Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-04 / 154. szám
A Kossuth Kiadó új politikai könyvei Ripp Géza műve — Politikai gazdaságtan és ideológia — történelmi visszapillantás, mert megmutatja a politikai gazdaságtan szerepét a marxista társadalomfelfogás kialakulásában, részletesen elemzi a klasszikus politikai gazdaságtan alaptételeit, természetesen Marx megállapításaiból kiindulva. A szerző szerencsésen ötvözi a korábbi és az új polgári szemléletek kritikáját; nem időrendben halad, hanem kérdéscsoportonként. E módszerrel dolgozza fel a tudomány és az ideológia viszonyát, elemzi a politikai gazdaságtan ideológiától mentes. de szívósnak bizonyuló tanait, a modern pozitivizmus irányzatait, azokat a divatos, de képtelen kísérleteket, amelyek a marxi életművet meg akarják «-tisztítani« a politikától. Igényes munka Ripp Gézáé, s nagy erénye a legfrissebb tapasztalatokat is szemügyre vevő mérlegelés. Új radikalizmus Gil Green tanulmánya a »Napjaink kérdései« sorozatban jelent meg Üj radikalizmus: anarchizmus vagy marxizmus? címmel. Mint a szerző megállapítja: »Korunknak történelmileg egyedülálló, egyik legfigyelemreméltóbb jelensége 1 a fiatalok több mint egy évtizede tartó, tömeges lazadása.« Gondolatai e csomóból erednek, s elvezetnek az anarchizmus változó arcának megmutatásáig. a naív forradalotm-»csinálás« gyakorlati tapasztalatainak elemzéséig éppúgy, mint a reform és forradalom, a mar- cuse-i tanok, a gerillamozgalmak kérdéseinek taglalásáig. Nem a tudományos elvontság. sokkal inkább a gyakorlatias érvelés Green célja, és sikerrel el is éri ezt. Tényei, adatai a párizsi kommüntől, Bakunyintól szinte napjainkig összefogják a leglényegesebbet, választ kereső vizsgálódása kiterjed a nagy amerikai monopóliumok munkásainak harcaira, a szakszervezeti mozgalom dilemmájára éppen úgy. akárcsak a négerkérdésre és a terrorizmus problémáira. A marxista koncepció A politikai történelemnek aligha van népszerűbb és többet használt fogalma, mint a demokrácia. Dr. Kiss Artur könyvében — Marxizmus és demokrácia — — nemcsak arra vállalkozik. Hogy e fogalomról összefoglalja a marxista koncepciót, hanem arra is, hogy részletekbe menően elemezze a demokráciának mint politikai kategóriának változó történelmi tartalmát, ismérveit, a burzsoá és a szocialista demokrácia jellemzőit. Fontos vonása a kötetnek a nyíltság, a kényesnek vélt problémák gyakorlati példákra támaszkodó tárgyalása, s az, hogy a tudományos igényesség és a közérthetőség nehéz követelménye csorbítatlanul érvényesül.. Fertőző szavak Magyar Remekírók Csokonai Vitéz Miliáli %/ minden munkája Rég várt sorozat, rég várt teljesség! A sorozat szerkesztő bizottsága méltóképpen adózik a közelgő jubileumnak: kétszáz éve lesz novemberben annak, hogy megszületett a századforduló nagy poétája. Csokonai Vitéz Mihály. Bizony megkoptak, megfakultak azok a kötetek, amelyekből ösz- szes verseihez jutottunk. Legutóbb — másfél éve körülbelül — a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában vehettük kézbe a kis méretű kötetet, szerelmes verseinek szép válogatását. Válogatott müvei a Magyar Klasszikusok sorozatban ugyancsak elfogytak a boltokból. A bosszúság az. hogy a legújabb két kötetből sem lehet kapni a kaposvári könyhiányokat, nagy hiányokat pótol. Ha nem is túl sokszor, de olvashattunk néha tanulmányokban, közleményekben olyan művekről, versekről, prózai értekezésekről is, amelyekhez } nagyon körülményesen, vagy egyáltalán nem j lehetett hoz- | zájutni. Így j például Kun- | szery Gyula közölt egy eddig ismeretlen Csokonai- I verset az Irodalomtörténetben 1958-ban, egy episztolát, '■ melyet 1794- ben címzett SZERKESZTIK ^ ' FövVŐMi^áÁ ÉS HATVÄNTT LAJOS vesboltokban, es nincs is sok v«rro Sándor- 1ü«aWYUGAT KIADÁSA S80E ŐRKÖDJÜNK vünk tisztaságán nyán beszélünk, sen fogalmazunk, nehézkes szószaporítással lopjuk a magunk és mások idejét. Az anyanyelv tisztaságának féltése, s az emberi kapcsolatok, az illendő társadalmi érintkezés óvása arra késztet, hogy — távol állván a túlzott szemérmességtől! — intő szándékkal hívjam segítőtársul mindazokat, akik sokadma- guikkal méltatlankodnak a fület és a jó ízlést sértő rossz szokás hallatán. Fájdalmasan hasít tyánkba a durva szó. másik, nyomdafestéke tűrő, s a félreérthetetlen kifejezés olyannyira vált már, hogy »közhelynek« tűnik, azért ijesztő és lesz ijesztőbb, mert már ne pan a felnőtté cseperedő ifjúság tekintélyes része természetes társalgási nak a goromba szavakká! tüzanyanyel- t amelyet kimond. Valahol, va- Hiszen csú- I lakitői hallotta. A nagyobbak- . tói. De a nagyobbak is hallot- korulmenye- | valaho^ valamikor. • Egy biztos: nem az iskolában, a magyar nyelv óráján. Hallották a magakorúak társaságában, tőlük tovább terjedt, míg végül visszajutott oda, ahonnan eredetileg elindult: a felnőttekhez. S i>tt álljunk meg egy szóra! Nagyon visszatetsző, amikor fiatal fiúk és lányok durva beszédét halljuk. Darázsként röpköd a szó és csíp. Gyakran sértő arra nézve, akinek szól vagy akinek a valakijéről szól. Föl sem veszi Természetesnek tartja. Miért ne tartaná, hiszen a válasz se különb. Az ordenáré beszéd — s a vele párosult magatartás — nyílt teret kapott; halijuk az utcán, a mozi előcsarnokában, a villamoson, a téren, a cukrászdában, az iskola előtt, a házibulin. Megülepszik a szokás, ami ma még »csak« rossz, holnapra jellemkérdéssé növekedhet. lobhár- Egvik- t sem megszokottá hovatovább Csak egyre n C6Utartja formámeg delt beszédet, hanem alig volt pendelyesek is[ Az-ám, csakhogy a legtöbbször nem is tue az értelme annak a szónak, J-cölyök ja, mi Hol a hiba forrása? Hol keresendő a gyökér. Semmiképp sem a gyerekben. A gyereket az apja, az anyja, a felnőttek tanítják a beszédre, a szavakra. Az imént azt írtam: visszatetsző a fiatal fiú és leány szájából elhangzott durva, illetlen szó, ami egyben hasonló magatartással párosul. Ám sokkalta visszatetsző.bb a durván beszélő és viselkedő felnőtt! Hányszor, de hányszor botránkozunk meg olyan ocs- mány szavak hallatán, amelyek munkahelyeken s olykor »jobb körökben« hangzanak el. Némelyek azt hiszik, sikk a durva szó, »jópofának« tűnik, aki amúgy istenigazából »magyarosan« beszél. Magyarul nem tudunk úgy istenigazából. Annál inkább »magyarosan«, ha nem tetszik valami, vagy ha tetszik valami; ha megittuk a fejadagot, és kulturáltságunkat legyőzi a gátlástalanság. NEM JÓ EZ ÍGY. Még akkor sem. ha csak rossz szoká6. miként a cigaretta, a kávé, a féldeci. Ezekkel csak önmagunk szervezetét romboljuk; a durva szó és magatartás fertőz. Mi értelme? Semmi. Akkor meg miért van, miért tűrjük? Ne tűrjük! Cs. E. remény, hogy egyhamar - hozzájuthatunk. Pedig az olvasók a folyóiratban lefolyt vitág után már izgatottan várták e sorozat indulását. Csokonai összes műve ugyanis jó harminc éve már, hogy megjelent a Franklin Társulat kiadáséban. Ez most a he- j tedik ilyen kötet, az elsőt j nak Csokonai. Vidám verses beszámoló ez, afféle verslábakon táncoló szellemes »rímgyakorlat«. Szemléltetésül idézzünk lsét sort belőle. De ha kérdik — ki volt — ki ezt írta Varró Űrnak, így értse meg: egy szegény xers-varró. Aki Csokonait olvasott, sőt 1813-ban Bécsben nyomták, es kutatott e tárgykörben, okvetlenül találkoznia kellett egy névvel, Vargha Balázséval. Hat verseskötetet rendezett már sajtó alá, és ugyancsak az ő munkája a Magyar Tudományos Akadémia által megjelentetett Csokonai-emlékek kötet, ez a nagyszerű válogatás, mely a költő életrajzi do-, kumentumait, a kortársak álMárton József adta ki. Azt hiszem tallózásnak elég eny- j nyi, hogy kitessék, hogy az érdeklődők nehézkesen juthattak hozzá leveleihez, színmű- I veinek, fordításainak teljes J gyűjteményéhez. A mostani két kötet tehát Aűnaoi lRtóOKte;#| '«SS, csők«..««*! m vnix míh M.Y v,T :*f,.s:;fxKT*'T< i'.'-.zrt álOS .v •■■...■rd-y. & • l m. 'ív mii Zs > , • <;j ? mm* . . ./•./•Gx y-' ' v>- Ts í yV< >h, : ti&ÍS & I! Hm má Hip Wmmm- * ^li M % / rénke a kirakat előtt állt, és a forgalmat figyelte. A kocsik közül A Fiat nyolcötvenesek érdekelték csak, egész délelőtt azonban alig látott belőlük, mintha sztrájkolnának a »-pilóták". Nem jöttek a fiúk. A renault-osok, a voll'.swa- genesek, a simeások, a menő márkák kormányosai a legszívesebben a kirakatnak szaladtak volna, hogy beültethessék a lányt. Marika benn állt a kirakatban, és a stfandd) in r T cP Ti n> y i im J Ej A nagy ében volt, fiúpapucsokat helyezte el szorgalommal. Igyekezel Irénke lógása is benne hogy ö meg elkaphassa a kát a piros Fiat nyolcötvenes sei. Irénke szerelésén nem ütközhetett meg a járőkelö, máskor sem viselnek alkalmibb ruhát a fiatalok', mint amikor hajnalban hazaérkezve a Balatonról, másnaposán állnak munkába. \ A déli tizenkettőt úgy fneg- közelitette a toronyóra mutatója. hogy messziről n ízve minden pillanatban várhatta az ember a harangok iljeg- kondulását. — Ha észrevették a csotna- gokat hátul a kocsiban, viasza kellett volna már érniük — gondolta Irénke, és hirtelen megörült, amikor Borzas \ ráköszönt. Mintha korábban elkez< beszélgetésüket folyta kérdezte a fiútól: — Nem mész Siófokra? Borzas örömmel vitte txjlna el Balatonra írónkét, ipar régen szemet vetett rá. De most nemet kellett mondania. A lány, semmit sem sejtve, még reményben ringatózva elmesélte. hogy hajnalban stoppal jöttek haza, s a kocsiban felejtették a csomagjukat. Csak azt tudják, hogy a fiúk hol laknak. — A szöszit nem ismerem — mondta Borzas, es feltűnő kíváncsisággal a kirakatrendező mozdulatait leste, hogy az arcába nézhessen. — Egy éve nálunk van már — felelte Irén csodálkozó hangon, mint aki nem érti, hogy miért nem ismeri Borzas Marikát, ha öt ismeri. .. zidett linó, A Fiat nyolcötvenes kikanyarodott a szűk siófoki utcából. azután a hídon átröpült, hogy nyomban fékezve megálljon a fiatalember előtt, akiről messziről lerítt, hogy kezdő stoppos. A kocsiban ülők örültek volna, ha olyan utasuk akad, aki a városban kiismeri magát. mivelhogy ők csak^a főteret ismerik, rögtön a balatoni műút mellett, ahol hajnalban kiszálltak a lányok. — A városba? — kérdezte Fülöp, a nyolcötvenes pilótája. A fiú meglepődött, amikor a város nevét meghallotta, olyan edes név-volt szamara. — A városba — felelte, ahogy talán még sose. ejtette ki a város nevét. A kocsiban megörültek az első két ülésen, de nem beszéltek róla. Hátul az utas nagy várakozással készült a találkozásra. Aki ennyivel előbbre jár gondolatban, nagyot csalódhat a lassan vánszorgó időben. A Fiat nyolcötvenes széles ívben az útszegélyre gördült, hűvös helyet választva a szereléshez, egy fa árnyékában megállt. Ajtóvagdosás, káromkodás. — Most biztosan rám dühösek — gondolta a fiú —, mivel rossz kabala is lehet egyeseknek a stoppos. Bár mentem volna busszal vagy vonattal. Az órájára pillantott és kiszámította, hogy ha egy óránál tovább tart a szerelés, előbb hazaérkezett volna közjárművel. Hátrament a Fiat nyolcötvenes legénységéhez, és tájékozódott a hibaforrásról. Csak most pette igazán szemügyre a Fiatot. elölröl-háturól alaposan lefényképezte magának a tudatában, hogy álma mind közelebb férkőzzön a valósághoz. Otthon majd mesel Irénnek, hogy milyen előnyös kocsi a Kuli -v. yolc.ol vénét— A szerelők felnyitották elöl a csomagtartót, és olajos rongyokba csavart szerszámokat vettek elő onnan. A fiú belesett ide is, úgy nézett ki a kocsi, mint egy tátott szájú, otromba hal. Két utazótáska úgy lapult a csomagtartóban, mint l$ato- nák a fedezékben ... Az egyik . . . — Ilyen táskát kapott Irén- ke tavaly karácsonyra az édesanyjától — futott át a fiú agyán. A másik táska ismeretlen volt, és elterelte a figyelmét az előbbiről. De nem hagyta nyugodtan mégse a gondolat, hogy milyen véletlen. — Irénke tavaly karácsonyra ... Volt még egy mentsége, mielőtt részletesen megnézte volna a táskát: két fiú a nyolcötvenes Fiatban, két táska a csomagtartóban . .. Közelebb lépett a hal szájához. — Irénke táskáján a cipzár ... — gondolta, de nem egészen végig, mert meglátta azt a macit, amelyet ö vásárolt a születésnapjára. A nyolcötvenes Fiattal el- \ készültek, éppen beszállni igyekeztek, amikor észrevet- I 8ha Balázs ték. hogy utasukat »fölsztvta a nap. tal róla írottakat, a hozzá írott leveleket teszi közzé. Olyan dokumentumokat olvashatunk benne, mint a kicsa- patás jegyzőkönyvét, vagy a hírhedt Arkádia-pör levélanyagát. debreceni ' református kollégium könyvtárában lelt kéziratos füzetből is kiválogatott nagyrészt ismeretlen költeményeket. Megszünteti a tematikus csoportosítást, időrendet tart a költeményekben. Így láthat ja az olvasó a pálya pontos ívét. A második kötetben — a prózai munkák sorában már tematikus az összeállítás. — szépprózai műveit, fordításait, tanulmányait, színmüveit — a közismerteknél jóval többet! —, színműfordításait, leveleit és személyes írásait olvashatjuk. Két kötet, jó kétezer-kétszáz oldalon, bibliofil papíron, nem hivalkodó külsejű, de időálló, egyszerű borításban. A Csokonai-kiadások egy eddigieknél teljesebb, de az eddigiekre szervesen épülő példánya tehát. Várhatunk-e ennél többet? Igen. Éppen Vargha Balázs fogalmazza meg az igényt utószavában: »Egyszer talán megjelenhetnek nagy költőinknek olyan kiadásai, amé- lyek minden fönnmaradt írást egyetlen folyamatos időrendben közölnek, s így teljes áttekintést adnak a költő fejlődéséről.« Bízunk abban, hogy nem lehetetlen kívánalom ez, sőt az lenne jó, ha az ilyen természetes csoportosítású mű kiegészülne a verstermő évek megjelölésekor azzal a kitűnő és nagyszerűen eligazító életrajzi adatsorral, melyet Vargha Balázs most a kötet végén tett közzé. Aprómunka, gondosság, korrektség dicséri a két kötetet, az ősszel kezdődő Csoko- nai-ünnepléshez a legjobb alap ez. Egy Ady-verset idéztünk fentebb, most két prózai, de költői indíttatású mondatát: »Lump volt, csavargó, míveletlen, durva és paraszt. A Remekirok-sorozat első I ö L,olt tudniiUik akkor a legeurópaibb ember ebben az országban.« Ez pontosan így van. Ady igazát vastagon aláhúzták az irodalomtörténeti elemzések, s mindennél ékesebben maga az életmű bizonyítja. Sokan voltak európai műveltségű alkotók — Kazinczy például —, akik nagy tehetséggel, rengeteg munkálkodással. eltökéltséggel akarták a magyarságot európaivá tenni, rajtuk Csokonai »csak« egy lépéssel ment túl: a nyelvújító és a világirodalom óriási, fényt osztó áramlatain túl rátalált egy harmadikra, a legfontosabb magyarság-hordozóra, a népre, annak ihlető, ősi művészetére. Ezért nem akarta azt, hogy egy »elképzelt« Európa része legyünk, hanem magyarként jelentsük mi is Európát! Ez a különbség az, amiért a Balassival induló sorban Csokonai neve után azonnal Petőfi Sándor nevét említjük. két kötetét, Csokonai minden munkáját is ő gyűjtötte össze, gondozta a szövegeket, és a jegyzeteket írta. Meg kell jegyeznünk azt is. hogy a latin nyelvű Csokonai-műveket Muráközy Gyula fordította. Miben áll a gondos filológiai ismereteken alapuló sajtó alá rendezés, miért tartjuk nagyszerűnek a sorozat első két kötetét? A költők versei köztudottan többféleképpen csoportosíthatók. témák, ciklusok szerint. De olyan kötetbe is, amely csak néhány, vagy egyetlen nagyobb lélegzetű poémát, színművet ad közre. Példaként közöljük a Nyugat Könyvtár ilyen jellegű kiadásának címlapját is — Fenyő Miksa és Hatvány Lajos szerkesztett —, a Somogybán előadott Karnyónét teszi közzé és Ady nevezetes Terset, a Vitéz Mihály ébresztését. Két sárospataki tanár — időben nem sokkal távolabb — már a teljességgel néz szembe, összes Müvei címmel az akkori teljes anyagot jelenteti meg. Mint mar jeleztük. Var- mostani gyűjtése I az akkori -összes«-nél is teli ) tesebb. hímen, meg közzé nem etoyehacunk, * Tröszt Tibor Somogyi Néplap
