Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-22 / 195. szám
Kontárok ellenőrzése társadalmi munkában Sok a jogosulatlan iparűző Igáiban Erősen emelkedett az utóbbi években a kaposvári járásban dolgozó magánkisiparosok száma. Tanácsaink általában minden olyan esetben engedélyezik működésüket, amikor a lakosság szükséglete indokolja. Sajnos, az iparoslótszám növekedésével párhuzamosan emelkedett a jogosulatlan iparűzők — mindennapos szóhasználattal: a kontárok — száma is. Pedig az ő tevékenységük káros, hiszen minden kötelezettségvállalás nélkül végeznek munkát. . sok esetben szakmai tudás híján, sőt felelőtlenül, és nagyon magas áron. Ennek a jelenségnek mielőbbi felszámolására a KIQSZ — az iparhatóságokkal együtt — úgynevezett kontárellenőri hálózatot épített ki. A kaposvári járásban 45-en dolgoznak e területen — társadalmi munkában —; közülük egy 20 fős csoport tartott ellenőrzést a közelmúltban Igái fürdőtelepen. Vikidál Gyula, a KIQSZ helyi csoportjának titkára elmondta, hogy az idén másodszor jöttek ellenőrizni Igalba. Itt ugyanis nagyon sok az építkezés, több mint száz a megkezdett s még be nem fejezett nyaralóházaik száma. Viszont kicsi az építőipari kapacitás, ezért Igái valósággal »aranybánya« a kontárok számára. Esetenként elveszik a kisiparosok elől is a munkalehetőséget. öt csoportban, 4—4 társadalmi ellenőr kezdte meg a vizsgálatot, valamennyien kisiparos mesterek, akik a járás községeiben tevékenykednek. Egyik ilyen csoporttal tartottunk mi is. Az egyik fürdőteflepi nyaralóban már a belső munkálatokat végzik. Két kőműves és a családtagok dolgoznak itt. Érkezésünkkor pár percre abbamaradt a munka. — Jó napot kívánok! A tulajdonost keressük, az építkedolgoznak — mondta a tulajdonos. — Őszintén: mennyiért csinálják ezt a munkát? — Baráti alapon dolgozunk, személyenként napi kétszáz'forintért. Mindössze 8—10 napja vagyunk itt, a tulajdonos régi ismerősünk, ezért jöttünk neki segíteni — mondták a kőművesek. Tételezzük föl, hogy valóban tíz napja vannak itt. És e tíz nap alatt — kétezer forintot kerestek — baráti alapon —, tisztán. Adó, társadalom- biztosítás nincs utána. Mit szól ehhez a tulajdonos? — Az igazsághoz tartozik, hogy nyaralómat a székesfe- j hérvári VIDEOTON csináltatja már, ugyanis előre kiadtam üdültetésre. Hatvanezer forintot adnak nekem. Ebből be kell fejeznem a belső munkálatokat és be kell bútoroznom a nyaralót. Ebből fizetem a kő- J műveseket. Mindenesetre nem rossz üzlet. A tényállást másfél olda- ! las jegyzőkönyvben rögzítet- í tűk. Diszperger Konrád kapós- j szekcsői lakos nyaralójában három szobafestő és egy asztalos dolgozik. Az egyik festő — mint elmondták — rokon, a többi a munkatársa —, bár a személyi igazolványuk nem ezt bizonyítja: különböző helyeken dolgoznak. Magyarázat nincs más, csak az. hogy ők »szívességből« végzik a több ezer forintos munkát. Ez is jegyzőkönyvbe kerül. Kohl János egyházaskozári lakos nyaralójának építése még csak a kezdetén van, az oldalfalakat rakják. A családtagok mellett itt hat szakmunkás dolgozik. Építési engedély? — Nincs itt, de megvan —hangzik a válasz. — A rajznak megfelelően építjük. Kérjük gz iparigazolványo-i kát. zést akarjuk ellenőrizni. — Tessék, Túri Imre vagyok Székesfehérvárról. \ Az építési engedélyt kérjük. Majd a szakemberek gyors fölmérése következik, és kiderül: bizony, eltértek az engedélyezett tervtől. Közel egy méterrel szélesebb a teraszról nyíló, több szárnyas ajtó; az épület nyugati falóba nem építették be a rajzon jelölt három szárnyas ablakot. És nem kértek tervmódosítást az építési hatáságtól. A következményekre való figyelmeztetés nem maradt el. Aztán a két kőműves iparengedélyét kértük. — Iparengedélyünk nincs. Nyugdíjasok. Baráti alapon — Iparigazolványunk nincs, az egyhazaskozári Haladás : Tsz-ben s a Bikali Állami ; Gazdaságban dolgozunk — mondja az idősebb. 40 év kö- I rüli kőműves. Szabad szombaton és vasárnap jövünk ki ide. [ Pénzt nem kérünk, és nem is I kapunk ezért a munkáért. Mi csak segítségben vagyunk itt. Néhány ellenőrzés ez csak a sok közül, de. igazolja a KlOSZ-titká.r szavait; sok a , jogosulatlan iparűző, aki menekül a kötelezettségektől. S [ ezekkel szemben, akik ezt a meg nem engedett utat járják, j föl kell lepni. Ök nem segí- ] tők. Tevékenységük káros. Az [ egyénnek, is a társadalomnak is, ezért össze kell fogni ellenük. Rajczy János Malomból művelődési otthon Alkotmányunk ünnepének j tiszteletére az országban több helyen avattak új ipari és kulturális létesítményt. Somogy- sárdon vasárnap délelőtt 10 órakor átadták a másfél millió forintos beruházással készített új művelődési otthont. Tarr Gyula, a járási párt- bizottság titkára avatóbeszédében köszönetét mondott mindazoknak, akik reszt vettek az i építésben. Javaslatot tett, | hogy a Petőfi-évforduló tiszste- j letére az új művelődési ott- hont nagy költőnkről nevezzék el. Az avatás után a falu lakói nagygyűlésen vetlek részt, ahol többek között felszólalt Vörös Vince, a község csúcs- titkára és Vancsura Miklós tanácselnök, aki a községi közös tanács új fejlesztési terveiről beszélt. A falu központjában egy romos malomépületet alakítottak át, s így született meg a Petőfi Művelődési Otthon. Az építkezést a hatéi TÖVAL nyolc hónappal ezelőtt, január elején — terven felül — kezdte pl. A község lakói százezer, a Kutasi Állami Gazdaság és a helyi Haladás Tsz dolgozói mintegy 30 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Elismerést érdemelnek a KISZ-szervezet fiataljai is. Az új művelődési otthon emeleti részében kapott helyet a tanácsterem és az MHSZ-klub. Itt van a közsé- ! gi könyvtár is, amely két és | fél ezer kötettel áll az olvasók rendelkezésére. A tanácsterem mintegy kétszáz embert fogad be. ez alkalmassá teszi a különböző nagyobb előadások, tanácskozások megtartására is. A földszinten található a takarék- pénztár és a pártszervezet helyisége, az épület alagsorában van a KISZ-esek pinceklubja. A községi közös tanács rendezte be bútorokkal, ezzel viszonozva az alapszervezet jó munkáját. N. J. Búcsú Buzsákon Népi hímzéskiáliítás — Pávakörök találkozója Arany naplény, jókedv és ; szíves mosoly — ezzel fogadta Buzsák az érkezőt. Amikor rokont, vendéget vár a ház, mert az izomfeszítő nyár munkás verítékét letörli a megújhodott régi ünnep, s az asztalon az óbor mellett már ott az újból sütött kenyér. Búcsú volt, és Buzsák vendéglátó gazdaként gazdag néphagyománya kincseit kínálta, a meghívott déldunántúli együttesek pedig magukkal hozták folklórjuk sokszínű csokrait. Sétáló sokaság az utcán, a tanácsháztól a templomig: a falu lakosai, a környék dolgozói, magyarok és külföldiek, akik a Balaton-partról látogatA népviselet-bemutató. kát, pantlikás lányokat, nótázó legényeket, nyüzsgő sokaságot, lacikonyhát, mézeskalács huszárt meg szívet . . . gyerekek nyalánk délutánjait. Olyat, ami csak évente egyszer adódik ... Volt szédítő körhinta, volt céllövölde — négy is —, de puffogás nélküli. A sátrak között nézők hullámzó tömege. Kíváncsi fiatalok, felnőttek, gyerekekkel, és — talán hajdani emlékeket keresve — öregek is. Délután négyik szakadatlanul. A művelődési otthon udvarán megjelent a tévéből jól ismert Mazsola ás Manócska is. A csiga meg a hernyó történetén derülhettek a gyerekek, s a legvégén • Vitéz László ismét tak ide a búcsú hírére. Térzenét adott a kaposvári úttörőzenekar, hírnevéhez méltóan szépen — és nagy sikerrel. A sátrak között. Amiről Buzsák országszerte híres: a hímzés. Egész napos alkalmi kiállításon mutattak be ezekből egv teremre valót Majd százéves, hárászpam.uttal kivarrott régi térítőt éppúgy, mint a Dél-dunántúli Háziipari Szövetkezeteknek dolgozó népi iparművészek legújabb mestermunkáit. Rátétes térítők sokaságát, futókat, szettet, népviseletet; hímzett blúzt, inget, pruszlikot. Láttunk vézás hímzést és a remek buzsáki boszorkányos szemgyönyörködtető változátait. Kék-zold- sárga-piros meg fekete fonallal varrt mintákat tüllön. selymen és vásznon. S ugyanezeket a mintákat tányérra festve is. Köztük pedig — ízléses elrendezésben — a helybeli faragok alkotásait csodálhatta a néző: ivókészletet, dobozt, tányérokat. Mindazt, ami igazán megérdemelne egy állandó helyi kiállítást. Zsúfolásik megtelt a templom is. Ünnepi viseletben helybeliek és a turisták hallgatták a Barokk Trió hangversenyét. győzedelmeskedett... „ \ művelődési otthon igazgatója- Délelőtt rátétes díszű ruhába j nak vezetésével tömött sorok - öltözve Buzsák fiataljai vonul- j ban tizenegy falu küldöttei, a tak föl az utcán, mikor pedig ! férfiak nemes egyszerű visei létben, szín pompás virágos ruhákban, gyöngyös főkötőkkel a nők. Hallottam, amint az egyik pádon ülő anyóka rájukcsodálkozott: »istenem, de gyönyörű... Horváth, magyar s német nyelven szállt az ének, s egv-egy utcasarkon táncra is perdültek a lányok. Mindez csak ízelítő volt. Mert este következett a páva- körök s a Vendég együttesek ünnepi bemutatkozása. Hímzett buzsáki mellényben Kné- zics István tanácselnök köszöntötte a művelődési házban összegyűlt ünneplő közönséget. Az aranyóklevéllel kitüntetett attalaiak nyitották meg népdalcsokrukkal a műsort, majd a piros fejkendős, hímzett kötényű zombai énekkar következett. Szomorkás és víg már hosszabb lett az árnyék, i dalaikat a közönség vastapssal a meghívott együttesek tartót- ... ... tak ünnepi népviselet-bemuta- í ko6Zant* Slkere volt Dor~ tót. Vőrssel. maid Táskával az i nyei István énekének, a ragyo- élen — Török Zsuzsának, a I gó technikájú táskái citerásoknak és Gölle szép hangú menyecskéinek. Külön öröm volt hallani tőlük az ősi balladarészletet, majd a vörsi asz- szonyok »tiszta búzát válogató« vadgalambról szóló énekét. Csalogányról dalolt az egyik német nemzetiségi együttes (Miklósi), dimbes-dombos zalai tájról a kiskanizsaiak. Jó volt a molnári zenekar gitáréi tera -száj harmonika kombinációs műsora és a bravúsor zombai üvegestánc. A szuloki együttes azonban visszaélt a közönség türelmével. Annál megérdemeltebb tapsot kapott horvát és magyar népdalaiért a molnári kórus (kiváló szólóénekesük volt). Végül pedig az apró bosszúságokat is feledtette a törökkop- pányi menyecskék gyönyörű népdalcsokra, s a »jaj, de szépen harangoznak« kezdetű, két szólamban előadott ének. Egy hangulatos, szép emlékével távoztunk. nap Kurucz Ferenc Búcsú — már a szó is régi emlékeket idéz. Tarka sátra- A buzsáki gyermekek felvonulása. — Halló! Lóápoló intézet? — Nem. Itt Stemmer Piri, magánlakás. — Elnézést kérek. A hangja milyen bársonyos és simogató! Esküdni mernék, hogy szőke és teltkarcsú, vagy magas, nyúlánk, éjfekete. A hangjában benne vibrál a társtalanság. Jól érzem? — Jól érzed. Nyugodtan tegezz. A hangod simogat. — Ennek örülök. Szervusz! Abasári Frédi vagyok. Holnap hatkor a »Vidám Mar- hafelsál-ban várlak. Az asztalomon egy bakelit tele- fonlcagyló lesz. — Én meg egy közületi telefonkönyvet olvasok majd a »Z« betűnél. A viszonthallásra! * * * — Halló, Piri! Itt Frédi. Életem legcsodálatosabb estéje volt a tegnapi. Ügy érzem, szép voltam és kedves. Boldog vagy? — Boldog. Imádom a modorod. Meg kell ígérned, hogy soha nem tárcsázol mást, csak entfern. HALLÓ! (Regény telefonon elbeszélve) — Esküszöm! Hétkor a szokott helyen. — Ott vagyok. Szerelmem! Pá! * * * — Halló! — Tessék. Itt Stemmer Lajos. — Piriké édesapja? Orvén- dek. Tisztelettel megkérem a kedves lánya kezét. — Vigye! A magáé. De miért telefonon intézi a leánykérést? — Éppen volt egy tantu- szom . .. * * * — Halló! Piri? — Igen. — Itt a férjed beszél, Frédi. Szivecském, ma egy kicsit később jövök haza. — Pont ma, a nászéjszaka tikon? — Ne haragudj, de már a múlt héten megvettem a mozijegyet. — Halló, Frédi? Csak any- nyit szeretnek mondani szivecském, nemsokára hárman leszünk. — Bizonyára az édesanyád érkezik Miskolcról. — Hagyd ezeket a régi vicceket! Fogódzkodj meg a kagylóban! Lesz egy kis bébink. — Rendben van. De miért zavarsz ilyesmivel a. hivatalban, amikor végre sikerült vonalat kapnom a központtól. Egyébként intézkedhetnél, hogy ne iker legyen. — A gyerek? — Nem! A /telefonunk. Ahányszor hívlak, mindig az ikertárs beszél. * * * — Halló, Piri? — Igen, kivel beszélek? — Itt a férjed, Frédi. — Te még élsz? Két éve mtrnn hallottam hírt felőled. Pedig azóta született egy kislányunk is. A kis Margitka. — Legalább hasonlít rám? — Tisztára az apja. — Örülök. Szervusz! — Csaó! * * * — Halló! Itt doktor Spét Armand, a hét per huszonné- gyes közösségtől. — Doktor Galgamácsai Ervin. —. Kedves kollégám. ügy‘ felem megbízásából közlöm, hogy hajlandó válni, de ragaszkodik a bakelit éjjeli- szekrényhez. — Tisztelt kartársam, ügyfelem a legmesszebbmenő jóindulatról tesz tanúságot, de a bakelit éjjeliszekrénytől nem hajlandó megválni, őszintén reméljük, hogy elfogadják helyette a szinten közös szerzeménynek számító krómozott norvég szappantartót ... Galambos Szilveszter
