Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

Miből lesz az illóolaj?

VENDÉGM UNKÁSOK'

Kaposvár üdvözli Kaposvárt

Hajósok a névadó városban

Mi asszociálódik ehhez a szóhoz: «-vendégmunkás-« ?

Bennem egy régi olasz film képsorai. Keserű rizs volt annak a filmnek a címe, s arról szólt, hogy olaszhon sivárabb tájairól gazdagabb vidékié szegődnek a «-bandák« rizst aratná. Szegény emberek, kiéhezettek.

»Vendégmunkásokat« kerestem föl a Darány-pusztai Állami Gazdaságban. Kísérőm Lakó László agronómus volt.

Hatalmas, piros gépek fordulnak be az esőtől ázott úton. Terhük zöldül a pótkocsin. Illatos rakomány ez. Ezekben a napokban a zsályát dolgozzák fel a gazdaságban.

Futószalag továbbítja a növényt rendeltetési helyére. Emberek állnak az aljában. Villájuk nagy adagokat szúr fel a zsályából. Ezek az emberek a »-vendégmunkások«. Naptól szítt kalapban, ingben, vagy trikóban, cájgnadragban, bakancsosam

Százharminc »vendégmunkás« váltja egymást zsálya, levendula és kajpor betakarítása idején a gazdaságban. Heves megyéből jöttek.

Nyugdíjasok, szabadságukat áldozok és a háztartás gondjait otthon hagyok — e három csoport alkotja a »vendégmunkások« zömét;

— Toboroztak bennünket — mondják a körém gyűltek. — A brigádvezető végigjárta a közeli falvakat. így kerültünk ide.

Kormos József öblös hangú ember, ő viszi a prímet. Nyugdíjas bányász.

— Egyezséget kötött a bri- gadéros. ötven kiló búzában egyeztek meg naponta. Ennyit kap egy ember. Ez körülbelül százötven forintot jelent. Tizenkét órát dolgozunk egyhuzamban, megérdemeljük. De azért az nem jól veszi ki magát, hogy a kinti munkán dolgozó vékony lányok is annyit kapnak, mint a férfiember.

Veres Géza már második éve tér vissza ide.

— Tavaly nagyobb volt a kenyér- meg az ételadag — mondja. — Jómagam. Bélapátfalváról érkeztem. De hátam mögött van már fél Európa. Mert az én igazi mesterségem a kertószség. Két hetet töltenek itt az emberek, azután újak jönnék. Én egy hónapot; nekem megengedték ...

Megint az az egykori olasz film jut az eszembe. Vajon »szorultságból« jönnek-e ilyen messzire ezeik az emberek? íme a válaszok:

— Van otthon egy kis háztájim, jól jön majd ez a termény.

Milliós értékeket véd

Laboratórium az országhatáron

A barcsi növényegészségügyi hatarki rendeltség«! különös illat csapta meg'az orromat. Ez egy még különösebb áttetsző dobozból aradit Mint Berend István járási növény- védelmi főfelügyelőtől megtudtam, a kíváncsiságomat felébresztő tárgy egy úgynevezett Trimiedlur illatcsapda, mely a földközi-tengeri gyümölcslégy nőstényének illatát árasztja a moho hímek vesztére, es a gazdasagok szerencséjére. Hazánk határai mentén csaknem keibezer ilyen csapda »tartoztatja fel« a gyümölcsösök rémét.

— Ä növényegészségügyi határkirendeltség munkatársának fő feladata, hogy megakadályozza a legkülönfélébb növényi kórokozók behozatalát. Ezért kell minden egyes gyümölcsszálliitmányt alaposan ellenőrizni.

— Hogyan történik az ellenőrzés?

val, a következő, velem megtörtént eset bizonyítja Egy külföldre induló almaszállítmány vizsgálata előtt tréfásan odaszólok kertész barátomnak;

— No, lássuk csak a tetves almádat! — mire 6 sértetten visszaszól, hogy ha a szállítmányban csak egyet is találok, megeszi az egész ladaval.

Találomra benyúlok a lada- sorok köze, kiveszek egy gyümölcsót, hát rajta ül egy jól megtermett pajzstetű. A kertész csak elsápadt, kikapta kezemből az almát és befalta mindenestül. Ezután utasítást adott, hogy az ott dolgozók valamennyien álljanak neki az alma átvizsgálásának.

A szállítmányban azután egyetlen pajzsbetű sem volt.

— Például egy kamion narancs érkezésekor először a mennyiséggel arányosan mintát kell venni. Ha a szűrésen »gyanús« gyümölcsöt találunk, felhozzuk ide a laboratóriumba, és megállapítjuk; tártál - maz-e kórokozót és milyet. A vizsgálat eredményétől függően döntünk azután a szállítmány további sorsáról. A vizsgálatot végző szakember felelőssége büntetőjogilag is igen nagy, hiszen ha felületes munkája nyomán kórokozó kerül az országba, milliós károkat okoz. Számolva ezzel a lehetőséggel, még az üzletekbe került gyümölcsöket is rendszeresen vizsgáljuk.

— Kellett-e már szállítmányt visszautasítani?

— A másfél év alatt, melyet én a határon töltöttem, ilyenre még nem került sor. A növényvédelmi munka lényege az óvatosság. Ha egy határ- állomáson évek alatt akár csak egy ilyen gyümölcslegyet fognak, már megéri fenntartani a szolgálatot. Egyetlen károkozót tartalmazó szállítmány egy egész országrész termését tönkreteheti. Ha nem lenne növényvédelem, országunkban egyáltalán nem lehetne például burgonyát termelni.

— Mi a helyzet a külföldre induló exportszállítmányokkal?

— Ezeket a berakodóhelyem vizsgálják át. Hogy azént a szerencsének is szerepe vasn egy ilyen vizsgálat attkattenáB. F.

F

olt itt viszály, volt itt baj, volt szegénység. Volt... A meredek dombok akkor is ilyen némán ölelték a völgyben meghúzódó Lullát, mint most. Csakhogy a mostani néma-! ság már a nyugalomé, a j völgybe, a faluba, az embe-1 rek szívébe békesség költö-1 zött. Amit el szeretnék mon- J dánt, az az emberi helytál- j lás, az emberi felelősségér- ■ zet egyszerű, szép történe-) te ...

Ezen a vidéken meg kellett j ismerni minden négyzetméter föld tulajdonságát. Mikor és milyen irányban lehet rámen- ni a földre, hányadik sebességben haladhat a gép viszonylagos biztonsággal, mikor és mennyit kell műtrágyázni. Ha eső esik, hol lehet legelőször hozzáfogni a munkához, és ha tartós a szárazság, hol

lehet először vetni ...

Ezen a vidéken kemény lecke volt megtanulni, hogy nagyüzemi módon, a mindösz- sze 850 hektáros területen nem lehet 10^-12 növényt termelni. Hogy egyszerűsíteni, kon- |

centráLni kell mindent —! amennyire lehet —, es a jól felfogott közös érdek »csupán« azt teszi lehetővé, hogy négyeit növényt termeljenek. Méghozzá úgy, hogy megélhetést, biztos holnapot találjon itt az a nyolcvan-száz család, melyet a múlt, a j elen, az otthon, az

élet ide köt.

(Nagy Imre tsz elnök: — Az öregek napját nemcsak a szövetkezet, hanem az egész település öregjeinek tartottuk, j

Városnézés a pártszékház tetejéről.

— Vettem egy házat, húszezerrel még tartozom. Én nem terményt, hanem pénzt viszek haza.

— Nincs sok állatom odahaza. Majd értékesítem a járandóságomat.

— Három koca, harminc malac sir az ólban.

Szó sincs »keserű rizsről«, koplalásról, mint abban a filmben. Olyannyira nincs, hogy az összkomfortot hiányolják.

— A szállás lehetne tisztább. Igaz: zuhany van, de csak itt az üzemben folyik a meleg víz. A szálláson bezzeg hideg! És a takarítással is baj van ...

— Jó, jó. A hányához viszonyítva a levegő jobb itt. De a munka itt sem könnyű.

— Sok mindenen lehetne itt változtatni. Valami éjjeli pótlékféle is jól jönne. Merthogy két műszakban dolgozunk ...

Szóval: kívánság lenne bőven. De hát egy gazdaság sem várhatja őket kacsalábon forgó kastéllyal. Tudják ők is ezt. de »olyan jó panaszkodni!«’'S lám, vannak itt másfajta igények is! Csatlakozik csoportunkhoz Barta István és Takács Sándor szarvaskői hány ásznyugdijas.

— Könyv, az is kellene! Tegnap jött először a szakszervezeti könyvtáros.

Egy kérdést még tartogatok:

— Tudják-e, mi lesz éhből a zsályából?

— Illóolaj. Ez gyógyszerek alapanyaga, de ügy tudjuk, az élelmiszeriparnak is kell. Az olaj nemcsak a zsályából lesz ám, hanem a mi izzadságunkból is!

Újra «»etetni« kezdik a futószalagot. Csőrendszerbe, tartályokba kerülnek a növényi kupacok.

— Nőnek az igények — mondja az agronómus, ahogy ballagunk felfelé a domboldalon. — Az egyik szállás az iskolában van, egy kilométer- nyíre. Egyszer nem volt szabad gépkocsi. Az asszonyok nem akartak gyalog bejönni. Kérdezem én az egyiket. »Mi volt maga, néni?« Azt mondja: »Parasztizaltam, lelkem.« Kiderült, hogy az otthoni háztáji négy-öt kilométerre volt a lakóházától. »És oda is autón ment, néni?-« Elszégyellte magát.;.

Mert igaz, hogy a »vendégmunkás« szóban az első tag a »vendég«, de azért a másik szó tag is nyomós, ügye? Tudom, nevetnének okfejtésemen, s igazat adnának.

Leskó László

A hajós olyan, típusú ember, aki mindig siet. Amikor elindul egy kikötőibe, azért, -hogy miinél előbb odaérjen, amikor ott végzett, azért, hogy minél előbb hazaérjen. Ezt a bölcsességet tapasztalt -hajósoktól tanultam -— mégpedik Kaposváron. Amikor elhangzott, talán még nem is sejtették, hogy vendéglátó városi vezetők ugyancsak sietésre ösztönzik később őket abból a szép elgondolásból kiindulva, hogy a röpke nap alatt minél többet megmutathassanak a centenáriumát ünneplő varosból.

Sokan még nem tud ják, hogy egy dunai vontatóira jó Kaposvár nevét viseli, s tizenhárom éve járja az Izmail és Regensburg közötti távolságot. Amikor ezek a sorok megjelennek, akkor is úton van éppen. A városvezetői tavaly decemberben fölkeresték a MAHART vezérigazgatóságát, e örömmel vették tudomásul, hogy minden támogatást * megíkapnak ahhoz, hogy a motoros hajó legénysége és a névadó Kaposvár ikapc&oiata kialakuljon. Ennek első és fontos állomásaként a műit hónapban a városi vezetők meglátogatták a hajót, s Budapesttől Százhalombattáig együtt utaztak, ismerkedtek a legénységgel. Közben az is kiderült, hogy a hajósok bizony keveset tudnak Kaposvárról, valóban szükség van a szoros kapcsolatra. Már akkor megegyeztek a viszontlátogatásban, azonban néhány hetet várni kellett rá. Pénteken azután megérkeztek a hajó névadó városaiba a MAHART várva várt képviselői. Sajnos, a, vontatón dolgozók közül nem jöhetett senki az elfoglaltság miatt. Kaposvár vendége volt azonban dr. Erdős Ferenc, a MAHART folyamhajózási üzemigazgatója, aki az első perctől ott bábáskodott a hajó és a varos kapcsolatának (kialakítása körül, azután Varga János személyzeti osztályvezető, aki a vontató első legénységében első tisztként szolgált, A fiatalokat Vendi István, a folyamhajózási üzletigazgatóság egyik KISZ-szervezetének titkára képviselte, aki szántén dolgozott a Kaposvár motoroson.

A kaposvári program a városi pártbizottság vb-termében kezdődött a centenáriumi program eddigi és a hátralévő hónapokban tervezett eseményeinek számbavételével. Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára anróL is beszámolt a vendégeknek, hogy milyen elképzeléseik vannak kialakulóban a város felszabadulása 30. évfordulójának megünneplésére.

Derűs beszélgetés kezdődött, amelyből nem hiányzott a humor sem. Mindenki jót mosolygott, amikor az üaemigaz- gartó megjegyezte, hogy kevesen jöttek, de nagy súlyhan. Nem maradt el szellemességben Varga János sem. Amikor ■elkezdte, hogy két évig lakott Kaposváron, mégpedig 1960- tól 1961 végéig, mindenki fölfigyelt. Hatásos szünet után azzal folytatta, hogy a kis Kaposváron. Rövid, keskeny ugyan a hajó, de jó volt rajta, s minden csavarját megismerte.

Sok újat hallottak a hajósok, s még többet meg tudtak a városról a tanácsházán. Rostás Károly tanácselnök olyan szépen és érdekfeszítően beszélt Kaposvár- múltjáról, hogy valótlan lenyűgözte a vendégeket. Dr. Erdős Ferenc társai nevében is megköszönte a tájékoztatót, mondván, hogy sok olyat megtudtak, ami meglepte őket.

A városnézés első állomása a Kialáinyin lakótelep volt, Onnan a Szabadság parki szovjet emlékműhöz sétáltak a vendégek. Magasból is megnézték a várost — a hatemeletes megyei pántsizékiház tetejéről. Varga János megjegyezte, s társai osztoztak véleményében: először jár itt, s kellemesen csalódott, nem gondolta, hogy ilyen szép és rendezett a város. Nagyon tetszett a hajósoknak a megyei könyvtár, s kiváltképp örültek, amikor Szita Ferenc igazgatóhelyettes az üzemigazgató kérdésére azzal válaszolt, hogy vannak hajós- tárgyú könyveik, persze Siófokon erősebb a gyűjtemény, a balatoni hajósok szorgalmas és jó olvasók.

A Pázmány Péter köz új házait és óvodáját, a keleti ipartelepet, a Donnert gépkocsiból nézték meg a vendégek, majd kirándultak a Zseldcbe, hogy megismerkedjenek e szép tájjal is.

A város és a hajósok kapcsolata a jövőben szorosabb lesz. Eljutnak Kaposvárra azok is, akik a hajón dolgoznak, s addig pedig leveleznék majd a Dunán hajózó legénységgel.

Lajos Géza

Békesség a dombok között

Sok szép és nehéz napot megértem a mozgalomban, több mint egy évtizedes elnökséggel a hátam mögött, de ilyen felejthetetlen, megkapóan

szép napra kevésre emlékszem... Hát hiába! Tíz-tizenöt év kellett ahhoz, hogy mindenre teljék. Erre is. Hogy szivünk szerinti tisztességgel köszöntsük szüleinket. Mondtam: a gyümölcs, amelyet elültettek, most kezd érni...)

A véletlen hozta, hogy éppen az elnöki asztal mellé ültem. Az egyik nyitott »könyv«, amelyet magam előtt láttam, a termelési terv, a másik egy kockás füzet. Ez: utóbbiban talán még nem is száradt meg a tinta. A részletezett számadatok közül néhányat őrzött meg az emlékezetem: negyven és fél vagon gabona helyett hatvanegy vagonnal takarított be ez a kis gazdasag. A hektáronkénti átlag 37 mazsa lett.

Csaknem ötven százalékkal jobb eredmény a tervezettnél — ez megközelítőleg egymillióval toíbb bevétel.

(1968-ban szanálták a szövetkezetét. Második éve hitel nélkül gazdálkodtak. Újjászerveződött az egész számvitel. A legteljesebb összhang alakult ki a gazdálkodás és az egész könyvvitel között. Két j éve kétszázötven ezer, az idén csaknem félmilliós tartalélckai j kezdték- az évet- A garantált

részesedést minden hónap tizedikén pontosan kifizetik. Biztonság — bizalom ...)

A tavalyi aratás kemény leckét adott. A gazdaság vezetői belátták, hogy kell még egy kombájn a meglevő mellé. A kis területtel rendelkező gazdaságnak nagy megterhelést jelentett ez. De az idei aratás előtt munkára készén állt két kombájn.

A termelési technológia alapvető része a gép, de önana- gában nem old meg mindent. A folyamatos üzemeléshez emberek kellenek.

(Dammer János »gépes« brigádvezető: — Célprémiumról nem volt szó. Na igen, lehetett volna ... Most, hogy túl vagyunk rajta, a vezetőség már szóba is hozta ezt. De nem ez a lényeg. Azt hiszem, az a nagy dolog, hogy az emberek ,a munka előtt, meg a munka közben csak arról beszéltek, arra figyeltek, hogy ezt a szép termést — ezeken a dombokon ilyen még nem termett — gyorsan biztonságba helyezzük. Nem kérni kellett a vezetőnek, hanem csak jelezni, inteni: »Emberek, mehetünk! Csináljuk/«)

Ha lenne krónikása a dombok között meghúzódó falunak, akkor 1973 júliusa mellett egészen biztosan odajegyezné ennek a tizenhét asz- szonynak a nevét: Ilon Jenő- né, Jákob Korsódra, Nagy

Károlyné, Dammer Jánosné,

Pavelka Jánosné, Elencsár Lajosné, Gyalog Jenöné, Gom- bor Ferencné, Kleiber László- né, Kleiber Ferencné, özv. Rei- singer Pálné, Wolf Béláné, Forró Ferencné, Halász Sándor né, Prevmusz Istvánná, Gázsi József né, Darázs Istvánná.

Ezeket az asszonyokat csak úgy szokták emlegetni: adódjék bármi, rájuk mindig lehet számítani a gazdaságiban. Meg úgy is mondogatták: rohambrigád. De arra mégis kevesen gondoltak, hogy itt, az eldugott kis faluban, ahol csak hírből ismerik a fogalmat: »éjszakai műszak«, ezek az asz- szonyok a legelső szóra vállalkoznak «re.

(Nagy Imre elnök: — Mindent pontosan kiszámoltunk. Mit teljesít a két kombájn, hogyan tudjuk a tárolóhelyre szállítani, milyen ütemben, hogyan kell rostálni, tisztítani a gabonát, hogy napra készen legyünk. Kiderült, hogy a -gépezet« csak úgy mehet zökkenőmentesen, ha éjjel-nappal folyik a tisztítás... Ekkor fordultunk az asszonyokhoz. Én most utólag nem tudok elég köszönetét mondani nekik... Hogyan történt? Elmondtuk, mi a helyzet. A felelet csak annyi volt: ott leszünk, vállaljuk! Saját maguk osztották be egymás között a műszakot, jóformán semmit sem kellett tenni. Hajnalra, reggelre, mikor újra indultak a gépek, üres volt a tároló, az előző napon betakarított termés tisztán, biztonságban... És ezek az asszonyok eddig csak olvastak, vagy hallottak arról, hogy éjszakai műszak.)

A lullai szövetkezetben harminc napra tervezték az idei aratást. Huszonhat nap alatt végeztek vele. Most' valami különös békesség költözött a domibok közé. Valami, amit csak az alkotó ember érezhet. amikor birkózik, küzd, verítékez — és végül győz.

A mostani aratással valójában több mint egy évtized fáradságos munkájának termését takarították be Dullán. Bárkivel beszéltem, mindenki azt mondta: ez csak azért sikerülhetett így, mert most már olyan szépen, nagyszerűen együtt van az egész gazdaság.

(— A köszönet, az szép szó, kell az embernek. A legnagyobb öröm, hogy túl vagyunk, végeztünk. Most már eshet, fújhat — a mi gabonánkat nem bántja az idő. Megdolgoztunk azért, hogy így legyen...)

A meredek dombokon kora hajnaltól későig a csupasz tarlót forgatja a DT traktor. A völgyben a rég! mellett — és a régiből — új házak énülnek. Az emberek szívébe békesség költözött...

Vörös Márta

Somogyi Néplapl 3