Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

Miskolci eszmecsere Irodalom munkásábrázolás nélkül? íróknak, kritikusoknak ad­taik lehetőséget Borsod-Abaúj- Zemplén megye vezetői, hogy egyhetes tokaji táborozáson vegyenek részt. A programok közül érdeklődésre leginkább az az eszmecsere tartott szá­mot, melyet a miskolci me­gyei könyvtárban rendeztek. A vita témája a munkásosz­tály ábrázolása az irodalom­ban volt. Hadd kezdjem egy szubjek­tív megállapítással. Vélemé­nyem szerint az irodalomban a munkásábrázolás apályának vagyunk tanúi. Csekély azok­nak a műveknek a száma, amelyeknek központi hőse a munkás. vagy legalábbis munká«környezetben él. Para­dox jelenség ez, kétségkívül. Az aiz osztály, amely a hata­lom birtokosa lett — «kiesett« az Írók érdeklődési köréből. Amíg a hatalomért küzdeni kellett, művek tucatjai szól­tak hétköznapjairól, küzdel­méről. Olykor csak a szimpá­tia hangján, olykor azonban szinte programot adva, irányt határozva ennek a harcnak. Különösen a két háború közti irodalomra gondolunk itt, s olyan írókra, mint József At­tila, Kassák Lajos vagy Véry Tibor. A mai magyar valóság nem kedvez a munkásságai fogig i- kozó irodalom előrelépésé­nek? Nincs »társadalmi meg­rendelés«? Aki csak egy ki­csit is ismeri az üzemekben, gyárakban dolgozó embereket, az tudja, hogy jogos kívánsá­goknak marad adósa az iroda­lom. Igen jól kifejezte ezt Gulyás Mihály vitaindítója, melyben személyes példákra is hivatkozott: munikásöccse rendszeresen »tolmácsolja« ezeket a kívánságokat. Gu­lyás Mihály azt is elmondta, hogy aimiikor öccse tizenegy- nehány év után munkahelyet akart változtam, akikor a fő­mérnöke megkérdezte: »Hogy is hívják magát?« A példa jellemző. Nem zavartalan a kommunikáció az értelmiség és a munkásság között. Ez áll az irodalom és a munkásáb­rázolás viszonyára is. A való­sággal, az élet “érdekesebb részével« ma kevesebb írónk áll közvetlen kapcsolatban, mint a fentebb említett két világháború közötti időszak­ban. Akkor az írók közül sok ugyanolyan körülmények kö­zött élt, mint azok, akikről műveit alkotta. Nemegyszer kétkezi munkával szerezte meg a kenyerét. Ma hány írónk áll esztergapad mellett? S ezt a kérdést nem demó- góiá'ból teszem föl. Mert nem­csak a fizikai valóságban vett esztergapadról van itt szó, ha­nem az esztergapadról, mint szimbólumról is. Hányán is­merik ma azoknak a világát, akik ott állnak a gépük mel­lett? Az egyik felszólaló szerint a munkásosztály maga is nagy változásokon megy át. Hala­dunk az osztálynélküliség fe­lé. Tehát az ábrázolása szin­te lehetetlen feladat. Mi volt és mi a mindenkori irodalom feladata? Hogy a változásokat ábrázolja! Van ennél izgalmasabb téma ? Nincs. Van ennél nehezebb? Nincs. Nem véletlen, hogy csak• a legjobbaknak sikerült. Nem sikerülhet viszont azok­nak, akik elvesztették a kap­csolatot. Kassák Lajost idé­zem: »Fehér mandzsettával, nyakkendővel nem lehet meg­ismerni a munkáséletet. Azt csak az ismeri, akinek hajnal­ban szól a vekker, hidegben, hőségben lóg a tömött villa­moson, ismeri az olaj bűzét, a szerszám keménységét...« S a megváltozott körülmények között: aki íróként Is együtt lélegzik társadalmunk alap­vető osztályával. Gerő Jánost idézzük, aki ezen az értékes gondolatokat »csatasorba« állító eszmecse­rén sürgette a kapcsolat fel­vételét: legyenek mecénások maguk az üzemek, gyárak is. Egy-egy valamire való sporto­lóra ezreket áldoznak, olykor hiába. »Csábítani« kellene az írót is. Több társadalmi ösz­töndíjig lenne szükség. Ezek azonban csak anyagi feltételeket teremtenének. Idézzü/k újra Gulyás Mihályt aki a belső ösztönzés első- rendűségére hívta fel a figyel­met. Aki ezt nem érzi, annak az anyagi ösztönzés hiábavaló. Adyról 1906-ban Jövendölés és bírálat­Miért jó érzés a Somogyvár- megye című napilap 190ö. feb­ruár 18-i »Heti levelét« olvas­ni? Mert Ady Endre akkor megjelent kötetéről szól? Igen. Az Új versekről van benne szó. Arról az Ady-kötetről, melyért a legtöbb »átkot« szór­ták fejére támadói, meg nem értői. A Magyar Irodalmi Le­xikonból idézek: »Megindul a harc ellene és mellette. Ady mindinkább a magyar iroda­lom központi alakjává lesz. A reakció dühödt támadásai elkeserítik; a nyáron ismét Párizsba .. . utazik.« A »mellette és ellene« folyó harcba szólt bele a Somogy- vármegye cikkírója, Hegedűs- Bite Gyula is. Amiért jó ér­zés olvasni a mai olvasónak, az az, hogy Kaposváron, a »mellette«-táiborhoz zárkóztak fel. Idézünk a nem egészen »szabályos« recenzióból, mely­ben. ez áll Ady Endréről: »Egyéniség. Erős és svad. Lé­lek. Szertelen és szilaj. Rajon- gani kell érte, vagy mérhetet­lenül gyűlölni. Középút nincs. Kívülről kell megtanulni min­den sorát, vaigy tűzbe vetni minden versét. Langyos sza­vakkal nem lehet beszélni ró­la. Mert Ady nagy ember...« S hogy mennyire igaza volt a cikk szerzőjének, azt mi, az utókor látjuk igazán. Idézem prófétikus szavait: »Ady End­rének új könyve jelent meg, Új versek a címe. Olyan ese­mény ez. felebarátaim, hogy az unokáink pontosan fogják tudni, hogy 1906 volt ez a ne­vezetes esztendő. Ti nem, fe­lebarátaim, mert ti vakok vagytok. és Ady Endre a látók költője.« A jóslat beteljesedett. L. L. Sokan összetévesztik a pe­riférikus jelenségek ábrázolá­sát a munkásábrázolással, a munkásosztály problémáinak tükröztetésével. Ezek a mű­vek azonban akkor lennének teljesek, ha az egész viszony­latában érzékeltetnék azt a részt, melyet ábrázolnak. Fekete Gyula mondta: »Az irodalom csak akkor iroda­lom, ha a teljességet adja.« Felhívta a figyelmet a szocia­lista brigádokra. Ezeknek áb­rázolása adhat újat, lendüle­tet. Nagy a kritika felelőssége is. Senki sem kívánja azt, hogy minden recenzor egy­formán lássa a művet. De a:U igen, hogy a véleményét egy­értelműen adja tudtára a kri­tikát olvasónak, s a mű író­jának. A nyílt vita hasznossá­ga kétségbevonhatatlan. De mire véljük azt — amire Mol­nár Gál Péter is hivatkozott az Élet és Irodalom egyik szá­mában —, hogy egy, a mun­kásvilágról szóló színműről megjelenése után fél évvel még csak a Kritika, a Nép- szabadság és a Somogyi Nép­lap írt? Fejes Endre Cserepes Margit házassága című művé­vel ugyanis Molnár Gál És- beli glosszájáig csak e három fórum foglalkozott. így nem lesz könnyű az előrelépés. Fekete Gyula a fiatal írók­tól várja azt, hogy változás szülessen. Ám, ha gondolat­ban végigfutunk az első köte­tesek művein, »nagyítóval« is alig . találunk olyat közöttük, mely a kétkeziekről szól. Alig van .fiatal írónk, aki »otthon van« a munkások vagy a pa­rasztok világában. Talán csak Ördögh Szilveszter, vagy a va­lamivel idősebbek közül Cza- kó Gábor, Marosi Gyula, Szentgallay Géza nevét lehet­ne megemlíteni. Nem túl biz­tató a kép. Tenni kell valamit, ez vilá­gos. Gulyás Mihály rokon­szenves önkritikával azt mondta: »Bűntudattal fogtam ehhez a vitaindítóhoz,« Ami azt jelenti: tettek, illetve mű­vek kellenek az előrelépéshez! A miskolci tanácskozás éppen ezért volt értékes. Leszögezte, hogv szükség van a munkás- osztályról szóló művekre. Tisztázta a félreértéseket, ins­pirációikat adott, melyek — reméljük — novellákban, re­gényekben realizálódnak majd. A hasznos miskolci kezde­ményezés — az írótábor, az eszmecsere, a sok üzemláto­gatás— nem maradhat egyedi példa. Leskó László Egry házában tüdejére gon­Badacsony- bam, az Egry sétány 12. szám alatt em­lékmúzeumot rendeztek be a festő egykori hajlékában, aho] életének utolsó évtize­dében alkotott. A kikötő lár­máját megszű­rik a parti fák, melyek az Eg­ry József Em­lékmúzeumig kísérnek. Köz­ben át kell kelni a síne­ken — ilyen lenn, a »kopor­sóhegy« lábá­nál építette második ott­honát Bada­csonyban fe­lesége, Pauler Juliska mara­dék pénzéből. Egry, beteg dolva, emeletes házat építte­tett, s a felső szintet rendezte be műteremnek. Most, hogy rendbe tették és átalakították, valójában alig hasonlíthat ar­ra a házra, melyben Egry dolgozott. Nyilván kopottabb, egyszerűbb volt itt minden. Csak a műterem néhány be­rendezése, a festő állványa és palettája mutatja hűen, hogy milyen egyszerű ember lakott itt valamikor. A badacsonyi Egry-ház ma inkább modern múzeum. A múzeumba lépve Egry- dokumentumokkal ismerked­het a néző. Keresztelevéből mindenki megtudhatja, hogy 1883. március 15-én született a Zala megyei Újlakon. Egy korai önarckép alatt a pesti évek emlékét idézi a festő: »Homályosan emlékszem az akkori világunkra, különböző vándorlásainkra. Iskolán kí­vül dolgozni jártam, kőműves­nek maltert hordtam, piaci árusnak segítettem.« Hogy milyen kiváló érzéke volt Egrynek a groteszkhez is, mutatja néhány párizsi és bu­dapesti képeslapja, melyeket az 1900-as évek elején készí­tett. Nan« Miklóssal, az emlék­múzeum gondnokával megál­lunk azon a szűkre szabott csigalépcsőn, melyet akár egy szikkel is eltorlaszolhatott a művész, ha gondoskodni kí­vánt arról, hogy ne zavarják. A gondnok Egry személyes ismerőse. Talán hozzá sem kell tennem, hogy milyen sze­rencsét jelent ez annak, aki a művész emberi arcára is kí­váncsi. Borsos Miklós kiváló Egrv-portréjához, melyet az emlékmúzeum előtt állítottak föl, nagyszerű adalékok az ál­tala fölidézett emlékek, hi­szen Egry művészetének ko­Borsos Miklós alkotása áll a ház előtt. rai fogadtatására is találunk közöttük jó néhány példát. A barcsi születésű Nagy Miklós többek között elmondta, hogy Badacsonyban apósa többször is invitálta Egry házába, hogy i vegyen a szegény embertől képet, olcsón adja. Nem nagyon kellettek azok senkinek sem, még a diplo­más tanítóinak sem... Egyszer képpel akart f’zetmi Diem Károly badacsonyi, ma is élő kereskedőnek Egry. Ez a negyvenes évek elején tör­ténhetett, de tőle is akárcsak a háborús évek kő/,“’ i á*-ve­zetőjétől, ingyen ke”eft. elfo­gadnia a kedvességet, a szol­gáltatást. De művészetét ért" barátai is voltak Egrynek. a'; !; f1is­merték tehetségét: Káli i Er­nő, Genthon István. ?.* vesz- túry Dezső — néhány korai Egry-tanulmány írói. A badacsonyi kiállítás nem teljes, de a Szíj Béla rendezte bemutató hűen érzéke’teti Egry fejlődését, hatalmas küz­delmét. míg például az 19)3- ban festett dekoratív Táj fák­kal című képtől eljut az 1927- ben készített Szent Kristófig. Megfigyelhető az is. hogy Egryt nemcsak vonzották a paraszti, munkás témák, ha­nem azok segítségével az egy­szerű emberek életének válla­lásával lett igazán nagy mű­vész. ' Az. 1919-ben festett Bada­csonyi szőlőhegy barna alap­színű kartonja jelzi, hogy Egry szakítani igyekszik a »tömör« festéssel, színei az évek soTán ki világos ódnak, s feloldódnak egyéniségével. Az 1922-es Szüretelő még in­kább jelzi ezt. Képszerkeszté­se is megváltozott, lényegre áüsu Badacsony, Egry sétány 12. Egry-emlékmúzeum. A csodák és retíencíck Amerikája Ipper Pál Újvilági utazások című könyvéről „Nagyüzem“ a budapesti filmstúdiókban A Hunnia játékfilmstúdió vállalatnál javában folynak az utómunkálatai Makk Ká­roly Macskajáték című film­jének, amely Örkény István nagy sikerrel játszott drámá­ja nyomán készült. Keleti Márton halála után Mészáros Gyula vette át a népszerű dal­játék, a Csínom Palkó forga­tásának vezetését. Ugyancsak befejezéséhez közeledik Mi­hályi! Imre teleivíziós rende­ző első játékfilmje, a Pókhá­ló is. valamint Sándor Pál Ré­gi idők focija című alkotása. Szász Péter, ä Kapaszkodj a fellegekbe alkotója Egy kis hely a nap alatt címmel for­gatja új vígjátékét. Üj alko­tással áll a közönség elé Szö­rényi Rezső is. aki az Idegen arcok-at • forgatja. Kalandos, romantikus história lesz Zsurzs Éva alkotása. A török­fejes köp ja. Üj filmje előké­szítésén dolgozik a Tízezer nap rendezője, Kosa Ferenc. A mű címe: Hószakadás. A Budapest játékfilmstúdió vállalatnál az utómunkálato­kat végzi Gygpmathy Lívia az Álljon meg a'menet rendező­je. valamint Hintsch György, aki a Hét tonna dollárt for­gatta. Kezdi Kovács Zsolt irá­nyításával folynak a Locsoló- • kocsi felvételei Sokat hallunk. olvasunk Amerikáról. Rádióból, ripor­tokból, szociográfiai kiadvá­nyokból, odalátogató magya­roktól, haza-hazatérő egykori hazánkfiáitól hallottakkal gazdagítjuk ismereteinket e földrész életéről. Az így ki­alakult kép azonban egymás­sal alig összefüggő epizódok­ból, töredékekből áll, amely­nek tartalmát rendszerint az határozza meg, hogy a szerző vagy beszélgető partnerünk Amerika melyik táján élvagy járt, és mivel foglalkozik. E hatalmas földrészről, a világ leggazdagabb kapitalista or­szágáról kialakult ítéletünk nem lehet tehát egységes. Ipper Pál könyve azonban se­gít abban, hogy a maga teljes valóságában és mozgásában ismerjük meg az Újvilágot. Nem azáltal, hogy pontos és nagyon jellemző, jól alkalma­zott adatokkal, tényekkel vi­szi közel az olvasókat a tár­sadalmi jellemzőkhöz, hanem elsősorban személyes élmé­nyeinek érzékletes leírásával. Ezek a több év során gyűj­tött tapasztalatok azonban nem az egyszerű turista még oly alapos Megfigyeléseiből állnak össze, hantim a kitű­nően képzett, Amerika törté­nelmét, jelenét, társadalma összefüggéseit, a történekem ; mozgatóit jól ismerő marxista újságíró tudatos vizsgálódásai j nyomán kerülnek feldolgozás­ra. A szerző hallatlanul gazdag élményanya,ggal ren­delkezik. hiszen beutazta egész Amerikát. Nagy érdeme, hogy biztos kézzel tud válogatni a benyomások, élményok soka­ságából, a leginkább jellemző mozzanatokat, eseményeket emelve ki. Ezek mögött azután megkeresi a háttérben mun­kálkodó erőket, a politikai manipulációkat. Mindezt köny- nyed. olvasmányos stílusban, tárgyilagos hangvételben, ép­pen ezért meggyőzően tálalva. A szerző a csodák és rette- | netek Amerikájaként emlegeti több évi munkájának színhe­lyét. Valóban, a technikai gi­gantománia nem egy megnvil- | vonulásáról számol be — cso- I da tulajdonképpen csak ezen a területen található — és a társadalmi rettenetekről: a fényűzés és nyomor kiáltó el­lentétedről, a bűnözésről, az egyre jellemzőbb emberi el­szigetelődésről, a fajú társa­dalmi ellentmondásokról, a propaganda gépezet hatásairól, ■ a hirdetések manipuláló sze- j repéről, az unifonmizáltságról, a szellemi igénytelenségről. i És — tálán nemi csodálkozás­sal — a barátságos emberek­ről. Mert a szerző nem titkol­ja. sőt örömmel írja le: min­denütt szívélyes vendégszere­tettel fogadták, és nem egy helyen úgy tekintették, mint a kommunista Magyarország nem hivatalos követét. Igaz, sok helyen úgy bámulták, mintha egy másik bolygóról érkezett volna, de szívesen beszélgettek vele. Végtére is — állapította meg a sok hivata­los és magánbeszélgetés után — az amerikaiak is olyanok, mint bárhol másutt az embe­rek: békére vágyók. Csak job­ban maguknak élők, és bámu­latosan naivak a körülöttük kavargó élet megítélésében. Nam tudnak, de legtöbbjük nem is akar eligazodni a vi­lágban.. Még valamit meg kell emlí­teni a könyvből: a szerző ta­lálkozásait az amerikai ma­gyarokkal. Mert mindenütt felkeresi őket, vitatkozik, be­szélget velük és érdeklődik fe­lőlük. Változatos, ellentmon­dásos kép alakul ki ezek alap­ján, amiből elsősorban az tű­nik ki, amit már jól isme­rünk: nem szabad egy kalap ! alatt emlegetni a kint élő ma- | gya rókát. Óriási különbség I van köztük. 1 P. L törő és bátor úiító tehetség­gel helyezi el témáját a kar­tonon. Sokan keresték föl már az első napokban is a badacso­nyi Egry-múzeumot. Közülük nemcsak kéneket jönnek néz­ni, hanem fölkeresik az egy­kori találkozások színhelyét a hű barátok, ismerősök is. Az Egry József Emlékmúzeum baráti kört szervez, s m r s fölvett tag’ai közön vert töb­bek között Bern IP’ túréi, Czóbel Béla Dési Hubf u­ráimé, Illyés Gyula " lot András. Kisfaludy "‘r'.’al Zsigmond, Martyn ’ne, Keresztúry Dezső, a<. Egry breviárium című szép köny­vével járult hozzá a m-'—mm- avatás eseményéhez. Végül meg kell emlékeznünk arról a somogyi származású Állami- díjas pedagógusról is, aki nagy részt vállalt annak ide­jén a Hazafias Népfront kere­tében működő “Egry baráti körben«, a festő kultuszának őrzésében. Fónai Tiborról van szó. Az Egry múzeum létrehozá­sáért pedig sokat tett a Veszp­rém megyei Múzeumok Igaz­gatósága, élén Éri István. Horányi Barna Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents