Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-23 / 196. szám

OLVASÓNK LEVELE Népszerű fórum ]A miiem ^kvédelem közügy Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvasgatom a So­mogyi Néplapban naponta megjelenő írásos »hadüzene­tet-« az illetékesek valódi vagy vélt igazságtalansága, közömbössége, lassúsága, nemtörődömsége ellen, s ugyanígy a segítségkérést is. Mevallom őszintén. sokszor elcsodálkozom, hogy az ille­tékesek milyen gyorsan elin­tézik a jogos panaszt, és vá­laszolnak a kérdésekre. Azt viszont nem tudom, hogy azért teszik-e, mert az ügy nyilvánosságra került és a dolgozók számon tartják, vagy azért, mert csak most jutott tudomásukra a panasz. Az utóbbi esetben igyekeze­tük elismerést, köszönetét ér­demel. Sok ilyen levelet sze­retnék olvasni. Azt hiszem, igen sok olvasó vagy pana­szos — velem együtt — az újságolvasást most már nem a sporttal kezdi, hanem a Tisztelt Szerkesztőség! ro­vattal. Nagy kíváncsisággal és érdeklődéssel böngésszük a sorokat, az illetékesek pe­dig talán sokszor bosszúsan rágódnak vagy örülnek an­nak, hogy segíthetnek az ál­lampolgárokon. Hát igen, jó dolog az ügy­intézésnek és segítségadásnak ez az új, egyre népszerűbb, nyilvános formája. Persze, az illetékesek pontosabb, lelki- ismeretesebb, körültekintőbb magától jövő gondoskodása, egyszerűbb ügyintézése meg­előzhetné ezt a »hadüzene­tet«. Az olvasó ezt joggal el­várná. Az újszerű, vonzó és hatásos ügyintézéssel kapcso­latban azonban három dolog izgat bennünket. Szabad le­gyen ezt leközölni mindkét félnek címezve: 1. Aki azért fog tollat, hogy az ismert vagy ismeretlen il­letékes elintézze a panaszát, igaz, hiteles és valódi ügyet tárjon a nyilvánosság elé. Nem úgy, mint például a zá­kányt gyógyszerész megszólí­tása körüli vita volt. Olyan legyen, hogy azt ne tudják megkontrázni, hanem csak elintézni, vagy megnyugtató­an válaszolni rá. Azt ugyan­is nem lehet tudni, hogy a kontrajátékból melyik fél ke­rül ki győztesen. Elmérge­sedhet a helyzet, megszűn­het a kölcsönös bizalom. 2. Sok olyan panasz jele­nik meg, amelyiket talán közvetlenül és gyorsabban is j elintézett volna az illetékes, ha ő kapja meg először és nem a szerkesztőség. Az utóbbihoz csak akkor kelle­ne eljuttatni a panaszt, ha másutt nem intézkednek. Persze, az illetékesek töre­kedjenek arra, hogy minél kevesebbszer kerüljön erre sor. Rajtuk múlik. Védjék meg a »cég* jó hírnevét. El­ismerem, sok olyan ügy van, amelyiknek az elintézésére jogosultat nem ismeri az ol­vasó. Többször az újság se­gítségével keresik meg az ál­lampolgárok az illetékest. Ilyen volt például a gyeké- nyesi törpe vízmű javításá­nak ügye. Ez az ismerkedés, ez a partnerkeresés jó dolog, hiszen egyre többen olvassák a Néplapot. 3. A segítségkérésre, part­nerkeresésre igen sokára szánja el magát az igazi il­letékes, vagy egyszerre több is jelentkezik. Talán ez gon­dolkodtat el és ez bosszantja a legjobban az olvasót. Ilyen­kor nem tudni, hogy a sok bába között elveszik-e a gye­rek. Nem tudni sokszor, hogy mi az oka a hosszú hallga­tásnak. Lehet, hogy az igazi illetékes nem akarja fölfed­ni magát a közönség előtt. Csöndben átpasszolja a »la- Iot« egy kevésbé illetékes­nek, aki merészebb, mint ö. Ez nem jó fogás. Lehet, hogy azért késik az ügyintézés, mert az igazi illetékesek egy része nem olvassa a Somo­gyi Néplapot? Ez sajnálat­ra méltó, de »gyógyítani« le­het. Az előbbiek kijavítására javaslom: a legilletékesebb helyen, a megyei tanácsnál, egy ügyintéző figyelje a la­pot és szólítsa fel az igazi illetékest, hogy egy hét alatt vizsgálja ki az ügyet, adjon segítséget. Az elintézés mód­járól úgy is értesülünk az újságból. Igaz. ezzel a bü­rokráciát növeljük, de a dol­gozókat segítjük. Ámbár lehet, hogy azért késik a válasz, mert több idő szükséges az elintézésre. Végül lehetséges, hogy nincs elegendő hely a lapban. Ta­lán sorba állnak a panaszo­sok és az ügyintézők? Eb­ben az esetben azt javasol­nám, hogy a levelek számá­tól függően hetenként vagy havonta egyszer külön olda­lon jelenjenek meg ezek a levelek. Senkit nem akartam meg­sérteni. Szives elnézést ké­rek a feltételezésekért, talál­gatásokért. De meg kellett írnom észrevételeimet, mert úgy érzem, hogy ennek az egyre népszerűbb fórumnak a tekintélyét közösen kell megvédenünk. S ehhez én is készséggel csatlakozom. Tisztelettel: Bartol Antal Csurgó, Noszlopy u. 18. (Nagyon örültünk olvasónk levelének. Jól érzékelteti új rovatunk szerkesztésének gondjait. De azért egy ki­csit sötéten látja a helyzetet. El kell mondanom ugyanis, hogy felelősség- és kockázat- vállalás nélkül meghalna ez a rovat. Nincs jogunk és okunk kétségbevonni levélíróink igazát, jó szándékát. Rova­tunk éltető eleme a bizalom, a segíteni akarás. Ha valaki téved, vagy félretájékoztat, az úgyis kiderül. Felfogásunk szerint mindig az utolsó köz­lésnek van hitele. Ellenkező esetben azt is »-megtorpedóz­nák«. Megvallom, mi kellemesen csalódtunk az illetékesekben. Gyorsan, őszintén, segítőké­szen reagálnak. Elárulhatom, hogy naponta, kivágva, meg­küldjük postán a panaszt az illetékesnek, tehát akkor is értesül róla, ha nem olvassa az újságot. Legtöbbször azon­ban még aláírás előtt össze­tépjük a felkérő levelet, mert megérkezik a válasz. Jó do­log ez, rovatunk tekintélyét is kifejezi. Végül: valóban vám -sor­baállás«; a napi egy levél helyett gyakran kettő, három is megjelenik. ígérhetem: megkeressük a módját, hogy minden — arra érdemes — levél ezután .is megjelenjen. Titkos reményünk azonban az, hogy e nyilvános fórum is hozzájárul a panaszok és sérelmek csökkenéséhez. — Szerk.) Megkezdődött a műemléki albizottságok VIL országos értekezlete A centenáriumát un neplő Kaposvár ismét egy rangos rendezvény házigazdá­ja; tegnap délelőtt a városi tanács ’dísztermében Böhm Józsefnek, a Somogy megyei Tanács elnökének megnyitójá­val megkezdődött a műemléki albizottságok VII. országos ér­tekezlete. A háromnapos ér­tekezlet elnökségében többek között helyet foglalt dr. Sza­bó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter el­ső helyettese, dr. Szentistvá- nyi Gyuláné, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára. Bíró Gyula, a Somogy megyei pártbizottság titkára, Somogyi József, a városi oárt- bizottság első titkára, Varga Károly, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának titkára és dr. Ormosy Viktor, a városi tanács elnökhelyet­tese. A házigazda megye tanács­elnökének meleg hangú kö­szöntője után dr. Merényi Fe­renc, az Országos Műemlék­felügyelőség igazgatója tolmá­csolta Kisházi Ödönnek, az Elnöki Tanács elnökhelyette­sének üdvözletét, majd meg­tartotta előadását a műemlék eredményét ebben látom, és változatlanul ezt tartom leg­fontosabb feladatunknak is. Ezután dr. Barcza Géza, az Országos Műemlékfelügyelő­ség osztályvezetője a műem­lékvédelem jogi szabályozású­védelem centenáriumi évének i ról, a társadalmi szervek sze­tapasztalatairól. — A centenáriumi év a magyar műemlékügy legtelje­sebb sikerét eredményezte — mondta. — A műemlékek vé­delme nem lehet csak hiva­talos feladat, az erre rendelt hivatalok, intézmények és szakemberek kötelessége, ha­nem széles körű .társadalmi érdek és kötelesség is. E cél­kitűzéseink megvalósításá­ban az elmúlt években na­gyot léptünk előre. Eredményeinket a jogi, szervezeti, anyagi és tárgyi lehetőségek biztosítása együt­tesen eredményezte. A legje­lentősebb helyrállítások eseté­ben a tudományos kutatás, a tervezés és a megvalósítás összehangoltan történik. Mű­emléki politikánk egyik sar­kalatos pontja az. hogy meg­álljt parancsolunk a műemlé­kek további pusztulásának. A műemlékvédelem közügy. A magam részéről az elmúlt száz év egyik legnagyobb répáról az államigazgatási munka támogatásában témá­ról tartott előadást. A hatósági munka eredmé­nyességét méltatva ezt mond­ta: — Megítélésünk szerint a magyar műemlékvédelem nemzetközi elismerésének egyik titka éppen abban ta­lálható, hogy a viszonylag kis területű országon belül nem aprózódik szét a hatósági te­vékenység, egységes elvek és gyakorlat alapján, tervszerű és következetes műemlékvé­delmi munka folyik. A ta nácsi átszervezéssel és a jog­körök leadásával azt kíván­tuk elérni, hogy az egyes ügyek a tett színhelyéhez kö­zel intéződjenek, ugyanakkor tekintettel voltunk a szaksze­rűségre is. Előadása' végén kiemelte a Somogy megyei Műemléki Albizottság eddigi munkáját, értékelve a műemléki célokra fordított évi 300 ezer forint jó felhasználását Példamuta­Első évüket kezdik Előlegezzünk bizalmat nekik! tónak nevezte a Somogy me­gyei műemlé'.z jegyzék című megyei kiadványt és az érte­kezletre megjelent Építészeti emlékek Somogybán című könyvet. A tanácskozás újszerű té­mával is foglalkozott, dr. Eniz Géza, az Országos Műemlék- felügyelőség osztályvezetője a temetők és a temetőkben levő művészeti emlékek védelméért emelt szót. — A síremlékek és temetők nem kis hányada esztétikai becsű — mondta. — A román kortól kezdve nap­jainkig számos sírlap, epitá- fiúm, városi és falusi sírem­lék vagy fejfa — a hajdani gazdagság sokszoros megtize- deltsége ellenére is — híven őrzi népünk művészetének év­százados alakulását, sok kivá­ló művészünk ihletett keze nyomát. A temető és a teme­tőkben levő ércékes emlékek védelme nemcsak szükséges, hanem sürgős is ■— mondta. A Hazafias Népfront es a műemlékvédelem kapcsolata nem újkeletű. Erről és a ter­vekről beszélt dr. Szentistvá- nyi Gyuláné, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának átkára. — A műemlékvédelem a történelmi múlt emlékeinek megmentésével, hasznosításá­val, megismertetésével és be­mutatásával elősegíti a szo­cialista hazafiság tudati for múlását is — mondotta. — Az értekezleten elhangzott elő­adásokból is kitűnik, hogy az elkövetkezendő időszaknak is megvannak a lényegei mű­emlékvédelmi feladatai. A Hazafias Népfront Honisme­reti Bizottsága részt vállal e feladatok megoldásából. — A tervek közül kiemelte a Ma­gyar Nemzeti Sírkert (a Ke­repesi temető), a Pusztaszeri Nemzeti Emlékpark létesíté­sének ügyét. Az előadások után dr. Or­mosy Viktor tanácselnökhe­lyettes köszönetét mondott a rendező szerveknek, hogv a centenáriumát ünneplő város­ban tartják országos értekez­letüket majd röviden ismer­tette Kaposvár történetét. A megyei könyvtárban tegnap délelőtt dr. Szabó Já­nos. az építésügyi és városfej­lesztési miniszter első helyet­tese megnyitotta azt a mű­emléki kiállítást. amelvnek teljes anvagát tavaly Buda­pesten láthatta a közönség. Dr. Szabó János megnyitó­mban foglalkozott az építési ’eladatok és műemlékvédelem kapcsolatával. — A múlt em­lékeinek megőrzése a célunk — mondta. — A műemlék vé­lelem közös érdek. A közös 'agyont gazdagítjuk azzal, hogy magunkra!: és utódaink­nak megmentjük, megőrizzük emlékeinket. Délután az értekezlet rész­vevői tanulmányi kirándulást tettek Szennán és Somogyvá- ron. Horányi Barna Közei már a szeptemberei- ! ez, nemcsak sütkérezésre al- seje. S az idei tanévben nem- ; kalmas. Arra egyáltalán nem csak sok száz első osztályos J alkalmas. Újra es újra gyiir- j kisdiák kezdi meg iskolai j éveit, hanem sok fiatal peda­gógus is először lép majd be I a tanterembe, immár felnőtt­ként, mondhatnánk: »életet kezdve«. őket köszönti hát e jegyzet. Azokat, akikről egykoron majd olyan sok emlék rajzik fel az iskolát végzett diák fe­jében, mint most bennem egy­kori tanítómról. Most azonban róluk van szó, a fiatalokról, akiknek ez lesz az első évük, amikor végre »felnőttmódra« bizonyítaniuk kell szaktudásu­kat, emberségüket. Mert az oklevél csak arról biztosít, hogy az ismeretek szerzésén, a más osztályában való gyakor­láson sikeresen túljutottak. A saját osztály, a naponta elő­adódó »kényes helyzetek« pró­bára teszik a pedagógiai érzé­ket. Ember kelletik, nemcsak szakember! Aki élt már falun, az'tudja, milyen — alig titkolt — vá­rakozással néz a falu lakossá­ga az új tanító érkezése és Többet bír. ha ismert azt. amit első megnyilvánulása elé. Mér- í tennie kell. S nem utolsósor- nek, ítélnek már az első sza- ban: ismeri a falut. Tudja, vakból. »Nyájas« vagy »ran- i kikre számíthat munkájában, gos« tanítót kaptak? — ez a Tudja, mit várnak tőle. Pon­azt tosan kőzmi kell, hogy egy-egy suga- racskájáhqpE jussanak. Mert a tanteremben történtek híre is eljut az emberekhez. Hiába »nyájas« valaki az utcán, ha nem az a négy fai között! Mindenütt sokat várnak az új pedagógustól. Ez bizony nyomasztó érzést is szülhet a pályakezdőben. Sajnos, nem egy tantestületben gyakorlat még az »új seprő jól seper« sebb kolléga népművelői mód­szereit ellesve, magáévá téve könnyebben ér el eredménye­ket a »stafétabot« átvétele után a fiatalabb, akinek a kezdet kezdetén az »akklima­tizálódás« is gondot okoz. Al­kotó légkörben azonban ez is sokkal egyszerűbb. Ehhez ter­mészetesen az is kell, hogy a tantestület régebbi tagjai ne kioktató modorban adják át tapasztalataikat a kezdőknek. Vigyázzák első lépéseiket, de ne legyenek »zsandárok«! Ne vonják le a konzekvenciát az .elvét követni. S ebből követ- , , - . . , _ , kezően az új kollega nyakába ^ S'kerte'enseg után. Lehet, sóznak mindent Főként az olyan elfoglaltságokat, ame­lyekért nem jár díjazás. Nem azt akarom mondani, hogy a pályakezdő ne vállaljon tár­sadalmi munkát! Szó sincs er­ről. Csak ne erején felül vál­laljon. illetve: ne erején felül vállaltassanak vele! Tréfára fogva a szót: tudja legalább a két kezén megszámolni meg­bízatásait. Igaz. hogy a fiatal többet bír. Ennek az igazságnak azonban van még egv oldala. hogy annak idején nekik sem volt nyílegyenes az útjuk. Léptek már kátyúba ők is. Milyen jól jön, ha valaki ilyenkor segít! Igen: volt már példa rá Évadnvitó társulati ülés a Csiky Gergely Színházban Somogy, és Zala, de különö­sen Kaposvár művészeti életé­ben fontos esemény a színházi évad megnyitója. Tegnap dél­előtt a Csiky Gergely Színház színpadán megtartott évadnyi­tó társulati ülésen Komor Ist­ván igazgató köszöntötte a színház ismert és új művészeit ismertette az 1973—74-es évad műsortervét. Tavaly kilenc bemutató volt. az idén már tízet tartanak, de a színház .jellege nem változik. A bemutatók tükrözik a szín­személyes tapasztalatomban háznak azt a célkitűzését, hogy kérdés. S a rangos nem jelenti, hogy módos. Dehogy! A rátartit, a »-nincs mire« büszkét jelöli... Vigyázni kell tehát arra az első lépésre. A csata megnyerése nemegyszer ettől függ. Ha a tanító köszön a számára még idegen házak udvarán tevékenykedő embe­reknek, a bizalom első suga­rait élvezheti. Melegítő íény is — amikor a pályakezdőt »megfojtották« a tucatnyi fel­adattal. melynek nagy része határidős volt. s a közeli dá­tumokkal mar eredményeket is kellett volna produkálnia. A sikertelenség miatt lépten- nyomon »leszedték róla a ke­resztvizet«. Volt már ilyen, j Mondanom sem kell. hogy itt nem az új pedagógusban van ; a hiba. Ha 'alaposan vizsgál­juk a tantestületi légkört, a , közös munkát, kiderül ez. Nem könnyű pályára léptek tehát azok a fiatalok, akik nemsokára először lapozzák fel az osztálykönyvet. S bár ennek maguk is tudatában voltak: most érzik át majd Ezt a »tanoncoskodást« tar- j igazán. Előlegezzünk bizalmat tóim én a legmegfelelőbb isko- ; nekik! tanaik az első évben. Az idő- i Lcsko László 1 behatárolva, konkreti­zálva. Ehhez már inkább hoz­zá tudja építeni saját elképze­léseit. Legyenek a régi kollégák mindenben a segítségére. S ne restelljen az új pedagógus »kasinasnak« beállni a tapasz­taltabbhoz. korszerű, szocialista művésze­tet teremtsenek. Az igazgató szólt a színház és a közönség kapcsolatáról. Hangsúlyozta: szorosabbra kell fűzni azokat a szálakat, ame­lyek arra hivatottak, hogy a színház teljesítse küldetését, a j közönség pedig jól szórakoz­zon, műveltsége emelkedjen. — A színház törekvése, hogy mi­nél több somogyi ember ér­deklődjön előadásaink iránt — mondta. Szólt azokról a törekvések­ről is. amelyek már az előző év­adban is szép sikerét hoztak a színpadon. — A kísérletezést továbbra is fotos feladatunk­nak tartjuk — emelte ki Ko­mor István. Az operett kedvelők az idén két darabot láthatnak. Strauss Cigánybárójának a próbái márs megkezdődtek és bemu­tatják Offenbach Gerolsteini nagy hercegnő című nagyope­rettjét is. Ugyancsak a napok­ban kezdődnek meg Romain Rolland Farkasok című művé­nek próbái; szeptember 2B- án ezzel a darabbal nyit a színház. Brecht Kurázsi ma­ma. Shakespeare: Ahogy tet­szik, Deleney: Egy csepp méz, Sztihovo — Kobilin: Tarelkin halála, Burkhardt: Tűzijáték című műve kerül színre az új évadban. A gyermekelőadások is foly­tatódnak az új évadban, két darabot láthatnak a f-’nház legfiatalabb kedvelői. Pinok- kio, a hosszúorrút és a Fabábú ké'nn**aU. A kaposvári Csikv Gergelv Színház úi tagiai: Monori Lili, aki a Thália Színházból szer­ződött Kaposvárra. Köti Árpád és Hunyadkűrti Sándor Debre­cenből jött városunkba. Szín­házunk új tagja a tavaly be­mutatott A műveltség neto­vábbjában játszott Reviczky Gábor is. Rendezőnek szerző­dött Kaposvárra Babarczy László a budapesti Nemzeti Színháztól, Ascher Tamás, aki most végzett a főiskolán. Az évadnyitó társulati ülé­sen Gulyás József, a megyei művelődésügyi osztály főelő­adója köszöntötte a színház vezetőit, a színház tagjait, dol­gozóit. H. B. Somogy/ Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents