Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

A tröszt segítségére/

A gimnáziumot Magyarországon kezdte

A szervezés középtávú terve

Interjú Boros Józseffel, a MEZŐGÉP igazgatójával

Egyre több szó esik a jmuv ka- és üzemszervezésről. Kialakult az ipar szerkezete, s a munkaerő-tartalékok jelentős részét kimerítettek. Továbblépni, továbbfejlődni tehát csak nagyobb lendületű gépesítéssel és okosabb, pontosabb szervezéssel] lehet

Boros Józsefet, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat igazgatóját kerestük meg, hogy a vállalatnál folyamatban lévő szervezesd munkáról érdeklődjünk.

— A munkát sajátos helyzetünk befolyásolja — mondta az igazgató. — A vállalat viszonylag fiatal, profiljai sem alakultak meg ki véglegesen, nincsenek termelési hagyományaink. Éppen ezért minden intézkedésünket kétszer is meg kell fontolnunk, mert a további fejlődés útját jelöljük ki általa, Éhhez hozzá kell még számítani, hogy megyeszerte hét gyáregységben folyik a munka,. mégpedig meglehetősen önállóan. Szervezési intézkedéseink azonban csak akkor lesznek elég hatékonyak, ha egységesen érvényesül a központi akarat, de a gyáregysegek önállóságát nem akarjuk csorbítani.

— Hol tart ma a munka?

— A vaffaliat középtávú tervében meghatároztuk az egyes gyáregységek profilját, azt,

hogy termékeink közül melyiket hol fogjjuk 'gyártani, s az egyes telephelyek milyen részt vállalnak szolgáltatásainkból. Fontos volt mindezt pontosan meghatározni, mert a gyáregységek így a jövőben pontosan tudják majd, hogy miként

kell gazdálkodniuk a fejlesztési alappal, egyszersmind kiküszöböljük a Kereszti beszervezett és a párhuzamos fejlesztéseket.

— Középtávú terv készül a vállalat szervezetének korszerűsítésére is. Volt-e ehhez a vállalatnak megfelelő tapasztalata, szellemi kapacitása?

— A váüaéat sajátos helyzetéből fakadóan sajnos nem. Így mi is a tröszt segítségét vettük igénybe. A trösztön belül egyébként is egységesen folyik a vállalati szervezetek vizsgálata s az intézkedések kidolgozása.

— Hogyan?

— A tröszt 1972-ben kijelölt néhány minta vállalatot, jobban mondva a tröszthöz tartozó vállalatok közül vizsgálta nehány tipusmunkáját. A tapasztalaitok alapjan, a gazdasági munkát részrendszerekre bontva módszertani útmutatókat, segédleteket adtak ki. Ezenkívül a többféle adottságú és feltetelék között dolgo— Mit jelentenek ezek az intézkedések »'aprópénzre« váltva«?

— Július elsejéig meghatároztuk a főosztályok és osztályok feladatait. Megértettük például, hogy a munkaügyi és a szociálpolitikai munkára nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Ezért július elsejétől a közgazdasági főosztályon belül külön munkaügyi és külön szociálpolitikai osztályt szerveztünk. Vállalatunk életében új dolog, s szerintem feltétlenül a korszerűsödés jele, hogy a kereskedelmi főosztályon belül információs és propagan- daosztályt is szerveztünk. Ezenkívül, ha az egyes osztályok és főosztályok általános feladatait, hatáskörét pontosan tisztáztuk, az osztályvezetőké lesz a szó: két hónap alatt dolgozzák ki osztályuk korszerűbb munkarendjét, s az ott dolgozók pontosan rögzített munkakörét. Ha a központiban az irányítás — melytől a szervező munka dinamikája függ — korszerűsödik, hatékonyabbá válik, akkor kerül sorra a gyáregységek vezetése. A munkát, az irányítás modernizálódását a terv szerint az év végére be kell fejezni. S azután sem leszünk sokkal könnyebb helyzetiben Sőt Jövőre fogunk rátérni a termelés, az üzemek munkájának átszervezésére.

Os. T.

Két nap Somogybán

Két napot töltött megyénkben Feliks Allina, a magyarországi lengyel tájékoztató és kulturális központ igazgatóhelyettese. A Hazafias Népfront megyei titkárságának vendégeiként a kaposvári levéltárba látogatott, megismerkedett Nagyatáddal, járt a Kutasi Állami Gazdaságban és Kálmáncsán. A látogatást felhasználtuk egy rövid beszélgetésre az intézet munkájáról.

Feliks Allina nagyon jól beszél magyarul. Ahogy elmondta, a gimnázium alsó osztályait Magyarországon végezte, akkor tanulta meg nyelvünket. Mikszáth, Jókai, Gárdonyi könyvein keresztül annyira megismerte az irodalmi nyelvet, hogy az év végén neki sikerült legjobban a magyar dolgozata. Azóta megtanulta a németet, az angolt és az oroszt is. Hosszú éveken át dolgozott a külkereskedelemben, majd ez év januárjában kinevezték a lengyel tájékoztatási és kulturális központ Igazgatóhelyettesévé. Feladata főleg a gazdasági és műszaki cikkek megismertetése.

— Miből áll ez a munka?

— Nem csupán reklám, sőt elsősorban nem az. Szeretnénk a lengyel cikkeket megismertetni a magyar közönséggel ugyanúgy, ahogy ezt önök is teszik nálunk, vagy ahogy mi tesszük más országokban. Van hasonló kirendeltségünk Lipcsében, Prágában, sőt Delhiben is.

— Milyen formái vannak a lengyel áruk propagálásának?

— A közelmúltban volt egy nagyszabású rendezvényünk, a lengyel gazdasági és műszaki napok, amelyen nagyon sok előadás hangzott el. Voltak még kisebb eseményeink, vannak terveink, melyeket a közeljövőben kívánunk megvalósítani.

— Hallhatnánk ezekről?

— Például elképzelhetőnek

tartom a lengyel útépítő gépek konstnrktőrei és a magyar útépítők közötti találkozót, melyen a gépek alkotói és az azokkal dolgozók mondanák el véleményüket. Nemrégiben Prágában megrendeztek a Polski Fiat-tulajdonosok találkozóját, s ezen természetesen a gyártók is részt vettek. A találkozó nagyon hasznos volt mind a gyártók, mind a tulajdonosok számára. Hasonlót, azt hiszem, Magyarországon is érdemes volna rendezni.

— Magyarországon nagyon ismert a lengyel lakáskultúra, és kedveltek a kozmetikai cikkek. Van-e lehetőség ezek még nagyobb propagálására?

— Természetesen. Az előbbit a sajtón, a Magyarországon megjelent folyóiratokon keresztül, az utóbbit pedig a már ismeretes és bevált bemutatok, kiállítások, kozmetikai tanácsadók keretében.

— Mint műszaki ismertetéssel foglalkozó vezető milyen kapcsolatot tart a magyar iparral?

— Ez részben a magyar műszaki folyóiratokon keresztül, másrészt az ipari üzemekkel való kapcsolat kialakításával történik. Az ipari üzemek megismeréséhez kevés volt fel év, a kapcsolatot ezután építjük ki.

— Várható a vidékkel te

kapcsolat fölvétele?

— Igen. És bár somogyi látogatásom mindössze kétnapos, ez is hozzájárul Lengyelország és a magyar vidék kapcsolatának szélesítéséhez.

S. M.

Otthon

Szerény cégtábla a földszintes épület falán: Pécsi Kesztyűgyár 1. számú üzeme marcali telepe. A telep vezetője Papp Erzsébet. Csak futólag érinti meg az anyagot, s már pontosan megállapítja a felhasznált borfajtát, annak minőségét. öt segíti munká jában egy adminisztrátor és egy munkasállományú idöbéres, aki egyúttal SZTK-ügyintéző és munkákiadó is.

Hetvenegy bedolgozó szállítja az előre kiszabott darabokból összeállított kesztyűket. Csak kézzel dolgoznak. Otthon varróknak nevezik őket. Munkaviszonyuk jogilag teljes, csak egy, de igen lényeges esetben szenved csorbát az őket megillető juttatás.

Nagyiészt marcali asszonyok vállalnak munkát. Három naponként hozzák a rengeteg öltéssel összevarrt kesztyűket. Bérüket a teljesítmény alapján kapják. Egy-egy kesztyű elkészítésének a normaideje u- a fazontól függően — 97 és 150 perc között van. Egy

forint fölött van, az átlagkereset másfél ezer forint.

A telep 1964 óta működik. Az asszonyok nagy része már kezdettől itt dolgozik, s ha vizsgázniuk kellene, minden bizonnyal a szakma mestere fokozatot nyernék el. Háromélű szücsvarrótűvel dolgoznak, a felhasznált különleges cérnát az Újpesti Cérnagyár nagy a lad í üzemében készítik.

— Mennyit fizetnek egy- egy elkészült kesztyűért?

— Ez is a fazontól, függ. Röviden ügy mondhatnám, hogy a ráfordított munka arányában keresnek az asszonyok. Van olyan kesztyű, amelyik után tizenhárom, cje olyan is, amelyik után húsz forint fölött van a keresetük.

Zömében importanyagból dolgoznak, elsősorban a sertésbőrt használják. Az anyagot Pécsen szabjak. Dolgoz- j nak — elsősorban az NSZK részére — bérmunkában is. A j júliusi terv 5100 pár volt, 105,3 százalékra teljesítették, i Augusztusiban ugyancsak 5100

varrónő egy hónap alatt 60— j párnak , kell elkészülnie. A fa- 140 párral készül el. A telepi Ion látható egyik kimutatás átlagórabér valamivel nyolc I szerint van olyan asszony is,

aki 140 százalék körül teását. Hetente kétszer érkezik kocsi és viszi Pécsre a kesztyűket, ahol az utolsó munkafázisokat végzik. Innen kerül a marcali asszonyok szorgos munkájának terméke a Szovjetunióba, Svájcba, Svédországba, Angliába és Ausztriába.

— Mi az az elmaradt kedvezmény? — kérdeztük Papp Erzsébettől.

— Egészen tömören fogalmazva : nálunk nagyrészt

olyan fiatalasszonyok vállalnak munkát, akiknek apró gyermekeik1 vannak. így otthon. munka közben is tudnak felügyelni rájuk. Hiszen ez a fő előnye az otthon varrói rendszernek. Minden olyan kötelezettséget vállalnak, mint bármilyen más munkahelyen dolgozó fiatalasszony. A 650 forint gyermekgondozási segélyt azonban nem kapjak meg. Jó lenne, ha fölfigyelnének erre az illetékesek, mert ez hátrányt jelent a mi dolgozóinknak. Minden alap megvan ahhoz, hogy ők is részesüljenek gyermekgondozási segélyben. M. A.

zó, valamint a változó nagyságú vállalatok szamara szervezési rendszer modelleket dolgozott ki, amelyekben a legmesszebbmenöem figyelembe vették a gazdálkodás sajátosságait. E módszertani] segédleteket felhasználva mértük fel mi is vállalatunk gazdálkodását, és ennek alapjan készítettük el szervezesíejlesz- tesi közép tatái tervünket.

— Milyen fontosabb intézkedéseket tartalmaz ez a terv?

— A felmérés után arra a I megállapításra jutottunk, hogy j először is a központból kell j ehndulníunk. Így 1975 végéig a i legfontosabb feladatunk az lesz, hogy az egész irányító szervezet legfontosabb hatásköri (munkaköri) kérdéseit tisztázzuk. Egy korszerű vál- j lalati vezetes anélkül elkep- , zeJhetotlen.

Nagyon kevés a sele.fi aa elkészült kesztyűk között.

Mozgalmak

Z

avar a csend. Pedig csendben is születhetnek világraszóló tettek. Engem mégsem hagy nyugodni a csend, szeretem hallani az alkotás ritmusát. Nemcsak azért, mert fülem érzékenyebb a többi érzékszervemnél, hanem azért is, mert jó hallani arról, hogy mi történik a megyében. Jó tudni, hogy a nemes és szép elhatározások megvalósításában, nincs szünet és nincs nyári szabadság. A mozgalmak — amelyekről beszélni szeretnék — egyébként is szervezett, lüktető tevékenységet feltételeznek. Azt is többek között, hogy nincs megállás. Akkor hát miért zavar a csend? Elégedetlen vagyok, azt gondolják? Lehet. Az az igazság, hogy még nem érzékelem eléggé két nemes mozgalmunk lüktetését. Pedig a társadalom összefogásában nem tudok elképzelni nyári szünetet.

Beszéljünk világosabban! Legkedvesebbjeinkről, a gyerekekről van szó. Mit meg nem tenne a szülő a gyermekéért? És nemcsak otthon. De hát erőket, energiákat képtelenség megmozgatni egyszeri »harangzúgatással«. Beszélni kell a célról, példát adni és közvetíteni. Lelkesíteni és elismerni, ösztönözni és magával ragadni. »Szép szavak« — mondják most rosszallóan. Vállalom. Csak azért, mert a jövő nemzedéke mindig rászolgált a törődésre, hiszen értük élünk, értük dolgozunk. Megteszünk-e mindent azért, hogy megtalálják helyüket a társadalomban? Hogy úgy készüljenek az életre, ahogy szeretnénk, ahogy a mi »hitvallásunk« lényegéből fakad?

Bizonyára hallattak már az Egy üzem, egy iskola mozgalomról. Kellett hallaniuk, hiszen sok szép eredménye van már. Összegyűjtöttem néhány bizonyító adatot is, hogy higy- gyenek nekem. Az elmúlt két évben 1 154 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a somogyi emberek oktatási intézményeinkben. Ezenkívül 2 533 000 forinttal járultak hozza az iskolák és az óvodák korszerűsítéséhez. Városainkban óvodaépítő akciókat kezdtünk, sok száz munkáskéz fogott össze, s ha fogalmazhatok így: érzelmileg is »megindultak« az emberek. zitm természetes és mégis az. Hiszen mindenki szebbet, jobbat és többet akar gyermekének, mint amennyi valaha is jutott neki.

Kérem, ne nehezteljenek azért, hogy csak a nagyatádi járásból említek példákat. Voltaképpen, onnan is csak hat községről szólhatok őszinte tisztelettel. De ott legalább megértették a mozgalom lényegét. Figyeljék csak. A berzencei tsz 300 000 forinttal járult hozzá az iskolaépítéshez. Haromfan a KISZ — erejéhez mérten — három színielőadás bevételét ajánlotta föl a napközi otthon bővítésére. A népfront 150 társadalmi munkaórát, a sertéskombinált 10 000 forintot, a tsz fuvart, a nagyatádi áfész 20 000 forintot ajánlott föl tornaterem építésévé. Iharosberényben a tsz labdarúgópályát épít, a MEZŐGÉP asz óvoda közművesítésén munkálkodik, az erdészet fát ad az intézményeknek. Ugye. nem unják még a felsorolást? A kutasi áfész egymillió forintért fóliasátrat épít az iskola zöldségtermelő szakkörének. Milyen bölcs előrelátás! A Lábodi Állami Gazdaság 45 000 forintot adott óvoda- bővítésre, a tsz 50 000 forint értékű építőanyagot ad hozzá.

D

e nem sorolom tovább. Ilyen példákat sokat mondhatnék a megye más területeiről is. Miért zavar mégis a csend? Azért, mert ezeknek a vállalásoknak, tetteknek alig van visszhangjuk a megyében. És azért, mert még nem érzem igazán mozgalomnak, amit annak nevezünk; meat a gondolat még' nem vert gyökeret mindenütt; mert hihetetlenül sok készség, jó szándék, erő lehet bennünk, amit kissé halogatunk gyümölcsöztetoi. Egy mozgalom mindig szervezett, s a mienk még nem látszik annak; a mozgalom lüktető, s mintha ráérősek, kényelmesek lennénk. Pedig valamennyien értjük a célt, gyermekeink korszerűbb iskoláztatásáért akarunk összefogni. Azt hiszem, jobban föl kellene zaklatnunk egymást, és megtömimk a csendet.

»Miiért keit a mi pénzünk, a mi kezünk munkája?« Hal- lőttem ilyen megjegyzéseket is. »Miért nem biztosítja az állam?« Mintha nem látnák maguk körül az új iskolapálotak, óvodák, bölcsődék sokaságát. Mintha nem értenék, hogy nem várhatjuk meg, amíg fokozódó igényeink szerint mindenre: kollégiumokra, iskolákra, tornatermekre, óvodákra és bölcsődékre nagyobb mértekben is jut elegendő a nemzeti jövedelemből. Gyorsabban akarunk előrejutni, ennyi az egész. S éhhez talán még áldozatvállalás sem kell, csupán jóakarat', segítőkészség és apró, hétköznapi tett.

Mit tapasztalhattunk eddig? A munkások kiteltek magukért, nem véletlen. E mozgalomban is ök a hajtóerő. A gyárak, a tsz-ek, az állami gazdaságok azonban mindenképpen többet tehetnének. És valahogyan szervezettebbé, megfontoltabbá kellene fenni a kapcsolatteremtést is. Személyes ismeretség révén néhány iskolának négy-öt patrónusa is van, többségüknek egy sem. A mozgalmat szervezettseg jellemzi, s mi még javarészt az esetlegességnél tartunk.

Kezdeményezésben persze nincs hiány. Hozza kezdtünk egy újabb, izgalmas mozgalom szervezéséhez, amely szinte lázba hozta az egész országot. Somogyot még nem. Akcióprogramot hirdettek a megyében az oktatási es nevelesi intézmények fejlesztésére, kollégiumok építésére. A felhívás megjelent lapunkban is: elküldték a megye minden vállalatának, üzemének, gazdaságának és intézményének. Igaz. nemrég történt, valamelyest késett is a felhívás. Mégis zavar a csend. Nem érzékelem a pezsgést, a felbuzdulást, a visszhangot, amely tetteket kovácsolhat. Mi történt azóta? Nem sok. Az akcióprogram leglényegesebb része a kollégiumi helyek megváltása. Az elsőt a nagy bajomi Lenin Tsz vállalta, egy fél hely megváltását a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat; a Moziüzemi Vállalat pedig 10 000 forintot ajánlott föl kollégium építésére. Ez minden. Zavar a csend. Nem számoltam össze, hogy hány vállalat, üzem, gazdaság, tsz, intézmény van Somogybán. De tudom, hogy valamennyinek érdeke a képzett munkasgarda. az utánpótlás biztosítása. Igazán nem akarok türelmetlennek látszaná, de nem tűnik föl Önöknek, hogy az egesz megyéből eddig még két kollégiumi helyre sincs jelentkező?

Néhány szép példa azért akad nálunk. A Kert- és Parképítő Vállalat egy iskola udvarának rendezését, a barcsi TÖVÁL sportpálya építését vállalta, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára hárommillió forintot ad óvodája bővítésére, és sportpályát épít a Süketnéma Intézetben. Eddig ennyi a felhívás, az akciópijsgram eredménye. Tudom, hogy több lesz, tudom, hogy mindannyiunk közös érdeke megnyitja majd a vállalati erszényeket is. De a késés — elodázás; a lassú »ébredés« evekig tartósíthatja jelenlegi — nem éppen megnyugtató — helyzetünket.

G

ondolják csak meg, mennyi lehetőség krné'kozik A kollégiumi alap csak egy a sok közül. Meine: ösztöndíj alapítására szólít fel a program, hogy a fizikai dolgozók hátrányokkal küzdő gyermekei is kedvező feltételek között .tanulhassanak. Munka- és eszközfelajánlást tesz lehetővé az akció, tervkészítést társadalmi úton, szertárak, fölszerelések bővítését, sportudvarok építését, egyéni befizetéseket. Csak élnünk kel! — és minél előbb — a lehr'" ’ “"el.

A mozgalom élénkséget, ritmust, megfontol:, cv- ■ - cselekvést feltételez. Ezért zavar a csend, a hallgatás. Hiszem, hogy nem sokáig.

Jávori Bélé