Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-18 / 193. szám

Magas hozam ígérkezik Készítsenek jó minőségű silétakarmányt a gazdaságok Bútorok angol és francia exportra As intarziák Az lakon A somogyi termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok halárat járva a gabonabetaka- rítást követően — hasonlóan a kalászosokhoz. — most az abraknak és silónak vetett ku­korica ígér gazdag hozamot. Az állattenyésztésben, de ezen belül is különösen a szarvas­marha-tenyésztésben nagy je­lentőséggel bír mint értékes, lédús takarmány: a silókuko­rica. Mi a véleménye a beta­karítás és a tartósítás módjá­ról, milyen tanácsai vannak ez­zel kapcsolatban a kutatónál; — erről érdeklődtünk Böbék Józseftől, a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola tanszékve­zető tanárától. üvegab­sapad­— Megállapítható, hogy nagy üzemeinkben a sAlógazdál- kodás műszaki fejlesztésével nem foglalkoznak kielégítően. Miközben a szemesekor!ca j k'^tópTtéit követőiekét na termesztése az elmúlt évtized- 1 ben kedvezően fejlődött, a si­lókukorica termesztése és a si­emészti az állat a 40 fok alat­ti erjesztésnél. ? mindössze 32 —57 százalékot hasznosít ott, ahol 50—55 fok közötti hőmér­sékleten készült a szilázs. A légzési folyamatokat az inten­zív tömörítés önmagában nem szünteti meg. Jó minőségű ta­karmány készíthető a kazalsá- lókban. ha egy-egy kazlat szak­szerűen és legföljebb négy na­pig építenek. (így silóznak pél­dául a vései tsz-ben.) Mindig csak egy kazal készüljön egy­szerre, s csak ennek gyors be­fejezése után kezdjenek újat Jó az az adottságoknak megfe­lelő nagyságúra készített kazal amelynek négy méter magasra I épített oldalait már az első I napoktól kezdve szigetelik, s ö lózás fejlesztése ettől elma­radt, következésképpen kiala­kult egy téves felfogás arról, hogy a kukorica sálózása ide- jétmúlt, nem korszerű eljárás. Ugyanakkor a fejlett szarvas­marha-tenyésztéssel rendelke­ző országok példája azt bizo­nyítja^ hogy aiz igazán korsze­rű tehenészetben éppen a sa­vanyítva konzervált kukorica adja az egyik leggazdaságosabb takarmány bázist. Persze, túl kiéli lépni azon, hogy a gazos csalamádé kimerítse a silóku­korica fogalmát, s látni kell, hogy a szemtermést szolgáló agrotechnika szerint termesz­tett úgynevezett csöves kukori- canövény és ennek fejlett mű­szaki szintű silózása a célra­vezető. — Mikor célszerű silózni a kukoricát? — Mint említettem, a siló- ®ott gyornos kukorica kedve­zőtlen hatást vált ki a kérőd­zőknél. Nemcsak a tápértéke gyenge, hanem megbontja a szervezet sav-bázis egyensú­lyát is, s ennek áliatmegbeie- gedés a következménye. Sok táplálóanyagról mondanak le az üzemek azzal is, hogy nem megfelelő Időben silóznak. A takarmány eredményes kon­zerválásához szükséges tejsav- mennydségnek a nedvesség szá­zalékában kell elérnie bizo­nyos koncentrációt. Nem ked­vez a tejsav-baktériumoknak, ha alacsony a takarmány szá­razanyag-tartalma. Ilyenkor még ha cukorban gazdag nö-\ vényeket silóznak is — nem* nyerhetnek jó minőségű siló-? takarmánvt. Kísérleti adataink* szerint — kedvező időjárási? körülmények között — a tejes-*, éréstől a viaszérésig terjedői időszakban á szénhidiráthozam , egy hektár kukoricánál—napi , adagban — mintegy 60—looj kiló szemes kukorica értékévelJ cső alatti 40—5í J betaka-1 I pos taposás után lezárják a te­tőfelületet. A kazal-a helyezett fóliára vékony szalmaivteg, erre pedtig 10—20 centis föld- j szűrődik át takaró jön. Hogy a földet ne ! a napfény a mossa le a csapadék, arra meg- ! munkaasztal­áéinak a kazalra sáncszerűen helyezett szalmabalacsíkok. Kazal-silók alá ajánlatos 30 centi vastag szalma-éteget el­helyezni. s szalmabáláikból csa- tornát kialakítani a szivárgóié elvezetéséhez. ra. ahol éveken keresztül az al­kotó fantázia teremtett re­mekbe szabott fafaragásokat, intarziákat és különféle használati esz­közöket. Két Ahol kevés szárazanya­got tartalmaz a siló, ott cél­szerű takarmánysza.mát vagy j izzólámpa vi- fonnvasztott sarjúszénát hoz- : '.