Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-26 / 173. szám

Nyolcvanöt szerződést kötött a TIT a tanácsokkal Értékelte az első félévet a Somogy megyei szervezet : Szentendrei hangulatok A„FELKAPOTT” VAROS A TIT Somogy megyei Szer­vezete a napokban értékelte az első félévben végzett mun­kát, eiTől tájékoztatott Ká­nya János, a megyei szervé- zet titkára. Kiemelte, hogy a tavalyi hússzal szemben 1973 első fél­évében már nyolcvanöt szer­ződést kötöttek a tanácsokkal. Bár később kezdődtek a szer­ződéskötések, elégedettek az eredménnyel. Ez a második félévben még lényegesen mó­dosul. mert ennél is többre számítanak. Ehhez továbbra is segítséget várnait a megyei művelődésügyi osztálytól, ahonnan eddig is sok támo­gatást kaptak a falusi isme­retterjesztés javításához. A megyei titkár elmondta, hogy »■ugródeszkának« tekintik az idei jó évet, ősztől már ugyan­is az 1974. évi szerződésköté­seket készítik elő, s jövőre többet várnak. Kiemelkedő eredménynek számít az ifjúsági ismeretter­jesztés fokozott javulása is. A TIT országos elnöksége és a KISZ kb nemrégiben együtt­működési szerződést kötött, ennek alapján további előre­lépést várnak a megyében. Nemcsak a KISZ-klubokra számít a TIT, hanem igye­keznek fölkelteni az érdeklő­dést az alapszervezetekben is. Változatlanul átlagon felüli a jogi, a pedagógiai, a pszi­chológiai, a történelmi és az agrárelőadások száma. Lénye­gesen javult a földrajzi isme­retterjesztés is. ííét járás munkájával elé­gedetlenek. A nagyatádi já­rásban helytelen tájékoztatás miatt a községekben a taná­csi költségvetésbe ismeretter­jesztésre nem terveztek egy forintot sem, ezt próbálják ellensúlyozni megyei alapból. A siófoki járásban tartott előadások számát érdemes összevetni a barcsiéval. A barcsi járásban az első félév­ben 289 előadást tartottak, a siófokiban csupán 114-et. Az ismeretterjesztésben élen halad a barcsi, a mar­cali és a kaposvári járás. De a kaposvári járásban sem egyenletes minden területen a jó ismeretterjesztő munka. Az I. körzetben ötszáz, a II. kör­zetben nyolcvankilenc elő­adást tartottak. A tanácsi szerződések meg­kötésével sikerült az eddigi­nél több összefüggő előadás- sorozatot tartani, de még mindig kevés ezeknek a szá­ma a megyében. Az előadók felkészítését is értékelték. Megállapították, hogy majdnem minden szak­területen kaptak központi írá­sos tematikát, sokat készíteti ilyet a megye is. A fiatal TIT-tagok bekapcsolódása az ismeretterjesztésbe az előadá­sok színvonalának emelkedé­sével járt. Különösen sok a fiatal TlT-tag a közgazdasági, a hadtudományi, az agrár-, a jogi és a matematikai szak­osztályban. ' 1973 első félévében három sikeres tanfolyamot zárt a TIT megyei szervezete: nagy érdeklődést keltett a titkár­női, az idegenvezetői és a gépkocsi-előadói tanfolyam. Tavaly a somogyi szervezet országosan az első volt a nyelvtanfolyamok szervezé­sében. Most az első félévben 25 tagozaton 437 hallgató ta­nult idegen nyelvet, 1588 órá­ban. A megyei szervezet féléves »mérlege« rámutat arra is, hogy mái- tapasztalható: az üzemek a kulturális alapból kevesebbet költöttek ismeret- terjesztésre, mint amennyit aranyosan kellett volna. H. B. A színészet Kaposváron 1873-ban I873-ban Szuper színigaz­gató társulata működött Ka­posváron. A közönség január végereel-elmaradozott a »szín­háztól«, a ripacskodástói és a gyenge színvonalú előadásokat »nem tudta elviselni«. A szín- igazgató tarthatatlan helyze­tén úgy akart javítani, hogy megbívta vendégszereplésre Molnár Györgyöt, a híres drá­mai színészt. A Somogy című hetilapban megjelent hirdetés­ben Shakespeare-, Moliere-, Caíderon-darabokat ígért a kö­zönségnek. »Gyakorlat végett« négy napig bezárt a színház, s készültek a nagy. esemény­re. Szokatlanok voltak a hosz- szadalmas próbák, mert a fel­készülésre a korabeli színhá­zak nem nagy gondot fordítot­tak. Közben február első napjai­ban a városházán is nagy ese­mények történtek. Az egyik »városházi vigalom« alkalma val Bárány polgármester be­szedet tartott, s kifejtette, hogy a város vezet őségének . »leghőbb vágya«: részvények alapján Kaposváron egy ál­landó színház építése. Az in­dítványt nagy lelkesedéssel és általános tetszéssel fogadták a jelenlevők. A nagy íelbuzdu lást tett követte. Azonnal jegy zéket indítottak el, s még az est során 4000 forintot jegyez­tek a jelenlevők. Roboz István újságíró február 4-én a So­mogy hasábjain a következő­ket irta a színházügyről: »Igaz, hogy az eszmét a megyei journalistika már régen . han- goztatá. A kaposvári rendezett tanács jobban nem vésheti ércbe a nevét, mintha hivata- löskodása kezdetén oly emlé­ket örökít meg, melyet a nem­zet magáénak vall.« A színházban befejeződtek az előkészületek. A színház- szerető közönség nem sokallot- ta a «belépődíjakat«, pedig a támlásszék és a zártszék 80 krajcárba került. (Az összeha­sonlítás kedvéért érdemes tud­ni, hogy ebben az időben 1 font marhahús 24, 1 font bor­vagy juhhús. 28 krajcárba, egy lúd pedig 2 forintba került.) Első este Molnár György vendégjátékában egy Moliere- darábot láthatott a közönség. A kritika nem fukarkodott a dicsérettel. A színész minden mozdulatán felismerték a »be- végzett« művészt, aki mester volt a »jellemek festésében«, Mint cseppben a tenger... | s mozdulatainak, arcjátékának | »tükrében látták a szenvedé­lyek rohamát, a lélek küzdel­mét«. A színikritikus tudósítá­sát így summázta: »Szép este volt Kaposvár közönségének: a színpadnak ünnepe.« A kaposvári igények nem tartottak lépést a magyar szín­ház fejlődésével, s 1873-ban is a nagy patetikus gesztusokat, a zengő hanghordozást, a túl­zott szenvedélyességet tapsol­ták meg a színészek alakítá­sában. Pesten akkor Seribe, Sardott, ifjabb Dumas és La- biche darabjait játszották. A pergő, könyed társasági nyelv, a francia társalgási dráma gyors cselekménye, a párbe­szédre épülő csattanók, nem elégedtek meg a deklamálni és szavalni tudó színészekkel. Apró, árnyalt alakítást, köz­napi beszédstílust követeltek az alakítástól. Csalódást keltett Molnár György Shaufer — 500 aranyat nyert — Sakk a ki­rálynénak című vígjátékában. Annál nagyobb volt a sikere a Lear királyban. A »szívhez szóló szavalatát« emelték ki! elsősorban, s dicsérték, hogy a negyedik felvonásban »egye­dül tölté be nagy alakjával« a színt. Alakítását Egressyé- hez hasonlították. A hatás a Mizantrópban is hasonló volt. A zsúfolásig megtelt színház közönsége osztatlan tetszéssel jutalmazta a vendégművészt. ! hogy »monopolizálja« a szere- ! pékét, s »genie universalnak« I képzeli magát, pedig szerepeit | nem is tanulja meg. Szerző­dést sem kötött senkivel, így könnyen kiadhatta a színészek útját. A vérszegény társulat Mol­nár felléptét követően ismét elvesztette közönségét. A fe­gyelem meglazult, s a társu­lat széthullt. Az egyik színész — Rónai — pénzt csalt ki francia nyelvoktatás címén a város családaitól, s a pénzzel elillant. Berzsenyiné szedte a sátorfáját és eltűnt, elhagyta férjét, aki a »művészet« nevé­ben kéregetett. A színészek gyerekei házról házra jártak és cipőt, ! csizmát kértek, hogy ne mezít­láb hagyják el a várost. Szuper is hátat fordított Ka­posvárnak. Ha egy cseppben benne van a tenger, akkor egy kaposvá­ri évadban benne foglaltatik a vándorszínészek minden problémája és nyomorúsága. Bóra Ferenc Nincs mit tagadni, Szentend­re »felkapott« város lett. Ut­cáin mindig látni fényképező­gépet sűrűn csettegtető turis­tákat. Külhonit, belföldit egy­aránt. S lám, ott egy »hivatá­sos« fényképész is! Talán vala­melyik divatlap számára fo­tózza az ismert manekent, akit csak a keresztnevén szoktak emlegetni a divatlapok, tévé­reklámok kedvelői. Nem mesz- sze tűlük — érdekes, mennyi­vel kevesebben állnak meg ott! — egy emléktábla. Jakov lg- natovity íróra emlékezteti mindazokat, akik olvastak már valamit tőle. Az 1882-ben szü­letett alkotó egyszerre tudott szerb és magyar szívvel érez­ni, világosan látta a két nép azonos érdekelt a szabadság­harc ideje alatt is. örökös vő­legény című regényét nemré­giben adták ki újra magyar nyelven, születésének százöt­venedül évfordulóján. S ha már az irodalomba beköltözői­teknél tartunk, említsük meg a város másik -polgárának, Rá- by Mátyásnak a. nevét is. Ki ne hallott volna hányattatásai­ról, bebörtönöztetéséről? Nincs olyan széles e hazában. Mert Jókai Mór papírra vetette Rá- by életét, annak naplóját fel­használva. Emléktáblát talá­lunk azon a házon is, melyben a közhiedelem szerint nemes Ráby Mátyás élt. Házak. Barokk díszekkel ékesek, klasszicista jegyekkel díszesek. Sárgák, pirosak, vö­rösesbarnák. Néma tanúi szá­zadoknak. Sikátorok. Váratta- j nul »mellbevágó« panorámák. A Duna ezüstszalagja. Kicsi a víz, látszik a folyó »csontvá­za«, a meder. Templomok »mutatóujjai« a tornyok. Hét- tornyú városnak is szokás ne­vezni Szentendrét. Hét templo­méinak nagyobb része szerb mesterek keze munkája. »Itt mindig forgatnak vala­milyen filmet« — mondta egy őslakó«, cseppet sem elége­Szoborkert. detlenül. S csakugyan. Az egyik templom tövében egy osztrák tévéscsoportba bot­lunk. Magyar statisztákkal, kosztümös filmet forgatnak. A rendező engem az egyik somo­gyi tsz-elnökre emlékeztet. De nála jóval hangosabb. Most egy — a város fölött áthúzó — repülőgép zavarja meg a fel­vételt, azután a templom mély kondulású harangja rontja a minőséget. A rendező arca kezd pirosban játszani... Azok a híres szentendrei háztetők! Hány festő vitte vá­szonra ezeket? Ki tudná össze­számolni? Mi azonban erről a felülnézeti pontról mást sze­retnénk látni. A város életét. Pillantás a Görög utcába. A fellépést követőleg Mol­nár nyílt levelet írt a helybeli újságban a közönséghez, s a következőket fejtette ki: »Ka­posvár közönsége megmutat­ván, hogy csak ápolni, fejlesz­teni, előadni kell tudni a drá­mát, a magyar közönség is ké­pes méltányolni, élvezni, ki­tüntetni ...« Szuper színtársulatát a ne­ves drámai színész csak át­menetileg tudta a csődtől megmenteni. A színigazgató hamarosan összeveszett társai­val. Szemére vetették, hogy a pénztárban £ jegyszedő kpzre- j működésével különböző ma-1 nípulációkat hajtott végre, s 5—6 ezer forinttal nem tud elszámolni. Anyagiasságát lát­ták abban is. hogy gyerekének »apród« szerepeket kellett »be toldani« a darabokba, hogy 80 krajcárt fizethessenek ki szá­mára. Azt is szemére vetették, Tízéves koromban .találkoz­tam először a színházzal. Akkor ■kerültem föl vidékről, és a sok, váratlanul rám sza- kadó csoda közt iskolai juta­lomként kaptam egy színház­jegyet a Városiba. Félelmes volt minden: a csörömpölő villamos, a Rá­kóczi út sajgó tömege, a Vá­rosi Színház irdatlan épülete, a végeláthatatlan lépcső és folyosó labirintusa, a zsi- bogó gyerekhad, a terelő ta­nárnők szigorú kiáltásai, a páholyok és a széksorok bor­dó bársonya, a meleg, a fél­homály, a ruhatár fogasai. Télikabátomat engedelme­sen letettem a ruhatárban, azután beültem társaimmal a nézőtérre. A Sevillai borbélyt adták. Akkor hallottam elő­ször Rossini zenéjét, akkor láttam először fényszórók tű­sében ragyogó színpadot és felnőtteket, akik nótázva be­szélnek. Tátottám szememet- számat; kábult voltam és m eg illetődön. A szomszédom meglökött: — Te, hová tét ted a ruhatári céduládat? — Mimet? — Hát a céduládat, le hülye, amire majd vissza­adják a kabátodat. — Már miért adnák a kabátot cédu­lára? Egy-két tapasztaltabb pesti gyerek vihogott körülöttem. A tanárnő mérgesen ránkpisz- szegett, én pedig egyszerre hideget s meleget éreztem a gyomromban, hasamban. Hol a kabátom? Jézusmária, mi lesz a kabátommal? Mi lesz otthon? Hogyan mondjam meg? Kinn esik a lucskos no­vemberi eső, még a csontom is didereg a hidegtől. És ott­hon nincs másik kabátom. Talán sohase lesz már. A színpadon szóltak a vi­dám dallamok, színek és fé­nyek kavarogtak. Én ben nem zihált a rémület. A kabá­tom, a kabátom ... Először úgy gondoltam, hogy szólok az osztályfőnök tanárnőnek ... De még azt is? Az otthoni baj éppen elég lesz, még az iskolai szé­gyent is? Nem, nem. El kell bujdosni... meg kell sem­misülni, igen, meg kell sem­misülni ... itt csak a halai segíthet. Taps. Fény. Meleg. A színészek hajlonganak a függöny előtt. Egy bácsi perecet árul... Kiszaladok a nézőtérről. Végig a folyosón... már ro­hanok is el a ruhatár előtt, amikor ramkiabál egy klott- •kötényes néni: — Hé... állj meg, te kis csúnya szemüveges . . Te, persze, hogy te ... te vafiy az a mulya .. . kétszer is szól­tam, hogy itthagytad a ruha­tári jegyedet... És jött a második felvo­nás. Vidám olasz zene. Fel­oldódás. És egyszerre min­den enyém lett a festett vi­lágból: szálltam és fürödtem a dallamokban. Ki tudja . .. ha akkor nem kapom vissza a kabátomat, ma vígjátékok helyett tragé­diákat írnék. Fehér Klára ! Az egykori városkából — ha j mindjárt az ország egyik leg­kisebbje is — igazi centrum ! vált. Járási székhely. Két gim­názium. Négy jelentős ipari üzem. 12 700 lakos. Ha Mária Terézia ma látná! Egyszer ugyanis átutazott itt, ez tény. Az már csak legenda, hogy Csernojevics Arzén pátriárká­nál gyakran tette tiszteletét. S 1 azt is csak a rossznyelvűek be- 1 szélik, hogy a szentendrei bíró takaros felesége megkérdezte tőle: »Mit csinál ilyenkor a le­endő császár, a kis József?« — Miié ő — ugyancsak a rossznyelvűek szerint — így felelt: »összejártam a birodal­mat. de ezt még senki ser. kérdezte tőlem.«. Szentendre a kiállítások vá­rosa. Azt hiszem, sűrűn lakják a múzsák is. Erről az egykori és mai festők is — Iványi- Grünwald. Pajzs-Goebel Jenő, Sverák József, Barcsay Jenő, Cóbel Béla — sokat tudnának mesélni. De az itt épült mű­vész telep lakói i6 vallanak festményeikkel erről a város­ról. Hogy mennyire igaz az az állítás, mely szerint »Szent­endre a kiállítások varosa«, álljon itt néhány most megte­kinthető címe. Bélyegkiállítás a város történetéből, pravosz­láv egyházművészeti kiállítás, iparművészeti főiskolások al­kotásainak bemutató ia, Bor- sódy László kerámiái, a Fe- renczy Múzeum anyaga. Ko­rbács Margit kerámiái és a sza­badtéri állandó szobor-kiállítás. Álljunk meg itt néhány szó­ra! Az ötlet ennek létrehozá­sára — s így az érdem nagy része is — Kucs Béla szobrá­szé. A tanács felkarolta a jó elgondolást. Magyar- mesterek híres, köztereken felállított szobrainak másolatai láthatók itt. S a jövőben egyre több lesz az eredeti mű. Lám Borsos Miklós térformája mennyivel I másképp »láttatja magát«, -mint a budai várban! Kiss Nagy András Anya gyermek­kel című a'kotását Kaposvár­ról isimerjük. Bűre Rarna Med- gyessv Ferencet. Tar István Ferenczy Károlyt örökítette meg ihletett en. Egy város, melyben magya­rok, szerbek, dalmátok, réme­tek, görögök és szlovákok él­tek — s leszármazotta k élnek — békességben. Egész kis vi­lág. Őrzik a múltat, 'énnek korunkkal. Van itt a főtéren — a rokokó, barokk és copf stílusú házak körött — egv pravoszláv ízlésű keres M. -Mal­ta — a legenda szerint — fejjel lefelé fordítva egy em­bert temettek el. Egy ps'ti- sest. »Fel ne jöjjön a ha'ál« — ezért temették fejjel lefelé. Az élet azóta is erősebb Szentend­rén. így láttuk most is. A százszínű város fölött be­borul az ég. Megered az eső. zápor füröszti az évszázados falaikat. A nők feje fölé piros, zöld, kék pettyes »glória« ke­rül. Talán valamelyik ablak mögött valaki már festi is a látványt... Legkó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents