Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

Adósságot törlesztettünk Könyv örökíti meg Spitz Rezső emlékét Hallottál már Spitz Júsági mozgalmával, így sze- Rezsőről? Sokszor föltették I rencsére sokat olvashatunk nekem ezt a kérdést régi moz- az akkor országos viszonylat- galmi embeiek. s restell kedve ’oan ;s kiemelkedő tevékeny- valloítam be rsgebben, hogy ... , . , bizony nem. A kérdések azon- seel 0 ' A mozgalomban reszt - ban fölke'tették az érdeklődé- ' vevő és ma vezető posztokon i Vallomás Elsuhant évek semet, s igyekeztem összeszed­ni egy portréra valót abból kiindulva, hogy ha én nem. akkor nagyon sokan — fiata­lok és idősebbek — ugyanígy állók vagy már nyugdíjasok sok adattal, fontos megállapí­tással segítették a szerzőt. Amikor a portrét írtam Spitz Rezsőről, a leghomályo­nem ismerik a példának állít- sabb pont volt kivég ének ható kommunista harcát, már- ] körülménye 1942 szeptemberé- tírhalálát. Két és fél évvel ez- ben. Mautner József sok után- előtt úgy raktam össze a port- járással a harcos marxista rét, mint a művész a mozai- j agyonlövésének szinte minden kot az apró, színes kövekből, apró részletét felkutatta, sőt Sokan és jó szívvel beszéltek ; hiteles fölvételeket is talált róla, s szinte minden barát- arról, mint végezték ki Scser- ja, kollégája úgy fogalmazott: bakovo faluban 1942. szep- végre emléket állítanak a har- i tember 20-án huszonhárom mincas évek elismert ifjúsági , munkaszolgálatos társával vezetőjének. A portré akkor1 együtt összeesküvés vádja megjelent, azonban egynémely j miatt. A könyv szerzője egy ponton hiányzott egy-egy szí- ;:j ■ mentegetőzik művében, nes kő a mozaikból, nem volt , amL.i a könyv arányaihoz teljes a kép. Tulajdonképpen képest többet foglalkozott a azóta is foglalkoztatott Spitz munkaszolgálatos idők esemé- Rezső alakja, kaptam levelet, nyelvel. Ez azonban fontos megállítottak a városban, a községekben, hogy kiegészít­sék a képet. Éppen e lankadatlan érdek­hiszen e megpróbáltatások közben sem rendült meg Spitz Rezső hite, bátran, a megtor­lást is vállalva próbált harcol­ni a fasiszta kegyetlenkedések lődé6 miatt örülök annak. euen. A könyv szerzője 1939 hogy kezemben tarthatok egy [ 0en találkozott utoljára nyom- szép kiállítású könyvet, ame- ! d ásztársával, aki már akkor Ivet most adott ki a Nyomda-, ! biztos volt abban, hogy a né- a Papíripar és a Sajtó Dolgo- metek meg fogják támadni a zóinak kaposvári szakszerve- | Szovjetuniót, de abban is szik- zeti bizottsága Egy volt a moz- j laszilárdan hitt, hogy Hitler a galommal címmel. Mautner háborút el fogja veszíteni, és József nyugdíjas nyomdaigaz- hogy Hitlerrel együtt bukik a gató, Spitz Rezső hajdani magyar uralkodó osztály. Nem munkatársa, barátja — ó volt érte meg ezt az időt, pedig egyébként, aki a portré meg- j most is köztünk élhetne öt­írására ösztönzött annak ide- j vennyolc évesen! jén — hallatlan kitartással ' összeszedte mindazt, ami tel­jessé teszi a képet Spitz Re­zsőről, aki tudatosan foglalko­zott a marxizmussal, titkos szemináriumokat tartott a Jó érzés, hogy egyre több könyvet olvashatunk a megye munkásmozgalmáról, megis­mertethetjük a mai fiatalok­kal azt, hogyan harcollak az munkásotthon belső szobájá- elődök. A könyv előszavában ban. | Rostás Károly városi tanács­A könyv sok szempontból , elnök — szintén kollégája és igen értékes: első helyen em- barátja volt Spite Rezsőnek — liteném. hogy az utóbbi évek : joggal állapítja meg: »Adós­megyei kiadványai elsősorban sága még a magyar történe- összefoglgló művek voltak, s lemírásnak, hogy közreadja mint kísérlet is elismerésre j azoknak az elvtársaknak az méltó az egy mártír életének életét és tevékenységét, akik és munkásságának reflektor- | jelentősebb szerepet játszot- ■fénybe való állítása. Szinte tak a Horthy-fasizmus elleni az utolsó órában szedte össze küzdelemben, cselekedeteik- a könyv szerzője sok idős kel és emberi magatartásulc- lommunistától a visszaemlé- \ kai példát mutattak, ha küz- kezésetket (sajnos, olyan is delmeik nem is voltak orszá- akad közöttük, akinek az el- gos méretűek* ső levél megírása után örökre : Mautner József Egy volt a kihullott a kezéből a toll), i mozgalommal című könyve a Spitz Rezső tevékenysége ősz- Spitz Rezsővel szembeni adós- S7efonódott a harmincas évek ságot törlesztette, második felének kaposvári if- [ Lajos Géza? KÖZELEDIK a záróra. A ve­vők száma azonban nem akar .csökkenni. Lengyel és J orosz, német és olasz szava- | kát hallani, de sok a hazai vá­sárló is. így van a szezon kezdete óta mindennap a sió­foki 415-ös élelmiszeráruház­ban. Kálmán Ferenc áruházveze­tő gyakorlott szemmel tekint végig a sokaságon, a fáradt eladókon. Pillanatok alatt fel­méri, hol van szükség ta­nácsra, segítségre, s nyomban ott terem. Nyugodt, határozott szavai jó hatással vannak a türelmetlen vásárlókra, és a bolti dolgozókra is. — Becsülni kell a vevőt, s az hálás érte. Ehhez azonban egy kissé a szakma megszál­lottjának kell lenni. Unottan, lélek nélkül a kereskedelem­ben sem lehet eredményesen dolgozni. Kevés híján négy évtizede, 1934 óta kereskedő. Siófokon tanulta a szakmát, s azóta megszakítás nélkül itt dolgo­zik. Akkor is. amikor a front keresztülvonult az üdülőhe­lyen, s kirakat nélküli üveg mögött árusították a kevés portékát. Az infláció idején bőröndben hordta a pénzt a fővárosiba, és hozott érte gyu­fát, szappant, amit kapott. Ott állt a pult mögött államosítás­kor. s azóta is kereskedő. Az inasévekben sokat kö­veteltek tőle. Akkor is volt nyári szezon, igaz, jóval ki­sebb, mint napjainkban. A magánvillák, nyaralók két- háromszáz méterre voltak egymástól. Idegen szót alig- alig lehetett hallani. Az inasokra várt akkor a feladat, hogy télen elvermelt jeget hajnali négy öt órakor kiszedjék, összetörjék, s ki­hordják a megrendelőknek. A puttony, amelyben 40—50 kiló fűszert, élelmiszert hordtak, meg a mázsás lisztes-, rizses-, cukroszsákok örökre otthagy­ták nyomukat Kálmán Ferenc vállán. Legtöbbször éjfél volt, amikor társaival pihenőre tér­hetett. Ma sem könnyű a kereske­dő feladata, különösen nem az a Balaton mentén. A. hazai és a külföldi vendégek ezrei árasztanak el naponta egy- egy üzletet. S amíg az apró értékekből egy hónapban ösz- szejön a 8—10 milliós forga­lom, addig rengeteget kell dolgozni. Végtelen elismeréssel, meg­becsüléssel szól munkatársai­ról, Horváth Ferencről, a he­lyetteséről, akivel már 27 esz­tendeje együtt dolgozik; Ukös Sándorról, aki viszont nála ta­nulta a szakmát; Nagy István­ról, meg a többiekről. akiknek összefogása. lelkiismeretes munkája nélkül nem tudnák az idei 46 milliós tervet telje­síteni. Az áruház kis irodájának falán tucatnyi oklevél, a leg­jobb üzletnek járó vándorzász­ló és más elismerés, amelyet vezetése alatt szerzett meg az áruház. Ott látni a 41 tagú szocialista brigád tevékenysé­géről szóló elismeréseket is. Legutóbb az aranykoszorús jelvényt kapták meg. Kálmán Ferenc hatszor lett vállalati Kiváló Dolgozó, meg­kapta a Belkereskedelem Kivá­ló Dolgozója kitüntetést, s több évtizedes, a közösség ér­dekében végzett munkáját el­ismerték a Munka Érdemrend bronz fokozatával is. De leg­alább ilyen elismerésnek te­kinti, hogy jó néhány vásárló csak az általa vezetett üzlet­be tér be. NÉPSZERŰ, megbecsült em­ber Siófokon Kálmán Ferenc. Többször hívták nagy, korsze­rű áruházba vezetőnek, a fő­városba is. Ragaszkodott Sió­fokhoz. — Pedig legnagyobb vágyam, hogy egy új áruházat vezet­hessek. Hogy munkatársaim­mal a mostaninál jobb körül­mények között dolgozhassunk Hiszen ez az áruház zsúfolt, nem alkalmas ilyen nagy for­galom lebonyolítására. Új. mo­dem áruházra volna szükség. Búcsúzóul hozzáteszi: — De csak itt, Siófokon, ré­gi, megszokott vevőim köré­ben. Szalai László * 11 Sok a haver, kevés a barát Felöltözött, azután ruhake­fét kért. Gondosan végigsimí­tott a pulóveren, a svédektől vásárolt nadrágon. Egy kicsit bosszankodott, hogy igazán le­hetne szőkébb a szára. Kény­telen lesz szabóhoz vinni, ha elmegy innen. Megtörölgette a divatos, drága cipőt, majd sétálni kezdett a szobában. — Szerezzen egy cigarettát 1 Már két napja nem szívtam semmit — kért. — Miért hozták be? — Nem tudom. A Pipában táncoltam. A haverokkal jöt­tem át Lelléről. — Otthon tudják, hogy itt van? — Nem tudom, de ne kér­dezgessen, úgyse mesélek sem­mit — mondta, és leült az ágy szélére. Keresztrejtvényt fej­tett a Fülesben. Nem értettem, mi történt vele, hiszen, néhány perce még bizalmasabb volt. Kiderült, meghallotta, mikor a szomszéd szobában a felügye­lőnő azzal fogadta a belépő társát, hogy az újságtól va­gyok. — Elegem van már. Eddig még soha nem írták ki a ne­vemet, mégis mindenki tudta a barátok közül, hogy rólam van szó. Még most sem va­gyok tizennyolc éves. Ezért könnyű az anyámnak. Aszód­ról előbb elengedtek, mint számítottam rá. Mikor haza­mentem, dolgoztam. Mégis baja volt velem. Elvárta vol­na, hogy nyolckor otthon le­gyek. Egyik reggel azzal fe­nyegetett, hogy visszavitet Aszódra. Ha nem jövök el, biztosan megteszi. Szöktem. Apám tudja, hogy eljöttem Leltére. Ö elengedett. A rend­őrök azt mondták a Pipában, hogy anyám kerestetett velük, azért hoznak el. Persze, esze ágában sihcs most értem jön­ni. Szülei elváltak. Az apja az­óta megnősült, ő az anyjával él, de szívesebben lenne az apjánál. Róla inkább nem be­szél. vagy csak jót mond. Az anyjának még a nevét is gyű­lölettel ejti. Aszódra lopás miatt került. — Miből élt Lellén? — Dolgoztam. Egy kőmű­vesnél vállaltam munkát, de kinéztem egy másik állást már. Kazánfűtő lehetnék egy üdülőben. Albérlet is volt. Csak tíz forintot fizettem egv éjszakára. Miért hagytam ott a kőművest? Nem fizetett Jól. Csak százhúszat adott egy napra. Később már azt is el­felejtette, mert elitta. — Mit vett a pénzen? — Éltem. Ebéd a Pipacsban, szállás, ruházkodás. — Most hová megy? — Ha elengednek, először | vissza Lellére. Ott van a ru- | hám a haveroknál. Mikor I visszavittek a Pipából a hol­mimért, csak két nadrágot I tudtam elhozni, mert a többit még hordták. A barátommal is akarok még beszélni, de ; most tényleg nem mondok j már semmit. — Jó, nem kérdezek, bár nem tudom, véleménye sze­rint mi különbség vám a haver és a barát között Nem válaszolt Kinézett az ; ablakon. A felügyelők meg­ijedtek, hogy szökni akar. Alacsony épület, nincs rács az ablakon, ráadásul igencsak ki- | csinosította magát a fiú. Ta­pasztalatból tudják, hogy j ilyenkor menni készülnek. — Ne féljenek, nem megyek sehova. Annyi eszem nekem | is van, hogy újra elkapnának, ha szököm. Mi a különbség a haver és a barát között? — szólt oda nekem. — Tudja, haver nagyon sok van. de ba­rát az kevés. Ez a legfonto­sabb különbség. Most csak egy barátom van. ö okosabb, mint én. Szakközépiskolába jár Pesten. — Miért nincs szakmája? — Aszódon tanulhattam. Autófényező lettem volna, d# abbahagytam. Hülye volt > szaki, az oktató. Sok helyen dolgozott már. Most Lellén akar maradni, de hozzáteszi: sajnos, az Alföldet sem ismeri még. — El kell még nézni majd a Tiszántúlra is, csak ne köp­jön addig senki a levesembe. A fonyódi gyermekmegőrző­ben találkoztam vele. Hol lát­juk legközelebb? Az Alfödön? Itt a Dunántúlon? Kik lesz­nek rá hatással? A haverok, vagy az egyetlen barát? Hosszú Éva Kislakás- és társasházópítők / OTP hitelakcióban is azonnal szállítunk Komfort típusú, olajtüzelésű, öntöttvas tagos, komplett kazánokat automatikus olajégővel. SOMOGYI GÉZA Jégkop orsó Műszaki adatok Komfort 20-as Komfort 40-es Kazántelj esítmény 20 000 kcal ó 40 000 kcal ó Fűthető légköbméter 160—320 320—640 Olaj fogyasztás 1,2—2,4 to l 00 H uzatigény a füstcsonkon m. v. o. 1,0—1,5 1.5—2 Ára 31 600 Ft 52 100 Ft Beszerezhetők a SZEREL VÉNYERTÉKESÍTÖ VÁLLALAT SZERELVÉNYBOLTJAIBAN BUDAPESTEN: VI., Bajcsy-Zsilinszky út 31. Telefon: 120-775. VI., Liszt Ferenc tér 4. Telefon: 225-232. VIDÉKEN: Csorna, Felszabadulás u. 8. Debrecen, Csapó u. 28—32. Kaposvár, Budai Nagy Antal u. 7. Miskolc, Búza tér L 28. A hősi ideált, a német katonát, a német hadsereget nagg.va tette a front saját szempontból pozitív alakulá­sa és a harci fölszerelés tuda­tosan német alapossággal ter­vezett és előkészített, szájtátó megismertetése. Nemcsak az átlag katona, de még az al­sóbb parancsnokságokhoz be­osztott tisztek előtt is. A több­ség hajlamos volt azonosíta­ni magát a német katonával, és annak katonai lehetőségei­vel. Igv önmagát is olyannak képzelve. Mint a kisöcsi, aki nagy és erős bátyja mellett dagadónak érzi fejletlen iz­mait. A pár napig lazábban t ár­it tett gyeplőszár és a fenti kö- é rülmények folytán alakult ki az a jókedvű és felelőtlen har­ci kedvtől duzzadó hangulat, amely uralkodó volt, mikor továbbindultak részlegesen meghatározott útiránnyal. IX. fejezet Mint Tolnai az elkészített [menetvázlat alapján megtud­ta. az előre látható cél Kurszk J város elérése. A magyar had- ,sereg felvonulásának, illetve kiszállításának első lépcsőjébe tartoztak, mint a hadtestköz­vetlenek a hadsereg parancs­nokság és a hadtesttel együtt. A Dnyeperen túli szakasz már korántsem biztosított olyan kényelmes utazást, mint eddig. A nagy esőzések és az esőtől felázott, harmadrendű­nek is nehezen nevezhető utak erős megpróbáltatásnak tették ki a gépeket és az embereket. Sok helyütt a szó szerint tér­dig érő sárban elsüllyedtek a kocsik. Volt olyan útszaka­szuk. ahol huszonegy óra le­forgása alatt csak 70 kilomé­tert haladtak. Este