Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

Ifjúságvédelmi őrjárat a Balatonon . Hatékonyabb vállalati belső ellenőrzést j Angliai útijegyzetek A k u tató terem 1m* * * n Balatoni öld váron, a Balaton Gyöngye étteremben három fiatal iddogál, beszélget. Mesz- szirői lerí róluk, hogy fiatal­korúak, tehát semmi keresni­valójuk nincs éjfélkor a nyil­vános szórakozóhelyen. És — szeszes italt fogyasztanak. Az igazoltatásnál kiderül, hogy az egyik nagykorú közülük, ő rendelte. Szabálysértés. A fia­talkorúakat kiszolgáló pin­cér seim ússza meg ... Kevés az ellenőrzés a Ba- 1 a ton-par ti szórakozóhelyek en. Erről győzött meg bennünket ifjúságvédelmi őrjáratunk jó- néhány tapasztalata. Balaton- földváron a Borha.rapóban a kiszolgálóit kérték is, többször nézzünk be hozzájuk, mert — különösen éjfél után, amikor bezár a többi szórakozóhely — sok a fiatalkorú, aki ha má­sért nem, éjszakai pihenőre betér a kedvelt, főleg külföl­diek látogatta szórakozóhely­re. Esti tapasztalataink nélkül is tudtuk: valóban, nagyon ke­vés az ellenőrzés;1 hiányzik a szigorúbb — nagyobb fegyel­met követelő — belső, vállala­ti ellenőrzés is, pedig sokat tehetnének azért, hogy alap­vető rendelkezéseket nem is­merő pincérek ne dolgozzanak az egységekben, s hogy fiatal­korú ne éjszakázzam, dorbézol- jon a szórakozóhelyeken. Sió­foktól Fonyódig például egyet­len szórakozóhelyen sem lát­tam kifüggesztve olyan szem­beötlő, figyelmeztető táblát, mely az ifjúságvédelmi ren­delkezések betartását »propa­gálja«. Ahol elsősorban a fia­talokra számítanak az egy­ségvezetők — mint például a balatonföldvári Disc Jockey­ban —, ott valóban forgalom- szabályozó szerepe lenne az ilyen táblának, ha be is tar­tanák a rendelkezéseket. De hiszem éppen az a cél, hogy előzzük meg a fiatalkorúak idő előtti alkoholfogyasztását, éjszakai szórakozását A megyei Gyermek és Ifjú­ságvédő Intézet igazgatójával, a megyei gyámügyi előadóval, a rendőrség segítségével tar­tott közös ellenőrzésen meg­látogattuk a fiatalkorúakat megőrző állomásokat is. A fonyódi nyári megőrzőben ed­dig negyvenötén fordultak meg, többen nem először, s akadt többszörösen visszatérő »vendég« is, A siófokiban har- l mincegyet szállítottak be. A fonyódi megőrzőbem szív- szón tő epizód tanúi voltunk. A tizennégy éves P. Gyula és öccse, a tizenkét éves Tibor hétfőn elhatározták, hogy megszöknek otthonról. Ünnep- i I löt öltöttek magukra, a ruhás- j szekrényből elemeitek ötszáz j forintot, s szüleik tudta nél- I kül elindultak a Balatonra. I — Az estét a baJatonberényi | vasútállomáson töltötték — mondták megszeppenve. Uti- céljukat talán maguk sem fo­galmazták meg világosan, ho­mály takarja kalandjuk valódi indítékát. Édesanyjuk sírva hallgatta szökött fiainak val­lomását. A két napi ellátásért, a kiértesítő táviratért 262,20-at fizetett. Nagyobb fizetség volt szava: — Köszönöm, hogy behozták a gyerekeimet. Más eset J. Lajos budapesti tizenöt éves tanulóé, akit ott­hon erősebb kéziben kellene tartani. Egy éve került haza az intézetből, annak Idején be­járta a fél országot. Rutinos csavargónak látszik, aki ma még beéri azzal, hogy nap­hosszat a strandokon napozik, este a nádasban alszik, de mit tenne holnap? — Mit evett eddig? — Napi fél liter kakaó és öt kifli volt az adagom. — Meddig akart maradni a Balatonon szülei tudta, enge­délye nélkül? — őszig. — Hány forintot hozott ma­gával? — Egy százast. Jockey mellett az egyik leg- fölkapottabb szórakozóhely a fiataloknak a zamárdi Kék Tó. Az 50 alkalmazottból ket­tőnek van csak szakképzettsé­gei !) tehát könnyen előfordul-, j hat, hogy a fiatalkorúak vé- ' delimét szolgáló rendelkezése­ket nem tartják be. Nem is is­merik! Itt egy talbi középiskolás kis­lánnyal beszélgettem, este fél tíz után, amikor még marad­ni akart... Üdülőben dolgo­zik. A balatoni szórakozás mértékéről, az iskolai fegye­lemről kevés fogalma volt. Mintha *a szüleire is osztaná felelőtlenségét: — Ha szüleim beleegyeztek abba, hogy mun­kát vállaljak a Balatonon, tudniuk kellett, hogy szóra­kozni is akarok esténként. Azt viszont föltétlenül tud­nia kellene, hogy nyáron is érvényben van az iskolai sza­bályzat. mely kimondja: kö­zépiskolások este kilencig tar­tózkodhatnak a szórakozóhe­lyeken. A Balatonon sokan megfe­ledkeznek magukról. A fia­talokat csábítja az itteni élet. Hathatósabb intézkedések nél­kül aligha lesz kevesebb sza­bálysértés, kedvezőbb kép jö­vőre. | A balatonföldvári Disc Hórányi Barna Szállj, gépmadár! / Hasznosan töltik a nyári szünidőt a marcali'fiatalok. Dél­előttönként az MHSZ új bázisán repülő-modelleket állítanak össze, utána nyomban ki is próbálják a gépeket. t. Most láttam az első idei szőlőt a boltban. Sze­dik a korai csemege fajtá­kat. Azt mondja a »liliputi« téesz növénytermesztési agronómu- | sa, húszegynéhány évéből é.s j két hosszúlépésből merített i bol’Osessiágigiel: — Szürke szüret lesz ez is. ! Haj danában - danában, öreg­apám korában nő tás m unka volt ez. Szüreti mulatsággal, maskarázássail, verekedéssel. A szüret cifraságaiba mintha a borversenyek öltöztek volna. »Érik a szőlő, hajlik, a vesző ...« »Jó bort mérnek Füreden és Kaposvárba ...« »Jó bor, jó egészség ...« *Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér ...« Népdalok, bárdiatok, nóták maradtak -ránk. S a köszöntés: »Bont, búzáit, -békességet!«. Lám, a jókívánságok sorát a bar nyit ja, megelőzve a min­dennapi kenyeret. »Az úgyis benne van a Miatyámkban .. .« A bor — ezt az idézetekből is ki lehet olvasná — a létbiz­tonság érzetének égjük össze­tevője volt. A szüret: dyomü- szoszi ünnep. Mióta is fagyasztja az ember ezt a gyümölcsöt? Mióta issza a levét? Bizonytalankodás a forrásmunkák válaszaiban: »A művelés kezdetei az őskorba nyúlnak«. S a közvetett bizo- nyíbákdk? Mózes első könyvé­nek passzusa: »Noé pedig föld- mívelő kezde lenni és szőlőt ültete. És ivék a borból, s megrészeged-ék és meztelen v-alia sátra közepén.« Dyonü- szoszt a görögök a szőlő, a bor, a mámor isteneként tisztelték, miként Bacchiust Ibratyizva a 1 gongnak, ««kük Noét iefózö Érik a szőlő, hajlik bacchanáliákkal örvendeztet­ték egymást. És Pannóniában? Azt tartja a fama. hogy a honfoglalók a Duna—Tisza közén szőlőkul- túrára bukkantak. A kőröshe­gyi dézsmapince pedig abból a karból maradt ránk, melyben a falut még Keurushysnek em­legették az okiratok. Vajon melyik ük üknagya pánik kér­dezte először, sely másán mo­solyogva: »No. szépöcsém! Hát azt tudod-é; melyik söprő nem söpör?« És derült a bizonyta­lankodón : »A hordo aljára ülepedett söprő, te golyhó!« Ezt a huncutságot ugyan ki »tálalta« előszőj- a »pi-noevá- rosban«? »A szőlő legnagyobb ellenfele a seregély! Mert, hogy mindenik három szemet meg egy fejet visz el. Egy sző­lőszemet, aztán a saját két sze­mét, no meg a fejét!« És a csúszós utóvá tett ne­vetés közben nem is gondol­tak a másik ellenséggel. A senegélyrajoknál ás kíméletle­nebbre, a fitoxérára. -mely a múlt század utolsóelőtti évti­zedeiben »második mohácsi vészt- okozott, ahogy- a szőlé­szek állítják. S azok a »pince- városi« nevetők nem gondol­tak a jégveréssel, faggyal sem. . . Ez a tapasztalat vajon, hány szőloinevelő év alatt érlelő­dött? »A termés csak akikor lesz gazdag, ha a gazda sokat dangölődzik a szőlőhöz.-“ Mert munkát ad a szőlő Iá-- tásrtól-v-akuláisig, zimankótól - zimankóiig. Íme a bizonyíték: haitamaotttsagban hiányt nem szenvedő aigponómusunfc. mun­ka naptára. ami nélkül: »Egy­szerűen bedöglene a teivnel-és mi nálunk! Ha nem dekád-ozom előre a munkáit; leshetem ki szüretel majd le!« Tömén/telein. munkafolyama*, leírása a »zsebmimdenitudó- ban«. — Igényes növényi kultúra ez — nyújtom át a noteszt, le­| vonva a tanulságot. A »mindentudó« gazdája sajnálkozva néz rám: — Assisi szent Naivitás! Hol 1 vannak meg a pimcemumkák! ? Azokról szó sem esett! 2. A Sízőlő fogalmának ___meghatározása »l-exj ­k on-stílusban«: a szőlő félék (Vitae,ae) családjának egy nemzetsége. Bogyót termő cserje. Felhasználás szerint ét­kezésit (asztali). kettős hasz- : nosításút és borszőlőt külön­böztetünk meg. Ma körülbelül 3500 fajtát tartanak nyilván. M agyarorszáigon 1971-ben 745 340 tonna szőlő termett.- Gyülmölcskérnt — bel- és kül­földi piacon — 76 273 tonnát értékesítettek. Tavaly szeré- i nyebbek voltak az eredme- j nyék. Egy kilogramm szőlő el­fogyasztása egy nehéz fizikai munkát végző ember napi ka- j láriaiszükségLetenek egyötöd részét eléigíti ki. 1860-bam álla- | pífotta mag dr. Mangold Gusz­táv: a »szőlők úra-, mint ter­mészetes gyógymód, javít a i tüdővészesek, a szívbajosok, a ' máj és lépda-ganiattól szen.ve- | dók állapotán. Évi hat-nyolc kilogramm szőlőt fogyasztunk fejenként. Igénytelenek vagyunk A külföldi kutató nagy örömmel nyugtázhatja, hogy Angliában sza­baddá tették az 1945. évi ira­tok kutatását A hatalmas k-u- tatótermekben százával dol­goznak a világ minden tájáról odaérkezett kutatók. Mellet­tem egy indiai kolléga, -bal szomszédom pedig egy afrikai professzor volt. Az egyetemi és a főiskolai hallgatók százai használják a kutatótermekben a mikrofilm-leolvasó készülé­keket. A Londoni Public Re­cord Office Portugál utcai ku­tatótermében 60 készüléken dolgozhatnak egymás mellett. A xeroxgépek is percenként ontják 6 peranyért a másolato­kat. Én mindenekelőtt a magyar- országi földreformok történe­téhez kerestem forrásokat a levéltárban, a brit külügymi­nisztérium iratai között. Köz­ben különös figyelmet fordít­hattam a magyarországi föld- reformtörvények megalkotása és kihirdetése körüli belpoliti­kai küzdelmek nemzetközi visszhangjára, a rendeletek és a törvények mögött meghúzó­dó politikai erőviszonyok sok­sok áttételű — a diplomáciai utak és csatornák labirintu­sain keresztüli — lecsapódá­saira és azok kommentálásá­ra. De érdemes volt figyelni az évszázados gyakorlatra visszatekinteni tudó külügyi szolgálat aktáiban a brit kor­mányzat reagálására is, amely sem az első, sem a második világháború utáni években nem tudta magát távol tartani az — itt-ott igen. találó — ironikus megjegyzésektől, no­ha ezek korántsem tükröztek — minden esetben — elfogu­latlan politikai nézeteket. Az informáltságot illetően alig volt tapasztalható lényeges kü­lönbség az első, Szabó István féle földreform, akár pedig a 45-ös földosztás negyedszázad­dal később keletkezett iratai­ban. Az angolszáz diplomáciának mindig jelentős érdeke fűző­dött a budapesti jelentések megközelítően reális és napra­kész információihoz, de ugyan­ilyen érdeke fűződött mindeh­hez a magyar kormánynak is. Ez utóbbinak azért, hogy a készülő agrárreformok belát­tassák a külfölddel, hogy azok végül is az ország jövendő biztonságát és fejlődését, a kormányzat stabilitását szol­gálják az ellenforradalom korszakában. Az utóbbinak pedig azért, mivel e jelentése­ken keresztül szondázhatták le az export előtt álló angol tőkeérdekei tségek az ország te­herbíró képességét, kölcsönfel- | vételi alkalmatosságát és ka­pacitását. Így válhatott a Beth len-kormány kölcsönpo- litikája kétoldalúvá, hisz nemcsak a magyar kormány í kereste a háború utáni elszi­geteltségéből a kiutat, hanem a hajdani bizalmas nyomozó | bankirodák szerepét magára j vállaló curzon-i diplomácia is mindent elkövetett hazánk te­herbíró »C« lapjának a felde­rítése érdekében. A brit diplomácia éles sze­mű volt annak az észrevételé­re is, hogy a felszabadulás ta­vaszán nem is lehetett volna másképp megoldani a magyar mezőgazdaság újjáépítésének a súlyos problémáit, csak a földosztás forradalmi végre­hajtása útján. Nem véletlenül jelentette 1945. március 26-án a Brit Misszió vezetője, hogy az Ideiglenes Magyar Kor­mány egy olyan radikális földreformot rendelt el. amely »sürgető társadalmi és politi­kai szükségszerűség« volt, amely a hajdani reformkísér­letek (1848. 1918, 1936, 1938) »papír tervezetei« után a 45-ös földosztásban érte el nemcsak a magyar történelemben, ha­nem Európában is a legmaga­sabb csúcsot. E jelentések olvastán a ku­tató még negyedszázad múlva is sok érdekességet, túlzásba hajló, néha ellenséges, néha pedig kísértetiesen találó meg­jegyzéseket olvashat, különös­képp sokra értékelve az ügy­iratokra rávezetett bizalmas, igen sokszor telibe találó és félre nem érthető célzásokat. Ezen iratok között találkoz­hatunk Judith Listoweinek 1944. december 30-án az angol külügyminiszterhez irt levelé­vel is, amelyet Edenhez kül­dött A levél írója — Márffy- Mantuanó Judit — kaposvári származású volt A lévé! azért volt jelentős a számunkra, mi­vel szóvá tette az angol kül­ügyminiszter előtt hogy a né­metek által megszállt ország­részen: a Dunántúlon a Sza'.a- si-iféle terror olyan ’ méreteket öltött, hogy miattuk már a német megszálló hatóságoknak is aggódniuk kellett. De szóvá tette az angol külügyminiszter előtt azt a szomorú tényt is, hogy a náci haderő pusztítása következtében ezrek és ezrek halnak meg a magyar fővá­rosban. A levélhez egy nyom­tatott, 40 oldalas brosúrái is mellékelt a szerző, amelynek a negyedik fejezetében arról olvashattunk, hogy 1944. már­cius 19-én a megszálló német hadsereget szórványos ellenál­lási harcok fogadták Kaposvár, Pécs és Sopron környékén. A szerzőnő különösképp büszke volt a Kapos­váron történt. s az egész világsajtót megjárt Ba- ross-laktanyabeli rövid ellen­állás hírére. Lelki - szemeivel felidézte szülővárosának az utcáit, a hosszú Fő utcát. a virágos szegélyű tiszta járdá­kat és szülőházát, az ún. Do- rottya-hazat. Kanyar József (Folytatjuk) MESEQYÜJTŐK — A sárkányok miatt jöt­tem. A fiúk dermedten néznek rám, és csak amikor megma­gyarázom, hogy azok a bizo­nyos mesebeli sárkányok ér­dekelnek, akkor kezdenek el beszélgetni. A fiúk: Szidera Szpirosz és Kossovics Gyula, mindketten az idén érettsé­giztek. A nyáron mesét gyűj­töttek. — Hogyan jutott eszetekbe? — Már régóta terveztük. Néhány hónapja találkoztunk a könyvtárban, és véletlenül a mesékre terelődött a szó. Ek­kor döntöttük el. hogy a nyá­ron meséket gyűjtünk a me­gyében. — Ügy tudom, ma már ke­vés igazi mesélő él. Hogyan jutottatok el az elsőkhöz? — Mielőtt elindultunk, két hetes felkészülést tartottunk. Anéztük a megyei könyvtár­ban található meséket, a me­segyűjtéssel foglalkozó iro­dalmat. A barátoktól kerék­párt, hátizsákot, magneto­font, szalagokat kértünk köl­csön. Amikor már minden együtt volt, fölkerestük azo­kat az ismerősöket, iskolatár­sakat, akik már foglalkoztak helytörténeti kutatásokkal. Tőlük kértünk tanácsot. Ez­után kerestük fel az első me- sélőket. Utána már könnyű volt. Bejártuk az egész Belső- Somogyot. Az egyik faluból a másikba küldtek bennünket s közben megteltek a szalagok. A gyűjteményünkben nép­mesék. babonák. hiedelem történetek is találhatók. — Milyen módszerrel gyúj- titek a meséket? a vessző ” gunklkal ? Lehet. De a szőlő ára is magas . .. — Csak a bor! Csak a bor! Lovasnemzetből borivó nem­zetté váltunk! — zsörtölődik az n.-i körzeti orvos, maga is szőlőtulajdonos. Igiaza van? Az évi borfo­gyasztás hazánkban szemé­lyenként negyven liter átlag­ban. Alkoholos pszichózist a I halál okaként például 1969- i ben 43 személynél állapítottak meg. öngyilkosságot alkoholos befolyás alatt ugyanabban az évben 389-en követtek el. Egy j — 260 budapesti alkohol1 stát »•meginterjúvoló« fölmérés sízerimt — a bort 128-an. fo­gyasszák. Viszonyszaimok: a sört 134-en, a pálinkát 67-en isszák. Aggasztó a helyzet? Koránt­sem Franciaországban példá­ul évi százhúsiz litert isznak fejenként. Egy inkább kicsi, mint kö­zepes nagyságú kaposvári ön­kiszolgáló bolt bor-repertoár­ja: egri muskotály, kövidinka, csengődi ezerjó, kiskőrösi ka­darka. badacsonyi kéknyelű, szürkebarát. pécsi cirfandli, zöl dszi Iván!. debröi hársleve­lű. tokaji aszú. Csabagyöngye, pécsi alaszriizlmg. pozsonyi fe­hér, balatanbogiliári leamyka, egersizöláti olasznizfliimg... (Itt »•fárad el« a toli.) Az árak: 11 —29 forint + üvegbe tét. I'T~| A gondok. Azit mornd- | '• I ják a termelők: — Nem lennének, ha a haszon na­gyobb hányada kerülne visz- j szia a tepmelófhelyre. Vért kell ; izzadni abban a gazdaságban, • ahol a művelést és a feldolgo­zást gépesíteni akarják! A dunántúli szövetkezetek jelentős részében ezt panaszol­ják: — A domborzati viszonyok miatt a munkáik nagy részéi nem tudjuk gépesíteni. Még a permetezést is háti apparáttia! végezzük. A gyalogművelésbe kopaszodunk bele amiatt, hogy a technológiák tervezői bács­[ kiekúni adottságokban gondol­kodtak! A homokhátságiak cá­folják ezt: — A gépparkunk hiányos, hiszen az UE—28-as gyártását megszüntették, a többi meg a kötött talajon van otthon! A gondok felemlegetése is hozzátartozik a szürethez. Több mint 200 000 hektárról keli leszüretelni. — Hány hát fájdul majd bele a szürke szüretbe!? Hány gépet keli majd répánál ni!? Hányszor írják majd az újsá­gok : » ... a pincében rosszul lett es eszméletet vesztette. Társa, aki a segítségére sie­tett. szintén...«!? — kérdezi kissé színpadiasam a szakmai elfogultságtól néni menu* ag- ronómus. Bizonyos. hogj- legalább annyi fájós hátat kell majd dagasztani lábbal maroknyi pólyáknak, mint: más munkák után. Bizonyos, hogy lesz dol­guk a szerelőműhelyieknek is. Mint más munkáik utam min­dig. Bizonyos, hogy lesznek elővigyázatlan. pincém unká­soik. Miiirat más miunkahelyekien is... Magyarország — a szőlőter­mesztő terület nagyságát te­kintve — az élvonalba tarto- ; zik. A jelen tervidőszak tetle- : pitési előirányzata keréken 20 000 hold. Lesfcé 1 -—«« — Először tájékozódunk a gyűjtésre váró anyagról. Elő­fordult olyan eset is, hogy többször látogattunk meg egy-egy öreg nénit vagy bá­csit, s csak többszöri beszél­getés után vettük magnóra a meséket. Volt egy igen érde­kes esetünk Lidi nénivel, ő valamikor személyes ismerőse volt Vikár Bélának. A neves tudós többször jegyzett fel az énekeiből. Lidi néni sokat beszélt Vikárról. de amikor a meséiéire került a sor. el­hallgatott. Bárhogy kértük, nem. akart mesét mondani. Elbúcsúztunk tőle, s ott hagy­tuk a címünket, ha mégis meggondolná magát. írjon. Néhány nappal ezelőtt levelet hozott a postás. Lidi né"i arra kér bennünket, ha tí’V.J a faluba járunk, menjünk el hozzá. — Milyen akadályok vol*ak a gyúités során? — Az, hogy levés meséiét találhatunk. Sok he^'en. mondták, miért nem r- - »•‘'to/c egy vagy két hóra"-a1 előbb, akkor mén élt a falu »nagy mesemondója«. A falusi embereknek van egy furcsa tulajdonsága: név­telenségbe burkolóznak. Ne­hezen kezdenek el meséin i s ha hozzáfognak, minduntalan azt kérik, hogy a nevük ne jelenjen meg sehol. — Milyen terveitek vannak az összegyűjtött anyaggal? — Magpróbáljuk őket a leg- hüebben lejegyezni, s az ősz­szel néprajzi pályázaton pub­likáljuk. — Közelebbi terveitek? — A hét végén a Dráva til­dékére megyünk mesét gyűj­teni. A mesegyűjtés klasszikus kora lejárt. Mégis van még mát megmentenünk a feledés homályából.

Next

/
Thumbnails
Contents