Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-11 / 187. szám

ELSŐ SZÁMÚ SEGÍTŐK Mesterségük címere Források A pérttagigyűléseken vagy vezetőségi üléseken elhangzó értékelések többnyire általá­nosságban elemzik az egyes tömegiszervezetek és -mozgal. mák munkáját. Csak ritkán vagy egyáltalán nem térnék k' viszont az ott dolgozó kommu­nisták munkájának minősíté­sére. Holott ez adna igazán lendületet, segítséget. A tomegüze'-vezetek ugyan, nem egyszerűen végrehajtói, közvetítői a párt politikájá­nak, hanem önálló tevékeny­séget folytatva, segítik fel­színre hozni a különböző el­lentmondásokat. megoldáso­kat adnak, kezdeményeznek, jelzik a tapasztáit jelensége­ket a pártnak. Ezzel egyúttal kifejezik és védelmezik a so­raikban található dolgozók ér­dekeit, igényeit. Másrészt a tömegiszervezetek és mozgal­mak a párt számára bizonyos értelemben harci területet is jelentenek, miivel tagjaik, tö­megeik megnyerése újra és új­ra szükséges. Ezért a pártta­gok áltál a tömegszervezetek- ben végzett mindennapos munka az élet követelménye. A tömegszervezetek tagja’ felkészültségben, politikai és élettapasztalatok ban, aktivitás­ban, áldozatvállalásban ter­mészetszerűen különböznek egymástól. Párton kívüli tag­jaik nem minden kérdést ítél­nék meg ugyanúgy, nem min­den esetben foglalnak állást ugyanoly módon, mint a kom­munisták. Ez természetes és nyilvánvaló. Ebből következik, hogy tevékenységüket, állás- foglalásaikat a pártszerveze­tek nem ítélhetik meg a pár­ton belüli normák, követelmé­nyek szerint. Az egységes né­zet és az egységes cselekvés itt minden esetben csak a kom­munisták folyamatos meggyő­ző munkájának, politikai és ideológiai tevékenységének ha­tályéira adakiulhat ki. S erre mind a teendők meghatározá­sakor. mind a végzett munka értékelésekor a pártszerveze- teknek megfelelő gondot kel1 fordítaniuk, hiszen a tömés- szervezetek pártinányításáinak ez az egyik legfontosabb ele­me. Politikai felelősség A tömegiszervezetek és -.moz­galmiak önállóak, a demokrati­kus centralizmus elve alapján épülnek föl, tevékenységükben realizálva a párt politikáját. Eninsk érvényre juttatása az ott dolgozó kommunisták szá­mára fontos kötelesség. A pártszervezetek számaira Is szükséges, hogy megismer­kedjenek a tömegszervezetek elgondolásai val. ir ány el vei ve!, döntéseivel, mert «nélkül a pártirányitás egyoldalú ma rád. Az egyoldalúság azerb.n av ellenkező végleten Is jzltn.- kezhet. Az utóbbi időb? i szá­mos pártalapszervezet a terü­letén működő tömegszerve­zetet, mozgalmakat valamiféle -melléje rendelt« szervkén. fogja fel. Ügy vélik, hogy an­nak irányításáért minden vo­natkozásban az illető tümag- szervezeit va>gy -mozgalom fel­sőbb szerve felelős, s maguk­tól minden ilyen feladatot el­hárítanak. Ahol így gondolkoz­nak, ott nem értik azt az el­vet. hogy a párt irányi tás alap­vetően az azonos szintű párt- szerv feladata. A helyi pofit kai irányításiért tehát az adov területen tevékenykedő párt szervezet felelős. Az irányítás nem lehet me­chanikus. mivel a tömagszer- vezetek között a faladat és ? funkció tekintetében sok kü­lönbség van,. Egy azonosság természetesen van közöttük. s ez a párt politikájának elfoga­dása és vállalása. Ezt azonban az emberek más-más csoport­jai vagy rétegei körében, a megfelelő eszközökkel képvi­selik és valósítják meg . Ez természetesen aizt is je­leníti, hogy nem elégséges ál­talában igényel™ segítségüket a pártszervezet által hozott j határozatok megvalósításához hanem ana kell törekedni hogy -testre szabott- felada- | tokát kapjanak, amelyek egy­bevágnak jellegükkel, tevé­kenységi körükkel. Alkalmaz­kodni kall! tehát az adott tö- | megszervezet vagy -mozgalom ! szervezeti formádhoz, alapsza­bályához, munkamódszereinek sajátosságaihoz, a tagsag ösz- szetételéhez, érdefelődésii kö­réhez stb. Az alkalmazkodás természetesen mem jelenthet politikai vagy világnézeti en­gedményeket. Tervezés és összehangolás A pártszervekre hárul a to- megszervezeték és tömegmoz­galmak tevékenységének ösz- szehangolása is. Gondo-ikodni kell arról.'hogy a tömegszarv :- zetak tevékenysége kapcsolód­jék az adott időszak legfonto­sabb politikai feladataihoz. Másrészt munkájukban ne le­gyen fölösleges párhuzamos­ság. ismétlődés. Az összehan­golást legjobb a munka terve­zésékor, illetve a fontosabb ak­ciók kidolgozásakor elvégezni, mert ezzel mindjárt elejét le­het venni az átfedéseknek. Nincs arra szükség. hogy ugyanazok az emberek ugyan, azit a témát hánomszar-négv- szer tárgyalják meg, nxás-má testületben. A pártszervezeteknek első számú segítői a tömegszerve­zeteik és -mozgalmak. Olyan természetes sző v e tségesek. amelyek minden szinten részt vesznek a poYt'ka k’a'akitásá- ban. a kérdések eldöntésében, a határozatok megvalósításá­ban. A heiyes alapon törtéi".ő páirtórányífás az egyik fő fél­té'ele aonek. hogy e szerepü­ket miméi jobban betöltsék, ezáltal még hatékonvabbam ér vényesüljön a párt vezető sze­repe. I>r. Szabó Imre. az MSZMP KB alosztályvezetője Somogy iparosítása számta- i lan új munkahelyet terem- : tett. Korszerű iparágak je- ; lentek meg a megyében, s ezt még akkor sem túlzás le- I írni, ha tudjuk, hogy ezek­ben a gyárakban még ma is milyen magas a szakképzet- len és a betanított munkaerő aránya. A kép azonban évről évre változik. Megyeszerte 20 szrkmunIáétéoző iskola mű­ködik, s ezekben a három évfolyamon összesen 8000 fia­talt tudnak képezni. (A leg­utóbbi tanévben 7300-at.) Így hát cseppet sem közömbös, hogy az utánpótlást nevelő is- kdlákból kik kerülnek ki. s milyen mértékben képesek a somogyi ipar egészébe illesz­kedni. Balogh Lászlót, a megyei tanács munkaügyi osztályá­nak vezetőjét kérdezzük: — Melyek ma Somogy me­gyében a leginkább keresett, s legkorszerűbbnek számító szakmák? — Jelenleg az országban 186 szakmát ismerünk, és i ennyit tanítanak a szakmus- kásképző intézetekben. Ennek mintegy a fele szerepel a so­mogyi iskolák tantervében. Az , talán jobban jelzi a fejlődést, hogy a megyénkben megta­nulható szakmák csaknem ki­vétel nélkül az újak, a kor­szerűbbek l^özé tartoznak, hi­szen a megyében is a gépipar 1 felé tolódott el az ipar ará- i nya. Az általános iskolát I végzet fiatalok választhatnak egyebek között a karosszéria- lakatos, az elektrolakatos, az ,■ elektronikai műszerész, a tv- műszerész, a központifütés- és csőhálózatszerelő (víz-gázsze- \ relő), a .vasesztergályos, a vas- es fémszerkezet-lakatos, ! az erősáramú berendezéssze­relő és a háztartási gépszere- ' lő szakmák között. Ezek egyi- két-másiká.t a lányok is elsa­játíthatják, sőt mi éppen er­re ösztönöznénk őket. Ugyan­akkor néhány korábban ked- . veit szakma fokozatosan el- | sorvad. Így például alig akad olyan fiatal, aki mezőgazda- sági kovácsnak jelentkezne. — Hogyan biztosítják a tervszerű munkaerő-utánpót­lást? Lehet-e a fiatalokat oda irányítani, ahol leginkább szükség van rájuk? — A demográfiai helyzet nem kedvez a tervszerű munkaerő-irányításnak. Lé­nyegesen szerencsésebb hely­zetben lennénk akkor, ha rendszeres túljelentkezéssel néznénk szembe. De erről szó sincs. Sajnos, mindig keve­sebb a gyerek, s a mi szere­pünk inkább csak a sokolda­lú felvilágosításra korlátozó- i j dik. A tervszerű utánpótlás 1 I nevelésének egyik lényeges \ Több tízezer forint megtakarítás Lakossági szolgáltatások a nagyberki áfész-nél (Tudósítónktól.) Az év elején megtartott szö­vetkezeti részközgyűléseken e.s küldöttgyűlésen a nagyberki áfész több mint kétezer főnyi tagsága különböző szolgáltatá­sok bevezetését szolgalmazta a szövetkezet körzetéhez tartozó tíz községben. A szövetkezet vezetősége ez évi munkája » során igyekszik megfelelni ezeknek az igényeknek. Azegj'ik ilyen fontos szolgál­tatás a pb-gázellátás biztosítá­sa. A szövetkezetnek. Nagyber­kiben van egy gázcseretelepe, innen szállítják hetenként egy alkalommal a községekbe a gázt. A körzetben több száz gáztűzhely-tulajdonos van, he­tenként 120—130 palackot szál­lítanak a helyszínre. Mivel a szövetkezetnek saját fuvar­eszköze nincs, ezért a környe­ző termelőszövetkezetek és a batéi TÖVÁL segítségét veszik igénybe a gázszállításhoz. A felmerülő nehézségek ellenére a szövetkezetnek ez a szolgál­tatása kielégítő. A háztáji állattenyésztés szempontjából nagy jelentősé­gű a tápellátás biztosítása. A nagyberki áfész a Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Válla­lat fonói keverőüzemétől kap­ja a táp és takarmány többsé­gét. A felvásárlóhelyekről csak ritkán hiányzik a táp, válasz­tékban is igyekeznek megfe­lelni a kívánalmaknak. Havon­ta 8—9 vagon táp eladásával segítik a háztáji gazdaságok állattenyésztését. Egyre sűrűbben veszik igénybe falusi lakodalmak cél­jaira a nagyberki, csornai és attalai vendéglátóüzleteket. A szövetkezeti tagok ilyen ren­dezvényeken az ételforgalom­ból 10 százalék kedvezményt is kapnak. Azok, akik magán­házaknál rendezik a lakodal­makat, a szövetkezet edény- kölcsö-170 szolgáltatását veszik igénv’'-> A tagok itt is 10 szá­zaié’" ‘ ' ’vezmérryt kannak. Az áfész tíz községében is egyre többen fűtenek olajjal. A lakosság kérésére négy köz­I ségben a boltok mellett hor­dós olajtárolókat létesítettek. Azt tervezik, hogy az olajtá­rolást a többi községben is fo- i lyamatosan bevezetik, termé­szetesen a beruházási lehetö- 1 ségek tői függően. | t A szövetkezetnél végzett ■ számítások azt tanúsít ják, hogy i az itt megemlített szolgálta- j tások bevezetésével az áfész a j lakosságnak, a szövetkezeti tagságnak több tízezer forin- I tos megtakarítást ad. Száz vasúti átfúró A forgalombiztonság nagyítója alatt A KECSKEMÉTI vasúti át- , járóban történt szerencsétlen- ; ség volt a közvetlen előzmé­nye annak a forgalombizton­sági fölmérésnek, mélynél; során a MÁV, a Volán, a KPM Közúti Igazgatóság és a köz­lekedésrendészet szakemberei megyénk valamennyi út—vas út kereszteződését felülvizs­gálták. — Mi volt a fölmérés célja? j — kérdeztem Pelikán János | forgalombiztonsági ellenőrtől, aki a Volán képviseletében vett részt a vizsgálatoan. — Feltérképeztük a baleset­veszélyt rejtő vasúti átjáró­kat, és a fölmérés alapjan ja­vaslatokat tettünk a megelő­zésre. A Volánnak, mint a j közúti forgalomban részt vevő vállalatnak érdeke, hogy a baleseti lehetőségeket mini j malisra csökkentse. A vizsgá­lat során ezért főként a na­ján osztályoztuk, hogy hány autóbuszjárat halad át ott egy nap. A legforgalmasabb — az­óta már fénysorompóval föl­szerelt átjáró — Siófokon, a 7-es főközlekedési úton van. Itt nyolcvannyolc járat halad át naponta. — Milyen szempontok sze­rint folyt a vizsgálat? — A legfontosabbak: belát­hatóság — tehát képes-e idő­ben észlelni a gépkocsivezető és a mozdonyvezető a kérész tezödést —, megfelelőek-e az előjelzőtáblák, mekkora az át­járó szélessége — ez az át­eresztőképesség szempontjából fontos —. milyen a biztosító berendezések állapota, és vé­gül megfelelő-e az útburkolat minősége. — Mik voltak a leggyako­ribb hiányosságok? ­— Több helyen a jelzőtáb­lákról lekopott a festék, így különösen szürkület után alig láthatók. Máshol az útszéli | bozót takarja a jelzést. Egy i gyeltük. Az átjárókat az alap-1 esetben semmiféle tábla nemi gyobb autóbuszforgalmú ke | reszteződések hiányosságait fi SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 22. Q Somogyi1 Néplap — Uraim! Önök. mint a 2. magyar hadsereg tisztjei, tud­ják, hogy az ellenség adott helyzeténél fogva kénytelen hátrálni. Ez nem azt jelenti, hogy végérvényesen megfuta- imodott. Bár bízunk abban, Jhogy hadjáratunk rövid és di- f csöséges lesz. véráldozatakat Jkövetel. A magyar vért, ha Í kell. egyes esetekben a szient cél érdekében, melyet magyar ^hazánk védelmében követünk, ! fel kell áldozni. De a kion­tott vért nem szabad pazarol­ni. Ezt csak úgy lehet meg- J valósítani, ha a tisztikar és a (legénység között kölcsönös bi- izalom áll fenn. Ha a honvéd i csak fél a feljebbvalójától, és \ nincs bizalommal hozzá, nem (fogja százszázalékig teljesíte­tni a rá bízott feladatot. A inyers fegyelem nem elegendő. rendfokozat nélküli hon- svédtől fölfelé mindenkinek el kell telve lennie annak a fel­adatnak a fontosságától, mely számára osztályrészül jutott. Ennek végrehajtására ne a fe­gyelem szorítsa a honvédet, hanem elsősorban a köteles- eégteljesítés mélységesen át- érzett tudata.« Elég néhány, a legénységtől ellesett beszélge­tésre támaszkodni, hogy meg­állapítsam: »Nálunk nagyobb a fegyelem külső megnyilvá­nulása. mint az előbb vázolt belső felelősségérzet és köte- lességtudat.« Fölnézett egy pillanatra, majd folytatta: — Meggyőződésem, hogy az itteni és későbbi kiképzésnél ezt a felelősséggel telt köte­lességtudatot előnyben kell részesítenünk, a fegyelem külső megnyilvánulásaival szemben. Mire idáig ért, kiszáradt a torka. Töltött egy pohár vizet. Míg ivott, arra gondolt, hogy most jön a nehezebbje. Köröndi idegesen várta a folytatást. Vajon hova akar az öreg ki­lyukadni? — kérdezte magá­ban. Látta több társának az arcán, hogy ők is csodálkoz­nak egy kissé, de a gőg . nem engedte, hogy ő is mutasson valamit Fegyelmezte magát, és kifejezéstelen arccal ült, tovább figyelve. Komora kis bajuszkáját tép­deste. Feszültein figyelt. Észre­vette, hogy nincs nagyon ínyé­re az alezredesnek az eddig mondott szöveg. De rugalmas észjárással azonnal megérezte, hogy az eddigi vakíegyelem helyett most a belső felelős­ségérzet és kötelességtudat je­lent valamit, amihez kellően és jobban kell alkalmazkod­nia, mint másnak. — Az előbb elmondottakat — folytatta Gömöry alezre­des — csak úgy lehet elérni, ha megnyerjük az emberek bizalmát. Miként lehetséges ez? Ügy, hogy érdeklődünk az őket lbgiaLkoztató problémáik felöl. — Itt sóhajtott egyet ti­tokban. mint aki nagy elhatá­rozásra jutott, es most szán­dékszik végrehajtani. »Mind­egy. Ki kell inni a keserű po­harat« gondolta. — Érdek­lődjünk családi viszonyaik, hátrahagyott hozzátartozóik hogyléte felől. Buzdítani kell őket, hogy a háború győztes befejezésekor családjuk jobb helyzetibe kerül. Beszélgetni kell velük úgy, hogy közelebb állóknak érezzék magukat mutatta az átjárót. Az útbur­kolat minősége is több helyen rossz volt. Felsőmocsoládnál egy régi bakterház okoz bal- esetveszélyt azzal, hogy telje-1 sen elzárja a kilátást. A be ; láthatóság szempontjából nyolc kereszteződés erősen ki­fogásolható. így például Gör­geteg és Csokonyavisonta Mesztegnyő és Hosszúvíz, So- mogymeggves és Tab között egy-egy oldalról, Felsőmocso- lád és Polány között pedig egyik oldalról sem megfelelő1 a kereszteződés beláthatósága. | A VIZSGÁLATRÓL készült', jegyzőkönyvet valamennyi érintett megkapta, és a leg veszélyesebb helyeken már in- | tézkedtek. A jövőben a KPM folyamatosan újrafesteti fény- visszaverő festékkel a jelző­táblákat, a MÁV pedig anyagi lehetőségeihez mérten fontos sági sorrendben gondoskodik a I biztonsági berendezések és az átjárók útburkolatának felújí- ! tásáról. B. F. anélkül, hogy ez visszaélésre adhatna lehetőséget. Közös cél elérését kell szem előtt tarta­ni. Át kell venni a németek­től azt az évek óta beigazoló­dott tapasztalatot, hogy a nemzeti érdek hangsúlyozása felelősségérzetet teremt es egységes harci szellemben ko- vácsolódnak össze a haza cél­ja érdekében tiszt és legény­ség. Én bízom, hogy minden parancsnok és tiszt megtalálja a helyes és követendő formát ennek eléréséhez . . . Most pe­dig uraim, végeztem! Katona­szerencsét ! Zsitomírtól kezdve elsőren­dű műúton, haladtak. Minden­ki izgatottan várta már, hogy beérkezzenek Kijevbe. A gép- kocsioszlop egyenletes sebes­séggel haladt. Hatalmas, be­láthatatlan, sík földek jelleg­zetes nyírfaerdőkkel váltogat­ták egymást. A katonák me­netirányban ültek a Ford ko­csikon. Élénk társalgásba me­rültek. de közben semmi ér­dekes látnivaló nem kerülte el a figyelmüket. Az út szé­lén itt-ott föltünedező német katonasírokat már megszokták. Szépen, rendben tartva, nyír­fából tákolt keresztekkel, raj­ta a roham.-,isak és névtábla, a festett vaskereszttel. Egye­sével vagy tömegével szinte krónikát meséltek a környék harcairól. Nagy csaták vidéke volt ez. Ennek ellenére az út végig része, mondhatnám az alapja, hogy a vállalatokat ötéves prognózis készítésére kötelez­zük, amelyben meg kell hatá­rozniuk éves igényeiket. Eze­ket a vállalati terveket az­után szembesítjük az ifjúsá­gi forrásai, a végzős általános iskolai tanulók továbbtanulási szándékával. — És milyen tapasztalataik vannak? — Akik az általános isko­lát beiejezU. azoknak az 50— 51 százalékát iskolázzuk be a szakmunkásképző intézetek­be. Ez a szám a jelenlegi helyzetben nem nagy. Gondot okoz még, hogy a vállalatok egy része nem tervez reáli­san, így többszörös konflik­tus alakul ki a gyerek és a vállalat között. — Felelőtlenség ... — Az bizony. Van egy bi­zonyos verseny a gyerekekért, de ez a versengés éppen azért nem egészséges minden szem­pontból, mert a munkaügyi osztályokon nem terveznek reálisan. Egyébként is úgy tapasztaltuk, hogy az ifjú szakmunkás, amikor a válla­lathoz kerül, néhány helyen hamar elkedvetlenedik. A vállalatok ugyanis — enyhén szólva — nem tesznek meg mindent a gyerek megtartá­sáért. Nagyon szomorú adatot mondok most: a végzősöknek legföljebb csak ötven száza­léka mar fő meg a vállalatnál, s a helyzet különösen az épí­tőiparban súlyos. — Mit lehet tenni ilyen kö­rülmények között? — Minden eszközzel elő kell segítenünk a csalódás­mentes pályaválasztást. Ennek azonban több feltétele is van. Először is fontos lenne, hogy a szülők reálisan vélekedje­nek gyerekeik képességéről. Tudom, ezt nagyon nehéz, majdnem lehetetlen elérni. Csak akkor sikerülhet, ha a pedagógusoktól megfelelő in­formációt kap gyermeke ké­pességeiről a szülő, aki meg­lehetősen elfogult, ha gyerme­kéről van szó. Még egyszer hangsúlyozom: nagyon fontos lenne, hogy a vál’álatok is megfelelően tervezzék mun­kaerő-utánpótlásukat. Ezen­kívül — de ez már bonyolult ösztársadalmi kérdés — min­denképpen segítene a helyze­ten, ha a közvéleményben a jelenleginél lényegesen maga­sabb lenne a fizikai munka presztízse. Cs. T. meglepően jó állapotban volt. Hosszú kilométereken keresz­tül nyílegyenesen vezetett a város felé. Rozsdás, kilőtt agyúk, harckocsik és bomba- tölcsérek — amelyek inkább az út mentén tátongtak, tar­kították a már egy kissé egy­hangú utat. Tolnai tizedmagával Benkő szakaszvezető kocsiján uta­zott. Vidám társaság volt együtt. Mind tartalékosok. A törzs állományába tartoztak valamennyien. A legtöbbje távbeszélő vagy rádiós. Egye­dül Sántha volt közelebbi is­merős. a többieket csak szol­gálaton keresztül ismerte. Lent, a vezetőfülkében Ben­kő mellett az öreg Gyurcsik üldögélt. Mindennap rende­sen, lelkiismeretesen ellátta a kocsit. Benkőnek soha pana­sza nem lehetett rá. A történe­te még mindig titok volt, de nem firtatta senki sem. Min­denki kédvelte a lelkiismere­tes embert, aki néha^ még tré­fált is. Most feje a kocsiajtó­nak billent, és úgy szunyó­kált. Néha egy rázkódásra föl­riadt, s álmosan pislogva né­zett körül. Benkő rendszerint megnyugtatta. — Mi van fater? Na, csak aludjon! — S ő ismét elszu­nyókált. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents