Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

MIRŐL TUDNAK A MUNKÁSOK?

Nyár a kombájnon

Másodrendűvé lett az

ember? Az automatizált gépsor, az önvezérlő, a számítógép irányította technika — első látásra ez kézenfekvő — mellőzhetővé silányítja a hozzáértést, devalválja a képességet, háttérbe szorítja a személyiség szerepét és kiiktatja a termelési folyamatból a — nevezzük így — »kezelőszemélyzet« közérzetét, hangulatát.

A gép kezelője a munkás. Mindez tehát, értelemszerűen, a munkásokra vonatkozna.

Albíban az esetben persze, ha igaz lenne. A valóság ugyanis ennek pontosan az ellenkezője. A szakértők világszerte egyetértenék abban, hogy amíg az első technikai forradalom mindenekelőtt a termelőerők technikai oldalát helyezte előtérbe (elég itt példaként csak a gőzgép vagy a mechanikus szövőszék szerepkörére utalni), addig korunk tudományostechnikai forradalmának első számú tényezője az ember.

Az iparilag fejlett kapitalista országok vezetés-, szervezéstudományában mind jobban teret hódít az úgynevezett emberi tényezők vizsgálata, tehát a vállalati, üzemi közérzet, a hozzáértés és a közreműködés összefüggéseinek elemzése. Aligha kell hozzátenni, hogy ez természetesen korántsem a kapitalizmus jótékonysági hajlamai miatt vált ennyire általánossá; sokkal inkább azért, mert rájöttek, hogy az emberi tényezők végső soron a profit növelésének

közreműködésének erősítésé- i tói, ha azok ismerik munkavei, a személyi tényezők vizsgálatával próbálják feloldani.

Innen már egyetlen logikai lépés vezet hazai viszonyaink fel térkép)«zéséhez: nálunk nem kell a teljesítmény és a társadalmi rend konfliktusát ilyen eszközökkel feloldani, ezért nyílik történelmileg páratlan lehetőség az üzem úgynevezett személyi tényezőinek megfelelő értékelésére. Ha arra utalunk, hogy a gazdaság- irányítás mai rendszerében, az

üzemek dolgozói voltaképpen választ keyesett hof

a gyarreszleg vezetőjét a szakhelyük körülményeit, gazdálkodási-társadalmi viszonyait. S alighanem éppen itt található leggyakrabban az a hiba, mely az üzemi demokrácia szélesebb kibontakozását akadályozza. ■

Tanulságként hadd utaljunk egy újszerű és társadalmilag módfelett figyelemreméltó üzemszociológdai vizsgálat megállapításaira. Az 1971-ben készített elemzés (dr. Mód Aladámé—Kozák Gyula: »A Dunai Vasmű munkásai«) egyebek között erre: a munkások üzemi ismeretszintjére is

tulajdonosok és vállalkozók egy személyben, hiszen társadalmi tulajdonban vannak a termelőeszközök, s a vállalat — mint a csoportérdekek hordozója, kifejezője — a szó teljes értelmében vállalkozó is, nos, így ez a történelmi lehetőség még egyértelműbben lép elénk.

Ám a lehetőség é> a

gyakorlati valóság még korántsem azonos: az üzemi demokrácia, a vállalat közügyeiben való széles körű közreműködés mai általános állapota még jócskán ró ránk feladatokat. Ismeretes, hogy éppen a közelmúltban tárgyalta a Minisztertanács a munkaügyi miniszter , előterjesztését az üzemi demokrácia további fejlődésének elősegítéséről. -A kormány — amint a kiadott közlemény rámutatott —, szüksé

tényezői. Érdemes bepillanta- j gesnek tartja,^ hogy ajvállala- nunk például az NSZK-ban megjelenő Arbeit und Leistung című szaklap egyik cikkébe, amely ezt a sokatmondó címet viseli: »Az üzemi javaslattétel előmozdításának új módszerei«. S ha az emelkedetten tudományos körülírást a mondandó lényegére egyszerűsítjük, valójában ama önvallomással állunk szemben, amely nem titkolja, hogy a lényegi ellentmondást, a »teljesítményi és a társadalmi rend konfliktusát« a dolgozók

nácskozzanak a dolgozókkal, válaszoljanak javaslataikra,

és biztosítsák tájékozódásukat a termelési és gazdálkodási kérdésekben.«

Az üzemi demokráciában rejlő nagy lehetőségek, sőt, azt sem túlzás állítanunk: az érdekeltséggel alátámasztott

vállalkozói közreműködésből feltárható tartalékok alapvető feltétele természetesen az az

és betanított munkások 80—90 százaléka névről ismerte, a segédmunkásoknak mintegy a fele azonban még névről sem. A műszaki vezetőt már a szak- és betanított munkásoknak is csupán 30—40, a segédmunkásoknak pedig csak 15 százaléka tudta megnevezni. Hasonló kép tárult fel a gyár szervezetéről kérdezve is: a munkások 70 százaléka a sajátján kívül csupán még egy gyárrészleget tudott megnevezni az üzem hét részlegéből. Kutatták azt is, hogy olyan tények, melyeik a termelési értekezleteken elhangzanak — például az üzemi termelési érték —, mennyire Váltak ismertekké. Nos, erre a kérdésre lényegében egyetlen megkérdezett sem tudott kielégítően válaszolni, s mindössze 15 százalék körüli volt az elfogadható felelet arra: milyen fontosabb műszaki fejlesztést valósítottak meg a kérdezett munkahelyén az utóbbi két évben.

Végeredményben a kutatás azzal zárult, hogy az üzemi demokráciához közvetlenül kötődő isimeretszintet egészében pontozva, a kérdezett szak- és betanított munkásoknak mintegy 30—40 százaléka került a közepes ismerettel rendelkezők mezőnyébe, a segédmunkások 90 százaléka

információáramlás, amelyre az j az ennél alacsonyabb kategó iménti kormányközlemény is I fiába.

utal. Magyarán tehát, akkor j Ha e tények tükrében utalehet tartalmi közreműködést, javaslatokat várni a dolgozókAz üzemszervező

Nehezen formálja a mondatokat, szívesebben beszélne közéleti, mindennapos dolgairól. Néha megtörölgeti izzadó homlokát, es kényelmesen ea- heiyezkedik a fotelben.

— Tősgyökeres kaposvári vagyok, itt születtem. Igaz, a tanulás miatt néhány évre elhagytam a várost, de most már végleg megtelepedtem.

A gépip>ari technikumban éfettségizett. Egy évig a Pa- nWitfonó-ipari Vállalat. Kaposvári Gyárában dolgozott. Nyaranta, a szünidőben diákként ebben az üzemben ismerkedett meg a munkával. Egyetemre jelentkezett. 1966-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet Miskolcon. azóta ismét a gyárban dolgozik.

Galgóczi Attiláról azt tartják a textilművek dolgozói: 'bátran fordulhatnak hozzá segítségért, még legapróbb ügyeikkel is.

— Ez csak félíg-meddig igaz, hiszen valamennyiü'kkel nem tudok foglalkozni, de szeretem az embereket, és ragaszkodom az üzemrészek dolgozóihoz.

Az egyetem befejezése után a technológiai osztályra került, két év múlva a tisztító - osztály vezetőjének nevezték ki, s egy évvel később már az orsózó üzemrészt irányította.

— Melyik üzemrész a legkedvesebb?

— Nem lehet rangsorolni. Mindig aura törekedtem, hogy az emberekkel megszerettessem azt a munkát, amelyet végeznek; ne legyen unalmas, egyhangú számukra. Egy vezetőnek ilyenfajta »többlet« - munkára mindig gondolnia kell. Igaz. az embernek saját céljai is vannak, de ezt nem szabad, és sokszor nem lehet elválasztani a vállalati érdektől. Állandó létszámhiánnyal és fluktuációval küzdünk, ezért szükséges, hogy azok, akik régóta vállalatunknál dolgoznak. ne gondoljanak »elvándorlásra«. Egy üzemet megszeretni csak annak dolgozóin keresztiül lehet

e

lünk ismét a Minisztertanács határozatára, akkor még nyilvánvalóbb, mekkora társadalmi jelentőségű a dolgotok informálása, a közügyek ismereteinek állandó üzemi terjesztése. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy a dolgotok valóban közreműködő, a vállalati közéletet, gazdálkodást mind kedvezőbben befolyásoló módon élhessenek az üzemi demokrácia lehetőségeivel, jogaikkal.

T. A.

— Simon Józsefnek hívnak, húszéves vagyok. A gépműhelyben dolgozom szerelőként. Egyébként általános lakatos a képzettségem. Még nem arattam kombájnnal, tegnap kezdtem el a munkát ezzel az SZK—4-essel.

(Dübörög a föld. Kilenc kombájn dolgozik Kürtös-pusztán, a pusztakovácsi Egyesült Erő Termelőszövetkezet harmincholdas búzatábláján. Szelídül, majd erősödik a gépek moraja. Falják a kalászokat, nyelik a szemet. Időnként egy-egy »falat« majdcsak nem megakad a

gépóriások »torkán«. Lukács László elnök elégedett. Kézbe veszek egy kalászt, kidörzsölöm belőle a búzát: acélos keménységű szemek maradnak a tenyérben. Az elnök azt ■ mondja, száraz a termés, nem kell mesterségesen szárítani. Az egyik NDK-gyártmányű kombájn vezetőfülkéje fölött villog a lámpa: megtelt a tartály. Mellé áll a vontató, vastag sugárban ömlik az »élet« a pótkocsiba.)

— Tavaly február óta vagyok tagja a szövetkezetnek,

lyenként akad pipacs meg pipitér. Tegnap, az első napomon megvolt a tizenöt tartály szem. Ez is azt mutatja, hogy jó a termés, és szaporán mehet a gép.

(Az elnök az egymás után tovadübörgő pótkocsikra mutat, és azt mondja, érdekeitek a traktorosok abban, hogy minél több szemet elszállítsanak a kombájnoktól: negyven fűiért kapnak minden mázsa után. A gabonán gyenge szél szalad végig, a kalászok hullámos ringasa jelzi a nyomát.

— Február elsején került üzemszervezöi beosztásba.

— Igen, ez meglehetősen különbözik az eddigi munkámtól. Nem kísérhetem figyelemmel egy-egy üzemrész életét, mint eddig. Sokat jelentett nekem az az egy év, amikor én is fizikai munkát végeztem. Szükséges, hogy az emberek megbecsüljék egymást, és ami a legfőbb, bízzanak egymásban. Február elsejéig a közvetlen irányításban vettem részt. Most az eddig kihasználatlan, rejtett lehetőségek megkeresése a feladaA megyei békeaktíva előtt

lói sikerüli iiékegyüiések, barátsági találkozók

Eseményekben gazdag fél-j a békéről való megemlékezés évet tett mérlegre a Hazafias j formája: tanácsülésen, vb-ülé- Népfront megyei bizottsága I sen, TIT-előadásokon, író—ol

mellett működő béke- es barátsági munkabizottság tegnap délután az MTESZ kaposvári klubhelyiségében tartott j ülésén. Dr. Nagy Pál elnök I nyitotta meg az ülést, majd Kiss Jozsefné, a béke es barátsági munkabizottság titkára számolt be hat hónap eseményeiről. tevékenységéről A 'békéről és a barátságról a megye körülbelül ötvenkeívasó találkozókon, tsz-közgyű- léseken, szocialista brigádgyűléseken beszélgettek a vüág békéjéről. Bebizonyosodott, hogy az emberek igényesebbek. kérdezni is akarnak, s az őket foglalkoztató problémákra föltétlenül választ várnak. Éppen azért elsősorban azok a rendezvények sikerültek a legjobban, amelyek kielégítették az érdeklődésüket

ezer lakosával tanácskoztak az Nagy segítséget jelentett a bé- eiső félévben mintegy három- kehónap során, hogy a munszázhuszonnegy különféle rendezvényen. A nepf rontó itom. és a termelékenj'ség lő- ■ zottsagok százhúsz gyűlés:., ta- kozásának módszereit kuta- j lálkozót rendeztek öntevéke- tom. A tájékozottság fontos, de j nyen. Bulgaria. Csehszlovákia, ez se megy emberismeret nél- j az NDK. a Szovjetunió, Kuba küL “ | életét huszonkét rendezvényen ,

— Tervei?

— Szeretném jól megtanulni ezt a »szakmát«. Megalapozott ismeretekre van szükség mindarról tudni, ami a gyárban történik.

Galgóczi Attüa a műszaki pártái apszervezet vezetőségének tagja. Elvégezte a marxista esti egyetem szakosító tagozatát. A gyár vezetősége és munkatársai szerint Í6 sokat vállal, de hibátlanul oldja meg a rábízott fe1 adatokat.

mutattak be a megye helységeiben. Szó esett az ifjúság nevelésétől a mezőgazdaság helyzetéig sok mindenről. Egy-egy gyűlésen, találkozón átlag negyvenen-ötvenen vettek részt, néhány községben azonban kiugróan magas volt a hallgatók száma: Somogy - sámsonban például 250, Eo- ronkán, Horvátkűton 180—180. Vízváron 170, Gadányban 160.

A május 9-én kezdődött bé- kehonap eseménysorozata

ugyancsak jól sikerült a mekabizottság megalakította az előadói gárdát, s tagjai számtalan helyen tartottak kis cso- 1 portos beszélgetéseket.

A nemzetközi élet idei eseményei. a Szovjetunió és a

Rnbnt Gábor , gyében. Különösen gazdagvolt j kongresszusra.

j szocialista országok békepolitikájának eredményei fölkeltették a somogyi emberek érdeklődését a külpolitikai témák iránt., s amint a munkabizottság megállapította, mindenképpen ki kell aknázni az év második felében az eredmények keltette jó érzést. A béke- és barátsági munkabizottság hamarosan újra összeül, hiszen megkezdődik a fölkészülés a megyei békeaktívára. a Vili. békekongresszusra, majd a, moszkvai béke-világ. azelőtt Marcaliba jártam. ; Édesapám is itt van a tsz-ben, ! ács a szakmá ja. — Azt mond- \ la a vezetőség, üljenek kombájnra az idén a szerelők is, hogy ha valami baj adódik a gépen, legyen ott a szakember, aki kijavítja. Meg aztán ez I egyúttal a gép fölkészítésének j a vizsgája is. Én is úgy készítettem elő ezt a kombájnt, j hogy hűségesen szolgáljon az ’ aratásban. Eddig nem is ha- , gyott cserben. Eltört ugyan a kasza, de újat kaptam helyeth

(Tőibb mint 1600 hektáron várt aratasra az idén nyáron a gabona a szövetkezetben. A 34 hektárnyi őszi árpával végeztek, s a hét élőjén mar a búzánál is túl voltak a száz hektáron. Az árpahozamban csaknem ötvenszázalékos terv- túlteljesítest értek el. Az elnök szerint nagyon jól jött az eső utáni napos, meleg idő. A búzánál még nem számolnak átlagot, mert nagyon az elején vannak, de a táblák szépek, ígéretesek, s ha a szalma is jobban megszárad, a kombájnok a jövő héten együttesen 200 holdat is levághatnak naponta.)

— Nagyon lehet menni ebben a gabonában anélkül, hogy j . uz ember felületes munkát vé- | í gezne. Tiszta a tábla, csak he- I

j Kívánni sem lehetne jobb araj tási időt.)

I —Van egy vízhordónk, 6 \ hozza a kanosát, ha keil. De j én valahogyan nem kívánom [ most a vizet, pedig amíg a műhelyben dolgoztam, gyakran megszomjaztam. Ügy tudom, a napókban beszélt a vezetőség arról, hogy üdítő italt is kihoznak nekünk a földekre. Hát, ha még melegebb lesz, bizony jól jön ... Ami a díjazásunkat illeti, itt is mázsában mérik a teljesítményt, ez után fizetnek. Mázsájáért egy forintot kapunk. Ha minden jól megy, 150—200 forintot megkereshetek naponta. Mindenesetre szeretném becsületesen végigdolgozni a nyarat. Ameddig az aratás tart, kitartunk egymással, én meg a. kombájn.

(Hatan vannak a mostani kombájnosok között »újoncok«, mondja az elnök. Többnyire a gépműhelyből kerültek az aratás kellős közepébe. A szövetkezet nagy nyári gondjának a megoldását vállalták. Ezzel a tudattal indult gépével a gabonabetakarításnak — életében először — a húszéves Simon József is.)

Hernesz Ferenc