hat óra he­lyett hajnali 5 órakor értek a kijelölt szálláshelyre az utolsó 11 órányi időben kilenc kilo­métert jutva előre. Reszkető lábakkal, átázva, fázva, halálosan fáradtan fe­küdtek le, s nem egyszer csak pár órára. Máskor a hőségtől és a portól tikkadt torokkal, vörösre gyulladt szemekkel órákon át baltával, gyalogsági ásóval és minden' felhasznál­ható szerszámmal vágták az ágakat a fákról, bokrokról, hogy a laza homokban — amely még pár órával előbb lekvárszei ű sár volt — agyig süllyedt gépkocsikerekek alá fektessék. Az ágakra föika­paszkodva pár métert halad­tak, és kezdődött . elölről az egész, harc a méterekért. Szinte föllélegzett mindenki, mikor egy dorongútra értek, mert ott nem ragadtak le sem a sár, sem a homok miatt. Vi­szont amikor elhagyták, még­is megkönnyebbültek. A do­rongul egy. a helyi viszonyok­nak megfelelően, »jól« kikép­zett út volt. A hosszú, 3—4 méternyi legallyazott, lehető­leg egyenes, 6—12 cm át­mérőjű ágakat sűrűn egymás­mellé fektették az útra, majd a végeket, mindkét oldalon, villaszerűén szétágazó ágakból készült cövekekkel rögzítették. Az esetleges réseket földdel tömték be. így száraz utat nyertek, amely kegyetlenül dobálta a kocsit és rázta az embereket. De haladni lehe­tett rajta, bármilyen időben. Végül is nehéz volt megál­lapítani, hogy melyik a rosz- szabb út a három közül: a sáros, homokos, vagy a do- rongút? Nagyobb helyiségek közelében például kész üdü­lésnek hatott egy-egy hábo­rús nyomokkal tarkított ma­kadámút. S az eső kellemetlenségeit fokozta a szinte mindig vele járó szél. Száraz ' időben a perzselő napsütés és a por — amit a gépkocsik fölvertek — gyötörte az embereket. Ken­dőket, rongyokat csavartak szájuk és orruk elé, mégis sa­rat köptek. Estére, mint szür­ke, kormos kéményseprők, olyanok voltak. Nem egyszer órákon át le­hetetlen volt dohányozni a por vagy az eső miatt. De tűr­ték a megpróbáltatásokat, sőt a legtöbben egy nehéz szakasz után még büszkék is voltak, hogy megbirkóztak az akadá­lyokkal. Egy úíben már alkonyodott, mikor eg.v kopár, lapos domb mögül kikanyarogva az egye­nes, poros út végén egy üde színű erdőt pillantottak meg. Egész nap felhőtlen volt az ég. Az izzó napsütéstől és a portól elvakult szemeknek pi­henést jelentett a váratlan élénkzöld folt. A mögöttük le­nyugvó nap még lángolva égett — vörös. lila. valószí- nűtlenül zöld és ragyogó sár­ga színével —, de szemben a fák fölött a hold. mint egy ha­talmas sárga sajt, már ott vigyorgott. A feltúrt ingű karokat és a néhány félmeztelenre vetkő­zött testet vékony pára csapta le. — Ez rosszabb, mint a tik­kasztó szárazság — vágott be­léjük a fölismerés. Hirtelen — mintha láthatatlan szakajtó­ból szabadították volna rájuk — szúnyogok milliárdjai csap­tak le. Perceken belül károm­kodva, hörögve, sziszegve va- karódzott mindenki. Az éhes rovarok nem kíméltek semmit és senkit. Még az orrlyukak­ba, a nyitott szájakba is ju­tott belőlük. Tüsszögve, orrot fújva, krá- kogva, köhögve. köpködve igyekeztek megszabadulni a kellemeUen vendégektől. Az erdő valósággal füstölt a rovaroktól. A fák közt előbuk­kanó hold a szúnyogok hadá­tól alkotott halvány ködfelhőn keresztül nyers szürkének ha­tott. Az út süppedékesebb lett. Tocsogóé, nyálkás, bűzös massza fedte a hepehupás ta­la jt. (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents