Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

Képviselők félidőben Háromszáz üggyel foglalkoztak Könnyebben, szebben Két éve múlt májusban, hogy az országgyűlési képvise­lők átvették megbízólevelüket az 1971—75-ös választási cik­lusra. »-Félidő« van tehát, ér­demes visszatekinteni, mi va­lósult meg az elképzelésekből, a tervekből, mit tettek a somo­gyi képviselők két év alatt a megyéért. Tulajdonképpen egy ilyen visszatekintést tett Szokola Károlyné dr., a képviselőcso­port vezetője is, amikor a Ha­zafias Népfront megyei elnök­ségének ülésén beszámolt az eddigi munkáról. A tizenkét képviselő három­száz üggyel folalkozott a cik­lus első két évében. Százhet­ven fogadónapot, körülbelül ugyanennyi képviselői beszá­molót tartott. Több mint száz esetben folytattak olyan be­szélgetést, amelynek eredmé­nyeképpen kisebb vagy na­gyobb közösségek, községek, városok fejlesztési gondjainak megoldásában segítettek. Ha mérleget készítenénk, akkor ezek a számok kerülnének a serpenyő egyik oldalára. De mi van a számok mögött? A népfrontelnökség ülésén el­hangzott olyan vélemény, hogy a 300 ügy sok. Különösen ak­kor, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek mindössze egy­haviadé közügy. A többi ma­gán. Ezzel kapcsolatban merült föl olyan aggály, hogy vajon a képviselő nem aprózza-e el az idejét kevéssé fontos dolgok intézésére? Sok vélemény hangzott el erről, pro és kont­ra. Mi a véleménye erről a képviselőcsoport vezetőjének? — Én nem sokallom a há­romszáz ügyet. Még akkor sem, ha nem mind közügy. hiszen ha az emberek fölkeresik gond­jaikkal a képviselőt, az min- denképen a bizalom jele. És még valamié, ami már nem ennyire kedvező: gyakran a közbeeső szerv, tanács, egyéb hivatal megkérdezése nélkül keresik meg a képviselőt, vagy éppen azért, mert ott nem in­tézték el az ügyüket. Nagyon gyakran előfordul, hogy mi­után a képviselő a panasszal megkereste az illetékest, onnan választ kapott ő is meg a pa­naszos is. Az utóbbi nem apel­lált: a döntés ellen, a képvise­lő azonban nem nyugodott be­le — újból megkereste az ügy­intézőt, s erre az ügyet kedve­zően elintézték. Saját gyakor­latomból tudnék hasonló pél­dát mondani, amikor például egy asszony az én tanácsomra nem nyugodott bele egy dön­tésbe, és a végén neki lett iga­za. Azt hiszem, bármelyik kép­viselőtársam tudna hasonló példákat mondani. — Meghatarozza-e a képvi­selő közéleti tevékenységét a foglalkozása, vagy egyéb tár­sadalmi megbízatása? — Természetesen. Ez azon­ban nem azt jelenti, hogy egyik képviselő munkája töb­bet ér, mint a másiké. Az mindenesetre meghatározó, hogy milyen területen dolgo­zik, hiszen "hívatálból« is ért azokhoz a témákhoz, amelyek ide tartoznak .Ugyanakkor az is természetes, hogy például a megyei tanács elnökének na­gyobb a megyei és az országos »kitekintése«, mint például egy munkásnőnek. Így különbséget tenni azonban nem lenne sze- recsés vagy igazságos dolog. Épp azért, mert a különböző területeken dolgozó emberek gondjait a különböző területe­ket ismerő képviselők tudják felszínre hozni. Így egy-egy parlamenti felszólalást meg­előző beszélgetésen a csoport minden tagja »hozzáad« vala­mit a felszólaló mondanivaló­jához. — A somogyi képviselő- csoport két év alatt fontos döntéseket hozott, a parla­mentben felszólalók a megyé­jük, járásuk, városuk gondjait tárták ország-világ elé. Elég, ha a somogyi iskolák helyzeté­ről szóló interpellációra, a gyenge termelőszövetkezetek helyzetén változtatni akaró felszólalásra, a szarvasmarha­programra vagy a megye ide­genforgalmi helyzetéből adódó gondokra utalok. Ezeknek a témáknak országos visszhangja is volt. A képviselő munkájá­nak azonban vannak kevésbé látványos, a szűkebb közösség — a megye, a járás, a város — szempontjából mégis igen fontos oldalai. Melyek ezek? — A fogadónapok, képvise­lői beszámolók mellett kévés­sé ismert a bizottsági munka. A honvédelmi, az ipari, a mű­velődési, a mezőgazdasági, az egészségügyi, a jogi és igaz­ságügyi bizottság munkájában hat somogyi képviselő vesz részt. Ezek rendkívül hasznos vitafórumok, s egy-egy ülésü­kön részt vehetnek a nem bi­zottsági tagok is. A mi képvi­selőink elég gyakran élnék ez­zel a lehetőséggel. — Hogyan szerez informá­ciót a képviselő? — Az információszerzés egyik része a megyéire vonatko­zik. Ennek különböző módjai vannak. A képviselő nagyon sok — a megyét érintő — dön­tés születésénél bábáskodik, így annak előzményeiről is tá­jékozódik. Rendszeresen meg­hívják a megyei tanács, aztán egyéb fórurmok üléseire. Or­szágos kérdésekben pedig az országgyűlési irodától kapnak tájékoztatást, és ki-ki a maga területéről szintén szerez rész­letes információt. — A képviselőcsoport vezetőjének mi a véleménye a csoport éves munkájáról? — Én elégedett vagyok. Azt hiszem, ezt alátámasztják a képviselők munkáját bizonyító eredmények, amelyeket csak úgy tudtunk elérni, hogy ki­ki a legtöbbet adta. A saját te­rületén és a csoport munkájá­ban egyaránt Sünön Márta Nagyobb a nők tekintélye Egyetlen epizód kifejezi mennyire szívükön viselik a I nők gond ját a húskombinát­ban. Az igazgató tapasztalat- cserén járt a Nagyatádi Kon­zervgyárban, s nagyon megtet­szett neki az ottani női öltö­ző a beépített hajszárítókkal. Amikor otthon beszámolt a lá­tottakról. úgy döntöttek, ho;y amikor összegyűlik a pénzük, csak ezt a rendszerű öltözőt építtetik meg. A lányok ésasz- szonyok munkája nehéz és piszkos minden, üzemrészben, s a hazautazás előtt nagyon fontos a kényelmes tisztálko­dás. Plusz kétszáz forint A húskombinát dolgozóinak csaknem a fele nő, a jelenlegi kétezerszázkettőből 911'. Éppen éjiért megnyugtató, hogy a nő­politikái határozat szellemé­ben tervszerűen javítják az élet- és munkakörülményei­ket. A pártszervezetek, a csúcsvezetőség, majd — meg­alakulása után — az üzemi pártbizottság rendszeresen elemezte eddig is, hogy meny­nyi. valósult meg a párthatáro­zatból, s megszabta a feladato­kat. A szakszervezeti bizottság mellett működő héttagú nőbi­zottság tevékenyen részt vesz mindenben: javasol, szervez, hogy jobbá tegye a lányok és asszonyok szociális, kulturális helyzetét. Nagy gondot fordít arra, hogy javítson az egyedül élő és gyermekét egyedül ne­velő, valamint a több gyerme­kes anyák anyagi és erkölcsi Készül a terv Balatoni vizet iszik majd Kaposvár Beszélgetés Illés Györggyel, az OVH elnökhelyettesével A héten avaitta föl Siófokon Illés György, az Országos Vízr ügyi Hivatal elnökhelyettese a balatoni regionális vízmű­rendszer első elkészült szaka­szát. A települések vízellátá­sára a IV. ötéves tervben kezdtek országosan is regio­nális rendszereket építeni. A balatonira a tervidőszakban nem kevesebb mint 550 millió forintot költenek. —- Mit Jelent ellátásban? ez majd az — A balatoni regionális rendszer egységei összesen 42 500 köbméterrel több vizet adnak majd, s a két part vala­mennyi települését bekapcsol­juk a közműves ivóvízellátás­ba. Az együttes víztermelés ez­zel — a kutakat is beleszámít­va — megközelíti a napi száz­ezer köbmétert. Ez a mennyi­ség hat és félszer több, mint amennyit 1960-ban termeltek ezen a területen. A napi száz- kíntve — rendkívül nagy. ezer köbméter azt jelenti, hogy 450 ezer ember ellátását tudjuk zavar nélkül biztosíta­ni. A balatoni központi fej­lesztési program egyébként ennyit irányozott élő. — MI az előnye a regioná­lis rendszereknek? — Mindenekelőtt az, hogy a vizet nemcsak ott lehet fel­használni, ahol »termelik«. A Balaton-parton — a nyári ide­genforgalom idején — sok ember mozog. S attól függően, hogy hol tartózkodnak többen, az egyes területek vízigénye hirtelen emelkedik, vagy csök­ken. A kiépülő regionális rendszer lehetővé teszi, hogy a parton körbe futó csővezeté­ken az üdülők után küldjük a vizet. — Ez végleg kiküszöböli a hiányt? — A fejlesztés — méreteit te­Egyrészt hasznosítjuk a nyírá- di bauxitbányák karsztvízét, másrészt megfelelő tisztítómű­vekkel a Balatonból vesszük a szükséges mennyiséget. Ennek ellenére a Balaton üdülőterü­letén előfordulhatnak kisebb vízhiányok. A tapasztalatok szerint ilyenek a legkorszerűb­ben kiépített területen is vol­tak és lesznek is. Elsősorban a magasabban felevő területe­ken, az egyenlőtlen vízelosztás és vízfogyasztás, valamint a rendszer és a hálózat esetleges műszaki hibái miatt. Ellene a hálózatfejlesztéssel, a vízel- oeztással és a nyomás megfe­lelő szabályozásával tehetünk a legtöbbet A biztonságos víz­ellátáshoz magas színvonalú szolgáltatási fegyelemre is szükség van, a legmodernebb 'berendezések mellett is. — Hallhatnánk valamit Ka­posvár távlati vízellátásá­nak megoldásáról? helyzetén, bent és az üzemen kívül. Szép eredmény, hogy a hús­kombinátban az azonos mun­kát végző nőknek és férfiak­nak egyenlő a bérük. Az idei központi és vállalati béreme­lés a termelő üzemekben dol­gozó nők fizetését lényegesen emelte. Háromszázötven lány és asszony dolgozik a baromfi­üzemrészben, s a 9,2 százalékos átlagos emelés révén 1850 fo­rinttól 2059 forintra emelke­dett a átlagkeresetük. A bér­rendezés mértéke ugyanilyen volt a töltőüzemben is. A munkakörülmények sóikat javultak az utóbbi években, a korszerű üzemrészek, munka­helyék színvonalát azonban nem érik el a szociális létesít­mények. Ezt a gondot megold­ja, hogy korszerű öltöző, fürdő épüL Ahol ennyi a nő, igen fontos, hogy van orvosi rendelő ,— ál­talános orvosi, fogászati, bőr-, valamint nőgyógyászati szak- rendelésekkeL Mindenki örült annak, amikor az évi szűrő- vizsgálatokkal is bővült az üzemorvosi szolgáltatás. Ebéd önköltségi áron Csaknem ezren étkeznek az üerni konyhán, s január elseje óta már napi három nfenü kö­zül válogathatnak. • Nagy köny- nyebbség a kisgyermekes csa­ládoknak, hogy tizenkét fo­rintos önköltségi áron vihet­nek haza ebédet. A műszakban dolgozó nők nagy gondja a na­pi bevásárlás., Az üzemi hús- és fűszerbolt megkönnyíti a második műszakot. Az üzem csiúcsvezetősége két és fél évvél ezelőtt elhatároz­ta a túlóráztatás csökkentését. Ennek eredményeként nagy mértékben csökkentek a túl­órák a baromfifeldolgozóban. Ezt még nem sikerült elérni — a munka jellege miatt — az egyébként kevesebb nőit fog­lalkoztató töltőüzemben. Itt is mentesítik azonban azokat az anyákat, akik nem tudják vál­lalni a plusz munkát. Nagy örömet szerzett a nagy csalá­dos, a gyermeküket egyedül nevelő anyáknak, hogy reggel fél nyolckor kezdő csomagoló­szalagot szervezett a kombi­nát. A terhes anyák pedig az ötödik hónaptól könnyebb munkát kapnak. Főosztályvezetőtől leiele Kimagaslóak azok az erőfe­szítések, amelyeket annak ér­dekében tiesznek az üzemben, hogy a lányok és asszonyok szakmát tanulhassanak, illetve továbbtanulhassanak. Elsősor­ban azért, mert ez a kulcsa annak, hogy a rátermett, tehet­séges nők vezető posztokra áll­hassanak. A statisztika sze­rint az általános-, illetve kö­zépiskolában, főiskolán, egye­temen, tanfolyamokon tovább­tanuló hetvenhat dolgozóból 32 a nő. Szép eredménynek számít, hogy a vállalat meg­szervezte a hús- és tartósító ^szakközép iskola levelező tago­zatát. Ezen zömében fizikai dol­gozó nők tanúinak, s belőlük szeretnének majd közvetlen munkahelyi, később pedig kö­zépszintű vezetőket nevelni. A szakmai ismereteken kí­vül a politikai ismereteiket is szívesen gyarapítják a lányok és asszonyok. Esti egyetemre egy jár, most végzett pártisko­lát egy asszony, tizenegy pedig a marxista—leninista közép­iskola kihelyezett tagozatán ta­nult. A szakszervezeti oktatás­ban például igen sokan — csaknem százhatvanan — vet­tek részt. Érdekes képet mutat a nők aránya a gazdasági és a poli­tikai vezetésben. Előrebocsá­tom, hogy ez megfelel a me­gyei átlagnak. Az ötven gazda­sági vezető között huszonnyolc található főosztályvezetőtől lefele. Legtöbben csoportveze­tői beosztásban tevékenyked­nek. A nőpolitikái határozat szellemében sokkal több nő került párt-, szakszervezeti, KISZ-tisztségekbe is. Több nő párttag Nagyon fontos, hogy azok­ban a testületekben, amelyek az egész vállalat életére kiha­tó döntéseket hoznak, ma már sokkal több a nő. így például az üzemi párt-vb-ben hárman, a pártbizottságban nyolcán, a pártszervezetek vezetőségei­ben kilencen, a szakszervezeti bizottságban öten, a KISZ- csúcsvezetőségben négyen van­nak. A nők aránya a tervszerű munka eredményeként egyre nő a pártszervezetekben is. Há­rom évvel ezelőtt még negy­venegy, ma pedig már hatvan­egy a párttag nők száma. A húskombinát kisugárzó hatása egyre nagyobb a me­gyeszékhelyen. Hat nő tölt be fontos tisztséget a városi ta­nácsban. a tanács-vb-ben, a városi párt-vb-ben, az ÉDOSZ megye bizottságában. Asszo­nyoktól indult él a Szocialista Brigádok az Óvodáért mozga­lom. Nem véletlenül, hiszen az üzem brigádmozgalmában négyszáznegyven nő vesz részt, s tizenhat szocialista 'brigád élén áll nő. A nőpolitikái határozat szel­lemében tevékenykedik a hús­kombinát, s ezt a tervszerű munkát a városi párt-vb is el­ismerte a közelmúltban. Lajos Géza A tábla széléről Elkészültek az NH—16-os „óriások” — Szeretem nézni ezeket a gépeket. Mindig valami külö­nös érzés vesz erőt rajtam. Nehéz lenne elmondani, hogy mi is ez. Hála? Tisztelet? Tu­dom, hogy nem érti ezt meg, nem is értheti. Az én korosz­tályom tudja már csak, hogy mi is volt az aratás. De nem akarok én erről beszélni, csak azért említettem, mert a régi aratások emléke az, ami miatt bennem van ez a furcsa ér­zés. Ami miatt szeretem nézni ezeket a gépe­ket, ahogy mennek, bo­rotválják a gabonát, aztán döntik a szemet... A mai fia­taloknak ez természetes, tu­lajdonképpen nekünk is ter­mészetes már, hogy így van; csakhogy nekünk más emlé­keink vannak az aratásról, és ezt nem lehet ktörölni a fe­jünkből. Itt voltam az első napon is, mikor megkezdték. Sokan itt voltunk. Mondtam is: de nagyot fordult a világ! Volt idő, hogy nyolcvanon dolgoztunk, izzadtunk, egy meg csak nézte. Most nyolcán dolgoznak, vagy húszán meg nézzük. Azt mondta az elnö­künk: ez a jó, Pista bátyám, ez az élet rendje. Hát persze! — Sn mondom, higgye el, olyan dolgok történnek ma­ma, amit az ember egyszerűen el sem akar hinni. Pedig el kell hinni, mert látjuk, itt van a szemünk előtt, igaz. De mondok én magának valamit: ha az ember valamiről álmo­dozik, akkor arról el tudja képzelni, hogy egyszer talán meg is történik. De arról, ami most van, arról a mi korosz­tályunk álmodni sem mert volna. — Mostanában sokat hal­lok meg újságban olvasok ar­ról, hogy iparszerű termelés a mezőgazdaságban, meg hogy zárt rendszerek. Megmondom őszintén; tulajaonkeppen nem egészen értem, hogy mi az. Mama már olyan tudományo­san megy minden, hogy az én agyam azt már nem tudja követni. Csak csodálom meg bámulom. Lehet, hogy azért, mert nem egészen ertem, kü­lönösen érdekel. A múltkor hallottam, nem is tudom ki mesélte, valamelyik vezető, hogy volt egy szövetkezetben, és akár hiszi, akár nem, há­romezernégyszáz hold kukori­cát, de annak minden mun­káját a világon, összesen ti­zennyolc ember végzi Meg­áll az ember esze! Ekkora irdatlan terület! Persze a gé­pek, a szerek... — Jő dolga van « mi utó­dainknak. Beleszülettek ebbe. Jókor születtek! Az a paraszti munka, amit most ők csinál­nak, az mar nem paraszti munka. Nem bizony! Tényleg, ahogy mondják: ez már ipar. Csak tető nincs az üzem fö­lött. Egyébként? Nincs itt már különbség. — Nézze! Nincs egy fél órá­ja, hogy az a gép ürített. Most megint dönti. Mennyit kellett nekünk dolgozni, izzadni, míg ennyi gabonát learattunk, el­csépeltünk?! Megint erről be­szélek. Nem tehetek róla. Új­ra meg újra csak eszembe jut. — Na, de most már pihen­tem egyel itt, a húson, balla­gok tovább. Ki a szőlőbe. A nevem? Hívhatnak Kovács­nak, Horváthnak vagy Nagy­nak, ez nem olyan dolog, amiről beszéltünk, hogy név is kell. Egy vagyok a hetven­évesekből, akik egyre jobban sajnálják, hogy nem húszéve­sek most. Mert higgye el, nem. akarom én bántani a fiatalo­kat, de azt hiszem, mi jobban értékeljük azt, ami van, ahogy most mennek a dolgok, mint ők. Nem hibásak ők ebben. Az élet ho2áa azt, hogy mi tu­dunk emlékezni, olyanra is, amire ők nem. Mi tudunk ösz- szehasonlitani. Ezért aztán fáj egy kicsit, hogy én már csak nézni tudom innen, a tábla széléről, ami történik... Foljegyezte: Vörös Marta — Tanulmányok készültek erre: több változatot dolgoz­tunk ki a megyeszékhely ellá­tására Az egyik szerint: a Drá­va vizét vezetnénk Kaposvár­ra, egy másik szerint a balato­ni regionális rendszerből elé­gítenénk ki a város igényét. A változatok közül ez az utóbbi látszik a leggazdaságosabb­nak, legreálisabbnak. Az év jelentős részében ugyanis ezt a nagy költséggel épült vízmű- hálózatot — a kevés fogyasztó miatt — nem lehet teljesen kihasználni: ha elmennek az üdülők a Balaton-partról, je­I lentősen csökken az igény. A tervezés abban az irányban folyik tovább, hogy miként le­hetne e rendszerbe bekapcsol­ni Kaposvárt — S a tervből várhatóan mikor lesz valóság? — A mostam tervidőszak utolsó két évében a megoldási módokat dolgozzuk ki, s az ötödik ötéves tervben sor ke­rülhet a vezeték megépítésére. A varos igényeit addig a helyi készletek feltárásával és fel- hasznalaaával kell biztosa tani. EL L Úgynevezett »hosszan yag- szállító« pótkocsikat gyártot­tak a MEZŐGÉP 6. sz. tapso- nyi üzemegységben. Ezek a 16. tonnás száJlítóalkalmatos- ságok 12 méter hosszúak, s többféleképp használhatóak. A rendelést a MEZŐGÉP tap- sonyl üzemegysége az ÉPFU- tól kapta. A gyártás befejező­dött, a szállításuk nemrégiben kezdődött meg. Nemcsak ezek az »óriások« j születtek itt. Ott jártunkkor készült a Bábolnai Állami Gaz­daság számára egy — huszon­egy méter magas — szárítóbe­rendezés támasztószerkezete is. S nem kis gépek az erdé­szeti nönkszállító kocsik sem, amelyeknek futókerekei a Szovjetunióból érkeznek. Somogyi NéplapI 3

Next

/
Thumbnails
Contents