Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

I Vezetőségválasztás előtt Interjú Szenes Imrével, a KISZ megyei bizottságának első titkárával Á közép- és felső fokú tan­intézetekben. a tavasszal már befejeződtek a RlSZ-választá- sok. Szeptember 15-től no­vember 5-ig a többi K1SZ- szervezetben választanak ve­zetőséget. Az ebből adódó fel­adatokról beszélgettünk Szenes Imrével, a KISZ megyei bi­zottságának első titkárával. — Két kongresszus kSzfitt be- rfll sor a választásokra. Milyen feladat adódik ebből? * VIII. — Mint minden választás­nál, így a KlSZ-alapszerveze- tek, a csúcsvezetőségek és a bizottságok vezetőségválasztá­sánál is az a legfontosabb fel­adat, hogy a fiatalok reálisan értékeljék a kongresszus óta végzett munkát. A vezetőségek beszámolóikban föltárják a hi­bákat, értékeljék a sikeres ak­ciókat. Feladatuk az is, hogy összegezzék, mit végeztek el a VIII. kongresszus által meg­határozott feladatokból, föl­mérjék, hogy miben van még lemaradás. Mozgósítaniuk kell ifjúságunkat az MSZMP X. kongresszusa által kitűzött fel­adatok és a novemberi állás- foglalás teljesítésére, a társa­dalom előtt álló politikai, gaz­dasági feladatok megvalósítá­sára. — Mit tart különösen fontos­— Megfelelő-e s hangalat ahhoz, hogy a fiatalok felelós­séggel választhassanak, a no te» hintsék megszokott akciónak a választást? — A választásokra való fel­készülés nem kanpány. Szer­vesen illeszkedik évi mun­kánkhoz. A tavaszi tanácsvá­lasztások idején, a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei és a X. VIT-re való felkészülés során aktív politizáló légkör alakult ki a KlSZ-szervezetek- ben. A társadalmi munka­akciók, szakmai, politikai ve­télkedők egész sora volt az idén. — A tanintézeti KlSZ-szerve­zetekben lezajlottak a választá­sok. Az akkori tapasztalatokból lehet-e valamit hasznosítani? nak a választásra való felké­sziilés során? — Azt, hogy tovább erősöd­jön ifjúsági szövetségünk kom­munista jellege, szilárduljon tovább a szervezeti élet rend­je és fegyelme, növekedjen to­vább a KISZ befolyása az if­júság, különösen a dolgozó fia­talok körében. — A tavaszi választások ta­pasztalatai alapján készítet­tük el az intézkedési terveket. Tavasszal összehívtuk az isko­laigazgatókat, a párttitkárokat, a pártösszekötő tanárokat és a KISZ-titkárokat. Együtt tájé­kozódhattak a választás fel­adatairól. Most is arra törek­szünk, hogy az újjáválasztás ne csak a KISZ belső ügye le­gyen, hanem tekintsék az ál­lami szervek és a gazdasági egységek is fontos esemény­nek. A pártszervezetek soha nem figyeltek még ennyire a, RISZ-szervezetekre, mint most. A pártivégrehajtöbizotír ságok feladattervet készítetteké, Jó a kapcsolat a gazdasági ve­zetőkkel is. Reméljük, bizto­sítják majd a választás tárgyi feltételetit; úgy gondoljuk, nem lesz fiatal, aki a munka­helye miatt nem vehet részt a ’ vezetőségválasztó taggyűlé­sen. Ahol szükséges, ott mű­szakcserékkel biztosítják rész­vételüket. — A nyári vezetőképző tan­folyamok programjában is sze- repelt a választásokra való fel­készülés. — Főként módszertani szempontból készítettük föl a KESZ-vezetőket Megtanítottuk őket arra, hogyan kell leve­zetni a jelölő gyűlést, a vá­lasztást. Arra ösztönöztük őket, hogy a beszámolókban dicsérjék meg a jól dolgozó­kat, bírálják azokat, akik nem teljesítették önként vállalt kö­telezettségeiket. Elemezzék a párt-, az állami és a tömeg­szervezeti vezetőkkel való együttműködést — Kik kerüljenek a vezetőié­VÁRDAI BÜSZKESÉG Bekbe? Bővítik a tejtermékek választékát A tehenészetek tejkínálata az év első hat hónapjában — a múlt óv azonos időszakához képest — tíz százalékkal növe­kedett. Ennek megfelelően az ipar is fokozta termelését. S ez lehetővé teszi a tejtermékek választékának bőví tését. Jelen­leg 101-féle termék kerül for­galomba; 12 féle tej- és tejké- sizítménjy, 40 féle ömlesztett sajt, II túróféie. A választék­bővítés keretében mosit magas fehérjetartalmú, kedvező ösz- szetételű és jó élettani hatású termékek forgalomba hozata­lát tervezik. — legfontosabb feladatunk: javítani a vezetés színvonalát. Megválasztásra olyan KISZ- veztőket javaslunk, akik er­kölcsi-politikai magatartásuk­kal kiérdemelték társaik bi­zalmát, akik készek és képe­sek kommunista szellemben nevelni s a szocializmus építé­sére mozgósítani a fiatalokat. Olyanokat, akik ismerik a párt politikáját, és képviselni tud­ják az ifjúságot az állami és társadalmi szervek előtt. Fo­kozott figyelmet akarunk for­dítani a hátrányos helyzetben1, levő kétkezi munkásokra és a fiatal nők közéleti szereplésé­re. Szorgalmaznunk kell, hogy- szárnak növekedjék a KISZ vezető testületéiben. A falusi KISZ-szervezetekben — mivel ott,.a tagság összetétele életko­rát, munkhahelyét, foglalko­zását tekintve nagyon vegyes — arra hívtuk föl a figyelmet, hogy olyan vezetőt válassza­nak, akik a szövetkezeti, a ta­nácsi demokrácia fórumain is képviselni tudja érdekeiket. Azt szeretnénk, hogy a vezető­ségekbe huszonéves fiatalok kerüljenek, akik nagyobb ta­pasztalattal, nagyobb tekin­téllyel rendelkeznek már. H. É. Kétszázhetven tagot számlá­ló kis tsz a várdai Űj Élet. Hatszázötven hektár szántóval rendelkezik. Tavaly egy mun­kanapra százegy forint jutott. Meghatározó számok ezek. Ti­zennégy év telt el azóta, hogy a szövetkezet megalakult. Messzire jutottak. A vezetők többsége az indulástól itt van, vagy legalább is »-még idejé­ben« érkezett. Idejében ahhoz, hogy sokat tegyen ezért a ngm is túl nagy közösségért. Krum­mer József elnök, Völgyi Mi­hály főagronómus, Takács Ist­vánná főkönyvelő asszony, Szíj Ferenc párttitkár ezért olyan népszerű Várdán. — Végigjártam az »iskolát« — így beszél a nehéz évekről Szíj Ferenc. — Kocsisként kezdtem, aztán a borjakat gondoztam. De voltam fejőcsí­Szíj Ferenc rás, csikós; gyalogmunkás. Ahogy mondani szokás: »ahol szorult a kapca«, ott kellett lenni. Később úgy kívánta a helyzet, hogy traktoros legyek, majd gépcsoportvezető. Négy év óta ez utóbbi mellett lát­tam el a párttitkári teendőket. Négy év alatt tízről tizen­kilencre nőtt az alapszerveze­ti tagok száma. — Jó KlSZ-munka folyik Várdán, ennek is köszönhető Hazánkban ma már el­enyészően kevés a kispolgár. A lakosságnak mindössze más­fél százaléka. A kisipar és a kiskereskedelem már messze nincs ott — nem is volt —, hogy a legcsekélyebb mérték­ben is befolyásolni tudná az ország gazdasági és társadal­mi rendjének fejlődését. Miért beszélünk akkor még­is kispolgáriságról? Mert a kis- polgáriság — mint magatartás- forma — túlélte közvetlen tár­sadalmi bázisát. Mindennapos »értékei« — egoizmus, önzés, álszent sznobság, a pénz kizá­rólagos értékmérőként való el­fogadása stb. — lassan, észre­vétlenül beszivárogtak a köz­életbe, a közgondolkodásba, és ha nem is meghatározóan, de jelentős mértékben alakítják azt. Jó példa erre az a film is, amit éppen a napokban vetí­tett ismételten a televízió. Fe­jes Endre »celluloidnyelv«-re fordított könyvéről, a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem-rőí van szó. Érdekessége, hogy négy-öt évvel ezelőtt, amikor a regény megjelent a köny­vesboltokban, a kritika fanya­logva fogadta, holott a mű gondolati tartalma ugyanaz volt, mint ma a filmnek. Ugyanakkor egy lényeges kü­lönbség is van: a mondanivaló 1969-ben még nem volt annyi­ra aktuális, mint ma. Egy-egy gondolatnak ugyan­is — legyen bár művészi esz­közökkel ábrázolva vagy a tár­sadalomtudományok jellegze­tes eszközeivel feltárva — idő­re, érésre van szüksége. A mű­vész, a tudományos munka­társ a különböző jelenségeket általánosítva tárja elénk, nem ritkán akkor, amikor ezeknek előzményei és következményei nem vágnak még csontba-hús- ba, amikor még nem alkotják egy általános társadalmi lelki­állapot szembeötlő részét. A társadalom sok százezer ki- sebb-nagyobb jelentőségű ada­léka, jelensége, információja között találjuk, kiemelésére, értelmezésére, merész fantá­ziájú művészre, kizárásos ala­Jegyzetek egy életformáról A kispolgáriság anatómiája pon dolgozó kutatóra, jó szemű publicistára van szükség. De a sok kis apró részje* lenség, milliónyi információ megérik, letisztul. Ehhez idő kell. Mert mindennapjaink, két és fél évtizedes szocialista va­lóságunk, amelyben együtt ka­varog az évezredes történelem által reánk testált jó és rossz örökség, megannyi tárgya, dol­ga, gondolata, eszméje, or­szág- és szocializmust építő vi­lágunk napról napra megis­métlődő gondjai, apróbb és na­gyobb örömei, küzdelmei és távlatai, a kor, amelyben élünk, a tudomány és a tech­nika forradalmának ideje. S mérhetetlen mennyiségű infor­mációjával, ismeretzuhatagá- val s szinte egyetlen életérzés­sé sűrűsödő változásaival nem teszi könnyűvé az alkalmazko- dast, nem fejleszti egyértelmű­en a választani tudás készsé­gét. A dolgok megértéséért folytatott szüntelen küzdelem, a soha meg nem szűnő érdek­lődés, a látottak-hallottak ál­landó mérlegelése biztosíthatja csak, hogy szüntelen betömhe- tők legyenek a rések, betemet- hetők a buktatók, amelyek közt a csetlő-botló ember elve­szíti egyensúlyát, helyes mér­legelő képességét, s a köny- nyebb, és a hamisabb értékek felé fordulva nem veszi észre, hogy kezd kicsúszni alóla a ta­laj, sőt egyenesen azt gondol­ja, pajzsra emelik. Példák. Huszonéves ifjú, aki jó évti­zede végzi az orvosi egyete­met. Kiváló sportoló volt, test­nevelő szakos tanár szeretett volna lenni. Szülei nem hagy­ták, doktori cím kell a neve mellé — mondták. Még néhány év, s biztosan meg is szerzi. De hogy milyen orvos lesz belőie? (Nem szeretnék a keze alá ke­rülni.) Fő, hogy a címet meg­kapja. Szomorú listát állíthatnék össze a CSAK a pénzt, autót, villát, fényes bundát hajszoló mérnökökről, orvosokról, sőt (bármilyen hihetetlen) taná­rokról, akik ugyanakkor nem ismerik a belső tartást, a nyug­hatatlan újat-jobbat akarást, a környező világ minél jobb, alaposabb megismerésének vá­gyát. Képet rajzolhatnék a be­szűkült, provinciális, kisszerű alakokról, akik a magúk kis »udvartartásán« túl nem is­mernek semmit — de ott »fe­jek« —, s a körön belüli kap­csolataikat szinte vég nélkül merevítik, onnan minden moz­gást, dinamizmust igyekeznek kiszűrni. Sorolhatnám az »oko­san« harácsoló kisiparosokat, akik a nyugati tőkésekhez ha­sonlóan csak szerényen fitog­tatják, amijük van, s a kevés­bé, de még mindig túl jól ke­resőket, akik viszont nem áll­nak szóba a »mindennapi ha­landóval«. A fiatal, tehetséges fiatalembert is megemlíthetem, akinek egyszerű munkásembe­rek a szülei, s meglehetősen avatag módszerekkel, arisztok­rata származását emlegetve igyekszik megkülönböztetett tiszteletet szerezni, s nem te­hetsegének kamatoztatásával. A szép, fiatal lányt, aki egy előkelő, első osztályú étterem­ben elfogyasztott Coláért min­denre kapható. A munkát (a többlet- és a társadalmi mun­kát is) megvető léhűtőket, a magas beosztású barátokkal és ismeretségekkel hencegőket, a tiszteletteljes köszönésre váró­kat. S mindazt, ami nem a tényleges munkából, az igazi teliesitményből fakad, hanem a fülledt, kifacsart, idegen or- j szagokból importált, talaja- j vesztett ízlésből, felfogásból, gondolkodásmódból követke­zik. Ez a fajta sznobság, a ha­mis, talmi értékek ámok­futásszerű karrierje négy-öt éve még jórészt a külső körön kívül létezett. Azóta viszont puha amőbakarjaival átcsú­szott a körön, s az egészséges belső kör felé igyekszik, fel- falva-bomlasztva az ésszerűt, és mindent, ami értelem- és érzelemgazdag, s amiből az ember nemesedett századokon keresztül. Az is kétségtelen, hogy az önzés, saját személyiségünk túlhangsúlyozása, a hódolat a semmis, felszínes értékek iránt valahol találkozik a mérhetet­lenül bonyolult emberi termé­szet gyenge hajlandóságaival. Az emberi értékek, gondolatok azonban hallatlanul széles ská- lájúak, s általában a konkrét társadalmi és történelmi körül­mények, viszonyok döntik el, hogy a társadalmat alkotó em­bernek mely tulajdonságai fej­lődnek ki. Bemard Shaw, a vi­lághírű drámaíró szerint a szo­cializmus olyan fegyverrel ren­delkezik, amely mindig és min­den esetben a legnagyobb ru­galmasságot biztosítja a rend­szer számára. S ez a minden­kori korrekció a torzulások menet közbeni kiigazításának lehetősége. Shaw-nak itt annyiban van igaza, hogy a szocialista tár­sadalom mindennapjaiban ér­vényesülő mechanizmusok, e társadalom berendezkedése ad­ja a keretet, alapját egy jobb, tökéletesebb emberi életnek De ehhez nekünk, mindennap­jaink alakítóinak is rengeteget kell tennünk. , | Csupor Tibor í ez. Tizenháromezer forint ér­tékű ajándékot kaptak a gye­rekek a járástól jutalmoként. Fölszerelték belőle a klubhe­lyiséget. Nagyon szoros a ka­pocs a két alapszerv között. Ebből következően a pártta­gok zöme fiatal. Tizennégy év. Hány és hány éjszakába nyúló megbeszélés a tsz vezetőségében, hány vita! Völgyi Mihály sokra emlék­Körbe mutat: — Nézzék csak ezt a ma­jort! Hogy mi volt itt a kez­det kezdetén? Szinte semmi ahhoz képest, ami most van. Az ott a sertéstelep, az meg a gépszín. Egyik sem volt akkor még. Ahogy épült a közös, úgy épült a család is. Négyszobás házat emeltünk, bebútoroztuk — parkettáztuk a feleségem­mel. Ö is tsz-tag. A gyerekek megnőttek. Éva lányunk egészségügyi szakközépiskolás, a fiúnk, Jóska ipari tanuló. Itt, a műhelyben meg űj ge­nerációk nőttek föl a kezünk alatt... Mustos József szik. Mégis, leginkább azok az évek maradnak meg emléke­zetében, amikor nem egymást, hanem a természetet kellett legyőzni. S tulajdonképpen minden év küzdést hozott. Az idei nagy munkák idején a veztők is ott voltak, szinte »őrségben« a táblákon. Ha va­lamelyik gép leállt, már ro­bogtak is alkatrész után vagy segítségért. Mustos József traktoros megerősíti ezt. Aztán ő vall az eltelt évekről. — Mióta a szövetkezet meg­alakult, traktoros vagyok itt. Régebben a gépállomáson dol­goztam. A tsz-t együtt kezdtük Szíj Ferivel, Duduka Jánossal, meg a többiekkel. Ha jelle­mezni akarnám ezt a csaknem másfél évtizednyi időt, én, a traktoros csak számlálni kez­deném: Hofher, Diesel-gép, T—28-as, Belorusz. Ennyiféle traktort adott alám az idő. Nem kívánom vissza vala­mennyit. A Hofher már ki­rázta volna eddig a telkemet. Ihász László Ihász László az »űj generá­ció« tagja. — Huszonhat éves vagyok, hatvanhat óta dolgozom a tsz- ben. 1968-ban ültem traktorra. Mindent azoknak köszönhe­tek, akik itt elkezdték a mun­kát. Mit mondjak? Ügy érzem: kaptam valamit. A legtöbbet, amit ember kaphat más em­berektől. Szakmát, barátságot. Néha mesélnek az első évek­ről, amikor még jóformán fo­gat sem volt, nemhogy gép. Nekünk jóval könnyebb a dol­gunk, ez biztos. De a tanít­vány még nem hagyta el a mestert. »Erős« KISZ-tag volt, úti célja: párttagnak lenni. Nem kis büszkeséggel ezt mondják a várdai tsz-tagok: »Szemernyi adósságunk sincs«. Ezt tizennégy év kemény mun­kájának köszönhetik. Leskó László Utak, hidak 70 millió szeptemberben Az aszfaltot nem lehet ki­próbálni. Azt, hogy milyen munkát végeztek a keverőte­lepen s a beépítésnél, csak akkor lehet megállapítani, amikor — szétterítve az úton — kihűl. De javítani cikkor már nem lehet rajta. — Nálunk nincs kísérlet, próba; minden munka bemu­tató és javíthatatlan — mond­ta Szikszai László, a KPM Ka­posvári Közúti Építő Vállalat igazgatója. — Ezért mondjuk mindig azt, hogy az aszfalt — a keverőteleptől, a beépítésig — fegyelmezett, jó munkát igényel. Az építkezések időszakában ennél a vállalatnál mindig harc folyik a kilométerekért és a Celsius fokokért. A kapos­vári keverőtelepen készült asz­faltot ugyanis mindig mesz- szebbre kell szállítani. A tá­volság viszont azzal a veszély- lyel jár, hogy kihűl az anyag, meghatározott hőfokon alul pedig már nem lehet bedol­gozni. A kihűlt anyag kárba vész, s ez nem kis összeg, hi­szen tonnája 700 forint körül van. A keverőtelepről egyre több aszfaltot szállítanak a tíz ton­nás gépkocsik: a KPM Kapos­vári Közúti Építő Vállalat eb­ben az évben a tervezett 195 millió forint helyett 210 mil­lió forintos termelési értékkel számol. A jó aszfalt mellé a munká­hoz jó idő is kell. A napfényes nyár és a száraz ősz kedvezett, jó ütemben készült a munka, s megkezdődött a »betakarítás« Ebben a hónapban nem ke­vesebb, mint 70 millió forint értékű új és felújított utat, hi­dakat adnak át. Kaposvár és Kaposmérő között elkészül a 61-es főközlekedési út felújítá­sa. Lábod és Nagyatád között a 68-as út kap új aszfaltsző­nyeget, Cserepes-puszta pedig új bekötőutat. Potonynál 1,3 millió forint értékű hidat ad­nak át ’ Több új munkát is elkezde­nek ebben a hónapban. Kor­szerű aszfaltszőnyeget kap pél­dául a kaposvári Zalka Máté utca és a Hársfa utca. Az idén elkészül még a Dimitrov utca új burkolata, s több utca asz­faltozását kezdik meg Fonyó­don. Azt, hogy ilyen sok átadás előtt álló munkája van a KPM Kaposvári Közúti Építő Válla­latának, Szikszai László igaz­gató röviden azzal magyaráz­za!: csökkent az- átfutási idő. Egy-egy megkezdett építkezé­sen a korábbinál jóval gyor­sabb, ütemesebb a munka. Az üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítésére készült intézke­dési terv végrehajtásának van ebben döntő része. Az idén — a korábbi idő­szak gyakorlatával ellentétben — nem nyújtott, hanem két műszakot vezettek be a kapos­vári aszfaltkeverő-telepen. S ez természetesen maga után vonta azt is, hogy hosszabb munkaidőre tért át az aszfalt bedolgozását végző gépsor. A szervezés eredménye: a gazdaságosabb termelés, a na­gyobb értékű munka. K. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents