Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

Balatonszárszó ma Huszadik éve tanácstag

„Valahol a Balaton mellett ...« — mondanák az ország közelebbi és távolabbi vidékein, valamint a fővárosban Balatonszárszó nevének hallatán. A műveltebbje tudja még, hogy itt halt meg nagy költőnk, József Attila, a gyomrukat kedvelők pedig bizonyára hallottak már a Vén diófáról, sőt szerencsésebb esetben megízelhették étlapjának kiválóságait. S hogy ezenkívül Balatonszárszón mi van, hogy van, arról a szűkebb környezeten kívül alig tud valaki. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még a gyorsvonat sem állt meg a községben, és a mostani strand mellett, ahol szépen parkosított pázsitos rész kínálja magát a pihenésre, félig-meddig mocsaras földnyelv veszett el a partig érő nádasban, esténként sűrű szúnyogfelhőt bocsátva szárnyra.

Pedig Balatonszárszóra ma oda kell figyelni. Mert a nem is olyan rég még egyhangú, poros kis falu hovatovább a környék szolgáltatási és kereskedelmi alközpontjává válik. Olyan, mint a hirtelen nagyra nőtt kamasz; keze- lába még hosszú, esetlen, nem tud mit kezdeni vele, de már felnőtt bánásmódot igényel, s együtt gondolkodik, nyüzsög, cselekszik bátyjaival. Fiatalos tetterejével gyakran «-le is körözi» azokat. S a szárszóiak is így érzik: ma már legalább egyenrangúnak érzik magukat a hajdan olyannyira előkelőnek látszó két szomszéddal, Balatonföld várral és Balaton- szemessel.

Egy környékbeli monda szerint, amikor Koppány vezér I. Istvánnal vívta élethalálharcát, mellét Nagycsepelyen szúrta át J egy lándzsa. A község is innen kapta volna nevét: Nagy- csepely—Nagysebhely. A menekülő Koppány csak Kötésén jutott lélegzethez, s megkérte egyik kísérőjét, hogy a sebet »kösd be«! Innen a név: Kétese. De a seb halálosnak bizonyult, s a csatát vesztett vezér Szóládnál szólalt meg újra, s motyogta el végrendeletét. Szárszóra érve elszállt belőle a lélek, elhagyta ajkát a zárszó. így kapta a Balaton menti község is nevét.

A monda aligha származik »tiszta forrásból". Gyanítom, hogy a század elején valamelyik helytörténész hajlamú tanító fejében született meg. Arra azonban mégis jó, hogy a

■ Szárszóval szoros kapcsolatban levő négy falu (Nagycsepely. Kötcse, Szólád és a legendából méltánytalanul kimaradt kis Teleki) jelentőségére rámutas- j son. Mert Szárszó aligha len-! ne ma az, ami, ha nem lenne ! mögötte ez a majdnem négyezer lelkes »hátország-, amelynek fejlődése nem marad hatás nélkül Balatonszárszóra i sem. Csak a szárszói őslako- j sokra számítva nem épülhetett volna ki a szakboltoknak és a j szolgáltatásoknak az a háló- j zata, amelyik ma Balatonszár- j j szót jellemzi. Elek Sándor, a helyi áíész elnöke mondta el. hogy az áfész-hez tartozó ti- j zenkét falu (köztük: Földvár. Szemes is) közül Szárszón legnagyobb a forgalom, és a vásárlási kedv. Az összes főága- j lomnak mintegy harmadat bo- nyolítja le a szárszói hálózat, s a környező falvak népe látja el zöldárujával a nyári üdülővendégeket, beköltözésével növeli a balatoni falu lakosságát, s mivel Szárszó közlekedési gócpont is egyben, elevenséget, j színt hoznak a falu életébe az ! egymás után érkező autóbu- 1 szók.

M ás részről tagadhatatlan, hogy Balatonszárszó életében döntőbb változásokat ] hozott kedvező fekvése, s a Balaton mellé nyaranta érkező tízezrek. Tizenöt éve a vidáman kerékpározó és illetlenül hejehujázó fiataloknak még mérgesen szúrta oda az egyik szárszói paraszt bácsi: »Kaszányi kőne maguknak, meg kapán.vi..." Ez az ellenségesség mára jórészt eltűnt, mint ahogy a hajdani parasztfaluban is jelentéktelen ma a mezőgazdaság szerepe. Ha ki tudnak adni két—három szobát nyaranta, s ha kiparcellázzák a mohón építkező villatulajdonosoknak régi földjüket, telküket, nemcsak szép, hanem egyenesen extra jövedelemhez I jutnak. S mivel a szárszóinknak gazdasági hasznuk is van J az üdülőkből, hajlamosabbak azoknak a könnyedebb örömök iránti fogékonyságát is átvenni. S ez nemcsak a külsőn látszik meg (kávéve talán a negyven—ötven éven felüliek görcsös hagyomány- ; tiszteletét), hanem az életmód fokozatos átalakulásán is. így azután fantasztikus gyorsan, alig több mint egy évtized alatt szétesett a régi, paraszti jellegű, falusias életforma, átadva helyét valami újnak, ami viszont annyira képléNépművészeti kiállítás Nyíregyházán

A farkassal viaskodó juhász

Somogysártli

A múlt héten Nyíregyháza volt a népművészeti élet központja. A tanítóképző főiskolán tartották az országos nép- művészeti konferenciát, és ugyanitt rendezték meg — a felsőoktatási intézmény dísz- csarnokában — az országos népművészeti kiállítást.

Egy hét alatt több ezren tekintették meg a gazdag ahya- got .amelyet pályázati felhívás nyomán küldtek ide alkotóik.

A tárlat gazdagon példázza, hogy nagyon sokan folytatják a hajdani hímzést, a faragást mindennapi munkájuk mellett nemes kedvtelésként.

»Népművészeti tájegységenként« csoportosították az anyagot, külön »kategória« volt például Buzsák és Karád, Kalocsa., Sárköz, a palócság és más híres vidékek mellett. Pécsi, budapesti, szolnoki lányok, asszonyok készítették buzsáki rátétest, vézást, tetszetős ka- rádi szetteket.

Az igazi somogyi sikert — aranyérmet — Csikós Nagy Márton faszobrai alkották. A somogysárdi faragó remek stí- lusérzóke, találó ábrázoló k ész - sóge valóban a legnagyszerűbb népi faragói teljesítmények j egyike. Kompozícióit egy darabból — fatömbből — faragja ki. a több alakos alkotásoknál látszik, hogy rendkívül nagy tehetséget, szinte ötvösi i

faragó sikere

képességeket igényel ez az alkotómunka. Tömör, nyers, szinte »diszitetlenül« paraszti világot tár elénk: kitűnő életképeket. Egyetlen sorozatként fogható fel. Látjuk a paraszt- j asszonyt bölcsővel, két keze óvó mozdulattal őrzi a kicsit, | egy másik kompoz! dóban visszatérő a mozdulat, de a tartalom más: megrendítsen j tragikus: bölcső helyett gyér- í mekkoporsót ölel fájdalmas eszelős szenvedéllyel a meig- görnyedt asszony.

Csikós Nagy Márton arany- | érmes szobra mesebeli nagy- szerűségű alak: a farkassal viaskodó juhász lóháton ülve sújt a fenevadra. A stálU6 itt is egyszerű, vaskos kemény : formák jellemzik a szobrot.

fe sorok írója a somogysárdi j faraigóművész Emberpár szob- j ra előtt időzött sokáig. A fa ] szinte Legendákat mesél a nagy bajuszos, subás. falusi Philemon apóról és a nagy kendős, j ráncos Baucis anyóról. A dur- | va fa. a kemény mozidulait csupa líra: az öregember egyik kezével átöleli idős asszonya vállát, előretekintenek . . . Nem látjuk, de érezzük mögöttük az j egész élet hosszú útját, mozdulatuk évtizedek fáradtságát ; őrzi. Megható és felemelő ez a j méltóságteli emberpár, méltán szerez elismerést a somogysárdi faragó ügyes kezének.

Tröszt Tibor [

kény és vegyes, hogy meghatározni ma még lehetetlen.

Mikei Vilmos tanácselnökkel beszélgetek.

— A faluban lassú a lakosság számának növekedése, mert igen kevés a munkaalkalom. Az üdülőkben csak idénymunka van. a kenyérgyár pedig nem foglalkoztat sok embert, Legalább háromszázan járnak dolgozni a környező településekre. Még Székesfehérvárra is. Különösen sok fiatal — aki a Fejér megyei városban tanulja a szakmát — hagyja el végképp a falut, munkahelyéhez közel telepszik meg. A többiek ingáznak. Siófokra, Fonyódra. Balaton- boglárra. A mezőgazdaság itt már alig tud kenyeret adni, így az itteniek jövedelme a nyári szezon konjuktúrájából és más településeken végzett munkából adódik.

— A különböző összegű bevételeken túl mit jelent a Balaton a szárszói aknak ?

— Kétségtelenül nagyobb áruböséget, mint a környékbeli, nem balatoni községeknek. Nyáron például a szolgáltatások színvonala is jóval magasabb. Már jó tíz éve van a faluban törpe vízmű, rádió- és televíziójavítás és a személyi szolgáltatások minden fajtája. Jelenleg Patyolat átvevőhelyet szeretnénk építeni. Ezenkívül a község kedvező fekvése tulajdonképpen az egész települést átformálja. Például 1967 óta épült ki a Petőfi és a Fő utca közti település, s a vízparti hosszú, négyküométeres sáv i6 az utóbbi tíz évben készült el, illetve részben még most is épül. A régi települést sem hagyjuk magára: mintegy 3 kilométeres járdát csinálnak jelenleg is a Szóládi úton. Ezenkívül 20,5 milliót kaptunk nemrégen a Balatoni Tárcaközi Bizottságtól, s a 7 -es út mellett hatalmas területet köz- művesítettünk, ahol egy újabb üdülőövezet épül majd ki. Ezzel Szárszó belép a rangos balatoni üdülőterületek sorába.

Csupor Tibor

JEGYZETEIMET la.pozgat- j liani a napokban, s egy aiiáhúj zott sor. egy szó szerinti idézet ragadott meg: »Köszöntőm az ■én kedves választóimat.«. \é- kony termetű, ötvenen túli aüz- szörny mondta még a jelölő gyűlések időszakában, a ».jó estét« ikáegészítésekéin.t. mikor belépett az igali 4. számú tanácstagi választókerület jelölő gyűlésére. Akikor tudtam meg, hagy ő volt ennek a kerületnek tanácstagja, s továbbra is jelölik. Terus néni — így nevezték őt — rászolgált választókerülete bizalmára.

Zsibongó gyermekek között találtam meg az óvoda udvarán. Terus néni. azaz teljes nevén özv. József I.aszlone óvodai dajka. Félrevonultunk a gyermekseregtől a hátsó ud- j varba. Tőmondatokban, szaggatottan beszélt a fiatalságáról, s egy rövid időre eltűnt arcáról a mosoly.

— Fiatalon, egyik napról a j másikra maradtam özvegy, három kisgyermekemmel. Férjem 1944-ben maghalt, a legkisebb gyermek alig nyolchetes volt... Fölneveltem őket, j valamennyit szárnyra eresztet- ■ tam, már nekik is családjuk van. Gondom mindig adódott, a közügyektől azonban nem zárkóztam el. Voltak nehéz idők. akkor is merítem vélei menyit nyilváinítaint, s ón mindig a magam fajta egyszerű emberek érdekében emeltem szol.

I 1954-ben lettem tanácstag, s : j azóta minden választáson bi- ! aailmat (kaptam — így most j legutóbb is.

Emlékeztettem a március ^ elején megtartott jelölő gyű- ; lésre, s már mosolyogva válaszolt:

— Szeletem választóimat, s úgy érzem ez a szeretet kölcsönös. Az egyik legforgalmasabb községrész a választókerületem. A Kaposvári utcáit, a Szabadság téír környékét először éri. aki Igaliba jön. vagy csupán átmenő utas a községben. Hogy mi történt a jelölő gyűlés óta? Már a korábbi ciklusban terveztük, de anyagiak hiánya miatt csak ebben az év. ben valósíthattuk- meg a Ka- posvéri utca és a Szabadság tér járdája szilárd burkolatának megépítését, illetve az j utóbbi mintegy 150 méteres út- ; szakasz kövezését. Ez ered- j meny, bár elsősorban nem az j én érdemem, én csak szorgal- |

mazója voltam.., Társadalmi munkában egy kisebb hidat építettünk a

busz váró mellett, s most nem kell a cipőt félteni akkor sem. ha esik az eső. Egyébként az útjavítás, a karbantartás, a köztisztaság állandóan napirendien van a választókerületben. Most a tanács anyagi és választóim társadalmi segítségével szeretném az autóbusz- váró környékét rendtbehozmi. Gyakran kaptunk érte jogos bírálatot. Jövőre aztán már a virágosítás következik. Amit most elmondtam, mind szemmel látható, de korántsem teljes ezzel a tanácstag munkája. Ezernyi apró probléma, köztük egyéni is van, s ezeket szinte lehetetlen felsorolm. Családi ügyek rendezése, gyermek- és ifjúságvédelmi kérdések, előfordul egyedülálló beteg, vagy korlátozott mozgás- képességű emberek képviselete is. Ha mindezt így összességében nézzük, már nem csupán magánügy, hanem társadalmivá növekszik. Büszke va. gvok rá, hogy megkeresnek választópolgáraim: Ami tőlem telik, azt megteszem.

— Mióta dolgozik itt a legkisebbek között?

— Gyorsan elszaladtak az

évek, s már azoknak a szülőknek (gyermekeire vigyázok, akiket hajdan én- gondoztam itt. Így maradtam én apáról fiúra a mindenki Terus nénije Persze a körülmények akkor jóval mostohábbak voltak, óvodánk inkább amolyan gyermekmegőrző hely volt. Kétéves , kortól vettük fel a gyermeke- i

. két. s mégis létszámhiánnyal küzköditünk. Most korszerűnek mondható háromcsoportos óvodánk van. szépen berendezett. Sok a játék, tartalmas a ■ foglalkozás, viszont kevés a | hely. Jelenleg a középső csoportosakkal foglalkozom, harminc 'gyermekkel. Munkakörömbe tartozik a takarítás, az óvónők nevelő tevékenységének segítése, de sokat foglalkozom a gyermekekkel is.

Közben aiz apróságok serege körülvett bennünket, kíváncsian figyeltek. Várták, hogy visszaadjam nekik Terus nénit.

— Gyerekek! Most mesélni

fogok nektek, üljetek le ide a betommedence szélére. Volt egyszer egy szegény ember, aki az erdőben találkozott a medvével __

K

I TUDJA HÁNYADSZOR

mondja el ezt. a mesét? Megszűnt a zsiibongás. minden gyerek öt figyelte. Már nem zavaró számukra a jelenlétem. Egv piciny fejbólintás jelentette a köszönést, ezt a mesét nem szabad megzavarni. Az autóbuszmegálló felé próbáltam rendszerezni vallomását a munkájáról. Azt mondta, nála a mese ki fogy hatatlan, és naigyon szereti a gveimekeket. Jövőre eléri a nyugdíjkorhatárt. de ha megtartják, nem megy még mFúgclíjba. Szeretné megünnepelni itt a 25. ju- ( bileumot. s nem tudja eflhin- | nii, hogy egyszer meg kell váil- [ nia az óvodától...

Rajczi János

AZ UTOLSÓ VAD ASIAT

Dunáit, a kurta lábú, fekete tacskót én temettem el. A kert végében ástuk meg a sírt nagyapámmal.

Az öreg vadász eltávozott. Becsülettel küzdött, mindig győztesként hagyta el a csatateret. de utolsó ellenfelét nem sokkal élte túl.

A róka öreg, tapasztalt hím volt, magányosan élt várában. Nagyon sok nyúl tűnt el a gyomrában, és nagyon sok

háziasszony kereste h'ába tyúkjait. De a róka tudta azt is, hogy az embert jobb elkerülni. A hátsó combjába fúródott sörét megtanította, hogy a puskás kétlábú még nála is ravaszabb. A kutyáktól nem félt. Nagyon soknak túljárt már az eszén. De az ember nem ismer tréfát. Ezért csak végszükség esetén indult éjszakai tyúklopásra a faluba.

A rólcának ma határozottan pechje volt. Korgó gyomorral, rosszkedvűen ügetett vára felé. A kertek alatt haladt el, és egy pillanatra megtorpant. Két napja nem evett. Tőle száz méterre kövér tyúkok alszanak. Csak beszalad egy udvarba, kiemeli az egyik vörös taraját, aztán már nincs *s itt. Mire a gazda észreveszi a lopást, neki bottal ütheti a nyomát. Nem! Az emberrel nem szabad ujjat húzni!

Továbbkocogott. Szijgyár- tóék pórtájáról nem hallatszott kutyaugatás. Talán Dunái, a fekete tacskó nincs idehaza? Régi ellenségek ők. Ez a kitűnő szimptú tacskó ölte meg tat'aly nyáron a párját és négy fiát.

ftfost itt áll a kerítés előtt, de a fekete kutya sehol. Biztosan gazdájával az erdőt járja. lehet, hogy éppen őrá vadászuk. Az üres gyomor is a

tyúkól felé küldte az öreg rókát. ölni akart. Érezni a lecsorduló meleg vért az Ínyén, bosszút állni és megtölteni a gyomrát.

Sokáig szaglászott a kerítés mellett, míg végül talált egy kilazult deszkát, amelyet könnyűszerrel elmozdítva bejutott az udvarba. A hold megvilágította a házat. A fák ágai riadtan meredtek az ég felé. Csupán a pajta mellett volt egy vékony, fekete árnyékcsík. A róka ennek oltalmában, a falhoz lapulva osont a tyúkólig, ahova már nem volt olyan könnyű bejutni. Mély gödröt kellett ásni a fal alá. A róka egészen belefáradt, ahogy a rést tágította. Már nem volt a régi. Minden porcikája tiltakozott a kemény munka ellen, ám enni kell! Végre bejutott. A tyúkok riadt kotkodákolással jelezték a betolakodót. A róka elkapta a legkönnyebben elérhető jércét, és uccu, már ki is bújt az -alagúton-. A réten egy pillanatra megállt, megölte a kapálózó zsákmányt, és mivel senki sem üldözte, nyugodtan elindult a vára felé.

Dundi fáradtan poroszkált gazdája lába mellett. Az ember kezében ott lógott a megölt borz. melyet hamarosan megszabadítanak pompás bundájától. A kutya máskor feketén csillogó szőre most lucskos volt a vértől. Félórás küzdelem után győzött a tacskó, és most alig várta, hogy hazaérve végre megpihenjen. Ahogy a házhoz közeledtek, egyre jobban erőt vett rajta a nyugtalanság. Valami azt súgta, hogy baj történt, amig ők távol jártak. Ahogy beleptek az udvarba, már minden világos volt. Orrát megcsapta a rókabűz. Rögtön a tyúkólhoz szaladt, majd a kerítéshez. A deszkán a róka bundájából származó néhány vörös szőrszál meredezett kajánul. Dundi a gazdájához szaladt, és nyüszítve hívta: Nézd mi történt! Nézd itt a csibész nyoma! Utána! Kapjuk el a bitangot!

A gazdi megvizsgálta a nyomokat, zseblámpájával bevilágított az ólba.

— Azt a szép sárga jércét vitte el — mondta visszafojtott indulattal. — Most nem megyünk utána. Késő van, és mi fáradtak vagyunk. A jártéból már úgyse maradt semmi. De holnap, Dundi, ha te is akarod, a rabló bundáját itt, a tyúkól mellett nyúzzuk le.

A kutya séörét borzolva vicsorgott, és fáradtan a kerítés mellé telepedett. Látta, hogy a házban kialszik a lámpa, a gazda nyugovóra tér. Még egyszer a ház ajtajáig lopózott — azután lassan ki- somfordált az udvarról. A rét ontotta a róka szagát. Megtalálta azt a helyet, ahol a rabló végzett áldozatával. A vér rászáradt az elhervadt fűre, feketén, sötéten árulkodott. Orrát a földre nyomva haladt az erdő felé. Most nem rohant kurta lábain, megnyúlt testtel, mint am'kor a vaddisznót kergeti a puska elé, itt vigyázni kell, minden lépésre, nehogy a rabló meg- neszelje közeledtét és kereket oldjon.

A róka éppen befejezte lakomáját, és elégedetten vára bejárata feíé indult. A jó széllel érkező kutyát csak akkor pillantotta meg. amikor az kirohant a tisztásra. A kutya néma volt, csak a szemei csillogtak. Amikor a hatalmas hímrókát megpillantotta, egy pillanatra megtorpant. Ez a megtorpanás valóban csak egy pillanatig tartott, de a rókának elég volt ahhoz, hogy felmérje: a kutyával ezúttal nincs ember. Így hát szem- befordult a nála jóval kisebb állattal. Egymásnak ütődött a mellük. A kutya szája megtelt a róka sűrű szőrével, de érezte, hogy fogai a húsba piélyedtek. A róka Dundi pofájába harapott. A tacskó fel. vonított: érezte: ez az utolsó vadászat. Újra támadott. Mindketten a torkot keresték. Körbe forogtak. A fán ülő bagoly azt hihette, hogy a két állat játékos, szerelmi táncot jár. A kutya és a róka érezte, hogy ereje fogytán. Tudták, hogy valamelyikük nem látja tö.bbé az erdőt. Dundi ekkor fogást váltott. Hirtelen elengedte a rabló marját, és a torkába kapva a földre rántotta. Fogai belemélyedtek az ütőérbe. Ráfeküdt áldozatára, nem törődött vele, hogy annak karmai a mellét tépik.

A rókát lassan a falu felé kezdte vonszolni. Lábai remegtek, minden tíz méter után összerogyott. Amikor az udvarba ért, már pirkadt. A zsákmányt a küszöbre helyezte, ő pedig rátelevedett. Hogy örül majd a gazdi! A fák homályosan összefutottak előtte. Hason csúszva, nyüszítve a kutyaól felé vánszorgott.

A róka lenyúzott bőrei, nagyapám a gödörbe helyezte, arra fektette a kutyát.

— Ez volt az utolsó zsákmánya — mondta —, pihenjen hát ezen. A földgöröngyök vigyázva takarták be Dunáit.

Dán Tibor

Somogyi Nép/apl 5