Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
I Másfél évi szünet után ÜJRA MEGJELENT A SOMOGY a vágók — Hírt adni a miegye kulturális, társadalmi életéről, összegyűjteni gondolkodó és alkotó tehetségű embereit, számukra nyilvános fórumot teremteni. — Ebben határozta meg célját a megye másfél éves szünet után ismét megjelent időszakos kiadványa, a Somogy. Az új szám méltatójának könnyű dolga lenne, ha összevethetné pontosan megfogalmazott törekvését a megvalósítással. Ehhez azonban egyetlen szám nem nyújthat alapot, legföljebb kereteivel, írásainak jellegiével és színvonalával sejteti a lehetőségeket, a további utat. Bár az is igaz, hogy az első szám általában szükségszerűen igényes, gondos válogatás, hiszen a szerkesztők magas mércét kívánnak állítani az induláskor. így volt ez tizenhárom évvel ezelőtt a Somogyi írás, majd később a Somogyi Szemle, illetve a közvetlen előd, az azonos című Somogy indulásakor. Néhány év alatt mégis meggyűltek a bajok, egyre kevesebb jó kézirat érkezett, és így a mércét mind lejjebb kellett szállítani — nemegyszer még a megjelenhetőség határa ala is. A szerkesztők és az a vékony réteg, amely igényelte és ma is igényli az ilyen fórumot, kereste az elsekélyesedés, majd a megszűnés okait. Azt hiszem, legközelebb azok jártak az igazsághoz, akik így vélekedtek: nem egy elképzelt Colyóinat-eszmónyből vagy valamelyik tájegység kiadványából mint példából kell kiindulni, és ahhoz keresni írókat és témákat, hanem megfordítva; a megye reális lehetőségeivel kell számolni, a valós helyzetből kell kiindulni, és ennek alapján meghatározni a célt, kialakítani a folyóirat arculatát. A tíztagú szerkesztő bizottság — élén Várkonyi Imre főszerkesztővel — ezt tartotta szem előtt már a kiadvány szerkezetének kialakításában is. Elsősorban az új rovatot — Társadalom és gazdaság — kell megemlítenünk, amely ez alkalommal ugyan csak két összefoglaló dolgozatot tartalmaz a somogyi tanácsokról, illetve megyénk demográfiájáról és foglálkoztatottságának helyzetéről (Iharos Csaba és Balogh László munkái), a későbbiek során azonban izgalmas szociológiai írások elhelyezésére is lehetőséget ad, sőt ösztönöz e rovat. Változást jelent az is, hogy összevonták az Irodalom és a Művészet című. korábban külön is terjedelmes rovatokat. Ez azt jelzi, hogy a szerkesztők nem kívánnak túl nagy teret adni a szépirodalmi alkotásoknak. Igaz, most meg mintha túlságosan is mostohán bántak volna e műfajjal. A költészetet elsősorban Ta- káts Gyula három verse képviseli, a közelmúltban megjelent Sós forrás című kötetéből. Három, megyénkből elOrszágiáró hangversenykörúton A Népek Barátsága Együttes Az ősszel Kaposváron, Böhönyén és Kutason szerepelnek Sikeres balatoni fellépésük után beszélgettem a Népek Barátsága Együttes létrehozójával, vezetőjével, Varga András operaénekessel, az Operaház háromszoros VIT-díjas énekesével. — Mi volt a célja az együttes létrehozásának? — Megszerettetni, megismertetni a távoli falvakban, kis településeken élő emberekkel más népek, nemzetek kultúráját, dalait, verseit. Elsősorban természetesen a baráti, a szocialista, de a haladó országokét is. Ezzel is hozzájárulva a népek közötti barátság gondolatának elmélyítéséhez, a béke vágyának erősítéséhez. Együttesünk — ha azóta más összetételben is — tizenhét esztendeje járja az országot, több ezer fellépés van mögötte. Elmondhatom, hogy mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket, s ez is erősíti azt a törekvésünket, hogy missziónkat tovább végezzük. egyben a zenei vezető-tanácsadó szerepét is ellátja. Varga András operaénekestől, a Népek Barátsága Együttes vezetőjétől végül további terveikről érdeklődtünk, arról, hogy mikor láthatja, hallhatja őket Somogy megye belső lakossága. — A Balatonról a kiskőrösi ifjúsági építőtáborba utazunk. Onnan Salgótarjánba, majd Szajóiba. Üzemekben, termelőszövetkezetekben lépünk fél. Előreláthatóan augusztus végén, szeptember elején több alkalommal és több helyen szereplünk Somogybán. Kaposváron, Böhönyén, Nagybajomban és Kutason, valamint Lábodon lépünk majd fel — hangzott a válasz, s ez bizonyára örömmel tölti el a komoly zenét kedvelő somogyi embereket. S*. U származott költő versét is olvashatjuk, de mindegyiktől csupán egyet-egvet Igaz. kettő közülük — Veress Miklós és Berták László — rövid ismertetőt is kap kísérőül. Kerék Imre verse azonban — nem tudni mi okból — enél- kül árválkodik. A két prózai írás — Horgas Béla: Rémtörténetek és Sipos Ferenc: Első Bonifác című novellája — egymástól merőben eltérő stílussal ugyan, de csak közepes színvonalon képviselik a műfajt. Merényi Oszkár elsősorban a kutatókat érdeklő két új mozzanatokkal járul hozzá a Berzsenyi-kép teljesebbé tételéhez. Tüskés Tibor líraian szép recenziót írt Gyertyái Albert önéletrajzi könyvéről, de műfaját tekintve inkább a Figyelőbe kellett volna elhelyezni. A rovatban olvashatjuk a i Kaposváron rendezett Petőfi- est teljes anyagát. Mindhárom írás gondos munka, mégis Fekete Sándor A Petőfi-tudo- mánv új eredményei c. dolgozata kiemelkedik világos átfejtésével és magával ragadó« n könnyed stílusával. A Szülőföldünk két írása — Kanyar József és Tóth Tibor munkái — Kaposvár centenáriumának jegyében fogant, jelentősen hozzájárulva a megye történetének alaposabb megismertetéséhez. A Művelődés rovatban Si- j mon Gyula és Kelemen Elemér az iskolák államosításáról | emlékezik meg dolgozatában, 1 Szűcs István pedig a marcali iskolaotthon történetét dolgozza fel, és pedagógiai szerepét elemzi. Zsolnai József: Korszerű általános műveltség és önművelés című gondolat- gazdag írásában imponáló anyagismerettel foglalja össze a korszerű műveltség tartalmáról vallott nézeteket, de ezen túl — ahogy ő maga mondja — megkísérli a lehetetlent : sajátos programot próbál adni az általános műveltség tartalmára. A Figyelőben rövid ismertetéseket, recenziókat olvashatunk. Ezek az írások azonban csak elvétve tartalmaznak kritikai észrevételeket. A címlapot Szekeres Emil rajza díszíti, az ő műveinek néhány reprodukciója található a kiadvány belső lapjain is. Kár, hogy nem vállalkozott valaki arra, hogy az önéletrajzi adatok helyett a művész alkotásait ismertesse, illetve méltassa. Örömmel köszöntjük az újra megjelent Somogyot. Hiszen. ha szenzációval nem is szolgál, írásainak nagy több- j sége igényes, színvonalas mun- j ka, amely méltó arra, hogy | az olvasóknak az eddiginél j szélesebb rétegéhez jusson el. j Paái László vészkedést, a hajlamot. Fő- foglalkozás lett a fafaragás. Erről beszélgettünk Acs Józsefné, Szőke István kaposvári. Vass László somogy- simonyi. Iván- csics Lászlóné buzsálki hivatásos fafaragóikkal és — szinte idézve a múltat — ott ült közöttünk a hatvankét éves Tóth Mihály lászlómaiori fafaragó, aki a pásztoréleyel tanulta a fafaragást. Ma nyugdíjas. Talán Szőke István kaposvári fafaragó szavait idézném elsőnek. Elmondta, hogy az iskolában tanulta meg a fa megmunkálásának csínját-bínját. emléke - zik is még tanítója nevére — ’ t Tamas Istvánra —. aki a kezeSzöke István és Vass László — két nemzedék. ötnapos táborba hívták a hiivatáísos fafaragókat. A somogyi kezdeményezést támogató Népi Iparművészeti Tabe adta a szlöjd-kést. — Honnan veszi a motívumokat? — A múzeum néprajzi anyagát jól ismerem, onnan is tanultam. és a könyvtár is alkalmas hely arra. hogy a mai faragó ember anyagot gyűjtsön munkájához. És természetesen nyitott szemmel járok. Tőle tudtam meg azt is, hogy Kaposváron működött égy ízben fafaragó szakikor — szék Szövetsége továbbképző tanfolyamét rendezett Tabon azzal a céllal, hogy a szövetkezetekben tomörüLt fafaragók tanuljanak, munkájukat még színvonalasabban végezzék. A táborban töltött első percekben azt tapasztaltam, hogy örülnek a kezdeményezésnek az ország minden részéből összesereglett, természetesen többségűikben somogyi fafaragók. Előadásokat hallgatnak, és a kollégium tantermében, az udvaron csoportosan és magányosan a munkának szentelik idejüket. Nem áll meg egy napra sem kezükben a biizsok ... A század elején már megkezdődött annak az életformának a felbomlása, melyből -következett« a fafaragás és az egyéb művászkedés. Sokain azt hit- tóit, hogy meg is szűnik az embereknek e tevékenysége. Ez a változás tulajdonképpen még ma is tart, de a városi életforma sem ölte ki az emberekből a mű- Iváncsics lászlóné buzsáki fafaragó. A kaposvári Sörház utcától az itjú olvasók szívéig mait címmel Dzsingisz kán if— Szólna néhány szót műsoraikról ? — Magyar, orosz és olasz klasszikusok, az operairodalom legismertebb, legnepszerűbb aLkotásait adjuk elő. A Latin- ca Sándorról szóló balladát épp>en olyan érdeklődéssel allgatja a közönség, mint a u-íl-aimerikai vagy más nemzetek ismertebb dalait, táncmelódiáit. Az együttes egyik fiatal tagja Kováts Kolos, aki a brazíliai nemzetközi Caruso énekverseny abszolút győztese volt, s nemrégen tért haza. Az Operaiház szólistája. — Nagyon örülök annak, hogy ezzel az együttessel járhatom az országot. Külön öröm számomra, hogy ismerik külföldi szereplésem eredményét. s ezért talán még na- g.obb szeretettel fogadnak, mint amikor korábban, más ásómban léptem fel. Réméin, hamarosan talál köziratok 'mcsak a Balaton-part ven- i geivel, az ország különböző' 'ainak lakóival, hanem a mogyi emberekkel is. Na- •on készülök arra, hogy majd t \y esetleges kaposvári bemutatkozásom jól sikerüljön — mondta. Kívülük még Péter Éva táncdalénekes — aki különböző országok ismert és kedvelt táncdaladt adja elő —, i Faragó Péter és Puskás Sándor. az Operaház. korrepetitora tagja az együttesnek, aki i Orientalista tudós, kandidátus; az Eötvös Loránd Tudományegyetem IV. emeletének egyik szobaajtaján van a névtáblája: Lőrincz L. László tudományos főmunkatárs. Szigorú vizsgáztató hírében áll. Amikor említem, a régi, diá- kos mosolyt fedezem föl az arcán: — Mongol népköltészeti és irodalomtörténeti előadásokat tartok a hallgatóiknak. Ez azok közé az egyetemi témák közé tartozik, amelyekre minden előképzettség nélkül jönnék a hallgatók. Itt kell elsajátítaniuk a szakterület min- ! I den csínját-bínját. Mellékesen megjegyzem, hogy én is így érkeztem az egyetemre, hiszen a Kaposvári Cukor- és Édesipari Technikumban nincs ilyen jellegű oktatás, es nekem s az alfától kellett kezdenem, így nálunk még csak kicsinyke lazítás sem lehet. És mert magamhoz Is mindig maximálisan igényes voltam, ugyanezt várom el a jövő generációjától is. Csaknem harminc igen értékes magyar és idegen nyelvű szaktanulmánya látott napvilágot. Most készíti akadémiai doktori disszertációját egv tibeti mesegyűjteményből. M.on- gol népköltészet című munkája az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg. Nevét külföldön is ismerik. Az irodalomba máról holnapra »tört be« a Gondolat Kiadónál 1972-ben Dzsingisz kánról megjelent történeti regényével. Látszólag minden előzmény nélküL — Nem egészen. Éppen a Somogyi Néplapban, 1955— 1957 között számos kisebb elbeszélésem, tárcám kapott helyet, és az elsőik között voltam egy megyei irodaimii páiyáza- j ion is. Mai irodalmunkban keresett a jo történeti regény. És Lő- : rincz L. László első regénye nemcsak tudományos hűségű, hanem igen szép. a nemes magyar történeti regen vek ízes nyelvét idéző alkotás. Méltán lett igen rövid idő alatt népszerű. — Az orientalisták közül nagy hatással voltak rám azok, akik komoly tudományos kutatómunkájuk mellett az ismeretterjesztésben és a szépirodalomban is maradandót tudnak alkotni. Hogy csak hirtelenjében néhányat említsek: Ligeti Lajost, Németh Gyulát, Vámbéry Ármint. A napokban látott napvilágot a Móra Kiadó gondozásá- i ban A sólyoni kinyújtja karjuságarol szoló történeti munkája. Érződik, hogy tanulmányútjai során, melyeket Mongóliában, Kínában és a Szovjetunió burját területén tett, nyitott szemmel járt. és nemcsak mint tudós, hanem mint tájnéző is páratlanul so- | kát gyűjtött. És nemcsak gyűj- I tött, át is adta nekünk, olvasóiknak. — Hogyan jutott el az ifjú olvasóiéhoz? Mi vezette arra, hogy ifjúsági történeti regényeket is írjon? Csodálkozó szemmel mered rám. Látom, annyira kézenfekvőnek érzi válaszát, hogy szinte szabódva kezdi: — Mindig is szerettem az ifjúsági irodalmat. A tudományos érdeklődésemhez a/, első lökéseket is a jó történeti legények. leírások adták. Sajnos, ifjúsági irodalmunkat két-három agyonírt téma jellemzi: a törökvilág, a kuruc- kor és a szabadságharc. Alig akad író, aki más témához nyúl. Hát még olyan, aki arra vállalkozik, hogy tudományos forrásanyagot szólaltasson meg a legfogékonyabb lélek, a gyermek számára. olyan történeti időidből, amelyek í nemcsak ismeretlenek, hanem. mindig is csodálattal vegyes kíváncsisággal töltötték el a fiatalokat, sőt az idősebb olvasókat is. így aztán nem csoda, ha az ilyen témákért a kiadók és az olvasók is nagyon hálásak! — Engem a sejtelmes, és a magyar olvasó számára rejtelmes Keletnek az egész emberi kultúrára gyakorolt hatásai izgatnak elsősorban. így pl. 5000 soros burját hősi énekem Inenszej címmel várja a megjelenést, és jelenleg újabb ifjúsági regényen dolgozom, mely a 14. századi Iránban játszódik. Keleti orvosok problémáiról. boncolásokról írok benne. Talán Az éjszaka doktora lesz majd a címe — teszi hozzá elgondolkodva. — Kaposvárról, a Sörház utcából indultaim, onnan első tájélményem. A jó ifjúsági íróiknak, Gárdonyiinak, Mórának köszönhetek sokat leginkább. És volt igazgatómnak, Lőczy Zoltánnak is, akinek irodalmi óráira most is nagyon szívesen emlékezem visz- sza. ö adott újat és többet számomra az akkoni környezetemből irodalmi téren, amit máig sem felejthetek ... • Draveczky Balázs , Szőke István vezette —. s míg nem hívták őket a Latinca Művelődési Központba, addig nem is volt baj. Beköltöztek, aztán nem volt számukra hely.. Érdemes lenne újra foglalkozni azzal a gondolattal, hogy a fiatalok is ismerjék meg a fafaragás elsajátítható titkait. Mert — ahogy Vass László mondta — mindenkit meg lehet tanítani erre, azut 'h derül ki, hogy képes-e többre. Vass László is úgy lett faragó, ahogy a legtöbb fiatal. Az apjától tanulta. No meg az iskolaévekben a balatoni enyves; Kálmán Ferenctől. — Tehát faragni mindenkit meg lehet tanítani, de mi kell még hozzá, hogy művészi munka kerüljön ki az ember keze alól? — A tervezési képesség dönti el. hogy valakiből igazán fafaragó lesz-e vagy sem. Sokat Változott az utóbbi évtizedekben a fafaragó művész- kedés. Tóth Mihály azt mondja, ő legszívesebben azokat a faragásokat készíti, amelyeket apjától tanult: juhaszkampót, csanaikot, sotartót. borotva- tartót. régi használati eszközöket díszít kedvére. A fiatalabbak követik az élet változásait, új használati eszközökbe vésik bele a régi és a változó motívumokat. Érdekes története van annak, hogyan lett fafaragó Iváncsics Lászlómé buasáki asszony. Férjé fél kézzel tanult meg faragni, de kellett a felesége segítsége is. 1957 óta azután Ivánosdcs Lászlóné is önálló munkába kezdett. Mondják, férje alkotásaihoz még csak nem is hasonlít munkája. Más motívumokkal dolgozik, gyönyörűen. Varga László, a kaposvári szövetkezet elnökhelyettese a tábor céljáról és az eredményekről beszélt. — A tábor negyvenöt fafaragójának a nevében mondhatom, hogy sokat tanultunk egymásról az itt töltött napokban. Az előadások is segítettek abban, hogy: merre tovább. Tudjuk, a mai életet kell szolgálnunk alkotásainkkal. — Milyen a mai, jó faragás? — ezt dr. Manga János kandidátustól kérdeztem. Kisfiú — Tabon készült rövid, faragott furulyával. — Arra a munkára mondjuk hogy szép, stílusos, amelyik a díszítő technikában, a motívumokban leginkább hordozza a régit. Ma nem kell kampós juhász bot, tükrös, 6Ótartó, de szükség van a művészi fafaragásra a modem lakásban, olyan használata és dísztárgyakon, melyeik a kárigénynek megfelelnek. Hórányi Barna Somogyi Néplap I 5
