Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-26 / 173. szám

Újságot tessék! gyeemeMiiang. Csíkos fehér sapkát viselő fia­tal fiú árulja az Esti Hírlapot. — Folyóba zuhant egy autó­busz... Gázolt a figyelmetlen voaetiő... Egymás után sorolja az ér­dekesebb híreket Látszik érti • lapárusítast, mar van gya­— Most esináJnm harmadik «wtandeje, standom, pavilo- HB * van, ahol más lapokat la árulok — mondja büszkén. Koeées József, aki most vé­gezte az általánost, s tizenöt éven ‘OWnA.-i? n—* rí in, ni KL mbttj&xíbl (Kacsé nála néhány evvel idősebb fiú lég hozzá, s egyezséget kínál Baleset nélkül Közel a 700 ezerhez Húsz éve a restiben — Kispajtás, fogadtam a ba­rátaimmal, hogy minden en­gedély nélkül eladok itt a Ba­laton presszóban ótven Esti Hírlapot. Fizetek neked’ vala­mit, meg amit a lapért adnak borravalót, az is a tied lehet, ezenkívül barátomnak is fo­gadlak Úgy nézi végig Jóska a kö­nyörgő fiút, akinek — mint ki­derült — tíz üveg sörébe ke­rülhet, ha veszít, mintha azt kémé, hogy az áltála gyakorolt királyságot adja át néhány hetre: > — Keressetek magatoknak más játékot, mert ez nem az. Hogyan gondolod? Ehhez en­gedély kell, amit csak meg­bízható emberek kapnak. Na, viszontlátásnál — mondja az alkalmi lapárusnak, aki lógó orral ballag vissza társaihoz. Nekünk meg ennyit mond Jóska: — Ugye. hogy milyen fele­lőtlen fiatalok vannak... Én ősszel elmegyek Sopronba ta- mfuifti, de a jövő nyáron ismét szeretnék ide visszajönni új­ságosnak. A piros csikós trikó már a kijáratnál látszik, s felhangzik az éles gyermekhang az utcán, — Újságot, Esti Hírlapot tes­sék ... Folyóba zuhant egy autóbusz...! \ Az autóbusz hirtelen fékez. A mellette haladó autónak így ad lehetőséget, hogy befura­kodhasson eléje a sorba, s el­kerülje a szembejövő jármű­vel az összeütközést. Vezetője hálásan integet a busz pilótá­jának, aki udvariasságból, fe­lelősségérzetből jelesre vizsgá­zott. Csupán ennyit jegyez meg halkan, maga élé: — Óvatosabban, barátocs- kám, az úttest nem verseny- pálya! Frikton Ferenccel és Perga Józseffel, a 13-as Volán Vál­lalat siófoki üzemegységének autóbuszvezetőivel beszélgetek munkájukról. Friíkton 1951 óta, Porga pedig 1960 óta hivatásos gépkocsivezető. Mindíketten rengeteg tapasztalattal rendel­keznek. Talbról, Iregszesncséröl hoz­zák, illetve viszik naponta az utasokat, s emellett részt vesznek a siófoki helyi köz­lekedésben is. Sőt, a ságvárd, a nyírni, a nagyberényi utaso­kat is ók szállítják. Kalauz nincs a kocsijukon, így a jegykeaelés, a pénz átvétele, a elszámolás is az ő feladatuk. Azok, akik látják, milyen szűk a siófoki autóbusz pályaud­var, onnan milyen nehezen le­het a 7-es útra rátérni, a ha­talmas közúti forgalomban az utasokat biztonságban eljuttat­ni céljukhoz, azok tudják, milyen felelősségteljes mun­kája van egy autóbuszvezető­nek. — Ha nyugodtan, pihenten áll az ember munkába, betart­Frikton Ferenc. Nyaralás, üdülés közben Olvasnak9 művelődnek mmf Porga József. ja a közlekedési szabályokat, és magatartásával példát mu­tat másoknak is, akkor kisebb a baleseti veszély — mondja Frikton Ferenc. S hogy így cselekszik, bizonyítja az a jel­vény, amóyet még 1971 őszén kapott, s amelyről _ leolvasha­tó, hogy addig 500 ezer kilo­métert tett meg balesetmente­sen. Most már közel jár a 700 ezer kilométerhez. Porga József valamivel ké­sőbb kezdte a munkát, de ta­valy már ő is kiérdemelte a félmillió kilométer baleset­mentes vezetés után járó ki­tüntetést. Váltótársával együtt kiváló dolgozó kitüntetést is kapott, mert az általuk veze­tett autóbusz főjavítás nélkül tette meg az előírt kiSométe- rékef. — Szocialista címért küz­dő brigádot alakítottunk 1967- ben Kék Balaton néven. Bri­gádunknak is az a legfőbb tö­rekvése, hogy baleset nélkül, udvariasan közlekedjünk. Az idén elnyertük az arany foko­zatot — mondja Porga József, akinek ugyan valamivel keve­sebb megtett útja van, mint Frikton Ferencnek, de ő is erősen közeledik a 700 ezer kilométerhez. Napjainkban a Balatonra vívó utakon olyan óriási a giépjárműforgalom, hogy csak a fegyelmezetten közlekedő, a szabályokat betartó gépjár­művezetők érhetik el céljukat j baleset nélkül. Frikton Ferenc és Porga József, a Volán 13-as sz. Vállalat siófoki üzemegy­ségének buszvezetői, példát i adnak másoknak is. Minden vonattal ismerős jön — Dönei bácsi, mit ajánl ebédre? . ” — Két napig leszünk csak itt, hová kiránduljunk? — Nem tudja, hogyan kapok csatlakozást Balatonszemt- gyögyre? Talán egy kisebb forgalmú postai téLefontudakozóhoz sem intéznek ennyi és ilyen külön­féle kérdéseket, mint Varga Ödönhöz, az Utasellátó siófoki éttermének felszolgálójához. S ő — ha tud — mindenre készségesen válaszol. A vona­tok érkezését, indulását leg­alább olyan jól tudja, mint egy vasúti forgalmista, s még idegenvezetőnek is bátran el­mehetne, úgy ismeri a Bala­tont és környékét, a kirándu­lásra alkalmas tájakat. — Nézze, a szakmámhoz az is hozzá tartozik — különösen egy ilyen restiben —, hogy egy kissé kitekintsünk az étterem falain túlra Magamból indu­lok ki: nekem is jólesik, ha idegen helyen vagyok, és segí­tenek. Egy olyan, embernek, aki először jön a Balatonra, le­gyen az hazad, vagy külföldi, jólesik ez a figyelmesség. Addig sem tétlenkedik, amíg beszélgetünk. Szüntelenül fi­gyeli az érkező, ,a teraszon, le­telepedő vendégeket. — Tudja, húsz. esztendeje vagyok itt a restiben felszol­gáló, minden vonattál érkezik valahonnan ismerősöm. Buda­pestről, Debrecenből, Szeged­ről, s. nagyon sokan külföldről is, akik soha nem mulasztják el, hogy fölkeressenek. Jólesik ez a ragaszkodásuk. Beszélgetés közben elnézést kér, mert az egyik vonat ha­marosan indul, s néhány ven­dég fizetni akar. Nézem, amint végtelen udvariassággal meg­kérdi a távozótól, hogyan íz­lett az ebéd. s elég hideg volt-e a felszolgált ital? Kevés helyen tapasztalható ez. Ttt a restiben azonban a fiataloknál is ezt látná. Többen Domed bá­csitól tanulták s tanulják a szakmát, ő az étterem tanuló- felelőse. Sok mindenre tanítja a fia­talokat Elsősorban személyes példamutatásával, amikor a legegyszerűbben öltözött hazai vendéget is éppen olyan ud­variasan szolgálja iki, mint a választékos öltözetű külföldit. A szakma, a munkahely sze­retettére ás az ő példája ser­kenti az étterem fiatal pincé­reit. Varga Ödön a napokban ünnepelte szolgálata husza­dik jubileumát, ennyi időt töl­tött a siófoki restiben. Meg­kapta az Utasellátó ezüst törzsgárdajelvényét, s most várja az aranyat. A resti hatalmas teraszán rengetegen ülnék. Nyaralók, akik napokat, heteket töltenek Siófokon, meg olyanok, akik vonalcsatlakozásra, indulásra várnáik. . — Alaposan ismerni kell az embereket. A gyakorlatlan utazó, ha beül hozzánk egy kávéra, valami italra, nyugta­lan, fél, hogy lekési a vonatot. Őket . előnyben részesítem, hogy nyugodtan tudják elfo­gyasztani, amit megrendeltek — mondja Dönei bácsi. Máris megy egy vendéghez, aki még csomagját is ölében tartva rendel egy üveg sört. Gyorsan megissza, fizet, s ro­han, pedig a vonata, csak ké­sőbb érkezik. A pesti gyorsról egy idő­sebb ember száll le, egyenest a restibe vezet az útja. A ré­gi, nagyon becsült ismerősnek kijáró tisztelettel köszönti Var­ga Ödönt, Dönei bácsit, aki a restiben végzett húsz esztendei udvarias munkájával érdemel­te ki a vendégek megbecsülé­sét. szerete tét. Noteszlap Üttorők, mint közlekedési veszély! Kedvelt színfoltja hosszú évek óta Siófoknak a Balaton presszó teraszán térzenét adó úttörőzenekar. Az idén azon­ban hiába keresik a vendé­gek, a térzene elmaradt. Először az a hír terjedt el, hogy a Zene — délelőtt 10- től. 12 óráig játszottak — za­varja a környező hivatalok munkáját, s azért nem en­gedélyezik. Később azonban közölték a hivaitálos választ, amelynek lényege: Az egyen­ruhás úttörőzenekar látványa, s a zene elvonja a figyelmet a gépjárművezetéstől, s ez nagy baleseti veszéllyel jár. A város távolabbi helyén azonban felléphetnek. Furcsa ez a megállapítás, s még furcsább, hogy ez csak az úttörőzenekarra vonatko­zik. Hiszen, amikor délutá­nonként a presszó zenekara megkezdi a muzsikát, még nagyobb a gépjárműforga­lom, rengeteg nézelődő em­ber állja körül a teraszt. Ez a zene nem zavarja a bizton sagos közlekedést, nem jelent baleseti veszélyt? S ha egy egyenruhás úttö- rözenekar látványa — amit vitatnánk, hiszen a presszó kerítése szinte teljesen elta­karja a teraszon levőket — ilyen súlyos közlekedési ve­széllyel jár, hogy 10 évi sze­replés után most megtiltják működésüket, milyen ve­széllyel jár az út szélén sé­táló rengeteg miniszoknyás, alignadragos fiatal lány lát­ványa? Ügy érezzük, nem volt megalapozott ez a döntés. Legalábbis mindazok annak tartják, akik szívesen hall­gatták az úttörők játékát. — München . .. Olimpia ... Nem is kell tolmács, az el­adó könnyen megérti, hogy a németül beszélő vásái-ló olyan könyvet szeretne, mely a ta­valyi müncheni olimpiáról szól. A német nyelvű — nem is olcsó, 432 forintba kerül —, nagyon, szép . kivitelű könyvet orommal veszi meg, viszi ma­gával. — Nyaralás közben nagyon sokan olvasnak, művelődnek. Nem csupán a könnyű műfajt keresik, noha abból is sokan vásárolnak. A Magyar tájak művészete német nyelvű ki­adását, mély 196 forint, az ugyancsak német nyelvű, 200 forintos, A XX. század magyar festőművészete című könyvet is többen vásárolják. Maupas­sant- és Jókai-regényeket visz­nek. Azután sokan keresik és vásárolják Szilvása és Berkesi műveit — tájékoztat Goldsch­mied Jenő, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat siófo­ki 406-os üzletének vezetője. A könyvesbolt egyre emel­kedő forgalma igazolja sza­vait. Az első félévi tervüket 125 százalékra teljesítették. Júniusbán a siófoki könyves­bolt forgalma elérte a 400 000 forintot. A hazánkba, a Bala­tonra látogató csehszlovák ál­lampolgárok nagyon sok saak- könyvet vesznek, melyek a szőlő- es gyümölcstermesztés­sel foglalkoznak. A Csepel üdülőben működő kirendeltsé­gük rengeteg ifjúsági regényt, mesekönyvet ad el. — Huszonharmadik éve ve­zetem a könyvesboltot, ilyen nagy forgalomra azonban nem emlékszem. Tavaly még 12 könyvárusitó pavilonunk volt, az idén csupán a siófoki bolt, meg a Csepel üdülőben levő krren del tség- b izományosunk tartozik hozzánk. A forgalom mégis majdnem megegyezik a tavalyival — mondja az üzlet­vezető. A szezonra alaposan felké­szültek, kétmilliós raktárkész­letük van. Magyar és idegen nyelvű könyvek ezreiből válo­gathatnak a vevők, s élnek is a lehetőséggel, hogy hasznosan töltsék szabad idejüket. — Mi az, amit sokan keres­nek és nem tudnak adni? — Hiányzik a Petőfi összes verseit tartalmazó chszkiadásö könyv, pediig azt sok külföldi keresi. Sajnos Arany János műveiből sincs. Sokan hiá­nyolják a magyarországi autó­térképeket, a KRESZ-könyvet — válaszait Goldschmied Jenő. I Tízéves a földvári ABC Vevők ostroma régiéitől estig Hosszú sor az áruház előtt. Az egyik oldalon zöldséget, gyümölcsöt árusítanak, a má­sik oldalon az üres üvegeket váltják vissza. Tülekedő, lob­banékony embereik, akik szí­vesebben lennének már a par­ton vagy a vízben, mint itt a forrósa giban. — Tőlem vegye mar él! En­gem szolgáljon ki! Mi lesz már ott a sor elején? Talán csak nem csekkel fizet? Ilyesféle megjegyzések ■hangzanak el kint, s bent az áruházban is. Ahol szazak vannak, még elviselhetetle­nebb a forróság meg jó né­hány vásárló nem éppen jogos ■türelmetlensége. — Nézze kérem a hőmérőt, 35 fokot jelez — mutatja Kresz Ferenc áruházvezető a «■hűvös- raktárban. Róla és az eladókról is szakad a verejték. í S ók nem reménykedhetnek, j mint a vásárlók, hogy hama­rosan kikerülnek innen, s majd a vízben felüdülnek. Ezért kévés eredménye van annak a felhívásnak, mélyet a bejárati ajtón olvastam: ^Eladókat, segédmunkásokat felveszünk.« — Tíz emberünk hiányzik. Huszonhármán vagyunk, s •hogy mennyit kéLl egy-egy nap dolgozni, arra csgk egyet­len adatat: legutóbb szomba­ton no ezer fonni értékű árut adtunk el. Nyitástól zárásig legkevesebb 7—8000 vásárló fordul meg az áruházban. Kresz Ferenc tizenhat esz­tendeje, hogy feleségével együtt a Balatonon dolgozik, a megyei élelmiszer-kiskereske­delmi vállalatnál. Tapasztalat­ból jól tudja, mi vár egy jó nyári szezonban a kereskedők­re. Ezt az áruházat megnyitá­sa óta vezeti. Ennek éppen tíz esztendeje. A nyitás évébep a forgalom 5,5 millió forint volt, tavaly viszont már meghalad­ta a 11 milliót. Az idén túl­lépik a tizenhat milliót is. — A Kaposvári Húskombi­nát, a FŰSZERT igen jó part­nerünk. Ezt mondhatom él a tejiparról is. Naponta kétszer szállítanak tejet .elegendő ka­kaót és más tejterméket ad­nák. Elégedett vágyóik a kör­nyék termelőszövetkezeteivel, tőlük rendszeresen kapunk friss zöldséget és gyümölcsöt. Hét­főn reggel például 150 láda vasárnap szedett őszi- és kaj­szibarackot hoztak — mondja Kreszné, az áruház helyettes vezetője. Itt látható, mennyire meg­könnyíti a kereskedelem mun­káját a konténeres számítás. Az így érkező lisztet cukrot rizst konténerben gurítják be az üzletbe, nem kell a csoma­golással. kirakással vesződni. Ez a módszer több ember munkáját he­lyettesíti Tapasztalt ke­reskedő, jó üz­letember Kresz Ferenc és fe­lesége. össze­fogva az áru­ház régebbi és szakmát sze­rető fiatalabb dolgozóival, már tíz évvel ezelőtt szocia­lista címért küzdő brigá­dot alakítottak. Többször ér­demelték ki ezt a megtisztelő címet. Az áru­ház 1961 óta minden évben elnyerte a ki­váló címet. Kresz Ferenc és felesége tíz alkalommal kapott vállalati kiváló jelvényt, Kresz Fe- renané pedig megkapta a Bel­kereskedelem kiváló dolgozója •kitüntetést. Nehéz, felelősségteljes mim- ! ka egy ilyen hatalmas áruház irányítása. A rengeteg munka mellett mi jelent számukr’ örömet? — kérdezem. A Kresz házaspár szinte , egyszerre válaszol: 1 Áruért telefonál Kresz Ferenc né. — Az, hogy ha a vevő min­dent megtalál, amire szüksége van, elégedetten távozik, és ha itt nyaral, máskor is visz- szaitér... Balatoni melíékl etünk keit S zalai László írta. eik­Somogyi Néplap u

Next

/
Thumbnails
Contents