ágítja meg a záikevernii úgy, hogy az eg.vüt- | *'*s műhelyt, tes szárazanyag-tartalom 36— | 40 százalék körül alakuljon. Ha ; a silóba helyezett anyagot őszi. j idényszerű szemes- vagy cső- j veskukoríca-darával is kiegé- j szítitk, különösen kiváló takar- I mányhoz juthatnak a gazdasá | gok — mondta tájékoztatói befejezéseként Böbék József. ahol Cziff La­jos intarziaké- szitő mester két éve dolgo­zik. H. F. — Gimnazis­ta koromban a tanáraim bíz­tattak. hogy ne hanyagol­j jam el a rajz- j tudásomat. A Képzőművészeti i Főiskolára jelentkeztem, ott I szobrászatot tanultam. Húsz­egynéhány évesen kerültem : vissza Kaposvárra, és azt hit­tem. jó művész lesz belőlem. Olyan, aki megél az alkotásai­ból. Csakhamar rádöbbentem, hogy sajnos ez csak álom ma­rad. Szobrászra, képzőművész­re nem volt igény. így kerül­tem a honvédséghez, és mint dekoratőr dolgoztam. Nemso­kára az élelmiszeripari válla­lathoz kerültem, és tizenegy éven keresztül végeztem ugyanezt a munkát. A Lak- berendező Kts-z biztosított mű­helyt számomra, ahol exportra | készítettem a különféle stíl­bútorok intarziáit. Keménypapírba csomagolt j minták kerülnek elő. Régi raj- [ zok, húszévesek, arab. indiai, perzsa mintákkal. Biztos kéz húzta vonalait, a legapróbb részletekig tökéletesen kidől-, gozott. — Amikor fiatal voltam, összegyűjtöttem a mintákat. Érdekelt még más népek mű­vészete, s ha mostanában elő­kerülnek ezek a rajzok, ma­növekszik. A centiméteres száirrész SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 27. rítása és felhasználása takar­mányozásra nem indokolt J kinithagyásával tehát szállító-J kapacitáist takaríthatnak megy jobb minőségű szilázst nyer-J hetinek. f- Milyen módon készíthető*. Ravaszságával, szédületesen ...... _ f rugalmas gondolkodásával so­]0 silutalármány. f ha nem került ellentmondás­___ i ,. . ,,? ba önmagával a többi tisztek A pró szecskát ke,y Két tiszt kivételével, készítőn... a s ióka, a! pedig öt4 Kapcsos százados és Kar- napnál rövidebb idő alatt kel! 4 doe zászlós átláttak rajta, megépíteni. Sajnos, sok gazda-# Nem is nagyon szívelték. Ö Ságban ne"1 fordítanak kellő# érezte és tudta ezt, de velük gondot a dobkések rends # szemben is változatlanul szol­élezésére. igy a kés nem vágja, ? gálatkész ember maradt. A hanem tépi a taikarmányt, s a \ k«. -veszélyes- emberrel szi- , . . #goruan szolgalati viszonyoan kovetkezmeny a gép fokozott és gondosan ügyelt, ne- igónybevétele mellett a rossz jhogy hibát találjanak nála, minőségű szecska. A minőséget , Ha valamit mégis elmulasztott döntően meghatározza — ezt#vagy hibázott. Komora kellő. .1 - ,__. fképp parírozta Kardos tárná­s em vessük figyelembe #dását. A segédtiszttel viszont nütt — a kezdeti időszakiban a#közvetlen kapcsolatban nem silóban lezajló légzési folya- #állott, tehát erről különösebb mai. Ha hosszú ez a folyamat, # veszély nem fenyegette, olyan mértékben növekszik a p Nos. a lógyakorlat megtör- taloarmáiny hőmérséklete, amú#tént. Azaz: lezajlott. A tiszti , .. „ ■ #kar »begyakorolta magat». de mar a könnyen em&iülel° iaiiiknek valóban szükségük tápiáiLóanyajgok rovásaira megy. volna rá, csak szemlélői KísénLesti adatok bizonyítják, 4lehettek. Az alakulatnál vol- hogy a takarmány fehérje- #tak olyanok is. akik bevonu- , flasuk óta összesen harminc (!) anyagainak 68—72 szazatokat Vlest lőMek ki puskaból, de #az iparosok még ezt sem. — #Súlyba! Vállra! Tisztelegj! — #ez volt mindössze a fegyveres #kiképzésük. > gam is csodálkozom: hogyan tudtam ezeket így lerajzolni, ! s mennyit felhasználtam belő­lük. Angol és francia exportra készítettem barokk és bieder­meier stílusú asztalkákat, szekrényeket. Emlékszem, amikor az első megrendeléssel elkészültem, Budapestről ér­tem jöttek, nem hitték el. hogy a faragásokat és az intarziát is én készítettem. Bizonyíta­nom kellett és természetesen sikerült. Az alma nem esett messze a fajától. Építész nagyapja is kö­zel állt a művészethez. Saját maga készítette az épületek dí­szítését, ügyes kezét sokan cso­dálták. Két nagybátyja szin­tén az építőművészet elköte­lezettje. — Mivel foglalkozik legszí­vesebben? —Szob rákzkodom. Otthon mintázok és kisplasztikákat készítek. Természetesen ezek mellett jut még idő jócskán a rajzolásra is. Néha, amikor leülök pihenni, eszembe jut valaihi,. amit gyorsan papírra kell vetnem. Felvázolom ma­gamnak a formát, és a végén 1 állólámpa kerekedik belőle, vagy valami más. Találtam a #faházban egy nem egészen bie­,. . ,\dermeier stílusú fésülködő­tizanveszely, ami a megszálló# csapatok alakulatait állandóan iasztalt, most azon dolgozom, veszélyeztette, volt az, ami#Kaptam egy régi faliórát, már gondolkodásra késztetett egye- #megjavítottam, a fáját hoz- ssket. A Kijeven túli alakú- # latokról, akik már 41 ősze óta# kint tartózkodtak. vételezés # céljából beérkező néháriy ka- # tona elbeszélése alapján hal- # lottak. # Az 1941—42. év szokatlanul? kemény tele, az állandó széniét és tam rendbe, csak össze kell szerelni. Szívesen csinálom ezeket, mert örömet okoz. Sokszor feirémlik bennem, . hogy valójában mi is vagyok. Intarziakészítő? Szobrász? Fafaragó? Grafikus? Dekora­tőr? Talán valamennyi. A ko­vácsszerszámoktól a legfino­mabb műszerekig minden megtalálható a műhelyben. Csak a fafaragáshoz három­száz vésője van. — A főiskola elvégzése után szerepelt-e kiállításon? — A harmincas években. Később a mezőgazdasággal is szorosabb kapcsolatba kerül-" tem. Egy állami gazdaság ré­szére készítettem harminckét részből álló tablót, melyen ki­faragva láthatók az egyes munkafolyamatok, a talaj­megműveléstől egeszen a ter­mény betakarításáig. Városi gyerek létemre, őszintén szólva nem értettem a mezőgazdaság­hoz, s csaknem négy hetet töl­töttem a községben, hogy megismerkedjek az egyes munkafolyamatokkal. A tab­lóval első dijat nyertem a mezőgazdasági kiállításon. — Melyik volt a legkedve­sebb munkadarab? — Erre nehéz válaszolni. I Valamennyi. Köztük inkább, azok nőttek a legjobban a szí- | vemhez, melyeket ismerősök­nek készítettem. — Mivel foglalkozik még? — Bútortervezéssel. Több­ször kikérik a véleményemet egy-egy bútorstílus megálla­pításánál is. Ezt nem kedve­lem. A legrosszabb megmon­dani az eladónak, hogy nem »tiszta« stílusú a bútor, így nem ér annyit, amennyiért el kívánja adni. A vevőt sem csaphatom be. — Követi-e valaki a család­ból a hagyományt? — Az egyik lányom pedagó­gus. Jó kézügyessége van, raj­zot tanít. Fonyódon, a hétvégi pihenőnkben szeretnék beren­dezni egy magyaros előszobát. Régi gerendákkal, búboske­mencével, faragásokkal és ter­mészetesen iritarziákkal. Rührig Gábor Tv-jegyzet ké- *. a partizánok ötlet- ? szerűnek ható váratlan tárna- ? Van mese! A harci kedv viszont vál­tozatlan volt a tömegben. Va­lahogy úgy állították be hiva­talosan is az egész hadjáratot, mint ahol csak egyoldalúan lőnek, vagyis csak mi. »Az orosz lövés nélkül adja át a területeit« — hangzott itt is, ott is, ha a harcokról volt szó. Valóban a felvonulás ideje alatt, a front egy kissé »meg­dermedt-. A hivatalos veszte­séglistán saját részről alig volt lényeges említeni való. Annái nagyobb veszteséget mutattak ki az ellenségnél, amit — tekintve a front ed­digi alakulását — indokoltnak is talált mindenki. Kisebb- nagvobb csetepatéknak látszó apró csatározásokról és némi­leg élénkebb légi tevékenység­ről számoltak csak be. A légi fölény okvetlen hangsúlyozá­sával, ami kétségkívül fenn is állt. * Arra nemigen gondoltak, hogy apró csetepatéknál egy­oldalúan és aránytalanul sok veszteség az ellenség részéről ellentmondás. Ha valaki még­is így érvelt, akkor leszerel­ték azzal, hogy ez a szovjet hadsereg rossz fölszerelése és hiányos kiképzése núatt ilyen dásai alaposan igénybe vették \ az emberek idegeit, és a har- J cok valósággal megtizedelték J őket. Ezek a hírek is csak J kellő megalapozottság nélkül, i nem hivatalos formában ke- ^ rültek az emberek elé. Az El- i lo-k (élelemosztály) vételező- f helyei, mint a városi fűszer- f üzletek, valóságos rémhír- és i pletykafészkek voltak, ahol a p megtörtént és meg nem tör- i tént eseteket, sok egyéni fan- i táziával kiszínezve adták elő f Azután nem egy esetben bol- p ban hából elefánttá növesztve t3r-i . . . , gvalták az újonnan érkezett# történetektől, hogy a befejezi- alakulatban, vagy a tényleges# sük olyan, amilyennek az ew- veszélyt álhősi bagatelizálás- # berek a maguk világát is sze- sál csökkentették a minima- # re(n^lc. Legtöbbször jó. Ta­lmim. Vég.so fokon az ered- # mény az lett, hogy ami igaz # volt, azt sem hitték teljesen ; # ergo: a valótlan is valószínű-*’ nek látszott. p A sok legenda a magyar ka-, tonai virtusról, a magyar faj' # Ki lehet-e valaha is nőni a mesék világából? Írók, költők válaszoltak műveikkel ne­met évszázadokon keresztül Ezt vallja legjobb előadóink egyike, Bánki Zsuzsa is. .4 mese végigkísér bennünket egész életünkön, csak ahogy változunk, velünk együtt for­málódik. A gyerekkor tündér­világát felváltják a valóság történetei, amelyek csak ab­különböznek az »tpazi« es alkalmasságáról, valamint a korszerű kiképzésben és föl-* szerelésben mesterségesen szí­tott hit lefutottnak mutatta a * V háborút, es ködbe burkolta a tapasztalatlan emberek előtt a’ háború környörtelen veszé-f lyét. 1 (Folytatjuk.) Ián ezért is találnak ki törté­neteket, hogy a befejezést is maguk határozhassák meg. A felnőttek meséiben ott vannak az álmok, a vagyak, a finto­rok. Jó mindezt hallani, látni, jó leülni a televízió elé, mint a gyermek, aki szemét nagyra meresztve várja a mesét. Bán­ki Zsuzsát hallgatni csodála­tos dolog. Ebben az élmeny­ben lehetett része csütörtök este a televízió nezöjenek. Hallhatott mesét a szerelem­ről, fanyar négysorost a há- zasságr 'l v -w *hy szerelmi horrorját, a Fekete kocsit. Kosztolányit, aki talán leg­szebben adta vissza verseiben a gyerekiélek rezdüléseit, és aki idős korában úgy tudott csodálkozni azon, hogy a haj­nali eg ben bál van ... Bánki Zsuzsának minden meséhez, történethez, sorhoz, szóhoz külön arca, mosolya, pillantása van. Aki soha nem olvasta, hallotta a Nincs me­se?! című estjének darabjait, az is érezhette, hogy ez alatt a félóra alatt valami csodála­tos dolog történik. A lakások­ba. tévékészülékek fénye kö­ré meleg is költözött — a me­sék melege. Bánki Zsuzsa állítja: van mese! A műsorban mindenkit meggyőzött erről. Ha kimon­datlanul is. gondolatban tálán azért kérleltük, ahogy József Attila Thomas Mannt: »Ne menj el, mesélj ...« S. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents