Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

Szent-Györgyi Albert köszöntése

Szeptember 16-án ünnepeljük dr. Szent-Györgyi Albertinek, a világhírű Nobel-díjas, magyar származású tudósnak 80. születésnapját. Dr. Szent- Györgyi Albert 1917-ben nyert orvosi diplomát, a budapesti orvostudományi egyetemen, s, élettani kutatással kezdett foglalkozni, majd csakhamar intenzív érdeklődéssel fordult a gyógyszerkutatás felé. Az első években kutatási területe a bakterológia volt, ezt követően a molekulák kémiai és fizikai-kémiai viselkedését tanulmányozta, majd következett az a terület, amelyben hatalmasat és maradandót alkotott: a molekulakutatás.

vitamin fölfedezésért. A háború alatt részt vett a fasizmusellenes mozgalmakban. Szent- Györgyi Albert professzor 1947 óta az Egyesült Államokban dolgozik.

Évek óta a sejtosztódás és a rákos megbetegedések megBe szél get és az alkotóházban

„A művészet célja, hogy behatoljon az életbe”

Egy fiatalember érkezésére várunk. Amint feltűnik a kapuban Kaubek Péter, orosz nyelven felhangzó üdvözlések

oldatlan problémáival foglal-1 fogadják, és Nyikolaj DomaDr. Szent-Györgyi Albert kutatómunkáját külföldön,

Angliában, Németországban,

Hollandiában és az Egyesült Államokban végzete. 1927-ben

Cambridge-ben megszerezte a j születésnapján a nagy tudóst tudományok doktora címet Ies humanistát, s reméljük

majd 1932-ben hazatért Ma- I ™ég *ok. éven kereszlü! fo8.'a

! harcat vívni az embenseg gyarorszagra. Itt kapta meg a j pusztítói, a betegség és háború Nobel-díjat 1937-ben, a C-1 ellen.

kozik és egész tevékenységével, tudományos és közéleti munkásságával az emberi élet védelmét szolgálja. Korunk nagy tudósa és nagy békeharcosa dr. Szent-Györgyi Albert. akinek 80. születésnapja j alkalmából Magyarországon | kiadják A tudós polgár című | legújabb könyvét; ebben mély ! emberséggel közelíti meg napjaink több alapvető és égető I kérdését.

Szeretettel köszöntjük 80.

senko siet oda elsőnek, hogy megláthassa a parti munkások között készült kőszobrot. A partvédő gát építésén talált kőből faragta Kaubek Péter ezt a kis parasztasszonyt. A szerszámok lenn maradtak a munkások bódéjában, nyilván lesz még kő a szobrász számára.

A Fonyód—Bélatelepi alkotóházban vidám élet és komoly munka folyik. Magyar és szovjet fiatal képzőművészekkel találkoztunk itt. És hazánkban ismerkedtek meg egymással vendégeink is: Tatyana Nazarenko moszkvai festőnő, Szvjatoszlav Bozsij odesszai festő és Nyikolaj Do- masenko irkutszki grafikus.

Megjelent a megyei könyvtár 1972. évi állomány gyarapodási jegyzéke

Minden idők legnagyobb he- 1 lyi vállalkozása volt az a mun- 1 ka, amelynek során a napokban elkészülhetett a Somogy megyei könyvtár 1972. évi állo- mánygyarapodasí jegyzéke.

Kellner Bernét a kiadványhoz fűzött előszavában arról tájékoztatja az olvasót, hogy a megyei könyvtár 1973. évi könyvállománya meghaladja a 150 ezer kötetet.

Ez a gazdag áUomány csak akkor töltheti be tájékoztató, tanító-nevelő, ízlésformaló rendeltetését, ha az olvasók számára sokoldalúan föltárjuk — olvassuk alább.

Ez a gondolat, melyet meg kell ragadnunk ahhoz, hogy tisztában lehessünk vele, mi celt szolgál egy könyvtári állománygyarapodási jegyzék.

Gyakorlatban bemutatva talán hatásosabb propagandát iß csinálhattunk ennek a jelentős munkának. Átlagolvasó szemével és szakember igényével egyformán érzékeltethetjük az állománygyarapodása jegyzek «•hasznát-“.

Például: — Milyen új köA név- és címmutatóban • a témában. A sorszám alatt át- Takást Gyula mellett egy szám ! tekintő található: 4013. A 4013.

sorszám alatt ez áll: Takáts Gyula: Vitorlás a berken. Ifjúsági regény. Bp. 1971.

Vagy: — Milyen új zenei könyvekkel gazdagodott a megyei könyvtár?

A 2184-es sorszámtól a 2246- ig a szerzőkről, műveik címéről kapunk képet.

Egyet kell értenünk Kellner Bernáttal abban is, hogy elsősorban a szakembereknek kívánják eljuttatni az ötszáz példányban előállított jegyzéket. A szakmai ismeretek rohamosan bővülnek. Egyre több azoknak a könyveknek a száösszeállítás, időszerű öntözési kutatások címen. Ezt »■tudja“ ez a kiadvány.

Szükség van az ilyen rendszerezésre. A megyei könyvtárban ezt jól tudják. A feldolgozó csoport jeles munkát végzett. S nem különben a házi nyomda dolgozói, akik elkészítették ezt a 4312 könyvet bemutató jegyzéket, amely 642 oldal terjedelemben jelent meg.

Külön meg kell említenünk a Somogyi gyűjtemény gazdagodásának feldolgozását; ez a megyénkre vonatkozó műveket mutatja be.

ma, amelyek nélkülözhetetle- | Súlyos kötet — ezekkel a nek abban a versenyben. \ szavakkal adta át Kellner Ber- melynek célja a legfrissebb nát nekem az 1972. évi álló- ismeretek megszerzése. Az ön- : mánygyarapodási jegyzéket,

tözésről napjainkban sokat be- i hiszfcm, nemcsak a kiad- szélünk, mert a termények vany terjedelmére gondolt, hamesterséges vízhez juttatásánem a belső tartalmára is.

Már kész a terve a jövőre nak egyre nagyobb szerepe ; megjelenő állománygyarapojárási

van. A talajtan, Mezőgazdasági munkálatok alosztályban a 1662. sorszám alatt megtaláljuk azt a hasznos segítséget,

Ök azok, akik együtt dolgoznak Mészárosné Gerencsér Judit reklámgrafikussal, Mészáros Géza festővel és Kaubek Péter szobrásszal.

— Hogyan jött létre a kapcsolatuk?

— A Szovjet Képzőművészek Szövetsége kezdeméníyez- te, hogy a fiatalok tanulmányúton ismerkedjenek meg egymás életével, a két ország képzőművészeti életével. A magyarországi, illetve az ezt követő szovjetunióbeli látogatás alkalmával a képzőművészek külön tanulmányozzák a munkások életét; ipari létesítményekkel, az ott folyó munkákkal ismerkednek — mondják közösen.

Megtudtam, hogy ez az első alkalom, amikor szovjet, magyar képzőművészek a kiállításokon és a hivatalos látogatásokon kívül ilyen céllal találkoznak. Szovjet vendégeink még mielőtt a fonyód—bélatelepi alkotóházba jöttek volna, megismerkedtek Budapest múzeumaival, jártak Salgótarjánban, több üzemben is, és személyes ismeretséget kötöttek az ott élő képzőművszekkel. Alkalmuk volt az ipari városban zománcképet is készíteni, megismerkedni ezzel a technikával is.

— Miért tartják fontosnak, hogy a munkásság életével mélyebben is foglalkozzanak?

Szvjatoszlav Bozsij: — Tutettel szerepel Takáts Gyula ? i amely nem nélkülözhető ebben

dási jegyzéknek ás: a könyvtárak és nagyobb falusi könyvtárak állományának lelőhelyjegyzékével bővül a ki- | advány.

H. B. |

lajdonképpen nemcsak a gyárakban folyó élettel ismerkedtünk, célunk, hogy az egész ország életét megismerjük. Különben is a művészet nem olyan, hogy tematikus részekre lehetne bontani. A művészet célja, hogy behatoljon az életbe. Ezért mindent meg kell ismernünk; többek között fontos, hogy a munkásság életét is szemmel kövessük.

Nyikolaj Domasenko: —

Salgótarjánban az öblösüveggyárban olyan élményekben volt részem, amelyek, úgy érzem, fontosak ahhoz, hogy még közelebb kerülhessek azokhoz az emberekhez, akik ezt a munkát végzik.

Domasenko Irkutszkban tanár.

— Hogyan lett grafikus?

— Ebben «toknak az embereknek vo?‘. részük, akik városomban képzőművészettel foglalkoznak. »Megirigyeltem« őket, és ők segítettek ...

Bozsij — miközben beszél — rajzol.

— Apám is festő — mondja. Ügy látszik, ez nálunk családi tradíció.

— Kik hatottak a művészetére?

— Greco — mondja határozottan. Meg is ismétli, majd hozzáteszi még, hogy Picasso is.

— A magyar képzőművészek közül kiket ismer?

— Nagyon nagy hatással ▼oltak rám Lóránt János képei, tetszettek Mészáros Géza művei, Berki Violáé, Anna Margité.

Tatyána halk szavú, és 6 is dolgozik beszélgetés közben. Portrét rajzol, öt arról kérdeztem, hogy milyen programmal várják majd egy hónap múlva a magyar képzőművészeket a Szovjetunióban?

— Valószínű, hogy Örmény- országba megyünk, ahol egy építkezésnél időzünk, s ott dolgozni is fogunk. Festeni. Aztán természetesen Moszkvát is érintve egy alkotóházban folytatjuk tanulmányainkat.

— Az itteni tapasztalatok?

— Kapcsolatainkat tovább kell majd szélesíteni, ezt a következtetést vontuk le itt- tartózkodásunk alatt. Jó ez a tanulmányút forma, hogy együtt dolgozzunk. A személyes kapcsolatot nem pótolhatják a kiállításcserék.

— Mit vár a szovjetunióbeli úttól Gerencsér Judit reklámgrafikus ?

— Szeretném beutazni azt a nagy országot északtól délig, mert minden érdekel. A tanulmányút" miatt halasztottam el az első kiállításom megnyitóját, és szeretném, ha a friss élmények is szerepelnének munkáim között.

Kaubek Péter: — A Puskin Múzeumban, azt mondjak, nagyon szép szobrászati anyag található. _ Feltétlenül szeretném látni...

A magyar—szovjet képzőművészek tanulmánvút-cseré- jének tapasztalatait levonhatjuk majd azon a kiállításon is, amelyet jövőre rendezenek meg Budapesten, illetve Moszkvában.

Korányi Barna

LESKÓ LÁSZLÓ

Jírzsi testvérem, zúg az a dal

A fél tiszta jachymovi bisztróban leült az asztalomhoz egy lány. Kis ébenlány volt, harsogófehér tunikában, felragyogott minden, amihez hozzáért. Egy fickó is letelepedett vele együtt. Az arca, mint egy ökölbe zárt kéz. A sarc a kasból!

Jachymov tulajdonképpen csak ráadása volt a prágai programnak. A hivatalos részen már túlettük, túlittuk magunkat. A szerződésen pecsét. Dögfáradt voltam. Nagyokos viszont a napi tárgyalás estéjére mindig beiktatott egy-egy találkozót régi ismerőseivel. Mintha minden cseh, szlovák és magyar veterán abban a Mala Strana-i kiskocsmában adott volna randevút egymásnak. Az elején még Nagyokossal tartottam, ittam a tizenkettes sört, hallgattam, ahogy a Katinkát énekelték. Volt valami egyforma bennük, s ezt alpakka öltönyük sem tudta leplezni.

Csavarogtam az Aranyművesek utcájában, lestem az Orloj napfürdőzésre előtáncoló apostolait, csettegtettem a fényképezőgépet a Vencel téren. Nem bántam, hogy nem kell tercet énekelnem Nagyokossal. Nyomorultul éreztem magam; az idegen országban szétmosódtak bennem a hazai emlékek, nem tudtam beléjük kapaszkodni. A honvágy belső nyüszítéseivel szinkronban voltak arcom rendjükből lazult vonásai. -Nem érzem az idegen ország lelkét« — gyártottam gyenge lábon álló teóriát magamnak.

Vendéglátóink — talán, hogy lélegzethez jussanak — adtak egy gépkocsit, vezetővel együtt, és leküldték bennünket Jachymovba.

— Holt urónbónyá ván ott, mérnök úr. Megnézzük — mondta Nagyokos.

Nem tudott szabadulni szülőhelye nyelvjárásától. Az evés utáni cuppogtatástól meg a mérnökurazástól sem. Komplexusa volt, hogy neki csak technikuma van? Két éve dolgozom már a cégnél, melynek ő az igazgatója.

Az ökölarcú srác odaült az asztalomhoz az ébenbarna lánnyal. Az a fickó volt, aki szintén ott szorongott a kasban, mely a jachymovi bá- nyába süllyedt velünk. Röhögni kellett volna Nagyokoson, aki megpróbálta méltósággal viselni a bányászsisakot.

— Kobák — mondta. — Bónyószkorombán mink is hordtuk.

M

intha tapsra várt volna a múltjáért. Elfogott a levegőtlenség érzete a szűk kasban, kitört bennem a pánik. Iszamos kézzel téptem föl magamon az inget. Mindig így van ez velem, ha szűk helyre vagy zsúfolt járműre kerülök. Nagyokos rámíör- medt:

— Mi ván? Csák nem fél? Mádáme Kűri itt tórtá föl a ródiumot!

A szégyen, hogy azt hiszi: a bányától ijedtem meg — melyben »mádáme Kűri« otthon érezte magát —, visszagyűrte bennem a pánikérzést. Az ökölarcú rám villantotta a szemüvegét. Valahonnan már akkor ismerős volt nekem.

Most itt ült az asztalomnál.

— Jírzsi — bökött magára.

Az ébenlány rámlézerezett

a szemével.

— Dana.

Löktem a mancsom. A fickó elkapta.

— Govoris pa ruszkij?

Megváltott a kukaságtól.

Jirzsi jól, én az általam ismert háromszáz szót variálva beszéltem oroszul. Dana leginkább a mosolyát prolongálta.

Ismerős volt a fickó.

Még az indulata is. ahogy a taplószerű sültet szidta, örültem. hogy Nagyokost a szállodában hagytam.

Faltunk. Dana is. Ha

összepiliantottumk, mintha ívfény ragyogott volna fel.

— István gerój. Na zdaróv- je! — emelte poharát Jírzsi.

A kasbeli pánikomra célzott, és vigyorgott.

— Túró, nem hős az István — morogtam. — Gyerekkori trauma. A boltban majdnem agyonnyomtak, azóta van zárthely-iszonyom. Akkor nálunk még csak kilónként lehetett a rizst vásárolni. Az egész falu ott tülekedett a boltban. 1950-et írtunk, ecsém!

Az ökölpofájú tele szájjal hahotázott. De tudtam: érti amit mondok.

— Volk! Te farkas, ne morogj !

A nevetése rámragadt, mint a bogáncs, amivel egymást

dobáltuk hazafelé menet az iskolából.

— Ha én farkas, akkor te medvégy! Bruhuhaha!

Koccantak a poharak. Az ébenlány azt mondta:

— Szio.

A

z asztal alatt összeért a lábunk. Nem húzta el. Nagyon szeretteim. Jirzsi éppen Nagyokos nyársat-nyelt esetlenségét utánozta.

— Nacsalnyik! Nekem is van, éppen ilyen, mint a tied. Ök még bálványokat imádtak, összetévesztették ezeket az eszmével.

Térd a térdhez puhán, gyengéden. Kívántam, hogy Jirzsi a fivére legyen az én ébenlánykámnak. Mert különben elveszem tőle, elveszem tőle, elveszem tőle! Csikorogtak a fogaim.

— Farkas! Hrrr!

Jirzsi vadul forgatta a szemét. Ismerős volt a szaga, mintha ugyanarra az alomra szülte volna az anyja, mint engem.

— A stafétabotot majd mi vesszük át. Miért nem gondolnak erre Nagyokosék? He? Mi a lotüdőért nem beszélnek erről velünk!?

Bányamérnök volt, ezt Danától tudtam meg, amikor kiment a 00-ra.

— Le kellene ülni velük. Érted!? Tele van a gatyájuk komplexussal, testvér! De be nem vallanák, még ha hü- velykszorítóba fognád is őket! — Da.

— Azt mondod? Baromságot mondasz — komorultam el. — Hogy mindják ezt oroszul?

Kezdtek ránk figyelni. Boldogan ordítoztunk, rá se rántva a nézdegélőkre. A végén majd udvariasan felsöpörjük a piacéról a kontakt- lencséket. Jirzsi áthajolt az asztalon, bele a képembe.

— A tudatalattidat vakar- gatom, te meg kéjesen hagyod, komám. Póz ez a ke- sergés, tudod te azt!

Vigyorogtam; átlátunk egymáson.

— Gyönyörpóz, szégyentelen felkínálkozás — dupláztam meg a tétet. — Mikor szabadulunk meg végre ezektől a kölöncöktől? Mit kell tennünk, hogy olyan nehéznek találtassunk, mint Nagyokosék? Mert ők nehezek, ezt azért el kell ismernünk, tezs- vír! )

— ök már bizonyítottak. A fasiszták ellen, önmaguk ellen ...

A hangszóróból Karel Gott eunuchhangja. Kanálcsörgés.

— Amit én építek, menedék az neked is. Amit te építesz, abban otthon vagyok én is.

összekapaszkodtunk. egy pohár felborult, a bor vékony patakja kövér tócsává hízott az abroszon. Valaki rázendített a Kalinkára. Jirzsi? Dana? Vagy én? »Kaaalinkaka- linkakkalinkamajá...«

— Most már ne nyomogasd a lábamat — mondta kifáradva az ökölarcú.

Az asztal alá hajoltam: csakugyan az ő lábát nyomogattam egész idő alatt. Danáé dalékó volt. nagvon messze, mint az Északi sark: Kartkar- ban^i macskaköves utcán. Dana a vállamra hajtotta a fejét. Jirzsi átölelt bennünket.

Nagyokos egy sarok mögül bukkant elő. Behemót hajó a ködből. Álltunk egymással szemben, hibátlan vigyázál- lásban. Jirzsi mozdult először, hogy kitérjünk előle, de akkor Nagyokos szeplős arcán váratlanul megrándult valami. Vigyorgott, isten bizony! Belémkarolt ő is. Alig tudtuk a lépést tartani vele. A Kálinkét dúdoltuk. Béke volt bennem, mint amikor az ember megérkezik valahová, a megpróbaltató hosszú út után, és magához öleli rég nem látott testvéreit. Tudtam már, miért volt ismerős ez az ökölképű srác!

K

ét év telt el, békében önmagámmal. Ma levelet hozott a postás. A bélyegen Smetana arcképe; Dana írt. »Kedves István! Írok, mert férjemet baleset érte. Keményen ellenállt, de legyőzte a baj. Vele voltam az utolsó pillanatig. Emlegetett téged is. Azt mondta, írjam meg, ha már megtörtént az. hogy zárjátok magatokra az ajtót Nagyokossal és énekeljétek el a Kálinkét, úgy, mint akkor. Ha jó szívvel emlékeztek rá. Váll a vállnak. Jirzsi tegnap meghalt. Azt akarom, tudd, hogy a baleset akkor érte, amikor embereket mentett a bányatűzből«.

Jirzsi testvérem! Dana kis- húgom! Zúg az a dal, a Kálinkat

Somogyi Nép/opl 5