt mű­sorként sugároznak az őszi művészeti seregszemle alkal­mából, hetente két alkalom­mal. Nem véletlen, hogy az utób­bi időben egyre több szó esik a pártmegbízatásokról, ugyan­is egy-egy alapszervezet mun­kájának színvonalát az hatá­rozza meg, vajon céltudatosan megszervezik-e a kommunis­ták tevékenységét. Az alap­szervezeti munka javításának, fejlesztésének előfeltétele, hogy lehetőleg minden kom­munistának legyen konkrét pártm^bízatása. Megfelel az országos aránynak A megyei pártbizottság pártépítési munkabizottsága megvizsgálta a pártmegbíza­tások rendszerét és helyzetét a kaposvári, a siófoki, a nagy­atádi járás negyven különbö­ző jellegű alapszervezetében. Elsősorban azért érdemes fog­lalkozni a tapasztalatokkal, mert a megállapítások zöme az egész megye pártéletére álta­lánosítható. Átlagosan a párttagok het­ven százalékának van állandó és ideiglenes megbízatása, s ez megfelel az országos arány­nak. A fölmérés szerint a ta­gok harminc-harmincöt száza­léka az alapszervezetekben, mintegy huszonnyolc-har­minc százaléka állami és tö­megszervezetekben, körülbe­lül öt százaléka pedig a lakó­vagy a munkahelyén végzi a megbízatását. A vezető beosz­tású kommunisták példát mu­tatnak a pártmunkában, mindössze néhány esetben ta­pasztaltak olyat, hogy a gaz­dasági vezetők nem szívesen vállalnak feladatot. S hogy ki­nek nincs megbízatásuk a ta­gok közül? Főképpen a nyug­díjasoknak, a betegeknek, a nagycsaládos nőknek. Általában egységesen értel­mezik az állandó megbízatá­sok körét. Helytelen azonban, amikor csak a választott tiszt­ségeket vagy a kifejezetten ál­landó jellegű mozgalmi teen­dőket tartják pártmegbízatás­nak, ugyanis ezt nem lehet sablonba szorítani. Az a he­lyes, ha ide sorolnak minden olyan személyes felelősséggel ellátható politikai, gazdasági, állami vagy akár nevelési fel­adatot, amely eredményesen segítheti a párthatározatok megvalósulását. Több ideiglenes megbízatás A kommunisták csak akkor vehetnek részt még tevéke­nyebben a politika megvalósí­tásában, ha rendszeresen kapnak megbízatást. Mivel nincs mindenkinek állandó feladata, nagyon fontos az ideiglenes megbízatások rendszere. Az utóbbi okozza viszont a legnagyobb gondot, az alapszervezetek egy része ugyanis leszűkíti a körét, egyedül a szervezeti megbíza­tásokat ismeri el konkrétnak, mint például a taggyűlésre, rendezvényre való mozgósí­tást, ünnepségek előkészítését stb. Ugyanakkor általában ke­vés a párt belső életével ösz- szefüggő ideiglenes megbíza­tás. Az lendíthetné előre a pártéletet, ha a vezetőségek egy-egy kampány befejeződé­se után azonnal ellátnák újabb feladatokkal azokat, akik álta­lában ideiglenes megbízatgsoy- kat teljesítenek. Sok helyütt kialakították áz ideiglenes megbízatások olyan rendsze­rét, amely összhangban van az alapszervezet munkatervé­vel, kapcsolódik egy-egy párt- határozat végrehajtásához, el­lenőrzéséhez. Ez az út ajánl­ható a többi alapszervezetnek, hozzátéve, hogy az a hasznos ideiglenes megbízatás, melyet a párthatározatok szellemé­ben, a köz, a szervezeti élet érdekében kapnak a pártta­gok. Erre azonban mind a tit­károknak, mind a vezetősé­geknek sokkal jobban föl kell készülniük. A képzettség szerint A mechanikus, formális megoldások nem használnak az ügynek. Márpedig ilyen is tapasztalható. Ilyennek szá­mított, hogy a traktorosokat az őszi mélyszántás időbeni elvégzésével, az állattenyész­tőket pedig a takarmány jobb felhasználásával bízták meg egy-két helyen. Az sem helyes, amikor a je­lentőségénél nagyobb szerepet tulajdonítanak a munkahelyi beosztásnak. Sok helyütt a könnyebb megoldás miatt fő­képpen azokat bízzák meg kü­lönböző feladatokkal, akik »mozoghatnak«, s telefon is van a kezük ügyében. Ez el­sősorban a fizikai dolgozók bevonását gátolja. Ott járnak el helyesen, ahol körültekintően figyelembe ve­szik a kommunisták személyes adottságait, képzettségét, ér­deklődését, hiszen ez határoz­za meg, milyen színvonalon teljesítik a kapott megbíza­tást. Éppen ezért nem helyte­leníthető, ha a fölkészültebb, mozgékonyabb párttagok több megbízatást kapnak és vállal­nak. Nem egységes a pártmegbí­zatások kiadásának a rendsze­re, s így nem egyformán értel­mezik: ki adhat és ki kérhet számon pártmegbízatást. Ter­mészetesen elsősorban a tag­gyűlés, azután a vezetőség. Ezenkívül a párttitkár, a re­szortfelelős, sőt más választott személy — például' pártcso- portbizalmi — is adhat fel­adatot kommunista társainak a taggyűlés vagy a vezetőség megbízásából, s ugyan ő szá­mon is kérheti az elvégzését. Mindenképpen jobb mun­kára serkent, ha állandóan fi­gyelemmel kísérik, hogyan oldják meg a párttagok a fel­adatukat. Mindinkább tért hódít az a gyakorlat, hogy az alapszervezet legfőbb fóruma, a taggyűlés is értékeli a párt­tagok közösségért végzett munkáját. Az év végi beszá­Elkészültek a lakások Még át sem adták a lakáso­kat, de már takarítottak, hoz­nák az új bútorokat a lakók. Munka után valaki mindig be­benézett ihegnézni, mit végez­tek aznap az iparosok. Nem csoda, hogy türelmetlenek voltak: öt éve vártak lakásra azok, akik most a napókban költözhettek be az Arany Já­nos közben ötös jelzéssel fel­épült KISZ-társasházba. Horváth Béláék eddig nyol­cán laktak egy másfél szobás lakásban a felesége szüleinél. Gelencsér Jánosék Hencséről jártak be. Reggel ötkor keltek, s este hét órakor érkeztek ha­za. A hatéves kislánnyal csak szombat, vasárnap foglalkoz­hattak. Alig akadt család, amelyiknek nem Okozott gon­dot, hogy hová vigye az új bú­tort, melyik iskolába írassa a gyereket. .. 1968-ban kezdődött meg a szervezés. A kivitelezést a Ka­posvári Építőipari Ktsz vállal­ta. Későn kezdtek munkához. A lakóbizottság nem tudta épí­tésre időben átadni a terüle­tet, nem a saját hibájából: a szomszédos ház építésénél fö­löslegessé vált földet az ő te­rületükre hordták, A négy-öt méter magas föidhegyet —egy csomó fölösleges levelezés után — végül a lakók lapátolták el­egy szombat délután. Azután árvíz volt Kaposváron. A munkaerő és az építőanyag kellett a károk helyreállításá­hoz. Végül megkezdték a munkát, de többször álltak közben is anyag- vagy gép­hiány miatt. Ennyi huzavona után vár­ható volt, hogy nem készül­nek el a lakások addigra, mint korábban várták. Az első hi­vatalos időpont ez év júniusa volt, majd ezt módosították augusztus I7-re. Végül szep­tember 17-én fejeződött be a lakások műszaki átadása. A tulajdonosok kötbérigénnyel élhettek volna, de nem ezt tet­ték. Pénz helyett többletmun­kát kértek a vállalattól. Most büszkék a külső kőporos va­kolásra, a tetőterasz és a lép­csőház műkőborítására és a többi pluszmunkára, amely korábban nem szerepelt a tervben. Ügy érzik, az ő laká­saik a legkorszerűbbek a tele­pen. Korábban is ismerték a házat a környéken és a hiva­talos fórumokon. Ha aztmod- ták: KISZ V., mindenki tud­ta, hogy a mostohán kezelt építkezésről van szó. Most má­sért nézik meg. Kijavították az apróbb hibá­kat, néhány kivétellel beköl­töztek a lakók. Előbb is meg­tehették volna, ha nem kell naponta telefonálni a vállalat­hoz, hogy csöpög a víz, hogy nem záródik az ahlak, hogy hatalmas rések vannak a par­ketták között. Berzy Péter, a lakóbizottság elnöke mondta a következőket. — Nem becsülik egymás munkáját a szakiparosok. A csőszerelők elvágták az elké­szült villanyvezetékeket, néha akkor is, amikor kikerülhették volna. A festők, a szerelők raktárnak használták az elké­szült lakásokat. A földszinti szobákban még őrzi a dinnye- evés nyomát a parketta. Ám dolgozott az építkezésen egy brigád, amelynek öröm volt nézni a munkáját. Torma-bri­gádként ismeri őket mindenki. Egy faluból való férfiak, ök húztak fel a falakát. Húsé család kapott lakást az új épületben. Elmúlt a koráb­bi elégedetlenség. Tetszenek a helyiségek, célszerűnek tartják a lakások “beosztását. A Gelencsér család hatéves kislánya azt kérdezgeti estén­ként a nagymamától: — Ezután mindig itt fo­gunk aludni? Hosszú Éva j móló taggyűléseken a koráb- j binál nagyobb teret szentel- j nek a megbízatások teljesíté- ! sének. Ennek ellenére még j nem általános, hogy tervsze­rűen beszámoltatnák a párt- i tagságot a megbízatások tel­jesítéséről. Sőt, amikor egyes tömegszervezetek munkáját vizsgálják, nem teszik mér­legre az ott tisztséget viselő kommunisták tevékenységét. Megnehezíti az értékelést, hogy olykor — különösen jel­lemző ez a KlSZ-szervezetben végzendő pártmegbízatásokra — túl általánosak a feladatok, s a számon kérés ugyancsak hasonlój Halgassák meg a pártbizalmiakat A nagyobb létszámú alap- szervezetekben, ahol tapasz­taltabb pártcsoportok működ­nek, az év végi beszámoló el­készítése előtt bevonják a pártcsoportbizalmiakat is a megbízatások értékelésébe. Előrevinné az ügyet, ha a pártvezetőségek mindenhol sokkal jobban támaszkodná­nak a pártbizalmiak vélemé­nyére, javaslatára, hiszen ők ismerik legjobban a környeze­tükben tevékenykedő kommu­nistákat. A pártmegbízatások rend­szerének helyes gyakorlatát, az egységes szemlélet kialakí­tását elősegíti, ha a járási, vá­rosi pártbizottságok testületi ülésen, az alapszervezetek taggyűlésen foglalkoznak a pártmegbizatásokkal. Ha min­denhol reflektorfénybe állít­juk ezt a témát, bizonyos, hogy tovább emelkedik a pártszervezetek munkájának színvonala. Hajós Géza Üj terményszárítót épít mintegy hárommillió forintért a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet. A Bábolna típusú be­rendezést két nap alatt szerelték össze a tsz dolgozói. Az új szárítótelep október 15-re üzemkész lesz. KA-HYB — egy világhírű hibrid sertés Iparszerűen, nagyüzemben AZ 1968-as óv több szem­pontból is fontos dátumnak számít a magyar sertéstenyész­tés történetében. A gazdaság- irányítás reformja' nagyobb önállóságot és több lehetősé­get biztosított az egyes szö­vetkezeteknek, állami gazdasá­goknak. Ugyanekkor indult az állami, úgynevezett sertésprog­ram is. Legfontosabb célja, az iparszerű sertéstenyésztés ki- fejlesztése az országban. Az ipari eljárások, fogalmak ez­zel bevonulnak a mezőgazda­ságba is. Technológiai előírá­sok szabályozzák a sertéstele­peken folyó hizlalást, s a szak­emberek immár hústermelés­ről, s ennek megfelelően vég­termékről beszélnek. S 1968-ban, az állami ser­tésprogram kezdetén érte el a szívós következetességgel foly­tatott tenyésztési munka akt a szintet, hogy KA-HYB szülő­párok álltak a tsz-ek, állami gazdaságok rendelkezésére. Mégpedig olyan sertéstípusból, amely elsősorban iparszerű, nagyüzemi tartásra alkalmas. Ekkor, a tudományos ered­mények üzemi alkalmazására, vállalkozás alakult, Kaposvári Hibridsertést Tenyésztő és Ér­tékesítő Közös Vállalkozás né­ven. így zárult be, illetve tel­jesedett ki a kör: az üzemi szemléletből kiinduló kutatók a szövetkezetekre támaszkod­va mintegy négy év alatt ki­tenyésztették a kiváló tulaj­donságokkal rendelkező hibrid sertést. A közös vállalkozás feladata viszont az, hogy meg­ismertesse a sertéstenyésztők­kel a KA-HYB előnyös tulaj­donságait, értékesítse a serté­seket, s figyelemmel kísérje, hogy a további munka szak­szerűen folyjék. Hét gazda­ságból alakult a vállalkozás; ma már tizenkét tagüzem tar­tozik ide. Tevékenységükre talán az jellemző, hogy jövőre 800—900 ezer hízósertéssel szá­molnak. Boda Jánostól, a vállalkozás igazgatójától és Gondolovics Lajos igazgatóhelyettestől kap­tam az adatokat, ök hívták fel a figyelmemet arra is, hogy milyen szerencsésen ötvöző­dött a kiváló kutatómunka, az országos sertésprogram és a szövetkezeti mozgalom új for­máinak jelentkezése 1968-ban. (Közös vállalkozás, mellék­üzemág.) A KA-HYB-ot, mely a KGST-országokon belül-vitat­hatatlanul az első hibrid ser­tés volt, s hizonyítottan egy idős a nyugati hibridekkel is, a magyar állam ez év január 31-én mint önálló fajtát vég­legesen elismerte. Ahogy az or­szág minden részén épülnek a nagy befogadóképességű ser­téstelepek, mind többen vá­lasztják ezt a nagy teljesít­ményű fajtát. Mintegy 120 üzemben kb. 40 ezer kocát he­lyeztek el a modern sertéste­lepeken. DE MIÉRT ALKALMAS a nagyüzemi sertéstartásra a KA-HYB sertés? Boda János igazgató: — A fajtatiszta állomány­nyal ellentétben nem egy faj­tán belül kell megtestesíteni minden jó tulajdonságot. Mi­vel a KA-HYB hibrid, a szü­lőpárok külön-külön rendel­keznek az egyes kiváló jel­lemzőkkel. (Anyai vonal: nagy szaporaság, jó malacnevelő képesség. Apai vonal: a hús­ipar igényeinek megfelelő vég­termék.) S ha ehhez hozzászá­mítjuk, hogy a szigorú állat­egészségügyi előírásoknak és a részletesen kidolgozott tartás- technológiának csak a kon­centrált nagyüzemek képesek megfelelni, akkor világossá vá­lik, hogy a nagy telepek kö­vetelményeinek leginkább ez a sertés felel meg. — Mindez nem jelenti azt — kapcsolódik a beszélgetésbe Gondolovics Lajos —, hogy a háztáji gazdaságokban nem tartható. Csak azt kell elérni — s már folynak is a kísérle­tek —, hogy a háztájiban is betartsák a tenyésztési fegyel­met. Ha KA-HYB sertés ke­rül az egyéni gazdák óljaiba, a helybeli tsz adja az apa- és anyaállatokat, s »adminiszt­rálja« a injunkát. Ez a feladat a jelenlegi szervezettség mel­lett nem látszik elérhetetlen­nek. A KA-HYB közös vállalko­zásnak fontos szerepe van ma már az ország sertéstenyész­tésében. Mint mondják, »mi 800 ezer sertés »képviseleté­ben« tárgyalunk«. A vállalko­zás központjában 24-en dol­goznak. A munkatársak fele törzstenyésztő, munkájukat — mintegy 30 üzemben — az alapvető genetikai tevékeny­ség tölti ki. A vállalkozás szer­teágazó és bonyolult feladat­köréhez tartozik az érdekkép­viselet a különböző húsfeldol­gozó, kereskedelmi vállalatok­nál és termelőüzemeknél. Ök biztosítják — meghatározott rend szerint a tenyészállat­utánpótlást, és látják el az ál­lategészségügyi szolgálatot is. Együttműködési szerződés sza­bályozza kapcsolatukat azok­kal a szervezetekkel, amelyek a technológiát vagy a korsze­rű takarmányt szállítják. Minthogy azonban a KA-HYB sertés gyakorlatilag az egész ország területén elterjedt, gon­dot okoz, hogy a mintegy 120 üzemet hogyan tudják átfogni. — Az ország sertéstenyész­tése átalakulóban van — pond ja az igazgató. — Erre jó példa a felvásárlás. A húsipar ugyanis mindmáig a szalonna vastagságára építette átvételi rendszerét. Ez pedig nem ked­vez az olyan magas húséríékú árut termelő gazdaságoknak, ahol a KA-HYB-ot tenyész­tik. Mi olyan sertést is kitenyésztettünk, melynek az eddig ismerteknél lénye­gesen jobb a hűspro- dukciója. Ez az úgynevezett négysonkás típus. S mivel nincs minőségi vágóhíd, és a felvásárlás normái is a sza­lonnára épülnek, ez még nem éri meg a gazdaságoknak. (Tudniillik a húsprodukció nö­vekedésével óhatatlanul csök­ken a szaporaság.) Tudjuk vi­szont, hogy a húsipar távlati tervei — sonkaexport Angliá­ba, az Egyesült Államokba — kedveznek nekünk. S ez a ser­téstenyésztés fejlődésének útja. MEGISMERKEDVE az alig egy évtizedes genetikai mun­kával és a vállalkozás szerve­zetével, egy új felismerés fo­galmazódott meg bennem. 1968 után rengeteg termelőszövet­kezet hozott létre melléküzem- ágat, s összefogva alapított kö­zös vállalkozást. Ezek egy ré­sze bevált, sikerült, más vál­lalkozások egyik napról a má­sikra vegetálnak, s megint mások csendesen, vagy nagy port kavarva megbuktak. S ime, itt van Kaposváron egy életképes, korszerű vállalko­zás, mely a magyar mezőgaz­daság legizgalmasabb kérdé­seire ad választ, legdinamiku­sabb területein fejlődik tudo­mányosan megalapozva, pon­tosan olyan szervezeti keretek között, ahogy az a »nagy­könyvben« meg van írva. S még csak milliókat sem emész­tett föl, az emberi találékony­ság, ötlet, szellem, bátorság és sok szívós munka kamatozik ma ebben a vállalkozásban. Csupor Tibor Somogyi Néplapl 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents