Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-18 / 218. szám

t I Egyéni boldogulás-közösségi érdek Újjászületett az aquincumi porcelángyár Napjaink egyik állandó vitatémája a szocialista köz- gondolkdás kiterjedése, illetve a negatív jelenségek megítélé­se. Az MSZMP X. kongresszu­sán elhangzott beszámolóban hallhattuk: »Szocialista épitd- munkánk. társadalmi életünk fontos eleme a szocialista köz- gondolkodás, közfelfogás, er­kölcsi normák érvényesülése. A műveltség színvonal emelke­désével. közoktatásunk, nevelé­si rendszerünk fejlődésével erő­södött a szocialista erkölcs, az egyén és közösség kapcsolata, növekedett a társadalmi fele­lősségérzet, a társadalom irán­ti elkötelezettség.«. Az életkörülmények változá­sa azonban csak hosszabb idő­szak elteltével jár együtt a tu­dat változásával. Ennek való­ságát, konfliktusait, s termé­szetesen szocialista rendsze­rünk negyedszázados fejlődé­sének nagyszerű példáit is na­ponta érzékelhetjük, akár egyéni életünkben, akár pedig közös munkánk sikereiben. A társadalom iránti elkötele­zettség és felelősségérzet meg­mutatkozik a szocializmus épí­tésének minden területén a párttagság példamutató helyt­állásában, a szocialista munka- verseny-mozgalmakban rész­vevők kiváló munkájában, a párt, a tanácsok, a tömegszer- szervezetek és tömegmozgal­mak sok százezernyi aktivistá­jának a köz javára végzett ön­zetlen társadalmi munkájában. Nyilvánvalóvá vált. hogy az utóbbi esztendők gazdasági és politikai törekvései, az állam- éleflejlesztésére vonatkozó, in­tézkedései. az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesí­tő szocialista demokrácia, az egyéni és közösségi érdeket jobban kifejező szocialista gaz­daságirányítási reform — a korábbinál jobban tudatosítot­ta a végzett munka és az össz­társadalmi érdekek között kap­csolatot. Fejlődött az emberek igazságérzete és a felismerés hogy a szocializmusban a, bol­dogulás csak a közösség érde­kével összhangban érhető el. és alapja a muhka. A közösségért cselekvők és az egész társadalom számszé­rűsége közé azonban oktalan- : A _____. s ág lenné egyenlőségi jelet el- " szocialista kozgondol- képzelni. De ki tagadhatná. I kodás erősítése nem konflik- hogy városainkban. íalvfdnk- j tusmentes. Mindannyian má­ban. lakótelepeinken és régi | gunkban hordozzuk azokat az felélénkülő individualizmus, egoizmus, anyagiasság, tüne­tei az eddigieknél többet fog­lalkoztatják a közvéleményt. Nem jelentéktelen az a küzde­lem. amelyet e közösségellenes jelenségek igényelnek. »A szo­cializmus az emberért van; cé­lunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabban éljenek, javul- jon életük — hangzott az MSZMP X. kongresszusának beszámolója. — Elutasítunk mindenfajta álszerénységet, aszkétizmust. De a ■szocializ­mus eszméivel, s társadalmunk erkölcsi felfogásával ütköző anyagiasság szellemének el­burjánzásával és a visszás je­lenségekkel nem békülünk meg .,.« bérházainkban •— mindenütt találkozhatunk azokkal, akik közösségi gondolkodásukkal kelesztői, állandó élesztgetői az egymással törődésnek, az egy­másért cselekvésnek. A szo­cialista közgondolkodás nagy dolgokban és kis emberségek­ben egyaránt megmutathatja magát. Társadalmunk rohanitem- pójú fejlődése következetesen igényli a szocialista közgon­dolkodás kiterebélvesedését. Éppen ezért az ezzel ellenté­tes jelenségek élesebben mu­tatkoznak meg. az átmeneti társadalom talaján tovább élő. s részben újratermelődő és Ismerjük meg városunk környékét! Simonfa — Tótfalui-erdő — Alma-erdő — Gálotfa emberi gyengeségeket, melyek az ellenirányba hatnak, s nem kevés esetben elnézőek va­gyunk környezetünkkel. Nem egyszerű meghúzni a határo­kat, hol kezdődik a közösség- ellenes magatartás, illetve hol végződik a helyénvaló törek­vés, mely a család életét akar­ja gazdagítani, jobbá tenni. Ha azonban minden gondolatun­kat és cselekedetünket ahhoz mérjük, hogy javára, vagy hát­rányára vagyunk-e a közös­ségnek, ha a környezetünkben mutatkozó negatív tüneteket a többség értékítéletéhez, a szo­cialista erkölcs írott és íratlan normáihoz viszonyítjuk, akkor a magunk és a köz javára dön- | tünk, cselekszünk. S ebben a hosszú távra szó­ló, megalkuvásmentes munká­ban a legszebb bizonyítás — a cselekvés. A társadalmi—-poli­tikai feltételek jók! Az önfel- áldozóan dolgozó, felelősséget j vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén sem szorul­hatnak háttérbe! 1853-ban alapították a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat aquincumi porcelángyárát, amely kézi korongozást) és festésű díszműárukat készít kis sorozatban. A gyár rekonst­rukciója négy éve kezdődött, és 1972 végén fejeződött be. Két új körkemencét, nyers- gyártó műhelyt, masszagyárté részleget és új festőműhelyt építettek. Képünkön: Az új festőműhely. ' 99 fiiQit megettem, abból baj lehet Látogatás az Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben 99 Sok új ház, rendbe tett, ré­gi stílusú épület nyújt kelle­mes látványt. Az utcák fel­kúsznak a környező dom­bokra. A keletre nyíló utca végén magasodik a falu temploma. Ráférne a kiadós tatarozás, hiszen regi idők építészeti stílusát őrzi. To- vabbkúszik a dombra az út. Gyorsan szedjük a levegőt, mert bizony kiadós emelkedő után érünk föl a gerincen hú­zódó földút ra. Kitárulkozik előttünk a dombvidékes vá­roskörnyék szép látványa. Hatalmas, összefüggő erdőt alkot a Tótfalui-erdő. Ko­mor tömegben látjuk délre az Alma-erdő nagy foltját. Csak sejtjük, hogy az erdők mö­götti völgyben van Kapós- gyarmat, Gálosfa. Részben feltört legelőn ereszkedünk le a tölgybe. A legelő területét akácos fa­csoportok teszik változatossá. A völgyet lihegtető emelkedő után hagyjuk el, újra a ge­rincen vagyunk. Bogárzónak jelzi a térkép ezt a részt, ahonnan szép látvány tárul elénk minden irányba. Neki­vágunk a Tótfalui-erdőnek. Erdei út kíséri az egyik völ­gyet. idős faóriások között megyünk. Újabb völgy, újabb szép elnyúló rét, újabb emel­kedő, újra völgy. Bizony le­kívánkozik rólunk a felsőru­ha, nehéznek érezzük kis csomagunkat, lassan rakodik lábunkba a fáradtság, hiszen kilométerek, sorát rójuk már órák óta. . Két átjelzés tűnik elénk, a dél-dunántúLi turistaútvo­nalon vagyunk. Újabb kilo­méter után elérjük a Gálos- fára vezető földutat. Két er­dőrészt választ el ez az út. Az Alma-erdő lehúzódik Bö- szénfáig, míg az út északi oldalán nagy területen fek­szik a Tótfalui-erdő. Szép nö­vésű, fiatal gyertyános között kanyarog utunk kilométere­ken át délre, míg leér a Zse- lic talán egyik legszebb völ-\ gyébe, Vörösaimára. Szemnek is kelletne* látvány, ahogyan ez a szép ívű völgy elhelyez­kedik. erdővel övezve. Az er­dőgazdaság talán legszebb vadásizháza épült fel a völgy egyik zugában. Számunkra a csend némának tűnik, az er­dőértő ember számára kivá­lasztódnak a zajok, jelezve, hogy az erdő éli a maga meg­szokott életét. Elhagyjuk a völgyet, majd a felújított vé­gi erdészház mellett újabb ki­adós emelkedő után kiérünk a galosfai tetőre. A zselici falvak legtöbbje völgybe épült, így Gálosfa is. Nyár végén annyi, ezerszínű virágot kevés helyen lehet látni, mint ebben a gondo­zott előkertű faluban. Sok há­zon ott díszeleg az elismerő tábla: Tiszta udvar, rendes ház. Gondozottak a házakon kívül a porták is. Nagy gyü­mölcsösök kapaszkodnak fel a dombokra, rdsikadásig tele almával, körtével, szilvával. Elszomorodva láttuk, hogy mázsaszám található a lehul­lott érett gyümölcs, nincs, aki fölszedje, megmentse. A vasútállomás felé me­gyünk. Bizony fáradt már a kis társaságunk, de olyan él­ményekhez jutottunk, melyek csak a gyalogjáróknak adat­nak meg. A szép tájú Zselic övezi a gólosfai áldomást is. Merede­ken kúszik keletre a domb. A vonatindulásig szembé- kapjuk a lenyugvó napot Be- zakatol a szigetvári vonat zörgő szerelvénye. Élmény- gazdag kis . társaság utazik haza ... BencZe József Hazaérkezett a magyar írókiildöttség Hazaérkezett a magyar író­küldöttség a poznani nemzet­közi találkozóról, ahol a szo­cialista országok tudományos­fantasztikus irodalmának kép­viselői gyűltek össze. A kül­döttség vezetője Fekete Gyula, tagjai: Murányi Beatrix, Kucz- ka Péter és Csernai Holtán voltak. A háromnapos tanácskozás eredményeként a küldöttségek határozatot fogadtak el, amely­Az ember ősi, legalapvetőbb tevékenysége a saját létének fenntartását biztosító táplálék megszerzése, megtermelése. A táplálékért való evezredes harc napjainkban a korábbi időkben csak mítosznak szá­mító eredményekhez vezetett. Mindennapjaink élelmiszer- anvagat földünk nagy részen ma már iparszerű körülmé­nyek között állítják elő. Az iparszerű élelmiszer-termelés azonban új változásokat, ed­dig ismeretlen problémákat is a »felszínre hozott«. Ezeknek a kutatásával, megismerésevei és értelmezésével foglalkozik Budapesten az Országos Élel­mezés- és Táplálkozástudomá­nyi Intézet. Igazgatóját, dr. Tarján Imre egyetemi tanárt kérdezzük: — Mikor alakult az intézet, és mi a feladata? — Huszonnégy évvel ezelőtt, 1949-ben az akkori Országos Közegészségügyi Intézetben jött létre egv élelmezéssel, táplálkozással foglalkozó kü­lön osztály. A kérdés akkori jelentőségét mutatja, hogy mindössze két ember dolgozott ezen az osztályon. Ahogy az­után a következő években át­alakult, fejlődött az ország élelmiszereket vizsgálják, I ezenkívül a népélelmezés kér- ; déseivel is foglalkoznak. Az [ egész kérdés persze, sokkal j bonyolultabb, komplexebb en­nél. A toxikológiai osztályon például vizsgálják a növény- védelem során felhasznált mérgek utóhatását. Hogy egy példát mondjak: pontosan tudnunk kell. hogy a rovarir­tásban használatos igen erős méreg mennyi idő múlva ala­kul át hatástalan vegyületté, nehogy az ember saját szerve­zetébe vigye a mérget. Azt hi­szem, hogy a modern agro­á talakítja .egyebek között a táplálkozást is. > — Az alapvető élelmiszerek egyre inkább a mindennapi szükségletet meghaladó mér­tékben állnak rendelkezésre, táplálkozási szokásaink vi­szont a régiek. Milyen válto­zásokhoz vezet ez az intézet tapasztalatai szerint? — A Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen feldol­gozza a változások adatait, s mi segítünk ezekét értelmez­ni. Ezek alapján a következő­ket mondhatom. Újabban^ a civilizációs ártalmak között technika szinte napról napra szokás megemlíteni »a túltóp- vet föl hasonló problémákat. A mikrobiológiaá osztályon a járványtani hatásokat tanul­mányozzák. Ezeken kívül élel­miszerkémiával is foglalko­zunk: megvizsgáljuk, milyen a biológiai értéke egy-egy új élelmiszernek, engedélyezett anyagokkal festik-e, s az ada­lékanyagai nem károsak-e az egészségre. ben a többi között a szociális- | élelmiszer-termelese, úgy nőtt, ta országok tudományos-fan­tasztikus íróinak szorosabb együttműködését, tudományos­fantasztikus antológiák kölcsö­nös kiadását irányozták elő. A küldöttségek képviselőiből alakult nemzetközi zsűri elnö­kévé Poznanban Murányi Beatrixot választották. gyarapodott maga az intézet is, s ügy sokasodtak a feladatai. Jelenleg több mint száz em­ber dolgozik itt, orvosok, bio­lógusok, gyógyszerészek, ag­rármérnökök, s más szakem­berek. Munkatársaim a jelen­leg forgalomban lévő, s a pia­con új termékként megjelenő — Az intézet tehát a me­gyei KÖJ AL-oknak afféle trösztje? ^ — Nem. Mi szervezetileg az Egészségügyi Minisztérium­hoz, pontosabban az Állami Közegészségügyi Felügyelet­hez tartozunk, a KÖJÁL-ok pedig a megyei tanácsokhoz. Semmiképp sem irányíthatjuk tehát a megyei szervezeteket. Mindazonáltal kapcsolatunk mégis szoros, de elsősorban szakmai. Tanácsadással, to­vábbképzési anyaggal segítjük őket. Napjaink civilizációja •• -ff -1 f t t másnap meggyötört állapot­Öröklakás — jutányos áron SE ^ ricv-y o o vlsii rí ntt pIIoyiííyiI? ^villák Lajos a hiszé- \ kenység vámszedoje ^ hivatalosan bejelen­tette, hogy visszavonul a szakmától. No, nem azért, mintha eröbeni állapota vagy hajlott kora késztetné erre az elhatározásra. Ha szavának hinni lehet, azért, mert meg­sajnálta az embereket. Je­lenleg az emlékiratain dolgo­zik, s a mű valószínűleg a »Kék fény« kiadó gondozásá­ban fog napih-ágot látni. Svi- hák Lajos egy hosszú eletpá7 lya tapasztalatait sűríti eme munkába, egykori kliensei példáit fölhasználva arra, hogy igazolja: a hiszékenység néha hülyeséggel párosul. Eb­ben a könyvében például egy teljes fejezet foglalkozik a naivitás lélektanával, egy má­sik pedig a hiúságéval. Előbb ebből idézünk egy részletet: »Párvezér Gézámé lilára vált fejjel és félrecsapott pa­rókával támadt a férjére: — Mondd, Géza, mennyi előleget kértek tőled építő­anyagra? Párvézer Géza halálra vál- tan rebegte: — Tízezret! — Lesül a képemről a bőr! Es ezt te meg ki mered ejteni a szádon? Hiszen téged ezek szerint még arra sem érdeme­sítettek, hogy tisztességesen átverjenek! Bezzeg az Un- frankó Jenőtől harmincezret vettek föl szemrebbenés nél­kül! De belőled nyilván ki sem nézték ennyi pénzt, piti, sóher alakként kezeltek, és ebben nem is csalódtak. Mert\ az vagy! Most még csak az ' hiányozna szégyenszemre, hogy tényleg meg is kapjuk az építőanyagot!« A naivitásról szóló fejezet­ben pedig imigyen emléke­zik Svihálc Lajos az egykori daliás időkre: »Gitta imádott. Én is őt, az utolsó fillérjéig. Mint ma­szek fregolikészítö mutatkoz­tam be neki. Erre elájult a gyönyörűségtől. Ügy kellett fölmosni. Csitítottám, hogy ne vegye annyira a szívére, mert pillanatnyilag pang az üzlet, hiszen jelenleg csupán egy négymillió koronás norvég megrendelésein van, az is csak azért, mert a norvégok valósággal rajonganak a ma ■ gyár fregolikért. —Négymillió norvég korona nem túlzottan nagy összeg — csitítottám új­fent Gittát, aki az összeg hal­latán megint el akart ájulni a gyönyörűségtől —. bár azért momentan nem volna baj, ha a kezemben lenne. De vala­hogy késik az átutalás. Hetek óta hiába várom. Már a kö­vetségen is jártam a norvég kereskedelmi attasénál, aki megígérte, hogy utánanéz a dolognak. Persze, lehet, hogy elsüllyedt a hajó. amelyen a pénzt küldték. Ez sem lenne ugyan nagy baj, hiszén a biz­tositó minden bizonnyal meg­téríti majd a káromat, mivel a hajónak nyilván volt cascója. De amíg a biztosító átutalja a négymillió koronát, sok idő­be telik. És- addig is kellene valami készpénz ... — Mennyi kell? — kérdez­te álmatagon Gitta. — Anyagot kell vennem, mert van egy újabb megren­delésem Del-Szomáliába. Ba- gatell. Húszezer fregoli. Ahhoz azonban, hogy a mun­kát el tudjam kezdeni, dróto­kat kell venni. Ezért volna szükségem sürgősen ötezer forintra . . . Ilyen esetben majdnem minden hölgy könnyek között adja át a kért összeget, mert bármilyen naív is legyen a kuncsaft, azért mindegyik lel­ke mélyén ott szunnyad a gyanakvás. így hát életszagú- vá kell tenni a manővert. Épp ezért nem árt például, ha összeesküdött ellenünk. Egyetlen éjszaka folyamán ugyanis tizenöt százalékkal fölment a drót ára, tehát sür­gősen kell még ezerötszáz forint, különben kútba esik a dél-szomáliai megrendelés .. Kizárt dolog, hogy az az il­lető, aki az előző nap fregoli- drót'okra szó nélkül átadott ötezer forintot, másnap ugyan erre a célra megtagadjon ezerötszázat1« M int az idézett részle­tekből is kiderül, Svi- hák Lajos kézikönyve valószínűleg roppant izgalmas és hasznos olvasmány lesz. Megkérdeztem azonban a szerzőt, Svihak Lajost: végső fokon mi volt az a szomorú élmény, amely arra ösztökél­te, hogy búcsút mondjon hőn szeretett hivatásának? Stihák Lajos elborult arccal vála­szolt: — Mert ebből a szakmából már minden tisztesség kihalt. Senkire nincsenek tekintettel. Képzelje el, a múltkorbian' például az én lányomnak akartak eladni egy olyan rjem létező öröklakást kétszáz­húszezerért, amelyet még én is megszámítottam volna ne­ki százötvenért. Ag/s Tihamér lóltságot. Ennek oka, hogy az emberek zöme az új körülijpén-. nyék között is a régóta beideg­ződ öt t táplálkozási szokások szerint étkezik. Pedig a felté­telek egészen mások. A szer­vezet alapvető szükséglete — zsírból, szénhidrátból, fehérjé­ből —• kevesebb, és a koncent­ráltabb élelmiszerekből is ki­elégíthető. Ezzel szemben ét­rendünk még mindig azt az ősrégi szemléletet tükrözi, melynek lényege: semmit se hagyjunk meg. ami megehető. Jó példa erre az olyan rég elavult szólások tovább élése, mint a »Csak az a miénk, amit megeszünk«, vagy »Amit megettem, abból baj nem le­het«. Gondoljon arra, hogv milyen üres ostobaságnak hat ez ma: -Szegények vagyunk, de jól élünk!« Es a sok nehéz, a szervezetet túlterhelő szén­hidrát- és kalóriadús láoialék pontosan akkor fogy legin­kább. legnagyobb mértékben, amikor mindjobban terjed a városias, mozgásszegény élet­mód, tehát a szervezet is ke­vesebb tápanyagot igényelne. — Milyeji következmények­kel jár a túltápláltság? — Ma már népbetegségnek számít a cukorbaj. amelynek egyik legkiválóbb magyar szakértője, dr. Andeli István éppen Kaposváron dolgozik. S ide tartoznak még a különbö­ző keringési és mozgásszervi megbetegedések is. A magvar élelmiszer-fogyasztásban szün­telenülnő a hús, a tojás, a hal aránya, cukorból például több mint a háromszorosát fo­gyasszuk a háború előttinek. Ez kétségkívül jó dolog, de a megváltozott életmódnak a táplálkozási szokások válto­zását is maga után kellene vonnia. A kereskedelem sem figyel eléggé, s bizonyára ké­nyelmesebb is cukrot árusíta­ni, mint mondjuk romlandó, tehát több vesződséggel járó gyümölcsöt. A helyzet tehát kettős: gazdasági fejlettsé­günknek megfelelő szinten va­gyunk a táplálkozás kalória- és fehérjegazdagságát illetően, s ma már rosszul táplált em­ber nincs az országban. Éppen ezért élelmiszer-gazdaságunk­ban, a kereskedelemben és a háztartásokban egyre inkább a minőségi árunak és étrend­nek kell átvenniük a szere­pet. Csupor Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents