Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-11 / 160. szám

Merre tart a bútordivat? Polcok sora—a garoiíúra helyett A bmói nemzetközi vásáron mindig nagy érdeklődés kíséri a nemzetközi bútorkiállítást. Évék óta itt adnak egymásnak találkozót a finn, az NDK- beli, az osztrák, a jugoszláv nagy bútorgyárak képviselői, mikor bemutatják újdonságai­kat. Ezen a nagyszabású kiál­lításon lemérhető, merre tart a bútorgyártás, mi a legújabb, legpraktikusabb. Megszoktuk, hogy ha a bú­tort említjük, általában szoba- garnitúrákra gondolunk. Szek­rények, ehhez tervezett kárpi­tozott faluhelyek é6 kiegészítő fotelek, székek tartoznak ebbe a fogalomba, és ezek mindig azonos színben s mintával ké­szülnek. Az utóbbi években ez az egységes kép megbom­lott. A szocialista országokban a lakásépítési programok ke­retében gyors ütemben szere­lik össze a tizenkét, tizenöt szintes házakait. Ezeknek a la­kásai viszont kis méretűek (esetleg háromszobásak). E kö­rülmény késztette arra a bú­tortervezőket, hogy fölhagyja­nak a garnitúrákkal. Beépített szekrények Az idei brnói kiállítás már jelezte ezt. Általában színes szekrény, de még inkább polc- sorokat láttunk. Ez természe­tes, hiszen a lakásokba beépí­tett garderobszekrények van­nak. A szekrény mint tároló bútor egyre inkább nélkülöz- ető. Ezzel szemben a polcok, amelyekre a könyveket, tv-t. idiót, dísztárgyakat stb. rak­nak, nagyobb szerephez jut­lak, sőt modem formában is­mét megjelent a vitrin. A bú- ortervezők szerint mindenki gyűjt valamit: könyvet, por­celánt, csipkét, emlék társa­kat. Ezeket üveg alatt jobban meg lehet óvni, és így díszítő szerepe is érvényesül a lakás­ban. Hódít a műanyag Az idei kiállítás egyik meg­lepetése volt, hogy a csehszlo­vák tervezők a fiatalok szo­ljaiba habszivacs kockákat tér-! veztek a kárpitozott bútorok j helyett. Ezek a tarka huzattal ! bevont és hevederrel összekap- j '■solható kisebb-nagyobb koc- ' kák a lakó ízlése és igénye j zerint alakíthatók fekhellyé, fotellá. A habszivacs kockák- i nak mintegy húszféle varián- i sát mutattak be a tervezők. A fiataloknak tetszett. (Lehetsé­ges, hogy tíz év múlva már nem bútort vásárolnak majd a lakás berendezéséhez, ha­nem »-néhány habszivacs koc­kát«?) A műanyag nemcsak az epe­dát és rugókat helyettesíti, de a fa bútorszerkezeteket is. A finnek például olyan kanapét és fotelt mutattak be, amely­nek váza formába öntött és préselt műanyag. Ebbe rakják a műanyaggal töltött kordbár­sony párnákat, s máris kész az ülőgarnitúra, a kanapé és a fotel. A párnák sokszor ke­rek alakúak, a színük is szo­katlan: piros, arany, vagy ép­pen sötétkék. Nem a régi konyha A színeket variálták áz oszt­rákok is a konyhabútorok be­mutatóján. A »Regina« elne­vesű beépített konyhabútor — narancs, piros, zöld színeivel, a szekrényelemek közé fölra­kott csillagképeket ábrázoló csempesorával — a kiállítás egyik látványossága volt. Ezenfelül feltűnést keltett a konyhabútor műszerezettsége is. Inkább elegáns laborató­riumnak nézte a látogató a be­épített Siemens villanytűz­hellyel és páraelszívóval, hű­tőgéppel és gombnyomásra működő grill- és egyéb infra- sütőkkel fölszerelve. A bmói kiállítás egy ' kissé bepillantást engedett a lakbe­rendezés és a konyhatechnika jövőjébe. K. M. A legújabb kézimunkakönyv Népművészeti divatalbum »Világszerte divattá vált a népművészet! Mondhatjuk úgy is, divatos lett újra, mint már annyiszor az öltözködés törté­nete folyamán« — írják könyvük előszavában a szer­zők: Gárdonyiné Kövessi Edit és Lakyné Székely Ilona. A szerzők meggyőződése, hogy a népművészeti elemek fölhasználásakor csakis az ere­detiből, a . »tiszta forrásból« kell kiindulni. Ezért csak nép- rajzilag hiteles mintákat és technikát válogattak össze mondanivalójuk illusztrálásá­ra. nemcsak az ország külön­böző vidékeiről, hanem hatá­rainkon túlról: Romániából, Jugoszláviából, Szlovákiából is. A Népművészeti divatalbu- mot lapozva megállapíthatjuk, hogy határozottan más. mint az edoig megszokott kézimun­kakönyvek, mégpedig azért, Az időskorúak „sportja” Gyógyító testnevelés — erőnkhöz inerten Az elmúlt évtizedekben az átlagos életkor megnöveke­dett. Az átlagos életkor meg­hosszabbodásával viszont töre­kednünk kell arra, hogy ez a hosszabb élet jó erőben, egész­ségben teljen el. Az emberi szervezetben az öregedés során bizonyos vál­tozások következnek be, s köz­ben az egyénnek a környezet­hez való alkalmazkodási ké­pessége is módosul. Megszapo­rodnak a modem élet. helyte­len életmód és kedvezőtlen környezeti tényezők következ­tében fellépő betegségek. Ezek közül talán a legjelentősebb a helytelen táplálkozás és a vele párhuzamosan jelentkező mozgáshiány. Az elégtelen mozgás az egész szervezet anyagcseréjét károsítja, és ez­által a legkülönfélébb beteg­ségek közvetett okozója lehet. A megfelelő életmód mellett tehát a rendszeres testedzés­nek megelőző szerepe lehet. A mozgás jelentőségének fölismerése az ember egész­ségvédelmében régi keletű. A kínaiak i. e. 3(WQ-ből szárma­zó egyik lekrégibb írásos em­léke már részletesen ismerteti a gyógyító testnevelés alapel­veit. Sok tapasztalat, tudományos kutatási eredmény bizonyítja, hogv a rendszeresen mozgó, természetet kedvelő emberek hosszabb ideig megőrzik fris- seségüket, egészségüket. Az öregedési folyamatot a rend­szeres testgyakorlás megszün­tetni ugvan nem tudia. de ki­fejlődését jelentősen képes las­sítani. Az idős embernek több faj­ta mozgásra van szüksége. Időskorúak »sportja« alatt nem a versenyszerűen folyta­tott testgyakorlást értjük, ha­nem az egészségre hasznos, nem megerőltető mozgást. Ügy 'is mondhatjuk: a testmozgás és a testedzés az idős embe­reit »sportja«. Nyilvánvaló ez­után a kérdés: miképpen és milyen mennyiségű testgya­korlatot végezzenek? Az idősebb egyének számá­ra fontos szabály, hogy a test- gyakorlatokat lassú ütemben, erejüknek megfelelően végez­zék, és sose »sportoljanak« a teljes kifáradásig. A testmoz­gás fajtájának megválasztásá­nál döntő tényező az egyén kora, alka*a, egészségi állapo­ta és edzettsége. Ezeket a rend­szeres tevékenység megkezdé­se előtt célszerű orvosi vizsgá­lattal is tisztázni. A mozgásh’ány ellensúlyozá­sára legegyszerűbb felfrissülé- si mód a séta. Időpontját — sőt a ráfordított időt is — bár­ki saját maga választhatja meg. A séta javítja a szervek vérellátását, javítja az étvá­gyat és kellemes, pihentető al­vást biztosít. Minden időskorú ember számára ajánlható a termé­szetjárás. Az útvonalat úgy kell megválasztani, hogy a ki­választott, pihenő ne legyen messzebb a közlekedési végál- i lomástól 2—3 órányi gyaiog- í Lásnál. Ennyit elfáradás nélkül mindenki meg tud tenni. Min­den órában tartsunk 5—10 perces pihenőt, s ne várjuk meg, míg nagyon elfáradunk. Az idős emberek szamára a sportegyesületek külön »nyug­díjas túrákat« is szerveznek. Ezek útvonalát az idősek tel­jesítményeinek lehetőségeihez igazítják. Az elmúlt években az ország több helyén létesül­tek erdei tornapályák, ahol a természetjárást testgyakorlat­tal lehet kiegészíteni. A kü­lönböző korú kirándulóknak rajzos, feliratos táblák adnak tanácsot, hogy miből milyen és mennyi gyakorlatot végez­zenek. Tanácsolható még az ottho­ni rendszeres testgyakorlás. A Petőfi adón minden hétköz­nap reggel sugárzott rádiótor­na hasznos gyakorlatokat ajánl, és ez a reggeli 10 per­ces mozgás üdítő hatású; fris­sít és fokozatosan javítja a közérzetet. A kocogás elsősorban egyszerűsége miatt ajánlható a felnőttek minden korosztá­lyának. Mindenki maga vá­laszthatja ki a helyet és időt, ahol ezt az egészségére hasz­nos »lassú futást« gyakorol­hatja. Korra való tekintet nélkül űzhető a mértékletes erőkifej­tést igénybe vevő evezés, te­nisz, úszás és még több más sport is. Természetesen az idős emberek a rendszeres testmoz­gás megkezdése előtt ajánlatos, ha kikérik orvosuk vélemé­nyét arról, hogy milyen test­mozgást végezzenek. G. L. OTTHON CSALÁD Betegség esetén, nyári nagy melegben A gyermekek táplálkozásáról nyolcnak és asszonyoknak nagy segítséget nyújt. A könyv részletes és köny- nyen érthető gyakorlati taná­csokat ad a kivitelezéshez. Pontosan leír minden öltés­technikát — az idősebb kor­osztálynak emlékeztetőül, a fiataloknak pedig ismertetőül. A százharminc oldalas di­vatalbum a Minerva gondozá­sában jelent meg. Már többször rámutattunk arra. hogy a fejlődő szervezet sok tekintetben másképp hasz­nálja föl a tápanyagokat; mint a felnőtt. Eltérő a felnőtteké­től a gyermek és főleg a cse­csemő tápanyagigénye és a táplálkozási tolerancia is. To­lerancián ebben az esetben tápláléktűrö képesseget értünk, vagyis azt, hogy a szervezet hogyan tudja elviselni, ha a táplálék mennyisége és össze­tétele tartósan éltéi' a szükség­léttől.) A gyermek tolerenciája va­lamelyest, a csecsemőé pedig lényegesen kisebb, mint, a fel­nőtté. Gyermekkorban, külö­nösen pedig csecsemőkorban tehát a táplálék mennyiségét, összetételét — még egészséges körülmények közölt — sem le­het szükségestől lényegesen el­térően megszabni, a megszo­kottnál sokkal többet vagy ke­vesebbet adni. Még kevésbé lehet ezt megtenni betegség idején, mert akkor a táplálék - tűrö képesség (tolerancia) még jobban csökken. Azt, hogy betegség esetén | kisebb a tolerancia, az ét- Lvágy hanyatlása is jelzi. Az ,Örökzöld” divattanácsok A ruha csodát nem tehet étvágy csökkenését figyelembe kell vennünk, és nem szabad erőltetni az etetést. A beteg gyermeknek a szü­lők rendszerint többet akarnak enni adná, mint amennyit kí­ván, mert attól félnek, hogy a gyermek túlságosan lefogy. »Ha többet eszik, hamarabb erőre kap, hamarabb meggyó­gyul« mondják. Ez a nézet na­gyobb gyermeki esetében is ká­ros, a csecsemőre nézve pedig igen súlyos lehet. A beteg csecsemő tápláléktűrő képes­sége ugyanis erősen megcsap­pan, s az erőltetett etetésnek legtöbbször hányás, vagy has­menés lesz a következménye. Ezzel pedig még csak tetézzük a bajt. A beteg gyermek akkor fogy keveset és akikor szedi össze magát hamar, ha gyorsan meg­gyógyul. es mihelyt meggyó­gyul, visszanyeri jó étvágyát is. Minthogy a tolerancia és az étvágy csökkenése rendszerint megelőzi a betegség egyéb tü­neteit, az étvágy hanyatlását akikor is figyelembe kell ven­ni, amikor a gyermek még egészségesnek látszik. Az a he­lyes, ha a betegség idején fo­kozatosan mérsékeljük az ada­gok nagyságát, es még a ki­sebbre vett adagból is csak annyit etetünk, amennyit a beteg jó vagy legalább is tűr­hető étvággyal elfogyaszt. Ter­mészetes, hogy az adagok csök­kentése esetén a folyadékszük­séglet kielégítéséről teáztatás- sal kell gondoskodni. Mivel az étvágy a betegseg megszűnése után is csak késve és fokozatosan tér vissza., a betegség előtti adagok vissza­állítása is csak óvatosan és fo­kozatosan történhet. Bár a táplálék mennyiségi és minőségi változtatására vonat­kozóan az orvos dönt, mégis helyes, ha a szülő is jól tájéko­zott, és szükség esetén — az orvosi rendelésig — maga is helyesen avatkozik be. Csökken a gyermek és fődeg a csecsemő táplálékigény^ a nyári nagy melegben is. CJyak- ran panaszkodnak ilyenkor az anyukák a baba étvágytalan­ságára. Ez persze nem jelent bajt. Az etetést ez esetben sem szabad erőltetni, inkább a ba­ba folyadékellátására fordít­sunk nagy gondot — citromos tea és különböző gyümölcsle­vek formájában. A csecsemő étrendjét nyáron úgy állítsuk össze, hogy kevesebtj szénhid­rátot és zsiradékot, viszont több főzelékfélét, kerti vete- ményt és gyümölcsöt tartal­mazzon. M. K. S. a Somogyi Néplap Nincs rémesebb látvány a tinédzsernek maszkírozott öre­gedő nőnél. A ruha csodát nem tehet, de kegyetlen tré­fát űzheL Vigyázzunk tehát, ... , . és jól fontoljuk meg: fölve­mert valóban olyan mintákat j gyünk_e hivalkodó mintájú, Ulaiunkbenne, amelyek a mai rikitó kivagctt ujjatlan öltözködésben a legjobban föl- \ vafiy testhei. tapadó ruhakat... Ne hívjuk föl szándékosan a figyelmet kezdődő ráncainkra, használhatók. (Az olvasó több mint 200 ruhaimodell rajzát is megtalálja a könyvben.) A hí mzésmi ntákat — külön­böző ráncolás, rátét, szegély, bojt, sallang, csücskő, zsinór felhasználási módját — eredeti nagyságú rajzban közli. Ezzel a rajzolásban, tervezésben já­ratlan, de a szépet szerető lá­vagy éppenséggel a csípőnkre, pocakunkra rakodó zsírpár­nákra, az ízléstelenül rövid ruhából kiviritó visszerekre. Természetesen az ellenkező végletbe sem kell esni! Még egy nagymamának sem kell örökké feketében vagy sötét í tes. szürkében járnia. Nem nehéz finom, diszkrét színeket talál­ni, csak okosan kell gazdálkod­ni velük. A színek kiválasztásában a leglényegesebb szempont a bőr eís a haj színe. Ma már az öltözködésben a tiszta színeket inkább csak kiegészítőként, kis felületeken használjuk, j nyesi telik ki. Hogyha erő. Kedveltebbek, ízlésesebbek az i sebben elpiszkolódott vagy zsí- úgynevezett tört, illetve ke- \ ros boltok is vannak rajta, ak­tért színek. kor elöször benzinbe, alkohol­Ne mondjuk ki kategoriku- j ^ va.S-v gyengébb folttisztító- san önmagunkra, hogy ez vagy J ba marlott vattával alaposan az az én színem, csak ez áll I dörzsöljük át, és amikor telje­jói! Próbálgassuk inkább tü- j 8611 megszáradt, csak akkor kör előtt a színeket. És érhet j krémezzük be. bennünket kellemes meglepe- j 2. A múbórtáskakat bőrtáp Meghosszabíthatjuk a táska élettartamát hogyha rendszeresen és [ piszkosabb .akkor először megfelelően tisztítjuk, ápoljuk. | szappanos vízbe mártott szi- 1. A bőrből készült kézi- és ; vaccsa^ csak utána a krém­aktatáskákat fehér cipőkrém- 1 . mel kenjük be, majd alaposan , A Plasztik bevásárlótas- ■' kákát belül jól mossuk ki lan­gyos vízzel, amibe előzőleg egy kevés mosószert is tettünk. Majd tiszta vízzel öblítsük le, és töröljük szárazra. 4. Az olyan kézitáskákat, amelynek textilbélése van. kí­vülről kz anyagának megfele­lően (bőr, műbőr, plasztik) tisztítjuk, a bélését pedig ben­zines ruhával vagy egyéb folt­i Iáid Krémmé. tisztítsuk ki. Ha ■ tisztító szerrel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents