Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

Tisztelet a Keiénnek, a Mának A MEGALKUVÓ MSmrt a tűzjörönibSI tisztultan kilépő Főnix-madár, úgy emel­kedtek ki a hullámsírból. S azóta is járják a Balatont. Utá- nozhatatlanul karcsú testük, a nemesen, metszett orron játé­kosan hullámzó kékszalaggal már úgy hozzátartozik a Ba­latonihoz, minit a siófoki móló, a komoran szép tihanyi domb, a földvári Galamb-sziget és a fonyódli Vár-hegy. Majdani nyugdíjaztatásukkal a balatoni gyöngysor íkét szép diiadémje vész el. Sok ember utazott már fe­délzetükön. Fényes arisztokra­ták a füredi »tsavanyóvíz« mel­lé, telek-spekulánsok és vitar- iaizná szándékozó »spartmain«- ek, hajósok, halászok, révészek, horgászok, múlt századbeli Balaton környéki utazók, hí­res írók, színészek, majd vité­zek, i*tiszturak«, s az első fel­vonás szomorú zárójelenetében németek és pojácaforma nyila­sok. A menekülők rombolási dühének ekkor esett áldozatul szinte az egész balatoni hajó­park, hogy azután 1945 után óriási erőfeszítéssel ismét ki­emeljék e szép vízi járműve­ket a hullámsírból, és megií- jodva szeljék tovább a tó hul­lámait. Ettől kezdve megvál­tozik a vendégsereg: az ország minden részéből érkeznek üdü­lők. nyaralók, s a hatvanas evektől fokozatosan és egyre többször idegen szavak is el­hangzanak a Helfka és a Kelén fedélzetén. Azzá lettek hát, amire rendeltettek: a nemzet­közi üdülőterület kiszolgá lói­vá sok-sok ember kellemes időtöltésének segítőivé. Sajnos, öregségükre. .1 v Gyönyörű tavunkon évszáza­dokig smote csak a ti hány- szánitódi rév evezős dereglyéi, s a halászok, páikáiszak bodön- hajói szelték a vizet. Találóan jegyzi meg John Paget angol utazó 1835-ben: »Az angol em­bernek nehéz elképzelni, hogy egy ilyen szép tó kihasználat­lan legyen a kereskedelem és a szórakozás számára. Egyetlen vitorlást, kereskedelmi bárkát sem látni rajta. A magyarok­nak nincs érzékük a hajózás iránt, folyóik, tavaik olyanok, mintha befagytak volna.­Az angol utazóhoz hasonló­an vélekedett Kossuth Lajos is. akinek híres fürdőlevele hét | évvel később jelent meg a Pesti Naplóban. »Szép ez a Balaton — írja —, szép min- 1 denkoron... Ki a mindenható mosolyát egy földi képben lát­ni sóvárog, ezt nézze meg. Es mégis az embernek a szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. 20 mérföldnyi sima út, na­gyobb mint némely vármegye, mint némely fejedelemség, s a honnak legszebb vidéke által körítve, s rajta mégis egyetlen hajó sem libeg ... Volna csak másutt a tó, amarra nyugat felé, s virító városok, s fürge gőzösök ünnepelnék rajta az emberész diadalát: nálunk! — hacsak egy bogarászó fecske­csoport nem röpköd fölötte, élettelen s henye, mint egy roppant sír. Mi isten átka van a nemzeten?« — kiált fel Kos­suth keserűen. Négy év múlva azután meg­indult a Kisfaludy Sánd'ar ne­vét viselő gőzhajó, nem annyi­ra a kiépült tópart tényleges szükségletei miatt, inkább a hazafias lelkesedés buzgalmá­nak kövektertében. A Kisfa­ludy csak akikor kapott na­gyobb jelentőséget, amikor 1861-ben megépült a déli vasút, s a füredi gyógyhelyre igyek­vő arisztokratákat és egyéb uraságokat Siófoktól szállítot­ta át a neves sa var. y ú v í zf orrá - sok mellé. Hogyan? Erről szá­mol be Roboz István a Pesti Napló 1964. július 10-i számá­ban: »Olyan merész gondola­tokban ne ringassuk magunkat — írja —, hogy a Kisfaludy még most a mólóba kikössön, ' az benn áll a mély vizen. Tes­sék, vendég urak, a bagázsit targoncára rakni és sétálgatni a homokot ragadó északi szél­lel szemközt a Balaton felé. Itt j aztán — mint a héringet — be- j pakolják egy lélekvesztő be a bagázsia közé. együtt van inas, ; szobalány, agár, méltóságos úr, író, művész; s midőn a bepa- kolás megvan, két izmos ré­vészlegény elkezdi húzni a csó­nakot kötélnél fogva a parton, fel egészen a móló végéig; itt aztán az evezők veszik át a szállítást, s a hullámokon van jajgatás, fejszédülés, fogcsikor- gatás, carambol.. .« Lassan-lassan azonban fel­épül néhány villa., penzió és szóraikozóhedy a déli pánton is, elkészül a Sió-zsilip, s a Bala- tan-parti településeik: megin- dulneik azon az úton, amelyen . üdülőövezetté válhatnak. Mind több ember érkezik a Balaton mellé, s ez teremti meg igazán a balatoni hajóziást. De akkor már a század vége felé járunk. Így 1889-ben új csavargőzös je­lent meg a tó vizén: a Baross. Két évvel később pedig Óbu­dán, a Schoenichen és a Hart­mann hajógyárban elkészült a két új hajó, a Kelén és a Hel- ka. Vízre bocsátásuk jelenti tu­lajdonképpen a modem bala­toni szeméiyforgalom és hajó­zás kezdetét. A hajdani Kisfáludyval és a Baross-sad már régen végeztek a lángvágók. A Kaién és a Hel- ka — nevüket Fáy András szép regéjének tündéreiről kapták — még mindig szeli a vizet. A két hajót Siófokon szerelték össze. Teljesen azonos méretű­ek. Hosszúságuk 35, szélessé­gük 5. oldalmagasságuk 2.5 és merülésük 1.6 méter. Befoga­dóképességük 250 személy. A gőzösöket 80 lóerős gőzgéppel j szerelték föl, utazósebességük 14 kilométer körül volt. A ha- j ótestek szegecselt vaslemezből készültek, a fedélzetek és a felépítmények pedig fenyőfá­ból. Pincehelyi Károly, a MA­HART Balatoni Üzemi gazga- tóságiánaik forgalmi és kereske­delmi igazgatóhelyettese. a Balaton egyetlen hajóskapi'tá- j nya mondja: — Szerencsésen 1 terveztek a két hajót; az akko­ri legjobb és leggyorsabb ten­geri vitorlások, az úgyneve­zett Ikdápperek mintájára. A kdipperek rendszeres postajá- ratokat bonyolítottak le a ten­gereken. egyébként pedig órán­ként többször ík összemérték gyorsaságukat. A múlt század­ban az angol fürdőhelyeken rendszeres fogadásokat kötöt­tek egy-egy ily en klippérver- seny előtt. Ami a Kelént és a Hetkát illeti, ma a magyar sze­mély haj ó-forgalom, ban ezek a legrégebbi hajók. Persze ma már nem mindéin berendezé­sük eredeti: a hatvanas évek­ben például a gőzgép helyett robbanómotorok hajtják a k ' hajót. Hogv meddig járják m?° a Balatont? Tekintve a jól megépített hajótesteket, a rendszeres karbantartást, re­mélem, hogy még sokáig. Csupor Tibor Lélekrajz a fasizmusról Bernardo Bertolucci döbbe­netes "hatású filmet készített Alberto Moravia: A megalku­vó című regényéből, mely a Magyarországon is játszott, megfilmesített Moravia-regé- nyek sorában a negyedik. (A megalkuvó. Egy asszony meg a lánya, A római lány és A kö­zönyösök.) A film cselekménye egy fi­lozófia professzor meggyilkolá­sának körülményeit mutatja be, meglehetősen , cselekmény- telenül, hiszen a mondanivaló a jellemek belső vizsgálatában rejlik. Az antifasiszta filozó­fuson kívül nem találunk a filmben egyetlen egészséges, haladó szellemű embert sem, a harmincas évek olasz társa­dalma mintha pestisben feit­rengene. Sokféleképpen próbálták ed­dig is ábrázolni a fasizmust. A különböző megoldások között step számban találni A megal­kuvóhoz hasonló lélekrajzokat is. De ez nem von le semmit a film értélkéből, mert újat nyújt, hiteles, és hatását tekintve sem eredménytelen, korszerű film. (Hatása alól szabadulva egyszer csak elém lép Thomas Mann Mario és a varázsló cí­mű kisregényéből Cipolla, és kezet fog Maroellóval...) A megalkuvó mintha nélkü­lözné a társadalmi hátteret, de tudjuk, hogy Marcello a pol­gárság, a burzsoázia képviselő­je. A sok mellékszereplő pe­dig ennek a fasiszta társada­lomnak a betege, áldozata. A film történelmi ismereteinkre alapozva bátran vizsgálja az egyén lélakrajzát — erről nyi­latkozott egyébként Bernardo Bertolucci a Filmkritikának adott interjújában, melyben így fogalmaz: — A történelmi fasizmus bemutatása helyett a pszichológiai, azaz a hétközna­pi fasizmusról akartam filmet forgatni. Mepróbáltam a fasiz­must belülről látni, és nem olyan külső jegyek felöl, mint amilyen például a fekete ing . .. A rendező olyan fiatal, hogy személyes éíménye nincs a fa­sizmusról, a harmincas évek olasz társadalmáról. De ezt pó­tolta — és ez a regény nagy- I nagy érdeme — Moravia, aki közvetlenül is szembenézett r. Szörnyeteggel. A Gazetta del Popolo című antifasiszta lap munkatársa volt, majd illega­litásba kényszerült. Mintha egy kicsit őrá is hasonlítana a filozófia professzor. De hat a fiatal rendezőre, a ma neofa- aizmusa is, mely allasfoglalás- na kényszeríti. Bernardo Bertolucci amel­lett, hogy kiváló rendezőnek mutatkozik be, aki ismeri a filmművészet legújabb nyelvét is, a fiatalok nemzedéke nevé­ben bátran politizálva emel szót megdöbbentő filmjében a fasizmus ellen. Jean-Louis Trintignan — az emlékezetes Egy férfi és egy nő című filmből megkedvelt kiváló színész — most egy ne­gatív figurát alakít. Személye­sen is képes életre kelteni a fa­sizmust, annak mechanizmu­sát, embertelenségét, a beteg társadalom kiúttalanságát. Stefánia Sandrelli és Domini­que Sanda különös nőalakjai nem meiJékfigurák, hanem szexepük szerint ők is fontos láncszemei a filmnek. Horányi Barna Öt ven év A nagy százas Pohjola apó repülő masinájától a Super Caravelle-ig Északi rokonaink, a finnek, csodálatos népi eposzában, a Kalevalában az öreg Pohjola egy hatalmas repülő masiná­val járta be az akkori vilá­got ... Egy évvel a francia Montgolfier testvérek kísérlete után, 1784. augusztus 29-én az észak-finnországi Oulu váro­sából röppent 105 láb magas­ba az első finn ballon, és tíz perccel később két kilométer­rel odább szerencsésen földet ért a -pilóta«: J. E. Julin pa- tikárius. Jó néhány évtized telt el ad­dig, amíg ötven esztendővel ez­előtt, 1923 szeptemberében megalapították a finn polgári repülőtársaságot, amelynek el­ső menetrendszerű járata 1924. február 11-én startolt Napjainkban Észak-Európa legszebb légikikötőjében, a helsinki repülőtéren gyakran szólítja az utasokat beszállás­ra a hangosanbeszélő a buda­pesti, a londoni, a New Yotk-i, a kirkenesi, a moszkvai és a maiagai járatokra. Super Ca- ravélle-k. DC 8-asok, DC 9- esek gördülnek a kifutópályára es röppennek a felhők fölé. öt évtizeddel ezelőtt Londonba, átszállással 12 óráig tartott a repülőút, ma mindez három óra. Tavaly 18 millió kilomé­tert repültek a FINNAIR gé­pei külföldön, és hétmillió ki­lométert országon belüL E néhány jellemző momen­tumot Véli Virkkunen, a FINNAIR sajtófőnöke mondta el, majd hangsúlyozta: — Társaságunk 1969 júniu­sában nyitotta meg >az úgyne­vezett. Duna-utat, tehát a Hel­sinki—Koppenhága—Prága— Beszállás Budapest felé! Becs—Budapest útvonalon he­tente két járatunk közleke­dett, Az idén fölosztottuk, cél­szerűbbe tettük ezt. és ehelyett három járat közlekedik (ter­mészetesen mar jóval sűrűb­ben) Észak- es Ko/.ep-Europa között: Helsinki—Koppenhá­ga—Budapest; Helsinki—Ber­lin—Prága es Helsinki—Varsó —Bécs érintésével. Örömmel mondhatom, hogy a MALÉV-vei kötött szerződé­sünk értelmében a magyar és a finn légitársaság gépei a Bu­dapest—Helsinki—Budapest útvonalon utasközósségben re­pülnek. A Magyar Légiforgalmi Vál­lalat helsinki kirendeltségve- zetöjével Zboray Gáborral is beszélgettünk az együttműkö­désről : — Kitűnően együttműködünk a FlNNAIR-rel. rengeteg a finn utasunk, akikről köztu­dott, hogy igen szívesen jön­nek Magyarországia. A MA- LÉV-nek nem csupán az a cél­ja. hogy gyorsan, biztonságo­sán Budapestre hozza a vende­geit, hanem az is, hogy megis­mertesse velük szép hazánkat. A finnek például gyakran szor­galmazzák irodánkban a ma­gyar borvidéki, fürdő- és gasztronomóiai túrákat, or­szágjárásokat. A MALÉV ép­pen ezért jól összeállított útf- programmal. a hagyományos | magyaros vendégszeretettel ! gondoskodik finn barátainkról. Bizonyára látták már a to­tó-lottó iroda kirakatában azokat a lila színű, fél zseb­kendő nagyságú reklám száz- forintosokat, amelyek arra valók, hogy nagyobb kedvet ébresszenek a járókelőkben a kétfelé szerencsejátékhoz. Hát egy ilyen százforintos­ról szól ez a kis történet. Az egyik reggel két IS—20 év körüli fiatalember balla­gott ünnepi ruhában a belvá­ros egyik utcájában. Lakoda­lomból jöhettek. Érezni lehe­tett rajtuk az ital szagai. A fiatalabb, tüskéshajú su- hanc egy ilyen nagy. lila szí­nű százast húzott elő a zse­béből. — Valakit ma boldoggá te­szek! A másik igyekezett józan maradni. — Ilyen pénzzel csak gye­reket lehet becsapni! — Hát akkor gyereket! Az egyik kapualjból egy ötéves kisfiú libbent ki. Nad­rágja foltos, lábszára karco­lásokkal teli. Kis, szineha- yyott sárga trikója volt. — Hej öcsi! — kiáltott rá a suhanc. . — Szereled az anyukádat? — Uhum. — Hát a pénzt szereted-e? — Szeretem. — Na nézd. itt van egy százas. Menj be a; üzletbe, azután anyukának meg ma­gadnak is vásárolj érte, amit akarsz! Átadta a pénzt a gyerek­nek, aki eleinte bizalmatla­nul forgatta a kezében, majd ráismerhetett a színéről, mert hirtelen meglódult és köszö­nés nélkül elszaladt. A két suhanc röhögve né­zett utána. A fiú megállt a kapualj­ban a nagy pénzzel, és do­bogó szívvel gondolt arra. hogy most meglepi anyukát! Bemegy a csemegeüzletbe, és vesz rajta cukrot, csokolá­dét, teasüteményt. Olyasmit, ami csak fizetéskor kerül ná­luk az asztalra. Gyurika a kisgyerekek naív bátorságával bement az egyik üzletbe, ahol alig volt vevő, s trikója alól előhúzta a pénzt: — Ezért kérek csokoládét! Meg banánt is! Egy idősebb, kopaszodó el­adó állt a kisfiúhoz legköze­lebb. Kezébe vette a lila já­tékbankót. a homlokát rán­colva megforgatta, majd oda­fordult az üzletvezetőhöz: — Micsoda lelketlen dolog egy ilyen kis kölyköt behúz­ni. Hát van szive az ilyen embernek? — Ki adta neked ezt, kis­fiú? — Egy bácsi. Azt mondta, sok csokoládét kapok érte. Meg banánt is! Az üres üzletben a nagy százas megbdmulására össze­jöttek az eladók. — Hogy hívnak, kisfiú? — Gyuri. — Nos. Gyurika — mond­ta a kopaszodó eladó —. menj csak szépen haza és mondd meg édesanyádnak, hogy té­ged becsapott valaki. Abban a pillanatban az üzletvezető megfogta társa karját. — Várj! Odahívta a többieket. El­mondta, hogy neki nincs szi­lre üres kézzel hazaküldeni Gyurikat. Ez a kisfiú tele van bizalommal a felnőttek meg a nagy. lila szuzas iránt. Miért okozzanak csalódást Gyurikának, aki talán egész életén át viselné lelkén a felnőttek otromba tréfáját? Mindenki adjon jószántá­ból Gyurikának azt, amit akar. Buzdításképpen mind­járt leve t a polcról egy kis tábla csokoládét, egy pilla­natig gondolkodott, azután beletelte egy papírzacskóba: — Ez a tiéd, Gyurika. A kopaszodj segéd is meg­fogott egy anan i.'.zláb l, es beletette a másik mailé a papírzacskóba. A két lávi szeme összevillant. Az egyik lemért magának három ba­nánt. hogy tudja, mennyit kell maid befizetnie a kai.:.- szába. A másik lány tíz deka gyümölcszsclét mért hí. Az ajándékok sorra belekerültek Gyurika nagy papírzacskójá­ba. Lassan megtelt a papírzacs­kó. A kopaszodó eladó meg­igazította ez édességeket, az­után Gyurika kezébe nyomta. — A százas ittmarad! Gyurika fölsandított rá. bi­zalmatlanul, mint a porban fürdő veréb a közeledő em­berre, és megszólalt: — Nem jár vissza semmi? Az eladó a homlokára ütött. — Dehogynem! Jó, hogy szóltál. Egyhusszal még tar­tozunk neked. Azzal belenyúlt a zsebébe, kivette a pénzt és belerakta a fiú markába. Tarl János Somogyi Néftfopj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents