Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-19 / 194. szám
Adósságot törlesztettünk Könyv örökíti meg Spitz Rezső emlékét Hallottál már Spitz Júsági mozgalmával, így sze- Rezsőről? Sokszor föltették I rencsére sokat olvashatunk nekem ezt a kérdést régi moz- az akkor országos viszonylat- galmi embeiek. s restell kedve ’oan ;s kiemelkedő tevékeny- valloítam be rsgebben, hogy ... , . , bizony nem. A kérdések azon- seel 0 ' A mozgalomban reszt - ban fölke'tették az érdeklődé- ' vevő és ma vezető posztokon i Vallomás Elsuhant évek semet, s igyekeztem összeszedni egy portréra valót abból kiindulva, hogy ha én nem. akkor nagyon sokan — fiatalok és idősebbek — ugyanígy állók vagy már nyugdíjasok sok adattal, fontos megállapítással segítették a szerzőt. Amikor a portrét írtam Spitz Rezsőről, a leghomályonem ismerik a példának állít- sabb pont volt kivég ének ható kommunista harcát, már- ] körülménye 1942 szeptemberé- tírhalálát. Két és fél évvel ez- ben. Mautner József sok után- előtt úgy raktam össze a port- járással a harcos marxista rét, mint a művész a mozai- j agyonlövésének szinte minden kot az apró, színes kövekből, apró részletét felkutatta, sőt Sokan és jó szívvel beszéltek ; hiteles fölvételeket is talált róla, s szinte minden barát- arról, mint végezték ki Scser- ja, kollégája úgy fogalmazott: bakovo faluban 1942. szep- végre emléket állítanak a har- i tember 20-án huszonhárom mincas évek elismert ifjúsági , munkaszolgálatos társával vezetőjének. A portré akkor1 együtt összeesküvés vádja megjelent, azonban egynémely j miatt. A könyv szerzője egy ponton hiányzott egy-egy szí- ;:j ■ mentegetőzik művében, nes kő a mozaikból, nem volt , amL.i a könyv arányaihoz teljes a kép. Tulajdonképpen képest többet foglalkozott a azóta is foglalkoztatott Spitz munkaszolgálatos idők esemé- Rezső alakja, kaptam levelet, nyelvel. Ez azonban fontos megállítottak a városban, a községekben, hogy kiegészítsék a képet. Éppen e lankadatlan érdekhiszen e megpróbáltatások közben sem rendült meg Spitz Rezső hite, bátran, a megtorlást is vállalva próbált harcolni a fasiszta kegyetlenkedések lődé6 miatt örülök annak. euen. A könyv szerzője 1939 hogy kezemben tarthatok egy [ 0en találkozott utoljára nyom- szép kiállítású könyvet, ame- ! d ásztársával, aki már akkor Ivet most adott ki a Nyomda-, ! biztos volt abban, hogy a né- a Papíripar és a Sajtó Dolgo- metek meg fogják támadni a zóinak kaposvári szakszerve- | Szovjetuniót, de abban is szik- zeti bizottsága Egy volt a moz- j laszilárdan hitt, hogy Hitler a galommal címmel. Mautner háborút el fogja veszíteni, és József nyugdíjas nyomdaigaz- hogy Hitlerrel együtt bukik a gató, Spitz Rezső hajdani magyar uralkodó osztály. Nem munkatársa, barátja — ó volt érte meg ezt az időt, pedig egyébként, aki a portré meg- j most is köztünk élhetne ötírására ösztönzött annak ide- j vennyolc évesen! jén — hallatlan kitartással ' összeszedte mindazt, ami teljessé teszi a képet Spitz Rezsőről, aki tudatosan foglalkozott a marxizmussal, titkos szemináriumokat tartott a Jó érzés, hogy egyre több könyvet olvashatunk a megye munkásmozgalmáról, megismertethetjük a mai fiatalokkal azt, hogyan harcollak az munkásotthon belső szobájá- elődök. A könyv előszavában ban. | Rostás Károly városi tanácsA könyv sok szempontból , elnök — szintén kollégája és igen értékes: első helyen em- barátja volt Spite Rezsőnek — liteném. hogy az utóbbi évek : joggal állapítja meg: »Adósmegyei kiadványai elsősorban sága még a magyar történe- összefoglgló művek voltak, s lemírásnak, hogy közreadja mint kísérlet is elismerésre j azoknak az elvtársaknak az méltó az egy mártír életének életét és tevékenységét, akik és munkásságának reflektor- | jelentősebb szerepet játszot- ■fénybe való állítása. Szinte tak a Horthy-fasizmus elleni az utolsó órában szedte össze küzdelemben, cselekedeteik- a könyv szerzője sok idős kel és emberi magatartásulc- lommunistától a visszaemlé- \ kai példát mutattak, ha küz- kezésetket (sajnos, olyan is delmeik nem is voltak orszá- akad közöttük, akinek az el- gos méretűek* ső levél megírása után örökre : Mautner József Egy volt a kihullott a kezéből a toll), i mozgalommal című könyve a Spitz Rezső tevékenysége ősz- Spitz Rezsővel szembeni adós- S7efonódott a harmincas évek ságot törlesztette, második felének kaposvári if- [ Lajos Géza? KÖZELEDIK a záróra. A vevők száma azonban nem akar .csökkenni. Lengyel és J orosz, német és olasz szava- | kát hallani, de sok a hazai vásárló is. így van a szezon kezdete óta mindennap a siófoki 415-ös élelmiszeráruházban. Kálmán Ferenc áruházvezető gyakorlott szemmel tekint végig a sokaságon, a fáradt eladókon. Pillanatok alatt felméri, hol van szükség tanácsra, segítségre, s nyomban ott terem. Nyugodt, határozott szavai jó hatással vannak a türelmetlen vásárlókra, és a bolti dolgozókra is. — Becsülni kell a vevőt, s az hálás érte. Ehhez azonban egy kissé a szakma megszállottjának kell lenni. Unottan, lélek nélkül a kereskedelemben sem lehet eredményesen dolgozni. Kevés híján négy évtizede, 1934 óta kereskedő. Siófokon tanulta a szakmát, s azóta megszakítás nélkül itt dolgozik. Akkor is. amikor a front keresztülvonult az üdülőhelyen, s kirakat nélküli üveg mögött árusították a kevés portékát. Az infláció idején bőröndben hordta a pénzt a fővárosiba, és hozott érte gyufát, szappant, amit kapott. Ott állt a pult mögött államosításkor. s azóta is kereskedő. Az inasévekben sokat követeltek tőle. Akkor is volt nyári szezon, igaz, jóval kisebb, mint napjainkban. A magánvillák, nyaralók két- háromszáz méterre voltak egymástól. Idegen szót alig- alig lehetett hallani. Az inasokra várt akkor a feladat, hogy télen elvermelt jeget hajnali négy öt órakor kiszedjék, összetörjék, s kihordják a megrendelőknek. A puttony, amelyben 40—50 kiló fűszert, élelmiszert hordtak, meg a mázsás lisztes-, rizses-, cukroszsákok örökre otthagyták nyomukat Kálmán Ferenc vállán. Legtöbbször éjfél volt, amikor társaival pihenőre térhetett. Ma sem könnyű a kereskedő feladata, különösen nem az a Balaton mentén. A. hazai és a külföldi vendégek ezrei árasztanak el naponta egy- egy üzletet. S amíg az apró értékekből egy hónapban ösz- szejön a 8—10 milliós forgalom, addig rengeteget kell dolgozni. Végtelen elismeréssel, megbecsüléssel szól munkatársairól, Horváth Ferencről, a helyetteséről, akivel már 27 esztendeje együtt dolgozik; Ukös Sándorról, aki viszont nála tanulta a szakmát; Nagy Istvánról, meg a többiekről. akiknek összefogása. lelkiismeretes munkája nélkül nem tudnák az idei 46 milliós tervet teljesíteni. Az áruház kis irodájának falán tucatnyi oklevél, a legjobb üzletnek járó vándorzászló és más elismerés, amelyet vezetése alatt szerzett meg az áruház. Ott látni a 41 tagú szocialista brigád tevékenységéről szóló elismeréseket is. Legutóbb az aranykoszorús jelvényt kapták meg. Kálmán Ferenc hatszor lett vállalati Kiváló Dolgozó, megkapta a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést, s több évtizedes, a közösség érdekében végzett munkáját elismerték a Munka Érdemrend bronz fokozatával is. De legalább ilyen elismerésnek tekinti, hogy jó néhány vásárló csak az általa vezetett üzletbe tér be. NÉPSZERŰ, megbecsült ember Siófokon Kálmán Ferenc. Többször hívták nagy, korszerű áruházba vezetőnek, a fővárosba is. Ragaszkodott Siófokhoz. — Pedig legnagyobb vágyam, hogy egy új áruházat vezethessek. Hogy munkatársaimmal a mostaninál jobb körülmények között dolgozhassunk Hiszen ez az áruház zsúfolt, nem alkalmas ilyen nagy forgalom lebonyolítására. Új. modem áruházra volna szükség. Búcsúzóul hozzáteszi: — De csak itt, Siófokon, régi, megszokott vevőim körében. Szalai László * 11 Sok a haver, kevés a barát Felöltözött, azután ruhakefét kért. Gondosan végigsimított a pulóveren, a svédektől vásárolt nadrágon. Egy kicsit bosszankodott, hogy igazán lehetne szőkébb a szára. Kénytelen lesz szabóhoz vinni, ha elmegy innen. Megtörölgette a divatos, drága cipőt, majd sétálni kezdett a szobában. — Szerezzen egy cigarettát 1 Már két napja nem szívtam semmit — kért. — Miért hozták be? — Nem tudom. A Pipában táncoltam. A haverokkal jöttem át Lelléről. — Otthon tudják, hogy itt van? — Nem tudom, de ne kérdezgessen, úgyse mesélek semmit — mondta, és leült az ágy szélére. Keresztrejtvényt fejtett a Fülesben. Nem értettem, mi történt vele, hiszen, néhány perce még bizalmasabb volt. Kiderült, meghallotta, mikor a szomszéd szobában a felügyelőnő azzal fogadta a belépő társát, hogy az újságtól vagyok. — Elegem van már. Eddig még soha nem írták ki a nevemet, mégis mindenki tudta a barátok közül, hogy rólam van szó. Még most sem vagyok tizennyolc éves. Ezért könnyű az anyámnak. Aszódról előbb elengedtek, mint számítottam rá. Mikor hazamentem, dolgoztam. Mégis baja volt velem. Elvárta volna, hogy nyolckor otthon legyek. Egyik reggel azzal fenyegetett, hogy visszavitet Aszódra. Ha nem jövök el, biztosan megteszi. Szöktem. Apám tudja, hogy eljöttem Leltére. Ö elengedett. A rendőrök azt mondták a Pipában, hogy anyám kerestetett velük, azért hoznak el. Persze, esze ágában sihcs most értem jönni. Szülei elváltak. Az apja azóta megnősült, ő az anyjával él, de szívesebben lenne az apjánál. Róla inkább nem beszél. vagy csak jót mond. Az anyjának még a nevét is gyűlölettel ejti. Aszódra lopás miatt került. — Miből élt Lellén? — Dolgoztam. Egy kőművesnél vállaltam munkát, de kinéztem egy másik állást már. Kazánfűtő lehetnék egy üdülőben. Albérlet is volt. Csak tíz forintot fizettem egv éjszakára. Miért hagytam ott a kőművest? Nem fizetett Jól. Csak százhúszat adott egy napra. Később már azt is elfelejtette, mert elitta. — Mit vett a pénzen? — Éltem. Ebéd a Pipacsban, szállás, ruházkodás. — Most hová megy? — Ha elengednek, először | vissza Lellére. Ott van a ru- | hám a haveroknál. Mikor I visszavittek a Pipából a holmimért, csak két nadrágot I tudtam elhozni, mert a többit még hordták. A barátommal is akarok még beszélni, de ; most tényleg nem mondok j már semmit. — Jó, nem kérdezek, bár nem tudom, véleménye szerint mi különbség vám a haver és a barát között Nem válaszolt Kinézett az ; ablakon. A felügyelők megijedtek, hogy szökni akar. Alacsony épület, nincs rács az ablakon, ráadásul igencsak ki- | csinosította magát a fiú. Tapasztalatból tudják, hogy j ilyenkor menni készülnek. — Ne féljenek, nem megyek sehova. Annyi eszem nekem | is van, hogy újra elkapnának, ha szököm. Mi a különbség a haver és a barát között? — szólt oda nekem. — Tudja, haver nagyon sok van. de barát az kevés. Ez a legfontosabb különbség. Most csak egy barátom van. ö okosabb, mint én. Szakközépiskolába jár Pesten. — Miért nincs szakmája? — Aszódon tanulhattam. Autófényező lettem volna, d# abbahagytam. Hülye volt > szaki, az oktató. Sok helyen dolgozott már. Most Lellén akar maradni, de hozzáteszi: sajnos, az Alföldet sem ismeri még. — El kell még nézni majd a Tiszántúlra is, csak ne köpjön addig senki a levesembe. A fonyódi gyermekmegőrzőben találkoztam vele. Hol látjuk legközelebb? Az Alfödön? Itt a Dunántúlon? Kik lesznek rá hatással? A haverok, vagy az egyetlen barát? Hosszú Éva Kislakás- és társasházópítők / OTP hitelakcióban is azonnal szállítunk Komfort típusú, olajtüzelésű, öntöttvas tagos, komplett kazánokat automatikus olajégővel. SOMOGYI GÉZA Jégkop orsó Műszaki adatok Komfort 20-as Komfort 40-es Kazántelj esítmény 20 000 kcal ó 40 000 kcal ó Fűthető légköbméter 160—320 320—640 Olaj fogyasztás 1,2—2,4 to l 00 H uzatigény a füstcsonkon m. v. o. 1,0—1,5 1.5—2 Ára 31 600 Ft 52 100 Ft Beszerezhetők a SZEREL VÉNYERTÉKESÍTÖ VÁLLALAT SZERELVÉNYBOLTJAIBAN BUDAPESTEN: VI., Bajcsy-Zsilinszky út 31. Telefon: 120-775. VI., Liszt Ferenc tér 4. Telefon: 225-232. VIDÉKEN: Csorna, Felszabadulás u. 8. Debrecen, Csapó u. 28—32. Kaposvár, Budai Nagy Antal u. 7. Miskolc, Búza tér L 28. A hősi ideált, a német katonát, a német hadsereget nagg.va tette a front saját szempontból pozitív alakulása és a harci fölszerelés tudatosan német alapossággal tervezett és előkészített, szájtátó megismertetése. Nemcsak az átlag katona, de még az alsóbb parancsnokságokhoz beosztott tisztek előtt is. A többség hajlamos volt azonosítani magát a német katonával, és annak katonai lehetőségeivel. Igv önmagát is olyannak képzelve. Mint a kisöcsi, aki nagy és erős bátyja mellett dagadónak érzi fejletlen izmait. A pár napig lazábban t árit tett gyeplőszár és a fenti kö- é rülmények folytán alakult ki az a jókedvű és felelőtlen harci kedvtől duzzadó hangulat, amely uralkodó volt, mikor továbbindultak részlegesen meghatározott útiránnyal. IX. fejezet Mint Tolnai az elkészített [menetvázlat alapján megtudta. az előre látható cél Kurszk J város elérése. A magyar had- ,sereg felvonulásának, illetve kiszállításának első lépcsőjébe tartoztak, mint a hadtestközvetlenek a hadsereg parancsnokság és a hadtesttel együtt. A Dnyeperen túli szakasz már korántsem biztosított olyan kényelmes utazást, mint eddig. A nagy esőzések és az esőtől felázott, harmadrendűnek is nehezen nevezhető utak erős megpróbáltatásnak tették ki a gépeket és az embereket. Sok helyütt a szó szerint térdig érő sárban elsüllyedtek a kocsik. Volt olyan útszakaszuk. ahol huszonegy óra leforgása alatt csak 70 kilométert haladtak. Este hat óra helyett hajnali 5 órakor értek a kijelölt szálláshelyre az utolsó 11 órányi időben kilenc kilométert jutva előre. Reszkető lábakkal, átázva, fázva, halálosan fáradtan feküdtek le, s nem egyszer csak pár órára. Máskor a hőségtől és a portól tikkadt torokkal, vörösre gyulladt szemekkel órákon át baltával, gyalogsági ásóval és minden' felhasználható szerszámmal vágták az ágakat a fákról, bokrokról, hogy a laza homokban — amely még pár órával előbb lekvárszei ű sár volt — agyig süllyedt gépkocsikerekek alá fektessék. Az ágakra föikapaszkodva pár métert haladtak, és kezdődött . elölről az egész, harc a méterekért. Szinte föllélegzett mindenki, mikor egy dorongútra értek, mert ott nem ragadtak le sem a sár, sem a homok miatt. Viszont amikor elhagyták, mégis megkönnyebbültek. A dorongul egy. a helyi viszonyoknak megfelelően, »jól« kiképzett út volt. A hosszú, 3—4 méternyi legallyazott, lehetőleg egyenes, 6—12 cm átmérőjű ágakat sűrűn egymásmellé fektették az útra, majd a végeket, mindkét oldalon, villaszerűén szétágazó ágakból készült cövekekkel rögzítették. Az esetleges réseket földdel tömték be. így száraz utat nyertek, amely kegyetlenül dobálta a kocsit és rázta az embereket. De haladni lehetett rajta, bármilyen időben. Végül is nehéz volt megállapítani, hogy melyik a rosz- szabb út a három közül: a sáros, homokos, vagy a do- rongút? Nagyobb helyiségek közelében például kész üdülésnek hatott egy-egy háborús nyomokkal tarkított makadámút. S az eső kellemetlenségeit fokozta a szinte mindig vele járó szél. Száraz ' időben a perzselő napsütés és a por — amit a gépkocsik fölvertek — gyötörte az embereket. Kendőket, rongyokat csavartak szájuk és orruk elé, mégis sarat köptek. Estére, mint szürke, kormos kéményseprők, olyanok voltak. Nem egyszer órákon át lehetetlen volt dohányozni a por vagy az eső miatt. De tűrték a megpróbáltatásokat, sőt a legtöbben egy nehéz szakasz után még büszkék is voltak, hogy megbirkóztak az akadályokkal. Egy úíben már alkonyodott, mikor eg.v kopár, lapos domb mögül kikanyarogva az egyenes, poros út végén egy üde színű erdőt pillantottak meg. Egész nap felhőtlen volt az ég. Az izzó napsütéstől és a portól elvakult szemeknek pihenést jelentett a váratlan élénkzöld folt. A mögöttük lenyugvó nap még lángolva égett — vörös. lila. valószí- nűtlenül zöld és ragyogó sárga színével —, de szemben a fák fölött a hold. mint egy hatalmas sárga sajt, már ott vigyorgott. A feltúrt ingű karokat és a néhány félmeztelenre vetkőzött testet vékony pára csapta le. — Ez rosszabb, mint a tikkasztó szárazság — vágott beléjük a fölismerés. Hirtelen — mintha láthatatlan szakajtóból szabadították volna rájuk — szúnyogok milliárdjai csaptak le. Perceken belül káromkodva, hörögve, sziszegve va- karódzott mindenki. Az éhes rovarok nem kíméltek semmit és senkit. Még az orrlyukakba, a nyitott szájakba is jutott belőlük. Tüsszögve, orrot fújva, krá- kogva, köhögve. köpködve igyekeztek megszabadulni a kellemeUen vendégektől. Az erdő valósággal füstölt a rovaroktól. A fák közt előbukkanó hold a szúnyogok hadától alkotott halvány ködfelhőn keresztül nyers szürkének hatott. Az út süppedékesebb lett. Tocsogóé, nyálkás, bűzös massza fedte a hepehupás tala jt. (FolytatjukJ