Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-30 / 202. szám

MUNKÁS MŰVELTSÉG N éhány példa — az el­múlt napokból — is alkalmas teret nyújt szellemi kalandozásra a mun­kásműveltségben. Bedegkérről tanító ismerősöm levélben fordult hozzám azzal a ké­réssel, hogy látogassam meg a községben élő amatőr festőt, aki szeretne részt venni az I. nemzetközi seregszemlén, melynek felhívását lapunkban olvasta. »Szeretném, ha mun­káit megismernéd —• írja —, ugyanis véleményem szerint néhány alkotása megfelelne / a pályázat feltételeinek.« Csak emlékeztetni szeretném az ol­vasót arra, hogy nemrégiben mutattunk be egy tehetséges, fiatal amatőr faszobrászt. A munkásműveltségnek csak egy részterületével kívánok foglalkozni; azokkal a kétkezi dolgozókkal, akik foglalkozá­súik mellett örömüket lelik al­kotó tehetségük kibontakozta­tásában. Arról is szóltunk már, hogy nem tudjuk, há­nyán vannak. megyénkben. - Hogyan lehetne megoldottnak tekinteni ilyen esetben a kép­zésüket, melyet fokozott erő­vel kellene biztosítani a mun­kásműveltség emelésének ér­dekében. Ablakomból érdekes látni­való tárult elém a napokban. Az új lakótelep megmaradt öreg, de még megfelelő lakást biztosító házának udvarán képszemlét tartottak a lakók. Lehívtak engem is, nézzem meg, mit produkált egy aszta­los. Nem is annyira a kép né­zése kötött le — egyik törté­nelmi képünk másolata volt i —, hanem a személyes Ismer­kedés. Szomszédom Kaposvá­ron az asztalosszakmában dol- j gozik. Egy kis udvari műhelyt épített, ahol délutánonként, szabad időben festeget is. Meglepetésként aztán előke­rült a szobából egy hangszer is, melyet maga készített. A citerát megszólaltatva jó hal­lását is bizonyította, és ízlé­sét, hogy népdalokat játszott. Azt is elmondta, hogy szíve­sen tanulna. Egyszer elme­részkedett már a kaposvári Balázs Béla képzőművészeti I szakkörig, de valahogy még­se ment be. Ismerem az ilyen érzést. De tudom az ellensze- [ rét is. Bátorítani kell, ösztö­nözni, karon fogni, hogy men- I jünk együtt. Megígértem neki, hogy szeptemberben elkísé- rem a szakkörbe. A munkásműveitség gyara­pításának egy módjáról, azok­ról a kétkezi, tehetséges fizi- : kai dolgozókról beszéltem, akik művészkedésükkel hatal­masat kanyaríthatnának a : tudás kenyeréből. Megélheté­süket biztosító foglalkozásuk minőségi -javulásával is együtt járna szervezett tanulásuk, j melynek érzelmi es akarati indítékai készen állnak a hí­vó szóra. N emcsak a művészkedő | kétkezi dolgozónak vannak ilyen érzelmi j és akarati indítékai, h anem azoknak is, akik másféle dol­gokkal foglalkoznak szabad idejükben. A növénygyűjtő, barkácsoló ember otthonában éli a maga világát, a maga módján gyarapítja is a tudá­sát, de szervezetten tovább fokozható nemcsak gyűjtői ismerete, hanem vele együtt tágítható befogadott világa is. Ennek érdekeben az eddiginél , jóval többet kell tenni. i Korányi Barna Ezekben az emberekben megvan az akarat, az igény szakmai és elméleti tudásuk gyarapítására, hiszen nap mint nap a gyakorlatban érzik, hogy milyen ádáz munka a kevés ismerettel birkózni. És milyen szívesen hajlanak a jó szóra, a segítségért száz­szor mondanak köszönetét. De szinte csak véletlehül talál­koznak a szerencsével, melyet 'rendszeres támogatásnak, se­gítésnek kellene neveznünk. E zek a gondok is arnun­kásiműveltség keretén belül vannak. Hiszen az,a kétkezi dolgozó, aki vala­milyen oknál fogva fiatal ko­rában nem tanulhatott, de a mai napig, akár négy ven-öt- ven-hatvan éves koráig is őr­zi a tudásvágyat, művészkedé­sén keresztül Is a táguló vi­lággal ismerkedik. Az új is­meretekért kel versenyre. Nem látom biztosítottnak, hogy nemes küzdelmük min­den esetben eredménnyel jár. Két nemzedék „Magyarázom magunkat" — Meddig kell még küz­deni — fakadt ki nemrégiben a somogysárdi fafaragó, aki tehetsége mellett méltányta­lan hátrányban van azokkal szemben, akik munkájuk gyü­mölcsét csak az anyagi javak gyarapításában látják. Ne csak vidéki emberekről beszéljünk. A jóval több szel­lemi erővel és adottságokkal rendelkező megyeszékhelyen is vannak kallódó munkásem­berek, akik tehetséget érezve magukban, igényelnék mű­vészkedésük pártolását, támo­gatását. Szombaton este jelentkezik első epizódjával a televízió új 13 részes népszerű sorozata -Magyarázom magunkat« cím­mel. A szerző. Szabó Sipos Tamás »előzetesként« elmond­ta: — Mostani sorozatunkban arra keresünk választ, illetve azt szeretnénk megmutatni a | nézőknek, hogyan is élünk, rámáink éppen ezért a ko­rábbiaknál változatosabbak: j társadalmi és gazdasági éle- I tünk számos, aktuális érdekes j kérdését igyekszünk bonckés i alá venni. Terítékre kerülnek I a család, a munkahely, a sza- j bad idő, az utazás, a szórako­zás, valamint a hobbyk kü­lönféle problémái. Ezúttal is j dr. Agy, azaz a marxista ér­telmiségi vitatkozik Somával, j a munkásosztály képviselője- | vei. — Al Magyarázom magun­kat című 13 részes film »hangjai« ezúttal is régi is- j merőseiink, Tomanek Nánd&r ; és Avar István lesznek. I A somogyi turista szemével Tallin Nyírfaligetek, fenyvesek, kö­vér legelők, lombok közül előbukkanó tanyák szegélyez­ték Riga és Tallin közötti utunkat. Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosának 400 ezer lakója közül talán min­denki ismeri a magyar és az észt néP rokonságát. Bárkit kérdeztünk, mindenki felcsil­lanó szemmel említette a nyelvrokonságot, $ mindenütt ennek megfelelő szívélyesség­gel fogadtak bennünket. Először Tallin peremterüle­teivel ismerkedtünk, s a Kad- riorg park látnivalóira vol­tunk kíváncsiak. Autóbuszunk az Énekréten állt meg. A fél­gömb alakú létesítmény az észt—szovjet kórusmuzsika fellegvára. A nézőtér és a nyi­tott előcsarnok a tenger irá­nyába lejtő területen van. A haragoszöld fakoronák mögött a mélykék tenger, a dombra épült város, a kikötő daruer­deje adja a hátteret. Az ének- tér hatalmas arányú »félkupo­lájának« terjedelmes ellenpó­lusán a panoráma szépsége a város »tűhegyes« tornyaival lesz egész és felejthetetlen. 1869-től négy évenként nagy­szabású kórustalálkozókat tar­tanak itt. Harmincezer énekes léphet föl egyszerre a szabad­téri színpadon, s százezer néző észtek híres rendezvényéről. Egy éneklő szovjet köztársa­ság életörömmel teli ünnepé­ből kaptunk ízelítőt. Utazásaim során a termé­szetszeretetnek olyan fokát még sehol sem tapasztaltam, mint a' Kadriorg parkban. Az erdőtemetőben temetik el az észtek a híres embereket. Nem állítanak számukra monumen­tális emlékműveket, hogy ne sértsék a természetet és az emberi nagyságot. »Ne a dí­szes sírkő hirdesse az emberek nagyságát, hanem alkotásaik« - vallják az észt barátaink. A tengerparton csiszolódott egy­szerű kövek nagy művészek nyughelyét jelzik. A hivalko­dás nélküli kegyelet, a termé­szet és az elmúlás összemosó­dása jellemzi ezt a temetőt. Csak erkölcsileg tiszta embe­rek tudják a természet és a halál közti kapcsolatot ilyen magától értetődően, értelmez­ni. park másik része az élők- otthont. A Pirita a szovjet—észt ad felkészülési lehetőséget. Labdarúgópálya, kispályák, autó- és kerékpá­ros versenypálya, -erdei futó­pálya, jachtklub teszi teljessé a sportolók paradicsomát. Hű­vös szél borzolta a Pirita- strand vizét, és a stég végén a haragos hullámok már méte­resre nőttek. Ez elvette ked­vünket a fürdéstől, de annál tovább gyönyörködtünk a talj- tékzó hullámnyelvek ostromló mérgében. Tallin stratégiai és kereske­delmi szempontból egyaránt fontos helyen: kelet és nyugat »közvetítővonalán« található. Fejlődése gazdag történelme ennek köszönhető. A várdomb oldalán található a »Kukkants a konyhába« torony, észt nyel­ven »Kieck in de Kök«. Jól megfigyelhető a két nyelv akusztikai, hangtani hasonló­sága. Ebből a toronyból figyel­ték a belvárost, hogy a szabad tűzhelyek ne okozhassanak tűzvészt. A XV. század elején építet­ték a várat. 1447-ben a dánok elfoglalták az erődítményt, s a természetim áldó finneket meg A nek nyújt élvezheti produkciójukat. Meg-> sportközpont Ráztunk egy színes filmet az | sportolóknak Öss zegező és előfutár volt A Mukányi és szerzője Találóan jellemezte Ak­nai Tamás Rippl-Rónai József pályáját a kaposvári képtár kiállításának bevezetőjében: művészetében az összegezés és az előrejelzés egyaránt hang­súlyos szerepet kapott, ■ utat nyitott a korabeli francia képzőművészeti törekvések­hez, de felhasználta a magyar festő elődök valamennyi ér­tékes tapasztalatát. A jellem­zés pontos, a tárlat nézői jó néhány képen igazolva láthat­ják Aknai summás tételét. S ez a tétel — érezhetően — nemcsak egy művészre illik, hanem az elmúlt "századvég jó néhány jeles alkotójára, talán magára a kor szellemi­ségére. A dualizmus éveiben az Ausztriához tartozás immár szelídebb, de annál biztosabb gyűrűjében arra nyílt lehető­ség, hogy számba vegyék a művészetek eddigi eredmé­nyeiket, s egyben külföldre is kacsintsanak, elegáns nagyvo­nalúsággal átlépve a monar­chia határát. A tekintetek Pá­rizst keresték. S nemcsak a festőké! Rippl-Rónai megis­mételhetetlenül nagyszerű portréit: a századforduló figu­ráit szemlélve — keménygal­lérba szorított erős bikanya­kat vagy keszeg ádámcsutkát, csillogó csíptetőt, boisrirágos orrot — úgy érezzük, mintha Csiky Gergely szmpadáról lé­pett volna a vászonra vala­melyik figura. Vidéki hivatal­nok, éhenkórász dzsentri... Csiky Gergelyre — a kapos­vári színház névadójára — is illik Adriai jellemzése: ösz- szegező és előfutár egyszers­mind, s az ő szellemi hori­zontja is elért Párizsig. Nemcsak Rippl-Rónai ké­pei juttatják eszünkbe őt, ha­nem a múló1 idő is, hiszen az országosan közismert Proletá­rok vagy Cifra nyomorúság szerzője egy évszázada, a het­venes éveik elején kezdte pá­lyáját. És — talán ez sem véletlen — a teljes pályáról mostanában változott némi­képp az utókor véleménye. Már iskolás korában Temesváron ragadta meg a színpad igézete, és választott egy életre olyan hivatást, mely a színpadhoz kötötte. A hetvenes évek közepén siker koronázta az első próbálko­zást: Jóslat című drámáját az Akadémia jutalomban részesí­tette. S máris következett az »álmok városa«, Párizs — öt hónapig járja a francia fővá­ros színházait. Az öt hónap elégséges volt, hogy a megűj- hodó francia dráma szelleme, dramaturgiája kézen fogja, csakúgy, mint Rippl-Rónait az avantgarde-hoz érkező francia festészet. Seribe, Sardou. a legneve­sebb kortárs szerzők, de nem­csak a franciák, hanem a francia színpadon virágzásba érő svéd drámatermés is hat rá. Ibsen, különösen az ál­tala olyan nagyra becsült Nó­ra ... Éleven hatással volt rá Balzac es Zola is. A külhoni új gazdag hazai réteget termékenyít: a.korábbi magyar drámaíró elődök mű­vészetéből leginkább Eötvös. Szigligeti, Obernyik színmű­veiből merített legtöbbet. Huszonhárom színdarabot írt —. óriási teljesítmény —, a Nemzeti Színház dramaturg­jaként is dolgozott, rendkívül sokat fordított, antik tragédiát s korabeli francia drámákat is. A színházszakma is szereti a kategóriákat. Műveiről ál­talában mint a társalgási drá­ma hazai »iskolapéldáiról« szoktak beszélni. A két 6zó, hogy társalgási dráma, nem egy mai színházújító fülében már szinte a kopott tradíciók megtestesítőjeként cseng: hi­szen az operettkultusz melleit olyan terhe« Brökség, amelytő: | nagyon lar<"n szabadult a i színházi élei. S ez érthető j Gondoljuk csak végig, a tár- j salgási drámában olyan köve- | tői akadtak Csikynek, mint Bródy Sándor. Szomory Dezső ■ vagy Molnár Ferenc! Talán ez az ellenérzés ma­gyarázza, hogy jó ideig nem j láthattuk a színpadon műveit, I s mintha a múlt évadban j megtört volna a jég: a Nem- Jzeti Színház kamaraszínháza, I a Katona József Színház Egry • István rendezésében bemutar- ta a Mukányit. Ez a megle­petés — ha lehet így mondani I — talán kétszeres Is. A Ma­gyar Irodalom Történetének ; Csikyről szóló fejezete ugyan- I is az író kevésbé sikerült , művei közé sorolta a Muká- I nyit. (A darabot egyébként nemrégiben közvetítette a Kossuth rádió.) A Cifra nyomorúság vagy a Proletárok valóban az é'etmű csúcsai, keményebbek, nyer­sebbek, eredetibbek az átlag­nál, de Egry rendezese eppen arra nyitotta rá szemünket, hogy Csiky »átlagtermésében« I is van elismerésre méltó. Igaz. hogy a vidéki gazdagról, a korrupt főispánról, a nyafka nagysága-szeretőről, a gézen­gúz újságíróról úgynevezett \ szelíd iróniával ír, de tagad­hatatlan, hogy ugyanez a sze­líd irónia jellemzi Mikszáth legjobb novelláit is. És i ugyanez a szelíd ironikus de- í rű irányítja Rippl-Rónai ecset- ; jét is portréfestés közben. S azt is meg kell vallani, hogy ezt a szelíd iróniát a Muká- j nyi esetében egy fordulatos, csattanós jeliemvígjátek hor­dozza, melyet kellemesen fris­sített föl Tamássy Zdenko ze­néje. és varázsolt elevenné I Sinkovits Imre nagyszerű cím- szereplése. Nem 3 'y pellengérre állí­tott vonás azt bizonyította, hogy Csiky Gergely igaza/ma is érvényes. Az egy évszázada megkezdett palya tehát ma is ‘ kínál nemcsak klasszikus ér­téket, hanem felfedezést is. Tröszt Tibor Beszélgetés Héj'j Miklóssal A magyar Schümann nyomában keresztelték. Tíz év múlva a teuton lovagok kegyetlenségét nyögte Tallin. A XVII. szá­zadtól a svédek kezébe került a város, akilk hármas védőzó­nát alakítottak ki a vár körül. Több dombocskát hordtak ösz- sze ama hadászati elv alapján, hogy » ... aki felül van, elő­nyösebb helyzetben van«. A XVIII. században I. Péter orosz cár »nyitott Tallionon keresztül ablakot Európára«. 1905-ben a vár volt a forra­dalmárok egy részének börtö­ne és kivégzási helye. Észtor­szág 1941-től tartozik a szov­jet szövetségi köztársaságok közé. A német megszállás alól felszabadulva végre a békés fejlődés útjára léphetett az ászt nép. A viharos történelem, a hó­dítók ízlése sokszínűvé tette építészetileg a várost. Sziklá­ból összerótt várfalak, vaskos és karcsú tornyok, gótikus templomok, a középkor hangu­latát árasztó terek, a Hanza városok építészeti stílusára jellemző épületek, s a barokk emlékei egyaránt megtalálha­tók a városban. Az óvárost körülveszi a minden kényel­met szolgáló újváros, közepén emelkedik a 22 emeletes Virus szálló. Nehezen búcsúztunk az ősi, s egyúttal modern TaLlintól. Bóra Ferenc Talán kevesen tudják, hogy a visegrádi királyi palota a XX. szazad közepéig ismeret­len volt a történelemkutatók számára. A várhegy aljában hűzódó épületcsoportot vastag hordalékréteg bontotta. Má­tyás egykor virágzó udvará­ról csupán egyetlen följegyzés maradt fenn. Oláh Miklós esztergomi püspök leírása: »A kapun belépve szemünk elé azonnal nagy térség tárul, amelynek minden része zöld, s mezei virágoktól hímes. Itt lépcsősét kezdődik, amelynek négyszögletű kőfokai hét­nyolc sing szélesek, s magas­sága negyven lépés. Középen szökőkút disíiik, amely vörös márványból készült csodás művészettel és a múzsák szob­rai ékesítik. Ezt a királyi ud­vart fekvésének szépségén kí­vül pompás épületei is any- nyira díszessé teszik, hogy vi­tathatatlanul felülmúlja igen sok ország legszebb épületeit.« A leírás hitelességét törté- nelemkutatóink sokáig kétség­bevonták. A Halászbástya épí­tőjének fia. a Visegrádom szü­letett Schulek János a föl jegy­zésbe vetett hittel bebizonyí­totta annak eredetiségét. Ha­sonlóan Trója megtalálójához, Henry Schlimannhoz, feltárta 1934 szilveszter estéjén a fel­járó lépcsőjét s a kápolna padozatát. Héj) Miklós, a visegrádi ásatások vezetője, a Mátyás múzeum igazgatója valamikor tanítványa, munkatársa volt Schuleknek. Vele beszélget­tünk a nagy elődről. — ön közvetlen munkatár­sa volt Schulek Jánosnak, így bizonyára sokat beszélgethet­tek arról, hogy milyen módon találta meg a palota romjait. — Erről sohasem esett szó. Mi csak arról beszéltünk, hogy mit fogunk csinálni. A családtagjaitól tudom, mindig szerényen kitért az ilyen kér­dések elől. Ö azt mondta, »is­teni szikra« volt, hogy azon a bizonyos szilveszteri estén a kertben sétált, s megtalálta a palota feljáró lépcsőjének nyomait. Szerinte az is a vélet­lennek köszönhető, hogy eszé­be jutott Oláh leírásának a feljáróról szóló része, s így azonosíthatta a talalt romok­kal. Schulek nem volt régész, így nem a feltárásra, hanem a megtalált romok megőrzésé­re összpontosította erejét. A munka során megtalált lelete­ket, edényeket, régi pénzeket, használati cikkeket szorgalma­san összegyűjtötte, följegyezte i lelőhelyüket, és ezzel akarat­I lanul is megteremtette az hr« mmA #. 1950-ben alapított Mátyás ki­rály emlékmúzeum alapjait. — Ügy tudom, Schulek * a palota kiterjedését igen kicsi­nek képzelte el. A mai ku­tatások őt igazolják? — Schulek János kutatá­sai a díszudvar részére ter­jedtek kj- Talán éppen a dísz­udvar viszonylagos nagysága zavarhatta meg, s tartotta ezt a palota teljes részének. Ér­dekességként kell megemlíte­ni, hogy Schulek lakóházában, az egyik szoba falában, kora­beli szökőkút maradványait találtuk meg a napokban. — Milyen tervek vannak a visegrádi ásatásokkal kapcso­latban? — Rövidesen megkezdődnek az új múzeum építését előké­szítő ásatások. Az új múzeum a következő tíz évben várha­tóan elkészül, ezzel megoldód­nak tárolási problémáink is. — Milyen akadályokba üt­köznek az ásatások? — A környéikbeli építkezé­seknél nem jelentik be a ta­lált romokat, leleteket. Ráépí­tenek, és hosszú időre eltün­tetik a talán egészen fontos nyomokat. Szerintem akkor tudjuk csak megmenteni ed­dig ismeretlen történelmi kincseinket, ha még a legki­sebb földmunkákat is ellen­őrizzük. Nagy Jenő Somogyi Néplapl 5

Next

/
Thumbnails
Contents