Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

i máit év augusztusának /£ utolsó napján 2 óra 40 perc alatt húzott át gé­pünk — égboltig nyúló felhő­havasok vakító fehér láncola­tán keresztül — Ferihegytől a londoni Terminálig: a világ talán legnagyobb repülőteréig, amelyre félperenként érkez­nek a repülőgépek a földke­rekség minden tájáról. Szállásomat a British Coun­cil London egyik legszebb ne­gyedében, a csodálatosan szép és világhírű Heyde park mel­letti Crofton szállóban bizto­sította. Lenyűgözően szép volt a szeptemberi napsugaras ősz a Heyde parkban. Kár, hogy a londoni ősznek nem akadt olyan »propagandistája«, mint a párizsinak Ady személyé­ben. A park a gyerekek eldo- rádója, a kutyák paradicsoma, amelyben nagy népszerűség­nek és szeretetnek örvendenek a vízimadarak is. A parkba autóval, motorral tilos bemen­ni, motorcsónakot sem vihet be senki. De nemcsak a Hyde parkban élnek békésen egy­más mellett a vízi madarak a horgászokkal, hanem az egész szigeten: mindenütt az állato­kat védik a zúgó motorokkal szemben. Csak a mi európai szemünknek jelentett derültsé­get az egyik juhlegelő szélén álló tábla szövege, arra kérve az autósokat és motorosokat, hogy ne zavarják a nyáj nyu­galmát. E parkokban az angolok nagy része nem az aszfaltuta- kon jár, hanem a zöld pázsi­ton. Rengeteg pad és hordoz­ható ágy áll a sétálók és a napozók rendelkezésére, fél penny bérletért. A park szé­lét másfél méter magas, na­rancssárga sápadt muskátli- | fák, piros gladiolusok, krizan- j Angliai útijegyzetek Londoni parkok témok, begóniák és szinte az arborétum rangjára emelt fü- vészkertek szegélyezik, A ha­talmas városban viszonylag tisztaság uralkodik. Az építke­zések és a tatarozások fedet­ten, piszokmentesen folynak. Az állványok még a fél jár­dát sem foglalhatják el. Az előrelátó angol urbanizá­ció ma sem ad fel e parkok területéből egyetlen négyszög­ölet sem, még az aszfaltokat is feltörik a park szélén, hogy a járdák közepére fákat ültesse­nek. Lényegében nem is tu­dom: Londonban vannak-e parkok, vagy a parkokban van London? Azt hiszem, elég csak a 330 holdas Regent, a 252 holdas Hyde és a 37 holdas Green parkot említenem. Az angolok nagyra becsülik e par­kokat, s életeszményként hir­detik: a modern kőrengetegbe préselt ember szakítson azzal a magatartással, hogy drágán fizessen a különösebb erőki­fejtés nélkül elébe tálalt java­kért. Menj, sétálj, láss és hallj: adta ki a jelszót az új természetvédő és újrafelfedező mozgalom. Így olcsóbb és egészségesebb az élet. Ezért a természetvédelem világra­szóló kampányában, úgy vé­lem, az angolokra feltétlen le­het számítani. Lám, még a hírhedt szmogot is kiűzték Londonból! E park- és erdő­védelem már olyan méreteket öltött, hogy az országot ke­resztülhálózó utak részére egyetlen négyzetméter terüle­tet sem engednek elvenni az Fürdővárost nem találtak Még nem úticél Nagyatád idegenforgalmi je­lentőségét az egyre nagyobb átutazó forgalom adja. Mintha magam is külföldi utas volnék, a- barcsi határállomásiról in­dultam a 68-as úton a Bala­ton-part felé. Arra voltam kí­váncsi, mivel tud megállásra késztetni a fiatal város. Mikor az országút mellett már a harmadik táblát olvas­tam, mely a Park hotelbe és et terembe hívott, elhatároz­tam, itt megállók. — Milyen a szálló forgalma? — kérdeztem Szűcs Béláné igazgatót. — Egyre nagyobb. A szálló kihasználtsága több mint 80 százalékos. Az 1740-ben épült ferences ■ nendházat a Siotour 1968-ban alakíttatta át negy­venhat személyes, »C« kategó­riájú szállodává. Amint a gáz­vezeték-építés eljut idáig —ez 1975-ben várható —, lehetőség lesz a központi fűtésre és a melegvíz-szolgáltatásra, akikor változni fog az osztályba so­rolás is. Évről évié több kül­földi vendégünk van. Főként jugaszlóvok, németek és oszt­rákok, de például a múlt hé­ten egy ausztrál család szin­tén a vendégünk volt. Egy év óta valutát is beváltunk. A nagyatádi gyógyfürdő dol­gozója, Hegedűs Lászlóné ez­zel fogad: — Fürdőnk vendégei első­sorban a környező falvak ízü­leti betegségekben szenvedő Idősebb emberei. A gyógyfür­dő 1969. évi megnyitása óta két MUföldi vendég volt összesen. Szerintem a kicsi és túlzsúfolt fürdő semmiféle idegenforgal­mi vonzerőt nem jelent. A Siotour helyi irodájában Szabó Lászlóné ezeket mond- to: — Franfurtiak jöttek ide ér­deklődni a nagyatádi »fürdő- vSnns* felől. Mikor mondtam nekik, hogy az egyelőre csak Vom. nagyon meglepődtek, ét: -••or általuk Nyugat-Németor­•■’léb&ti látott kiadványra hi­vatkoztak, amely szerint itt -fii-d'városnak kell lennie«. — Véleménye szerint van-e Nagyatádnak idegenforgalma? — Ha i dogén forgalom alatt értjük a hazai vendégeket. sőt a salát megyénkből érkezeit vendégeket is, akkor igennel válaszolhatok. — Mi a sajátosság a* ide­gen forgalmi iroda munkájá­ban? — Hamarjában nem jut eszembe jobb kifejezés, mint az, hogy »utazási népművelés«. Ez a legfontosabb feladatunk. Sok embernek van már autó­ja, de közülük többen nem tudják, hogy hová érdemes el­utazni. Ezért részletes felvilá­gosítást adunk a hozzánk for­dulóknak. Természetesen a munkának ez a része nem nö­veli az iroda bevételét, mégis OHtk így lehet fölkelteni az utazási kedvet es az igényt. Csak így érhetjük el. hogy né­hány év múlva többen keresse­nek föl bennünket. Végállomásom a válóéi ta­nács volt. — Mit terveztek a váróé ide­genforgalmával kapcsolatban, és mi valósult meg a tervek - bői? — kérdeztem Hamvas Já­nos tanácselnöktől. | — Amit terveztünk —vagy­is, hogy Nagyatádot a Barcs— J Sopron útvonal egyik pitaenő- | helyévé tesszük —, -megvaló- | sült. Az átutazók legnagyobb [ része megáll városunkban. A forgalom további növekedését fogja hozni, ha a 68-as út űj nyomvonalon. Ötvöskónyi érin­tésével halad. Öfcvösikónyiban a megyei múzeum régészetnek irányításával egy reneszánsz várrom feltárása kezdődik rö­videsen. Nagy a lábodi vadgiaz- daság idegenforgalmi vonzere­je is. A simon,gáti kastély parkját idővel pihenőterületté szeretnénk alak í tan i. A távolabbi elképzelés: Nagyatádot idegenforgalmi úticéllá tenni. A helység »für­dővárossá« válása a város ide­genforgalmának égjük legna­gyobb tartaléka. Ezzel kap­csolatban az első és legfonto- sabb feladat a gyógyvízzé i nyilvánítás föltételeinek meg­teremtése. Ezzel párhuzamo­sain szükséges a vendéglátó- ipar és a kereskedelem fejlesz­tése. a szállodái helyek növelé­se és korszerűsítése. »Nagyatád fürdőváros« ma még valóban csak egy túlbuz­gó utazási iroda külföldi pros­pektusában létezik. A tanácsi intézkedési terv szerint azon­ban a néhány év múlva ide lá­togató frankfurti autós turis­táknak már nem kell vissza- fordutúa. Bíró Ferenc erdők és a rétek hajlataiból, ami nem szükséges úttest ki­alakításához. London hatalmas utcáin mo­noton zúgással, folyamként közlekednek az autók, a mo­torok, az autóbuszok, a taxik. Az utca tarka sokaságát itt-ott megtörik a frontharcosok és az üdvhadsereg utcai zeneka­rainak a dobjai és kürtjei, majd a kosztümös, lófarkas, indiai csörgődobokkal fölsze­relt harsány fiúzenekarok, mi­közben buddhista propaganda- füzeteket árulnak. De a föld alatti metrók kígyózó le- és feljáróiban is nemegyszer gi­tározó és fuvolázó fiúkkal ta­lálkozik a siető járókelő, mm egszokott hazai sorba­/Hjf állásaink fajtáitól el­térően meglepetés volt számomra két hatalmas — több száz méter hosszú — sor­nak a látványa. Az egyik az ifjaké volt a szállodám köze­lében levő Royal Albert Hall 8900 nézőt befogadó épülete előtt. Koncertjegyre várakoz­tak. Már kora reggeltől sorba- álltak, de volt olyan közöttük, aki az éjszakát is az utcán töltötte, hálózsákban virraszt- va a járdán. Az ifjúságnak különösképp azok a népszerű koncertek a kedvencei, melye­ket e hatalmas koncertterem fölszedett széksorai között tar­tanak a világhírű, modem tánczenekarok. A másik megdöbbentő tö­meg a British Múzeum előtt kígyózott. Itt a Tutenkámen- kiállításra várakoztak ezrével az emberek. A tömegeknek külön bisztrókat és WC-ket kellett felállítani a múzeum udvarában. A félelmetes nagy tömegben alkalmi árusok és festők tevékenykedtek, valósá­gos zsibvásárt képezve a vi­lághírű múzeum előtt. A nagy sikerű kiállítás jövedelmét az egyiptomiak — úgy hírlett — gátépítésre tervezték felhasz­nálni. A kiállítás nagy sikeré­re való tekintettel elterjedt az a hír is az angol fővárosban, hogy az egyiptomiak után a kínaiak is készülnek valamifé­le specifikus kiállítás megszer­vezésére Londonban. (Folytatjuk) Kanyar József Szeptemberben újra szépen olvasunk Gyakorló foglalkozások a megyei könyvtárban — Egy tanfelügyelő véleménye a gyerekek olvasási készségéről Egy UN ESCO - f öl m ér és meg­állapítása szerint gyenge kész­ségfokon olvasnak a magyar gyerekek. Ennek okát vizsgál­va látogattunk el a megyei könyvtárba ahol tegnap négy­hetes kurzus kezdődött az álta­lános iskola alsó tagozatosai­nak az olvasás gyakorlására. Megkértük Varga Gyula me­gyei tanfelügyelőt is, hogy ve­gyen részt a beszélgetésen. Varga Gyula: — A jelenleg egyeduralkodó hanigoztató- elemző-összetevő módszer nem válik be minden gyereknél. A legtöbbje ugyanis vizuális, lá­tási típusú, s ehhez a hallásra alapozó módszerhez nincsenek meg a szükséges segédeszkö­zök, diafilmek, képek. Az okok között említem azt is. hogy Somogybán minden harmadik gyerek kis településen él, in­gerszegény környezetben. Ál­talában ezeknek a gyerekek­nek gyengébb a beszédkészsége is. A hangoztató-elemző-össze- tevő módszer nekik különösen nehéz. Tudjuk, amit az ember nehezen tanul meg, azt nem is szereti... — Az olvasás tanítása a má­sodik osztálytól túlságosan sablonos. Az olvasókönyvek »szárazak«. Nyilván ez is visszahat a gyerekek olvasási készségére. — A nevelők a hangos olva­sásra fordítanak csak gondot, fölmérésük is erre a formára korlátozódik. A »néma-olvasá­si« készséget nem fejlesztik az iskolában. — Nyilván az iskolában ke­resik majd a megoldást, de mit tanácsol a szülőknek? — Iskoláskor előtt szerettes­sék meg a mesét a gyerekek­kel. hogy amikor már tudnak olvasni, s megvan az eszközük az olvasáshoz, kívánják a köny­vet, mely annyi élményt nyúj­tott addig ás életükben. — Megtanítsák-e a gyereket otthon, iskolába járás előtt ol­vasná ? — Semmi esetre sem! Ezt a saját fiam esetéből is tudom. És ne engedjük azt sem. hogy később a televízió »elvegye« a gyerek elől a könyvet. Négy(!) kisgyerek üli körül az asztalt a megyei könyvtár gyermekrészlegében. Figye­lemmel hallgatják Leinberger Ágota részlegvezetőt, aki egy mesét olvas fői a foglalkozás elején. — A könyvtáros is észreve­szi. hogy a gyerekek olvasási készsége milyen fokon áll? Egymásnak olvasnak mesét. — Természetesen, legelőször a gyerekek kifejezőképességén keresztül. — Tehát, amint belép a könyvtárba, már tudni, hogyan olvas a gyerek? — A választékos beszéd jó olvasási készségre, gyakorlatra vall. A könyvtárunkba beiratko­zott gyérekek többsége sokat olvas, azonban az élmények egy-két mondatos visszaadásá­ból tudunk következtetni arra is, hogy hadilábon állnak az olvasás technikájával. Éppen, mivel azt tapasztaljuk, hogy soknak szegényes a szókincse, foglalkozásainkon, a gyereke­ket beszéltetjük. — A felnőttkölcsönzőben Óvári Zsuzsa tájékoztató 1 könyvtáros mit tapasztalt a [ középiskolás korúak olvasási rutinjáról? — Rendkívül változó a kép. Véleményem Szerint többségük közepesen olvas. A gyengéb­ben olvasó fiatalok rendszer­telenül is kölcsönöznek. Az olvasási készség hiánya különösen sok gondot okozhat a középiskolásoknak, majd az egyetemistáknak, hiszen a tan­anyag már száz és ezer olda­tokra duzzad. Az olvasási készséget aiz ál­talános iskola alsó tagozatá­ban kell megalapozni — mond­ta Varga Gyula tanulmányi felügyelő. Egyetértve vele, »korrekciós« javaslatunk: a felső tagozatos és középiskolás tanulók olvasási készségét fej­lesztő foglalkozásokat is szer­vezzen — a tanévben — a me­gyei könyvtár az iskolák, a KISZ-szervezetek segítségével. Horányi Barna Módosították a nemzetiségi gimnáziumok óratervét A nemzetiségi tanítási nyel­vű gimnáziumok óratervét újonnan szabályozta a műve­lődésügyi miniszter. Az utasí­tás értelmében szeptember 1- től ezekben a gimnáziumok­ban osztályonként 34 a heti kötelező óraszám. Amennyiben 22-nél nagyobb az osztálytól szám. lehetőség van arra. hogy a nemzetiségi nyelv és iroda­| lom óráit is két csoportban ia I nitsák. Az. utasítás tartalmazza azo- ! kai. a Tárgyakat is. amelyeket ezekben a gimnáziumokban a nemzetiségi anyanyelven kell .an.lám, közöttük az anytt- nvelvet és Iroda #*t. a világ nézetünk. alapjait, az orosz n; elvet, a földrajzot, a rajzot,- a testnevelést és az osztályfő­nöki órát. 7-j rude és Liza 15—16 éves szőke hajú, német kis­lányok voltak, vala­honnan az NDK-beli Magde­burg környékéről. Az édes- anyukkal együtt eljöttek a Balatonra két hétig nyaralni. Magyarul már tudtak valamit pötyögni, így azután vígan jöttek-mentek a strandon, vá­sároltak az ABC-ben. A lányok már a második napon megismerkedtek két magyar fiúval: Gézával és Edével, s egy napig négyes­ben együtt jártak, labdáztak a vízben, este elmentek tán­colni. De minthogy a dolog természete szerint az ember páros lény, és vegyesben mé­gis csak kényelmetlen udva­rolni, a két fiú másnap reg­gel elhatározta, hogy meg­egyeznek egymás közt: ki udvaroljon Lizának és ki Trudénak? Ez azonban nem volt köny- nyű. A lányok közül Trude volt a fiatalabb, Liza egy év­vel idősebb. Liza karcsú volt, remek bikinije feszült rajta, s a fiúk mohó tekintettel bá­multák. Trude viszont motett volt. minden nagy volt rajta: a lába, a melle, a keze, piros szájában egészséges, harapós fogak villogtak. Mit kerteljünk? Liza szép volt, Trude pedig csúnyácska. A természettel azonban nem könnyű elbánni. Tudva­levő, hogy ahol az érzékszer­veknek valami hiánya van. ott a szervezel pótolni akar­ja, amit máshol elmulasztott. A csúnyácska lányokat úgy kárpótolja a hiányzó szépsé­gért, hogy nagyobb bátorsá­got ad nekik, s^pz eszüket is jobban használják, mint a szépek. Mindezt azonban Gézái és Ede nem tudta. így hát reg­gel azon vitatkoztak, hogy ki kísérgesse ezentúl Trüdét és Lizát? Titokban persze mind­ketten a szép Lizára számí­tottak. — Én Lizával jobban meg­értem magamat — mondta ravasz közönyösséggel Ede, és szórakozottan rakosgatta a reggeli maradványait az asz­talon. — Én is inkább Liza mel­lett kötök ki! — De értsd meg: ketten nem udvarolhatunk egynek — idegeskedett Ede. aki öt hónappal idősebb volt. — Kü­lönben is, te vagy a fiata­labb! Ez nyomós érv volt, de Géza nem hagyta ennyiben a dolgot. — Tudod mit? Dobjunk föl egy pénzdarabot. Fej vagy írás! Ha te nyersz, választ­hatsz. Ha én, aklwr neked Trude marad! — Erről szó sem lehet! — mondta csökönyösen Ede, s ezzel véget is ért a vita. A két fiú további két napig folyton Liza mellett forgoló­dott, aki büszkén feszített az udvarlók között. Trude sokat úsitozott mellettük. Az egyik estébe nyúló für­dés után Trude a derékig érő vízben megfogta Ede karját. — Harag vagy velem? — kérdezte fájdalmasan. — Dehogy! — mondta a fiú közönyösen. — Te tetszel nekem! Majd a végén kapsz tőlem valamit! Ede egész este azon törte a fejét, hogy mit akar adni neki a lány? Nem szólt a ba­rátjának. de máris az ajkain érezte Trude nagy. egészsé­ges szájának a csókjait. A következő nap alkonyán a ravasz Trude ugyanezt el­mondta Gézának is, aki bar­na volt, és a lánynak jobban tetszett, mint Ede. Géza is sokat gondolkozott az ajándék mibenlétén, s hasonló megál­lapításokra jutott, mint a ba­rátja. Itt okosnak kell lenni, mert úgy látszik, a szép Liza, hideg, mint a frizsiderbe tett aludttej, Trude pedig köny- nyen olvadó lány. s kár lenne könnyelműen elszalasztani a lehetőséget! így történt, hogy onnan kezdve mindketten egyszerre átpártoltak Trudéhoz. Föl­váltva cipelték a strandtás­káját, fagylaltot vettek neki, s a szép Liza hiába dombo­rított jobban, mint máskor, a fiúk szeme nem rajta függött. Este a fiúk szobájában újabb alku következett. — Tudod mit — kezdte ra­vaszul Ede —, most már át­engedem neked Lizát. Légy vele boldog! — Tudja fene! Már meg­kedveltem Trudét. Nem ér­dekel Liza. Csak udvarolj neki nyugodtan! — Hülye vagy? Nem látod, hogy Liza a szebb? — Neked is látnod kelle­ne! — Nekem .. . más az ízlé­sem! — Nekem is! A fiúk haraggal eV elve aludtak el. de másnap már kibékültek. Egy hét múlva elérkezett a búcsúzás napja. Délután ki­kísérték a két lányt ée az anyjukat a vonatra. A 1:1 -jók könyes szemmel integ . az ablakból a fiúknak. De stép volt ez a két héti A két fiií idegesen topogott a vonatnál. Először Ede volt az. aki szánon kérte rz ígé­retet. Megfogta Trud: le yj- tott kezét. — Azt ígérted, adsz a vé­gén valamit! — Nekem is megígérted! —- sóhajtott Géza. — Ja. ja, Verzeihung — kiáltott föl Ti üde. — JÓ. hogy mondjátok, majdnem elfelej­tettem! Azzal hátrafordult, a kézi­táskájából két színes porce- lantálan vett M, valami ha* mutartófélét, amelyen nagy vörös felírás díszelgett: Sou­venir aus Magdeburg! — Ez az ajándék — mond­ta a lány meghatottan. A két fiú savanyú képpel vette át a hamutartót. Egyik sem dohányzott. Tori János Somogy/ NtplaJ 5

Next

/
Thumbnails
Contents