Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-23 / 196. szám

Friss mandátum — új gondok Beszélg< t 's két tanácstaggal tálból-« is ezt csinálja? — A MAI KOMMENTÁRUNK Üzemek tanácsi segítséggel Országos zöldségiermesztési tanácskozás Kecskeméten Hat napiig tartó országos zöidségtermesztési tanácsko­zás kezdődött szerdán Kecs­keméten. A Kaitona József Színházban lezajlott megnyi­tón. dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei tanácsel­nöke köszöntötte a részvevő­ket, majd dr. Modus András mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszterhelyettes érté­kelte a kertészeti termelés je­lenét, s vázolta a továbbfej­lesztésével kapcsolatos felada­tokat. A vitaindító előadást dr. Kovács Imre, a MÉM fő­osztályvezetője tartotta. El­mondotta, hogy megfelelően alakult a zöldségtermesztési program végrehajtása, de a nö­vekvő igények gyorsabb ütemű fejlesztést igényelnének. Az eddigi eredmények bizonyít- jáfk, hogy jó úton haladnak a kertgazdaságoik. A termelés szakosításával, gépesítésével javult a termelékenység, ma- gasabbaJc a hozamok. Az anyagi erőhöz mért fejlesztés­sel 1975-ig az ország zöldség- termő területének 35 százalé­kán. megteremtődnek a való­ban nagyüzemi termelési fel­tételek. A mechanizálás nem teszi olcsóbbá, sőt növeli a termelés költségeit. Ezzel szemben biztonságosabb, egyenletesebb lesz a kertészeti áruk kínálata; A gépek alkal­mazása fokozza a termelé­kenységet, csökkenti az áru- etőáJlításra fordított időt. Je­lenleg egy mázsa paradicsom termeléséhez 10 munkaórára van szükség, gépesítéssel mindössze 35 perc kell. napirendre került a zöldsé­gesek fajtaváltása. A kor­szerűbb tecmeléstechnológia, a gépesítés új fajtáikat igényel. Ezért 130 külföldi zöldségfajta termesztését tanulmányozzák az «pszáigban. Az import azon­ban, csak részben oldja meg az igényeket A továbbiakban nagyobb feladat vár a hazai kutatókra, s időszerű a kerti­mag termelő gazdaságok ki- alaikítása isi Az első nap programjaként nyalllt meg a kertészeti egye­tem kecskeméti főiskoláján az országos zöldségtermesztési kiállítás. 28 kertészeti gazda­ság, számos kutató intézet mu­tatja be termékeit. Este az Aranyhomok szállóban szak­ember-találkozót tartottak. Ma folytatja munkáját a tanács­kozás, ezt követően pedig üze­mi bemutatók lesznek. Néhány hónap telt él azóta, hogy az új tanácstagok — el­nyerve a választók bizalmát — megkapták megbízólevelü­ket. Ez a bizalom az első idő­ben természetesen várakozás­ban nyilvánult meg. A válasz­tók a jelölő gyűléseken el­mondták, hogy mi mindent várnak a tanácstagoktól. Per­sze nem néhány hét alatt. De vajon mit vár magától az új tanácstag? Milyenek a közéleti tevékenység első hó­napjainak tapasztalatai? — Két »friss« kaposvári tanács­tagot kerestünk meg a kérdés­sel. Egy ház egy választókerület Lossos Józsefné a kalinyini városzrész sávházának tanács­tagja. Egész Kaposváron egye­dülálló, hogy az egész válasz­tókerület egy házban lakik. Sajátos helyzet, sajátos gon­dok. A huszonhárom éves fia­talasszony ezer ember gond­ját vette a vállára, amikor a tanácstagi megbízatást vállal­ta. — Hogy tetszik a közéleti munka? — Először nagyon megle­pődtem, amikor engem jelöl­tek. Féltem is tőle, hiszen itt a házban nem ismertem sen­kit. Ide a város körülböző ré­szeiből költöztek az emberek. A jelölő gyűlésen úgy érez­| tem, tulajdonképpen mindegy, hogy közülünk kit jelölnének, annyira nem ismerjük egy­mást. Akkor még nem tud­tam, hogy mi az, ami később mint tanácstagnak munkát ad. Voltak elképzeléseim, de azok inkább a »hagyományos« vá­lasztókerületek tanácstagi te­endői. Itt nincs járda- és út- gond. Aztán később kiderült, hogy a mi problémáink spe­ciálisak. — Például? — Amíg csak a ház egyik harmadában laktak, a másik két részben a kőművesek dol­4,3 milliárd forintos költ­séggel Dunaújvárosban épül fél a könnyűipar jelenleg egyik legnagyobb beruházása, a hullámpapírgyár. Építése öt évig tart, s 1977-től kezdve nagy mennyiségű réteges hul­lámpapírt, illetve különböző méretűre szabott hullámpapír dobozit ad a hazai termékek csomagolásához Évente 100 ezer tonna hullámpapírt ké­goztak, a lakott folyosókat egy deszkafai választotta el a többi résztől. Miután elmen­tek a munkások, a falat ki­bontották, és szabaddá vált az út az elzárt lakások előtt is. Azok. akik hozzászoktak ah­hoz, hogy a hosszú folyosó ösz- szes lakója nem előttük megy el, azoknak egyszerre furcsa lett a nagy zaj. Ezt fokozta az a körülmény, hogy elromlott az egyik lépcsőházban a lift, s mindenki a másikat hasz­nálta, és a »szomszéd lépcső­háziak« is ezen a folyosón közlekedtek. A következmény: néhányon kezdték elbariká- dozni ajtajuk előtt a folyosót. Ez a többi lakó nemtetszését váltotta ki. Nekem kellett igazságot tennem. Először a tanács illetékeseit kerestem meg, akik azt a felvilágosí­tásit adták, hogy bizony egy ekkora bérházban nem lehet az »én folyosómon az én vá­ram« elve alapján élni. Egy­előre tehát nem lesznek vá­laszfalak. — Milyen a kapcsolata a ház lakóival? — Az eddig' eltelt idő ke­vés volt ahhoz, hogy megis­merjük egymást. Azt szeret­ném, hogy akinek valami kér- nivalója van, hozzám jöjjön. — Mit tart a legsürgősebb feladatnak? — A városrészben nagy gond a játszótér hiánya. Itt ugrálnak, másznak, rohangál­nak a gyerekek az épület előtt az úton, a járművek kö­zött. A másik ismét »sávházi« gond: itt van ez a nagy ház telefon nélkül. Ha valami baj van, rohanhatunk a nyilvános telefonhoz. A bizottság „rákérdez” — Melyik az a téma, ame­lyik így vagy úgy, de szinte minden fórumon elhangzik? Az építkezés. Mit jelent köz­életi embernek lenni, tanács­tagként és végrehajtó bizott­sági tagként válaszolni a kér­szít majd a nagyüzem, s az anyag felét maga dolgozza féL Finn, olasz és lengyel gyárak szállítják a legkorsze­rűbb gépeket a KISZ védnök­séggel épülő gyárhoz. öt nagyobb egységből áll majd a gyáróriás, amelynek körvonalai a 6-os út közelé­ben, a kehely alakú víztorony mellett bontakoznak ki. kérdést Embersics Sándornak, a Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat igazgatójának tettem föl. — Attól függ, hogy milyen helyzetben van az ember. Most a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen például könnyű helyzetben voltam, mert semmi olyan, nem hang­zott el, amiért magyarázkodni kellett volna. Tartjuk a ha­táridőket. Embersics Sándor a Bajcsy- Zsilinszky utca tanácstagja ugyan, de tagja a végrehajtó bizottságnak is. — Két nagyon fontos beru­házásunk van — mondja —, s mindkettő az egész város fejlődésére kihat. Az egyik a Klapka utcai általános iskola építése. Ez tizenhét milliós építkezés. Az idén kezdtük, és jövőre már át akarjuk ad­ni az épületet. Meglehetősen szoros a határidő. — Igen, de egyelőre tartjuk a részhatáridőket, és bízom benne, hogy nem keli módosí­tani később sem. A másik be­ruházás a kenyérgyár; ez a város ellátásában fontos. — így hat tehát a vállalati igazgató gondja a vto-tagéra. És fordítva? — Fordítva is áll ez a té­tel. A vállalat például az én tanács- és vb-tagságom óta patronál egy óvodát. — Milyen a kapcsolata az emberekkel? — Elég sok embert ismerek itt a Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban, régebbről is. Amióta ta­nácstag vagyok, még többet. E néhány hónap alatt nem sok problémával kerestek meg Simon Márta Üj ipari üzemek telepítésé­ről két tudósítás is megjelent a napokban e hasábokon. Barcson a Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat, Marcaliban pe­dig a jó hírű Május 1. Ruha­gyár létesít telepet. A szer­ződés, amelyet a megyei ta­nács és a vállalatok vezetői írtak alá, 1980-ig határozza meg a fejlesztést: megszabva, hogy a következő ötéves terv végére hány ember foglalkoz­tatását kell biztosítani. E két szerződésnek — s a megállapodás révén megvaló­suló beruházásnak — közös sajátossága, hogy a megyei ta­nács iparfejlesztási alapjából anyagilag is támogatja az üzemek Somogyba telepítését. A két új könnyűipari üzem telepítéséről létrejött megál­lapodás is bizonyítja, hogy egyre jobban fejlődik az együttműködés a terület »gaz­dája« — a tanács — és az ipari üzemek között. A két friss keletű példa mellett ré­gebbieket is lehet idézni. A negyedik ötéves terv idő­szakában meghatározott ösz- szeg áll — iparfejlesztési tá­mogatásra — a megyei tanács rendelkezésére. Az, hogy egy új üzem telepítéséhez meny­nyit ad ebből, a vállalattal kötött szerződés határozza meg. E pénz felhasználásáról in­tézkedő jogszabály csupán egyetlen megszorítást tartal­maz: a támogatás összege nem haladhatja meg a beru­házási költségek 40 százalé­kát. Rendeltetéséből viszont az következik, hogy ezeknek az iparfejlesztési beruházá­soknak elő kell segíteniük a terület és a település fejlődé­sét, a kívánatos iparszerkezet kialakítását, a foglalkoztatás növelését. Ebből a szempontból figyel­met érdemel a tanácsi támo­gatással Somogyba települő új üzemek területi elhelyez­kedése is. Míg a harmadik öt­éves tervben elsősorban Ka­posvár és környékének fog­lalkoztatási gondjain könnyí­tettek, jelenleg a járási szék­helyek fejlődését gyorsítja ez az összeg. A korszerű termé­keket készítő, modern techno­lógiát alkalmazó üzemek oda települnek elsősorban, ahol még foglalkoztatási gondjai vannak a megyének. A negye­dik ötéves terv célkitűzéseivel összhangban a megyeszékhe­lyen elsősorban az ipar inten­zív fejlesztése valósul meg — az elavult géppark felújítása, a munka termelékenységének növelése révén. A megye más területén viszont — az inten­zív fejlesztés mellett — szük­ség van az extenzív fejlesztés­re is: ez eddig új üzemek te­lepítését jelenti. Érdemes az iparfejlesztési alap felhasználásával megva­lósuló új beruházások szerző­déseit vizsgálni abból a szem­pontból is, hogy milyen ha­táridőket állapítanak meg. A terület érdekeivel összhang­ban a gazdaságossági követel­ményeknek megfelelően a ta­nács arra törekszik, hogy mi­nél előbb megkezdődjön a termelés. A Május 1. Ruha­gyár marcali üzemében — igaz, nem nagy létszámmal — már a jövő hónapban — az építkezéssel párhuzamosan megkezdik a munkát. S a 13 ezer embert foglalkoztató Fő­városi Kézműipari Vállalat legfiatalabb barcsi üzemében is — egyelőre kölcsön kapott helyiségben — hamarosan ta­nítják már a munkásokat. Fehérje biztosítása hazai szójababból désekre. amikor valaki »hiva­4,3 milliárdos költséggel hullámpapírgyár épül Dunaújvárosban K. I. Egymás felé tartó utak — »Zsebző« vagyok. „ — Az apám is a szövetkezetben dolgozik. A szójabab termesztése nem ismeretlen mezőgazdasági te­vékenység hazánkban, hosszú időn át azonban, mégsem fog­lalkoztak vele.a mezőgazdasá­gi üzemek olyan mértékben, ahogyan azt a takarmányozá­si igények indokolták volna.. A közelmúltban a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban dr. Kovács Im­re, a MÉM termelési és mű­szaki fejlesztési főosztályának vezetője sajtótájékoztatót tar­tott a fehérjetakarmány-gaz­dálkodás helyzetéről és jövő­jéről. S itt különösen erősen hangsúlyozta: a fehérjehiány világjelenség, és széles körű intézkedésekre van szükség a jövőben a hazai takarmány­fehérje-termelés fokozására. Az intézkedések között első helyen szerepel »a szálasta­karmányok termesztésének, feldolgozásának és tárolásá­nak komplex teohnológiai rendszere; a biztonságos szó- jatermesztés termesztési, fel- dolgozási és alkalmazási tech­nológiája; a kukorica fehérje- tartalmának növelése.« A fi­gyelem reflektorfényébe kerül tehát többek között a szója­babtermesztés, /szerte az or­szágban. Részeként annak a feladatnak, amely azt célozza, hogy »minél jobban töreked­jünk a már most is meglevő hazai fehérjeforrások kihasz­nálására«. Somogybán ugyancsak tör­téntek lépések — igaz, ez idő szerint jobbára csak próbál­kozás jelleggel — ebben az irányban. Tavasszal beszámol­tunk róla, hogy az Regszem­cséi Kutató Intézet bicsérdi telepén tanácskozást rendez­tek, kapcsolatban a szójater- mesztéssel, és ismertették a kutatók eredményeit, javasla­tait. Somogyi termelőszövet­kezetek képviselői is voltak Bicsérden, s ahogyan most tájékozódtunk: az összejövetel nem maradt eredmény nélkül. Herner Endre, a Közép -somo­gyi Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségének munka­társa — ő is részvevője volt annak idején a bicsérdi ta­nácskozásnak — a minap el­mondta, hogy a szövetség te­rületén eredményesek a szója- termesztési próbálkozások. A kutatóintézet kezdemé­nyezésére még a tavasszal ösz- széhívták a szövetségnél a szójatenmesztés iránt érdeklő­dő közép-somogyi termelőszö­vetkezetek vezetőit, s itt a ku­tatók vázolták a lehetőségeket és feltételeket. Három terme­lőszövetkezet vállalkozott ek­kor arra, hogy három-négy fajtával megkísérli a termesz­tést: a göllei Béke Tsz és a toponári-zimányi Egyesült Erő Tsz egyelőre 5—5 holdas par­cellán, a kisgyaláni egyesült szövetkezet pedig 30 holdon foglalkozik ezzel a növény­nyel. Elvetették a szóját, szép az állomány, s a közeljövőben — ismét a Bicsérden megren­dezésre kerülő tanácskozáson és bemutatón — minden bi­zonnyal már a fajtapróbák jó tapasztalatairól is beszámol­nak a mezőgazdasági üzemek képviselői. Ha a 'betakarítás is azt bizonyítja, hogy a kísér­let bevált, akkor valamelyik somogyi szójatermesztő gazda­ságban is bemutatót tartanak majd, s valószínű, hogy jövőre már 50—100 holdas területe­ken termelik — immár nem próbaképpen, hanem nagyüze­mi termesztésben — a szóját a somogyi gazdaságok. E folyamat elősegíti — már menet közben is. de különösen végeredményében — a hazai takarmányfehérje- termelés helyzetének javítását, a jelen­legi állapot megváltozását. Ez idő szerint ugyanis még ez a megállapítás érvényes: »A hiányunk mind növényi, mind állati eredetű fehérjéből visz- szatérően jelentkezik, és ez a hiány az éves igényeknek mintegy a 20 százalékát teszi ki.« ■. F. Egyre közelebb kerül egy­máshoz napjainkban az ipar és a mezőgazdaság. Falvaimkban szaporodik az olyan családok­nak a száma, amelyek a szövet­kezeteknek és az üzemeknek egyaránt adnak dolgozókat. Ez azt is jelenti, hogy egymás munkáját is megismerik ezen a közvetlen, úton. Társadalmi szinten: a szövetséges osztályok egészen közel kerülnek egy­máshoz, s egy idő múlva el­tűnnek a megkülönböztető je­gyek. Annál is inkább igaz ez, mivel a mezőgazdaság ma már egyre jobban az iparszerű ter­melés felé halad. Erre az átalakulásra egyik legjellemzőbb községünk Ka­darkút. Sok olyan ember él itt, aki maga a tsz-ben, felesége vagy lánya ipari létesítmény­ben — például a Kaposvári Ruhaüzem kadankúti telepén — dolgozik.'Egyre több szak­emberre lesz szükség a szövet­kezetben is. Olyan családot vá­lasztottunk ki, amelyben van a tsz-ben s van a ruhaüzemben dolgozó tag is. Varrógépek monoton katto­gása. Vida Sándomé betanított munkás a ikadarkúti ipari üzemben. Szőkésbarna, kék szemű fiatalasszony. Az arcán ott az aprógyermekes anyák derűje. Február 17-én jött vissza a hároméves »anya- szabadságról«. Az üziemben 1988. december 21-étől dolgo­zik. — Hét éve költöztem Kadar­káira Visnyeszéplakról. Ott az erdészetnél dolgoztam. Házat vettünk itt. Végre villanykörte ontja a ferfyt esténként. Vehet­tünk televíziót, rádiót lemez­játszóval — mindent! A munkájáról 'beszél. »Zse- ibező« — így hívják ezt a mun­kakört. A mostani fazonú zseb­ből ötvenkettőt kell elkészíte­nie egy műszak alatt. Ez »ne­héz« zseb, mert selyemmel bé­lelt, s ezen olykor megcsúszik még a varrógép tűje is. Milyen a második műszak­ja? Nem könnyű. De segít a munkában a mosógép meg a többi gépi háztartási eszköz. Sok hasonló korú íiatalasz- szonyhoz hasonlatos Vida Sán- dorné. Azonosak a gondjaik, örömeik. S ha esténként — a napi munka után — megpihen­nek, szóba kerülnek a munka­helyen történtek is. Férje jól ismeri a varrógép mellett dol­gozók gondjait. Tudja, hányán dolgoznak a szalagon, s kérde­zi: nem lenne-e jobb brigádot alakítani. Még közelebb ke­rülnének egymáshoz. Úgy, mint a Rinyakovácsdiböl bejáró Cze- bei Irénnel. A feleség is ismeri a férj munkahelyét, munkahelyi problémáit. A tsz kovácsműhe­lye biztosít keresetet Vida Sándornak. Erős, barna férfi — Nemcsak én, az apám is a szövetkezetben dolgozik, ö ácsként. Volt úgy, hogy én csi­náltam neki az épületvasakat. Környezetében természetsze­rűleg sok a vasszerszám. Pánt- fogó, tasnifogó, görbeszájú fo­gó s még vagy nyolc fajta van itt ebből a szerszámból. Mi­ként a kalapácsból is. Ezek a kovács »műszerei«. A fújtató? Villany hajtja. A rugós kala­pácsot is. A nyelves vágó és a szögfejező viszont tenyérbe va­ló munkaeszköz. — Nem könnyű munka ez ma sem. Még a százszor csi­nált keréksínhúzás sem. Hár­man vagyunk, de van mun­kánk mindannyiunknak. Huszonnyolc éves. 1959-ben lett ipari tanuló. Mezőgazda­ságban, de szakképzett dolgo­zóként akarta megkeresni a kenyerét. — S a fia? — Ö majd könnyebb mun­kát választ. Tsz-ben vagy ipa­ri üzemiben, mindegy. Két ember. Az egyik tsz-iben dolgozik,a másik a ruhaüzem telepén. Egy család. A céljuk közös. Miként azé a nagy csa­ládé is... . T Somogyi Nép/opl 3

Next

/
Thumbnails
Contents