Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-29 / 201. szám
Egységesen értelmezzük az oktatáspolitikai feladatokat A Somogy megyei Tanács j szántunkra az új. rendtartás., Nagyon talaló a párthatározat művelődésügyi osztási bevezetése pedig segít a de-[ ide vonatkozó megállapítása: lyának 1973 '74. évi1 mun.katerve nagy fontosságot j tulajdonít» annak, hogy egyse- j gesen értelmezzük az oktatás- j politikai feladatokat. Azokban | az iskolákban, ahol csak az általánost, vagy csak az anyagi ) vonzatú problémákat foglalták j munkatervbe, vagy csak a tan- ! tervet, rendtartást ismételget- | ték, ott az iskolavezetőség elengedhetetlen feladata, hogy újra áttekintse helyzetét és konkrétan határozza meg tennivalóit. Véleményünk: az oktatási intézményeknél tovább kell javítani a tervező munkát. Határozottabb követelményeket kell támasztani a tantestületekkel szemben. Rendszerességre, következetességre van szükség. Az iskolai munka hatékonyságának növelése elválaszthatatlan az iskolák légkörének javításától, az igazgatói tevékenységtől, a tantestületi demokratizmustól, a tanulóközösségeknek az iskola életében betöltött szerepétől. A demokratizmus szélesítése az oktató- nevelő munka minden területén, az iskbla minden dolgozójának ad feladatokat. Az igazgatóktól azt várjuk, hogy biztosítsák az ehhez szükséges feltételeket teremtsenek megfelelő légkört, adjanak teret és lehetőséget az alkotó vitáknak és kezdeményezéseknek, vonják be a vezetésbe a pedagógusokat és a tanulóközösségeket. Egyszer s mindenkorra száműzni kell gyakorlatunkból az ügyek intézésének ellentmondást nem tűrő, utasító módszerét, a demokratizmus leszűkítését az iskolatanácsra. Előnyös helyzetet teremt mokratizmus szélesítésében. A figyelmet most elsősorban arra kell fordítanunk, hogy előírásai a gyakorlatban következetesen érvényre jussanak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a demokratizmus elsősorban nem szabály kérdése. A | szabályokban meghatározott I kereteket a mindennapok gya- ! korlátában tartalommal kell ' megtölteni. Tehát az iskolai élet demokratizmusában is a tartalom a meghatározó, de ki- | bontakoztatósához nélkülözne- I tetlenek a jó szervezeti félté- ] telek. Nagyon lényegesnek tartjuk az igazgatói hatáskör szélesítését, az igazgatók jó kiválasz- j tását, és a jól dolgozó igazga- ! tók megerősítését. De nem en- ! gedhetjük, hogy az irányítás ] bármely szintjén a csak parancsolgató, számonkérő, bürokratikus, formálisan ellen- i őrző vezetők elriasszák a vál- ! lalkozó kedvű tantestületeket. A pozitív példákat tartsuk szem előtt. A szakfelügyeletnek, a vezetőknek is javítaniuk kell munkastílusukon, j Segítsek a jobb módszerek kimunkálását és elterjesztését.. 1 ösztönözzek erre a pedagogu- i sokat. inden iskolatípusban törekedni kell az oktatásnevelés tartalmának korszerűsítésére, a nevelési munka hatékonyabbá tételére. Ennek érdekében segítséget, ösztönzést kell adni az önképzéshez, a továbbképzésekbe való bekapcsolódáshoz. Nem lehet eltűrni azl, hogy egyes igazgatók akadályozzák a továbbképzést. A tanulók aktivitásának fokozását segítő módszerek alkalmazására kell törekedni. »Aránytalanul sok a tanári közlés, az előadás, és kevés <ji iskolában végzett aktív tanulói munka. Enélkül pedig az önálló ismeretszerzésre, az önnevelés igényére felkészíteni nem leltet.Erőfeszítéseket tettünk a hátrányos helyzetű fizikai dolgozók gyerekeinek a megsegítésére, de a hátrányok nem csökkentek a kívánt mértékben. Jó kezdeményezésekkel találkozhatunk megyénk egyes iskoláiban, nőtt a továbbtanuló fizikai dolgozók gyerekeinek a száma, csökkent a bukottak aránya. E tapasztalatok azonban nem általánosak. Több tantestület még nem találta meg a kedvezőtlen családi környezet hatásából eredő hátrányok ellensúlyozásának megfelelő módszereit. A KB határozatának megvalósításában az iskolai‘ párt- szervezeteknek meghatározó szerepük van. A pártszervezetekkel együtt, azokra támaszkodva lehet csak eredményesen végrehajtani és megoldani a feladatokat. A pártszervezetek tehetnek a legtöbbet annak érdekében, hogy intézményeinkben minden pedagógus eszmeileg azonosuljon célkitűzéseinkkel, és azok megvalósításában mindenki a tőle telhető legtöbbet nyújtsa. őst, a végrehajtás kezdeSpóroll zseb pén zen Művészeti szabadiskola Zebegényben Zebegényben. Szönyi Irinán1 egykori lakóházában máj múzeum és festőiskola működik. A múzeum a Révadó alkotásait mutatja be. A képzőművészeti iskola hazánk egyetlen szabadiskolája. Az szakmai irányítók, tanárok olyan kiváló képzőművészeink vagy művészettörténészeink, mint Htn.cz Gyula. Végvári Lajos, ifj. Koffán Károly. Az iskola kaposvári tanítm unká.m mellett szeretnék a képzőművészettel is foglalkozni. Hogyan egyeztethető össze a kettő? Szeretem mindkettőt csinálni. — A tűzzománc technikai ványa volt Sziklay: Judit, aki 1 szerelést tűzzománc munkájával az idei tanév zsűrizésén első díjat nyert. — Harmadszor voltam most: a zebegényi iskolában. Az el- j só két évben a festő szakra jelentkeztem, az idén pedig a tűzzománcra. nyel. Hogyan oldod meg ezt? — Itthon nem tudok dolgozni, mert nincs megfelelő ke— Hogyan vetődött fel ben- ! mencém és az ned. hogy elmenj Zebegény- be? — A Balázs János szakkörbe jártam rajzolni, itt láttam ! egy plakátot, mely a szabadiskolára, hirdetett felvételt. Jelentkeztem. A tandíjat a zsebpénzemből spóroltam ösz- sze. — Pécsen műszaki főiskolára jársz, s közben képzőművészettel foglalkozol. A kettő hogyan egyeztethető össze? — Érettségi után belsőépítész szerettem volna lenni, de erről lebeszéltek. Maradt a rajzolás. A főiskola elvégzése időm sem elegendő. Talán az iskola befejezés^ után készítek egy villamos kemencét magamnak, akkor mar könnyebb lesz. — Jövőre, az első díj alapján, ötvenszázalékos kedvezménnyel vehetsz részt a szabadiskolán. — Igen, tudom, s ha nem jön közbe semmi, akkor jövőután üzemmérnök leszek, s a í re is ott leszek Zebegényben. i Nem tudom, hány fiatal tölti “értelmesen« a nyarat Hány gondol arra, hogy ismereteit gyarapítsa, legkedve- í sebb hobbyjával foglalkozzon. Csak azt tudom, hogy Judit egy közülük. I N. iM lAtegéf’kezell a feleségem A feleségem nemrég itthagyott bennünket. No, nem véglegesen, csak egy hétre költözött el a szüleihez, de előtte legalább két hétig készülődött. Ez elsősorban abban állt, hogy már fölkelés előtt es lefekvés után is, valamint a nap minden iszaká- ban, amikor a család együtt volt, csokorba szedte tennivalóinkat: naponként kétszeri felmosás, csempetisztítás, porszívózás, törölgetés, virágöntözés, az ágyneműk szellőztetése. Semmit ne hagyjatok el, mert soha nem lehet tudni, mikor jön valaki, és akkor az ember csak szégyenkezik, ha nincs rend. Meg egyébként is szeretem, ha a lakásomban nincs felfordulás. És mindez másnap kezdődött elölről, egészen az elutazásig. Kislányommal fegyelmezetten, sűrű bólogatásokkal nyugtáztuk a jó tanácsokat, majd lelkesen integettünk a busz után. Mi tagadás, nem szerettük volna, ha a vártnál hamarabb beállít a feleségem. De ismertem, ilyet ö nem tehet. így azután az utolsó napra hagytuk a lakás teljes rendbetételét. Felmosás, csempetisztítás, porszívózás, törölgetés, a virágok' öntözése stb. Semmi ne maradjon elöl. Egymást ellenőriztük a munkában. A jelzett időben szorongi'a/ vártuk a busz érkezését. Feleségem jókedvűnek látszott, és erre alapozva titkon reménykedtem legalább egy dicsérő ízóban. Igaz, ehhez nem szolgált semmiféle alappal a több éves tapasztalat. — Mi újság itthon? — Ezt a konyhában kérdezte közömbösen, miközben éles. átható tekintete gyorsan tégig- siklott a cementlapon, a hűtőgépén, a csempeboríiason, a mosogatón. Fellélegezve kísértük tovább a fürdőszobába. — Nem irt senki? Közben a kádat kutatta, a kagylót, a fogmosó poharak elhelyezését. Megjegyzés nélkül ment tovább a hallba. Bizakodva néztünk össze lányommal a háta mögött. — Volt mit ennetek? A kérdések persze csak álcázták a kutatómunkát, nem is igen várt feleletet rá. A kisebb szobában megnézte a virágokat — földjük frissen csillogott az öntözéstől —, és csak úgy »véletlenül« hozzáért ujjárai a szekrény ajtajához, nem poros-e. Már csak a nagyobbik szoba volt hátra. Itt aztán igazán nem talál kifogast es így aligha tudja elmondani a szokásos szövegel: — csak egyszer tegyem ki a lábamat .,. És ekkor megpillantottam egy rozsdás, kora őszre emlékeztető diófalevelet az ablaktól ahg méternyire. Meghűlt bennem a vér. Hát ezért dolgoztam, hogy ilyen véletlen miatt ... Persze, emlékszem. meglibbent a szél. amikor a buszállomásra indultunk. Mindegy. Hiú reményeim szertefoszlottak: És már hallottam is a ház asz- szonyának diadalittas hang- ' ját: — Micsoda szemét ez? Hiába. csak egyszer tegyem ki a lábamat a lakásból! Minden a feje tetején áll. tén egyaránt kísért a türelmetlenség és a kényelem, az intézkedések elsie- tésének és elhúzódásának a veszélye. A fő veszély azonban az elhúzódás, a mindent felülről várás illúziója. Nagy feladat vár mindannyiunkra abban, hogy az elképzelések a? igényeknek, a lehetőségeknes j legmegfelelőbben váljanak valóra. bevonva ebbe a megye ^ minden áldozatkész, lelkes és • önzetlen pedagógusát. Svenda István, a megyei művelődésügyi osztály vezetője A somogyi turista szemével Riga és környéke Még szemünkben tükröző- ] dött a beláthatatlan fenyvesek látványa, a vonaCJjól szemlélt fenyőfák zöldjének égbe ágas- ! kodó csúcsa, amikor lett barátaink virággal köszöntöttek j bennünket a rigai vasűtállo- j máson. Három napig élveztük vendégszeretetüket és ba ‘ ráti gondoskodásukat, s is- , merkedtünk a Nett Szovjet | Szocialista Köztársasággal. A 700 ezer lakosú, lüktető. ! pezsgő Rigába érkeztünk. Szé- J pen öltözött emberek sétál- | tak hatalmas parkjaiban, s a ; város' folyójának, a Danganak | partján. Riga ódon belvárosában a középkorban éreztük magunkat. — Hogyan lehetett ) a kőszegény Lettországban ezt a várost felépíteni? — kér- i deztük kísérőnket. — A nagyobb építkezések- hez. a kő nagy részét Finnországból szállították, de a vá- í rosba csak az. léphetett be. aki legalább egy követ hozott magaval. Megnéztük a kereskedők i jellegzetes lakóházait. Alul. a | földszinten, nagy ablakos szobában lakott a család. Az el- 1 ső és a második emelet abla-' j kait azonban tenyérnyire sz.ü- j kítették. mert az ablak nagy-, sága után fizették az. adót. ' Felül voltak a raktárhelyiségek. az árukat csigák segítse gével húzták fel. Sokat sétál- ! gátiunk a zegzugos utcákon. hogy kiterjesztett kezünkkel 1 majdnem elértük a két utcasor házait. A Néprajzi Múzeumba tágas. modern városrészek — a közelmúltban épült korszerű fényt és a friss levegőt. Az “épület« közepén lógott a bogrács. melyet ülőtuskók vettek körül. A múlthoz hasonlóan ma is kevés a falu Lettországban. A' h,ázak — mellett vitt az1 tanyák nagysága a család tag- utunk. Rigától néhány kilo- jainak számától függ. Ma is méterre szelíd, lankás vidé- csinos faházakban laknak, ken. vízinövényekkel pántlikázott tó partján található a skanzen. A durva fagerendák- bój összerótt házak a XVIII— XIX. század mába átmentett néprajzi értékei. A súlyos “zsupkalapú« paraszti hajlékok nyitott padlásán mindenütt megtalálható a gazda fejszével faragott koporsója és a halottmosó-karosszék. Az épület közepén állt a fűtőkemence.' mely a lakás minden helyiségét a legnagyobb ben is kellemes meleggel látta el. A lakószobában volt a szülők függönnyel elválasztott agya. a fiatal házaspár fekvőhelye és a gyerekek priccse. A bölcsőt a mennyezetre erősített. rugalmas botra helyezték el. A gyerekjáróka is a fagerendához rögzítetten biztosította. hogy az apróság körben tipegve tanuljon meg járni. Ebben a tágas helyiségben helyeztek el a szövőszéket és a “faragósarkot“. A házhoz csatlakozott a zsúppal fedett .istálló, melyet farönkökből ácsolt karám vett körül. Az udvaron található a gémeskőt.. s itt építtették fel fiatal fenyőhusángokból a gűcsaknem mindegyikben megtalálható a televízió, a rádió, a palackos gáz és a hűtőszekrény. I A népszokások még mindig elevenen élnek a várostól távol eső vidékeken. Esküvő alkalmával a leendő férj fafűrészel éssel, a feleség tűzrakással tesz tanúbizonyságot arról, Hogy őseik foglalkozását, munkáját nem felejtették tél- e1' A házasokat ma is a termékenységet jelentő tiszta búzával öntik ie. A család és a megholt elválaszthatat- lanságát a temetési toron elfogyasztott áfonyás rizs jelképezi. ■ Hurmala tengerparti üdülőhelyen. a Rigad-öbölben “találkoztunk« először a tenger^ rel. E vidékre nem jellemző, szokatlanul meleg idő fogadott bennünket. Baráti találkozóra hívtak bennünket a Szputnyik úttörőtáborba. Az igaz nemzetköziségre nevelést, a szocialista országok barátságának ápolását tapasztaltuk itt. Tiszteletünkre felhúzták a magyar zászlót, s eljátszották la alakú nyári konyhát. A I a Himnuszt. Az Paal Játszi« ‘melyek olyan szőkék voltak,ihusangojj között kaptáik »*i>4aijsosegeäö'',wi2«n. ünnepélyes a> saavjßC* gyerekek bemutatták üdülőjüket, s mivel a művészet iránt érdeklődő tanulók tartózkodtak a táborban, a kis kerámi- kusok kiállítására kalauzoltak el bennünket. A találkozó meleg hangulatú hangversennyel zárult. A szovjet pionírok ízelítőt adtak a szovjet köztársaságok népdalaiból, népi táncaiból és kórusmuzsjkájából. Léit barátaink autóbusszal vittek el bennünket a Rigától 20 kilométerre található salas- pilsi emlékműhöz. A második világháború alatt e termeten létesített koncentrációs táborban több mint százezer embert pusztítottak el a fasiszták. A hatalmas, betonból készült bejáraton a következő felírást olvashattuk: ~A fal mögött nyög a föld.« A volt tábor területére érve úgy éreztük, hogy vasrácsok mögött vagyunk. Az emlékmű tervezői alkotásukkal nyomasztó érzést váltottak ki bennünk. Az öt hatalmás, vasbeton szobor “beárnyékolta« gondolatainkat. Az eleső és 'reménykedő ember, a bajtár- siasság. a gyermekét óvó anya. a nők meggyalázása. a fasizmussal szembeszegülök szobrai fölénk magasodtak, s érzelmeinket is magukkal ragadták. A vasbetonba ágva- »ott alkotásokból a szenvedés áradt felénk. A volt tábor területen, egy márványlapon helyezték ei a látogatók — így mi is — a kegyelet virágait. Bóra Ferenc (Folytatjuk.) Somogyi NSplapI 5
